Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-01 / 123. szám

Csillartine, IfJS Junius 1 NEMZETI ÚJSÁG tét tart. Látszik, hogy nem rutin h­ozott szónok, a beszéd meglehetősen kimerí­tette, a mindenünnen felhangzó helyeslés azonban szem­mel l­áthatóan lelkesedéssel tölti el. Az egységes párt első sorától az utolsóig helyén marad a beszéd alatt s a baloldalon sem tágítanak a képviselők, az érdeklődés egy pillanatra sem csökken. Sok képviselőnek feltűnik Pesthy Pál. A volt igazságügyminiszter fakó arccal ül az első padban Söpkéz Sándor mellett, látszik, hogy súlyos betegségéből még nem tért magához. Az a sokat hangoztatott kulturfölény ! — Tisztelt Ház! — mondja a kultusz­­miniszter — hangsúlyoznom kell, hogy annak a sokat figurázott kulturfölény­­nek én is részese és híve vagyok. (Taps.) Én ehhez ragaszkodom, de még hozzáte­szem, hogy a kulturfölényre nemcsak tudományos szempontból, hanem erő­koncentráció érdekében is szükség van. Minden tényezőt össze kell hoznunk, a­mely erőt, önérzetet, kötelességtudást és tiszta erkölcsöt tud alátámasztani. Ez Apponyi Albertnek a kijelentése és én ezt magamévá teszem, szembehelyez­kedve a XIX. század iskolapolitikájával. Ott a szakoktatásra vetették a legna­gyobb súlyt. Ennek mutatkoztak nagy eredményei, egyben viszont páratlan arányú lelki válságnak a magvait is el­hintette ez. Malasics Géza: Ezt a kapitalizmus idézte elő! Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter: Atomizálódás mutatko­zott az individualizmusnak, valami­n­él­kultusszá való átformálása. Az egységes világrendről való felfogás szétesése, ideálok elértéktelenedése, a közös ideálok iránti értéktelenség, az összességgel szemben való nemtörődömség minden szakszerűségnek, minden öncélúságnak, minden különállásnak a tisztelete. Ezek olyan szimptómák, amelyeket a gondol­kodó embernek feltétlenül észre kell ven­nie. Ezek jelentkeznek az állam és a tár­sadalom szervezeteinek atomizálódásá­ban. Abban a dekadenciában, amely a széthullás folyamatában mutatkozik. A mi országunkban gondolok a felekezeti béke, az osztályellentétek közötti har­cokra, az egyes hivatások között támasz­tott ellentétekre, a művészeti irányok harcára, amely gyakran túllépi a hatá­rokat és nemes versengés helyett elfa­jul. Bizalmatlanság és rosszhiszeműség mindenütt, a közéletben, a magánéletben, sőt itt ebben a teremben is. Kívülálló ember szemében milyen elszomorító ha­tást kelt, amikor itten bizonyos jelsza­vak körül való ágálást tapasztal. Méltóz­­tassék, tisztelt képviselő urak megfon­tolni, hogy ilyen nehéz korszakban, nagy lelki válságok és világnézleti küzdelmek középpontjában állunk. Ezt a küzdelmet nem lehet ócska politikai fegyvertárak­ból vett jelszavakkal prostituálni. Pél­dául igen műveit képviselőktől hallot­tam emlegetni az álláshalmozást. Mél­­tóztassék eljönni ahhoz a kultuszminisz­terhez, tessék végigmenni vele az ő 19.000 alkalmazottján, hol van ott álláshalmo­­zás! Viharos tiltakozás zajlik az ellenzék olda­láról: — Nem a kultusztárcáról beszéltünk! — kiáltják. A kultuszminiszter megcáfolta azt a vádaskodást, hogy Tormay Cecile 40.000 pengő nemzeti ajándékot kapott. A való­ság az, hogy 20.000 pengőt befizettek ahhoz az irodalmi társasághoz, amely­hez Tormay Cecil tartozik, ez a pénz azonban, ahogy saját szemeimmel meg­győződtem, megvan, ebből Tormay Ce­cile egy fillért el nem költött, ellenben nyolc éven át ingyen szerkesztette a tár­saság lapját. — Beteg tüneteket látunk, amelyeken nem a jelszavak, hanem csak az erőtel­jes és önzetlen munka segíthet. Kun Béla: Mi lesz a nagytakarítással! önöké a hatalom! Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter: Nekünk sokszorosan szükségünk van a szakszerű nevelésre, de még sokkal inkább erkölcsös, jelle­­mes, gerinces magyar férfiakra. (Élénk helyeslés és taps.) Erdélyi Aladár: Új tanszéket az anatómiá­nak! A gerincet megpuhítani! Hóman Bálint vallás- és közoktatás­ügyi miniszter rámutat arra, hogy so­kaknál formalizmussá lett a vallás és ennek következménye a felekezeti harc, amelynek szimptómái itt-ott kiütköznek. Én — mondta — mint a vallásügyeknek is minisztere, minden eszközzel szolgá­lom a felekezeti békét és a leghatásosab­ban ellenszegülők az olyan törekvések­nek, a­melyek azt meg akarják bontani. A kétféle iskola küzdelme . Az új irányú nevelés reorganizálásá­hoz elsősorban jól képzett tanári kar és megfelelő szakfelügyelet szükséges. Sok szó esett az utóbbi időben, hogy a külön­böző középiskolai reformok nagy nyug­talanságot idéztek elő. Ez a nyugtalan­ság a középiskolai reformok folyománya­iként európai tünet ée nem egyéb, mint a a múlt és a jövő iskolájának küzdelme. Én megvallom őszintén — mondotta —, hogy félve nyúlok ehhez a kérdéshez. Azt azonban kijelenthetem, hogy nem újabb nyugtalanság keltését, hanem sta­bil állapot bevezetését és a nyugalom megteremtését tűztem ki célul. A tan­anyag túlterhelésének kérdésével komo­lyan foglalkozom. Hallatlanul sok az ■ismeretanyag és a többletet könyörtele­nül ki kell irtani. A miniszter ezután érintette a kilenc osztályú középiskola tervét, majd rámuta­tott arra, hogy a középiskolának elit intézménynek kell lennie. A latin eltörlé­sével komoly pedagógus és kultúrpoliiti­­kus ma nem foglalkozhat. Az élet a tisz­tán humanisztikus gimnáziumot megölte, a jövő a reálgimnáziumoké. Elismerő sza­vakkal emlékezett meg a miniszter ezután a Klebelsberg-féle középiskolai típusról, a reálgimnáziumról, amely nagyszerűen bevált. Sokan kifogásolják, hogy nem adunk szociológiai, jogi és közgazdasági órákat. Az eddigi kísérletek ebben az irányban csődöt mondottak és az összes szakemberek azt tanácsolják, hogy ezt a három ágazatot a történelem- és földrajz­óra keretébe illesszük be. Igen szépen halad a középiskolákban a nyelvoktatás. A nemzetiségek nyelvóráit senki­ nem kívánja, azonban nem zárkózik el attól, hogy a legközelebbi szomszédaink nyelvét tanítsák a középiskolákban. Ezt a kérdést talán meg lehetne oldani úgy, hogy az illető szomszéd nemzet nyelvét a határá­hoz közelebb fekvő iskolákban, vagy a vidék egy-egy iskolájában, vagy egy határszéli város intézeteiben tanítsuk. Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter ezután a gazdasági szak­oktatásról beszél. A hatáskör kérdésében nem lesz nehézség a földművelésügyi és a kultuszminisztérium között. Igen fon­tosnak tartja, hogy azok a néprétegek, melyek polgári oktatásban részesültek, kellő gazdasági oktatást is kapjanak. Az önálló gazdasági népiskolát és a gazda­sági oktatással kibővített polgári iskolát életképesnek tartja és annak fejlődését elő fogja mozdítani. A Dunántúl felsőbb mezőgazdasági iskolát kell létesíteni, mely érettségivel egyenrangú képesítést ad. A népiskola kérdésével foglalkozik ez­után a kultuszminiszter. Sokan felemlí­tették, hogy Magyarországon még min­dig sok az analfabéta. Elismeri, hogy a nyugati államokban kevesebb az analfa­béta, azonban a környező államok kö­zött a legjobb helyek között állunk. Ha a tankötelesek számát nézzük, úgy Cseh­szlovákiában 7 és fél százalék, Magyar­­országon 9,6, Olaszországban 20.9, Bulgá­riában 40, Jugoszláviában 41, Görögor­szágban 41, Romániában 43 százalék az analfabéta. A mi arányszámunkat rontja, hogy még benne van az az öreg generá­ció is, amely még nem részesülhetett a Klebelsberg által intenzívé tett elemi népoktatásban. Farkasfalvi Farkas Géza: Történelmi ér­demei vannak Klebelsbergnek. A történelem fogja igazolni őt. ­ A felekezeti iskolák Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter ezután a felekezeti isko­lákkal foglalkozik. Az a kép, amelyet a felekezeti iskolák helyzetéről festettek egyesek, túlzottan sötét. A helyzet ma az, hogy Magyarország 6856 iskolája közül 17,9 százalék az állami iskola. 11.­ községi Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter: Foglalkozik a Nemzeti Színház és az Opera kérdésével, ame­lyeknek fentartását nemzetpolitikai szempontokból feltétlenül szükségesnek tartja. (Nagy helyeslés a Ház minden oldalán.) Petrovácz Gyula indítványozta, hogy emelje fel az állam 200.000 pengővel az Opera szubvencióját azért, hogy a kormány is kénytelen legyen pénzügyi okokból elutasítani az indítványt. Ő va­lóban nem is fogadja el ezt, mivel fede­zet a költségvetésben erre nincs, azonban a főváros 200.000 pengőjénél a helyzet más. Kezében van egy írásos dokumen­tum arról, hogy a főváros vezetősége és különböző pártok vezetői megegyeztek abban, hogy a 200.000 pengőt megszavaz­zák az Operaház céljaira. Ennek elle­nére nem történt meg. Adatokat sorol ezután fel arra vonatkozóan, hogy a né­met és francia állam, valamint városok milyen összegekkel támogatják színhá­zaikat. A Nemzeti Színház művészi irá­nyításáért a kultuszminisztériumot nem érheti vád, mert azért kizárólag az igaz­gatóság a felelős. A Nemzeti Színház jelenlegi direktorát alkalmasnak tartja a színház vezetésére. (Taps.) Az idei sze­zonért semmi felelősség nem terheli, mert a repertokr, a színészek és a deficit adva voltak. Felolvassa ezután, hogy mennyi magyar és klasszikus darabot adott elő az elmúlt szezonban a Nemzeti Színház. Elismeri, hogy a színház épüle­tét ki kellene bővíteni, át kellene alakí­tani, de erre nincs pénz. Lázár Miklós: Bizony, szegény szaga van ennek a színháznak. Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter: A kormány nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg is támogatja az irodalmat. Ezzel kapcsolatban felhívta a figyelmet a könyvnapra. Foglalkozott ezután Petrovácz Gyulának a legutóbbi művészeti kiállítással kapcsolatos táma­dásával. Erre megnyugtató kijelentéseket tett és hangsúlyozza, hogy teljes tudatá­ban van kötelességének. A művészet terén csak két tényezőt ismer el: a tehetséget és a nemzeti érzést. A művészet nem nem­zetközi, nem helyesli a csúnyaság kultu­szát és a bizarr túlzásokat, viszont min­den komoly művészi törekvést megenged­hetőnek tart. úgy látja, hogy a most dúló művészeti háború a kulturélet általános erkölcsi válságára vezethető vissza. Ezren felül van a nyilvántartott nyomorgó művészek száma, akik mind elvégezték a Képzőművészeti Főiskolát. Kizárt do­log, hogy ez mind valóban művész lenne. A diploma még nem művészet. Művész­békét teremteni nem lehet, ezt jól tudja, emellett a tehetségek versenyét hirdeti és csupán azt kéri, hogy a művészi viták­ból hagyják ki a politikát. Azt hiszi, hogy a közel­jövőben kialakul egy neo­klasszikus szimbolikus nemzeti irányzat. A kiállítás ügyében a Képzőművészeti Társulattal szemben teljes lojalitással járt el. Rámutatott ezután a kultuszminiszter arra, hogy a középiskolai testnevelést tovább is ugyanezen a színvonalon tart­ják a három tornaórával és úgy a fiú-, mint a leányközépiskolák testnevelési szakfelügyeletét is megoldja. Szólt e®­­után az általa juttatott szociális támoga­tásokról és a tankönyvakcióról is. A­ Karafiáth Jenő által a kiadókkal meg­indított harcot tovább folytatva, velük­ olyan megállapodásra jutott, hogy a­ diákok jelentékenyen olcsóbban juthat­nak most már a tankönyvekhez. Ez a­ kérdés egyelőre kielégítően van rendezve. Bejelentette, hogy rátért a progressziós tandíjfizetés és a degresszív tandíjmere­­tesség rendszerére. A jövőben a közép­­­iskolai tandíj 120 pengő lesz. Bejelentette végül,, hogy a velencei egyezmény alap­ján az osztrákoktól most már hazaszál­lítjuk a műkincseket, amelyeket nagy­szabású kiállításon mutatunk be a tár­sadalomnak a Nemzeti Múzeumban. A kultuszminisztert beszédének befeje­zése után körülvette az egységes párt, amely teljes számmal felvonult a gratu­lációhoz. Négy-öt perc múlva is csata­­­erélyes csengetéssel tudta az elnök fel­kelteni a figyelmet a következő szónokra, akinek beszéde ala­tt majdnem kiürült a terem.­­ Herczegh Béla a felekezeti béke szükségé­­géről és a tanítói sérelmek orvoslásáról be­szélt. Petró Kálmán elismeréssel van a kultusz­miniszter iránt. Három dolgot tesz szóvá az expozéval kapcsolatban. Az egyik a felekezeti főisk­olai oktatás kérdése. A három jogaka­­démia megszüntetésének kérdése nem tisztán tanügyi, hanem magasabb felekezeti és vallás­­erkölcsi kérdés, amelyhez csak a legkettyűsebbi kézzel szabad hozzányúlni. A jogakadémiá­k­ minden tekintetben kifogástalanul álljá­k meg helyüiket, nem lehet őket egy alsóbb fokú is­kolatípussá visszadegradálni. Az e­gri főis­kola fentartása az államnak egy fillérjébe sem kerül. Ügyeljen rá a kultuszminiszter, hogy a­ jogi oktatás reformja során ki ne végezze ezt az iskolát. A másik kérdés a gazdasági nép­oktatás kérdése, ő már egy ízben intézett in­terpellációt a kultuszminiszterhez, hogy miért nem lehet a kultuszminiszternek átvenni a földmivelésügyi tárca körébe tartozó gazda­sági iskolákat. Amikor a kultuszminiszter azt válaszolta, hogy e kérdésben kedvező atmo­szféra alakult ki, reméli, sikerül megoldani. Most ellenkező: állásponton van a kultuszmi­niszter, pedig a földművelésügyi minisztériumi iskoláiba lasszóval kell fogni a tanulókat. Végül a felekezeti iskolák helyzetével foglal­kozik. A befolyó adókból elsősorban kiegyenlí­tik az állami adót, a megyei adót, aztán a jegyző és az alkalmazottak fizetését vonják le és csak, ami esetleg ezután marad, azt k­apja a tanító. Vannak községek, ahol 50 százalék a pótadó és 80—90 százalék az iskola­adó. Viszont más felekezetű birtokosok egy­általában nem járulnak hozzá az iskola fen­­tartásához. Ezt az igazságtalanságot meg kell szüntetni. Tóth Pál szóváteszi, hogy a felekezeti taní­tóság járandóságainál még ma is 21 pengőre értékelik a búzát, mikor az tíz pengőt sem ér. Félmillió pengővel a kormány ezt a helyzetet javítani, egymillió pengőből a kérdést végképp meg tudná oldani. Az iskoláik egészségügyi szempontból rendkívül sok kifogásolni valót hagynak maguk után. A ragályos betegsége­ket az iskolák terjesztik, mert igen sok helyen 111 tanuló is ül annyi helyen, ahol csak öt­­vennek volna szabad ülnie. Farkas Tibor kéri, hogy a tanerők egész­ségi állapotát az alkalmaztatás előtt vizsgál­ják meg, mert nem szabad olyanokat alkal­mazni, akik esetleg megfertőzhetik a tanuló­kat. Rendezni kell a felekezetek adóztatási jogát. A felekezeti iskolák fenntartási rendsze­rét a mainál jobb alapokra kell fektetni. A tanítók kvalifikációjában az utolsó évek fo­lyamán bizonyos emelkedés mutatkozik. Nem szabad megengedni, hogy a tanítóikat politikai szervezkedésbe vonják be. Esterházy Móric gróf beszéde Esterházy Móric gróf csatlakozik Farkas Tibor véleményéhez és ő is kifogásolja, hogy politikai szervező munkákba vonják be a tar és a többi felekezeti. Mégis azt látjuk, hogy az államot 29 millió pengő terheli, míg az egyéb iskolafenntartókat csak 18 millió pengő. Ebből az látható, hogy a nem állami iskolák terheinek tetemes részét az állam viseli. A felekezeti isko­lák baja két fő okban keresendő. Egyik a terményilletményekben, ahol rohamos ér­tékcsökkenés állott be, a másik pedig a helyi javadalmak elmaradásában. Ez va­lóban súlyos helyzetbe hozta a felekezeti tanítóságot. Múlt évben 4575 tanító nem kapta meg teljes összegben járandóságát, 1.114.000 pengőt. Ez a tanítók egyharmad­­része. A népiskolánál megszüntetésre gondolni sem szabad. (Nagy helyeslés minden oldalon.) Különböző módozatok lehetségesek a válság enyhítésére. A mó­dozatok között még nem választott. Az egyik módozat a tandíj bevezetése bizo­nyos kategóriákban. Hollandiában már régen az adókulcs alapján fizetik a szülők gyermekeik iskoláztatását. Volna egy mód, egy részleges iskolaadó kivetése a részvénytársaságokra, valamint azokra a birtokosokra, akik más vallásúak és így felekezeti terheket nem viselnek. Hóman Bálint vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter ezután a nemzetiségi is­kola kérdésével foglalkozik. Bleyer kifo­gásolta, hogy nem a számarány szerint állapítják meg a nemzetiségi iskolákat, hanem a szülők kapott választási joga alapján. Ez a rendszer német rendszer. Poroszországban már évtizedek óta ez a rendszer honosodott meg. Magyarorszá­gon 346 igényjogosult németajkú község közül 326-nak van 400 kisebbségi iskolája. Ebből látható, hogy a magyar kisebbségi politika sokkal konciliánsabb az összes minket övező államokénál. (Óriási taps és helyeslés a Ház minden oldalán.) Meg kell állapítania, hogy Bleyer egyetemi tanári minőségében soha sem vétett sem a magyar nemzet, sem a magyarság ellen. Jánossy Gábor: Még csak az kellett volna! Művészeti kérdések 3 HUTTER Gyerekjáték a nagymosás! beáztató* Asszony* dicséret mosóporral mosás ABC szappannal kifőzés ABC szappannal Minden dörzsölés nélkül is egy kettőre hófe­­hér a ruha! így dolgozik ön helyett a Hutter ABC szappan. Kiadós és így olcsóbb vele a nagymosás s emellett kíméli a fehérneműt SZAPPAN már az Illata I* tanulói#­­ásásának?

Next