Nemzeti Ujság, 1932. augusztus (14. évfolyam, 171-194. szám)

1932-08-02 / 171. szám

2 baloldali sajtó most egyszerre Papenért áradozik és miután kigyót-békát kiál­tott rá még hetekkel ezelőtt, most in­nét távolról azt szeretné szuggerálni Papennek, hogy immár csak Hitlerék­­kel szemben csináljon politikát. Ez a sajtó abban a tényben, hogy Hitler nem kapott teljes többséget a parla­mentben, már jobboldali vereséget kí­­ván látni és úgy mellőzi a marxizmus összeomlásának tudomásul vételét, mintha a polgári gondolat minden kép­viselője számára nem volna a leglénye­gesebb eredmények s jelenségek egyike, hogy a marxizmus Németországban immár letört. Amikor maga a német nép a marxizmussal kacérkodó polgári liberális pártokat megsemmisítette, ak­kor nálunk még mindig feléjük sandít a baloldal, holott ugyanekkor Hitle­­rék­­ sikerét szeretné lekicsinyelni, így egészen különös, hogy amikor vasár­nap az egyik baloldali újság első olda­lán az egyik kiváló politikus cikke megmagyarázta, hogy a német nép fel­fogásának érvényesülését tudomásul kell venni és hogy a baloldali politika­­­s megsemmisülését mint befejezett tényt­­ kell tekinteni, ugyanekkor ugyanannak­­ a lapnak másik hasábján a weimari al­ al­kotmány megsemmisülését úgy pró­bálták beállítani és magyarázni, mint­ha a német nép — eltávolodnék Goethe szellemétől. Hogy az egykori weimari nagyherceg államminiszterének, a nagy német költőnek ezen a világon mi köze volt akár a weimari alkotmányhoz, akár a szociáldemokráciához, akár a baloldali politikához, azt viszont épp oly nehéz megállapítani, mint amily nehéz megérteni azt a túlzott fájdal­mat, amelyet ez a magyarországi pol­gári radikalizmus, vagy liberalizmus érez — a német marxisták bukása miatt. És igazán csodálatos az az egy­oldalú reménykedés, amely azt várja, hogy akár Hindenburg, akár Papén, akár a centrum német politika helyett majd a budapesti körút politikáját fogja csinálni. De azért nyilvánvaló, hogy éppen ab­ban az irányban, hogy Németországban immár az igazi német politika lehető­ségei kiformálódnak, döntést jelente­nek a mostani választások. A weimari az „új házaspárt", hogy ilyen szomorú lakodalmuk van, hát megszólalt: — Én aszondom, nem jönnek a lakodal­masok. A vihar nem engedi őket — fel­pillantott a kalap alól. — Tartsuk meg a lakodalmat, ha már a jó Isten akaratá­ból így összeverődtünk, nehogy a nap kárba vesszen. A gondolat tetszett, de aggodalmak voltak. — Hogyan tartanánk meg — szólt Ferkó — nincs vacsoránk. István bácsi arra is megfelelt: — Mindenünknek van valamicske a ta­risznyájában. Egy kis szalonna, a másik­nak kenyér. Megosztjuk. A pincében van bor. — Az egyik legényre mutatott —, a Jancsinak van szájharmonikája. Nóta is lesz. Beleütött a markába: — Olyan lakodalmat csapunk, hogyne! Úgy is lett. A tarisznyákból előkerült a kenyér, szalonna, hagyma. Vica bont hozott s egy óra múlva Olyan kurjongató, jó kedvvel táncoltak a lakodalmasok, hogy még a vihar se hallatszott. Éjfélkor a menyecske táncot is meg­cselekedtek s reggelre kelve, összevissza hevert, aludt a fáradt, berúgott társaság. Szajbóné egész éjjel nem aludt, halálos jajongással siratta Vicát s mikor hajnal felé a vihar elcsendesedett, befogtak a kocsiba s Szabóval együtt elindultak a szőlőbe. Bizonyosra vették, hogy leányukat agyonütötte a villám és holtan találják meg a szőlő között. Rettenetesen meglepődtek azonban, mi­kor a présházban a gyász helyett egy horkoló karavánt találta­k, az asztalon meg csöbörszámra állít a bor. Szabó nagyot kiáltott: — Halló, mi van itt? Domokos István feltápász­kodott s mi­kor megpillan­totta Szabót, n­­­­ásí­tott: — Meghoztátok a vacsorát? Szabó ránézett: — Miféle vacsorát? — Há­t a lakodalmat! S mikor hegyitől-végéig kitudódott, hogy az éjszaka mi történt a présházban , Török Ferkó hogyan tartotta meg la­kodalmát Szabó Vicával, az öregek is el­­nevették magukat. Hanem három hét múlva megtartották az igazit, de azon szájharmónika helyett a cigánybanda húzta a csárdást,­ István bácsi meg a harangozó helyett Juli néni­­­vel járta a mártogatóst, mégis azt mondta: *­ Az eLső sokkal jobb volt! NEMZETI ÚJSÁG Ui lakásába szőnyeget vegyen! pVima^tipYu Torontáli szőnyegek S1' 12.50iöi Magyar perzsák Nyírott gyapjú- és bukBé-szőnyegek Bútorszövetek, átvető­k, garnitúrák Függöny, paplan, matrac, takaró Verhetetlen olcsó árak! Kovácsevics Milenkó !*« ÜdV^bS.3! kényszeralkotmány diktatúrája után a marxizmus vereségével a német nép elindulhat arra az útra, amelyen ha­gyományai s nemzeti szelleme alapján keresi a jövendő lehetőségét. Ha ennek az igazságnak a felismerése megtörté­nik s ha ezután a siker után magába az adott helyzetbe belenyugszanak azok ‘"**“ '*• ———————------——-— ---------|-·-|-inn -in.i-nnr-i¥in-um az erők is, amelyek eddig túlzott szen­vedelem hevületével a weimari alkot­mány és a marxizmus ellen folytatott küzdelmet szélsőséges eszközökkel is vívták, ak­kor talán Németországban hamarabb következik be az a nyugalmi állapot, amely egész Európa érdekében szükséges. Mi történjék a magyar fával? Semmiféle formában nem lehet monopóliumot adni magántársa­­ságnak — A magyar tüzifa ugyanazt a védelmet érdemli, mint a szén — Keglevich Gyula gróf a kiszolgáltatott földbirtokosok súlyos helyzetéről (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Egye­sült Fabehozatali Rt. ajánlatát — mint isme­retes — úgy az Erdészeti Egyesület, mint a földmivelésügyi kormányzat elvetette. Új irányban folynak most a tárgyalások és még mindig megvan az a veszély, hogy az Egye­sült Fabehozatal kerülő után megvalósít va­lamit nagyratörő terveiből, amelyeket elsősor­­ban a közvélemény felháborodva hiúsított meg. Bottlik István báró a földmivelésügyi ankéten azt a kijelentést tette, hogy az Erdé­szeti Egyesület elutasító állásfoglalása nem fejezi ki az erdőbirtokosok véleményét, mert azok nincsenek tájékozva az ajánlat lényegé­ről. Már amikor rámutattunk arra, hogy Bott­lik István báró téved, az erdőbirtokosok na­gyon jól tudják, miért nem fogadták el az Egyesült Fabehozatali­­ajánlatot. Az erdabirto­kosok nemcsak az ajánlat lényegével voltak tisztában, hanem azt is jól tudják, hogy a monopóliumra semmiféle formában sincs szük­ség. Az általános érdeklődésre számott­artó tűzi­fakérdésről Keglevich Gyula gróf, az erdé­szeti ügyek egyik legalaposabb ismerője a kö­vetkező nagyértékű nyilatkozatot tette, amely épugy megvilágítja, hogy miért volt elfogad­hatatlan az Egyesült Fabehozatali ajánlata, mint ahogy rámutat a magyar tűzifa érdeké­ben teendő intézkedésekre.­­ Az utóbbi időben alaposan foglal­koztak az Egyesült Fabehozatali Rt.-ne­k a földmivelési miniszterhez adott ajánla­tával, amely az egész magyar tűzifa el­látását kezeibe akarja kaparitani. Ez a részvénytársaság úgy tünteti fel magát, mint egy mentő egyesület, amely gomb­nyomásra elvégzi az erdőbirtokosok gond­ját, azzal, hogy „ti erdőbirtokosok pa­naszkodtok, hogy tűzifátokat nem tudjá­tok eladni, i­tt vagyok én, átveszem az összes magyar tűzifátékat, előleget adok, és a vételárat kifizetem, aminek biztosí­tására adok egy hatalmas bankgaran­ciát“. — A Pesti Tőzsde legutóbbi száma az Egyesült Fabehozatali elnökétől, nyilat­kozatot hoz, amelyben ezt mondja: „ az ajánlata „nézete szerint kell, hogy kielé­gítse nemcsak a termelői, hanem a fo­gyasztói, valamint a kereskedői érdeke­­ket“. Továbbá: „átveszi augusztus 15-étől kezdve 1933 szeptember 30-áig bezárólag, százalélkszerűen megállapított havi részle­tekben az összes magyar termelésű tűzi­fát, amelynek ára budapesti paritásban nem lehet kevesebb, bükkfánál 310 pengő, a­ cserfáná­l 285 pengő.­­ E lap szerint a földmivelésügyi mi­nisztériumot meglepte az Erdészeti Egye­sület állásfoglalása, amely a társaság monopóliuma ellen foglalt állást és a minisztérium ezt a kijelentést tette: „Van végre egy szerv, amely készpénzben meg­venné a tűzifát az összes erdőgazdáktól és fa­­termelőktől, de ez sem elég­íti ki őket“. — Előre kell bocsátanom, hogy bár fatermelő vagyok, amikor magam is el­­utasítom az Egyesült Fabehozatali aján­latát, nem a magánérdek, hanem általá­nos szempontok vezetnek. Mit jelent az árminimálás? — Aki egy kissé járatos a fakereskede­lemben, annak már az ajánlat szaga megüti az orrát. Kezdjük az ár minimá­­lásánák A bükkfa 310 pengő, a cserfa 285 pengőbe kerülne az ajánlat szerint. Ter­mészetesen a prima hasábfa. Kérdezem, ami nem egészen prima hasábfa, mond­juk kissé puncsos, görbés vagy imitt­­amott kissé korhadt, hogyan lesz az a fa értékelve? A dorongfának, vagy az erő­sebb dorongfának árát, amely, mondjuk, el lesz hasítva és így eddig mint hasított fa jött a forgalomba, hogyan állapítják meg? Sokan természetesnek tartják, hogy az ilyen fa kevesebbet ér, ami magától értetődik, de ki lesz itt a bíró a különb­séget eldönteni? A monopóliumot tervező urak hogyan nyugtatják meg az erdő­­birtokosokat, akiknek ilyen és galyfájuk is van?_ Természetes, hogy az ilyen fát olcsóbban kell adni a termelőnek, amit minden erdőbirtokos jól tud, de mennyivel olcsóbban? — Ha, monopólium van, az erdőbirtokos teljesen ki van szolgáltatva a monopóliu­mot élvező társaságnak. Azt mondhatja a társaság: Ez kérem nem kereskedelmi fa, tessék otthon értékesíteni. Ez is igaz, hogy az egész rossz fa otthon marad, de a kereskedő azt is tudta értékesíteni, ha nem is mindet, de a legnagyobb részt.­ Ma pedig úgy lenne, hogy fíz, a társaság kiszínezné a legjavát, a do­­gi lyfa ott rohadna az erdőn, ame­ddig az erdőbirtokos pénzt látott. — Hiába mondja a társaság,­ hogy csak nem gondolják róluk, hogy ők nem lelki­­ismeretesek? Hiszen van egy régi jó köz­mondás: Kein Bruder in Spiel. A fa­minőség és a faminőség árának megálla­pítása súlyos kárral sújthatja az erdő­­birtokosokat. — Hogy vagyunk az előlegek fizetésé­vel? Hogy vagyunk a bankgaranciával? — Mi, történik, ha a monopóliumot élvező társaság nem fizet és nem hívja le a fát? Pereskedjünk? De vannak még más fontos kérdések is. Tudja a monopó­liumot akaró társaság, mennyi fa van készletben az országban? Tisztában van-e a társaság azzal, mennyi idő kell neki az összes fa felvételére, az üzlet megköté­sére? Hány alkalmazottra van szüksége? Hiszen ha a fakészletek tulajdonosai meg­rohanják, az nem tréfa dolog. — Azt mondja a társaság, tízmillió pengő áll rendelkezésére. De elég-e a tíz­millió? Tegyük fel, a minisztérium elfo­gadja a tervezetet, mi történik, ha a tár­saság nem tud megfe­lelni a kötelezettsé­gének? Imitt-amott már leelőlegezett szerződéssel megkötött vételek lesznek és a társaság csődöt mond? Bizonyára erre a válasz az, hogy ki gondolhat ilyent? Pedig ez könnyen megtörténhet. — A tűzifa monopolizálásába nem me­llettiek bele sem az erdőbirtokosok, sem a fatermelők, sem maga a minisztérium. Az erdőbirtokosok és a fatermelő­k telje­sen ki volnának szolgáltatva a társaság­nak. — De tovább megyeik. Azt mondják: fa­­keres­kedők és ügynökök érdekének is megfelel az ajánlat. A faügynökök és kereskedők, kik direkt a fogyasztónak ad­ják a fát, meg tudják állapítani a többi ke­reskedőktől a fakészletet és azt az árat, a­melyet remélnek, hogy a megvett fáért el fognak érni. De ha az a kereskedő olyan ve­vőnek tartozik eladni, aki maga is keresni akar, milyen árat tud adni akkor az erdő­­birtokoson ■ ! Hogyan lehet azt mondani, hogy az ajánlat kielégíti a fakereskedői érdeket? Hol van megvédve a fogyasztó érdeke? Olcsóbb lesz a fa? Dehogy, ellen­kezőleg. Nem lehet elképzelni, hogy ez a társaság önzetlen vagy talán arra hivat­koznak, hogy lesz ellenőrző közeg. De az ellenőrző közegnek nem lehet ideje sem, hogy végig nézze az összes szerződéseket, amelyeket a társaság kötne. — A társaság ma bizonyára azt mondja , a magyar erdőbirtokos panaszkodik, fá­ját nem tudja eladni, ime itt vagyok, én megveszem, de arra is itt vagyok, hogy­ha nincsen elegendő fa az országban, gondoskodom a behozatalról. Van-e elegendő fa az országban? — Mielőtt erről a kérdésről akarunk be­szélni, egy kérdést kell tisztázni. Igenis van itt az országban fa, de nem tudják az erdősbirtokosok eladni. Úgy vagyunk ezzel a kérdéssel, mint a hazai kőszénnel voltunk, hogy van kőszenünk, de a kül­földi kőszén jobb, ezért azt vette min­denki. A kereskedelmi miniszter azt mondta: tessék magyar szénnel tüzelni, külföldi szenet nem bocsájtok be, így van a fánál is, mert a magyar erdők fája 80 százalékban cser és kevesebb tölgy és mindössze 20 százaléka bükkfa. Mivel a bükkfa jobb, a bükkfát vették a fogyasz­tók, a tisztelt közvélemény pedig egy­szerűen relmondta: nagy tüzi­fahiányban szenved az ország, mert ennyi és annyi ezer vagon fa jön be a külföldről. Ezért van tehát a közvéleményben az a hit, hogy nincsen elegendő fa az országban, másrészt panaszkodnak az erdőbirtoko­sok is, hogy fájukat nem tudják eladni. A földmivelésügyi kormány egyszerűen abban a hitben van, hogy nincs elegendő fa, tehát beengedi a külföldi fát. Ren­delje el a földmivelési kormány éppen úgy, mint a kereskedelmi miniszter, hogyha a magyar fa gyengébb is, tessék azzal tüzelni.­­ Igen helyesen indult meg ebben az irányban a földmivelési kormány, ami­kor elrendelte a fakészletek bejelentését. A bejelentett készleteket összegeztetni és a kerületi erdőigazgatás által nyilván kell tartani, hogy mi fogy el a készletből. Biztos vagyok, hogy ezen alapon mindig teljes képe lesz a dolognak és egy év alatt teljesen tisztán fogunk látni, hogy van-e elegendő fa vagy sem. De ne abból nézzük, hogy van-e tűzifára szüksége az országnak, mert eddig ennyi és ennyi ezer mm fa jött be külföldről. Nincsen szükség famonopóliumra, nincsen szük­ség faelosztásra, de igen­is szükség van egyes vidékeknek, ahol az erdők távol esnek,­­megfelelő vasúti tarifakedvez­ményre., A második sürgős cselekedni való a fakészletek beszerzése és összeál­lítása, hiszen jól tudjuk, hogy ez évben több vágatási engedély adatott ki, tehát az idén nagyobb készlet is van. Harmad­szor a közhivataloknál, vasutaknál ren­delet kiadása a cser- vagy tölgyhasáb felhasználásáról. .—Végül mint egyedüli védelme a magyar fának,­ a külföldi tűzifa behozatalát meg kell tiltani, addig, míg a fakészletek tiszta képét nem ismerjük. Kedd, 1932 augusztus 2. VILÁGPOLITIKAI HÍREK Ma tábornok már megint meghalt, Mukdenből jelentik. A mukdeni japán főhadiszállás megerősíti azt a jelentést, hogy Ma kiíiai tábornok a pénteken kí­nai és japán csapatok, között a Sungari folyó partjain lefolyt hatalmas csatá­ban élese.­­. A csata Karbintől 55 kilomé­terre keletre folyt­­ , és három napiig tar­tott. Ma tábornokn­ak már többször­ kel­tették halála hírét, de az sohasem bizo­nyult valónak. A mostani halálhírt is sietnek Pekingből cáfolni,­ és kijelentik, hogy az csupán a japán propaganda kita­lálása. Romlik az angol munkáspárt, Londonból je­lentik. A független munkáspárt bredfordi ér­tekezletén 241 szavazattal 142 ellenében elha­tározta, hogy haladéktalanul kilép a parla­menti munkáspártból. A határozat kihirde­tése után Maxton elnök kijelentette, hogy a Párt ezzel megszűnt a parlamenti munkáspárt tagja lenni. Mibe került a leszerelési konferencia? Londonból jelentik. A genfi leszerelési konferencia delegátusainak eddigi uta­zási költségeit az angol sajtó 37.500 fontra becsüli s a konferencia eddigi tartama alatt legalább egymillió fontot költhet­tek Genfben, míg a telefon- és távirati kiadások meghaladhatták az 500.000 fon­tot. Ezekbe az összegekbe nincsenek bele­értve a miniszterek és szakértők költsé­ges utazásai, kiknek fontos politikai okokból gyakran kellett haza- és vissza­­utazniuk. A Népszövetség készkiadásai a konferencia előkészítése körül 25.000 fontra rúgnak, míg Genf városa a ta­nácskozó terem építésére 40.000 fontot fordított. A világ összes nemzetei a le­szerelés előkészítésére­­ 1925 óta körülbe­lül négy—öt millió fontot költöttek. Ibn Saud legyőzte Ibn Riffadát. Londonból jelentik­: Ibn Saud hedzsasz.i­­rály csapatai hajnaltól estig tartó elkeseredett véres küz­delem után legyőzték Ibn Riffada sejknek, a vérszomjas félszemű beduin rablóvezérnek a seregét. Ibn Riffada hónapok óta rettegésben tartotta Hedzsas határvidékét és nemrégen Abesszínián át fegyvercsempészeik útján két hajórakomány fegyvert kapott, több mint kétezer puskát és rengeteg lőszert. Ibn Rif­fada emberei közül négyszázan vesztették éle­tüket, ő maga két fiával együtt, szintén elesett. A közeli falvaik fiatalsága a csata befejezése után Ibn Riffada levágott fejét megrugdosta. A Nemzeti Újság közönségének hetilapja K gpest^1 "'ke.. Kapható mbr :__y |

Next