Nemzeti Ujság, 1932. december (14. évfolyam, 270-294. szám)

1932-12-02 / 271. szám

Péntek, 1932 december 2. NEMZETI ÚJSÁG imfff—■BUI WilMIIIIIHB 'f I ■ iilMiTT­hIHII IfUIMIIII'H11 Angliai Erzsébet uralkodásának regényes krónikája írta: Kállay Miklós 27 Copyright by Nemzeti Újság Hiába védekezett nagy tudásának, sziporkázó elméjének és nemes ékesszólásának fegyverével, ha­lálra ítélték és Tyburnban azon a bitón végezték ki, amely még piros volt Felton vérétől. Cecil lord parancsára szemlátomást és szánt­­szándékkal nyújtották halálkínjait. Még élt, mikor belső részeit egyenként kitépték. A csonkítás gyalá­zatos hóhérmunkája alatt, végső erejét összeszedve dobálta föl magát. Védekezett és küzködött kínzói­val. Négy pribéknek kellett lefognia a rettenetes erejű aggastyánt, míg a felnégyelésig eljutottak. Fe­jét a királynő a London­ Bridge bejáratának férvére tűzette ki. A kivégzésnél, amelyet a vérhez és embertelen kínzásokhoz szokott csőcselék sem tudott megrendü­lés nélkül nézni, jelen volt Edmond Campion, aki akkor álruhában bujkált üldözői elől. Itt érlelődött meg benne az elhatározás, hogy haladéktalanul Donayba megy, ahol akkor már William Allen dok­tor megalapította angol ifjak számára a hittudo­mányi iskolát, hogy papokat neveljen a lassanként egészen magukra hagyatott angol katolikusok szá­mára, mert félő volt, hogy a kíméletlen üldözés kö­vetkeztében pásztorok nélkül maradt nyáj szerte­­széled s a régi hitnek rövidesen izmagja sem marad Britanniában. IX.: Az égig magasló árnyék­ aitek sokasodtak. A London-Bridge fölött dárdahegyen himbálódzó fejek hirdették a trón véres hatalmát. Városok kapui fölött vad szél foszto­gatta a szétmálló húst felnégyelt testek kalimpáló csontjáról. A lelkekre döbbent csönd súlyosult. Ke­rülte minden a napvilágot. Halálos nyugalom igáját nyögte Anglia. Csak Erzsébetnek nem volt nyu­galma. Érezte a láthatatlan kezet. Ez a kéz átnyúlt or­szágokon, tengereken. Elsöpört utjából minden akadályt. Megragadta és megrázta alatta a trónt. Még egyre rengett bele a vérhegy. Hiába táp­lálta itt meg új párolgó itallal. A hegy repedezett, mállott. Érezte, hogy nem ül biztosan a tetején. Ve­szedelmek döngették a hegy falait. Félelmes férgek őrölték, morzsolták morajló mélyét. Alba herceg büszke ármádája kétnapi járóföldre horgonyzott a csatorna túlsó partjain. Francia­­országban mint két egyenlő birkózó elkeseredett tusa gubancában hentergett a földön a régi és az új hit. Ki tudta volna megmondani, melyik tápászkodik fel hamarább. Főtt, forrott minden a nyugtalan Íror­szágban is. De itt volt a legégetőbb kérdés, a legkötélűbb talány: Mária. A legyőzött, gúzsbakötött vetélytárs így is félelmes ellenfél volt. Az odvaik mélyére hú­zódott katolikusok talán csak a szelek fordulására vártak, hogy újra mellé álljanak. A pápai bulla már megoldotta esküjük kötését Számukra most üres a trón. Bitorló ül benne. Egyet­len jogszerű várományosa szemükben a trónjavesz­­tett skót királynő. Míg Mária él nem lehet biztos tulajdon trónján. Hátha hirtelen halál ragadná el a királynőt? Kathrinnak gyorsan ölő, nyomtalan mérgei vannak. Ki hinné el, hogy nem ő a gyilkos? Tétlenül nézné-e Európa ezt a gaztettet? Hogy állna meg az ő gyámoltalan kis szigetországa a felháborodott Európával szemben. Várnia kell. Mária halála aránytalan kockázat, vakmerő játékára vetne fel mindent. Ki kell böjtöl­­nie a pillanatot. Addig ravaszsággal, képmutató ke­­glyesség mázas álságába rejtve, simulékony, hízelgő alázkodással kendőzve, de izgalmat nem ismerő kö­vetkezetességgel kell kiirtania minden magot, amely­ből Mária aratása megnőhetne. Végérvényesen, fel­­támaszthatatlanul meg kell semmisítenie Angliában a régi hitet. Ebbe a gondolatba görcsösen belekapaszkodott. Dacos gőg dagasztotta szívét. Úgy érezte, hogy az ő személye az a reformáció számára, amit a pápisták­nak a Katolikus Felsége jelent. Mint két ércoszlop nőttek ki ketten a kavargó zajlásból. Tudta, hogy a nagy küzdelem kettőjük közt dől el. Tehát Fülöp és újra csak Fülöp! Bárhonnan indult, bárhová tartott, mindig Fülöphöz ért el. Fü­löp ott tornyosult közte és a mindenség közt. Mint delejes csúcs vonzotta s egyben taszította is. Ret­tegve gondolt rá, gyűlölte, de nem tudott szabadulni tőle. Léte, mint babonás varázs bimbózott benne. Láthatatlan hatalom, mint végzetes tengelyt taszí­totta keresztül sorsa két ellentétes sarkán. Mint mennyboltig kavargó hullámtorony rohant felé. Ké­szen akarta várni a pillanatot, mikor ez a roppant örvénylés kitárja rá halálos sodra tölcsérének fekete torkát. Fülöp magányos lelke kőszáli bércek komor ma­gasságában lakott. Hogy közelebb legyen Istenhez, aki minden rebbenését irányította. Ritkán szállt le az emberek közé. Nem gyűlölte őket, de érezte, hogy nem emelheti fel a maga szűz szelek járásától hűvös magasságaiba. Már épült is ezeknek a magányos magasságok­nak sziklavára. Évek óta raktak már követ kőre a rideg fensík közepén, ahol a levegő kemény szelek száguldásától volt tiszta és acélos, míg a mély ala­pokból a haragos égkárpitokig dagadt ez az óriás k­ék menny és föld között. Várfalai és templom­kupolái elbástyázták itt a kisértő világtól és zsá­molyt raktak Isten trónusa körül udvarló áhí­tata alá. Komorló, szürke tömegéből fény lövelt szerte a határtalan birodalom minden tája felé. De ez a szür­keség csak a vakolat vaksága volt. Imák és szent­­ ereklyék összetartó ereje sugárzott köveken, márvá­nyon és eretetőkön át, gyújtott remegő lobogást dí­szes párkányok, ormok öblei és sudár oszlopok fül­kéi közt. Mennyi küzdelmébe került neki, a világ leg­hatalmasabb urának, míg káprázatos álma testté vál­hatott. Évekig dédelgette tervét, formálta, építette. Küzdelmeket vívott kicsinyes akadályok hangya­hadával, tulajdon töprengéseivel, amelyek egyre sokasodtak, ahogy a nagy terv mind tündöklőbben zárta ki benne földöntúli pompáját. De még sokkal több esztendőbe telt, míg lassú, meg-megszakadó, újra nekifeszülő munkával egyenként kőbe, már­ványba dermedtek egy szertelen szárnyalású lélek megfoghatatlan álmai. (Folytatása következik.) . Fémpiac London, december 1. (Fémtőzsde.) Réz lany­huló, ón tartott, ólom lanyhuló, horgany tar­tott Vörösréz standard 31 %—31 9­6, 3 hó­napra 31 13/16—31%, lesz. árt. Siti, elektrolyt 36%_31%, best­eeL 34 %—36, 6n standard 151%—151 Vs, 8 hónapra 152%—153, les®, árt. 151%, banca ón 158%, straits 157, ólom kül­földi prompt 11%, 3 hónapra 12 3/16. lesz. árt. 11%, horgany prompt 15 1/16, 3 hónapra 15%, less. árt. 15%. — Nemhivatalos jegyzések: ezüst prompt 17 9/16. kés. száll. 17 11/16, arany 127,8%, platina 190, öntöttvas 58%, réz strong sheets 63%, aluminium belföldi 100, antimon regulus 42—42­2, nikkel belföldi 260—265, kül­földi 237—238, higany 10%—11%, antimon kí­­nai 25—25%, Wolframéro 10%—11, fehérbádog 15%—16%, vörösrézsulfát 17—17%. KISIPAR Ünnepélyesen felavatták a Drogista Otthont A Drogista Ipartestület, a Ma­gyar Drogista Testület és a Drogista Ifjak Egyesülete vasárnap délelőtt avatta fel ünnepélyesen Sándor­ utca 38. számú székházát a hatóságok, az ipari és köz­élet előkelőségeinek jelenlétében. Az ün­nepséget Balogh Gábor díszelnök nyi­totta meg. Lányi Lajos elnök ismertette a drogista testületek történetét. Krüger Aladár dr. országgyűlési képviselő tar­totta meg ezután az ünnepi beszédet, majd Salamon Géza fővárosi tanácsnok a polgármester nevében, Éber Antal országgyűlési képviselő a Budapesti Ke­reskedelmi és Iparkamara nevében üdvö­zölte az alapító testületeket. Beszédet mondottak még Ilovszky János a Baross Szövetség, Dobsa László dr. az IPOSz., Perlaki György az Országos Kézműves Testület, valamint Dembitz Gyula ipar­­testületi elnök, Kelety Kornél és Tost Dezső. Az ünnepség Balogh Gábor dísz­­elnök zárszavával ért véget. Délben dísz­­ebéd volt, Moór Jenő előadása a Rákospalotai Ipar­testületben. A kisiparosok küzdelme az életért címen Moór Jenő kamarai titkár gazdaság­­politikai előadást tartott a Rákospalotai Ipar­­testület helyiségében, ahol az összes iparos és kereskedő érdekeltségek megjelentek. A magas nívójú előadás után Tóth András, az ipartestület elnöke, Szemmey Károly, az Ipa­ros Társaskör elnöke, Reisz Gábor, a rákos­­palotai kereskedők egyesületének elnöke, va­lamint Vargha József, a Gazdakör elnöke dí­szes oklevelet nyújtottak át Moór Jenőnek. F­a­ácaspéten villamosmegállónál, 250 öles gyönyörű fekvésű, villalatok féláron, sürgősen eladó, busz P-ért f­élenkint. — Megbízottam: Központi Ingatlan-­­ forgalmi Iroda, Honvéd­ u. 10. Telefon: 130—06 MEZŐGAZDASÁG Az abraktakarmány­félék drágasága miatt panaszkodnak a gazdák Külföldi állatértékes­ítésünknél fontos szerepet játszik az árkérdés, a verseny­­képesség. Ennek feltétele az olcsóbb állattartás, az olcsóbb hizlalás. Sajnos, ezen a téren kevés olyan eszköz áll ren­delkezésre, amely az állathizlalást ol­csóbbá tehetné, mert hiába olcsóbb a tengeri, a zab, vagy az árpa, a burgo­nya, amikor a legtöbb előtakarmány­­féleség, amely az előbb említett takar­mányfélékkel tulajdonképpen nem he­lyettesíthető, drága és a mai állatárak mellett megfizethetetlen. Ezenkívül a kül­földről beszerezhető olcsó abraktakar­mányra nem is lehet devizát, illetően va­lutát kapni. Az állattartó és hizlaló gaz­dák már több alkalommal hívták fel ezen a téren tapasztalható anomáliákra az illetékes körök figyelmét. Különösen az olajpogácsafélék, a répa­szelet és a malasz drágasága miatt pa­naszkodnak a gazdák. Az olajpogácsa­­fogyasztásra utalt gazdaságok sokkal ol­csóbban tudnának külföldi, lényegesen olcsóbb olajpogácsához jutni, ámde erre a célra nem utalnak ki devizát s így a külföldi olajütők, amelynek pedig meg kellene hajlaniuk a gazdaérdekek előtt, teljesen kihasználják a devizakorlátozó rendelet óriási előnyét. A répaszelet ala­kulása terén is tarthatatlan a helyzet és éppen ott jutnak drágán szelethez a gaz­daságok, ahol a takarmánytermés amúgy is gyengébb volt. Vonatkozik ez elsősor­ban a Dunántúlra, ahol a cukorgyárak az ármegállapításnál ki is használják a gaz­dákat, mert a szeletért 9 pengőt kell fizet­niük, holott 7 pengőért megkaphatnák a jugoszláviai répaszeletet. A gazdák szerint a répaszelet vasúti tarifája is sújtja a gazdákat, viszont elő­nyös a cukorgyárnak. Erre vonatkozóan kirívó példát közöl a Köztelek, amely szerint, ha egy alföldi cukorgyár kül­földre viszi a répaszeletet, akkor a vas­úti fuvar Hegyeshalomig mázsánként 1,20 pengő, ellenben, ha egy ottani gazdaság hozat ugyanabból a cukorgyárból répa­szeletet, ezt már 2,20 pengő fuvarköltség terheli. A melasszal kapcsolatosan szintén sok a panasz, mivel annak is megfizethetetlen az ára. A gazdák mindenekelőtt szüksé­gesnek tartják a melasz kivitelének meg­szüntetését, ugyanekkor pedig a melasz vámjának a felfüggesztését legalább erre a gazdasági évre. A gazdák véleménye szerint a cukorgyárak részéről ez az „ál­dozat“ elviselhető, mert a védett belföldi piac cukorárai és a csökkent kiviteli cukormennyiség bőven nyújt kárpótlást a csekély haszon elmaradásáért, amely viszont bizonyos mértékben enyhítheti a gazda téli gondjait. Néhány esetet ragadtunk ki csupán azokból a panaszokból, amelyek mosta­nában a gazdák részéről állandóan hall­hatók. Az abraktakarmány­félék behoza­talának lehetővé tétele egészen bizonyo­san elvégezné a belföldi piacon szükséges árszabályozást. Jági Kamara főtitkára szóltak hozzá. Dörschng Tibor OMGE-etitkár bejelentette, hogy a cirok­termelés értékesítésének előmozdítása érdekében a kereskedelemügyi minisztertől a cirokszalma fuvardíjának mérséklését kéri az OMGE. A német gazdák elégedetlenek a kontingen­­tálás eddigi menetével. A német mezőgazda­­sági tanács állandó bizottsága újból foglalko­zott a mezőgazdasági termények kereskedelem­politikai védelmével és megállapította, hogy a birodalmi kormány eddig nem váltotta be a szükségtelen külföldi behozatal korlátozá­sára szilárdan és kötelezően tett ígéreteit a kontingentálásról. Az állandó bizottság utal arra, hogy a német mezőgazdaság minden kö­rében a legmagasabbra hágott, ezért a felhá­borodás­t jogosnak tartja, ha a német mező­­gazdaság a maga egészében a legélesebben el­lenzéki álláspontra helyezkedik minden olyan birodalmi kormánnyal szemben, amely nem viszi keresztül haladéktalanul a szükségtelen behozatal hatásos korlátozásával a földműves­­lakosság védelmét. A mezőgazdaság éles ellen­tétben áll minden olyan birodalmi közélelme­zési miniszterrel, aki a kormányba való belé­pését nem e rendszabályok sürgős keresztül­vitelének előzetes biztosításától teszi függővé. Kedvezményes utazás az OMGE közgyűlése és a gazdanapok alkalmából. A kereskedelemügyi mi­nisztérium az OMGE közgyűlése, a GEOSz 1ra­gy­­gyűlése és a velük kapcsolatos gazdanapok alkal­mából az OMGE igazgatóságának felterjesztésére a MÁV és annak kezelésében levő helyiérdekű vas­utak vonalain bármely vonatnem és kocsiosztály használatánál a mintegy 30 százalékot kitevő, azt az utazási kedvezményt engedélyezte december 4-től december 14-ig terjedő időben, hogy az illető vonatnem­ alacsonyabb kocsiosztályára váltott me­netjeggyel a következő magasabb kocsiosztályon, illetve Ed. osztályon való utazásnál az illető vo­natnem n. osztályára váltott féljeggyel lehet utazni. Az utazás a kedvezmény a® OMGE titkári hivatalánál beszerezhető igazolványok alapján ve­hető igénybe. A gabonapiacon néhány fillérrel javult a búza ára A gabonapiacon az elmúlt napokban tör­tént árlemorzsolódás miatt a kmánlat tartózko­dóbb lett, ezzel szemben a kereslet megélén­kült, mert úgy a malmok, mint az exportőr­ök él érkezettnek látták az időt arra, hogy ol­csóbb árfolyamok mellett vásárlásba bocsát­kozzanak. A határidőpiacon a márciusi búza 11, a májusi 8 fillérrel javult. A rozspiacon azz érdeklődés, illetően a kereslet hiánya miatt lanyha volt az irányzat s a márciusi rozs ki­sebb árveszteséggel zárult. A tengeripiacon szintén tartózkodó volt a kínálat, viszont a kereslet megélénkült, ami annak tudható be, hogy a tengeri a legolcsóbb takarmánycikk. Előfordult legmagasabb és legalacsonyabb jegyzések (zárójelben a záróárfolyamok): Magyar buza márciusra 12.61—12.51 (12.60— 12.61). * Magyar buza májusra 12.90—13.02 (13.6­1 —13.01). Magyar rozs márciusra 7.53—7.0 (7AS—7.50). Tengeri májusra 7.70—7.90 (7.89—7.90). Tengeri júniusra 7.10—8.25 (8.30—8.32). A készárupiacon a forgalom megélénkült és a búzáért 5 fillérrel fizettek többet, mint teg­nap. A rozs 5 fillérrel olcsóbbodott. Búzából elkölt 150 ti pestvidéki (76) 11.45, 150 ti­­szsági (77) 11.65, 150 q jászsági (77) 11.70, 250 q pest­­vidékiai (77) 11.55, 300 q dunántúli (77) 11.50, 150 q jászsági (77) 11.65, 300 g dunántúli (77) 11.50, A kertészképzés reformja. Az Országos Ma­gyar Kertészeti Egyesület választmánya Varga Márton elnökletével ülést tartott, amelyen egyhangúan elhatározták, hogy a magyar vi­rág-, gyümölcs- és zöldségkertészkedés fejlő­désének bemutatása céljából a jövő, 1933. év­ben is, tavaszikor, nyáron és ősszel Budapesten nagyobb szabású kiállításokat rendeznek. Egy­ben megbízta a választmány az elnökséget azzal is, hogy a kertészképzés reformjára vo­natkozó javaslatát terjessze az illetékes ható­ság elé, másrészt pedig hasson oda, hogy a jö­vőben — mint a háború előtti időben a kerté­szeti kiállítások rendezésben, továbbá minden s­ertészeti szakkérdésben a hatóságok előtt is csakis az Országos Magyar Kertészeti Egye­sület legyen a hivatott tényező. A pillangósvirági­ takarmánynövények ta­lajjavító hatása. Az Országos Magyar Gazda­sági Egyesület földmi­velési és növényterme­lési szakosztályának Kerpely Kálmán dr. el­­nöklésével tartott gyűlésén Válax Ödön dr., a magyaróvári növénytermelési kísérleti állomás adjunktusa érdekes előadást tartott a pillan­gósvirágúak gyökérzetének jelentőségéről. A pillangósvirágúak gyö­kérzete különösen a talaj nitrogéntartalmának gyarapítása szempontjá­ból nagyjelentőségű. Egy kat, hold lucerna gyökérzete egy év alatt 50 kg nitrogént gyűjt a gyökérgumókban és ugyanennyire tehető a lekaszált takarmányban foglalt nitrogén meny­­nyisége. Ilyenformán a gazda kát, holdalókint 100 kg ingyen nitrogénhez jut, amelynek a műtrágyák ára alapján számított értéke 80— 100 pengő. A nitrogéngyű­jtő gumók képződve,­ nitrogénsovány sava, homokos talajon a leg­­kedvezőbb és mennyiségük a talaj foszfor- és kálitartalmának növelésével emelkedik. Elő­­ad­ásából azt a tanácsot vonta le, hogy nö­vénytermesztésünk és állattenyésztésünk fej­lesztése érdekében termesszünk minél több pil­langós takarmányt. Az előadáshoz Halász Mik­klós debreceni gazdasági akadémiai tanár és Szabó Lajos, a Duina-Tiszaközi Mezőgazda­

Next