Nemzeti Ujság, 1933. október (15. évfolyam, 223-248. szám)

1933-10-15 / 235. szám

o Vasárnap, 1933 Október 15. NEMZETI ÚJSÁG A FŐ REJTVÉNYFEJTŐ, aki a leglehetetlenebb talányoknak is nyitjára jön és nem ismer kézbesithetetlen levelet A M. KIR. POSTA Méltán nevezhetjük a XX. századot a haladás korszakának. A száz év előtti és még tökéletlen szervek ebben a században, hisszük, elérték fejlődésük csúcsát. Legszembetűnőbb ez a postaintézmény fejlődésénél. Száz évvel ezelőtt még napok, hetek kellettek ahhoz, míg a levél eljutott a feladótól a címzetthez. Ma! Huszonnégy óra elegendő arra, hogy az ország akármelyik falujából, bármilyen távolságba eső rendeltetési helyére eljusson a levél. De vájjon ki gondol arra, amikor a kedvelt tahuinak, vagy az édes Maneikának, esetleg az adósának feladja levelét, hogy miként működik az az ördöngős intézmény, amely az ő levelét olyan lelkiismeretesen továbbítja, mintha bizony itt a levél lenne az egyetlen a Világon, melynek pontos kézbesítésévé fektetik a feszélyt. A Keleti pályaudvar mellett működő 72. számú postát „irányító“ hivatalnak nevezik. A VII. és VIII. közigazgatási kerület utcáiban elhelyezett levélgyűjtő szekrények és postahivatalok útján feladott levélküldeményeket dolgozza fel. Handler János postahivatali igazgató előzékenysége lehetővé tette, hogy a hivatal belső működését közelebbről megszemlélhessem. A levelek irányítása a következőképen történik: A levélgyűjtő szekrényeket botorbiciklis postaaltisztek időnként kiürítik, beszállítják az irányító hivatalba. Itt először boszorkányos gyorsasággal helyi, vidéki, külföldi, helytelenül portázott és hátulbélyegzett levelek szerint osztják szét a beérkezett csomagokat. A tisztviselők óriási gyakorlatuk révén például már első pillanatban észreveszik a súlyosabb és hiányosan felbélyegzett leveleket, amit külön raknak; ugyanez a sorsuk a hátul bélyegzett leveleknek. Saját érdekében cselekszik tehát az, aki a bélyeget a megszokott és megfelelő helyre ragasztja. Amerikában a posta nem is kezeli a hátlapjukon felbélyegzett leveleket. Általában a gyorsaság jellemzi a hivatalnokok működését. A laikusszemlélő előtt úgy tűnik fel, mintha a hivatali szermélyzet imirikáját bizonyos idegesség kísérné. Itt ugyanis mindenki kapkod, siet, az éjszakai munkánál pedig valósággal izzó a hangulat. Senki sem állhat meg a munkájával fél percre sem, különben megakadna a „postai szerkezet“. Voltaképen azonban senki sem ideges, csak beható idegmunkát végez. A hivatal ihif idén egyes tagját munka közben ugyanis már a legközelebb induló vonat kérdése foglalkoztatja. Ezért sietnek az első elosztással. A széjjelosztott leveleket a betüzőaltiszt keze alá adják, aki ugyancsak gyors tempóban üti át a levéljegyeket. Tömeges levélafayagót öltn működő bélyegző gép bélyegez felül. Már a lebélyegzés percében figyelemmel kísérik azokat a leveleket, amelyeket párpercen belül induló vonathoz kell kivinni. Azonnal külön csomóba rakják, a Vonat indulása előtti öt percig még mindig ilyenek után kutatnak, azután gyorsan postazsákokba rakják, lekötik, ellátják a zsákot megfelelő irányító táblácskával és az altiszt futólépésben igyekszik a pályaudvarban már benn álló vonathoz, ahol átadja a zsákot a mozgóposta vezetőjének Azonban nem csak az illető vasútvonal mentén fekvő postahelyekre (város, falu) szóló leveleket rakják ekkor zsákokba, hanem a vonal mentén fekvő postahelyekről kiinduló mellékjáratok (vicinális, autóbusz, kocsi posta) számára is kiválasztják azányágot. Hogy hülyén falu, város hol fekszik, azt minden itt működő postásnak tudnia kell. Csonka-Ss Magyarország területén 2230 postahely van. Ide a fővárosból naponta többször továbbítanak küldeményeket, úgyhogy a teljesen képzett belföldi irányító-pofit&S kb. feOOC adatot tud. Azokat, a vidékre szóló leveleket, amelyekkel nem kell az állomáson veszteglő mozgó pofi fához kirohanni, lebetűzés után pókisán átviszik a szétosztóra. A szétosztástól a „vonalakra“ kerül az anyag. Itt nyolc beosztó szekrényben dolgozzák fel őket, teljes részletességgel. A vonalszétosztóhely köralakú, körülkerített, ketrecformájú munkahely, ahol minden postahelynek, — közönségesen: postaállomásnak, — külön rekesze van. Itt már a munka ösztönös. Bár az egyes rekeszek fölött megvan a megfelelő felírás, de ezt, a gyakorlott kezelők már nem igen nézik. Gyors ütemben rakják a külvérzfényeket a megfelelő fiókba. Innen szedik ki és rakják a Zsákokba, természetesen az induló vonatok sorrendjében. tűk, a kvarclámpa ibolyántúli sugarai rögtön megmutatják, mert a színük égési más e fényben, mint a valódiaké. Igen hatásos eszköz él a bélyeghamisítások felfedezésére. A kézbesítő hivatal munkájában a címnyomozók teendői tarthatnak különös érdeklődésre számot. A címnyomozók tapasztalt, nagy helyi- és nyelvismerettel bíró tisztviselők, alokszor szinte teljességgel megoldhatatlan feladattal állnak szemben. Pedig minden eszközt megragadnak, hogy a címzésből némiképp is valmelyes elfogadhatót tudjanak kihámozni. Mindenféle címkönyvek, egyesületek évkönyvei, ügyvédi, orvosi, mérnöki címjegyzékek és még fel nem sorolható címkönyv áll egy-egy címnyomozó rendelkezésére. Vállalatokról, egyesületekről, szaklapok és folyóiratokról külön cimkortoiekot vezetnek. Ha ez sem segít, a rendőri bejelentőből külön tudakozólapon kérnek felvilágosítást. A legképtelenebb címzésekkel kell megbirkózniok. A munkálatok sorain természetesen soksezor adódnak elő igen mulatságos esetek is. Vert eset, fiúkor a postának a címzettet az alábbi címzésből kellett kinyomozni: ,,Té. Kérnerh Szépén ő lép elét a Phákh Idsas Szóhinak kézbesíteni, aki Csütörtökön 13 áfi Poti ecseri úton a Rendőrségen bejelentő lapot elintézni, gormidba dolgozik. Erzsébet körútrO szánt, Magyarország gomda Budapest“ Szegény címnyomozó! Mit csináljon! Kinyomozta az ecseri uti rendőrőrszobán bejelentőlapot elintéző leányt Mert Erzsébet körút 20 alatt nyomda nincs. Mindezt tíz fillérért. Magándetektív elkért volna érte százat, de pedig őt. „Möller Budapest“ Lakónikus rövidséggel csak erhígi a cím. A jámbor brünni feladótatási azt hiszi, hogy Budapesten mindössze 25 ember él és azok Elébe utána - Igen érdekes és leleményes eljárás az d. n. „utánküldés“, de még különösebb az , elébeküldéses“ postai eljárás. Az eljárást a következő példa világítja meg: a Budapesten a Hatvan—miskolci vonalon fekvő vonal kisebb községeibe címzett leveleket a Sátoraljaújhelyről Pest felé haladó vonat adja le az illetékes álloomáson. Ha a fővárosból már nem indul személyvonat, például Hatvan—miskolci utra, de van még a postának egy gyorsvonata. A gyorsvonat elviszi a Hatvan—miskolci útvona- ton fekvő állomások postáit Miskolcig, ott leadja a zsákokat. A később Miskolcra befutó és Pest felé haladó személyvonat felveszi, mozgópostája menetközben feldolgozza és már a legközelebbi állomást illető postazsákot leadja. Az utánküldés már egyszerűbb. A gyorsvonat egy órával később indul egy bizonyos útra, mint, az előtte elindult személyvonat. Utoléri valamelyik állomáson. Az onnan kezdődő postaállomások zsákjait a személyvonat számára leadja, amit az felvesz és tovább visz. Óraszerkezetpontossággal működnek az irányító hivatal postásai. Egyetlen egy keréknek sem szabad meglazulnia, mert különben minden részben zavar támad. A 72-es hivatallal egy épületben működik a 741. sz. „kézbesítő“ postahivatal is. Az ember azt hihetné, hogy ennek a hivatalnak a működése a legegyszerűbb: odaadja a leveleket a kézbesítőnek, vigyétek. Korántsem olyan egyszerű ám a dolog, mint amilyennek látszik. A 741-es hivatalban Mezey Géza postahivatali igazgató úr közvetlen szívessége révén volt alkalmunk a kézbesítési előmunkálatokat megtekinteni. A Keleti pályaudvarra befutó vonatok a címzettnek budapesti pasetazsákjaikat a 741-es hivatalinak adják át. Rettentő tömeg ez, ha figyelembe vesszük, hogy az ország minden részéből mily rengeteg vonat fut be a Keletire. A 741-es kézbesítő a nagy tömeget elsősorban szétosztja a fővárosban működő még másik öt kézbesítő hivatail számára, azokat postazsákokba rakja és hozzájuk autókkal késedelem nélkül átküldi. Az éjszaka utazó mozgóposták már az úton megcsinálják ezt az elosztást, hogy a gyors kézbesítés lehetőségét elősegítsék. A 741-es hivatal kézbesítési területére szóló küldetvényeket, a budapesti VII. és VIII. közigazgatási kerületeket felülvizsgálják, hogy felég-e rajtuk a bélyeg, ellátják őket érkezési bélyegzőlenyomattal, majd gyorsan átszállítják egy kisebb terembe, ahol Ugyancsak ketrecformájú, köralakú munkahelyben tisztviselők szétosztják kézbesítési körzetek szerint. Egy-egy kézbesítői körzet 2—3, ritkán több utcából áll. A kézbesítő körzetek meg vannak számozva. A terem tele van ilyen ketrecforma szétosztómúnkahelyiekkel, ahol a reggeli, a délelőtti és a délutáni kihordásra szánt levélanyagot egész seregtisztviselő dobálja szét. Beállnak a ketrecbe, ahol közben a sstégszárítózott ürce fiókok ásítanak rájuk és megkezdődik a szemmel alig követhető gyors munka. Hogy milyen utca hányas számú kézbesítési körzetbe tartozik, melyik rekeszbe kell dobni a levelet, azt természetesen kívülről tudják. Ha a kotrec egy-egy rekesze megtelik, átviszik a csomót a kézbesítők nagy termébe, ahol minden levélhordónak külön asztal van. Korán reggel érkeznek a kézbesítőik, amikor is anyagukat sorrendbe, sőt emeletek és ajtók szerint összerakják. ” A hivatali helyiségekben mindenütt táblák, feliratok. Egyik zárt ajtón titokzatosan hangzó felírás: „Fényvizsgálati fülke“. De ha belépünk, eloszlik a titokzatosság. Olyan helyiség ez, mint a fotográfus sötétkamrája, csak egy nagyerejű kvarclámpás készülék áraszt benne fényt. Ennek a tárgylemezére rakják egymás után azokat a leveleket, amelyeket a beérkezettekből találomra kiválasztanak. A rajtuk levő bélyegeket vizsgálják. Ha netán hamis akadna köz .____________________________— Címzés — Amerikából jött ez a levél, küldője nem tudta az utca nevét, tehát felrajzolta a borítékra a helyszíni térképet. Naphegy- Utca 16 alatt sikerült a jogos címzettet megtalálni. Egy Belgiumból jött levélen „trécohpiet“-nek van címezve a város. Kifundálták, hogy az Kecskemét. — Egy helyütt a bpesti Népszinház-utcát ,„Neb Ginkay“ utcának irták. Angliából „Rahmand“-nak írták Pázmányt, „Kromalygasse"-nak a bpesti Klauzált Utcát, ,,Rosti hazar Karoly kazit“-nak a Károly-köruti Rőser-bazárt. Hogy azt hogyan tudják kinyomozni, iegyenesen rejtély. Egy kínai levélen latin betűkkel ez áll: ,,Wesingte 1, 29“ Kinai betűkkel pedig a szépen rajzolt hielogrifák. Addig nyomoztak, amíg kiderült, hogy a Wesingte utca magyarul Wesselényi-utcát térképpel jelent. — ,,Tillőiés“. Nem probléma, Üllőiúthat jelent. — „Celdö Mk. V .“. Hétköznapi eset. Celdömölköt illeti. — „Múzeum Utca“. Ezt már a 741-es hivatal verebei is tudják, hogy Múzeum-utcát jelenti. — „Veshemit II.“ Kecskeméti-utca, de hogy a „Rauskoyd“-ból, hogyan sütötték ki, hogy az Haris-köz, azt igazán neon tudják kiégésteni. Hogy pedig a címzettek mind megkapták leveleiket, igazolja a kézbesítés alkalmáva visszakért és a borítékhoz csatolt elismervény. Ugyanis ezeket a csodabogaraikat a posta múzeuma számára gyűjti. Mert a magyar postán kikézbesítetlen levelét nem ismernék. A levelét valakinek meg kell kapnia. Jobbik esetben a címzettnek, rosszabb esetben a feladónak.“ N. L. 0 óvást Szives tudomásvétel végett közöljük igen tisztelt Vevőinkkel, hogy nekünk HillILETIH MOSEN. A Baross-tér 4. szám alatti nMva Áruház Filléres Vására * címen talélható céggel semmiféle kapcsolatunk áillésén. Miután nevezett cég, mint fióküzletünk vagy testvérvállalatumk Szerepelteti önmagát, ellene a megfelelő törvényes eljárást folyamatba helyeztük. FILLÉRES DIVATHÁZ BAROSS-TÉR 2. (József főherceg szálloda épületében). közül a magyar posta betéve tudja Mohler úr lakcímét. Sikerült azonban megállapítani az egymilliós metropolis lakói közül, a levél Möller és tea. kereskedelmi ügynökségnek szól. Ember volt a talpán, aki ebből a címzésből kihámozta a levélre illetékeseket: ,,a Vonal KIKESZITŐ“, „Fonal Kikészitőt“ jelent, a „MBERTHLV-BALMAN“ pedig Thaly Kálmán utcát jelent. ITT MARADTAM ÁRVÁN, AZ ÉDESANYÁMMAL ... Vitéz Kaszala Károly kisleánya verset írt az édesapjáról Az alacsony kis szobában, a falon törött repülőgép-légcsavar. Körülötte katonai emlékek, tiszti kardbojt, pilótasapka és fényképek. A fényképeken Vitéz Kaszala Károly, a világháború hős pilótája . . . Ebben a kis szobában lakik a tavaly szerencsétlenül járt Vakmerő pilóta családja, özvegyé és tízesztendős kislánya. Szegények, szűkösen élők. Alakás“ is csupán ebből az egy kis szobából áll, se konyhája, se előszobája, a szoba egyik elfüggönyözött sarká — a „konyha“. Itt készül az a sovány étel, amelyből azonban csak nagyritkán jut elegendő az özvegynek és a kis árvának. A Sápadt, véználemetű kis asszonyka, Késiálá Károly özvegye, a gyermekéért aggódó anya kétségbeesett hangján pánaszblja el bajait, gondjait és nyomoruságukat. — Könyöradományokból tengődünk ... A lakásunkat abból a 26 pengő 60 fillérből, amelyet a kormányzó úr őfőméltósága juttat havonta kisleányomnak és vitéz Antal Jánosnak, férjem barátjának a támogatásából fizetjük . .. De azonkivül neve jut sem élelemre, sem ruhára . . . Kaszala Károlyné sírva panaszolja el, hogy kisleányát még a polgáriba sem tudja beíratni. Nincs pénze — egy pengő ötven fillérje — hozzá. — Pedig tehetséges gyerek — mondja hüsákén — és egy irkálápot nyújt át, amelyen gyermekirással vers kán. A Kis Kassala Mária írása és — versei,Aiéti apám sás volt, A magyarok sassá Éh is véle szálltam Sokszor a magasba . . .“ A tízesztendős gyermek írja ezt az édesapjáról , Áhifcatos felröppenő gyereklélek, Tudja Kaszaiéról az ország népe is, hogy hőé volt, kilencven légiharc diadalmas harcosa a háborúban és a béke hőse bravúrjaival, amelyekkel nevét és hazáját ismertté tette a Világ előtt. Tavaly szeptember óta azonban, amikor Poroszló közelében vitéz Kaszala lezuhant és halálra zúzta magát, elfelejtették őt, érdemeit és a családját is. A kisleány is megsiratja hős apját megható versében. Ezt írja róla: Lezilhant a nagy sas. Sas-apám, jaj — meghalt! Összetörött szárnnyal fekezik moztudatlan. Az özvegyasszony és a kis árva hiába járják a különböző intézményeket, nem kapnak támogatást. Ha adnak valahol, filléreket adnak. Ebédre sem telik belőle. — A magam sorsa nem aggasztana — mondja Kaszaláné — csak a kisleányomé. Az ő sorsa, az ő jövője. Hiszen csak ő érezte, az ő betevő falatjáért koldulok segítségért . . . Vitéz Kaszadhé kétségbeesetten tiltakozik az ellen, hogy ő könyöradományokból akar élni és nevelni gyermekét. De nem tud állásba jönni, ökletetés tanítóhol, már két évig volt a főváros szolgálatában. Minden vágya, álma egy iskolanővért állás ... Nem is tanítónői. Abból is fel tudná nevelni gyermekét, Kaszala árváját. Egyelőre azonban nincs teás lehetősége, csak a könyörgés a segítségért. Az emberekhez. A kisgyermek, Kaszati kis árva leánykája pedig az égiekhez fordul versében: Ostromlom az eget Mindennap imámmal, „Istenem, ne hagyj el“ Itt maradtam árván Az édesanyámmal . . . . . Árván, az édesanyámmal . . . És nincs, áfá segítsen ) ! ! II .1 P. A.