Nemzeti Ujság, 1933. december (15. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-01 / 273. szám
Baldwin hatalmas légiflotta építését követelte az angol parlament ülésén Schmidt német gazdasági miniszter bejelentette a gazdasági élet rendi alapon történő átszervezését Bárczy István lett a HÉV új elnöke Dr. Papp László európabajnok minden ellenfelét tussal győzte le a párisi versenyen Teljes heti rádióműsor-metléMet időjárás-..in.il, ■ . i — — — i— "" — Bethlen n Meteorológiai ^ előadásainak Intézet Jelentése ...... ........ mii bv ujabb síkéve szerint várható ^Suk ifim B&mTg m Angliában M noidőjárás a követ- AI Afl Jr WLa H ■ ■ I w ntanok elkobozhavazás vagy A ^/f lennek nem kell havas^est ván- XV. évfolyam 273. szám ♦ PÉNTEK , Budapest, 1933 december Harminc óra alatt__ Nem egészen két heti tárgyalás után, ami a parlamenti ülésnapokat összegezve, egy jó hétnek számít, elfogadta a képviselőház a gazdaadósságok rendezéséről szóló javaslatot. Szinte azt mondhatnék éjt nappallá téve, nem is sietett, de száguldott a javaslatot elfogadni és a mindig és mindenkivel szemben lojális lelkek kedvükre kiámulhatják magukat a munkaképességnek ezen a szédületes tempóján. De ha jobban mélyére nézünk a dolognak, mindjárt egészen másképen fest a helyzet. A parlament egynéhány ülésen mindössze harminc órát foglalkozott azzal a javaslattal, amelynél fontosabb az ország egész gazdasági életét a legkülönbözőbb vonatkozásokban érzékenyebben érintő kérdéskomplexumokat csak ritkán érint törvény. A képviselőházat mindössze harminc óráig érdekelte az a kérdés, amely itt létez vagy nem létet jelent százezrek számára, amelytől az ország létalapját adó mezőgazdaság jövedelmezősége függ, amely nagy hitelművelettel áll kapcsolatban s amelyek az ország agrárjellegénél fogva kihatással vannak nemcsak az egész gazdasági és kereskedelmi életre, de érintik végeredményükben az ország minden rendű és rangú lakosságát Igaz, elhangzott a javaslat tárgyalásán egy nagyszabású, mély koncepciójú, igen magvas pénzügyminiszteri beszéd, volt néhány igen komolyan átgondolt, a kérdés jelentőségéről áthatott alapos tanulmánnyal készült felszólalás, amelyben mindenkinek csak öröme telhetett le a többi. Úgy hatott legtöbb, mintha hanyag gesztussal csak a névjegykártyáját dobta volna le a tárgyalás asztalára, egyszerűen, hogy a jelenlétét igazolja. Óvatosan a felszíneken maradt Nem mélyedt el a kérdésben. A részletek kizsigerelése helyett a heves általánosságokban tartózkodott Alig volt néhány olyan beszéd, amelynek üdítő oázisa egy kis pihenőt adott ebben a szósivatagban. Ilyen körülmények közt még szinte jó is, hogy ilyen röviden végeztek a vitával és egy-két óra alatt már el is fogadták változatlanul azt a javaslatot, amelyen a miniszter és a szakelőadók hoszszú hónapokon át dolgoztak, amelynek alaprendelete maga hatalmas elaborátum s amelyhez a pótrendeleteknek még egész sorát kell kiadni. Ugyanilyen kurtán-furcsán bánt el a parlament azokkal az indítványokkal és javaslatokkal, amelyeket a vita során felvetettek. Sommásan és egészben egytől-egyig elvetette valamennyit anélkül, hogy csak egynek helyességét, célszerűségét bővebb vizsgálat tárgyává tette volna. Mit jelent ez a bűnös kamarság? Mire való ez a gyorstalpaló törvényalkotás? Kit nyugtathat meg ez a száguldó iram Nem lehet megnyugtató, sőt hízelgő magára a kormányra sem, ha látja, hogy néhány órai hevenyészett immel-ámmal végzett munkára méltatják csak azt a javaslatot, amely komoly szaktudósoknak hosszú, elmélyedő munkáját vitte az ország törvényhozása elé. De még sokkal kevésbé lehet megnyugtató magára az országra, amely talán soha olyan feszült figyelemmel nem csüggött a parlament munkáján, mint éppen ennél a mindenkinek húsába-vérébe vágó javaslatnál. Megismerhette ebből a tárgyalásból a javaslatot? Tisztába jöhetett annak lényegével és fontos rendelkezéseivel? Ki gondol arra, hogy a vita gyors befejezése és a javaslat változatlan elfogadása meggyőzően demonstrálja, hogy ez a javaslat hibátlan és hiánytalan. Nem is lehet az. A kérdésnek annyiféle szétágazó vonatkozása, annyi rejtett érzékeny pontja van, hogy feltétlenül szükséges mennél alaposabb megvilágítása, szétboncolása, megrágása. Csak így válhat belőle olyan törvény, amely az ország javát a legteljesebb mértékben szolgálja, amely a széthúzó érdekeket a legnagyobb többség elérhető legnagyobb java jegyében egyenlíti ki. Csak így lehet az egész közre egyetemesen üdvös, igazságos intézkedés. De ezt a megnyugvást sem a tárgyalás kínos rövidsége, sem annak egész menetetúl nem adhatja a közvéleménynek, így tár- / / gyalni ilyen nagyjelentőségű javaslatot / nem lett volna szabad. És nem szabad éppen ma, amikor világszerte erősödik a parlamentellenes hangulat. Nem szabad éppen ma, amikor az általános válságban az egész ország fokozottabb gondot, mélyebb elmerülést, lelkesebb odaadást vár a törvényhozóktól. Ehelyett felfokozott várakozásával szemben annál nagyobb megdöbbenéssel látja, hogy a legvitálisabb kérdések, életbevágó országos problémák tárgyalásánál lagymatag közöny, hanyag nemtörődömség lesz úrrá a parlamenten. A szónokok üres padsoroknak beszélnek. Legfeljebb akkor telnek meg a padsorok, ha valamelyik miniszter beszél és akkor zsúfoltak, ha a személyes torzsalkodások vagy valami parázs botrány izgalma készül kissé felkorbácsolni a petyhüdt idegeket. Hát a képviselőket nem ezért küldték a parlamentbe! Az ország a mai nehéz és válságos időkben nem komoly vagy mű- ÁTKOZOTT BAJUSZ CSETNEKY LÁSZLÓ Boldogan fütyörészve ballagott vasárnap este Széles Antal borbélysegéd a Mester utca vége felé. A főnökéhez ment „zsúrra“, ami pedig nagy szó. „Bevágódott“ a főnöke családjához. Gyorsan kacsázott előre, kissé csámpásan, szokása szerint és beleizzadt mert már nem messze volt a Mester utca vége. Jobbjával gyorsan pörgette botját, baljával pedig leemelte gombakalapját hogy az arcát hűsítse. Ahogyan így ment kicsi, tömzsi alakjával, szédítő elegánsan, lakkcipőben, glasszékesztyűsen, azt hitte nagy önérzettel, hogy most övé az egész világ. Akik pedig szembejöttek vele, megmosolyogták és jót mulattak rajta. — Az bizonyos, hogy befutottam az egyenesbe — szűrte le gyorsan a tényeket önmagának félhangosan. — A jövőmet megalapítottam... A főnököm egyik üzletét vezetem a Rigó utcában... Piroska pedig szeret, érzem... Nincs tehát mit gondolkodnom! Igenis, most, ma nyilatkozni fogok... megkérem a kezét!... Boldog vigyorgással gondolt arra, hogyan fogja a főnök magához ölelni és fiának fogadja, a mama sírni fog a meghatódottságtól, a Piroska, az édes, pedig boldog zavarában szeretne majd eltűnni... Megérkezett és izgatottan baktatott felfelé a lépcsőkön. Az első emeleten, ahogyan megállt a főnökeék ajtaja előtt, megállapította, hogy aránylag igen nyugodt, a szíve sem dobog valami túl sebesen. Világfias nekibuzdulással megnyomta a csengőgombot. Tanult borbély volt, vagy mi, tehát meg nem állhatta, hogy az előszoba tükörében mégegyszer gondosan meg ne fésülködjön és frizuráját töviről-hegyére újra rendbe ne hozza. Megelégedetten mosolygott önmagára. Különösen öröme telt a tizenhatszál bajuszában, amelyben a máskor rakoncátlankodó sörteszálak most szépen öszszeálltak, összeálltak pediglen, valami. Széles Antal által titokban feltalált bajuszkenő csodás hatására. Kilenc szál a jobboldalon, hét szál a baloldalon, most rendesen egybekunkorodtak, ellentétben szokásos, megrögzött macskabajusz állapotukkal. Minélfogva Széles Antal borbélysegéd úr igen örvendezett saját képének, szép férfias arcának és boldog fölényességének tudatában, mosolyogva lépett be a kis szalonba, a társaság és a háziak közé. Azonban mindjárt ekkor, a kezdetben, megzavarta valami mosolygós közérzetét. Piroska ugyanis egy magas, széles válla és minek tagadni, igen jóképű fiatalemberrel szórakozott és őt alighogy észrevette. Amolyan Adolf Menjou-féle alak volt és a bajusza... no, hát a bajusza, az pedig az eddig látott bajuszok legtökéletesebbike, ezt megállapította mindjárt Széles úr is. És hogyan tud udvarolni...! De mintha Piroska is kicsit odalenne érte...! Ösztönösen megérezte szerelmes szívében az ellenfelet és feszélyezetten lépett oda, Piroskát köszönteni. — Tónika, Tónika!... Ma elkésett egy kicsikét...! — kacagott csengőn a lány és „Tónika“, mintha picinyke gúnyt is, vagy legalább is valami lesajnálásfélét hallott volna ki a szavaiból. Piroska bemutatta a szélbevállónak. Az felugrott és összevágta a bokáit. Tóni azonban, ahogy ilyenkor szokásos, egy betűt sem értett meg a nevéből. Csak annyit, hogy Gyuri a keresztneve. Hebegve állt a leány és az ellenlábas előtt. Látta kettőjük között a kirívó különbséget. Ő kicsi, tömzsi, némileg karikalábu, kicsit csirkemellű, ez a Gyuri meg hatalmas, villogó szemű, gyöngyfogú, igazi díszpéldány férfiben. És a bajusza...! Széles Antalnak a szívébe nyilallott... Milyen gyönyörű, selymes, dús és egybeálló!... Tóni keserves irigységgel gondolt arra, hogy az ő tizenhatszál bajusza többnyire milyen csökönyösséggel szokott tizenhat felé állni. — De hopp! De most az ő bajusza is művészisesen áll ám! — jutott hirtelen eszébe. Ahogyan kezet fogott Menjoubajusz Gyurkával, öntudatlanul is sodoriatott egyet bajusza bal felén, megszokásból és kezet nyújtva ellenfelének, kicsit remegve belsejében, mosolyogva hebegte: — A, á! Nagyon örvendek a... a találkozásnak...! Gyuri, a fenséges bajusza, erre kaján kacagásba kezdett: Hahaha! Ugyan sodor inted meg már uraságod a bajusza másik felét is! Hahaha! Hogy a nagy örömében ott is szerteálljon az orra árnyéka, maga kedves, tizenötszál bajusz atyja...! Mit Micsoda?... Széles Antal borbélysegéd, aki pedig mindig nagyon büszke volt bajuszára, elfehéredett. Pedig, bizony, nem tehetett róla, hogy az előbbi pödörítés következményeképen bajusza bal felében hétfelé meredezett a hét szőrszál. Úgy látszik, a bajuszkenő mégsem volt valami kiváló. Forogni kezdett vele a világ. Látta, hogy Piroska milyen édesdeden kacag rajta és eközben milyen közel húzódik Menjoubajusz Gyurkához. Gyurka pedig kacagva az ő megsemmisülésén, diadalmasan simogatta selymes, tömött, szép, fekete bajuszát. Ezt nem bírta ki Széles Tóni. Hogyan is bírhatta volna? Meg aztán, mintha a többi fiuk éslányok is egyszerre csak mind rajta nevetnének. Szédült, hebegett, makogott. Maga sem tudta hogyan, csak egyszerre lent rohant már az utcán dideregve és majdnem sírva. Otthon, a kis szobájában halálos bos Szút fogadott Menjoubajusz Gyurka ellen. Szinte őrjöngött tehetetlen dühében és szégyenében. Azután a fejéhez kapott: — Hej, te gyalázatos, te is oka vagy...! — üvöltött fel fájdalmasan. Gyorsan le- Lapunk mai száma 16 fillár