Nemzeti Ujság, 1933. július (15. évfolyam, 146-171. szám)
1933-07-01 / 146. szám
Szombat, 1933 Július , NEMZETI ÚJSÁG Harmadik éjszakája ... Lankadatlan hittel és kitartással küzködnek Pilisszentiván és Pilisvörösvár bányászai az iszaplavinába temetett bajtársakért . Az eredmény eddig: két fejsze, egy lámpa és egy bányászkabát leszakított karja Pilisszentiván, június 30. Három nap múlt el a pilisszentiváni bányakatasztrófa óta. Három napja dolgozik a föld gyomrában az ötven főből álló mentőcsapat, hogy élve vagy halva napvilágra hozza azt a tizenegy bányászt, akiket az iszaplavina halálos börtönbe zárt a föld alatt. És három napi megfeszített munka eredménye mindöszsze csak néhány méter, amivel közelebb tudtak jutni az élve eltemetettekhez. Még mindig nem lehet semmi bizonyosat tudni, élnek-e, vagy meghaltak már a szerencsétlen sorsú emberek. A szakértők maguk is különbözőképpen látják a helyzetet. A mérnökök egy része még mindig feltétlenül hisz abban, hogy a tizenegy közül legalább az az öt ember, aki az iszaplavina beomlási helyétől a legtávolabb dolgozott, még életben van, mások viszont kizártnak tartják, hogy a sokezer tonnás és a villámcsapás gyorsaságával leomló iszaplavinában és az előtte haladó mintegy 18 atmoszférás légnyomásban, amely gerendákat, vascsilléket és vasúti síneket roppantott össze, élő ember megmaradhasson. Pilisszentiván és Pilisvörösvár község népe még a péntek esti órákban is ott ácsorog a Solymár-akna, tornya körül. Néma kétségbeesésben várják a föld mélyéből érkezőket. A bányászok azonban még mindig nem tudnak semmit. Csak azt, hogy inuk szakadtáig folytatott munkában utolsó lehelletükig teljesítik kötelességüket. Mi történt a föld gyomrában? Megírtuk már, hogy szerdán délben háromnegyed tizenkét órakor történt a katasztrófa. A műszaki bizottság nem sokkal a szerencsétlenség bekövetkezte után már pontosan rekonstruálta, hogy mi történt a föld gyomrában. A Budapestkörnyéki Kőszénbánya rt., amely 35 évvel ezelőtt nyitotta meg üzemét Pilisszentiván. Pilisvörösvár és Solymár községek határában, először a Pilisszentivántól északra fekvő Erzsébetaknában kezdte meg a széna feltárását. Az aknát 260 méter mélyre építették ki és innen ágaztak el azok az oldalfolyosók és vájatok, amelyekben a szénerek útját követve, hosszú éveken át folyt a munka 1925-ben ennek az aknának további kihasználása már különböző akadályokba ütközött. A szénerek messzire elnyúltak a föld gyomrába, a bányavíz is egyre nagyobb mértékben kezdett előtörni s a bánya akkori műszaki vezetősége elhatározta, hogy ebben az aknában beszünteti a munkát és új aknát nyit. Az új akna légvonalban mintegy 800 méternyire a régi aknától a Pilisszentivánt Solymárral összekötő országút mellett nyílt meg Solymár-akna néven. Az Erzsébet-aknát ekkor a bányakapitányság utasítására földdel és egyéb hordalékkal színültig feltöltötték. Az akna nyitását időközben fatette be és úgylátszott, hogy az Erzsébet-akna örök időkre feledésbe merül. Innen, ebből a régen betemetett és elfelejtett aknából indult ki a szerdai katasztrófa. A szakértők egyöntetű megállapítása szerint részben az abnormisan sok esőzés következtében, részben pedig egy, a föld mélyében időközben valószínűleg keletkezett nagy méretű vízüregben öszszegyűlt víztömeg nyomása alatt az akna oldalfolyosóit elzáró 25 méter vastag betonfalat átszakitotta és az igy keletkezett nyíláson az aknában lévő hordalék a föld színétől 170 méter mélységbe zuhant le. Az akna végig mintegy öt méter átmérőjű s igy könnyen kiszámítható, hogy ez a 170 méteres magasságban feltöltött földtömeg 3600 köbmétert — egész hegyre való roppant súlyú tömeget jelent. A szerencsétlenség pillanatában éppen ilyen tárnaelzáró munka folyt a bányának ebben az Erzsébet-aknához közel eső részében. A bányában ekkor 151 ember tartózkodott. Közülük 140-en még idejében a liftekhez tudtak menekülni. Akik utoljára kerültek ki a föld mélyéből, már derékig vízben álltak, mikor az utolsó lift leérkezett értük. Vis major ? .. . A mentési munkálatok azonnal megindultak. A bánya összes szivattyúit nyomban üzembe állították A szivattyúk kifogástalanul működtek és ennek velt köszönhető, hogy nem pusztult el az egész szénbánya és a többi lent dolgozó munkás. Rövid idő után már ismét le lehetett szállni a tárnákba és néhány órával a katasztrófa bekövetkezése után már teljes erővel munkában állt az az ötven főnyi mentőcsapat, amely most már harmadik napja szakadatlanul dolgozik. A katasztrófa színhelyére még a csütörtöki napon műszaki bizottság szállt ki, élén Malmossy Mihály dr., a budapesti bányakapitányság vezetőjével. Pénteken délelőtt a pénzügyminisztérium által felkért szakértők is megjelentek a helyszínen, Schmidt Sándor dr., a Dorogi Kőszénbánya igazgatója és Ajtay Zoltán bányamérnök. Mindketten leszálltak a tárnába és elmentek egészen addig a helyig, ahol a mentési munka folyik. Kihallgatták mindazokat, akik valami felvilágosítást adhattak a lavinaomlásról és ideiglenes jegyzőkönyvet vettek fel. A katasztrófáért az eddigi megállapítások szerint senkit sem terhel felelősség, mert a műszaki bizottság úgy találta, hogy mindazokat az elővigyázatossági rendszabályokat, amelyeket egy bánya üzemvezetése megkövetel, kifogástalanul végrehajtották. A kivizsgálás egyelőre még folyamatban van és nemcsak a bánya vezetőségének, de maguknak a bányászoknak is meggyőződése, hogy a balesetet vis major idézte elő, amelyre előre számítani nem lehetett. Irtózatos a pusztítás képe Az elmúlt éjszaka folyamán újabb öt méterrel jutottak közelebb ahhoz a helyhez, ahol a bányászoknak a feltevések szerint lenniök kell. A munka méterrőlméterre igen lassan halad lejtősen lefelé a mélységbe, mert bár két-három óránként váltják az élen dolgozó munkásokat s így mindig pihent erő töri az új utat az iszapban, egyszerre három-négy munkásnál több mégsem dolgozhat, mert a folyosó szűk. Az eltakarított iszapot és törmeléket szünet nélkül szállítják fel a csillék a föld felszínére. Eddig két nagy torlaszt bontottak le. A torlaszokban bányafa, gerenda darabok, össze-vissza zúzott csillék, elhajlott vassínek, kábeldarabok, kapcsolók, szivattyúalapok, óriási betondarabok és vasalkatrészek torlódtak össze a szinte elképzelhetetlen sebességgel alárohanó iszaplavinában. Sok helyütt csak fűrésszel és baltával lehet előre jutni s minden centiméterért kemény munkával, nehéz verejtékkel dolgoznak meg a munkások. Az első torlaszból került elő még csütörtökön délelőtt az egyik bennmaradt bányász, Bézendorfer Ferenc baltája, a második torlaszból pedig Cserni Ignác behorpadt, összetört lámpájából került elő egy darab. Ezeken a tárgyakon kívül Hanzlik vájár az éjszaka folyamán még egy fejszét talált, erről azonban nem lehetett megállapítani, hogy kihez tartozott. A föld gyomrából előkerült tárgyak beszédes jelei annak az irtózatos erőnek, amely végigsöpörte a tárnákat. A fejszék nyele szétforgácsolódott, a vasalkatrészek behorpadva, összegörbülve kerültek föl ismét a napfényre. Az egyik bányász az éjszakai órákban egy vízhatlan kabát leszakadt félkarját találta meg. Hogy kié volt a kar, amelyről ez a ruhafoszlány leszakadt, azt szintén nem lehetett megállapítani. Az eltemetettek A szerencsétlenül járt bányászok névsorát Kerék János bányásztisztviselő, a bányászsportklub elnöke adja át. Személyesen ismerte alkalmával arra kérjük t. előfizetőinket, fi o öt ir hogy u*cimükke!| együtt az utolsó ill II flip III I H 1 lakásuk cimét is Legalább három U IiIvUiIUlUiI előbb irásban jék a kiadóhivatallal. valamennyit Albrecht Vencel 47 éves, öt gyermek apja, Batta Ottó 26 éves, nős, Bézendorfer Ferenc 24 éves, három gyermeke és fiatal felesége van. Nemrég jött haza Franciaországból. Cserni Ignác 50 éves, két gyermeke van. Drevenka Pál 33 éves, nős, Maráczi István 51 éves, nős, Martok István 30 éves, nős, Richolm János 26 éves, nős, felesége áldott állapotban mostanában várja első gyermekét, Szőcs János 30 éves, nős. És két nőtlen fiatalember: a 21 éves Szlávik Mihály és a 20 éves Trizna Gáspár, aki kedden érkezett haza apja halálos ágyától. A pécsi bányaiskolába készült, hogy aknász lehessen... Élnek még? •.. Meghaltak? • • • Péntek este. Tíz óra. A Solymár-akna liftjének csigái rövid szünet után ismét elindulnak. Ezúttal azonban lassabban forognak. A várakozók tudják, hogy most telt le annak a csapatbányásznak a munkaideje, akik nyolc órával ezelőtt szálltak le a tárnákba. Azért megy lassabban a lift, mert embereket szállít. Másfél perc múlik el, ennyi időre van szüksége a felvonónak, hogy megtegye a körülbelül 140 méteres utat az akna fenekétől a föld színéig. Elcsigázott, halálosan fáradt emberek szállnak ki a liftből. Az aknatorony alatt gyülekeznek. Kezükben még ég a kis bányászlámpa, ennek világítása mellett fognak hazatérni övéikhez e faluba. Csendes, fáradt, reményvesztett emberek. — Nem érjük el őket élve — mondja egyikük leverte. Míg a többieket is felhozzák, csendes beszélgetés indul meg közöttük. Az egyik fiatal bányász Trizna Gusztávról, a bentrekedt Trizna Gáspár bátyjáról beszél. Töredezett szavaiból a testvérszeretet hősének hatalmas alakja bontakozik ki. Ez a fiatalember 50 órája dolgozik már lent a tárnában. Mikor nem bírja már tovább a munkát és aláhanyatló kezéből kicsúszik a csákány, a bányászok hátraviszik, hogy pihenjen. De nem tud aludni. Néhány perces öntudatlanság után újra és újra talpraugrik, előre rohan a tárna végébe és deresig iszapban, rendületlen hittel harcol tovább öccse és tíz másik társa megmentéséért. Valósággal fanatizálja a többieket is. — Itt kell lenniök... Érzem, nem lehetnek már messze... Előre testvérek, meg kell mentenünk őket... Vagy pusztuljunk itt inkább mi is. Ezeket hajtogatja szüntelenül. Délben néhány órára erőszakkal felvitték a szabad levegőre, de pillanatig sem volt nyugta a föld felszínén, míg öccse odalent van a mélységben. Pihent erők szállnak a liftbe, a leváltott bányászok pedig elindulnak a falu felé. A falu népe már elszéledt. Apró lámpák fénye húzódik lefelé lassan a dombról. Elcsendesedik az akna környéke, csak a gépházban dohognak még szüntelenül a szivattyúkat és a lift szerkezetét hajtó gépek. És lent a föld gyomrában, 260 méterre a virágos búzatáblák alatt lankadatlan erővel folyik tovább a harc az iszappal, a vízzel és a tárnák töréseiben felhalmozódott iszonyú torlaszokkal. A kétségbeesés és a még mindig megújuló reménykedés éjszakája borul a vidékre. Apró lámpák fénye pislákol a faluban. Tizenegy házban harmadik éjszakája virrasztanak a hozzátartozók... s. m. 3 Szombaton hatalmas daru áll munkába A pénzügyminisztérium bányászati osztályáról pénteken délután Schmidt Sándor dr. bányafőtanácsos és Ajtay Zoltán bányamérnök Pilisszentivánra utazott. Vizsgálatuk befejeztével elhatározták, hogy szombaton a hajnali órákban hatalmas darut állítanak üzembe a beomlott akna felett és azzal emlik ki a törmeléket. A mentési munka különben a keskeny vájatok miatt csak nagyon nehezen halad előre, miután két embernél több nem tud egymás mellett dolgozni. Valószínűnek tartják, hogy a bányában rekedt munkások közül Besendorfer Ferenc, Cserny István, Batta Ottó és Drevenka Pál már életüket vesztették, miután ők négyen dolgoztak legközelebb a beomlott cementfalhoz. A mentési munka vezetői remélik, hogy szombaton reggelre sikerül elérni a szerencsétlenül járt bányászokat, több bányaszakértő véleménye szerint azonban ia újabb negyvennyolc órára lesz szükség, amíg a mentők a szerencsétlenség színhelyére jutnak. Kavarodás az egységes párt szervező főtitkárának kijelentései körül A MOVE vigadós vacsorája — amelyről csütörtöki számunkban megemlékeztünk —, amelyet abból az alkalomból rendeztek, hogy a Hadviselt Közalkalmazottak Bajtársi Szövetsége belépett a MOVE kötelékébe, politikai körökben élénk visszhangot keltett. Elsősorban a városházán figyeltek fel az ott elhangzott beszédekre, amelyeknek tagadhatatlanul politikai színezetük volt, különösen azonban a vacsora külsőségei és főszereplői keltették fel azt a gondolatot a városházi pártokban, hogy ez a vacsora előkészület volt a nemzeti egység új budapesti szervezetének sokat hirdetett őszi zászlóbontására. A Községi Polgári Pártban nagy megelégedéssel vették tudomásul, hogy a vacsorán sem az előre beharangozott, Gömbös Gyula miniszterelnök, sem pedig Sztranyavszky Sándor, az egységes párt országos elnöke nem jelentek meg. Az egységes párt két vezérférfiának távolmaradását Kozma Jenő sikereként emlegették és azt hangoztatták, hogy a miniszterelnök nem volt hajlandó megjelenésével olyan színezetet adni a vacsorának, mintha az nyilvános erőpróbája lenne az új várospolitikai szervezkedésnek. Azok a hadviselt közalkalmazottak, akik ezen a vacsorán jelen voltak ugyan, de nem csatlakoztak és nem is akarnak csatlakozni a nemzeti egység pártjához, elmondották, hogy a vacsora alatt a jelvényes élharcosok a legerőteljesebb propagandát fejtették ki az új községi párt érdekében és felháborodva mondották el, hogy ez a propaganda nemcsak a Községi Polgári Párt régi szervezete ellen irányul, hanem a Keresztény Községi Párt ellen is. Marton Béla a vacsorán azt követelte, hogy „a vallási jelszavakat mindörökre töröljék ki a közéletből, mert az ilyen jelszavak hangoztatása a magyar életnek idegen és aki ilyen jelszavakat hangoztat, az a nemzetnek ellensége.“ Ez a kijelentés nemcsak a Keresztény Gazdasági és Szociális Pártban, hanem a keresztény alapon álló ellenzéki képviselők között is a legnagyobb felháborodást keltette. Rámutattak arra, hogy a keresztény politika érvényesülésének az idején egyetértés uralkodott a felekezetek között, amelyek vállvetve küzdöttek az erkölcstelenség és az atheizmus szelleme ellen. A városházi pártok vezetői érthetetlennek tartják, hogy az új szervezkedés Eszterházy utcai helyiségéből ilyen szellem áramlik ki s hogy ezt a politikai harcmodort követik a csókokkal felavatott élharcosok. Különösen rossz szemmel nézik a Tabódy-féle szervezkedést a Községi Polgári Pártban, ahol tudnak arról, hogy nem egy bizottsági tagot invitáltak meg már az új pártba, amelynek hátsó ajtaján már többen be is surrantak kisebb-nagyobb tárgyalásokra. Különösen gyakran fordulnak meg az új községi párt szervezője körül a frontharcos bizottsági tagok, akik Pesten Tabódy Tiborban, Budán pedig Benárd Ágostonban látják a községi politika új kormánypárti zászlóvivőit. A vacsorán elhangzott kijelentéseket, hír szerint, a képviselőházban is szóvá teszik, ahol egy előkelő politikus akar kérdést intézni a miniszterelnökhöz, vájjon azonosítja-e magát legbensőbb munkatársának kijelentésével. Az üggyel különben több párt is akar foglalkozni s az egységes párt szervező főtitkára már szombaton Homonnay Tivadar beszámolóján megkapja a választ.