Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-25 / 142. szám

Vasárnap, 1933 június 25. NEMZETI ÚJSÁG Magyar plébániák A tisztviselőtelepi plébánia Az Üllőá­fat bal­oldalán, a Ludo­­vika Akadémia mögött a H­ungá­­ria-körút, Orozg­­út, Simor- és El­nök-utcáik által határolt s a Nép­liget tőszomszéd­ságában fe­kvő te­rületen létesült az 1885—1887-ik években a csupa családi házból álló fővárosi tisztvi­selőtelep. Lakosai között nagy szám­ban voltak katolikusok, akiik egyh­ázilag a kő­bányai plébániához tartoztak. A kőbányai templom azonban messze volt. Ezért mozga­lom indult arra, hogy a Golgota-téren idő­közben a Stációk végére épült szép kis kápol­nát a főváros engedje át istentiszteleti cé­lokra. A főváros a kérést tel­jesítette is. 1898-tól kezdve az eddigi alkalmi miséik he­lyett az egyik kőbányai káplán minden vasár- és ünnepnapon mondott misét és szent­beszé­det. Ugyanezen évben épült fel a Simor-utcá­­ban az állami gépgyáraik óriási munkásott­hona az úgynevezett kolónia, miáltal a hívek száma örvendetesen megszaporodott. A kápolna közben kicsi lett és 1900 augusztus 20-áia kis­­bindi Hindy Kálmán elnök­lésével megalakult a Szent István Filléregyesület, azzal a céllal, hogy a telepen a Magyarok Nagyasszonya tiszteletére megfelelő nagy templom épüljön. Már 1913-ba­n szerették volna megkezdeni az építkezést, de a közbejött háború ezt megaka­dályozta s a hadik­öl­cs­ön elvitte a templomra összegyűjtött 600.000 pengőt. Csernoch János bíboros hercegprímás engedélye alapján Ba­­csinszky Ede iskolaigazgató sürgetéseire ala­kult meg a tisztviselőtelepi egyházközség, a mely a következő év május 1-én külön vált a kőbányai plébániától s a prímás a hívek gon­dozását Filé Károly adminisztrátorra bízta. Az érseiki helynök 1919 augusztus 15-é­n álltotta fel az önálló plébániát.. Ettől a­ naptól kezdve már szabályszerűe­n megindult és igen szépen kisterebélyesedett a tisztviselőtelepi egyh­ázköz­­ség élete". 1923-ban a székesfőváros vállalta a plebyma kegyuraságát, 1924-ben pedig a fővá­ros által plébánossá választott és a herceg­prímás által kinevezett Filé Károlyt maga Csernoch hercegprímás installálta a kolónia kápolnává átalakított dísztermében Ebben az évben határozta el a főváros a Rezső­ téri templom építését, amely a tiszt­viselőtelepi plébániatemploma is lett volna. November végén, nagy ünnepség keretében folyt le az alapkőletétel. A megyúr főváros azonban a rossz gazdasági viszonyok miatt csak 1930 júniusában tudta megkezdeni azt a kétezer férőhelyes templom építkezését, ame­lyet 1931-ben fejeztek be. A Zechner Jenő ter­vei szerint az esztergomi, egri és váci székes­­egyházakat formázó rendkívül szép és impo­záns térhatású plébániatemplomot Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás 1931 október hó elején szentelte fel. Az elmúlt évtizedben a filléregyesület folyton ébrentartotta a tem­plom gondolatát és kérésére a főváros 1925- ben ideiglenes templomnak engedte­­át a Si­­mor­ utcai barokkiskola nagy tornatermét, amelyet az új templom felszentelése óta kul­túrteremnek használnak. Az egyházközség a tizenötezer katolikus hivő lelki és társadalmi életét legnagyobb odaadással vezeti Pillis Ká­roly országgyűlési képviselő, állami gépgyári főfelügyelő buzgósága és agilitása. Van kari­tatív szakosztályuk, sajtó-, hitbuzgalmi szak­osztályuk, oltáregyesületük, Credo-egyesületük és szívgárdájuk, amelyet Szabó László káplán vezet nagy hozzáértéssel és buzgalommal. A kari túsz irodát a plébános irányítása mellett derék ifjú magántisztviselő vezeti. Az egyház­község sokoldalú munkásságában az új káp­lán, Kurucz Mihály is osztozik. A kari túsz iroda a tél folyamán százötven szegény csa­ládot tartott el. Filó Károly plébános szeme felcsillan, amikor az egyházközség belső hitéletéről beszél. — A nép nagyon jó és vallásos. Vasárnap mind az öt misén tele a templom. Egyesüle­tünk ülései mindig zsúfolva vannak. A nép szegénysége mellett is áldozatkész, amit az is mutat, hogy az uj templom négy harangjára tizenhétezer pengőt adakoztak. Van­ ének­karunk, itt van a Ganz és a gépgyár több cserkészcsapata . . . Hálát adok az Istennek — mondja —, hogy így állunk. De még két­ dolog kellene. Állandó kultúrház és plébánia. Filó Károly szü­letett 1876-ban. Is­koláit Szakolcán és Esztergomban vé­gezte. 1899-ben szen­telték fel s mint hitoktató működött Pesten, mint káp­lán Kőbányán, ahon­nan 1919-ben a Tisztviselőtelepre ke­rült. Rendkívül agilis ember és te­vékeny irodalmi munkásságot fejtett ki. Annak idején az „Alkotmány“ igen sok novelláját és több kitűnő történelmi regényét közölte. Ki­adott nyolc imakönyvet és húsz évig szerkesz­tette a Szent Család és a Páduai Szent Antal naptárt. Ma főként hitbuzgalmi folyóiratok­ban fejti ki tevékenységét. «»♦»♦» 4»■♦» 4»«» ♦»♦» ♦» 4» 4» ♦» 4» O ♦» 4» «»«» 4» »H <» «»»»♦♦ Q Iktorikus'Qet Nyolcszáz nyomortanyát szüntet meg Kecske­méten az „egri norma“ Az a nagyszabású karitász-akció, mely országszerte „egri norma“ néven vált is­meretessé, talán legnagyobb arányban Kecskeméten valósult meg, ahol most már ötödik esztendeje nincsen koldus, hanem a társadalom vállalta az élet elesettjei­nek gondozását. Ideálisan fejlődött ki az a rendszeres szegénygondozás, amely az egri norma alapján immár tizenöt városban végzi lélekmentő munkáját. Aki a „hírös városban“ ma megfordul, kellemesen tapasztalja, hogy nincsen, aki az utcán megállítsa, markát tartva kér­jen adományt az Isten nevében, nincsenek kintornás kéregetők, a templomok kapui­ban az ájtatosokat, zavaró koldusok. Ma már ezek mind el vannak helyezve és kellő gondozás alatt élnek a szegénygon­dozó szervezet felügyelete alatt. P. Oslay Oswald, v. ferences tarto­mányfőnök, előadásával indult meg Kecs­keméten a mozgalom, amelynek nyomán legelőször is eltűntek a nyomortanyák, amelyek szinte hihetetlenül még a város közepén is fennállottak. Ezeknek lakóit kiemelték a szennyből, az elhagyatot­t­­ságból. Nehéz és fáradtságos munka volt, amelynek nyomán nyolcszáz nyomorta­nya tűnt el Kecskeméten. Ahol lehetsé­ges volt, ott renováltak, tisztogattak, ahol pedig földbevájt kunyhók, szinte állati lakhelyek voltak, onnan a szegényeket új lakásba helyezték át. Nagyon vigyáztak azonban az egri norma nagy gondolatára, hogy a szegényeket is meg kell hagyni személyes szabadságukban. Természete­sen megcsinálták az egyéni katasztereket, amelyek alapján kitűnt, hogy 1300 olyan ember van Kecskeméten, aki feltétlenül eltartásra szorul. Ezen az alapon azután kiépítették a szegénygondozás rendszerét. Megalakult Zimay Károly polgármester elnöklésével a szegényügyi bizottság és ennek végre­hajtó szerve, a szegénygondozó hivatal, amelynek munkásságába belekapcsolódott a hivatalos város, a társadalom és fő­képen az egyházi szervezetek. Az első nyújtja a szervezetnek az egységet és a megbízhatóságot, a társadalom és főleg annak lelkes hölgytagjai gyűjtik az ado­mányokat, míg a vallásos szervezetek és elsősorban a ferences szegény gondozó nővérek és a dia­konis­ta testvérek végzik a gyakorlati szegénygondozást. De az egyházi szervezetek az adomá­nyozás gondolatát is állandóan ébren tartják. A templomi szószékről állan­dóan elhangzanak A felszólítások az ada­kozásra és az első felszólításra hatezer ember jelentkezett, akik valamennyien ígéretet tettek arra, hogy havonta önma­guk által meghatározott összeget adnak a szegények eltartására. Kétszáztíz lelkes úrihölgy jelentkezett, akik minden hó elsején bekopogtatnak az adományozók házához. A szegénygondozó azonban más úton-módon is jut adományokhoz. Évente kétszer „templom-napot“ rendeznek, ami­kor a lelkészek a szegényekről tartanak beszédeket és a hívők a szegényeknek ada­koznak. Kérte a szegényügyi bizottság, hogy tehetősebb családok néha vendégül lássanak egy-egy szegényt és a magán­­házak évente 15.000 ebédet adnak a sze­gényeknek. Külön ebédeltetési akciót, bonyolított le a katonaság. Minden évben a tél elején ruhagyűjtés van a szegények részére. A nővérek, diakonisszák, úrhöl­gyek és cserkészfiúk csengettyűvel ellá­tott kocsikon járják a várost és bekopog­tatnak minden házhoz ruhákért, cipőkért. Annyi ruha összegyűlt, hogy a rongyoso­kat meg lehet menteni a téli hidegtől. Külön nagy összegeket adnak a bankok, gyárak és nagyvállalatok. De mindezen felül meg kell említeni azt az egyedül­álló tényt, hogy ma már nincsen Kecs­keméten lakodalom, keresztelő, névnap, vagy haláleset, hogy az emberek, örö­mükben vagy szomorúságukban ne adná­nak a szegényeknek is. Nagy ünnepek napján külön szere­tet vendégségben ré­szesítik a gondozott szegényeket. Külön adakozik a társadalom a szegények téli tüzelőjére is és igy volt lehetséges, hogy az elmúlt négy év alatt 90 vagon fát, ve­nyigét tudtak kiosztani a szegények kö­zött. A kezdet óta 310.000 pengőt adott a társadalom, amelyhez jelentősen hozzá­járult a város is. Látogatás a szegénygondozottak lakásán A szegénygondozás nagy erőssége, hogy a gondozottakat meghagyta egyéni szabadságában. Nem zárta az embereket szegényházba, hanem minden egyes sze­génygondozott részére bérelt egy kis szobát, ahol az meghúzódik. Meghatáro­zott napon bemegy a szegénygondozó hivatalba kenyérosztásra, burgonyaosz­tásra, vagy a „boltos­ könyvéért“, ami­vel a meghatározott üzletben a kiszabott árukat megveheti. A szegény gondozótól kap azonkívül ruhát, cipőt, orvost, pati­kát, borbélyt (természetesen a derék borbélymesterek díjtalanul beretválnak) és mindent, amire jogos a kérése. A gondozottakat vallásuk szerint látogat­ják a ferences nővérek, vagy diako­nissza testvérek. Oktatják őket a tiszta­ságra, a rendre, Istenhitre, a lélek érté­kelésére. Ha betegek, ápolják őket. Ahogy az ember j­ár-kel a gondozottak házaiban, úgy érzi, hogy itt megelőzően „Krisztus járt Kecskemét vadonában.“ A szegénygondozás munkája a végső kétségbeesésben levő embereket ismét visszavitte az alkotó eszközökhöz. Az át­­kozódás, szidalmak helyett a hálálkodás hangja hallatszik, mert úgy érzik, hogy szegénységük mellett is szeretik az em­bertársaik. Más ütemet ver a mankó kopogása is, amióta puha kézzel nyúl­tak a szegények hóna alá, amióta visz­­szaadták őket az életnek, önmaguknak és az Istennek. Nagy erkölcsi erőt kép­visel ma Kecskeméten a szegénygondo­zás, a rendőrség megállapítása szerint évről évre csökken a bűnesetek száma, amit a szegénygondozásnak tudnak be. Vitéz Szathmáry Kálmánnal, a sze­génygondozó kitűnő igazgatójával jár­juk a gondozottak házait. — Nem kívánjuk vissza azt az időt, amikor koldulni lehetett — mondják nagy hálálkodások közepette az öreg nénikék, bácsikák. Aki most jelentkezik, hogy vegyék fel a gondozottak közé, annak — segélyezés előtt — kivizsgálják az anyagi körülmé­nyeit és kivizsgáló nővérek referációja alapján a segélymegállapító bizottság dönt róla. Minden krajcár és falat ke­nyér olyan helyre jut, ahol égetően szük­ség van rá. A szegénygondozást másképp nem le­het elképzelni, minthogy mindenkinek a munkáját a szeretet, a hála finanszírozza. A ferences szegénygondozó nővérek és diakonissza testvérek egész életüket, minden munkásságukat hivatásszerűen a szegénygondozásnak szentelték. A sze­gények lelkes, fáradhatatlan atyja, aki­hez minden gond, segítés szála összefut, vitéz Szathmáry Kálmán, a szegénygon­dozó hivatal neves igazgatója. A papság részéről a szegénygondozás ébrentartá­sának leglelkesebb apostola Kovács Sán­dor apát-plébános és P. Kriszten Ráfael ferencrendi atya. A végkép elszerencsétlenedett, munka­­képtelen emberekről gondoskodik a sze­génygondozó, de hol van az a mindent és mindenkit átfogó meleg szív, amely az agrárválság miatt napi falatért küzdő kecskeméti ezreket keblére tudná ölelni. A város 15.000 ellátatlanról volt köteles gondoskodni a télen. Az inség­­munkák már régen befejeződtek s ki tudja, van-e most falat a sok-sok éhező munkanélküli szájában?! ... Itt is kel­lene megoldást találni. (K. L.) A szeged-móravárosi új templom, amelyet vasárnap szentel fel Glattf­elder püspök 25 Templomszentelés Szegeden Szeged Móravárosn­ak nevezett külső városrészében, amely egy évvel ezelőtt alakult önálló lelkészséggé. Halász Pál dr. vezetése alatt a hívek saját erejükből új templomot építettek a megváltás tizen­kilencedik századfordulójának emlékére, amelyet Glattfelder Gyula dr. Csanádi püspök június 25-én, vasárnap reggel 8 órakor fog felszentelni a hatóságok, egyesületek és egyházközségek jelenlété­ben. A templom modern stílusban épült 52.000 pengős költséggel és 1200 hivő be­fogadására alkalmas. Fennesz László építészmérnök, a budapesti építőipar­­iskola tehetséges fiatal tanára tervezte s ugyanő készítette a berendezési terveket is ajándékképen.­ A főoltárt egyetlen ha­talmas feszület ékesíti, amely egy nagy­­tehetségű­ fiatal faszobrász, Pleskó Béla alkotása. A Mária-oltár gyönyörű mo­dern Madonnáját Ambrózy Sándor szob­rászművész, Szentgyörgyi mester egyik kitűnő tanítványa alkotta. A vasbeton­keret szerkezeteket ftarcsay János szá­mította. Az építést Kiss és Méder sze­gedi építési vállalkozók hajtották végre, a templom bútorzatát pedig Nagy József jónevű szegedi asztalosmester készíti.’ Az egész templom vasbetonszerkezetü s finom vonalaival, külső árkádsorával és jellegzetes tornyával egyik érdekessége a városnak. Fennesz tanár e templom építésével nagyszerű példát szolgáltatott arra is, hogyan lehet egyszerű eszközök­kel, aránylag csekély összegből szépet alkotni még a mai időkben is, amikor a legtöbb helyen nem is mernek templom­­építésre gondolni. Iparosok és kereskedők felajánlása Jé­zus Szivének. Mint már jelentettük, az apostolfejedelmek napján Jézus Szive templomban délelőtt 11 órakor ünnepé­lyesen avatják fel Jézus Szivének magu­kat a budapesti katolikus iparosok és ke­reskedők. Az ünnepséget 28-án este 8 óra­kor a Kongregációs Otthonban (Ho­­ránszky­ utca 20.) konferencia vezeti be, amelyet P. Bíró X. Ferenc S. J. tarto­mányfőnök tart. A vasárnapi misét Mé­száros János dr. érseki helytartó cele­brálja, majd P. Biró X. Ferenc S. J. tar­tományfőnök allokációja után lesz az ün­nepélyes felavatás, végül Angelo Rotta c. ■érsek. apostoli nuncius XL Pius pápa Őszentsége áldását osztja ki a felajánlá­son­ résztvevőknek, családjaiknak, ipa­ruknak és üzleteiknek és az „összetartás“ fogyasztó táborának. A templomi ünnep­séget 12 órakor a Kongregációs Otthon­ban rövid eszmecsere követi. A részt­­venni szándékozó testületek jelentkezze­nek az „összetartás“ katolikus gazdasági szövetkezés központi irodájában (Rákóczi­­tér 11. Telefon 306—49). A vasárnap egyházi zenéje. Vasárnap, június 10-én délelőtt 10 óraikor a budavári k­or­o­n­á­zó templom, érnek és zenekara, Sugár Viktor karnagy, kormány főtanácsos vezényletével Haydn­ Nelson­­ miséjét adja elő. — A Szent István Bazilika éne­k- és zenekara délelőtt 10 órakor Dömény Dezső: Szent László (G-dúr) miséjét adja elő koré­tól változó részekkel, Gries­­bacher graduciójával és offertóri­um­ával. A déli 12 órai mise alatt Dezmény és Harmat fel­dol­go­zásá­­ban magyar egyházi énekeket ad elő a kar.­­ A belvárosi f­ő­p­l­é­b­á­n­i­a t­e­m­p­l­o­m érn­ök­­ kara délelőtt 10 órakor A. Fa­ist B-d­úrban irt IX. miséjét (op. 50.) adja elő gregorián korális változó részeikkel és Goller offertóriumával (Suerent in te). A déli tru­ee műsorára Deák—Bárdos, Kyrie, Sánd­­­rás és B­ened­ictus - á­n kívül egy régi m­agyar egy­házi ének van felvéve a Szentlélek­ről. — Az Ár­­pádházi Boldog Margit Vegycsikar Mátrave­­rebély-Szentkúton Kiins C-dúr ünnepi miséjét adja elő és régi magyar egyházi énekeket énekel. Egy rendalapító boldoggá avatását kérik. Az Isteni Ig­e missziós társaság generális káp­talanja a­ rend alapítójának, P. Janssen Ar­­noldna­k boldoggá a válását kérelmezi a római Szentszéktől. P. Janssen 1875-ben alapította­ a missziós társaságot és annak első házát Stégi­­ben állította fel. A rend tagjai Kína, Ja­pá­n, Ausztrália, Afrika és Amerika földjén működ­tek és az általuk eva­ngelizált híveik száma fél­­millióra tehető.

Next