Nemzeti Ujság, 1932. augusztus (14. évfolyam, 171-194. szám)
1932-08-02 / 171. szám
2 baloldali sajtó most egyszerre Papenért áradozik és miután kigyót-békát kiáltott rá még hetekkel ezelőtt, most innét távolról azt szeretné szuggerálni Papennek, hogy immár csak Hitlerékkel szemben csináljon politikát. Ez a sajtó abban a tényben, hogy Hitler nem kapott teljes többséget a parlamentben, már jobboldali vereséget kíván látni és úgy mellőzi a marxizmus összeomlásának tudomásul vételét, mintha a polgári gondolat minden képviselője számára nem volna a leglényegesebb eredmények s jelenségek egyike, hogy a marxizmus Németországban immár letört. Amikor maga a német nép a marxizmussal kacérkodó polgári liberális pártokat megsemmisítette, akkor nálunk még mindig feléjük sandít a baloldal, holott ugyanekkor Hitlerék sikerét szeretné lekicsinyelni, így egészen különös, hogy amikor vasárnap az egyik baloldali újság első oldalán az egyik kiváló politikus cikke megmagyarázta, hogy a német nép felfogásának érvényesülését tudomásul kell venni és hogy a baloldali politikas megsemmisülését mint befejezett tényt kell tekinteni, ugyanekkor ugyanannak a lapnak másik hasábján a weimari al alkotmány megsemmisülését úgy próbálták beállítani és magyarázni, mintha a német nép — eltávolodnék Goethe szellemétől. Hogy az egykori weimari nagyherceg államminiszterének, a nagy német költőnek ezen a világon mi köze volt akár a weimari alkotmányhoz, akár a szociáldemokráciához, akár a baloldali politikához, azt viszont épp oly nehéz megállapítani, mint amily nehéz megérteni azt a túlzott fájdalmat, amelyet ez a magyarországi polgári radikalizmus, vagy liberalizmus érez — a német marxisták bukása miatt. És igazán csodálatos az az egyoldalú reménykedés, amely azt várja, hogy akár Hindenburg, akár Papén, akár a centrum német politika helyett majd a budapesti körút politikáját fogja csinálni. De azért nyilvánvaló, hogy éppen abban az irányban, hogy Németországban immár az igazi német politika lehetőségei kiformálódnak, döntést jelentenek a mostani választások. A weimari az „új házaspárt", hogy ilyen szomorú lakodalmuk van, hát megszólalt: — Én aszondom, nem jönnek a lakodalmasok. A vihar nem engedi őket — felpillantott a kalap alól. — Tartsuk meg a lakodalmat, ha már a jó Isten akaratából így összeverődtünk, nehogy a nap kárba vesszen. A gondolat tetszett, de aggodalmak voltak. — Hogyan tartanánk meg — szólt Ferkó — nincs vacsoránk. István bácsi arra is megfelelt: — Mindenünknek van valamicske a tarisznyájában. Egy kis szalonna, a másiknak kenyér. Megosztjuk. A pincében van bor. — Az egyik legényre mutatott —, a Jancsinak van szájharmonikája. Nóta is lesz. Beleütött a markába: — Olyan lakodalmat csapunk, hogyne! Úgy is lett. A tarisznyákból előkerült a kenyér, szalonna, hagyma. Vica bont hozott s egy óra múlva Olyan kurjongató, jó kedvvel táncoltak a lakodalmasok, hogy még a vihar se hallatszott. Éjfélkor a menyecske táncot is megcselekedtek s reggelre kelve, összevissza hevert, aludt a fáradt, berúgott társaság. Szajbóné egész éjjel nem aludt, halálos jajongással siratta Vicát s mikor hajnal felé a vihar elcsendesedett, befogtak a kocsiba s Szabóval együtt elindultak a szőlőbe. Bizonyosra vették, hogy leányukat agyonütötte a villám és holtan találják meg a szőlő között. Rettenetesen meglepődtek azonban, mikor a présházban a gyász helyett egy horkoló karavánt találtak, az asztalon meg csöbörszámra állít a bor. Szabó nagyot kiáltott: — Halló, mi van itt? Domokos István feltápászkodott s mikor megpillantotta Szabót, násított: — Meghoztátok a vacsorát? Szabó ránézett: — Miféle vacsorát? — Hát a lakodalmat! S mikor hegyitől-végéig kitudódott, hogy az éjszaka mi történt a présházban , Török Ferkó hogyan tartotta meg lakodalmát Szabó Vicával, az öregek is elnevették magukat. Hanem három hét múlva megtartották az igazit, de azon szájharmónika helyett a cigánybanda húzta a csárdást, István bácsi meg a harangozó helyett Juli nénivel járta a mártogatóst, mégis azt mondta: * Az eLső sokkal jobb volt! NEMZETI ÚJSÁG Ui lakásába szőnyeget vegyen! pVima^tipYu Torontáli szőnyegek S1' 12.50iöi Magyar perzsák Nyírott gyapjú- és bukBé-szőnyegek Bútorszövetek, átvetők, garnitúrák Függöny, paplan, matrac, takaró Verhetetlen olcsó árak! Kovácsevics Milenkó !*« ÜdV^bS.3! kényszeralkotmány diktatúrája után a marxizmus vereségével a német nép elindulhat arra az útra, amelyen hagyományai s nemzeti szelleme alapján keresi a jövendő lehetőségét. Ha ennek az igazságnak a felismerése megtörténik s ha ezután a siker után magába az adott helyzetbe belenyugszanak azok ‘"**“ '*• ———————------——-— ---------|-·-|-inn -in.i-nnr-i¥in-um az erők is, amelyek eddig túlzott szenvedelem hevületével a weimari alkotmány és a marxizmus ellen folytatott küzdelmet szélsőséges eszközökkel is vívták, akkor talán Németországban hamarabb következik be az a nyugalmi állapot, amely egész Európa érdekében szükséges. Mi történjék a magyar fával? Semmiféle formában nem lehet monopóliumot adni magántársaságnak — A magyar tüzifa ugyanazt a védelmet érdemli, mint a szén — Keglevich Gyula gróf a kiszolgáltatott földbirtokosok súlyos helyzetéről (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Egyesült Fabehozatali Rt. ajánlatát — mint ismeretes — úgy az Erdészeti Egyesület, mint a földmivelésügyi kormányzat elvetette. Új irányban folynak most a tárgyalások és még mindig megvan az a veszély, hogy az Egyesült Fabehozatal kerülő után megvalósít valamit nagyratörő terveiből, amelyeket elsősorban a közvélemény felháborodva hiúsított meg. Bottlik István báró a földmivelésügyi ankéten azt a kijelentést tette, hogy az Erdészeti Egyesület elutasító állásfoglalása nem fejezi ki az erdőbirtokosok véleményét, mert azok nincsenek tájékozva az ajánlat lényegéről. Már amikor rámutattunk arra, hogy Bottlik István báró téved, az erdőbirtokosok nagyon jól tudják, miért nem fogadták el az Egyesült Fabehozataliajánlatot. Az erdabirtokosok nemcsak az ajánlat lényegével voltak tisztában, hanem azt is jól tudják, hogy a monopóliumra semmiféle formában sincs szükség. Az általános érdeklődésre számottartó tűzifakérdésről Keglevich Gyula gróf, az erdészeti ügyek egyik legalaposabb ismerője a következő nagyértékű nyilatkozatot tette, amely épugy megvilágítja, hogy miért volt elfogadhatatlan az Egyesült Fabehozatali ajánlata, mint ahogy rámutat a magyar tűzifa érdekében teendő intézkedésekre. Az utóbbi időben alaposan foglalkoztak az Egyesült Fabehozatali Rt.-nek a földmivelési miniszterhez adott ajánlatával, amely az egész magyar tűzifa ellátását kezeibe akarja kaparitani. Ez a részvénytársaság úgy tünteti fel magát, mint egy mentő egyesület, amely gombnyomásra elvégzi az erdőbirtokosok gondját, azzal, hogy „ti erdőbirtokosok panaszkodtok, hogy tűzifátokat nem tudjátok eladni, itt vagyok én, átveszem az összes magyar tűzifátékat, előleget adok, és a vételárat kifizetem, aminek biztosítására adok egy hatalmas bankgaranciát“. — A Pesti Tőzsde legutóbbi száma az Egyesült Fabehozatali elnökétől, nyilatkozatot hoz, amelyben ezt mondja: „ az ajánlata „nézete szerint kell, hogy kielégítse nemcsak a termelői, hanem a fogyasztói, valamint a kereskedői érdekeket“. Továbbá: „átveszi augusztus 15-étől kezdve 1933 szeptember 30-áig bezárólag, százalélkszerűen megállapított havi részletekben az összes magyar termelésű tűzifát, amelynek ára budapesti paritásban nem lehet kevesebb, bükkfánál 310 pengő, a cserfánál 285 pengő. E lap szerint a földmivelésügyi minisztériumot meglepte az Erdészeti Egyesület állásfoglalása, amely a társaság monopóliuma ellen foglalt állást és a minisztérium ezt a kijelentést tette: „Van végre egy szerv, amely készpénzben megvenné a tűzifát az összes erdőgazdáktól és fatermelőktől, de ez sem elégíti ki őket“. — Előre kell bocsátanom, hogy bár fatermelő vagyok, amikor magam is elutasítom az Egyesült Fabehozatali ajánlatát, nem a magánérdek, hanem általános szempontok vezetnek. Mit jelent az árminimálás? — Aki egy kissé járatos a fakereskedelemben, annak már az ajánlat szaga megüti az orrát. Kezdjük az ár minimálásánák A bükkfa 310 pengő, a cserfa 285 pengőbe kerülne az ajánlat szerint. Természetesen a prima hasábfa. Kérdezem, ami nem egészen prima hasábfa, mondjuk kissé puncsos, görbés vagy imittamott kissé korhadt, hogyan lesz az a fa értékelve? A dorongfának, vagy az erősebb dorongfának árát, amely, mondjuk, el lesz hasítva és így eddig mint hasított fa jött a forgalomba, hogyan állapítják meg? Sokan természetesnek tartják, hogy az ilyen fa kevesebbet ér, ami magától értetődik, de ki lesz itt a bíró a különbséget eldönteni? A monopóliumot tervező urak hogyan nyugtatják meg az erdőbirtokosokat, akiknek ilyen és galyfájuk is van?_ Természetes, hogy az ilyen fát olcsóbban kell adni a termelőnek, amit minden erdőbirtokos jól tud, de mennyivel olcsóbban? — Ha, monopólium van, az erdőbirtokos teljesen ki van szolgáltatva a monopóliumot élvező társaságnak. Azt mondhatja a társaság: Ez kérem nem kereskedelmi fa, tessék otthon értékesíteni. Ez is igaz, hogy az egész rossz fa otthon marad, de a kereskedő azt is tudta értékesíteni, ha nem is mindet, de a legnagyobb részt. Ma pedig úgy lenne, hogy fíz, a társaság kiszínezné a legjavát, a dogi lyfa ott rohadna az erdőn, ameddig az erdőbirtokos pénzt látott. — Hiába mondja a társaság, hogy csak nem gondolják róluk, hogy ők nem lelkiismeretesek? Hiszen van egy régi jó közmondás: Kein Bruder in Spiel. A faminőség és a faminőség árának megállapítása súlyos kárral sújthatja az erdőbirtokosokat. — Hogy vagyunk az előlegek fizetésével? Hogy vagyunk a bankgaranciával? — Mi, történik, ha a monopóliumot élvező társaság nem fizet és nem hívja le a fát? Pereskedjünk? De vannak még más fontos kérdések is. Tudja a monopóliumot akaró társaság, mennyi fa van készletben az országban? Tisztában van-e a társaság azzal, mennyi idő kell neki az összes fa felvételére, az üzlet megkötésére? Hány alkalmazottra van szüksége? Hiszen ha a fakészletek tulajdonosai megrohanják, az nem tréfa dolog. — Azt mondja a társaság, tízmillió pengő áll rendelkezésére. De elég-e a tízmillió? Tegyük fel, a minisztérium elfogadja a tervezetet, mi történik, ha a társaság nem tud megfelelni a kötelezettségének? Imitt-amott már leelőlegezett szerződéssel megkötött vételek lesznek és a társaság csődöt mond? Bizonyára erre a válasz az, hogy ki gondolhat ilyent? Pedig ez könnyen megtörténhet. — A tűzifa monopolizálásába nem mellettiek bele sem az erdőbirtokosok, sem a fatermelők, sem maga a minisztérium. Az erdőbirtokosok és a fatermelők teljesen ki volnának szolgáltatva a társaságnak. — De tovább megyeik. Azt mondják: fakereskedők és ügynökök érdekének is megfelel az ajánlat. A faügynökök és kereskedők, kik direkt a fogyasztónak adják a fát, meg tudják állapítani a többi kereskedőktől a fakészletet és azt az árat, amelyet remélnek, hogy a megvett fáért el fognak érni. De ha az a kereskedő olyan vevőnek tartozik eladni, aki maga is keresni akar, milyen árat tud adni akkor az erdőbirtokoson ■ ! Hogyan lehet azt mondani, hogy az ajánlat kielégíti a fakereskedői érdeket? Hol van megvédve a fogyasztó érdeke? Olcsóbb lesz a fa? Dehogy, ellenkezőleg. Nem lehet elképzelni, hogy ez a társaság önzetlen vagy talán arra hivatkoznak, hogy lesz ellenőrző közeg. De az ellenőrző közegnek nem lehet ideje sem, hogy végig nézze az összes szerződéseket, amelyeket a társaság kötne. — A társaság ma bizonyára azt mondja , a magyar erdőbirtokos panaszkodik, fáját nem tudja eladni, ime itt vagyok, én megveszem, de arra is itt vagyok, hogyha nincsen elegendő fa az országban, gondoskodom a behozatalról. Van-e elegendő fa az országban? — Mielőtt erről a kérdésről akarunk beszélni, egy kérdést kell tisztázni. Igenis van itt az országban fa, de nem tudják az erdősbirtokosok eladni. Úgy vagyunk ezzel a kérdéssel, mint a hazai kőszénnel voltunk, hogy van kőszenünk, de a külföldi kőszén jobb, ezért azt vette mindenki. A kereskedelmi miniszter azt mondta: tessék magyar szénnel tüzelni, külföldi szenet nem bocsájtok be, így van a fánál is, mert a magyar erdők fája 80 százalékban cser és kevesebb tölgy és mindössze 20 százaléka bükkfa. Mivel a bükkfa jobb, a bükkfát vették a fogyasztók, a tisztelt közvélemény pedig egyszerűen relmondta: nagy tüzifahiányban szenved az ország, mert ennyi és annyi ezer vagon fa jön be a külföldről. Ezért van tehát a közvéleményben az a hit, hogy nincsen elegendő fa az országban, másrészt panaszkodnak az erdőbirtokosok is, hogy fájukat nem tudják eladni. A földmivelésügyi kormány egyszerűen abban a hitben van, hogy nincs elegendő fa, tehát beengedi a külföldi fát. Rendelje el a földmivelési kormány éppen úgy, mint a kereskedelmi miniszter, hogyha a magyar fa gyengébb is, tessék azzal tüzelni. Igen helyesen indult meg ebben az irányban a földmivelési kormány, amikor elrendelte a fakészletek bejelentését. A bejelentett készleteket összegeztetni és a kerületi erdőigazgatás által nyilván kell tartani, hogy mi fogy el a készletből. Biztos vagyok, hogy ezen alapon mindig teljes képe lesz a dolognak és egy év alatt teljesen tisztán fogunk látni, hogy van-e elegendő fa vagy sem. De ne abból nézzük, hogy van-e tűzifára szüksége az országnak, mert eddig ennyi és ennyi ezer mm fa jött be külföldről. Nincsen szükség famonopóliumra, nincsen szükség faelosztásra, de igenis szükség van egyes vidékeknek, ahol az erdők távol esnek,megfelelő vasúti tarifakedvezményre., A második sürgős cselekedni való a fakészletek beszerzése és összeállítása, hiszen jól tudjuk, hogy ez évben több vágatási engedély adatott ki, tehát az idén nagyobb készlet is van. Harmadszor a közhivataloknál, vasutaknál rendelet kiadása a cser- vagy tölgyhasáb felhasználásáról. .—Végül mint egyedüli védelme a magyar fának, a külföldi tűzifa behozatalát meg kell tiltani, addig, míg a fakészletek tiszta képét nem ismerjük. Kedd, 1932 augusztus 2. VILÁGPOLITIKAI HÍREK Ma tábornok már megint meghalt, Mukdenből jelentik. A mukdeni japán főhadiszállás megerősíti azt a jelentést, hogy Ma kiíiai tábornok a pénteken kínai és japán csapatok, között a Sungari folyó partjain lefolyt hatalmas csatában élese.. A csata Karbintől 55 kilométerre keletre folyt , és három napiig tartott. Ma tábornoknak már többször keltették halála hírét, de az sohasem bizonyult valónak. A mostani halálhírt is sietnek Pekingből cáfolni, és kijelentik, hogy az csupán a japán propaganda kitalálása. Romlik az angol munkáspárt, Londonból jelentik. A független munkáspárt bredfordi értekezletén 241 szavazattal 142 ellenében elhatározta, hogy haladéktalanul kilép a parlamenti munkáspártból. A határozat kihirdetése után Maxton elnök kijelentette, hogy a Párt ezzel megszűnt a parlamenti munkáspárt tagja lenni. Mibe került a leszerelési konferencia? Londonból jelentik. A genfi leszerelési konferencia delegátusainak eddigi utazási költségeit az angol sajtó 37.500 fontra becsüli s a konferencia eddigi tartama alatt legalább egymillió fontot költhettek Genfben, míg a telefon- és távirati kiadások meghaladhatták az 500.000 fontot. Ezekbe az összegekbe nincsenek beleértve a miniszterek és szakértők költséges utazásai, kiknek fontos politikai okokból gyakran kellett haza- és visszautazniuk. A Népszövetség készkiadásai a konferencia előkészítése körül 25.000 fontra rúgnak, míg Genf városa a tanácskozó terem építésére 40.000 fontot fordított. A világ összes nemzetei a leszerelés előkészítésére 1925 óta körülbelül négy—öt millió fontot költöttek. Ibn Saud legyőzte Ibn Riffadát. Londonból jelentik: Ibn Saud hedzsasz.irály csapatai hajnaltól estig tartó elkeseredett véres küzdelem után legyőzték Ibn Riffada sejknek, a vérszomjas félszemű beduin rablóvezérnek a seregét. Ibn Riffada hónapok óta rettegésben tartotta Hedzsas határvidékét és nemrégen Abesszínián át fegyvercsempészeik útján két hajórakomány fegyvert kapott, több mint kétezer puskát és rengeteg lőszert. Ibn Riffada emberei közül négyszázan vesztették életüket, ő maga két fiával együtt, szintén elesett. A közeli falvaik fiatalsága a csata befejezése után Ibn Riffada levágott fejét megrugdosta. A Nemzeti Újság közönségének hetilapja K gpest^1 "'ke.. Kapható mbr :__y |