Nemzeti Ujság, 1932. március (14. évfolyam, 49-72. szám)

1932-03-01 / 49. szám

8 ­MBBBI Szabadalmazott HAIDEKKER-HUNGÁRIA fonatot érdemes venni, mert jó és olcsó is." I kerítés és bútorgyár Budapest, 48/2. FIÓK: TOI, Fiumei-ut3. H ban lényegesen több — adósságot, sem a még ma is 12—13%-ra menő kamat­terhet soká, teljes összeroppanás nélkül viselni nem tudják. És ha tudják — mint ahogy tudniok kell — nincs semmi tervük, semmi elgondolásuk, még csak enyhítő szerük, még csak egy kámfor­­injekciójuk sem, amivel legalább ideig­­óráig meghosszabbítják a nagy beteg életét? Összetett kezekkel nézik, hogy pusztul el az, amiből az ország él, ami­nek összeomlása magával kell, hogy rántsa az ipart, a kereskedelmet és végső eredményében az agyonbecézett baritokat és tőkéseket is? Ha a mai válságos idők nem is alkal­masak egy hosszú időre szóló gazdasági program adására, vannak olyan kérdé­sek, amelyeket meg kell oldani. És ez nem szorítkozhat egyedül a pengő sta­bilizálására, amely végre is csak eszköz és nem cél és aminek, ha a szükséges voltát a mezőgazdaság el is ismeri, vég­eredményben az árát is egyedül ő­­viseli. Sok minden másként van ma, mint Volt régen. Elvek és szabályok, amelyek a gazdasági tanok elméletében majd­nem dogmaként szerpeltek, megdőltek, elavultak, valószínűtlenségek megvaló­sultak, egykor lehetetlenségnek tartott dolgoknak csak más formát, sokszor álifiet kellett adni és lehetővé váltak. Ha ez időszerint a legradikálisabb megoldás, magának az adósságok össze­gének csökkentése ta­lán nem is való­sítható meg, a gondolat maga nem olyan abszurd, hogy ne lehetne vitat­kozni felette. Hiszen egyik téren a tar­tozásoknak ez a devalvációja már meg is történt, ami a külföldön elhelyezett záloglevelek tőzsdei árfolyamjegyzésé­ben eléggé kifejezésre jut. Amikor az a külföldi zál­ogle­vél t­u­l­a­jd­on­os-h­i­t­el­ező a maga száz frank—dollár, vagy fontra szóló kötelezvényét a névértéknek csak egy hányadrészéért dobja piacra, már leszámolt azzal, hogy tőkéjének egy ré­szét elvesztette és joggal kérdezheti, miért kerüljön rosszabb helyzetbe, mint a belföldi hitelező, aki pénzét nem a legbiztosabbnak tartott és hirdetett zá­loglevél, de valami más formában adta kölcsön az adósnak. És lehet vitatkozni a fölött, hogy ha a pénz devalválásakor — tehát amikor annak vásárlóképes­­sége esett — jogos és méltányos volt a valorizáció, nem helyén­való-e a deva­­lorizáció a vásárlóképesség növekedése­kor? Hiszen ugyanazért a pénzért, amit a hitelező néhány év előtt a gazdának kölcsön adott, ma háromszor annyi föl­det, búzát, állatot vásárolhat és ha az utolsó öt-hat évben valamely osztály­nak a másik rovására volt konjunktu­rális nyeresége, úgy a tőkéseknek volt, akik ezen idő alatt az abnormálisan magas kamatokban már tőkéjük egy részét is visszakapták. Nem olyan lehe­tetlen eszme tehát a tartozások devalo­­rizációja, mint azt sokan egy kézlegyin­téssel el akarnák intézni, mert hiszen ha a jóvátételek és háborús tartozások tör­lése, vagy leszállítása lehetséges azon a címen, hogy azoknak teljesítése az adó­sok vé­gr­omlását okoznák, ugyanez az indokolás alkalmazható a magángazda­­ságokra is. De ha az adóssági tőke csökkentésé­nek­ hitel és bizalom megrendülés szem­pontjából, főleg azonban a technikai keresztülvitel miatt vannak csaknem keresztültörhetetlen akadályai, a függő adósságoknak fundált és hosszabb lejá­ratú kölcsönné való átalakítása olyan követelmény, amelyből az agrártársada­­lom nem engedhet, ha csak eleve is nem akar belenyugodni abba, hogy pusztulásra van ítélve. Mert ha van két ellentétes fogalom a gazdasági élet­ben, amely nem fér meg egymással, úgy a váltóadósság és mezőgazdaság ilyen. Nem a gazdaközönség hibás ben­ne, hogy ehhez a módjához a kölcsön­nek kellett folyamodnia, módját kel adni, hogy ha már magától az adósság­tól szabadulni nem tud, a tartozásnak ennek a fajtájától menekülhessen. Le­hetetlen állapot — minden egyébtől el is tekintve —, hogy a gazda, aki csak egyszer arat évente, minden három hónapban ki legyen téve annak, hogy váltóját nem hosszabbítják meg és a hitelező kedvétől függjön, mikor teszi — mert teheti — adósát tönkre. Bizo­nyos, hogy azoknak a pénzintézeteknek mobilitása, akik a váltókövetelésüket fundált követeléssé volnának kénytele­nek átalakítani, szenvedne ez­által. De csak teóriában. Hiszen ezeknek a mobi­litása ma is csak Akció. Amint a tárcá­jukban levő váltó gazdaváltó, soha sem számíthat arra, hogy ha szüksége van rá, kilencven nap múlva behajthatja, igaz, hogy tovább adhatja és leszámítol­hatja, de végeredményben olyan akkor ez a játék, mint a hólabdarendszer: aki­nél utóljára akad meg, az üzet rá Hogy a jelenlegi kamatterhet a mező­­gazdaság már ideig-óráig sem bírja el és az előbb, vagy utóbb, de inkább előbb, a teljes összeomláshoz vezet, abban a véleményekben különbség nincs. Végre is egy üzemnél, ahol a befekte­tett tőke semmit, vagy a legoptimiszti­­kusa­bb számítás szerint is legfeljebb 1—1%%-ot jövedelmez, a vagyon egy­­tized részének megfelelő adósság már minden minimális jövedelmezőséget is felborít. Már­pedig a mezőgazdaság mai terhe holdanként 100 (ha a teher­mentes gazdaságokat is számításba vesszük), illetve 230 pengő, ha csak a megterhelteket számítjuk, a teher te­hát az értéknek 20—25%-a (az egésznél), illetve 50%-a a megterhelteknél. Ilyen megterhelés még jó konjunktúra esetén is súlyos, akkor azonban, amikor a marget (a jövedelmezőség és a teher kamatai közötti különbség) a békevilág 1’/7—2%-a helyett 10—11%, már néhány év alatt a befektetett tőke teljes pusztu­lásához vezet. Meg kell találni az útját és eszközeit, hogy a kamatleszállítás megtörténjen, még pedig minél hama­rabb. A késedelem — halál! Végül — de nem utolsó sorban —még egy fontos kérdés, amiről egész az utolsó időkig szó alig esett és csak amióta a Nemzeti Újság múlt vasárnapi számá­ban mutatott rá, került a különféle pár­tok és csoportok értekezletein tárgya­lásra- Ez a végrehajtási költségek aránytalan és ijesztő magassága. E la­pok hasábjain mutattam be egy költ­ségjegyzéket, amely szerint 1200 pengő tartozás végrehajtása az adósra 600 pengő költséget jelentett, tehát annyit, mint tartozásának fele. Ehhez nem kell sem jelző, sem kommentár, maga a csu­pasz tény forrongásba hozza az ember vérét. Azóta szolgálhatok más példával is. Az egyik legnagyobb pénzintézetünk perel egy községet 50.000 pengő tartozás miatt. A fedezet meg van rá bőségesen, mert a községnek négyszáz hold földje, korcsmái, házai vannak, a község lako­­sai kezén több mint nyolcezer hold. Mit akar ezzel a perrel az intézet? Ha a köz­ség üzetni tudna, bizonyosan üzenne, de ha nem tud, honnan vegye? Csak nem gondolja az adós, hogy egy községnek földjei, a korcsmája, az orvos-, jegyző- és állatorvosi lak, a községháza dobra kerül? Vagy azt hiszi, jobb lesz a köve­telése, ha a tőkéhez és kamatokhoz még a jó néhány ezer pengőre menő végre­hajtási költség is hozzá kerül? Hiszen nem lehet és nem szabad egy pénzinté­zetről feltételezni azt, hogy szándékosan akarja az adóst tönkretenni, még ke­­vésbé azt, hogy az ügyészének akar néhány ezrest juttatni. Mit szólna a kormány ahhoz, ha külföldi hitelezőink perelnék az egész követelésüket, lefog­lalnák az állami javakat és egy költség­számlát prezentálnának a végrehajtás­ról, ami az adósság fele összegével volna egyenlő? Minderre, amit e cikk keretében fel­hoztam, lehet ellenvetés, lehet érv és kifogás, miért és miért nem azonnal valósítható meg, csak erre az egyre nem. Itt nem lehet hivatkozni sem a közgazdaság dogmáira, sem a külföldi hitelezőkre, sem a tőke érzékenységére, itt a kormány keze nincs megkötve, m­­­i tépkedhetik és segíthet, úgyszólván egyik napról a másikra. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1932 március 1. A Magyar Párt Romániában elhárít magától minden felelősséget az agrárválság kérdésében Wilfer József beszéde a törvényjavaslat vitájában A kisebbségi bankokra rendkívül veszedelmes a javaslat — Mi van az adósságot leszállító és konvertáló javaslatban? Bukarest, február 29. (A Nemzeti Újság tudósításától.) A ro­mán parlamentben a mezőgazdasági adósságok rendezéséről szóló törvényja­vaslat vitájában hétfőn Wilfer József magyarpárti képviselő is felszólalt. A román agrár­konverzió bevallott célja: a román parasztság adósságainak az ál­lamkincstár terhére való törlése. Semmi kétség sem lehet aziránt, hogy a román állam ezt a nagylelkűséget nem a kisebb­ségek javára akarja gyakorolni s az er­délyi magyarságon egyetlen lejjel sem segít. Ellenben Erdély 89 kisebbségi bankja bizonyára tönkremegy, ha az adósságo­kat harminc év alatt kell törleszteni és nem kapják meg az ígért állami segít­séget. A kisebbség szempontjából igen veszedelmes tehát a javaslat, ezért nagy érdeklődés előzte meg Wil­er képviselő felszólalását. A magyarpárti képviselő beszédében megállapította, hogy a lakosság 80 szá­zalékát kitevő agrárosztály terhein köny­­nyí­tenni kell, ami medik törvényhozási úton történhet. Ehhez a páratlan hord­erejű kérdéshez hiányzik azonban a kellő felkészültség. Hónapok óta szőnyegen van már az agráradósságok konvertálásának problémája anélkül, hogy a kormánynak csak megközelítő adatai is volnának afe­lől, hogy ki szorul rá és milyen mérték­ben a segítségre és meddig lehet elmenni e segítségben anélkül, hogy az ország egész gazdasági berendezkedését alapjai­ban meg ne ingassák. Sőt afelől is teljes a tájékozatlanság, hogy mennyi kárt okoz a« ötletszerű törvény«» intézkedés éppen annak az osztálynak, amelynek megmen­tése volt a cél. A reális megoldás nem késhet tovább. A hónapokat el­veszteget­ték és elérkezett a huszonnegyedik óra. A közvéleményt immár teljesen lefog­lalja a konverzió problémája és olyan feszültség lett úrrá a lelkében, amilyenre csak nagyritkán akad példa A Magyar­ Párt átérezve a helyzetnek kiélezetten kritikus voltát nem gördít akadályt a javaslat megszavazása elé, de kijelenti, hogy annak következményeiért minden felelősséget elhárít magától. Felére szállítják le a kisebb gazdák adósságait A törvényjavaslatot már ismertettük, azonban jelentős módosítások történtek, ezért most ismét beszámolunk arról, hogyan könnyít a mezőgazdaság terhén a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. A javaslat I. fejezete szerint csak az olyan mezőgazdák magánosokkal, ban­kokkal és hitelintézetekkel szemben fenn­álló adósságai rendezhetnek, szanál­tat­nak, akik maguk művelik földjüket, a­mely lehet szőlő, rét, gyümölcsös, virág­os veteménykertészet, erdő, dinnyeaföld, stb. Ezenkívül a törvény kedvezményei­ben részesülnek azok a földbirtokosok, is, akik bérbe adták földjüket. Az idegen állampolgárságú társaságok­nak és személyeknek járó tartozások ki­vételt képeznek. A 10 hektárral (20 holddal), vagy ke­vesebbel bíró mezőgazdák adósságai a II. fejezet értelmében előbb felükre szállít­tatnak le, majd 30 év alatt évi 4 százalé­kos kamat melett törlesztendő tartozá­sokra változtatnak át, azaz konvertáltat­nak. Az adósok persze előbb is kiegyenlít­hetik konvertált tartozásaikat. Az 5—10 hektáros gazdáknak az olyan szövetkezeti népbankokkal és hitelinté­zetekkel szemben fennálló adósságait, amelyeknek betétállománya ez év elején felerészben falusi földmívesektől szár­mazott, úgyszintén az iskolai és egyházi alapítványokkal szembeni tartozásokat csak 25 százalékkal szállítják le a konver­tálás előtt, de ha a csökkentés után az adósság kevesebb volna az eredetileg kölcsönzött összegnél, hozzászámítva an­nak 5 százalékos kamatát, akkor a leszál­lítás mértéke csak a különbözet lehet. Azok a földművelők, akiknek adósságai konvertáltatnak, a jövőben a földművelés­­ügyi minisztérium előírásai szerint köte­lesek földjüket művelni. Az adósságelengedésben és konvertá­lásban a hadikárosultak is részesülnek. Nem részesülnek viszont ebben azok az adósok, akiknek az adósságai nem haladják meg a hektáronkénti (kéth­­­oldankénti) 300 lejt, avagy a szövetke­zeti népbankokat illető tartozások eseté­ben a hektáronkénti 600 lejt. Ha egy na­gyobb birtokos bejelenti, hogy birtoka 10 hektáron felüli részét hitelezői szabad rendelkezésére bocsátja, akkor ő is a fenti rendelkezések alá esik. A HL fejezet a 10 hektárnál nagyobb birtokosok adósságainak a szanálási mó­dozatait állapítja meg azzal a feltétellel, hogy ez adósságoknak legalább 60 száza­léka földszerzésre, vagy a földmivelés megjavítására fordíttatott. Ha ezek a közép- és nagy­birtokosok a törvény közzétételétől számított 30 na­pon belül bejelentik az illetékes törvény­széknek, hogy­­ szanáltatni akarják magukat s hajlandók a törvényszék vég­zésétől számított 3 hónapon belül adós­ságaiknak legalább 10 százalékát kifizet­ni, a többit pedig az esedékességtől szá­mított egy éven belül, akkor adósságaik szintén leszállíttatnak a következő mér­tékben : az 1931-ből származó adósságok 10, a 1930-ból 20, a 29-ből 30, a 28-ból 40, az 1927-ből és régebbről származó adóssá­gok pedig 50 százalékkal. Ez a leszállítás egyaránt vonatkozik a tőkére, kamatra és költségekre. Ebben az esetben az adós nyújtja be a kérelmet s benyújtja tartozásai kimuta­tását annyi másolatban, ahány hitelezője van.­­ A közép- és nagybirtokosok a mező­gazdasági kényszeregyezség lehetőségét is választhatják, ha legalább 60 százalékát ajánlják fel tartozásaiknak. Ez esetben az illetékes törvényszék állapítja meg a törlesztés idejét és módját az adós fize­­tőképes­ségének mérve szerint, az évi törlesztésnek azonban legalább felét kell kitennie a birtokos jövedelmének. A mezőgazdasági kényszeregyezségi kérelmet szintén a törvény közzétételétől számított 2 hónapon belül kell benyújta­ni. A kérvényhez mellékelni kell a hite­lezők, követeléseik és azok sorrendjének kimutatását, úgyszintén egy törlesztési tervet, amelynek lejárata semmiesetre sem haladhatja meg a 30 évet. A­ törvényszéki elnök a kényszeregyez­­ség­i kérelmet kifüggesztett az illetékes városházán, felszólítva úgy az adóst, mint­ a hitelezőket, hogy 15 napon belül tegyék meg észrevételeiket. E határidő leteltével a törvényszék a felek meghall­gatásával elvi döntést hoz a kényszer­­egyezségi kérést illetőleg. Ez ellen 10 nap alatt lehet a táblához fellebbezni. Érdemben a törvényszék 30 nap letel­tével határoz. A kényszeregyezség kihirdetése után az adós, ha hitelintézetnek tartozik, kö­teles váltót adni a kényszeregyezségi részletek fejében. Ezek a váltók bélyeg­­mentesek lesznek és a kiegyenlítésig megnyitandók. Másrészt a kényszeregyez­ségi végzés értelmében meghatározott összegek és évi részletek jelzáloggal ga­rantálhatók. Ha az adós egyetlen részlet idejében való fizetését elmulasztja, a hitelezők kérhetik a kényszeregyezségi végzés megsemmisítését. Haladék csak deficites termés vagy vis maior esetén adható a részletek fizetésére. A szanálási eljárás alatt az adósságok után csak 5 százalékos kamat számít­ható. Azok a 10 hektárnál, 20 holdasnál na­gyobb birtokosok, akik nem veszik igénybe az előző két szanálási módot, kérhetik az illetékes törvényszéktől az ellenük folyamatba tett végrehajtás el­halasztását is, ha kötelezik magukat, hogy adósságaikat 3 éven belül kiegyen­lítik, a Nemzeti Bank kamatlába mellett. Igen fontos a fentiekkel kapcsolatban a 37. szakasz ama rendelkezése, amely szerint az adósság-leszállítással, kény­­szeregyezséggel, avagy a végrehajtás el­halasztásával való szanálási kérelem be­nyújtásának a napjától az illető birtokos ellen nem indítható és nem folytatható végrehajtási eljárás. mwiMlMW sctMBumm säumt« i«a«ia—— Budapest, február 29. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök, aki több napon át influenzás megbetegedése miatt nem hagyhatta el lakását, meg­gyógyult A miniszterelnök hétfőn dél­előtt már megjelent a miniszterelnöksé­gen, ahol fontos tanácskozás volt nála az összeférhetetlenségi törvényjavaslattal és egyéb folyó ügyekkel kapcsolatban. A megbeszélésen Zsitvay igazságügyminisz­ter, Walkó külügyminiszter, Almásy ház­elnök és Pesthy Pál, az egységes párt el­nöke is résztvett. Serédi Jusztinián hercegprímás a füg­getlen kisgazdapárt esztergommegyei csoportjától a megalakulás alkalmából üdvözlőtáviratot kapott melyre a követ­kező táviratot küldte. Midőn üdvözlő so­raikat köszönöm, azon reményemet feje­zem ki, hogy működésük a keresztény erők megbontása nélkül valláserkölcsi és hazafias alapon munkálja hazánk szebb jövőjét és polgártársaink javát A Keresztény Gazdasági és Szociális Párt március 1-én, kedden délután 6 óra­kor tartandó rendes heti pártértekezletén Biró Zoltán ny. miniszteri tanácsos, gaz­dasági főtanácsos, a faproblémáról tart előadást. A kérdés fontosságára való te­kintettel kéri az elnökség a párt felső­házi, képviselő-, főispán és klubtagjainak minél nagyobb számban való megjelenés­­ét. A pártértekezleten vendégeket szíve­sen látnak. Az értekezlet után párt va­csora lesz.

Next