Nemzeti Ujság, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

CMMSI. ISM ntSzehu­­ NEMZETI ÚJSÁG A BUKOTT HABICHT­U­LTIMÁTUM után csönd van Ausztriában és sorra megbuknak a prágai propaganda hívei is Bécs, február 28. Szerdán délben 12 órakor járt le az úgynevezett ,„Hatoicht-ultimátum“ határ­ideje. A teljes kudarcba fulladt ultimá­tumra — amint hogy az nem is történ­hetett másképpen a Dollfuss kancellár nem reagált, ellenben Berlin jónak látta túlbuzgó megbízottját félreállíban­­ az útból Az osztrák kormány bizonyos óva­tossági rendszabályokat léptetett szerdán életbe, arra az esetre, ha a bukott Ha­bicht fenyegetése mégis beválna és a nemzeti szocialisták komolyan vennék a „fegyverszünet“ megszűnését. Úgy a fő­városban, mint a vidéken teljes nyuga­lomban telt el a nap. Állítólag a nem­zeti szocialisták utasítást kaptak Német­országból, hogy a Habroht-ultimátum le­járta után minden terrorcselekménytől tartósítkod­janak. A konszolidációt nem zavarja semmi fejlődésében. A kormány pénzügyi ter­veikkel foglalkozik, így elhatározta a szerdai minisztertanács, hogy az 5 schil­linges papírpénzek helyett 5 schillinges ezüstérméket veret 48 millió schilling értékben. A vizsgálat a szociáldemo­krata párt vezetősége ellen, a felelősség megállapítása érdekében tovább folyik. Gráci jelentés szerint azt a vasutast, aki a rendőrséget Wallisch Kálmán nyo­mára vezette, ma Ledben környékén, egy erdőben agyonlőve, holtan találták. A tetteseiknek semmi nyoma. Francia lapok cáfolják a cseh propaganda híreit Piris, február 28. Az osztrák restauráció kérdéséről még sokat írnak a francia és az angol lapok. Tovább folyik a nyílt ajtók döngetése noha Parisban is látják már, hogy szó sincs puccsról és az olasz-magyar-osztrák együttműködés nem jelent más államok ellen irányuló politikai blokkot, vagy szövetkezést Az Echo de Paris-ban Per­­tiTM­T fejti ki azt a nézetét, hogy a res­tauráció akcióra késztetné a kisantantot s éppen ezért szerinte összhangba kell hozni Olaszország és a kisantant törek­véseit Az Oeuvre hangsúlyozza, hogy nincsen semmiféle olyan nemzetközi szerződés, amely útjában állana akár az osztrák császárság, akár a magyar ki­rályság visszaállításának. A restauráció legfőbb akadálya — a lap szerint — a nagykövetek tanácsának 1921. évi hatá­rozata, amelyet Károly király hazatérési kísérlete alkalmából hoztak és amelyet a Poincaré-kormány is magáévá tett A nagykövetek tanácsának döntése értel­mében a Habsburg-ház tagjainak trónra­­lépéséihez, illetve a monarchia vissza­állításához szükség van a nagykö­vetek tanácsának kifejezett jóváhagyá­sára is, ami jogilag annyit jelent, hogy — miután a nagykövetek tanácsa már megszűnt — a tanácsban annak idején képviselt valamennyi államnak meg kell adnia hozzájárulását. Az Oeuvre szerint a jelenlegi francia kormány hozzájáru­lását nem adhatja meg. Hogy mennyire alaptalan volt a Prá­gából irányított sajtólárma, azt bizo­nyítja a párisi Intransigeant stenocker­­zeeli jelentése, amely szerint Ottó való­ban a stenockerzeeli kastélyban tartózko­dik, alaptalan tehát minden olyan híresz­telés, hogy elhagyta Belgiumot és az osztrák határ közvetlen közelében várja, mikor vonulhat be Ausztriába. A lap ki­küldött munkatársa elment a stenecker­zeeli kastélyba s bár magával Ottóval nem tudott beszélni, a királyi udvartar­tás egyik magas funkcionáriusa a leg­határozottabban kijelentette neki, hogy Ottó valóban a kastélyban tartózkodik. Az újságíró később a kerítésen át maga is látta, amint fel-alá sétált a kastély parkjában. Amikor Ottó meglátta, hogy figyelik, visszavonult a kastélyba. Az új­ságíró még azt is megtudta Stenocker­zeelben, hogy Ottó feltétlenül Stenocker­­zellben marad legalább is addig, amíg ki­fejezi tanulmányait a löweni egyeté­rt­­. Az elmúlt heteikben csak egyizben ha­gyta el Steneckerzeelt, amikor Albert Kr­­ály temetésére Brüsszelbe utazott. Egyébként Brüsszelből jelentik, hogy 11 Ottó kedden délután fogadta az újság­­ír­ósten­t és a következő rövid nyilatkozatot te­te: — Szó sincs arról, hogy Bécsbe utaz­za­m. Az összes erre vonatkozó híreszte­­­ lék karnisaik. Az osztrák hivatalos cáfolat után szer­dán este megjelent az olasz hivatalos cá­folat is a Habsburg-monarchia vissza­állításáról szóló fantasztikus külföldi hí­reszteléseikhez. Az olasz kormány hivata­los esti lapja, a Giornale d Italia megál­lapítja, hogy a külföldön terjesztett hí­rek a mesék birodalmába tartoznak. Ami már most az olasz-magyar-osztrák tervet illeti, a londoni Times megálla­pítja, hogy Olaszország mindig követke­zetesen ellenezte a csoportok alakításá­nak politikáját, ami ellenkezik az európai érdekekkel és ez­ek­ből ellenezte annak­idején a kisantant-államok­ szoros poli­tikai, gazdasági és katonai szövetk­ezését is. Ezért, jóllehet politikai szempontok is szerepelnek majd a tanácskozások során, azok magvát a három ország közti gaz­dasági viszony alkotja az októberi olasz emlékirat alapján. Sokat fog segíteni az új quirináli magyar követ megérkezése, mert Villant báró Fiuméban kezdte pá­lyáját és folyékonyan beszél olaszul. Egyébként Savich külügyi államtitkár ■visszatérése óta az olasz közvélemény felháborodva utasítja vissza a közép­európai olasz politika ellen a német és a Ideám tant sajtó részéről emelt vádakat. Suvich látogatásának visszhangja a Közelkeleten Törökország vezető napilapjai külön­bözőképpen írák Suvich olasz külügyi államtitkár budapesti látogatásáról. Az összes török napilapok egyetértenek azonban abban, hogy a magyar—osztrák —olasz gazdasági és politikai együttmű­ködés megteremtésének végleges leszöge­­zése került szóba , hogy a magyar—osz­trák—olasz gazdasági és politikai együtt­működés határozott válasz a kis an­tan­t­­nak nemrégiben, Athénban, megpecsételt Balkán-paktumára. Egyes török napi­lapok azonban, virágnyelven, hibáztat­ják Tev­­fik Rüshdi béget, a török kül­szmet basa, török miniszterelnök, aki Kemal legmeghittebb barátja és munka­társa, egyetértett és egyetért Tevfik Rüshdi bég jelenlegi s végeredményben elhidegülést teremtő politikájával. Ali Servet Yessari, a kiváló török po­litikus, nyíltan hangoztatja, hogy sem­miféle irányban sem helyes a Tevfik Rushdi külügyminiszter politikája, mert mindazok a látszólagos előnyök, ame­lyek úgy az U. S. R. R.-el és a kisantant­­tal, mint Görögországgal megkötött szer­ződésekből erednek, nagyon sokba fog kerülni Törökországnak. Bulck, Cadillac, La Salle, Opel automobilok új modellel! kiállítási termünkben, Vörösmarty-tér 4. (Goldberger-palota) március elejétől kezdve bemutatják GEHERAL MOTHS COT vezérképvisel­e­te, NEMZETKÖZ GÉPKERESKEDELMI RT ügyminisztert, hogy éppen ő volt az, aki a Balkán-paktum létrehozását a kulisz­­szák mögül állandóan sürgette. Most megkapta a választ. Egyes lapok elisme­rően nyilatkoznak a jól sikerült magyar ellensurokhúzásról A Türkiye Gümhuri­­yeti török kőnyomatos csodálkozik, hogy Az itteni politikai körökben az a hír, hogy Tevfik Rushdi miután egymásután a második politikai kudarc érte, távozik helyéről és már az utódját is ismerni vélik Thaalat, vagy Ali Serveth Yessari személyében. Illetékes helyen azonban a lemondás hírét erélyesen cáfolják. (p. e.) CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT MEGKORONÁZZÁK PU-YI-T a,»sárkányok trónusának'* egykori urát, ősi szertartások közben ÉS MEGKEZDŐDIK MANDZSÚRIÁBAN A „KANG DEH“ KORSZAKA Hsinking (Csang-csung), febr. 28. Csütörtökön délelőtt, Pu-Yi, a volt kí­nai császár, a mandzsu-dinasztia leszár­mazottja, aki ez év január havában már elfoglalta Mandzsukuo trónját, a koroná­zással most már ténylegesen Mandzsúria császára lesz. A koronázás szerdán este kezdődő ünnepélyek után csütörtökön zaj­lik le nagyszabású szertartások közben. Karbin, Hsinking (Csang-csun) és Muk­den zászlódíszben pompázik. A külföldiek is kitűzték a mandzsúriai színeket. To­kióból megérkezett a japán szárazföldi és tengeri haderő küldöttsége. A kor­mány kiáltványban fordul a néphez. Az új császár szerdán este fogadta az euró­pai és amerikai sajtó képviselőit. A koro­názással megkezdődő új koszakot „Kang Deh“-nek (békés erény) nevezik. Hsinking, február 28. Hsinking (Csangeann) Mandzsúria fő­városa lázas izgalomban készülődik a csütörtöki koronázásra. A fővárosba ren­geteg zarándok érkezett, akik a város körül ütöttek tábort s messze vidékről jöttek el a mandzsuk, hogy szemtanúi legyenek a csütörtöki koronázási ünnep­ségnek, amikor Henry Pu-Ji-t, a Mand­zsukuo köztársaság elnökét Mandzsúria császárává koronázzák. A Mennyei Templomban, ahol a koro­názási ünnepségek lefolynak, már min­den előkészület megtörtént az ünnepsé­gekre. A császárrá kikiáltás a Mennyei Templom legfelsőbb terraszán folyik le. A Mennyei Templom egyszerű, kínai stí­lusban fából épült alkotmány, amelynek egyetlen dísze a márványból épített négy hatalmas lépcső. A négy lépcső a négy világtáj kifejezője. A legfelső, ha­todik terrasz lesz a koronázási ünnepsé­gek színhelye. Ez a terrasz 80 méter át­mérőjű és itt helyezkednek majd el azok az előkelőségek, akik a koronázás cere­móniáján résztvesznek. A ceremónia az előkelő mandzsu sze­mélyiségek felvonulásával kezdődik, akik napfelkeltekor gyülekeznek a templom körül és vonulnak fel a legfelső ter­­raszra. Amikor a márciusi nap első su­garai a horizonton megjelennek, Pu-Ji már ott térdel s „ősei szellemével be­szélget“. Ugyanakkor tömjénezés közben bor­ját áldoznak az égő máglyán. Ez a szertartás jelenti majd az európai érte­lemben vett koronázást s az új császár ezután a miniszterelnök kezéből átveszi 3 a zöld jadeltből vésett állami pecsétet. Az új császár ezután a császári palo­tába vonul és ekkor következnek a trónralépés ünnepségei. Az új nemesség és a kormány tagjai járulnak először a trón elé, hogy hódoljanak a császárnak. Az udvari ceremóniák ugyanúgy foly­nak majd le, mint valamikor Pekingben és az udvaroncok is legnagyobb részt azok, akik az ifjú császár első pekingi koronázásánál jelen voltak, amikor Pu- Ji elfoglalta a „sárkányok trónusát“. A mostani ceremónia annyiban különbözik az egykori pekingi koronázásoktól, hogy a mandzsu nemesek ezúttal nem hordják a copfot. Azt hiszik azonban, hogy ké­sőbb a császár újból bevezeti a régi szo­kást, hogy a mandarinok copfot hordja­nak. A mandzsu császári koronázás költ­ségei magyar pénzben közel hatmillió pengőre rúgnak s ezt az összeget a ja­pán kormány bocsátotta rendelkezésre. De óriási összegeket adtak ki az ud­vari ünnepségeken résztvevő előkelősé­gek, akiknek a régi díszes hímzett ru­hákban kellett megjelenniük. Ezek a hal­latlan értéket képviselő ruhák azonban két évtized alatt elkallódtak, igen sokan, már régen eladták amerikai gyűjtők­nek, sokan elvesztették a különböző pol­gárháborúk és menekülések alatt. Drága pénzeken vásároltak vissza amerikai ügynököktől hímzett, drágaköves ruhá­kat, vagy csináltattak az elmúlt két hó­­nap alatt nagy összegekért újakat. MIT MONDOTT KÁLLAY A HÁBORÚS REKVIRÁLÁSRÓL ? Gyula, február 28. Békés vármegye törvényhatóságának szerdai közgyűlésén az ellenzék súlyos támadást intézett Kállay Miklós földmi­­velésügyi miniszter ellen. Dr. Forray Lajos, Békéscsaba törvényhatósági bi­zottsági tagja kifogásolta, hogy a leg­utóbb megtartott vármegyei búzakiállí­­táson megjelent földmivelésügyi minisz­ter beszédében a rekvirálások idejére cé­lozva, kijelentette, hogy ő maga is elrej­tette a gabonát a hatóságok elől és mo­solyogva állapította meg, hogy „valószí­nűleg önök is megtették“. Dr. Forray hangsúlyozta, hogy ezeket a kijelentéseket végighallgatták dr. Kö­rössi György főispán és Márky Bernét alispán is, ezért kérdést intézett hozzá­juk, milyen intézkedést tettek, hogy „a becsületes magyar közönséget az ilyen magas helyről jövő igazi destruálással szemben megvédjék.“. Dr. Korosy György főispán igen éles hangon válaszolt Forraynak és vissza­utasította beállítását, mert a földmi­velésügyi miniszter tréfás kijelentéseit komoly formában dobta a törvényható­ság elé. — Ez a beszéd — mondotta a főispán — valósággal izgatás a felsőbb hatóságok ellen és ezért azt teljes egészében vissza­utasítom. Az üggyel azután a törvényhatósági bizottság nem is kívánt foglalkozni és napirendre tért felette. Budapest, február 28. Ernszt Sándor v. miniszter, országgyűlési képviselő A pénz és a társadalom címmel rend­kívül érdekes és figyelemreméltó vezető cikket írt a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövet­sége hivatalos közlönyének, a Nemzeti Munkás­ra­k legújabb számában. Cikkében utal arra, hogy Magyarországon a fixfizetésű emberek vannak a legjobban érdekelve a pénz értékálló kérdésében. Ha a pénz körül valami történik, az elsősorban a fixfizetésű embereket érintené, mint ahogy az infláció annak idején elsősorban a fixfizetésű embereket kergette a legnagyobb nyomorba. Ez a probléma igen nagy jelentőségű s kell, hogy mindenki a leg­nagyobb óvatossággal, körültekintéssel és böl­csességgel foglalkozzék a kérdéssel.

Next