Nemzeti Ujság, 1933. május (15. évfolyam, 98-122. szám)

1933-05-02 / 98. szám

Kedd, 1933 május 1. NEMZETI ÚJSÁG "Az osztrák külügyminiszter egyetlen célja: Ausztria függetlensége". Dollfuss kancellár nyíltan ellene fordult az Anschluss kísérleteknek Bécs, május 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A keresztényszocialista párt vasárnapi alsó­­ausztriai pártgyűlésén Dollfuss szövetségi kancellár feltűnő beszédet mondott Ausztria bel- és külpolitikájáról. Külpolitikai vonatkozásban a többi között ezeket mondotta: " Az osztrák külügyminiszter egyetlen célja csak az lehet, hogy Ausztria függetlenségét minden irányaiban biztosítsa és hozzájáruljon ahoz, hogy Ausztriában hazánk további sorsának alakulásáról senki másnak ne legyen döntő szava, mint önmagunknak. Meg vagyunk győződve arról, hogy a német kérdés nem oldódik meg azzal, ha a német birodalmat néhány­­ezer négyzetkilométernyi területtel megnövelik. Az ausztria német nép összekötő kapocs a többi nemzetekkel, ezt a feladatát mindig betöltötte és ezzel a német népnek nagy szolgálatot tett. Örömmel teszünk vallomást német voltunk mellett, de nem engedhetjük, hogy a népiességgel bálvá­nyozást űzzenek. Feladatunk továbbá, hogy a német katoliciz­musnak támasztéka le­gyünk. De a mostani időben talán még egy különös feladatunk is van, a külföldi németséggel szem­ben. Azt hiszem, hogy e dolgokra a keresztényszocialista pártnak is különös figyelmet kell fordítania, mert nem egyedül azok németek, akik régebben a fekete-piros-arany, majd a fekete-piros­­fehér színeket viselték, most pedig a horogkereszttel szaladgálnak, de sohasem a mi német-osztrák hazánk színeivel. — Mi is németek vagyunk, akiknek itt, osztrák földön a mi különleges német feladatunkat teljesítenünk kell. A múlt évben, kormánynyilatkozatomban megállapítottam, hogy különös barátságunk a német birodalom iránt jogosít és kötelez. Rajtunk semmi sem fog múlni. A birodalmi német nép teremtsen a maga számára olyan viszonyokat, amin őket akar. Mi fenn­tartás nélkül és teljes barátságban együtt akarunk dolgozni a német kormánnyal. A mi részünkről ezt a viszonyt sohasem fogjuk pártszemüvegen nézni. Mi így akarjuk szolgálni az egész németséget, a német jövőt és az európai békét. Mint a második német államnak különös nemzeti hivatásunk van, amelyet teljes szabadság­ban és függetlensé­gben akarunk teljesíteni Teljes szabadságban és függetlenségben fogunk hozzálátni hazánk újjáalakításához és legjobb képességeinkkel fogunk közreműködni Európa újjáépítésében. Hit­ler programot adott a nemzeti munka ünnepén Bevezetik az általános munkaszolgálati kötelezettséget—a tőke feladata — Gigászi közmunkák Egymillió ember vonult el a kancellár elött a tempelhofi mezőn Berlin, május 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A német „nemzeti munka ünnepe“, amelyet a kormány óriási apparátussal rendezett meg, komoly incidensek nélkül, fegyel­mezetten folyt le. Az ünnep már vasár­nap este kezdődött óriási tűzijátékkal. Hétfőn, május elsején egész Németor­szág, de különösen Berlin zászlódíszbe öltözött: mindenütt lobogók, horogkeresz­­tek és feliratok hirdették a nemzeti munka ünnepét. Délelőtt a Luftgarten­­ben, a császári palota közelében volt óriási arányú gyűlés és pedig elsősorban az ifjúság, a fiatal Németország szá­mára. Már a kora reggeli órákban mindenki rendbehozza emésztését. Székrekedés, bél­enyhe­ség, rossz emésztés szabályozására vegyen be este 1­ 3 pici Artin dragéet, reggelre normális ü­rülése lesz. 12 dragée ára 54 fillér. A déli órákban megkezdődött a „világ­­történelem leg­gigantikusabb felvonulása“. Egymillió ember indult el a főváros kü­lönböző pontjairól a tempelhofi mezőre, ahol este nyolc órakor kezdetét vette a munka ünnepének állami aktusa. Miután a tempelhofi mezőt este hét órakor már lezárták, a külső kerületekből már déli tizenkét órakor el kellett indulniuk az egyes menetoszlopoknak, hogy idejében az ünnepség színhelyére érjenek. Az elő­zetes számítások szerint egy-egy menet­­oszlopnak 4—6 órát kellett menetelnie s a résztvevőket ezért már napokkal ez­előtt felszólították, hogy lássák el magu­kat élelemmel, itallal. Az egyes csoportok tíz nagy téren gyülekeztek s ezekről a terekről indult el azután a tiz nagy me­netoszlop. Egy-egy menetoszlopban hat­vanezer ember haladt s miután mind a tiz oszlop különböző irányokból jött, a felvonulás tartamára: déli tizenkét órától este hétig majdnem minden főbb útvona­lat teljesen lezárták a forgalom számára. A tíz nagy menetoszlophoz útközben még kisebb-nagyobb csapatok csatlakoztak, úgyhogy egyik-másik menetoszlop már 100—120.000 emberből állott, amikor a tem­pelhofi mezőre ért. Külön oszlopban vo­nultak fel a vidék küldöttségei. Az óriási felvonulás incidens nélkül folyt le. A fotóriporterek óriási fényszó­rókkal világították be a teret, a szónok­latokat 90 hangszóró közvetítette. Megje­lent a mező fölött egy óriási Zeppelin is. Pontosan este 8 órakor nyitották meg hivatalosan a nemzeti munka ünnepét. A birodalmi véderő hét zenekara induló­kat játszott, de a zene hangjait elnyomta az a hatalmas Holl-kiáltás, amellyel a tömeg a közben megérkező birodalmi kancellárt üdvözölte. Göring üdvözölte a kancellárt. A lelkes üdvözlés után óriási énekkar énekelte a „Der Gott, der Eisen wachsen Liess, der wollte keine Knechte“ kezdetű dalt. Göbbels birodalmi minisz­ter mondott ezután beszédet, majd Hit­lernek, a német nép vezérének adta át a szót. H­itler beszéde a német munkáról és a nemzeti újjászületésről Hitler Adolf mindenekelőtt visszapil­lantást vetett az elmúlt hetven év május elsejei ünnepségeire s a régi május else­jét a gyűlölet és a testvérharc napjának mondotta. Ezentúl a május elseje mot­tója az lesz: „Tiszteljétek a munkát és becsüljétek a munkást“. Az ember értékének mértéke ezen­túl a munka lesz. Minden foglalkozási ágnak meg kell ta­nulnia a többi foglalkozási ág megbecsü­lését. Olyan államról álmodunk, amely mindenkinek megadja a földön minden­napi kenyerét. A kancellár ezután azokról a célokról beszélt, amelyeket a kormány a most kö­vetkező évben szem előtt tart. Folytatni kell a harcot, hogy az új eszme és az új politikai hitvallás ne tűnjön le többé, hanem mindjobban meghódítsa a német népet. A német feltámadás zászlóját min­denkivel szemben meg kell védelmezni. A német nép többé nem másodosztályú nem­zet, ha ezerszer is így akarja a világ. A kancellár ezután bejelentette, hogy a kor­mány az elkövetkező évben proklamálja az általános munka­szolgálati kötelezettséget, amivel elsősorban az a célja, hogy be­csületet teremtsen az emberi kéz munká­jának. Ismerje meg minden német ezt a munkát s egyszer életében dolgozzék min­denki, legyen tudós, vagy munkás fia, két puszta kezével, hogy azután ne néz­hessen le arra, aki két keze munkájával keresi kenyerét. A kormány további fel­adatait Hitler a következőkben foglalta össze: Minden kezdeményezést meg kell szabadítani a többségi határozatok vég­zetes befolyásától. Ennek az elvnek nem­csak a parlamentben kell érvényesülnie, hanem a gazdasági életben is. A gazda­sági élet irányításának megszervezése terén a kormány abból indul ki, hogy mindent a gazdasági élet gyöke­rénél, a parasztnál kell kezdeni. A paraszttól a munkáshoz visz az út, onnan pedig az intelligenciához. Ha egészséges a mezőgazdaság, akkor adva van az egész gazdasági élet szanálásának előfeltétele. A munkanélküliséget a kor­mány munkaalkalmak teremtésével akar­ja megoldani. Óriási jelentőséget tulajdo­nit a magánkezdeményezésnek s éppen ezért felhívja az egész német népet: te­gyen meg mindent, ami munkát teremt­het. Hozzák rendbe ismét a német háza­kat és palotákat s már ez is száz- és száz­ezer embernek ad kenyeret. A kormány a maga részéről gigászi közmunka-progra­mot akar megvalósítani: az egész német úthálózatot újjá akarja építeni Utolsó programpontként Hitler a mai ka­mattételek ellen indítandó harcok és olyan kereskedelmi politika kezdeményezését jelölte meg, amely biztosítja a termelés állandóságát, anélkül, hogy tönkretenné a német mezőgazdaságot. Hitler Adolf a következő szavakkal fejezte be beszédét: — Harcolni akarunk nemzetünkért és meg akarjuk oldani feladatunkat, bár tudjuk, hogy nagy nehézségeket kell le­­küzdenünk. A világ üldöz bennünket s nem akarja elismerni, hogy jogunk van az élethez és hazánk védelméhez. Német népem! Ha egy egész világ van ellenünk, annál inkább egységesnek kell lennünk. Hangoztassuk szünetlenül és kiáltsuk a világ fülébe: „Tehettek, amit akartok, soha nem fogunk meghajolni, sohasem fogtok kényszeríteni ben­nünket, hogy jármot vegyünk a nyakunkba. Soha nem szűnünk meg követelni egyenlő jogainkat. Ne reménykedjetek abban, hogy árulók lesznek közöttünk, akik majd segítenek nektek. A német nép ma­gához tért és nem tűr meg soraiban többé olyanokat, akik nem akarják Német­országot!“ — Becsületesen meg akarjuk érdemelni népünk újjászületését. Nem kérjük a Mindenhatót: „Uram, tégy bennünket szabaddá!“ Cselekedni és dolgozni aka­runk, hogy eljöjjön egyszer az óra, ami­kor odaállhatunk a Mindenható elé és megkérhetjük: „Uram, látod, megváltoz­tunk. A német nép nem a becstelenség, szégyen, önmarcangolás, kicsinyesség és kishitűség népe többé. Nem, Uram! A német nép ismét erős lett, erős szellemé­ben, erős akaratában, erős a kitartásban és erős az áldozatok elviselésében. Uram, melletted akarunk maradni, csak áldd meg harcunkat és szabadságunkat, áldd meg a német népet és hazát!“ A kancellár több mint egyórás beszé­dét viharos „Heil!“-kiáltás fogadta s per­­cekig zúgott a hatalmas térség a tömeg szűnni nem akaró éljenzésétől. Ezután a két himnusz, a nemzeti szocialista induló és a Deutschland-Lied eléneklése követ­kezett, majd a nemzeti szocialista ifjú­sági szervezetek küldöttsége fiatal tölgyet ültetett Hindenburg elnök tiszteletére. Az ünnepséget takarodó zárta be, majd megkezdődött a káprázatos tűzijáték, amelyet a tömeg mindvégig lelkes taps­sal kísért. A milliós tömeg szétoszlása az éjszakai órákban minden rendzavarás nélkül ment végbe. talpon volt és azok is résztvettek menet­­oszlopokban a felvonulásban, akik nem tagjai a nacionalista szervezeteknek, a rohamosztagos csapatoknak, a védőrsé­­geknek, az acélsisakszervezetnek, a kü­lönböző frontharcos egyesületeknek, sportegyesületeknek, szakszervezeteknek és a nagyszámú egyéb egyesületnek. A Luftgartenben megjelent Hindenburg birodalmi elnök is Hitler és Göbbels tár­saságában s beszédet intézett az ifjúság­hoz. Utána Göbbels beszélt az ifjúság fel­adatairól. A tömeg tomboló lelkesedéssel üdvözölte Hindenburgot, aki azután visz­­szatért palotájába. Ezután az ünnepségek második része következett, a munkásküldöttségek felvo­nulása Hitler előtt. A kormány 71 német és 8 osztrák munkást tíz nagy repülőgép­pel államköltségen Berlinbe hozatott s a legelőkelőbb szállodákban helyezte el őket. Csupa régi, megbízható nemzeti szo­cialista munkásról van szó, akik már hosszú évek óta dolgoztak a párt érdeké­ben. Ezek a munkások jelentek meg ki­hallgatáson Hitler Adolfnál. ♦ Szép asszony, szép lesz a lakása, A ha függönyét nálam vásárolta ! ▼ # Löwy Riptfmp vs::Z£?tr*zc‘,lí + 3 44204 a telefonszáma Gr. Károlyi Imre Hamzsabég­i Parcel­lázási Irodájának. Ön nemcsak családi otthont létesít, hanem met, im­m­ idilli­, ha telket vásárol Hamzsabégtelepen (Érd) Pompás termő gyümölcsösök, szőlőterületek, vadregényes erdős részek. Óriási strand­fürdő gyönyörű őserdős park­ban. Olcsó árak 4—8 évi rész­letfizetésre. Május 7-től minden vásár- és ünnepnapon ingyenes autóbuszjárat. VII., Erzsi Derhorut 14. alatti városi irodánktól. Autó­buszok indulnak i. e. 1/a9—11-ig és délután 3 órakor. Telefon : 4­4-2-04. 71 bécsi marxista tün­tetést elfojtotta a kormány Bécs, május 1. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nagy félelemmel és izgalommal várt bécsi „vörös május“ aránylag elég simán folyt le. Már kora reggel kordont vont a rendőrség és kato­naság a belváros körül, úgy hogy a Ringet, ahová sétálni küldötték a vezérek az elvtársa­kat, teljesen elzárták. Emiatt a belvárosban tüntetés nem is volt. A főbb utcákban gépfegy­veres katonaság sorakozott fel s őrizték a né­met követség házát is, amelyen horogkeresztes birodalmi zászló lengett. A munkásság meg­kísérelte behatolni a King felé vezető mellék­utcákon, de a kísérlet sehol sem sikerült s ilyen helyeken kisebb összeütközések voltak. Az előállított emberek száma délután 200-ra rúgott. A rendőrség precíz munkáját maga Vaugoin tábornok, hadügyminiszter vezette és ellenőrizte. A vidékről érkező jelentések szerint a déli órákig a tartományi fővárosokban sem voltak említésreméltó rendzavarások. A szocialista munkásság mindenütt csak gyűléseket tartott, felvonulásokat azonban nem rendezett. A szociáldemokraták tüntetősétája szám­szerűleg nem mutatott túlságosan nagy rész­vételt, annál többen tolongtak azonban a külső kerületekben, főként a zsúfolt Mariahilfer­­Strassen. A szociáldemokraták és a­ nemzeti szocialis­ták délutáni nagygyűlései teljes rendben és nyugalomban folytak le. A nemzeti szociális­

Next