Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-01 / 123. szám
Csillartine, IfJS Junius 1 NEMZETI ÚJSÁG tét tart. Látszik, hogy nem rutin hozott szónok, a beszéd meglehetősen kimerítette, a mindenünnen felhangzó helyeslés azonban szemmel láthatóan lelkesedéssel tölti el. Az egységes párt első sorától az utolsóig helyén marad a beszéd alatt s a baloldalon sem tágítanak a képviselők, az érdeklődés egy pillanatra sem csökken. Sok képviselőnek feltűnik Pesthy Pál. A volt igazságügyminiszter fakó arccal ül az első padban Söpkéz Sándor mellett, látszik, hogy súlyos betegségéből még nem tért magához. Az a sokat hangoztatott kulturfölény ! — Tisztelt Ház! — mondja a kultuszminiszter — hangsúlyoznom kell, hogy annak a sokat figurázott kulturfölénynek én is részese és híve vagyok. (Taps.) Én ehhez ragaszkodom, de még hozzáteszem, hogy a kulturfölényre nemcsak tudományos szempontból, hanem erőkoncentráció érdekében is szükség van. Minden tényezőt össze kell hoznunk, amely erőt, önérzetet, kötelességtudást és tiszta erkölcsöt tud alátámasztani. Ez Apponyi Albertnek a kijelentése és én ezt magamévá teszem, szembehelyezkedve a XIX. század iskolapolitikájával. Ott a szakoktatásra vetették a legnagyobb súlyt. Ennek mutatkoztak nagy eredményei, egyben viszont páratlan arányú lelki válságnak a magvait is elhintette ez. Malasics Géza: Ezt a kapitalizmus idézte elő! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Atomizálódás mutatkozott az individualizmusnak, valaminélkultusszá való átformálása. Az egységes világrendről való felfogás szétesése, ideálok elértéktelenedése, a közös ideálok iránti értéktelenség, az összességgel szemben való nemtörődömség minden szakszerűségnek, minden öncélúságnak, minden különállásnak a tisztelete. Ezek olyan szimptómák, amelyeket a gondolkodó embernek feltétlenül észre kell vennie. Ezek jelentkeznek az állam és a társadalom szervezeteinek atomizálódásában. Abban a dekadenciában, amely a széthullás folyamatában mutatkozik. A mi országunkban gondolok a felekezeti béke, az osztályellentétek közötti harcokra, az egyes hivatások között támasztott ellentétekre, a művészeti irányok harcára, amely gyakran túllépi a határokat és nemes versengés helyett elfajul. Bizalmatlanság és rosszhiszeműség mindenütt, a közéletben, a magánéletben, sőt itt ebben a teremben is. Kívülálló ember szemében milyen elszomorító hatást kelt, amikor itten bizonyos jelszavak körül való ágálást tapasztal. Méltóztassék, tisztelt képviselő urak megfontolni, hogy ilyen nehéz korszakban, nagy lelki válságok és világnézleti küzdelmek középpontjában állunk. Ezt a küzdelmet nem lehet ócska politikai fegyvertárakból vett jelszavakkal prostituálni. Például igen műveit képviselőktől hallottam emlegetni az álláshalmozást. Méltóztassék eljönni ahhoz a kultuszminiszterhez, tessék végigmenni vele az ő 19.000 alkalmazottján, hol van ott álláshalmozás! Viharos tiltakozás zajlik az ellenzék oldaláról: — Nem a kultusztárcáról beszéltünk! — kiáltják. A kultuszminiszter megcáfolta azt a vádaskodást, hogy Tormay Cecile 40.000 pengő nemzeti ajándékot kapott. A valóság az, hogy 20.000 pengőt befizettek ahhoz az irodalmi társasághoz, amelyhez Tormay Cecil tartozik, ez a pénz azonban, ahogy saját szemeimmel meggyőződtem, megvan, ebből Tormay Cecile egy fillért el nem költött, ellenben nyolc éven át ingyen szerkesztette a társaság lapját. — Beteg tüneteket látunk, amelyeken nem a jelszavak, hanem csak az erőteljes és önzetlen munka segíthet. Kun Béla: Mi lesz a nagytakarítással! önöké a hatalom! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nekünk sokszorosan szükségünk van a szakszerű nevelésre, de még sokkal inkább erkölcsös, jellemes, gerinces magyar férfiakra. (Élénk helyeslés és taps.) Erdélyi Aladár: Új tanszéket az anatómiának! A gerincet megpuhítani! Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter rámutat arra, hogy sokaknál formalizmussá lett a vallás és ennek következménye a felekezeti harc, amelynek szimptómái itt-ott kiütköznek. Én — mondta — mint a vallásügyeknek is minisztere, minden eszközzel szolgálom a felekezeti békét és a leghatásosabban ellenszegülők az olyan törekvéseknek, amelyek azt meg akarják bontani. A kétféle iskola küzdelme . Az új irányú nevelés reorganizálásához elsősorban jól képzett tanári kar és megfelelő szakfelügyelet szükséges. Sok szó esett az utóbbi időben, hogy a különböző középiskolai reformok nagy nyugtalanságot idéztek elő. Ez a nyugtalanság a középiskolai reformok folyományaiként európai tünet ée nem egyéb, mint a a múlt és a jövő iskolájának küzdelme. Én megvallom őszintén — mondotta —, hogy félve nyúlok ehhez a kérdéshez. Azt azonban kijelenthetem, hogy nem újabb nyugtalanság keltését, hanem stabil állapot bevezetését és a nyugalom megteremtését tűztem ki célul. A tananyag túlterhelésének kérdésével komolyan foglalkozom. Hallatlanul sok az ■ismeretanyag és a többletet könyörtelenül ki kell irtani. A miniszter ezután érintette a kilenc osztályú középiskola tervét, majd rámutatott arra, hogy a középiskolának elit intézménynek kell lennie. A latin eltörlésével komoly pedagógus és kultúrpoliitikus ma nem foglalkozhat. Az élet a tisztán humanisztikus gimnáziumot megölte, a jövő a reálgimnáziumoké. Elismerő szavakkal emlékezett meg a miniszter ezután a Klebelsberg-féle középiskolai típusról, a reálgimnáziumról, amely nagyszerűen bevált. Sokan kifogásolják, hogy nem adunk szociológiai, jogi és közgazdasági órákat. Az eddigi kísérletek ebben az irányban csődöt mondottak és az összes szakemberek azt tanácsolják, hogy ezt a három ágazatot a történelem- és földrajzóra keretébe illesszük be. Igen szépen halad a középiskolákban a nyelvoktatás. A nemzetiségek nyelvóráit senki nem kívánja, azonban nem zárkózik el attól, hogy a legközelebbi szomszédaink nyelvét tanítsák a középiskolákban. Ezt a kérdést talán meg lehetne oldani úgy, hogy az illető szomszéd nemzet nyelvét a határához közelebb fekvő iskolákban, vagy a vidék egy-egy iskolájában, vagy egy határszéli város intézeteiben tanítsuk. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter ezután a gazdasági szakoktatásról beszél. A hatáskör kérdésében nem lesz nehézség a földművelésügyi és a kultuszminisztérium között. Igen fontosnak tartja, hogy azok a néprétegek, melyek polgári oktatásban részesültek, kellő gazdasági oktatást is kapjanak. Az önálló gazdasági népiskolát és a gazdasági oktatással kibővített polgári iskolát életképesnek tartja és annak fejlődését elő fogja mozdítani. A Dunántúl felsőbb mezőgazdasági iskolát kell létesíteni, mely érettségivel egyenrangú képesítést ad. A népiskola kérdésével foglalkozik ezután a kultuszminiszter. Sokan felemlítették, hogy Magyarországon még mindig sok az analfabéta. Elismeri, hogy a nyugati államokban kevesebb az analfabéta, azonban a környező államok között a legjobb helyek között állunk. Ha a tankötelesek számát nézzük, úgy Csehszlovákiában 7 és fél százalék, Magyarországon 9,6, Olaszországban 20.9, Bulgáriában 40, Jugoszláviában 41, Görögországban 41, Romániában 43 százalék az analfabéta. A mi arányszámunkat rontja, hogy még benne van az az öreg generáció is, amely még nem részesülhetett a Klebelsberg által intenzívé tett elemi népoktatásban. Farkasfalvi Farkas Géza: Történelmi érdemei vannak Klebelsbergnek. A történelem fogja igazolni őt. A felekezeti iskolák Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter ezután a felekezeti iskolákkal foglalkozik. Az a kép, amelyet a felekezeti iskolák helyzetéről festettek egyesek, túlzottan sötét. A helyzet ma az, hogy Magyarország 6856 iskolája közül 17,9 százalék az állami iskola. 11. községi Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Foglalkozik a Nemzeti Színház és az Opera kérdésével, amelyeknek fentartását nemzetpolitikai szempontokból feltétlenül szükségesnek tartja. (Nagy helyeslés a Ház minden oldalán.) Petrovácz Gyula indítványozta, hogy emelje fel az állam 200.000 pengővel az Opera szubvencióját azért, hogy a kormány is kénytelen legyen pénzügyi okokból elutasítani az indítványt. Ő valóban nem is fogadja el ezt, mivel fedezet a költségvetésben erre nincs, azonban a főváros 200.000 pengőjénél a helyzet más. Kezében van egy írásos dokumentum arról, hogy a főváros vezetősége és különböző pártok vezetői megegyeztek abban, hogy a 200.000 pengőt megszavazzák az Operaház céljaira. Ennek ellenére nem történt meg. Adatokat sorol ezután fel arra vonatkozóan, hogy a német és francia állam, valamint városok milyen összegekkel támogatják színházaikat. A Nemzeti Színház művészi irányításáért a kultuszminisztériumot nem érheti vád, mert azért kizárólag az igazgatóság a felelős. A Nemzeti Színház jelenlegi direktorát alkalmasnak tartja a színház vezetésére. (Taps.) Az idei szezonért semmi felelősség nem terheli, mert a repertokr, a színészek és a deficit adva voltak. Felolvassa ezután, hogy mennyi magyar és klasszikus darabot adott elő az elmúlt szezonban a Nemzeti Színház. Elismeri, hogy a színház épületét ki kellene bővíteni, át kellene alakítani, de erre nincs pénz. Lázár Miklós: Bizony, szegény szaga van ennek a színháznak. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A kormány nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatja az irodalmat. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a könyvnapra. Foglalkozott ezután Petrovácz Gyulának a legutóbbi művészeti kiállítással kapcsolatos támadásával. Erre megnyugtató kijelentéseket tett és hangsúlyozza, hogy teljes tudatában van kötelességének. A művészet terén csak két tényezőt ismer el: a tehetséget és a nemzeti érzést. A művészet nem nemzetközi, nem helyesli a csúnyaság kultuszát és a bizarr túlzásokat, viszont minden komoly művészi törekvést megengedhetőnek tart. úgy látja, hogy a most dúló művészeti háború a kulturélet általános erkölcsi válságára vezethető vissza. Ezren felül van a nyilvántartott nyomorgó művészek száma, akik mind elvégezték a Képzőművészeti Főiskolát. Kizárt dolog, hogy ez mind valóban művész lenne. A diploma még nem művészet. Művészbékét teremteni nem lehet, ezt jól tudja, emellett a tehetségek versenyét hirdeti és csupán azt kéri, hogy a művészi vitákból hagyják ki a politikát. Azt hiszi, hogy a közeljövőben kialakul egy neoklasszikus szimbolikus nemzeti irányzat. A kiállítás ügyében a Képzőművészeti Társulattal szemben teljes lojalitással járt el. Rámutatott ezután a kultuszminiszter arra, hogy a középiskolai testnevelést tovább is ugyanezen a színvonalon tartják a három tornaórával és úgy a fiú-, mint a leányközépiskolák testnevelési szakfelügyeletét is megoldja. Szólt e®után az általa juttatott szociális támogatásokról és a tankönyvakcióról is. A Karafiáth Jenő által a kiadókkal megindított harcot tovább folytatva, velük olyan megállapodásra jutott, hogy a diákok jelentékenyen olcsóbban juthatnak most már a tankönyvekhez. Ez a kérdés egyelőre kielégítően van rendezve. Bejelentette, hogy rátért a progressziós tandíjfizetés és a degresszív tandíjmeretesség rendszerére. A jövőben a középiskolai tandíj 120 pengő lesz. Bejelentette végül,, hogy a velencei egyezmény alapján az osztrákoktól most már hazaszállítjuk a műkincseket, amelyeket nagyszabású kiállításon mutatunk be a társadalomnak a Nemzeti Múzeumban. A kultuszminisztert beszédének befejezése után körülvette az egységes párt, amely teljes számmal felvonult a gratulációhoz. Négy-öt perc múlva is csataerélyes csengetéssel tudta az elnök felkelteni a figyelmet a következő szónokra, akinek beszéde alatt majdnem kiürült a terem. Herczegh Béla a felekezeti béke szükségégéről és a tanítói sérelmek orvoslásáról beszélt. Petró Kálmán elismeréssel van a kultuszminiszter iránt. Három dolgot tesz szóvá az expozéval kapcsolatban. Az egyik a felekezeti főiskolai oktatás kérdése. A három jogakadémia megszüntetésének kérdése nem tisztán tanügyi, hanem magasabb felekezeti és valláserkölcsi kérdés, amelyhez csak a legkettyűsebbi kézzel szabad hozzányúlni. A jogakadémiák minden tekintetben kifogástalanul állják meg helyüiket, nem lehet őket egy alsóbb fokú iskolatípussá visszadegradálni. Az egri főiskola fentartása az államnak egy fillérjébe sem kerül. Ügyeljen rá a kultuszminiszter, hogy a jogi oktatás reformja során ki ne végezze ezt az iskolát. A másik kérdés a gazdasági népoktatás kérdése, ő már egy ízben intézett interpellációt a kultuszminiszterhez, hogy miért nem lehet a kultuszminiszternek átvenni a földmivelésügyi tárca körébe tartozó gazdasági iskolákat. Amikor a kultuszminiszter azt válaszolta, hogy e kérdésben kedvező atmoszféra alakult ki, reméli, sikerül megoldani. Most ellenkező: állásponton van a kultuszminiszter, pedig a földművelésügyi minisztériumi iskoláiba lasszóval kell fogni a tanulókat. Végül a felekezeti iskolák helyzetével foglalkozik. A befolyó adókból elsősorban kiegyenlítik az állami adót, a megyei adót, aztán a jegyző és az alkalmazottak fizetését vonják le és csak, ami esetleg ezután marad, azt kapja a tanító. Vannak községek, ahol 50 százalék a pótadó és 80—90 százalék az iskolaadó. Viszont más felekezetű birtokosok egyáltalában nem járulnak hozzá az iskola fentartásához. Ezt az igazságtalanságot meg kell szüntetni. Tóth Pál szóváteszi, hogy a felekezeti tanítóság járandóságainál még ma is 21 pengőre értékelik a búzát, mikor az tíz pengőt sem ér. Félmillió pengővel a kormány ezt a helyzetet javítani, egymillió pengőből a kérdést végképp meg tudná oldani. Az iskoláik egészségügyi szempontból rendkívül sok kifogásolni valót hagynak maguk után. A ragályos betegségeket az iskolák terjesztik, mert igen sok helyen 111 tanuló is ül annyi helyen, ahol csak ötvennek volna szabad ülnie. Farkas Tibor kéri, hogy a tanerők egészségi állapotát az alkalmaztatás előtt vizsgálják meg, mert nem szabad olyanokat alkalmazni, akik esetleg megfertőzhetik a tanulókat. Rendezni kell a felekezetek adóztatási jogát. A felekezeti iskolák fenntartási rendszerét a mainál jobb alapokra kell fektetni. A tanítók kvalifikációjában az utolsó évek folyamán bizonyos emelkedés mutatkozik. Nem szabad megengedni, hogy a tanítóikat politikai szervezkedésbe vonják be. Esterházy Móric gróf beszéde Esterházy Móric gróf csatlakozik Farkas Tibor véleményéhez és ő is kifogásolja, hogy politikai szervező munkákba vonják be a tar és a többi felekezeti. Mégis azt látjuk, hogy az államot 29 millió pengő terheli, míg az egyéb iskolafenntartókat csak 18 millió pengő. Ebből az látható, hogy a nem állami iskolák terheinek tetemes részét az állam viseli. A felekezeti iskolák baja két fő okban keresendő. Egyik a terményilletményekben, ahol rohamos értékcsökkenés állott be, a másik pedig a helyi javadalmak elmaradásában. Ez valóban súlyos helyzetbe hozta a felekezeti tanítóságot. Múlt évben 4575 tanító nem kapta meg teljes összegben járandóságát, 1.114.000 pengőt. Ez a tanítók egyharmadrésze. A népiskolánál megszüntetésre gondolni sem szabad. (Nagy helyeslés minden oldalon.) Különböző módozatok lehetségesek a válság enyhítésére. A módozatok között még nem választott. Az egyik módozat a tandíj bevezetése bizonyos kategóriákban. Hollandiában már régen az adókulcs alapján fizetik a szülők gyermekeik iskoláztatását. Volna egy mód, egy részleges iskolaadó kivetése a részvénytársaságokra, valamint azokra a birtokosokra, akik más vallásúak és így felekezeti terheket nem viselnek. Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter ezután a nemzetiségi iskola kérdésével foglalkozik. Bleyer kifogásolta, hogy nem a számarány szerint állapítják meg a nemzetiségi iskolákat, hanem a szülők kapott választási joga alapján. Ez a rendszer német rendszer. Poroszországban már évtizedek óta ez a rendszer honosodott meg. Magyarországon 346 igényjogosult németajkú község közül 326-nak van 400 kisebbségi iskolája. Ebből látható, hogy a magyar kisebbségi politika sokkal konciliánsabb az összes minket övező államokénál. (Óriási taps és helyeslés a Ház minden oldalán.) Meg kell állapítania, hogy Bleyer egyetemi tanári minőségében soha sem vétett sem a magyar nemzet, sem a magyarság ellen. Jánossy Gábor: Még csak az kellett volna! Művészeti kérdések 3 HUTTER Gyerekjáték a nagymosás! beáztató* Asszony* dicséret mosóporral mosás ABC szappannal kifőzés ABC szappannal Minden dörzsölés nélkül is egy kettőre hófehér a ruha! így dolgozik ön helyett a Hutter ABC szappan. Kiadós és így olcsóbb vele a nagymosás s emellett kíméli a fehérneműt SZAPPAN már az Illata I* tanulói#ásásának?