Nemzeti Ujság, 1932. október (14. évfolyam, 220-245. szám)
1932-10-01 / 220. szám
Bel canto Párisban még ma is az olasz operáért rajonganak. Amióta Mazarin 1645-ben egy olasz operatársulatot hivott Párisba, a francia közönség még mindig elragadtatással tapsol a hullámzó cavatináknak, a szárnyaló áriáknak, a megható románcoknak, a lüktető balladáknak s mindannak a művészetnek, amely a hang szépségét csillogtatja. A belcantonak igy vannak rajongói s igy alakult ki az az énekes tipus, amely függetlenítette magát úgy a drámai művészettől, mint a szövegtől s amely a hang dinamikus erejével zsongitja bódulatba a hallgatót. A bel canto művészei igy jelentkeznek nemzetközi kongresszusokon, világpolitikai tárgyalásokon s igy kapott a bel canto uj színpadot, amely nagyobbszabásu akár a párisi Nagyoperánál, akár a Scalanál, akár a Covent Gardennél, akár a Metropolitainnél. A Népszövetség ülésterme lön a bel canto új pódiuma: a rivaldák fényében, a nemzetközei sajtóérdeklődés fáklyái mellett itt lépnek fel a hang, a szó és az elragadó mondatok művészei, akik immár évtizednél több ideje suttogják, vagy harsogják mondataikat a világ fülébe. Hol csengő tenorral bontakozik ki halk szépségekben a nemzetek megértésének gondolata, hol dörgő bariton bársonyos tömörsége hirdeti a nemzetközi együttműködés gondolatát, hol mély basszus átkozza ki mindazokat, akik útjában állanak a boldogító finále lehetőségének, hogy a népek lelkei megtalálják egymást s hogy a világpolitika pusztító ellentétei megszűnjenek. Megannyi trubadúr dalia csattog a légben, mint a pacsirtáé a tavaszi napsütésben s miközben a sugalyuk előtt állván, szivükre tett kezekkel fogadkoznak gyönyörű ígéreteket, azalatt a kórus a háttérben szintén énekli a megható románcot: „A gróf belefult a vízbe ... a gróf belefult a vízbe . . .“ A Színházi Képtelenségek, amelyek így figurázzák ki a bel canto uralmát a színpadon, ad absurdum vitték az operának azt a formáját amely nem törődvén a cselekménnyel, csupán az énekre fektette a súlyt. Ami a színpadon képtelenség, az viszont a világ életében valóság jön. Amíg Genfben énekelnek, amíg a különböző konferenciákon tanácskoznak s megindító szavakat rebegnek, azalatt az egész világ tényleg fuldokol és szinte minden országnak, minden nemzetnek már a szájáig ér az áradat. „Mentsük meg őt . . . mentsük meg őt!“ — harsogja a kórus, de sem a mentőkötélről nem gondoskodnak, sem pedig az elragadó szavakon túl tettekkel meg nem próbálkoznak. íme, együtt ül most is a Népszövetség. Herriot most sem takarékoskodott a szép szavakkal és a gyönyörű mondatokkal. Tirádát mondott a lausennei konferenciáról s keblére ölelte a stresai konferenciát, amely szerinte bátorító például szolgált. (Hogy mily bátorítót, arra a prágai külügyi bizottságban megadta a feleletet Friedmann meghatalmazott miniszter, aki bejelentette, hogy a Stresában kieszelt mezőgazdasági kontribuciós alapba Csehország egyetlen peták hozzájárulást sem vállal") Herriot kijelentette, hogy Franciaország nem tér el a népszövetségi alapokmány elveitől s mint minden rendes operában szokás, átkot szórt a Népszövetség ellenségeire, a reakcióra és a demagógiára. Cecil Lord, az angol delegátus, azt a szerepet vállalta, amely különösen alkalmas a meghatódottság előidézésére s mint az operában a bölcs nagybácsi szokta: komoly felhívást intézett a Népszövetséghez, legyen tudatában annak a nagy felelősségnek, amely a leszerelési értekezlet sikeréért, vagy kudarcáért terheli. Aztán megjelent a szokásos küldönc is s a hírnök jött és pihegve szólt, hogy Neurath báró néme külügyminiszternek fontos minisztertanácsra kellett Berlinbe utaznia és sajnálkozását fejezte ki, hogy nem hallgathatta meg Herriot felszólalását. A drámai feszültség enyhült: a felvonás minden összeütközés nélkül végződött, a szereplők meghajtották magukat a függöny megint legördült. És a világ várhatja a legközelebbi előadást. Bármily szép a bel canto, bármily elragadó a szónoki művészet s bármennyire pontos is immár a nemzetközi tárgyalások és konferenciák rendezése, s a világ népei valahogy nem érzik azt az elragadtatást, kábulatot és örömet, amelyet ez a játék egyébként szolgálna. A cselekmény nagyon is megállott a színpadon s a nézők idegei sokkal inkább feszülnek, olyan rettenetesen megromlottak és tépettek, hogy nemcsak unják már ezeket a szavakat, hanem azt követelik, hogy valami végre történjék is. Amióta a világháború befejeződött, amióta megcsinálták az úgynevezett békeszerződéseket és amióta a Népszövetségben és azon kívül konferenciáznak és tanácskoznak, szépeket és okosokat mondanak, bölcs szavakat , cserélnek ki, vagy harciaskodnak, amióta a tényeket megkerülik és jogi formulákat keresnek, amióta magukkal a feladatokkal nem néznek szembe, hanem azokat mindinkább elmellőzik, azalatt az emberiség szörnyű kétségek között, tátongó szakadékok fölött szinte a véletlen kötélhídján vergődik. Sem ilyen kérdésben, sem azoknak az okoknak eltüntetésében, ame A tüzesember írta: P. Pál Ödön Ez az ősi, városi ház még sohasem volt ilyen kellemetlen, penészes szagú és borongós hangulatú. Annuska itt töltötte el élete nagyobb felét, itt élte legszebb napjait. Ide járt hozzájuk Elemér úr, a kedves élete párja. Itt kérte meg a kezét, » most itt is laknak. Milyen öröm töltötte el Annuska kisasszonyt, amikor az édesapja kijelentette, hogy ezt a lakást átengedi az új párnak: ő maga öreg feleségével úgyis legjobb szeret kint lakni a kis birtokán. Egy udvari szobácska elég lesz nekik a lakásból, ha éppen a városban rekednének éjszakára. A gyerekek, akik miatt szükséges volt a városi szállás, kinőttek az iskolákból, mind elszéledtek. Ki erre, ki arra rakta meg a fészkét. A városi fészek Annuskáé lett. Azaz most már Elemér úré is, akinél derekabb, jobb férj nincs a föld kerekségén. Az ilyesmit mindig a feleség -tudja legjobban. Annuska asszony igen boldog volt ebben a lakásban. Most is az, hiszen a férje a tenyerén hordozza, hiszen semmije sem hiányzik. És mégis: a világos, tiszta szobákban néha megijed, néha penész szaga üti meg az orrát, néha olyan furcsa szomorúság lepi meg. Elemérnek nem mer róla szólni, mert éppen mostanság dicsérgette őt, milyen okos gondolat volt a régi ablakok helyébe nagyobbakat tétetni, a falakat világos színre festetni, a villamos világítást bevezetni. Minden világos, minden vidám körülötte, mégis . . . Tegnap este a szalonban pattogtak a bútorok, dédapó és dédanyó képei igen szúrósan néztek le a falról, sőt, mintha dédanyó rá sem akarna nézni. Határozottan tudja, hogy gyermekkorában igen barátságosan tekintett le rá, mintha minden lépését szeretettel kísérte volna. Már évek óta nem figyelte a képet, — jaj, ha azért haragszik rá ! Éjjelenkint néha fölriad, mintha valaki végigsétálna a szobákon és hideg széláram fut az arcába. Így szeretne ilyenkor Elemérnek szólni, de nem akarja háborgatni a fáradtan pihenőt. Valami van a levegőben, valami van ebben a házban, ami nyugtalanító. Az öreg Kati néni, ez a vén családi bútor, akit a szüllei házvezetőnőnek adtak a tizennyolc éves menyecske mellé, egész nap tréfálkozik, jókedvre akarja deríteni, de csak elkedvetlenül. Ma is az „öreg szentek“-kel hozakodott elő. Ezek az „öreg szentek“ a Kati néni szerint: dédapó és dédanya képei. Mire való az ilyen tréfálkozás a szentekkel és az ősökkel? Neki falikép csak szentkép lehet. Jó! De tegnap meg, amíg Elemér a mérnökegyesüllet gyűlésén szónokolt, éjfél utánig — az ördög vigye el azt a sok hivatalos gyülésezést — arról beszélgetett neki, hogyan jár végig a „tüzesember“ a mezőkön, hogyan ijeszti meg a pásztorfiukat és ha nem tetszik neki, hogyan méri el a lelkét. A Csöbör Jóskának, a kis bojtárnak is az mérte el, azért halt meg száraz köhögésben. A tüzesember pedig indzsellér, mint Elemér tekintetes úr; no persze csak olyan falusi földkóstoló, nem efféle városi úr. Amikor Elemér úgy jóval éjfél után nagy lassan bejött a hálószobába, a sötétben valósággal csillogott, tüzelt a szeme és Annuska megijedt tőle. Amikor a szegény, fáradt ember — a sok gyűlés már megárt neki — végigsimított a felesége arcán, Annuska úgy érezte, hogy tűz árad az ujjaiból. Majdnem felsikoltott: eszébe jutott, hogyan mérte el a földkóstoló a szegény Csöbör Jóska lelkét- De mégis uralkodott magán, hiszen a jó férj mindig rossznéven veszi tőle, ha éjjeli hazajövetelekor felébred, sajnálja a feleségét, hogy felébreszti. Szegény Annuska ezen az éjszakán reggelig ébren volt, folyton hallotta a szobában a bútorok recsegését. Elemér pedig nyugodtan aludt, nagyokat szuszogva. Bolond, babonás asszony ez a Kati néni. Hogy meg tudja az embert ijeszteni. Hiszen a szegény kisbojtár tüdővészben pusztult el mint az anyja, meg a leánytestvérei. Isten nyugosztalja a jó fiút, olyan szépen tudott tilinkózni, olyan szép karácsonyi verset tudott mondani, odakint, a birtokon. És egyszerre úgy kikivánkozott a szüleihez a kis pusztai házba, ahol olyan szép minden, ahol kislánykorában olyan boldog volt. Most valahogy Elemért sem sajnálta volna lehagyni , s ezért mindjárt szemrehányást is tett magának, így teltek, múltak a napok. Annuska igen árvának érezte magát. Az ifjú férj úgy ebéd után eltréfálkozot vele, elbabusgatta, de a hangja közben kongott, a szeme meg élesen fúródott az övébe, valamit keresett mögötte. A menyecske ijedten nézett rá s mindketten elkomorodtak. A szép világos lakásban újra elkezdtek sétálni az árnyak s a padló megreccsent. A tökéletes férjnek pedig hamarosan ki kellett menni az egyik gyárba valamit felülvizsgálni. Megint magára maradt. Félt Kati nénitől, hát sok dolgot adott neki, nehogy ostoba meséivel zaklassa. De az öregaszszony kezében égett a munka, hamar elkészült vele és csak bement az ő kis lelke galambjához. Újra mesét mondott neki. Ma csupa komolyság és kenetesség volt a jó öreg. Elkérdezte, mit álmodott, hogy érezte magát éjszaka, mit csinált délután? Annuska, a jó kis Annuska, mit tehetett egyebet, elmondta, milyen sok dolga van az ő férjének, milyen fáradtan, tüzetően jött haza éjjel és hogy neki akkor a tüzesemberre kellett gondolnia s félt Azt is elmondta, mennyire vágyik a szüleihez, milyen kellemetlen ez a lakás és milyen vizsgálóbiró-szemmel nézett rá Elemér. Kati néni minden furcsasága mellett is beles asszony volt. Belátta, hogy ijesztgetésével nem szabad kinyitnia Annuska szemét. Most olyasmit mesélt, ha a férj olyan élesen néz a feleségére, az azt mutatja, hogy nagyon-nagyon szereti és fáj neki, miért nem lehet vele állandóan. Az elkedvetlenedése meg éppenséggel azt jelenti, hogy többé nem megy el sem az éjfélig tartó gyűlésekre, sem pedig délután a gyárakba. Lemond egy kis jövedelemről, ami úgyis elmegy a közös vacsorákra! Aztán szép az ősz, megnézik a birtokot is. Ez persze csupa badar beszéd volt, amilyeneket megszokott már Kati néni részéről, de ilyen szívesen még sohasem hallgatta. Isten tudja, ez a bolondos öregasszony sokkal kellemesebb, ha komoly és babonás erősködéssel igazságot akar jósolni, mint mikor tréfálkozik. Ma még az „öreg szentekről“, az ősök képéről is tisztelettel szólt. Pedig nevetséges volt. Leguggolt a földre, úgy nézett fel a két olajfestményre — egyre azt bizonygatta, ha az ember olyan alacsonyról néz rájuk, sokkal barátságosabban néznek vissza. Mikor az öreg kiment, Annuska meg is próbálta a dolgot. És Kati néninek volt igaza. Kissé elszégyenkezett a fölfedezésen, mert becsületes, naiv lelke azt súgta neki, hogy amióta felserdült, nem is figyelt az ősök tiszteletreméltó képeire. .No, de az ősök megbocsátottak. .Délután, úgy öt óra felé, az öreg elkéredzkedett. Azt mondta, hogy meglátogatja egyik unokáját, aki Pethő doktoréknál szolgál. Annuska eleresztette, bár furcsának tartotta a kívánságot. Még sohasem hagyta őt az öreg egyedül. De ma nem érezte magát árván. Egész jó kedvvel nézett ki az ablakon. Pethőék lakása felé tekintett, kiváncsi volt rá, fölnéz-e Kati néni elmentében az ablakra őhozzá. Hanem az öregasszony, úgy látszik, előbb máshová ment, éppen ellenkező irányba: a színház felé Biztosan dolga volt arra. És volt is! Az öreg nem az unokájához ment, hanem egyenesen Virághalmi Irma színművésznőhöz. És jókor ment, mert ott találta a tüzesembert. Ott kellett találnia, hiszen mikor egy jó félóra múlva hazafele tartott, vele jött meg. Igazán szép Elemértől, hogy a vén házibútorral nem restet végigmenni az utcán. Még jókedvvel el is beszélgetett vele , — Jó, hogy eljött értem, Kati néni, — a hiúsága ki van elégítve, ő dobott ki maga előtt, — féltem, hogy botrány nélkül nem szabadulok tőle. v '■%*••' — De azért jó volna adjiatemn^mni a birtokra, mig ezek a csepüragj^el nem mennek innen — hammogtál^'S^sszony. . ..Boszorkány ez a Kati néni^minden úgy történt, ahogy aznap délután jövendölte, amikor az unokájához szeszült. A babonás hittel és komolyságfól mondott jóslat beteljesedett: a tűz?s£ vnker leköszönt a mérnökegyesületben a,háznagyi tisztségről és a gyárak felügyeletéről. Még kétheti szabadságot is kért: kimennek a birtokra. Annuska mindezt boldogan újságolta el az öregasszonynak. És Kati néni nem komédiázott, nem erősködött, hogy van benne valami boszorkányos, mint máskor tette volna, hanem a köténye csücskével törölgette a szemét: valami kis bogár repült bele. * . . . * ' xf*: * hSS ^Beíl w ^w lipr IST lIsaT Eg»har« én^^Aat*isojMs. Wal- Hvplfk sj feMEo&i&k RwmMSmm mn&f mLh ipsa Uli H b Ilii m »nr. egye* •**« kiadóhivatalok ■ 1., H «MHjkH HHHH JMBSB HM HUH fSSnjfi H gg»i «pKBSaftv KgSV'tanggjV ára 16 fillér, vasárnap Országfhása. 18. Tel.: EgSfeSS ^ ||j£§fc§ Mff ^2 KaSl Mufl BgjnS H Hgfl ff ' gtfgj¥ • 32 fillér. Ausztriában fi 11111 fis I a W raji fsam Ipaj * B9 n£ lifl I Hv ^Saa E h*tk8.D.P s. --so, Miklós-útlS.II.,Mária- flf W Brcnfi JBHT KcnEB - HRra fSfjSl B V D.,iF.,n s -*40. tér 1» Tel. t 525—12* M V BB MjSM . B1S| ^ fc5|8 gfeH fEgfi M MSI k vin.. Bákóerl dt M fiBa StimmtÁJaSSL. Bah JHl rdelfcsek minimét» Dohányt ende roá dijkabár «érint. Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ FőmaTÚRI BÉLA “WHinTTi'~~ihi iifumwiiiiMHi'iFH'MHinfiiimim ■iimiii n■— uh in «■1111—■ ■ 1 n 11 ........ iiiiiiiiirMiTMHMTiiiTirrTiTrawwinTniiniiiimsTirfi^iT^rimhmr-^1*! XIV. évfolyam 220. szám + Szombat # Budapest 91932 Lapunk mai száma 16 fillér Milyen idő lesz szombaton? A Meteorológiai Intézetnek szept 36-án este 10 órakor kiadott jelentése szerint várható időjárás a következő huszonnégy órára. Változóan felhős és az Alföldön igen meleg idő. A Dunántúlon kisebb esők vagy zivatarok felléphetnek és némi hőcsökkenés lehetséges. A szegedi egyetem meteorológiai obszervatóriuma jelenti szeptember 30-án este a Délvidék számára. Száraz meleg idő. r? Mi történt? Kinevezték a Gömböskormányt. Miniszterelnök és hadügyminiszter: Gömbös Gyula. Külügyminiszter: Puky Endre. Pénzügyminiszter: Imrédy Béla. Közoktatásügyi miniszter: Hóman Bálint. Igazságügyminiszter: Lázár Andor Belügyminiszter Keresztes-Fischer Ferenc. Földmivelésügyi miniszter: Kállay Miklós. Kereskedelemügyi miniszter: Fabinyi Tihamér. A kinevezésekről szóló kormányzói kéziratok a Budapest Közlöny vasárnapi számában jelennek meg. Az új kormány tagjainak eskütétele kedden lesz.