Nemzeti Ujság, 1933. november (15. évfolyam, 250-272. szám)

Péntek, 1933 november 1 NEMZETI ÚJSÁG EL-FUSSATH BÉG, A PALESZTINAI ARABOK VEZÉRE nyilatkozik az arabok szabadság­­harcáról, amely a bevándorló zsidókban az angol impérium gazdasági bástyáit támadja Jaffa. november 1. A közel Kelet problémáival már több­ször foglalkoztunk. Megírtuk, hogy az arabokat sehogy sem elégítik ki csak papíron létező függetlenségük. Már augusztusban közöltük, hogy az arabok­­lakta területeken és az újdonsült keleti államokban olyan arab vérszövetséget szerveztek, amely az arabok minden pártállású vezéregyéniségeit tömöríti magában s amelynek célja az egységes és minden idegen hatalomtól független arab királyság megteremtése. Ez a szövetség behálózza Nyugat-Ázsia és Afrika egész arablakta területét. A központi végre­hajtó bizottság székhelye — mondják, mert pontosan senki sem tudja — Bagdad közelében van. Második Feysalnak, Irak elhunyt kirá­lyának bátyja, herceg Ali­ Ben-Hussein sejk csak kényszerűségből ismerte el unokaöccsének, I. Ghazinak az angolok által történt trónraléptetését. De már akkor kijelentette, hogy nemcsak ő, ha­nem valamennyi arab politikus és vezér­férfi csak a teljesen független és szabad arab királyságot hajlandó végképen el­ismerni. Kemény dia ez az angol impe­­rium­nak, mert az arabok nem passzív hinduk, Ben Hussein nem Gandhi s Anglia el lehet készülve a legelkesere­­dettebb fellobbanásokra és lázadásokra. Az angol impérium számára különösen az aggasztó, hogy az arabokat nem fél­vad bandavezérek, hanem európai kul­túrájú, Európában kiképzett, nagymű­­veltségű férfiak vezetik. Felkerestem Jaffában ezek közül a ve­zetők közül Mohamed Jemedhi­ek Fussath béget. Reggel kilenc óra volt, mikor Jaffába megérkeztem. A hatóságok min­denkit szigorúan igazoltatnak s aki nem tudja okát adni ideérkezésének, vagy ki­toloncolják, vagy őrizetbe veszik. A pályaudvar és a kikötő ostromállapotban lévő város képét mutatja. Gépfegyverek, golyószórók, teljes hadifelszerelésű ka­tonacsapatok, tengerészek, rendőrök vár­ják körül a pályaudvart és a kikötőt. A város utcáin dübörögve cirkálnak ide-oda páncélos autók és tankok. A város felett minduntalan két-három egységből álló bombavető repülőgépek és hydroplánok keringenek. Az üzletek — még az európai tulajdonosoké is —, az arabok kávéházai mindenütt zárva vannak. A városban feltűnően sok a titkos utakon ideérkezett beduin és pusztai arab harcos. Zsidót nem is látni az utcákon, de egyebütt sem. Az európaiak csak kettőesével-hám­asával mernek az utcára lépni s akkor is lehető­leg autón járják meg útjaikat. A város utcáinak csendjét csak a rendőri és katonai őrjáratok egyhangú menetelése zavarja meg. El-Fussath bég szívesen fogad, miután előzőleg beküldöttem hozzá az arabok legnagyobb bölcsészének ajánlólevelet. A bég modern angol bútorzata dolgozószo­bájába vezetnek. A szokásos kölcsönös udvariassági nyilatkozatok után meg­kérdeztem, mi az oka és célja a mostani zavargásoknak. El-Fussath bég gondolkodás nélkül fe­lelt: — A világháború nekünk is óriási csa­lódást és keserűséget okozott. A háború előtt a mi fiaink nem törekedtek európai műveltségre és tudásra. De az után annál inkább... És az Európában szerzett tu­dás és tapasztalat nyitotta fel az ifjabb nemzedék szemét. Meggyőződtünk arról, hogy az európai tudás és képzettség nem áll ellentétben a mi nemzetiségi, faji és vallási felfogásunkkal. Ezért képeztettük ki az ifjabb nemzedéket­­ Európában. S most ők kezdik a nemzeti ellenállás mozgalmának megszervezését. Ha jól tudom, így hívják az ilyesmit Európá­ban. Én még a világháború előtt egy tö­rök hajón ismerkedtem meg valami Mag­­rits nevű osztrák diplomatával (valószí­nűleg Móricz főkonzulról van szó. A sz­erk.) Sokat, beszélt nekem Magyaror­szágról. Nos, a mi mozgalmunk azonos azzal a mozgalommal, amelyet önök sza­badságharcnak hívnak s amelyet 1848- ban vívtak... — Szóval a jelenlegi felkelés — teszem fel a kérdést — esetleg még nagyobb ará­nyokat is ölthet? — Még nem — hangzik a határozott válasz —, mert még nem vagyunk elég jól megszervezve. Felszerelésünk is töké­letlen. A mostani megmozdulás csak ter­mesztés következménye egy meg nem hallgatott panaszunknak. Mi tiltakoz­tunk a zsidóság idetelepítése ellen, mert éreztük, hogy a nekünk sérelmes állam­rendszer stratégiai kiépítése miatt hozták őket ide. A mi rovásunkra földhöz, va­gyonhoz és hatalomhoz engedik őket jutni. Már­pedig ezt semmiképpen sem fogjuk tűrni! Anglia politikája és gyar­matai ma már nem állnak azon a biztos alapon, mint azelőtt. Angliának nem sza­bad elfelejtenie, hogy Perzsiában és In­diában számottevő tömegekben élnek hittestvéreink, akik nekünk segítenek és nem nekik. De hiszen az angolok tudják is ezt, s ezért akarják stratégiai bázisu­kat kiépíteni és az őslakosságot idegenek idetelepítésével és hatalomrajutt­atásá­­val megbán­­tani. — Mi békés uton akarjuk szabadságun­kat kivinni. És csak kényszerűségből nyú­lunk fegyverhez . . . Láthatja az utcákon dübörgő tankokat, a levegőben cirkáló repülőgépeket. S ha még nem is érkezett gel, amelynek nevében Pekár Gyula francianyelvű üdvözlő beszédet mondott. Kemál pasa a következő beszéddel vá­laszolt: — Nagyon örülök ennek a szívélyes és barátságos üdvözletnek — mondta —, amelyet az Önök küldöttsége a­ magyar parlament és a magyar társadalom nevé­ben intézett hozzám a török köztársaság tízéves évfordulójának alkalmából. Örü­lök, hogy személyes kapcsolatba léphet­tem a küldöttség révén a nemes magyar nemzettel. Egy nemzet nagysága nem a politikai és nem a geográfiai területétől függ, hanem eszményeinek fajsúlyától és lelki nemességétől. Kérem Önöket, hogy fejezzék ki üdvözletemet, a magyar nem­zet előtt és adják át a magyar nemzetnek, a magyar felsőháznak és a képviselőház­et a mi időnk, — mert most csak néhány tülvérmes fiatalabb vezér zabolát­lansága robbant le, — ez még nem jelent semmit. Mert eljön az idő, amikor óriási arab tö­megek fognak megmozdulni és az ango­loknak hiába lesznek hadihajóik, páncé­los autóik, tankjaik, repülőgépeik s egyéb félelmes fegyvereik, a győzelem a miénk lesz. El-Fussath bég szeme már szinte lángol s hangja egyre szenvedélyesebb. Amikor megkérdezem tőle, hogy szabad-e mind­ezt megírnom, kipirult arccal feleli: — Nyugodtan, megírhatja. Mert én mindezeket már az angol kormányzónak és a főbiztosnak többször is kifejtettem, ők azt is nagyon jól tudják, hogy én csak biztosra megyek! ... A mostani esemé­nyekhez semmi közöm. Én békítőleg igye­keztem fellépni, sajnos, sikertelenül. Az angolok ezt is nagyon jól­ tudják, s en­gem nem csuknak le. Legfeljebb, ha na­gyon komolyra válik a helyzet, túszként őrizetbe vesznek. Az angolok — úgy a fő­biztos, mint a kormányzó, — nagyon jól tudják, hogy már nincs messze a mi időnk sem . . . Mekhtubh! Csodálkozva szemlélem ezt a szenvedé­lyes erkölcsi bátorságot. „Mekhtubh“ .. A fatalista arab szójárása ez. Jelentése: „Meg van írva“- És ami meg van írva, abban az arab hisz életre, halálra- íme, a jaffai zsidóüklözéseik magyarázata: az angol Imperium gazdasági bástyáit tá­madták meg az arabok — a zsidókban. N­ E­­ zeteink kultúrájának emelésével és or­szágaink modernizálásával foglalkozunk, úgyhogy ennek a munkának a során a két nemzet között szoros kapcsolatot hozhatunk létre. Ennek a munkának a nyomán feltétlenül és megrendíthetetlen hittel bízom a magyar nemzet jövőjében. Nagy éljenzés fogadta a Gházi szavait, amelyeknek elhangzása után Pekár Gyula ismertette a jövő évben, Attila megkoronáztat­ásának 1500 éves forduló­ján Magyarországon rendezendő nagy­szabású ünnepségek tervét, amelyekre meghívta a testvér török nemzetet. Ke­mál pasa a beszédek elhangzása után mintegy félóráig beszélgetett a magyar küldöttség tagjaival, akiket ezután Kja­­zim pasa, a nemzetgyűlés elnöke és Has­san bej, a nemzetgyűlés aleln­öke, később KÉMÜL PASA a török nemzetgyűlés palotájában ünnepélyes keretek között fommbi mám Dx Nimoni A rodostói ünnepségekre leutazott ma­gyar küldöttségből Pekár Gyula, gróf Bethlen Pál felsőházi tag, Erődy-Har­­rach Tihamér, Somogyi Béla, Téglássy Béla, Rubinek István, Lukács Béla és Kál­mán István képviselők Sztambulon át a bagdadi expresszel Ankarába utaztak hogy a török kormány meghívására részt vegyenek a köztársaság tízéves évfordu­lójának ünnepségein- Kemál pasa hétfőn délután 5 órakor ünnepélyes keretek között fogadta a nem­zetgyűlés épületében a magyar küldöttjé­nak azzal, hogy a testvér török nemzet üdvözli a testvér nagy magyar nemzetet. — Én tudom, hogy milyen nagy érté­ket jelent az emberiség szempontjából a magyar kultúra és nagyon örülök, hogy magyar testvéreim részt vettek az új Tö­rökország, a török köztársaság tízéves jubileumán. Voltak idők, amikor távol állottunk egymástól, azonban ennek a legfőbb oka az a valláskülönbség volt, amely a két nemzetet elválasztotta egy­mástól. Most azonban abban a szeren­csés helyzetben vagyunk, hogy csak nem­ MÖSSMER vászon-, fehérnemű- és kelengyeüzlet új helyisége Váci-utca 1—3 alatt (Tisza István-utca sarok, megnyílt a Kristóf-térrel szemben). " A KRISTÓF TÉRI ÁRUHÁZ igazgatósága a megnyitás hetében azzal kedveskedik vevőinek, hogy mindazoknak, akik e héten az áruház bármely osztályán vásárolnak, a Zeneakadémia vidám délutánjára november 5-én (vasárnap) fél 6 órakor, amelynek szereplői Rózsahegyi Kálmán, Rátkai, Boross Géza, Fejes Teri, Szász Ila, Vadnál L., 1 drb SD%-os kedvezményre jogosító utalványt bocsát rendelkezésre. A vidám délután népszerű helyárai: 1—4 pengő és így kedvezményes utalvá­nyaink alapján már 50 fillértől kaphatnak jegyeket vevőink s vasárnapi szenzációs műsorunk vidám délutánjára. Ugyanilyen kedvezményt nyújtunk vásárlóinknak a november 5-i (vasárnapi) Belvárosi Színház Táncmarzinéjéra amelyen a nemzetközi viszonylatban is elsőrangú táncművésznő, Pataky V­eronika amerikai turnéja után Budapesten először mutatja be szenzációs műsorát. A Belvárosi Színház táncmatinéjának helyárai 1­5,80 pengőig, tehát vásárlóink már 50 fillértől vásárolhatnak jegyeket utalványaink alapján. Az utalványok a IV. emeleti színházjegy-irodánkban és a Koncert jegyirodában (Váci­ u. 23.) válthatók be. [ tíz áruház élelmiszerosztálya este 8-ig nyílva. | 5 NORDDEUTSCHER LLOVD Leggyorsabb MEIMI NORDDEUTSCHER LLOVD BREMEN Budapest, VIII., Baross-tér 9 pedig izmet pasa miniszterelnök fogadott. Az ünnepélyes fogadtatások után a magyar deputáció tagjai hétfőn délután hét órakor vonatra ültek, kedden dél­előtt tíz órakor érkeztek meg Haydar- Pasába, a Bagdad—Stambul-i vasút vég­állomására. Onnan hajóraszállva tették meg az utat a sztambuli pályaudvarig, ahonnan kedden délben egy órakor in­­dult el a magyar zarándokok külön vo­nata, amely csütörtökön hajnalban há­rom órakor érkezett meg a Keleti pálya­udvarra- KÖZÖS FRONTON A HÁZ­TULAJDONOSOK IS HÁZFEL­ÜGYELŐN A LAKBÉRSZABÁLY­­RENDELET ELLEN November elsejével megindult a köl­tözködések áradata s a lakók, a háztulaj­donosok, házfelügyelők és vicék a legkü­­lönbözőképp magyarázzák az új jogállan­potot. A lakók közül igen sokan már nem akartak liftpénzt fizetni, mert azt hitték, hogy a lakbérleti szabályrendelet meg­szavazása után liftpénzt fizetni már nem kötelesek. Természetes, hogy a házfel­ügyelők és a háztulajdonosok ezzel szem­ben azt állították, hogy igenis kell lift­pénzt fizetni. Ebből magától értetődően hangos viták és veszekedések robbantak ki a lépcsőházakban. A háztulajdonosok és a házfelügyelők most egy fronton küzdenek a lakbérleti szabályrendelet ellen. A háztulajdonosok sérelmezik az új szabályrendeletnek azo­kat a részeit, amelyeket a lakók érdekében szavazott meg a közgyűlés, a házfelügye­lők pedig azokat a rendelkezéseket kifo­gásolják, amelyeket részben a lakók, fő­leg pedig a vidék érdekében alkotott a főváros törvényhatósági bizottsága. Az érdekeltek nagy harcát a belügymi­niszter dönti el. Ő az, aki a végső szót kimondja ebben a perben. A lifthasználat kérdésében egyébként a következő hivatalos kommünikét ad­ták ki. „A lakásügyi korlátozások megszüntetése tárgyában kiadott 1300/19®.°.. M. E. számú rendelet értelmében november első napja után is hatályban maradnak az 1931. évi lakásren­deletnek a házfelügyelőik és segédházfelügye­lők jogviszonyait szabályozó szakaszai és ha­­tályban marad a felvonóról szóló rendelkezés is, amely megállapítja a fizetendő liftpénzek összegét. A rendelkezés azt mondja, hogy a liften szállításért idegenek mindenkor és sze­mélyenként, a ház lakói pedig csak kapuzá­rás után és menetenként 10 fillér díjat köte­lesek fizetni. Eszerint tehát november 1-től kezdődően a ház lakói nappal a lift haszná­latáért semmit sem kötelesek fizetni, kapuzá­rás után pedig menetenként, nem pedig sze­mélyenként 10 fillért, viszont az idegenek bár­mikor használják is a liftet, személyenként, tehát nem menetenként 10 fillér díjat fizetnek. Eltérés ettől a szabálytól csak ott van, ahol a bérbeadó és a bérlő írásban november első napját megelőzően a szabad forgalmú laká­sokra nézve másként állapodtak meg, mert ebben az esetben a megállapodás az irányadó abban a vonatkozásban, hogy a lift használa­táért a bérbeadó jogosult-e a bérlőktől külön díjat követelni, ily esetben a magánjog ren­des szabálya­it kell alkalmazni, elsősorban te­hát a jelenleg érvényben lévő 1909. évi fővá­rosi lakbérleti szabályrendeletet“. Az a kérdés, hogy az új lakásbérleti sza­bályrendelet értelmében miként alakul a lift­­díj kérdése, azon fordul meg, hogy a kor­mányhatóság jóváhagyja-e a szabályrendelet­tervezet idevonatkozó rendelkezéseit. Az elfo­gadott szabályrendelettervezet visszahatóerejű rendelkezést nem foglal magában, ha tehát a felügyeleti hatóság változatlanul elfogadná a liftről szóló rendelkezéseket, olyan szabad­forgalmú lakásokra vonatkozó bérleteknél, melyeknél a lakbérleti szabályrendelet ha­tálybalépését megelőzően írásban kötött meg­állapodás szerint liftdíjat kell fizetni, ez a ki­kötés az illető bérleti jogviszonyok fennállása alatt hatályos is marad.

Next