Nemzeti Ujság, 1933. október (15. évfolyam, 223-248. szám)
1933-10-01 / 223. szám
Gömbös Gyula egy esztendeje miniszterelnök Lemoine kapitány, a hím francia repülő megjavította a magassági repülés világrekordját Henry Pozzi revíziós könyvét a kisantant eltiltotta Gyulay Tibor dr. kamarai főtitkár, a Nemzetközi Vásár alelnök-jelöltje símoi Ide feszítsék a húrt Aki józan ésszel figyeli a magyar társadalmi és politikai élet megnyilvánulásait, nem kételkedhetik abban, hogy az az állami és társadalmi rend, amely alapjául a keresztény erkölcsöt választotta, minden támadás és kividről jött megrázkódtatás ellenére is szilárd és megmarad. Lehetnek személyi változások, történhetnek elhajlások a nyílegyenes iránytól, de a keresztény gondolat olyan mélyen gyökerezik a nemzet lelkében, hogy annak kiirtására, eltaposására, vagy elhomályosítására ép elmével és a siker leghalványabb reményével senki sem vállalkozhatik. A keresztény nemzeti gondolat ép és erős, kemény próbák tüzében acélosodott és aki a nemzet lelkét ismeri, az csak megütközéssel láthatja azokat a meddő, de vakmerő kísérleteket, amelyek a keresztény társadalmi és politikai rend megbontására irányulnak. Ilyen kísérletezés történt az utolsó időben. Mellékes, milyen ürügyet keresnek, a lényeg, a cél, amely a kísérletek mögött meghúzódik és amelyet az ürügyek feldagasztásával ideig-óráig több-kevesebb sikerrel leplezni lehet. A cél pedig mindig ugyanaz: mohó és ádáz keresése annak a résnek, amelybe rozsdás vaskampóikat beleakaszthatják és amelynek a megnagyításával megingathatják, bizonytalanná tehetik, vagy összedönthetik a keresztény és nemzeti gondolat alapzatát. A kísérletek mindig egy helyről indulnak ki. Azok, akik bedeszkázták látóhatárukon a fejlődés útját és nem akarnak tudomást venni a népek és államok életében beállott változásokról, akik régi, elavult politikai dogmák dohos levegőjében élnek, nem tudnak belenyugodni abba, hogy a világ gyökeresen megváltozott és az egykori lehetőségeknek mindörökre vége. A liberalizmus ittfelejtett hirdetői a különböző terézvárosi demokrácias csomagolásba burkolt régi elméleteknek hívei egyre merészebben keresik az alkalmakat arra, hogy valamiképen rést találjanak a mindörökre rájukszakadt kriptaboltozaton és elmérgezzék azt a levegőt, amely a nemzetnek ugyan életet ad, de őket végleg lenyomta. Látszólag, rövid ideig belenyugodtak a megváltozhatatlanba és csöndes félreállással, vagy halk mormolással tűrték az elkerülhetetlent, de a lelkük mélyén sohasem fogadták el az idő és a nemzet parancsolatát és örök, fojtott lázadásban éltek az új berendezkedés ellen. Most — úgy látszik — elég biztonságosnak érzik maguk alatt a talajt ahhoz, hogy megint kiálljanak a fórumra és a legkülönbözőbb álruhákban iparkodjanak híveket szerezni az általuk hirdetett, vérükké vált régi liberalizmusnak — vagy egyszerűen és őszintén — önmaguknak és a saját embereiknek. Elismerjük, nehéz könnyű szívvel ott hagyni a hatalom és az érvényesülés lehetőségeit és beleszokni abba a gondolatba, hogy oda többé visszamenni neon lehet. Nem ismerhetjük el azonban a szabadságát olyan kísérletezéseknek, amelyek alapjában rendíthetik meg a nemzetet, de semmiesetre sem hozhatnak más eredményt, mint legfeljebb néhány ember hatalomvágyának a kielégülését, belső harcokat s egy maroknyi kisebbség felülkerekedését az ezeréves keresztény magyarság fölött. Aki ezt akarja s aki ezért az ország nyugalmát kockáztatja, az olyan vakmerő hazardőr, olyan mániákusa egy lehetetlenségnek, hogy politikai tevékenysége elé a legkomolyabb aggodalommal kell tekinteni. A nemzet ma sokkal nehezebb megpróbál- *tatás idejét éli, semhogy megengedhetném , magának a tűzzel való könnyelmű ját- / / szádozás veszedelmét. Nincs időnk és nincs erőnk sem ahhoz, hogy állandóan hátrafelé tekintgessünk és arra legyen gondunk, hogy nem dönk-e belénk hátulról a kész. Akinél ilyen szándékok jelentkeznek, az ne csodálkozzék azon, ha felmerül a radikális védekezés szükségességének a gondolata. Nálunk rend van, az állampolgároknak egyforma jogaik vannak. Ezzel nem kérkedni akarunk akkor, amikor megállapítjuk, hogy ugyanezt minden európai államban nem lehet elmondani. A keresztény és nemzeti gondolkodású magyarság van olyan erős, nyugodt és gavallér, hogy nem tesz különbséget a határain belül élő polgárok között és nem von sorompókat a gazdasági és politikai érvényesülés útján. Ezzel azonban viszszaélni nem szabad. A jogegyenlőség ) : ' « htipu^ Ma ingyen Szaton- és Képes-mellékeff V Időjárás — — — - i- - i — — — i— — - - ............ ■ «'Sí a Róma Jt Meteorológiai jLr ■ külügyminiszter Intézet jelentése ztat hmm»* nyilatkozott szerint várható M T W m genfi tárgyaldidőjárás a követ- Nkl M JAM Mf whdá Jffi H Hl ■ w sálról - Megkezdezö 24 órárat IÁI iSt^i IWm KE VTn H E H I H W dödtek a front-Túlnyomóan I ym £§| J f B V« H H HflHV VrV« I harcos inneplészép és derült X IJmI v MJtarJhrif JL JA ^ \ r1 gek - Pozsonyi idő, további ———— ■ és Kassát meg-1 a S S'kedés mCi~ XV. évfolyam 223. szám é VASÁRNAP ♦ Budapest, 1933 október 1 ^ebbség jogaitól TÁRCAJEGYZETEK A PIHENŐ Zsuzsi néni tizenöt esztendeje lakik a barátom házánál. Zsuzsi néni mindössze csak negyven esztendős lehet, de régóta viseli a néni címet, így hívja mindenki, amióta gyerekek vannak a háznál és sündörögnek-forgolódnak Zsuzsi néni körül. Mert Zsuzsi néni parancsnokol a konyhában és az éléskamrában és ha asszonya maga is kitűnő gazdasszony, mégis tökéletesen intézi a háztartás dolgait. Zsuzsi néni híres a vadmártásairól, széles körökben elterjedt a mogyoróstorta receptje és barátom feleségének legjobb barátnője érzésem szerint csak azért közölte vele egy olcsó kalaposnő címét, hogy viszonzásul Zsuzsi néni feltárja előtte a zöld paradicsom savanyításának rejtelmes titkát. Általában úgy tudják, hogy a paprikasalátát némi hagymával Zsuzsi néni korszakos alkotásának lehet tekinteni s ezt a hiedelmet több mint tíz esztendeje semmiféle zavaró körülmény nem cáfolta meg, soha Zsuzsi néni paprikasalátája meg nem romlott. Én magam Zsuzsi nénit a rakott palacsintáért tisztelem, amelyet tizenkétfajta különböző töltelékkel készít anélkül, hogy a különböző ízek és zamatok megzavarnák az elgondolás összhangját. Zsuzsi néni így él, működik és dolgozik a háztartásban. Csempés konyhája ragyog a tisztaságtól. Hófehér gáztűzhely áll a konyha közepén, amelyet úgy alkottak meg, hogy fatűzhely is társul hozzá, ami például sziklalekvár főzésénél elengedhetetlen szükségesség. A gáztűzhelyhez önműködő gyújtókészülék is van, mint ahogy villamos-kávéfőző, húsdarálógép, krumpliszeletelőgép, villamos habkeverőgép és mindenfajta hasonló szerkezet tökéletes tisztaságban díszeleg a polcokon. Mindez munkában van Zsuzsi néni alkotásai idején a szükséglet szerint, mint ahogy forró vizet is szolgáltat a központi fűtés. Villamosvasaló, gázvasaló, porszívógép, padlófényesítő gép, szellőztető gép, minden ilyesmi van a lakásban, mert mint mondom, a ház asszonya maga is kitűnő gazdasszonya úgy véli, hogy egyetlen porszem a vitrinen örök időre rabolná el lelki nyugalmát. Zsuzsi néninek nem kell fát hordania, a legtöbb dolgot házhoz szállítják s a csarnokba is csupán azért járnak asszonyával, mert a legszebb és legkülönb szórakozásnak tartják szemeik pihentetését a dús kincseken és az élvezetet az alkudozás mindennapi vívódásai között. A ház asszonya és Zsuzsi néni tizenöt esztendő óta alkusznak ugyanazzal a mészárossal, ugyanazzal a gyümölcsös kofával, ugyanazzal a halással és úgy emlékeznek vissza egy-egy régebbi vita eredményes sikerére, pontosan tudván annak részleteit és dátumát is, mint ahogy elszánt politikusok emlékezetében örökké él egy-egy közbeszólásuk hatása: viharos kacaj a baloldalon. Zsuzsi néni egyik legnagyobb sikerének tekinti, hogy amikor tavaly a ház asszonya nyaralni volt, három fillérért vásárolta a télire való paradicsom kilóját. Az idén ám az történt, hogy barátom családja rokoni látogatóba ment és Zsuzsi néni előtt kibontakozott az a gondolat, hogy két hétre ő is hazamegy Biharba a falujába. Többhetes megbeszélések és tárgyalások előzték meg ezt az utazást, mert ha Zsuzsi néni minden esztendőben két napra haza is ment az otthoniakhoz, ilyen nagyobb távolmaradásra asszonya nem akarta magát elszánni. Az idén azonban Zsuzsi néni elérkezett életének ahhoz a sorsdöntő pillanatához, hogy megvalósíthatja örök álmát. Zsuzsi néni ugyanis hadiözvegy. Huszonkét esztendős volt mindössze, amikor mindjárt a háború első esztendejében magához hivatta a jegyző s közölte vele a szomorú hirt, hogy az ura elesett a Kárpátokban. Béresember volt az ura, Zsuzsi akkor magára maradt s igy került fel Pestre Zsuzsi néninek. De amikor összeházasodtak az urával, akkor arról álmodott csak, hogy tizenöt esztendő alatt megtakarítanak annyit, hogy házat vásárolhatnak maguknak. Mielőtt az ura elment a harctérre, akkor este is erről beszéltek és Zsuzsi néni azóta sem mondott le erről a célról, sőt ez lett életének vágya és öröme. Így takarított meg Zsuzsi néni annyit, mert közben bizony romlott a pénze is, elvesztek az első betétei, hogy most együtt lesz az az összeg, amiből meg lehet vásárolni a házat. Vasárnapi tárgyalások, amelyeket a Keleti-pályaudvar környékén falubeliekkel folytatott, mind erre a házvételre vonatkoztak és Zsuzsi néni minden esztendőben, amikor két napra hazament, alaposan tájékozódott a falu ingatlanforgalmi viszonyáról. Alapos figyelemmel kisérte a falu életét és pontosan tudta mindig, mely ház eladó és melyiknek sorsára lehet számítani. Most azután együtt volt a pénze, haza is ment a faluba és mert gazdája itt az ügyben a községi jegyzőnek, aki segítségére volt a dologban, sikeresen le is bonyolította az ügyet. A házat megvette, egy özvegy sógorasszonyának bérbe is adta, hogy majjdan egyszer, amikor itt hagyja Pestet, hazaköltözzék és békés nyugalomban töltse napjait. Amikor Zsuzsi néni elindult az útra, a ház népe ugyancsak elutazott a Balaton mellé és Zsuzsi néninek lelkére kötötték, hogy otthon pihenje ki magát. Zsuzsinéni ezt meg is ígérte és amikor visszatéry valóban még pirospozsgásabb volt, mint eddig, derűs, fürge és eleven, örült is mindenki Zsuzsi néni nyara- Lapunk mai száma 32 fillér