Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)

1933-06-04 / 126. szám

8 Mérnök-gyakornokot keresünk, ki a posztógyártás egyes ágazatai­nak teljes gyakorlati és elméleti elsajátítása után később gyárunk munkájában hasznos se­gítségünkre lehet. Csak római katolikus, lehe­tőleg németül is tudó, vegyészetben is jártas, 26 évnél nem idősebb, rajzolni is tudó, m­un­ka­­szerető, feltétlenül megbízható, jó megjele­nésű, jó modorú mérnökök írásos és fénykép­pel ellátott ajánlatát kérjük az eddigi műkö­dés megjelölésével. Díjtalan próbaidő három hét. A megelégedésünkre kitöltött próbaszol­gálat leteltével kezdőfizetés havi 120.— pengő. Protekció nincs. Trunkhahn Posztógyár és Ruhagyár r. t. Budapest, I., Lenke-ttt 117. A francia túlhatalmi liga és egyes államok hadereje Franciaország jelenleg — Japán előtt — a világ legerősebb szárazföldi katonai hatalma. A haderő kiépítése egyre foko­zódó arányban nő s ez időszerint kb. több mint 4 millió fehér francia és kb. más­­félmillió színes kiképzett katona áll ren­delkezésre. Az anyaország és az észak­afrikai gyarmatok katonai egységet al­kotnak, amely az erők gyors latbavetését teszi lehetővé, másrészt a tagozás olyan, hogy a fehér csapatok esetleges zendülé­sét a megbízhatóbb színes katonaság által könnyen el lehet fojtani. Itt mindjárt meg kell említeni, hogy a motorikus, pán­célos és repülő-alakulatokhoz lehetőleg a legmegbízhatóbb elemeket, osztják be. A páncélos harckocsik száma csaknem 4 ezer, az anyaországban és Északafri­ká­­ban azonnal alkalmazható harci repülő­gépeké kb. 5 ezer, amelyhez kb. 30% gyári tartalékot kell még hozzászámítani. A gépek a francia hadiipar kiváló telje­sítőképessége következtében­ elsőrangúak. A francia gyalogság és tüzérség tű­zereje meghaladja bármely más államét és minden tekintetben korszerűen van el­látva és felszerelve. A haderő egy része órákon belül harcképes, míg a motorizált alakulatok és a repülők szinte azonnal támadhatnak. Ez pedig a jövő háborújá­ban még hasonló erejű ellenféllel szemben is nagy jelentőségű, mert a meglepetés döntő szerepet fog játszani. Ezt mostaná­ban a japánok mandsuriai előnyomulásá­nál is tapasztalhattuk, amikor megtör­tént, hogy az egyik kínai repülőtéren több mint 200, éppen felszállás előtt álló re­pülőgépet leptek meg s fogtak el igen kis erőikkel. A francia határt Német- és Olaszország felé leküzdhetetlenül megerősítették a technika minden vívmányát felhasználva. A kínai falat megszégyenítő erődláncola­­tot a­ világ összes hadseregei egyesülve is sikertelenül rohamozhatnák, mert da­cára a támadó eszközök mai fölényének, bevehetetlenek. Védelmük alatt zavarta­lanul felvonulhat, az egész francia hadse­reg és mögülük kitörve támadhat. A francia haditengerészet is erősen fejlődik és a 4-ik helyet foglalja el. Belgium háború esetén 600 ezer ember­rel és kb. 500 repülőgéppel szállhat harcba. Az úgynevezett Kis-ántánt legerősebb katonai hatalma — a közhiedelem elle­nére — ma Csehország, amelynek had­serege kitűnően felszerelt, ami főleg a nagy arányokban dolgozó és exportáló hadiipar érdeme. Földrajzi helyzete ugyan igen kedvezőtlen, de a hadsereg­ gyors támadó-akcióra képes. Azok a „szakszerű“ cikkek, amelyek — nyilván bátorítás céljából — a csehek katonai gyengeségéről szólnak, nem vehetők ko­molyan. Különben is le kell szögezni, hogy az ellenségeinket lekicsinylő pro­pagandának semmi haszna, s ezek­nek mielőbb véget kellene vetni, mert Magyarország nincsen olyan reménytelen helyzetben, hogy csak valótlanságokból vagy ferdítésekből kellene biztatást me­ríteni. A modern szervezés és kiképzés keretein belül manapság minden európai népből lehet harcképes hadsereget meg­alkotni, amelynek tagjai között bátrak és gyávák lehetnek, de egy vagy több né­pet egyszerűen harcra képtelennek vagy kevésbbé alkalmasnak tekinteni nem■ szabad. Románia több mint egymillió kikép­zett emberrel — háború esetén legalább is 32 hadosztállyal — és kb. 800 repülő­géppel rendelkezik. Katonapolitikai hely­zete nem kedvező, az ország lakossága heterogén és részben elégedetlen úgy nemzetiségi, valamint gazdasági okokból is. Valamely háborús konflagráció ese­tén a legelső és legerősebb támadások Romániát fogják érni. Jugoszlávia háborús ereje kb. egymil­lió fő és a legutóbb szállított 400 repülő­géppel együtt kb. ezer repülő. Katona­­politikai helyzete — a közhiedelemmel ellentétben — rendkívül kedvezőtlen. Ro­mánia kivételével majdnem minden ol­dalról barátságtalan szomszédoktól van körülvéve, a súlyos helyzetet még fo­kozza a túl naggyá duzzadt birodalom belső ziláltsága. Lengyelország kb. 1 millió 700 ezer ki­képzett ember — a népfelkelés nélkül — háború esetén kb. 60 hadosztályra ta­gozva, — kb. 1500 repülőgéppel. A hadse­reg — a közhiedelem ellenére — erős, fegyelmezett és harcias szellemű. csak egy pillanatra is kétkedni merészke­dik. Néhány hét­ múlva azonban történt va­lami, ami Paul lelkét hirtelen megrendí­tette. Az elbocsátott vezérigazgató, aki évek óta mind sűrűbben "és" sűrűbben pa­naszkodott a véredényelmeszesedés és az ennek nyomában járó halálfélelmek miatt, az ellene támadt hajsza izgalmai­ban agyvérzést kapott és meghalt. Paul és Louise őszintén gyászolták jótevőjü­ket és leutaztak arra a Dijon melletti bir­tokra, ahol az öreg úr egy XVIII. század­beli pompás várkastély falai között kile­helte lelkét. A szertartás alatt ész­zevette Paul, hogy felesége szeméből nehéz k­önnycsep­pék gördülnek alá. Ő maga is megille­­tődve, mély bánattal állt a koporsó mel­lett, de ebben a pillanatban mégis eszébe jutott, hogy a szálloda személyzete mily ocsm­ány rágalmakkal vádolta a megbol­dogultat és ezt a feketébe öltözött, zokogó fiatal asszonyt, aki most a koporsó fölé ha­jolva imádkozik öreg pártfogója lelke üdvösségéért. Fájt a szíve, őszintén sajnálta Louise i s lelke mélyén felháborodással gondolt az emberek szennyes képzeletére és aljas irigységére. Ha valaha, most igazán tű­zött felesége ártatlanságában, de mégis valami megmagyarázhatatlan szorongást érzett a szive táján, h­a arra gondolt, hogy Istenem, a vádak esetleg ép oly igazak is lehettek volna, mint amilyen szemenszedett, valótlanságok voltak min­den kétségen kívül. Az öreg úr — Isten nyugosztalja, s holta napjáig nagy ba­rátja volt a női nemnek s Louise oly szép, oly kedves és oly elragadó s való­ságos csoda, hogy meg tudta őrizni ár­tatlanságát és hűségét egy szenvedélyes, gazdag, bőkezű ör­eg szorknyavadász mel­lett. Száz nő közül bizonyára kilencven engedett, volna a helyzet, a fényes jövő, a gazdag és csillogó élet és egy finom­­lelkű öreg úr gyengéd szerelmi csábítá­sainak. A szállodában nem is tudták el­képzelni, hogy ebből a gyengédségből Louise valamit el ne fogadott volna. Igen. Az emberek egyáltalában nem sok jót tudnak elképzelni embertársaikról. Nem is csoda. Akit nem ismerünk, azt hajlan­dók vagyunk bűnösnek, vagy legalább is esendőnek és gyengének tartani. És Louiset nem ismeri senki, egyedül csak ő. Kissé megnyugodva hallgatta végig a szertartást s aztán karját nyújtva fele­ségének, odament az elhunyt családjá­hoz, hogy a maga és a vállalat nevében részvétét fejezze­ ki a nagy csapás felett. A család tagjai hűvösen és kényszere­detten fogadták a közeledését. Az egyik idős hölgy­-­huga vagy sógornője az elhunytnak — mereven nézett rá és el­felejtette a feléje nyújtott kezet elfo­gadni. Egy fiatal úr hátat fordított és elsietett a kastély felé. Louiset észre sem vették. — Mi ez? — rezzent össze Paul és ta­nácstalanul körülnézett. Valaki megfogta a karját. — Engedelmet uram, egy pillanatra. —■ Kihez van szerencsém­? — Én a dijoni közjegyző vagyok. Fon­tos közlendőim volnának önnel. — Kérem. — Madame Durandt is érdekli a dolog. Elsétáltak egy fasorba, ott a közjegyző közölte velük, hogy Pierre Weber ur végrendeletében húszezer frank évjára­dékot hagyott Louise Grande urhölgy­­nek, aki ezidőszerint Paul Durand ur hitvese. — Húszezer frank évjáradék? — Igen, de a család perrel akarja meg­támadni. Paul szédülni kezdett. Húszezer frank év­járadék! Eszébe jutottak a névtelen levelek. Ránézett a feleségére. Louise sze­méből könnyek peregtek alá s az ajka reszketett. Paul, a felesége és a köz­jegyző egy pillanatig zavartan és némán álltak a fasorban, mintha a lábuk gyö­keret vert volna. Végül a közjegyző szólalt meg. — Véleményeim szerint a családnak semmi kilátása sincs arra, hogy a pert megnyerje. — Úgy? — Igen, mert először... Paul már nem bírt magával. Sápadt, arca vérvörösre gyűlt és szinte önkívü­leti állapotban kiabálni kezdett. — Nem vagyok kiváncsi az indoko­lásra! Én már döntöttem a perben. Elő­ször is, másodszor is és harmadszor is. Nekem nincs szükségem arra a nyomo­rult pénzre. Louise elsikoltotta magát és csendesí­teni kezdte Pault. — Az Istenért, félek, hogy meghall­hatják. Paul magánkívül dühöngött. — Akarom is, hogy meghallják. Húsz­ezer frank évjáradék. Igen, az az ember nem volt az esze birtokában. A rokon­ságnak igaza van. Elmebajos, beszámít­hatatlan, szenilis, bárgyú, tapintatlan és gonosz volt, hogy egy hölgyet így meg tudott bélyegezni. A közjegyző őszintén csodálkozott ezen az indulatosságon. — De uram, ebben nincs semmi meg­gyalázó. Louise visszafojtva könnyeit, sértett büszkeségében nem tudta, hogy kire ne­hezteljen inkább: volt gazdájára-e,vagy pedig Paulra, aki most, úgy látszik, hir­telen hitelt ad az őt ért rágalmaknak, és maga erősíti meg a gyanút az ő tisztes­sége és hűségével szemben. — Paul, úgy látszik, neked is elment az eszed? — szólt halkan, de minden tagjá­ban remegve az izgalomtól. Paul szeme villámlott és rekedten hö­rögte: — Te talán el akarnád fogadni a pénzt? Louise felvetette a fejét és gőgösen fe­lelt: — Azt, hiszem, sokkal gyanúsabb volna, ha visszautasítanák. Én nem vagyok gyáva. Nekem rendben van a lelkiisme­­retem. A közjegyző közbeszólt. — Madame Durandnak igaza van. Amit mondott, az büszke és tiszta lélekre vall. Paul hol a feleségére, hol a közjegy­zőre nézett. E pillanatban úgy érezte, mintha két szörnyű ellenféllel állana szemben, két elvetemült gonosztevővel, akik lábbal tipornák az ő szerelmét és férfi méltóságát. Nem tudta, mitévő le­gyen? A foga vacogott a rémülettől és indulattól. Elvesztve minden lélekjelen­létét, hátat fordított neki és gyors lép­tekkel ott hagyta őket a fasorban. Szinte futott a vasúti állomás felé. Útközben anélkül, hogy számot tudott volna adni magának a dolgok lényege felől, eszelősen hörögte: — Hát mégis igazuk volt! Oh, én sze­rencsétlen barom! — t® Szabad orvosválasztás! Betegség ellen biztosítson az ANGLO-SANUBRAN LLOYD Általános Biztosító Részvénytársaságnál Budapest. V., Hold utca 21 Finnország háborús ereje kb. 300 ezer fő és 150 repülő. Észtország: 130 ezer fő és kb. 100 repülő, Litvánia: 200 ezer fő és kb. 80 repülő, Lettország: 150 ezer fő és kb. 80 repülő. • A kapitalista Európán kívülálló — bár anna­k egy részével barátkozó — Szovjet- Oroszország a világ legmilitaristább ál­lama, amelyet egy roppant haditáborként tekinthetünk, amelyből állandóan fegy­vercsörgés hallatszik. Nem csupán a fér­fiak, de még a nők is kötelesek hadiszol­gálatra, a nagy birodalom minden erejét a tervbe vett leszámolásra fordítják. Ha opportunista politikájuk ma barátságos arcot is mutat , ha Japánnal kikerülték a harcot, — ami azonban nem annyira a gyengeség jele volt, mint az ügyes tak­tikáé, — egy pillanatra sem tévesztik szem elől Lenin dogmává szilárdult kije­lentését: a földön egymás mellett huza­mosabb ideig kétféle társadalmi és ter­melési rendszer fennt nem állhat és az el­vek harcát — ezúttal is — a fegyverek ereje fogja eldönteni. A kiképzett, fiatalabb korosztályú em­berek száma kb. 12 millió körül jár s a Tanácsköztársaság Uniójának háborús ereje attól függ, hogy az egyre növekvő kapacitású nehézipar mekkora mértékben járul hozzá a hadifelkészültséghez. A re­pülőgépek száma — amennyiben az ellen­tétes jelentésekből gyanítható — kb. 4—5 ezer körül járhat. A mozgósítás és felvo­nulás ezidőszerint még — már csak a köz­lekedési eszközök elégtelensége miatt is — nehézkes volna és az orosz haderő je­lenleg még messzebbmenő célzatú támadó hadműveletekre alig volna képes. Európa felé különben is egyelőre védekezésre rendezkedtek be s politikájuk is ezt a célt szolgálja, még­pedig sikerrel. Ami a legyőzött államokat illeti, — Tö­rökország kivételével — még ma is, 15 év­vel a világháború befejezése után, az egyenjogúságért küzdenek. Az engedé­lyezett zsoldos seregek költségesek és a belső rend fenntartására alig elegendők. A győzők rosszhiszeműségét rikító színben tünteti fel az a körülmény is, hogy a legyőzöttektől még a tömeg­gyilkos gáztámadások elleni passzív vé­delmet megtiltották. Az erők kolosszális aránytalansága mellett még Németországot és más vesz­tes államokat vádolnak tiltott fegyver­kezéssel, habár nyilvánvaló, hogy a mai kor háborújában , a megelőzésre és meglepetésre való törekvés mellett az esetleg elrejtett hadianyagok talán már nem is jöhetnének számításba. Ettől el­tekintve, akár milliónyi fel­fegyverzett ember sem alkot még hadsereget, ha nincsen szervesen tagozva mindazzal ellátva, ami a tömegeket hadsereggé teszi. Bármilyen képet mutasson is az euró­pai politika mai és jövőbeli konstellá­ciója, kétségtelen, hogy abban az eset­ben. Ha a szovjet vezetői által kitűzött második ötéves terv csak részben is si­kerül, Európa megtámadása aktuálissá válhat,­­ dacára minden barátsági szerződésnek. A támadásnak csak az egységes Európa állhat ellen a hegemón Franciaország vezetése alatt. Az egység előfeltétele azonban a gazdasági és politikai har­mónia megteremtése, amely csupán a korszerűtlen és közveszélyes békeszerző­dések revíziójával érhető el. A revíziót tehát a nacionalista Európa önfenntartási ösztöne parancsolja. * NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1933 junius 1. SiTfuMX.72055* XMKU—SSa A többi európai haderő Olaszország csaknem 5 millió kiképzett emberrel és kb. 2500 repülőgéppel ren­delkezik. Bár az ország háborús poten­ciája nyersanyaghiány és pénzügyi okok­ból kisebb,­­mint pl. Franciaországé, mindazonáltal a haderő értéke igen nagy. Az ország közszelleme sokkal egy­ségesebb és a mai olasz katona első­rangú. Ha csak Anglia nem fog az el­lenségek táborába tartozni, — ami ezidő­szerint kizártnak tekinthető —­, a moder­nizált és megerősített olasz hajóhad meg tudja védelmezni az ország partvidékét s feltétlenül dominálja az Adriai ten­gert, tehát a katonapolitikai helyzet ked­vező. Külső, különösen nyugatról jövő támadást a kiépített határerődök képe­sek megállítani s a modern légiflotta — különösen hazai területek felett — meg­állja helyét. Albánia haderejét az olaszok szervezik, a kis ország ezidőszerint kb. 100 ezer ka­tonával léphet harcba s igen érzékeny pontokon támadhatná meg ellenségét. Anglia szárazföldi ereje átszervezés alatt áll. Az önkéntes rendszer ma már nem felel meg a modern követelmények­nek. A néhány százezernyi szárazföldi hadsereg mellett kb. 3000 repülőgéppel rendelkezik s a tengeri fölénye ma is megrendíthetetlen, — bár tekintetbe kell vennünk, hogy a mai kor tengeri ütköze­tében a repülők — esetleg a szárazföldi repülők — szerepe is döntőleg fog latba esni. Skandináv államok ereje: Svédország 400 ezer fő és kb. 100 repülő,­­ Norvégia 120 ezer fő, Dánia 150 ezer. Hollandia háborús ereje a tengerentúli alakulatokon kívül kb. 400 ezer fő és nép­felkelés. A hadsereg 5 hadtestbe tagozó­dik kb. 450 repülőgéppel. Mai viszonyok szerint is rendkívül olcsón eladó Budafokon modern villan­y gyümölcsösben Péter Pál­ utca 4­­. sz. a. előnyös­ítételekkel. Érintkezés: Budapestsm. V., Erzsébetér 12. posztőüztetben.

Next