Nemzeti Ujság, 1933. április (15. évfolyam, 74-97. szám)

1933-04-01 / 74. szám

a ismeri — kivéve azokat­­az államokat, melyek nagy zsákmányhoz jutottak. Franciaországban sem azért védik, fő­leg a trianoni szerződéssel szemben a státuskvót, mintha azt igazságosnak tartanák, hanem azért, mert a helyzet változtatásában nagyobb veszélyt lát­nak, mintha azt erőszakkal is fenntar­tani próbálják. Mert hogy ma csak erről van szó, hogy fölfegyverezett erők­kel őrizzék-e a státuslvót, vagy meg­egyezést keressenek, hogy a leszerelés is valósággá válhasson, vagy legalább is egy nagy lépéssel előbbre juthasson, erről tanúságot tesz az egész genfi le­szerelési konferencia és tanácskozás.­­ így jellemezte különben a helyzetet Kánya­i Kálmán külügyminiszterünk is, mikor expozéjában azt mondotta: „a kisantantnak és a vele szövetséges vi­szonyban álló államoknak most dönte­niük kell afelett: várjon továbbra is szuronyokra támaszkodva akarják-e politikai szupremáciájukat fenntartani, vagy pedig az égető európai kérdések békés megoldásának útjára hajlandók-e térni, mint azt Mussolini ajánlja.“ A békés megoldásnak útja pedig az igazság érvényesülése céljából a reví­zión vezet keresztül. Ez a népek meg­­békéltetésének egyetlen módja. A poli­tikai és európai békepolitikai indok pe­dig megköveteli azt is, hogy a Duna­­völgyében a békemű szilárd alapokon nyugodjék. E szilárd alapot pedig a francia és angol politika, mint láttuk még a háború utolsó perceiben is, a monarchia valamely formában való fenntartásában látta és kereste. Tud­juk, hogy a régi monarchia letűnt De fennmaradtak ugyanazon politikai, gaz­dasági és kulturális okok, melyek a francia politikusok ajkára azon három kérdést adtak, amelyekre fentebb rá­mutattunk. A trianoni béke revíziójá­nak éppen az adja meg a lehetőségét, hogy egyetlen új államot se akar eltö­rölni, mely­ belső erejénél és faji homo­genitásánál fogva életképes. De hogy a trianoni igazságtalanság által nagyra­­növelt államok mai formájukban nem ilyenek, azt tizennégy év eseményei és eredményei bizonyítják. Nem lettek ezen alakulatok mások és szilárdabbak azáltal sem, hogy most olyan szövet­séggé alakultak, hogy egy nagyhatalom köpönyegében és igényeivel lépjenek fel. Mindenki tisztában van azzal, hogy ez a szövetség a helyzeten nem változ­tatott. Ennek a szövetségnek csak de­monstratív oka volt és jellege van, de mint peremállamok szövetsége éppen nem teremtette meg a Duna-völgyében a szilárdabb magot és gazdasági alapot a népek prosperitására. A francia sajtó, sőt maga Daladier miniszterelnök is francia hűséggel hir­detik, hogy Franciaország nem fogja cserben hagyni barátait és szövetsége­seit. De nem is erről van szó. Ezek a szövetségesek Franciaországtól sem várhatnak és követelhetnek többet, amit maguk reméltek a világháborútól s a wilsoni elvektől, melyeket céljaik el­érésére elfogadtak. Clemenceau és Foch se akartak árulást elkövetni a szövetsé­gesek, vagy inkább pártfogoltjaikkal szemben, mikor a Duna-völgyének bé­kéje és népeinek fejlődése érdekében a három kérdést a monarchia delegátusá­nak felvetették. A hűség nyilvánvaló igazságtalanságokra se kötelez. Ha a revízió kapcsán Franciaország szövet­ségeseivel szemben volna igazságtalan­ságról szó, akkor érthető volna a fran­cia logika. De a magyarokkal szemben elkövetett igazságtalanság jóvátételéről van szó. És arról a politikai egyensúly és helyzet megteremtéséről, mely Euró­pának békét és így az összes európai nemzeteknek boldogulást hozhat. Míg ellenben pusztulás lehet Európa és a népeinek sorsa. Ezért mégis csak érdemes volna a francia politikának lényegében újra felvetnie azt a három kérdést — ha mindjárt formája változnék is , me­lyet a háború befejezésekor is felvetett és amelyeket csak a történelmi vélet­lenek és nem a történelem logikája sö­pörtek el Stefanescu volt román hadügyminiszter a nagy panamabotrány központjában­ ­ kergette halálba a Skoda-ügyben gyanúsí­tott Popescu tábornokot Bukarest, március 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A román sajtó hasábokon keresztül foglal­kozik az egyre kellemetlenebbé váló S­coda-botránnyal, amelyből kifolyólag a Cuventul jelentése szerint rövidesen olyan szenzációk várhatók, amelyek még Popescu tábornok öngyilkosságánál is kínosabb feltűnést kelthetnek. Presan tá­bornok ugyanis, aki a közeli napokban emlékiratot nyújt át az uralkodónak, in­terpellálni fog a hadtestparancsnok ön­­gyilkosságával kapcsolatosan és különö­sen Stefanescu volt hadügyminiszter rej­télyes szerepével kíván behatóan foglal­kozni. Popescu ugyanis végzetes tette előtt felkereste Presan tábornokot és el­keseredetten közölte vele, hogy Stefa­nescu két esztendeje üldözi, jóllehet már többizben tisztázta szerepét előtte. A ka­tonai ügyészség pénteken házkutatást tartott a Skoda-művek bukaresti képvi­seletének titkáránál, akinél a siffre-kul­­csokat hiába keresték. Ez ügyben külön­ben diplomáciai lépésre is sor kerülhet, mert a siffre kulcsa kereskedelmi titok lévén, a gyár azt önként nem adja ki. A Dimineaca különben közli Stefanescu volt hadügyminiszternek minősítési lap­ját, amelyet Zeleckinél találtak meg, ahol különben rendkívül súlyos vádakat alátámasztó egyéb bizonyítékokat is ta­láltak Stefanescu ellen. A vádak a követ­kezők: 1. Stefanescu tábornok Fotinu al­ezredest a hadsereg felszerelését javító műhelyeikhez helyezte át, jólehet az alez­redes már előzetesen kompromittálta ma­gát. 2. Stefanescu a Phönix-vállalatnak oly feltételek mellett iparkodott nagy­mennyiségű rezet eladni, ami súlyosan sértette a hadügyminisztérium érdekeit. 3. A központi anyagraktárból a saját engedélye alapján egy teljes ebédlőberen­dezést vitetett a lakására. 4. A hadügy­minisztérium tulajdonában lévő 20 lóerős motort a saját malmában állította fel. 5. Egy Ossian Bermann nevű katonának 253 szolgálati napjából 211 napi szabadsá­got engedélyezett. 6. Ingyen utazási iga­zolványokat állított ki, melyekért pénzt fogadott el. 7. Katonákat használt fel saját gazdaságában a munkálatok elvég­zésére. 8. A szappan- és konzervgyár fel­állítása körül többmillió lej kárt okozott a román kincstárnak.­­ A lap egyébként közli Mardarescu tábornok, volt hadügy­miniszter írását is, aki Stefanescu tábor­nok minősítési lapjára ezt írta: „Az olyan tiszt, mint Stefanescu, nem tűrhető meg nagyobb katonai egységek élén és a román hadseregnek csak előnyére lesz, ha mielőbb elbocsátják“. Zeleckinél azonkí­vül találtak még olyan okmányokat is, melyek szerint Stefanescu tábornok két­millió lejt vett fel a hadügyminisztérium pénztárából és ezt eltüntette anélkül, hogy valaha is elszámolt volna. Botrányba fulladt a Mérnöki Kamara közgyűlése Óriási vihart keltett az ellenzék bizalmatlansági indít­ványa . Az ellenzék kivonulása miatt elnapolták a határozatképtelen közgyűlést (A Nemzeti T­jság tudósítójától.) A Buda­pesti Mérnöki Kamara — mint jelentettük — március 23-án kezdte meg ezévi rendes köz­gyűlését. Az első közgyűlési napon megválasz­tották a kamara elnökét, alelnökeit, tisztikarát és negyven választmányi tagját, illetve e tisztségek betöltésére megkezdették a szava­zást. A második közgyűlési napon, március 24-én folytatták és befejezték a szavazásokat. A harmadik napon, március 31-én került sor a közgyűlés érdemleges programpontjainak megváltására, illetve letárgyal­­ására. A har­madik közgyűlési nap pénteken délután 5 óra­kor kezdődött meg a pesti Vigadó nagytermé­ben, mintegy hét-nyolcszáz kamarai rendes tag részvételével. A pénteki közgyűlést Kossalka János ka­marai elnök, országgyűlési képviselő rövid megnyitóbeszéde vezette be, aki tiszttársai ne­vében is megköszönte a megválasztatást. Az elnöki megnyitót a mérnökök nagy része tetszéssel, tapssal fogadta, számosan azonban szinte tüntetőleg tartózkodtak a tetszésnyilvá­nítástól. Vitéz Sándor József felszólalása után Thoma Frigyes kamarai titkár terjesztette be a tiszti jelentést, valamint a választmány javaslata alapján elkészített felterjesztést, amelyet a ka­mara vezetősége a kormánykörök elé kíván juttatni. Jelentette, hogy a választások során tíz fiatal mérnök is bejutott a kamarai vá­lasztmányba. (Általános helyeslés.) Az ellenzék bizalmatlansági indít­ványa A jelentésekhez elsőnek vitéz Martsekényi Imre szólt hozzá, aki kijelentette, hogy a ka­marai tagok 46 százalékát jelentő egyesült el­lenzék megbízásából veszi bírálat alá a jelen­tést. — A nyomor rongyaiból — úgymond — az ellenzék nem kíván pártzászlót szőni. Azt in­dítványozom: legyen vége az indítványoknak, a javaslatoknak, mert a mérnöktársadalom mai, rettenetesen súlyos helyzetében tettekre va­n szükség. A kamara vezetőségét hibáztatja amiatt, hogy az ipartörvény revíziója az el­múlt tíz esztendő alatt sem született meg. A kamara a mérnöki munkák szabályozásának fontos problémáját sem oldotta meg. A mér­nöki rendtartás hiányos, a hiányokat akár rendeleti uton is, mielőbb pótolni kell. A számra és súlyra tekintélyes kamarai ellenzék nincsen megfelelően képviselve a vezetőségben. — A­ fiatalokról egyetlen szóval sem emlé­kezik meg a jelentés s éppen igy egyetlen szó sincsen a hadviselt mérnökökről. Emlékeztet arra, hogy a műegyetemi zászlóaljak fiatal mérnökei a forradalmak után valóságos nem­zetmentő munkát végeztek. Kifogásolja a ka­mara jelenlegi adminisztrációjáit. A múlt évre fizetett kamarai tagdíjaknak 64 százaléka nem folyt be. A kamarai vezetőségben a magyar mérnöki kar minden egyes rétegének képvise­lethez kellene jutnia. A legnagyobb visszássá­gok észlelhetők országszerte a közmunkák ki­írása és odaítélése tekintetében. Panama pana­mát követ s a sivár helyzetben csak az a vigasztaló, hogy akik a panamákat elkövetik, úgyszólván egyetlen esetben sem tagjai a Mérnöki Kamarának. Ezen a tűrhetetlen álla­poton kizárólag az segíthet, ha a pályázatoknál nem a protekció fog dönteni, hanem a szak­értelem és a tudás. (Hosszantartó taps és él­jenzés.) Helyteleníti, hogy a köztisztviselő­mérnökök magánmunkálatokat végeznek. Szó­­váteszi, hogy a parlamentben megtámadták a magánmérnököket és hibáztatja, hogy a kép­viselőház mérnöktagjai a súlyos támadást megfelelő formában, nyomban nem utasították vissza. A vezetőség érdemeit bizonyos tekintet­ben elismeri, nézete szerint azonban mégis az az egyedül célravezető megoldás, ha a jelen­legi kamarai vezetőség átadja helyét nagyobb energiájú mérnököknek! (Az ellenzék tagjai viharosan tapsolnak és éljeneznek.) A rohanó idők rohanó tempójához új emberek, friss erők, új elgondolások kellenek! Végül indít­ványozta, hogy a közgyűlés fejezze ki bizal­matlanságát Kossalka János elnök és Thoma Frigyes titkár személyével szemben. A főváros, műszaki üzem Varsányi Emil felsőházi tag a következő szónok, aki tiltakozik az ellen a beállítás ellen, mintha azok a mérnökök, akik a mér­nökséget a felsőházban képviselik, ott nem fejtenének ki kellő tevékenységet a mérnöki társadalom javára. Nem kíván dicsekedni, de kijelentheti, hogy az utóbbi hónapokban 72 mérnöktársát helyezte el megfelelő állásokban. (Taps és éljenzés.) A jelentést elfogadja. Madarász Antal a jelentést megszavazza. Somló József szerint a székesfőváros egész ügyvitele 90 százalékában voltaképpen egy ha­talmas műszaki üzem, úgy hogy a polgármes­teri székbe tulajdonképpen mérnököt kellene ültetni. A panamák kiirtásának egyetlen módja: a közszállítási szabályzat rendelkezé­seinek betűszerinti megtartása. Hosszabb szünet után Zorkóczy Samu alel­­nök nyitotta meg újólag a közgyűlést. Vitéz Ferenczy Béla a Martsekényi-féle bizalmatlan­­sági indítványhoz szólt hozzá és kérte annak visszavonását Az ellenzék tagjai zajongássl kísérték a fel­szólalást és a zajongás folytatódott a követ­kező szónok, Kelemen Kornél dr. országgyű­lési képviselő, kamarai ügyész rövid felszóla­lása alatt is. VÉB p­i­acE­rom billió. Teljes pensio, mely Budapesten pengőben fizethető, már 13.­­ pengőtől kezdve. Felvilágosítással szolgál a buda­pesti Iroda: Carlton-szálló. (Telefon: 88-9­70). NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1933 április 1. NMOM-VELEN­CE, GÁRDOM-FÜRED talajvízmentes villatelkei P 8.—tól. INGYEN AUTÓBUSZ indul a városi irodától (Horthy Miklós-körtér S/B. I. 6 T. 694—33.) minden vasár­nap d. e. 1/49, d. u. 3 órakor és csütörtök d. u. 3 órakor. Mielőtt a bizalmatlansági indítvány kérdé­sében a közgyűlés állást foglalt volna, Thoma Frigyes titkár reflektált a zárszó jogán a tiszti jelentéshez szóló bírálatokra.­­ A jelentés — úgymond — a megtörtént cselekedetekről számol be. A kamara vezető­sége ugyanis mindenképpen igyekezett tör­vényben meghatározott feladatának megfe­­­lelni: minden erejével előmozdította a mér­nöki kar erkölcsi és jogos anyagi érdekeit. (Számosan éljeneznek, tapsolnak, mások azon­ban zajosan ellenmondanak.) Azt senki sem róhatja fel jogosan a vezetőség hibájául, hogy a mérnöki törvény revíziója tíz év óta nem valósult meg. Az építőipari törvény például már több mint ötven esztendeje vajúdik. A mérnöki rendtartásnak kétségtelenül vannak hiányosságai és a vezetőség mindent elkövet, hogy azokat pótolja. A mérnöktársadalomnak legfőképpen egységre van­ szüksége, mert csak az egységes fellépés biztosíthat tekintélyt és súlyt A választmányban 11 ellenzéki és 9 had­viselt mérnöik is helyet foglal. A kamara pénz­ügyeiben határozott javulás mutatkozik, a kamara adminisztrációja aránylag olcsó. A többség nyilván bizalommal viseltetik a je­lenlegi tisztikar iránt, amelyet éppen most választott meg. Éppen ezért ez a tisztikar mindaddig vinni fogja, a legjobb tudásához képest, az ügyeket, amíg erre mandátuma szól, ameddig ez kötelessége. Kéri a jelentés elfogadását. Kitör a botrány Végül vitéz Martsekényi Imre szólalt fel újra, fentartja bizalmatlansági indítványát, vitába száll azokkal, akik szerint ez az indít­vány ezidőszerint nem volna tárgyalható, a kéri indítványa fölött a névszerinti titkos szavazás elrendelését. Zorkóczy Samu elnöklő alelnök kijelenti, hogy a titkos szavazást az ügyrend értelmé­ben nem rendelheti el. Ezt az elnöki bejelen­tést az ellenzéki tagok fülsiszetítő zajjal, viha­ros ellentmondásokkal fogadták. Közben az elnök elrendeli az egyszerű szavazást és fel­szólítja azokat a kamarai tagokat, akik a tiszti jelentést eredeti szövegében elfogadják, álljanak fel helyeikről. A résztvevőknek kö­rülbelül mintegy a fele erre felállott. Az el­nök elrendelte a jelentkezők összeszámlálását. Ez ellen az ellenzék nagy zajjal, heves kiál­tozással tiltakozott s végül is azzal obstruált, hogy testületileg kivonult a Vigadó nagyter­méből. Mindez természetesen hosszú perceket vett igénybe, míg végül nagynehezen helyre­állt a rend. A bentmaradtak ezek után egyhan­gúlag elfogadták az eredeti tiszti jelentést , lelkesen megéljenezték a vezetőséget. Ezután Balogh Ernő péntztárnok nyújtotta be az 1932. évi zárószámadást, majd az 1933­ .évi költségelőirányzatot. Mielőtt azonban a közgyűlés szavazhatott volna, az elnök jelen­tette, hogy a határozatképesség megállapítá­sára indítványt nyújtottak be. Az indítványt az egyik ellenzéki tag terjesztette be. Az el­nök konstatálta, hogy a közgyűlés határozat­képtelen, minthogy szemm­el láth­atóan nincs jelen a teremben 900 kamarai tag. Zorkóczy elnök erre a határozatképtelenné vált közgyű­lést felfüggesztette s közölte, hogy újabb köz­gyűlés összehívása iránt a törvényes határ­időn belül intézkedni fog. A már megszava­zott, illetve elfogadott határozatok sorsát ez a körülmény természetesen nem érinti. Az iz­galmakban bővelkedő közgyűlés a késő esti órákban ért véget. Dorner Béla Mf­V fővegyész ellen is bűnügyi vizsgálatot kér az ügyészség (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az Imperiál ügyben néhány nappal ezelőtt rendelte el a vizsgálóbíró Salgó Imre dr. vezérigazgató, Komlós Hugó főmérnök, Takács Gyula debreceni Máv-tiszt és az Imperiál két művezetője ellen a vizsgá­latot. Az ügyészség az újabb nyomozati adatok alapján vizsgálat elrendelését kérte Dorner Béla Máv. fővegyész ellen is, akit már többször is kihallgatott Auer ügyész. Az ügyészi indítvány szerint Dorner azzal, hogy az Imperiál olajat nem vizsgálta meg kellő gondossággal és tudva és akarva megkárosította a Máv.-ot, hűtlen kezelés bűntettét követte el. A vizsgálóbíró rövidesen dönt az in­dítvány felett. Tisza és Apponyi emléke a minisztertanácson A kormány tagjai péntek reggel 9 órakor Gömbös Gyula miniszterelnök el­nöklete alatt minisztertanácsra gyűltek össze, melyen letárgyalták és egyhan­gúan elfogadták a Tisza István gróf és Apponyi Albert gróf emlékét megörökítő törvényjavaslatokat. A minisztertanács ezután folyó ügyekkel foglalkozott és fél egy órakor ért véget. Budapest, március 31. Szterényi József báró levelet intézett a 33-as bizottság elnökeihez és közölte, hogy a 33-as bizottságból alakult 6-os bizottság elnökségé­ről és tagságáról lemond. Lemondását azzal okolja meg, hogy olyan intézmények vizsgá­lata is felmerülhet, amelyek ügyében őt tá­madások érték és amelyek sajtóper útján fog­nak tisztázódni.

Next