Nemzeti Ujság, 1932. március (14. évfolyam, 49-72. szám)
1932-03-01 / 49. szám
8 MBBBI Szabadalmazott HAIDEKKER-HUNGÁRIA fonatot érdemes venni, mert jó és olcsó is." I kerítés és bútorgyár Budapest, 48/2. FIÓK: TOI, Fiumei-ut3. H ban lényegesen több — adósságot, sem a még ma is 12—13%-ra menő kamatterhet soká, teljes összeroppanás nélkül viselni nem tudják. És ha tudják — mint ahogy tudniok kell — nincs semmi tervük, semmi elgondolásuk, még csak enyhítő szerük, még csak egy kámforinjekciójuk sem, amivel legalább ideigóráig meghosszabbítják a nagy beteg életét? Összetett kezekkel nézik, hogy pusztul el az, amiből az ország él, aminek összeomlása magával kell, hogy rántsa az ipart, a kereskedelmet és végső eredményében az agyonbecézett baritokat és tőkéseket is? Ha a mai válságos idők nem is alkalmasak egy hosszú időre szóló gazdasági program adására, vannak olyan kérdések, amelyeket meg kell oldani. És ez nem szorítkozhat egyedül a pengő stabilizálására, amely végre is csak eszköz és nem cél és aminek, ha a szükséges voltát a mezőgazdaság el is ismeri, végeredményben az árát is egyedül őviseli. Sok minden másként van ma, mint Volt régen. Elvek és szabályok, amelyek a gazdasági tanok elméletében majdnem dogmaként szerpeltek, megdőltek, elavultak, valószínűtlenségek megvalósultak, egykor lehetetlenségnek tartott dolgoknak csak más formát, sokszor álifiet kellett adni és lehetővé váltak. Ha ez időszerint a legradikálisabb megoldás, magának az adósságok összegének csökkentése talán nem is valósítható meg, a gondolat maga nem olyan abszurd, hogy ne lehetne vitatkozni felette. Hiszen egyik téren a tartozásoknak ez a devalvációja már meg is történt, ami a külföldön elhelyezett záloglevelek tőzsdei árfolyamjegyzésében eléggé kifejezésre jut. Amikor az a külföldi záloglevél tulajdonos-hitelező a maga száz frank—dollár, vagy fontra szóló kötelezvényét a névértéknek csak egy hányadrészéért dobja piacra, már leszámolt azzal, hogy tőkéjének egy részét elvesztette és joggal kérdezheti, miért kerüljön rosszabb helyzetbe, mint a belföldi hitelező, aki pénzét nem a legbiztosabbnak tartott és hirdetett záloglevél, de valami más formában adta kölcsön az adósnak. És lehet vitatkozni a fölött, hogy ha a pénz devalválásakor — tehát amikor annak vásárlóképessége esett — jogos és méltányos volt a valorizáció, nem helyénvaló-e a devalorizáció a vásárlóképesség növekedésekor? Hiszen ugyanazért a pénzért, amit a hitelező néhány év előtt a gazdának kölcsön adott, ma háromszor annyi földet, búzát, állatot vásárolhat és ha az utolsó öt-hat évben valamely osztálynak a másik rovására volt konjunkturális nyeresége, úgy a tőkéseknek volt, akik ezen idő alatt az abnormálisan magas kamatokban már tőkéjük egy részét is visszakapták. Nem olyan lehetetlen eszme tehát a tartozások devalorizációja, mint azt sokan egy kézlegyintéssel el akarnák intézni, mert hiszen ha a jóvátételek és háborús tartozások törlése, vagy leszállítása lehetséges azon a címen, hogy azoknak teljesítése az adósok végromlását okoznák, ugyanez az indokolás alkalmazható a magángazdaságokra is. De ha az adóssági tőke csökkentésének hitel és bizalom megrendülés szempontjából, főleg azonban a technikai keresztülvitel miatt vannak csaknem keresztültörhetetlen akadályai, a függő adósságoknak fundált és hosszabb lejáratú kölcsönné való átalakítása olyan követelmény, amelyből az agrártársadalom nem engedhet, ha csak eleve is nem akar belenyugodni abba, hogy pusztulásra van ítélve. Mert ha van két ellentétes fogalom a gazdasági életben, amely nem fér meg egymással, úgy a váltóadósság és mezőgazdaság ilyen. Nem a gazdaközönség hibás benne, hogy ehhez a módjához a kölcsönnek kellett folyamodnia, módját kel adni, hogy ha már magától az adósságtól szabadulni nem tud, a tartozásnak ennek a fajtájától menekülhessen. Lehetetlen állapot — minden egyébtől el is tekintve —, hogy a gazda, aki csak egyszer arat évente, minden három hónapban ki legyen téve annak, hogy váltóját nem hosszabbítják meg és a hitelező kedvétől függjön, mikor teszi — mert teheti — adósát tönkre. Bizonyos, hogy azoknak a pénzintézeteknek mobilitása, akik a váltókövetelésüket fundált követeléssé volnának kénytelenek átalakítani, szenvedne ezáltal. De csak teóriában. Hiszen ezeknek a mobilitása ma is csak Akció. Amint a tárcájukban levő váltó gazdaváltó, soha sem számíthat arra, hogy ha szüksége van rá, kilencven nap múlva behajthatja, igaz, hogy tovább adhatja és leszámítolhatja, de végeredményben olyan akkor ez a játék, mint a hólabdarendszer: akinél utóljára akad meg, az üzet rá Hogy a jelenlegi kamatterhet a mezőgazdaság már ideig-óráig sem bírja el és az előbb, vagy utóbb, de inkább előbb, a teljes összeomláshoz vezet, abban a véleményekben különbség nincs. Végre is egy üzemnél, ahol a befektetett tőke semmit, vagy a legoptimisztikusabb számítás szerint is legfeljebb 1—1%%-ot jövedelmez, a vagyon egytized részének megfelelő adósság már minden minimális jövedelmezőséget is felborít. Márpedig a mezőgazdaság mai terhe holdanként 100 (ha a tehermentes gazdaságokat is számításba vesszük), illetve 230 pengő, ha csak a megterhelteket számítjuk, a teher tehát az értéknek 20—25%-a (az egésznél), illetve 50%-a a megterhelteknél. Ilyen megterhelés még jó konjunktúra esetén is súlyos, akkor azonban, amikor a marget (a jövedelmezőség és a teher kamatai közötti különbség) a békevilág 1’/7—2%-a helyett 10—11%, már néhány év alatt a befektetett tőke teljes pusztulásához vezet. Meg kell találni az útját és eszközeit, hogy a kamatleszállítás megtörténjen, még pedig minél hamarabb. A késedelem — halál! Végül — de nem utolsó sorban —még egy fontos kérdés, amiről egész az utolsó időkig szó alig esett és csak amióta a Nemzeti Újság múlt vasárnapi számában mutatott rá, került a különféle pártok és csoportok értekezletein tárgyalásra- Ez a végrehajtási költségek aránytalan és ijesztő magassága. E lapok hasábjain mutattam be egy költségjegyzéket, amely szerint 1200 pengő tartozás végrehajtása az adósra 600 pengő költséget jelentett, tehát annyit, mint tartozásának fele. Ehhez nem kell sem jelző, sem kommentár, maga a csupasz tény forrongásba hozza az ember vérét. Azóta szolgálhatok más példával is. Az egyik legnagyobb pénzintézetünk perel egy községet 50.000 pengő tartozás miatt. A fedezet meg van rá bőségesen, mert a községnek négyszáz hold földje, korcsmái, házai vannak, a község lakosai kezén több mint nyolcezer hold. Mit akar ezzel a perrel az intézet? Ha a község üzetni tudna, bizonyosan üzenne, de ha nem tud, honnan vegye? Csak nem gondolja az adós, hogy egy községnek földjei, a korcsmája, az orvos-, jegyző- és állatorvosi lak, a községháza dobra kerül? Vagy azt hiszi, jobb lesz a követelése, ha a tőkéhez és kamatokhoz még a jó néhány ezer pengőre menő végrehajtási költség is hozzá kerül? Hiszen nem lehet és nem szabad egy pénzintézetről feltételezni azt, hogy szándékosan akarja az adóst tönkretenni, még kevésbé azt, hogy az ügyészének akar néhány ezrest juttatni. Mit szólna a kormány ahhoz, ha külföldi hitelezőink perelnék az egész követelésüket, lefoglalnák az állami javakat és egy költségszámlát prezentálnának a végrehajtásról, ami az adósság fele összegével volna egyenlő? Minderre, amit e cikk keretében felhoztam, lehet ellenvetés, lehet érv és kifogás, miért és miért nem azonnal valósítható meg, csak erre az egyre nem. Itt nem lehet hivatkozni sem a közgazdaság dogmáira, sem a külföldi hitelezőkre, sem a tőke érzékenységére, itt a kormány keze nincs megkötve, mi tépkedhetik és segíthet, úgyszólván egyik napról a másikra. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1932 március 1. A Magyar Párt Romániában elhárít magától minden felelősséget az agrárválság kérdésében Wilfer József beszéde a törvényjavaslat vitájában A kisebbségi bankokra rendkívül veszedelmes a javaslat — Mi van az adósságot leszállító és konvertáló javaslatban? Bukarest, február 29. (A Nemzeti Újság tudósításától.) A román parlamentben a mezőgazdasági adósságok rendezéséről szóló törvényjavaslat vitájában hétfőn Wilfer József magyarpárti képviselő is felszólalt. A román agrárkonverzió bevallott célja: a román parasztság adósságainak az államkincstár terhére való törlése. Semmi kétség sem lehet aziránt, hogy a román állam ezt a nagylelkűséget nem a kisebbségek javára akarja gyakorolni s az erdélyi magyarságon egyetlen lejjel sem segít. Ellenben Erdély 89 kisebbségi bankja bizonyára tönkremegy, ha az adósságokat harminc év alatt kell törleszteni és nem kapják meg az ígért állami segítséget. A kisebbség szempontjából igen veszedelmes tehát a javaslat, ezért nagy érdeklődés előzte meg Wiler képviselő felszólalását. A magyarpárti képviselő beszédében megállapította, hogy a lakosság 80 százalékát kitevő agrárosztály terhein könynyítenni kell, ami medik törvényhozási úton történhet. Ehhez a páratlan horderejű kérdéshez hiányzik azonban a kellő felkészültség. Hónapok óta szőnyegen van már az agráradósságok konvertálásának problémája anélkül, hogy a kormánynak csak megközelítő adatai is volnának afelől, hogy ki szorul rá és milyen mértékben a segítségre és meddig lehet elmenni e segítségben anélkül, hogy az ország egész gazdasági berendezkedését alapjaiban meg ne ingassák. Sőt afelől is teljes a tájékozatlanság, hogy mennyi kárt okoz a« ötletszerű törvény«» intézkedés éppen annak az osztálynak, amelynek megmentése volt a cél. A reális megoldás nem késhet tovább. A hónapokat elvesztegették és elérkezett a huszonnegyedik óra. A közvéleményt immár teljesen lefoglalja a konverzió problémája és olyan feszültség lett úrrá a lelkében, amilyenre csak nagyritkán akad példa A Magyar Párt átérezve a helyzetnek kiélezetten kritikus voltát nem gördít akadályt a javaslat megszavazása elé, de kijelenti, hogy annak következményeiért minden felelősséget elhárít magától. Felére szállítják le a kisebb gazdák adósságait A törvényjavaslatot már ismertettük, azonban jelentős módosítások történtek, ezért most ismét beszámolunk arról, hogyan könnyít a mezőgazdaság terhén a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. A javaslat I. fejezete szerint csak az olyan mezőgazdák magánosokkal, bankokkal és hitelintézetekkel szemben fennálló adósságai rendezhetnek, szanáltatnak, akik maguk művelik földjüket, amely lehet szőlő, rét, gyümölcsös, virágos veteménykertészet, erdő, dinnyeaföld, stb. Ezenkívül a törvény kedvezményeiben részesülnek azok a földbirtokosok, is, akik bérbe adták földjüket. Az idegen állampolgárságú társaságoknak és személyeknek járó tartozások kivételt képeznek. A 10 hektárral (20 holddal), vagy kevesebbel bíró mezőgazdák adósságai a II. fejezet értelmében előbb felükre szállíttatnak le, majd 30 év alatt évi 4 százalékos kamat melett törlesztendő tartozásokra változtatnak át, azaz konvertáltatnak. Az adósok persze előbb is kiegyenlíthetik konvertált tartozásaikat. Az 5—10 hektáros gazdáknak az olyan szövetkezeti népbankokkal és hitelintézetekkel szemben fennálló adósságait, amelyeknek betétállománya ez év elején felerészben falusi földmívesektől származott, úgyszintén az iskolai és egyházi alapítványokkal szembeni tartozásokat csak 25 százalékkal szállítják le a konvertálás előtt, de ha a csökkentés után az adósság kevesebb volna az eredetileg kölcsönzött összegnél, hozzászámítva annak 5 százalékos kamatát, akkor a leszállítás mértéke csak a különbözet lehet. Azok a földművelők, akiknek adósságai konvertáltatnak, a jövőben a földművelésügyi minisztérium előírásai szerint kötelesek földjüket művelni. Az adósságelengedésben és konvertálásban a hadikárosultak is részesülnek. Nem részesülnek viszont ebben azok az adósok, akiknek az adósságai nem haladják meg a hektáronkénti (kétholdankénti) 300 lejt, avagy a szövetkezeti népbankokat illető tartozások esetében a hektáronkénti 600 lejt. Ha egy nagyobb birtokos bejelenti, hogy birtoka 10 hektáron felüli részét hitelezői szabad rendelkezésére bocsátja, akkor ő is a fenti rendelkezések alá esik. A HL fejezet a 10 hektárnál nagyobb birtokosok adósságainak a szanálási módozatait állapítja meg azzal a feltétellel, hogy ez adósságoknak legalább 60 százaléka földszerzésre, vagy a földmivelés megjavítására fordíttatott. Ha ezek a közép- és nagybirtokosok a törvény közzétételétől számított 30 napon belül bejelentik az illetékes törvényszéknek, hogy szanáltatni akarják magukat s hajlandók a törvényszék végzésétől számított 3 hónapon belül adósságaiknak legalább 10 százalékát kifizetni, a többit pedig az esedékességtől számított egy éven belül, akkor adósságaik szintén leszállíttatnak a következő mértékben : az 1931-ből származó adósságok 10, a 1930-ból 20, a 29-ből 30, a 28-ból 40, az 1927-ből és régebbről származó adósságok pedig 50 százalékkal. Ez a leszállítás egyaránt vonatkozik a tőkére, kamatra és költségekre. Ebben az esetben az adós nyújtja be a kérelmet s benyújtja tartozásai kimutatását annyi másolatban, ahány hitelezője van. A közép- és nagybirtokosok a mezőgazdasági kényszeregyezség lehetőségét is választhatják, ha legalább 60 százalékát ajánlják fel tartozásaiknak. Ez esetben az illetékes törvényszék állapítja meg a törlesztés idejét és módját az adós fizetőképességének mérve szerint, az évi törlesztésnek azonban legalább felét kell kitennie a birtokos jövedelmének. A mezőgazdasági kényszeregyezségi kérelmet szintén a törvény közzétételétől számított 2 hónapon belül kell benyújtani. A kérvényhez mellékelni kell a hitelezők, követeléseik és azok sorrendjének kimutatását, úgyszintén egy törlesztési tervet, amelynek lejárata semmiesetre sem haladhatja meg a 30 évet. A törvényszéki elnök a kényszeregyezségi kérelmet kifüggesztett az illetékes városházán, felszólítva úgy az adóst, mint a hitelezőket, hogy 15 napon belül tegyék meg észrevételeiket. E határidő leteltével a törvényszék a felek meghallgatásával elvi döntést hoz a kényszeregyezségi kérést illetőleg. Ez ellen 10 nap alatt lehet a táblához fellebbezni. Érdemben a törvényszék 30 nap leteltével határoz. A kényszeregyezség kihirdetése után az adós, ha hitelintézetnek tartozik, köteles váltót adni a kényszeregyezségi részletek fejében. Ezek a váltók bélyegmentesek lesznek és a kiegyenlítésig megnyitandók. Másrészt a kényszeregyezségi végzés értelmében meghatározott összegek és évi részletek jelzáloggal garantálhatók. Ha az adós egyetlen részlet idejében való fizetését elmulasztja, a hitelezők kérhetik a kényszeregyezségi végzés megsemmisítését. Haladék csak deficites termés vagy vis maior esetén adható a részletek fizetésére. A szanálási eljárás alatt az adósságok után csak 5 százalékos kamat számítható. Azok a 10 hektárnál, 20 holdasnál nagyobb birtokosok, akik nem veszik igénybe az előző két szanálási módot, kérhetik az illetékes törvényszéktől az ellenük folyamatba tett végrehajtás elhalasztását is, ha kötelezik magukat, hogy adósságaikat 3 éven belül kiegyenlítik, a Nemzeti Bank kamatlába mellett. Igen fontos a fentiekkel kapcsolatban a 37. szakasz ama rendelkezése, amely szerint az adósság-leszállítással, kényszeregyezséggel, avagy a végrehajtás elhalasztásával való szanálási kérelem benyújtásának a napjától az illető birtokos ellen nem indítható és nem folytatható végrehajtási eljárás. mwiMlMW sctMBumm säumt« i«a«ia—— Budapest, február 29. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, aki több napon át influenzás megbetegedése miatt nem hagyhatta el lakását, meggyógyult A miniszterelnök hétfőn délelőtt már megjelent a miniszterelnökségen, ahol fontos tanácskozás volt nála az összeférhetetlenségi törvényjavaslattal és egyéb folyó ügyekkel kapcsolatban. A megbeszélésen Zsitvay igazságügyminiszter, Walkó külügyminiszter, Almásy házelnök és Pesthy Pál, az egységes párt elnöke is résztvett. Serédi Jusztinián hercegprímás a független kisgazdapárt esztergommegyei csoportjától a megalakulás alkalmából üdvözlőtáviratot kapott melyre a következő táviratot küldte. Midőn üdvözlő soraikat köszönöm, azon reményemet fejezem ki, hogy működésük a keresztény erők megbontása nélkül valláserkölcsi és hazafias alapon munkálja hazánk szebb jövőjét és polgártársaink javát A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt március 1-én, kedden délután 6 órakor tartandó rendes heti pártértekezletén Biró Zoltán ny. miniszteri tanácsos, gazdasági főtanácsos, a faproblémáról tart előadást. A kérdés fontosságára való tekintettel kéri az elnökség a párt felsőházi, képviselő-, főispán és klubtagjainak minél nagyobb számban való megjelenését. A pártértekezleten vendégeket szívesen látnak. Az értekezlet után párt vacsora lesz.