Nemzeti Ujság, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-01 / 48. szám

CMMSI. ISM ntSzehu NEMZETI ÚJSÁG A BUKOTT HABICHTULTIMÁTUM után csönd van Ausztriában és sorra megbuknak a prágai propaganda hívei is Bécs, február 28. Szerdán délben 12 órakor járt le az úgynevezett ,„Hatoicht-ultimátum“ határideje. A teljes kudarcba fulladt ultimátumra — amint hogy az nem is történhetett másképpen a Dollfuss kancellár nem reagált, ellenben Berlin jónak látta túlbuzgó megbízottját félreállíban az útból Az osztrák kormány bizonyos óvatossági rendszabályokat léptetett szerdán életbe, arra az esetre, ha a bukott Habicht fenyegetése mégis beválna és a nemzeti szocialisták komolyan vennék a „fegyverszünet“ megszűnését. Úgy a fővárosban, mint a vidéken teljes nyugalomban telt el a nap. Állítólag a nemzeti szocialisták utasítást kaptak Németországból, hogy a Habroht-ultimátum lejárta után minden terrorcselekménytől tartósítkodjanak. A konszolidációt nem zavarja semmi fejlődésében. A kormány pénzügyi terveikkel foglalkozik, így elhatározta a szerdai minisztertanács, hogy az 5 schillinges papírpénzek helyett 5 schillinges ezüstérméket veret 48 millió schilling értékben. A vizsgálat a szociáldemokrata párt vezetősége ellen, a felelősség megállapítása érdekében tovább folyik. Gráci jelentés szerint azt a vasutast, aki a rendőrséget Wallisch Kálmán nyomára vezette, ma Ledben környékén, egy erdőben agyonlőve, holtan találták. A tetteseiknek semmi nyoma. Francia lapok cáfolják a cseh propaganda híreit Piris, február 28. Az osztrák restauráció kérdéséről még sokat írnak a francia és az angol lapok. Tovább folyik a nyílt ajtók döngetése noha Parisban is látják már, hogy szó sincs puccsról és az olasz-magyar-osztrák együttműködés nem jelent más államok ellen irányuló politikai blokkot, vagy szövetkezést Az Echo de Paris-ban PertiTMT fejti ki azt a nézetét, hogy a restauráció akcióra késztetné a kisantantot s éppen ezért szerinte összhangba kell hozni Olaszország és a kisantant törekvéseit Az Oeuvre hangsúlyozza, hogy nincsen semmiféle olyan nemzetközi szerződés, amely útjában állana akár az osztrák császárság, akár a magyar királyság visszaállításának. A restauráció legfőbb akadálya — a lap szerint — a nagykövetek tanácsának 1921. évi határozata, amelyet Károly király hazatérési kísérlete alkalmából hoztak és amelyet a Poincaré-kormány is magáévá tett A nagykövetek tanácsának döntése értelmében a Habsburg-ház tagjainak trónralépéséihez, illetve a monarchia visszaállításához szükség van a nagykövetek tanácsának kifejezett jóváhagyására is, ami jogilag annyit jelent, hogy — miután a nagykövetek tanácsa már megszűnt — a tanácsban annak idején képviselt valamennyi államnak meg kell adnia hozzájárulását. Az Oeuvre szerint a jelenlegi francia kormány hozzájárulását nem adhatja meg. Hogy mennyire alaptalan volt a Prágából irányított sajtólárma, azt bizonyítja a párisi Intransigeant stenockerzeeli jelentése, amely szerint Ottó valóban a stenockerzeeli kastélyban tartózkodik, alaptalan tehát minden olyan híresztelés, hogy elhagyta Belgiumot és az osztrák határ közvetlen közelében várja, mikor vonulhat be Ausztriába. A lap kiküldött munkatársa elment a steneckerzeeli kastélyba s bár magával Ottóval nem tudott beszélni, a királyi udvartartás egyik magas funkcionáriusa a leghatározottabban kijelentette neki, hogy Ottó valóban a kastélyban tartózkodik. Az újságíró később a kerítésen át maga is látta, amint fel-alá sétált a kastély parkjában. Amikor Ottó meglátta, hogy figyelik, visszavonult a kastélyba. Az újságíró még azt is megtudta Stenockerzeelben, hogy Ottó feltétlenül Stenockerzellben marad legalább is addig, amíg kifejezi tanulmányait a löweni egyetért. Az elmúlt heteikben csak egyizben hagyta el Steneckerzeelt, amikor Albert Krály temetésére Brüsszelbe utazott. Egyébként Brüsszelből jelentik, hogy 11 Ottó kedden délután fogadta az újságíróstent és a következő rövid nyilatkozatot tete: — Szó sincs arról, hogy Bécsbe utazzam. Az összes erre vonatkozó híreszte lék karnisaik. Az osztrák hivatalos cáfolat után szerdán este megjelent az olasz hivatalos cáfolat is a Habsburg-monarchia visszaállításáról szóló fantasztikus külföldi híreszteléseikhez. Az olasz kormány hivatalos esti lapja, a Giornale d Italia megállapítja, hogy a külföldön terjesztett hírek a mesék birodalmába tartoznak. Ami már most az olasz-magyar-osztrák tervet illeti, a londoni Times megállapítja, hogy Olaszország mindig következetesen ellenezte a csoportok alakításának politikáját, ami ellenkezik az európai érdekekkel és ezekből ellenezte annakidején a kisantant-államok szoros politikai, gazdasági és katonai szövetkezését is. Ezért, jóllehet politikai szempontok is szerepelnek majd a tanácskozások során, azok magvát a három ország közti gazdasági viszony alkotja az októberi olasz emlékirat alapján. Sokat fog segíteni az új quirináli magyar követ megérkezése, mert Villant báró Fiuméban kezdte pályáját és folyékonyan beszél olaszul. Egyébként Savich külügyi államtitkár ■visszatérése óta az olasz közvélemény felháborodva utasítja vissza a középeurópai olasz politika ellen a német és a Ideám tant sajtó részéről emelt vádakat. Suvich látogatásának visszhangja a Közelkeleten Törökország vezető napilapjai különbözőképpen írák Suvich olasz külügyi államtitkár budapesti látogatásáról. Az összes török napilapok egyetértenek azonban abban, hogy a magyar—osztrák —olasz gazdasági és politikai együttműködés megteremtésének végleges leszögezése került szóba , hogy a magyar—osztrák—olasz gazdasági és politikai együttműködés határozott válasz a kis antantnak nemrégiben, Athénban, megpecsételt Balkán-paktumára. Egyes török napilapok azonban, virágnyelven, hibáztatják Tevfik Rüshdi béget, a török külszmet basa, török miniszterelnök, aki Kemal legmeghittebb barátja és munkatársa, egyetértett és egyetért Tevfik Rüshdi bég jelenlegi s végeredményben elhidegülést teremtő politikájával. Ali Servet Yessari, a kiváló török politikus, nyíltan hangoztatja, hogy semmiféle irányban sem helyes a Tevfik Rushdi külügyminiszter politikája, mert mindazok a látszólagos előnyök, amelyek úgy az U. S. R. R.-el és a kisantanttal, mint Görögországgal megkötött szerződésekből erednek, nagyon sokba fog kerülni Törökországnak. Bulck, Cadillac, La Salle, Opel automobilok új modellel! kiállítási termünkben, Vörösmarty-tér 4. (Goldberger-palota) március elejétől kezdve bemutatják GEHERAL MOTHS COT vezérképviselete, NEMZETKÖZ GÉPKERESKEDELMI RT ügyminisztert, hogy éppen ő volt az, aki a Balkán-paktum létrehozását a kuliszszák mögül állandóan sürgette. Most megkapta a választ. Egyes lapok elismerően nyilatkoznak a jól sikerült magyar ellensurokhúzásról A Türkiye Gümhuriyeti török kőnyomatos csodálkozik, hogy Az itteni politikai körökben az a hír, hogy Tevfik Rushdi miután egymásután a második politikai kudarc érte, távozik helyéről és már az utódját is ismerni vélik Thaalat, vagy Ali Serveth Yessari személyében. Illetékes helyen azonban a lemondás hírét erélyesen cáfolják. (p. e.) CSÜTÖRTÖKÖN DÉLELŐTT MEGKORONÁZZÁK PU-YI-T a,»sárkányok trónusának'* egykori urát, ősi szertartások közben ÉS MEGKEZDŐDIK MANDZSÚRIÁBAN A „KANG DEH“ KORSZAKA Hsinking (Csang-csung), febr. 28. Csütörtökön délelőtt, Pu-Yi, a volt kínai császár, a mandzsu-dinasztia leszármazottja, aki ez év január havában már elfoglalta Mandzsukuo trónját, a koronázással most már ténylegesen Mandzsúria császára lesz. A koronázás szerdán este kezdődő ünnepélyek után csütörtökön zajlik le nagyszabású szertartások közben. Karbin, Hsinking (Csang-csun) és Mukden zászlódíszben pompázik. A külföldiek is kitűzték a mandzsúriai színeket. Tokióból megérkezett a japán szárazföldi és tengeri haderő küldöttsége. A kormány kiáltványban fordul a néphez. Az új császár szerdán este fogadta az európai és amerikai sajtó képviselőit. A koronázással megkezdődő új koszakot „Kang Deh“-nek (békés erény) nevezik. Hsinking, február 28. Hsinking (Csangeann) Mandzsúria fővárosa lázas izgalomban készülődik a csütörtöki koronázásra. A fővárosba rengeteg zarándok érkezett, akik a város körül ütöttek tábort s messze vidékről jöttek el a mandzsuk, hogy szemtanúi legyenek a csütörtöki koronázási ünnepségnek, amikor Henry Pu-Ji-t, a Mandzsukuo köztársaság elnökét Mandzsúria császárává koronázzák. A Mennyei Templomban, ahol a koronázási ünnepségek lefolynak, már minden előkészület megtörtént az ünnepségekre. A császárrá kikiáltás a Mennyei Templom legfelsőbb terraszán folyik le. A Mennyei Templom egyszerű, kínai stílusban fából épült alkotmány, amelynek egyetlen dísze a márványból épített négy hatalmas lépcső. A négy lépcső a négy világtáj kifejezője. A legfelső, hatodik terrasz lesz a koronázási ünnepségek színhelye. Ez a terrasz 80 méter átmérőjű és itt helyezkednek majd el azok az előkelőségek, akik a koronázás ceremóniáján résztvesznek. A ceremónia az előkelő mandzsu személyiségek felvonulásával kezdődik, akik napfelkeltekor gyülekeznek a templom körül és vonulnak fel a legfelső terraszra. Amikor a márciusi nap első sugarai a horizonton megjelennek, Pu-Ji már ott térdel s „ősei szellemével beszélget“. Ugyanakkor tömjénezés közben borját áldoznak az égő máglyán. Ez a szertartás jelenti majd az európai értelemben vett koronázást s az új császár ezután a miniszterelnök kezéből átveszi 3 a zöld jadeltből vésett állami pecsétet. Az új császár ezután a császári palotába vonul és ekkor következnek a trónralépés ünnepségei. Az új nemesség és a kormány tagjai járulnak először a trón elé, hogy hódoljanak a császárnak. Az udvari ceremóniák ugyanúgy folynak majd le, mint valamikor Pekingben és az udvaroncok is legnagyobb részt azok, akik az ifjú császár első pekingi koronázásánál jelen voltak, amikor Pu- Ji elfoglalta a „sárkányok trónusát“. A mostani ceremónia annyiban különbözik az egykori pekingi koronázásoktól, hogy a mandzsu nemesek ezúttal nem hordják a copfot. Azt hiszik azonban, hogy később a császár újból bevezeti a régi szokást, hogy a mandarinok copfot hordjanak. A mandzsu császári koronázás költségei magyar pénzben közel hatmillió pengőre rúgnak s ezt az összeget a japán kormány bocsátotta rendelkezésre. De óriási összegeket adtak ki az udvari ünnepségeken résztvevő előkelőségek, akiknek a régi díszes hímzett ruhákban kellett megjelenniük. Ezek a hallatlan értéket képviselő ruhák azonban két évtized alatt elkallódtak, igen sokan, már régen eladták amerikai gyűjtőknek, sokan elvesztették a különböző polgárháborúk és menekülések alatt. Drága pénzeken vásároltak vissza amerikai ügynököktől hímzett, drágaköves ruhákat, vagy csináltattak az elmúlt két hónap alatt nagy összegekért újakat. MIT MONDOTT KÁLLAY A HÁBORÚS REKVIRÁLÁSRÓL ? Gyula, február 28. Békés vármegye törvényhatóságának szerdai közgyűlésén az ellenzék súlyos támadást intézett Kállay Miklós földmivelésügyi miniszter ellen. Dr. Forray Lajos, Békéscsaba törvényhatósági bizottsági tagja kifogásolta, hogy a legutóbb megtartott vármegyei búzakiállításon megjelent földmivelésügyi miniszter beszédében a rekvirálások idejére célozva, kijelentette, hogy ő maga is elrejtette a gabonát a hatóságok elől és mosolyogva állapította meg, hogy „valószínűleg önök is megtették“. Dr. Forray hangsúlyozta, hogy ezeket a kijelentéseket végighallgatták dr. Körössi György főispán és Márky Bernét alispán is, ezért kérdést intézett hozzájuk, milyen intézkedést tettek, hogy „a becsületes magyar közönséget az ilyen magas helyről jövő igazi destruálással szemben megvédjék.“. Dr. Korosy György főispán igen éles hangon válaszolt Forraynak és visszautasította beállítását, mert a földmivelésügyi miniszter tréfás kijelentéseit komoly formában dobta a törvényhatóság elé. — Ez a beszéd — mondotta a főispán — valósággal izgatás a felsőbb hatóságok ellen és ezért azt teljes egészében visszautasítom. Az üggyel azután a törvényhatósági bizottság nem is kívánt foglalkozni és napirendre tért felette. Budapest, február 28. Ernszt Sándor v. miniszter, országgyűlési képviselő A pénz és a társadalom címmel rendkívül érdekes és figyelemreméltó vezető cikket írt a Magánalkalmazottak Nemzeti Szövetsége hivatalos közlönyének, a Nemzeti Munkásrak legújabb számában. Cikkében utal arra, hogy Magyarországon a fixfizetésű emberek vannak a legjobban érdekelve a pénz értékálló kérdésében. Ha a pénz körül valami történik, az elsősorban a fixfizetésű embereket érintené, mint ahogy az infláció annak idején elsősorban a fixfizetésű embereket kergette a legnagyobb nyomorba. Ez a probléma igen nagy jelentőségű s kell, hogy mindenki a legnagyobb óvatossággal, körültekintéssel és bölcsességgel foglalkozzék a kérdéssel.