Nemzeti Ujság, 1933. július (15. évfolyam, 146-171. szám)

1933-07-01 / 146. szám

Szombat, 1933 Július , NEMZETI ÚJSÁG Harmadik éjszakája ... Lankadatlan hittel és kitartással küzködnek Pilis­szenti­ván és Pilis­vörösvár bányászai az iszaplavi­nába temetett baj­társakért . Az eredmény eddig: két fejsze, egy lámpa és egy bányászkabát le­szakított karja Pilisszentiván, június 30. Három nap múlt el a pilisszentiváni bányakatasztrófa óta. Három napja dol­gozik a föld gyomrában az ötven főből álló mentőcsapat, hogy élve vagy halva napvilágra hozza azt a tizenegy bá­nyászt, akiket az iszaplavina halálos börtönbe zárt a föld alatt. És három napi megfeszített munka eredménye mindösz­­sze csak néhány méter, amivel közelebb tudtak jutni az élve eltemetettekhez. Még mindig nem lehet semmi bizonyosat tudni, élnek-e, vagy meghaltak már a szerencsétlen sorsú emberek. A szakér­tők maguk is különbözőképpen látják a helyzetet. A mérnökök egy része még mindig feltétlenül hisz abban, hogy a­­ tizenegy közül legalább az az öt ember,­­ aki az iszaplavina beomlási helyétől a legtávolabb dolgozott, még életben van, mások viszont kizártnak tartják, hogy a sokezer tonnás és a villámcsapás gyor­saságával leomló iszaplavinában és az előtte haladó mintegy 18 atmoszférás lég­nyomásban, amely gerendákat, vascsillé­ket és vasúti síneket roppantott össze, élő ember megmaradhasson. Pilis­szent­iván és Pilisvörösvár község népe még a péntek esti órákban is ott ácsorog a Solymár-akna, tornya körül. Néma kétségbeesésben várják a föld mé­lyéből érkezőket. A bányászok azonban még mindig nem tudnak semmit. Csak azt, hogy inuk szakadtáig folytatott mun­kában utolsó lehelletükig teljesítik köte­lességüket. Mi történt a föld gyomrában? Megírtuk már, hogy szerdán délben háromnegyed tizenkét órakor történt a katasztrófa. A műszaki bizottság nem sokkal a szerencsétlenség bekövetkezte után már pontosan rekonstruálta, hogy mi történt a föld gyomrában. A Budapestkörnyéki Kőszénbánya r­­t., amely 35 évvel ezelőtt nyitotta meg üze­mét Pilisszentiván. Pilisvörösvár és Soly­már községek határában, először a Pi­­lisszentivántól északra fekvő Erzsébet­­aknában kezdte meg a széna feltárását. Az aknát 260 méter mélyre építették ki és innen ágaztak el azok az oldalfolyosók és vájatok, amelyekben a szénerek útját követve, hosszú éveken át folyt a munka 1925-ben ennek az aknának további ki­használása már különböző akadályokba ütközött. A szénerek messzire elnyúltak a föld gyomrába, a bányavíz is egyre nagyobb mértékben kezdett előtörni s a bánya akkori műszaki vezetősége elhatá­rozta, hogy ebben az aknában beszünteti a munkát és új aknát nyit. Az új akna légvonalban mintegy 800 méternyire a régi aknától a Pilisszent­­ivánt Solymárral összekötő országút mellett nyílt meg Solymár-akna néven. Az Erzsébet-aknát ekkor a bányakapi­tányság utasítására földdel és egyéb hor­dalékkal színültig feltöltötték. Az akna nyitását időközben fa­tette be és úgy­­látszott, hogy az Erzsébet-akna örök időkre feledésbe merül. Innen, ebből a régen betemetett és el­felejtett aknából indult ki a szerdai ka­tasztrófa. A szakértők egyöntetű megálla­­pítása szerint részben az abnormisan sok esőzés következtében, részben pedig egy, a föld mélyében időközben valószínűleg keletkezett nagy méretű vízüregben ösz­­szegyűlt víztömeg nyomása alatt az akna oldalfolyosóit elzáró 25 méter vastag be­tonfalat átszakitotta és az igy keletke­zett nyíláson az aknában lévő hordalék a föld színétől 170 méter mélységbe zu­hant le. Az akna végig mintegy öt méter átmérőjű s igy könnyen kiszámítható, hogy ez a 170 méteres magasságban fel­­töltött földtömeg 3600 köbmétert — egész hegyre való roppant súlyú tömeget jelent. A szerencsétlenség pillanatában éppen ilyen tárnaelzáró munka folyt a bányá­nak ebben az Erzsébet-aknához közel eső részében. A bányában ekkor 151 ember tartózkodott. Közülük 140-en még idejé­ben a liftekhez tudtak menekülni. Akik utoljára kerültek ki a föld mélyéből, már derékig vízben álltak, mikor az utolsó lift leérkezett értük. Vis major ? .. . A mentési munkálatok azonnal meg­indultak. A bánya összes szivattyúit nyomban üzembe állították A szivattyúk kifogástalanul működtek és ennek velt köszönhető, hogy nem pusztult el az egész szénbánya és a többi lent dolgozó munkás. Rövid idő után már ismét le lehetett szállni a tárnákba és néhány órával a katasztrófa bekövetkezése után már teljes erővel munkában állt az az ötven főnyi mentőcsapat, amely most már harmadik napja szakadatlanul dol­gozik. A katasztrófa színhelyére még a csü­törtöki napon műszaki bizottság szállt ki, élén Malmossy Mihály dr., a buda­pesti bányakapitányság vezetőjével. Pén­teken délelőtt a pénzügyminisztérium által felkért szakértők is megjelentek a helyszínen, Schmidt Sándor dr., a Do­rogi Kőszénbánya igazgatója és Ajtay Zoltán bányamérnök. Mindketten leszáll­tak a tárnába és elmentek egészen addig a helyig, ahol a mentési munka folyik. Kihallgatták mindazokat, akik valami felvilágosítást adhattak a lavinaomlás­ról és ideiglenes jegyzőkönyvet vettek fel. A katasztrófáért az eddigi megálla­pítások szerint senkit sem terhel felelős­ség, mert a műszaki bizottság úgy ta­lálta, hogy mindazokat az elővigyázatos­sági rendszabályokat, amelyeket egy bánya üzemvezetése megkövetel, kifogás­talanul végrehajtották. A kivizsgálás egyelőre még folyamatban van és nem­csak a bánya vezetőségének, de maguk­nak a bányászoknak is meggyőződése, hogy a balesetet vis major idézte elő, amelyre előre számítani nem lehetett. Irtózatos a pusztítás képe Az elmúlt éjszaka folyamán újabb öt méterrel jutottak közelebb ahhoz a hely­hez, ahol a bányászoknak a feltevések szerint lenniök kell. A munka méterről­­méterre igen lassan halad lejtősen lefelé a mélységbe, mert bár két-három órán­ként váltják az élen dolgozó munkásokat s így mindig pihent erő töri az új utat az iszapban, egyszerre három-négy mun­kásnál több mégsem dolgozhat, mert a folyosó szűk. Az eltakarított iszapot és törmeléket szünet nélkül szállítják fel a csillék a föld felszínére. Eddig két nagy torlaszt bontottak le. A torlaszokban bányafa, ge­renda darabok, össze-vissza zúzott csillék, elhajlott vassínek, kábeldarabok, kap­csolók, szivattyúalapok, óriási beton­­darabok és vasalkatrészek torlódtak össze a szinte elképzelhetetlen sebesség­gel alárohanó iszaplavinában. Sok he­lyütt csak fűrésszel és baltával lehet előre jutni s minden centiméterért ke­mény munkával, nehéz verejtékkel dol­goznak meg a munkások. Az első torlaszból került elő még csü­törtökön délelőtt az egyik bennmaradt bányász, Bézendorfer Ferenc baltája, a második torlaszból pedig Cserni Ignác behorpadt, összetört lámpájából került elő egy darab. Ezeken a tárgyakon kí­vül Hanzlik vájár az éjszaka folyamán még egy fejszét talált, erről azonban nem lehetett megállapítani, hogy kihez tartozott. A föld gyomrából előkerült tárgyak beszédes jelei annak az irtóza­tos erőnek, amely végigsöpörte a tárná­kat. A fejszék nyele szétforgácsolódott, a vasalkatrészek behorpadva, összegör­bülve kerültek föl ismét a napfényre. Az egyik bányász az éjszakai órákban egy vízhatlan kabát leszakadt félkarját ta­lálta meg. Hogy kié volt a kar, amely­ről ez a ruhafoszlány leszakadt, azt szin­tén nem lehetett megállapítani. Az eltemetettek A szerencsétlenül járt bányászok névsorát Kerék János bányásztisztviselő, a bányász­sportklub elnöke adja át. Személyesen ismerte alkalmával arra kérjük t. előfizetőinket, fi o öt ir hogy u*cimükke!| együtt az utolsó ill II flip III I H 1 lakásuk cimét is Legalább három U IiIvUiIUlUiI előbb irásban jék a kiadóhivatallal. valamennyit Albrecht Vencel 47 éves, öt gyer­mek apja, Batta Ottó 26 éves, nős, Bézendor­fer Ferenc 24 éves, három gyermeke és fiatal felesége van. Nemrég jött haza Franciaor­szágból. Cserni Ignác 50 éves, két gyermeke van. Drevenka Pál 33 éves, nős, Maráczi Ist­ván 51 éves, nős, Martok István 30 éves, nős, Richolm János 26 éves, nős, felesége áldott állapotban mostanában várja első gyermekét, Szőcs János 30 éves, nős. És két nőtlen fiatal­ember: a 21 éves Szlávik Mihály és a 20 éves Trizna Gáspár, aki kedden érkezett haza apja halálos ágyától. A pécsi bányaiskolába ké­szült, hogy aknász lehessen... Élnek még? •.. Meghaltak? • • • Péntek este. Tíz óra. A Solymár-akna liftjének csigái rövid szünet után ismét elindulnak. Ezúttal azonban lassabban forognak. A várakozók tudják, hogy most telt le annak a csapat­bányásznak a munkaideje, akik nyolc órával ezelőtt szálltak le a tárnákba. Azért megy las­sabban a lift, mert embereket szállít. Másfél perc múlik el, ennyi időre van szüksége a felvonónak, hogy megtegye a körülbelül 140 méteres utat az akna fene­kétől a föld színéig. Elcsigázott, halálosan fáradt emberek szállnak ki a liftből. Az aknatorony alatt gyülekeznek. Kezükben még ég a kis bányászlámpa, ennek világítása mellett fognak hazatérni övéikhez e faluba. Csendes, fáradt, reményvesztett emberek. — Nem érjük el őket élve — mondja egyikük leverte. Míg a többieket is felhozzák, csendes beszélgetés indul meg közöttük. Az egyik fiatal bányász Trizna Gusztávról, a bent­rekedt Trizna Gáspár bátyjáról beszél. Töredezett szavaiból a testvérszeretet hősének hatalmas alakja bontakozik ki. Ez a fiatalember 50 órája dolgozik már lent a tárnában. Mikor nem bírja már tovább a munkát és aláhanyatló kezéből kicsúszik a csákány, a bányászok hátra­­viszik, hogy pihenjen. De nem tud aludni. Néhány perces öntudatlanság után újra és újra talpraugrik, előre rohan a tárna végébe és deresig iszap­ban, rendületlen hittel harcol tovább öccse és tíz másik társa megmentéséért. Valósággal fanatizálja a többieket is. — Itt kell lenniök... Érzem, nem lehet­nek már messze... Előre testvérek, meg kell mentenünk őket... Vagy pusztul­junk itt inkább mi is. Ezeket hajtogatja szüntelenül. Délben néhány órára erőszakkal felvitték a sza­bad levegőre, de pillanatig sem volt nyugta a föld felszínén, míg öccse oda­lent van a mélységben. Pihent erők szállnak a liftbe, a levál­tott bányászok pedig elindulnak a falu felé. A falu népe már elszéledt. Apró lámpák fénye húzódik lefelé lassan a dombról. Elcsendesedik az akna kör­nyéke, csak a gépházban dohognak még szüntelenül a szivattyúkat és a lift szer­kezetét hajtó gépek. És lent a föld gyomrában, 260 méterre a virágos búzatáblák alatt lankadatlan erővel folyik tovább a harc az iszappal, a vízzel és a tárnák töréseiben felhalmo­zódott iszonyú torlaszokkal. A kétségbeesés és a még mindig meg­újuló reménykedés éjszakája borul a vi­dékre. Apró lámpák fénye pislákol a fa­luban. Tizenegy házban harmadik éjsza­kája virrasztanak a hozzátartozók... s. m. 3 Szombaton hatalmas daru áll munkába A pénzügyminisztérium bányászati osz­tályáról pénteken délután Schmidt Sán­dor dr. bányafőtanácsos és Ajtay Zoltán bányamérnök Pilisszentivánra utazott. Vizsgálatuk befejeztével elhatározták, hogy szombaton a hajnali órákban ha­talmas darut állítanak üzembe a beom­lott akna felett és azzal emlik ki a tör­meléket. A mentési munka különben a keskeny vájatok miatt csak nagyon nehezen ha­lad előre, miután két embernél több nem tud egymás mellett dolgozni. Valószínű­nek tartják, hogy a bányában rekedt munkások közül Besendorf­er Ferenc, Cserny István, Batta Ottó és Drevenka Pál már életüket vesztették, miután ők négyen dolgoztak legközelebb a beomlott cementfalhoz. A mentési munka vezetői remélik, hogy szombaton reggelre sikerül elérni a szerencsétlenül járt bányászokat, több bányaszakértő véleménye szerint azonban ia­ újabb negyvennyolc órára lesz szükség, amíg a mentők a szerencsétlenség színhe­lyére jutnak. Kavarodás az egységes párt szervező főtitkárának kijelentései körül A MOVE vigadós vacsorája — amely­ről csütörtöki számunkban megemlékez­tünk —, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy a Hadviselt Közalkal­mazottak Bajtársi Szövetsége belépett a MOVE kötelékébe, politikai körökben élénk visszhangot keltett. Elsősorban a városházán figyeltek fel az ott elhang­zott beszédekre, amelyeknek tagadhatat­lanul politikai színezetük volt, különösen azonban a vacsora külsőségei és fősze­replői keltették fel azt a gondolatot a városházi pártokban, hogy ez a vacsora előkészület volt a nemzeti egység új bu­dapesti szervezetének sokat hirdetett őszi zászlóbontására. A Községi Polgári Pártban nagy meg­elégedéssel vették tudomásul, hogy a va­csorán sem az előre beharangozott, Göm­bös Gyula miniszterelnök, sem pedig Sztranyavszky Sándor, az egységes párt országos elnöke nem jelentek meg. Az egységes párt két vezérférfiának távol­­maradását Kozma Jenő sikereként emle­gették és azt hangoztatták, hogy a mi­niszterelnök nem volt hajlandó megjele­nésével olyan színezetet adni a vacsorá­nak, mintha az nyilvános erőpróbája lenne az új várospolitikai szervezkedés­nek. Azok a hadviselt közalkalmazottak, akik ezen a vacsorán jelen voltak ugyan, de nem csatlakoztak és nem is akarnak csatlakozni a nemzeti egység pártjához, elmondották, hogy a vacsora alatt a jel­vényes élharcosok a legerőteljesebb pro­pagandát fejtették ki az új községi párt érdekében és felháborodva mondották el, hogy ez a propaganda nemcsak a Köz­ségi Polgári Párt régi szervezete ellen irányul, hanem a Keresztény Községi Párt ellen is. Marton Béla a vacsorán azt követelte,­­ hogy „a vallási jelszavakat mindörökre töröljék ki a közéletből, mert az ilyen jelszavak hangoztatása a magyar életnek idegen és aki ilyen jelszavakat hangoz­tat, az a nemzetnek ellensége.“ Ez a kije­lentés nemcsak a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártban, hanem a keresz­tény alapon álló ellenzéki képviselők kö­zött is a legnagyobb felháborodást kel­tette. Rámutattak arra, hogy a keresz­tény politika érvényesülésének az idején egyetértés uralkodott a felekezetek kö­zött, amelyek vállvetve küzdöttek az er­kölcstelenség és az atheizmus szelleme ellen. A városházi pártok vezetői érthetet­lennek tartják, hogy az új szervezkedés Eszterházy­ utcai helyiségéből ilyen szel­lem áramlik ki s hogy ezt a politikai harcmodort követik a csókokkal felava­tott élharcosok. Különösen rossz szem­mel nézik a Tabódy-féle szervezkedést a Községi Polgári Pártban, ahol tudnak arról, hogy nem egy bizottsági tagot in­vitáltak meg már az új pártba, amely­nek hátsó ajtaján már többen be is sur­rantak kisebb-nagyobb tárgyalásokra. Különösen gyakran fordulnak meg az új községi párt szervezője körül a fronthar­cos bizottsági tagok, akik Pesten Tabódy Tiborban, Budán pedig Benárd Ágoston­ban látják a községi politika új kor­mánypárti zászlóvivőit. A vacsorán elhangzott kijelentéseket, hír szerint, a képvis­előházban is szóvá teszik, ahol egy előkelő politikus akar kérdést intézni a miniszterelnökhöz, váj­jon azonosítja-e magát legbensőbb munkatársának kijelentésével. Az üggyel különben több párt is akar foglalkozni s az egységes párt szervező főtitkára már szombaton Homonnay Tivadar beszá­molóján megkapja a választ.

Next