Nemzeti Ujság, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-24 / 67. szám

Szomba­t, 1934 március 24. NEMZETI ÚJSÁG MEGOLDÓDOTT HUSZTI IBOLYA REJTÉLYE! Külföldről történő átutalások állanak a titokzatos pénzküldemények mögött A rejtélyes budapesti pénzközvetítő hónapokkal ezelőtt Elekes Piri néven küldözgette a pénz­­ összegeket Huszti Ibolya rejtélye három napig élénken foglalkoztatta a rendőrséget. Az egész város lakossága nagy érdeklődéssel kísérte a nyomozás minden egyes fázisát és várta a megoldást, mi lehet a rejtélyes pénzküldemények hátterében. Testvér lapu­n­k, az Új Nemzedék, rész­­lletes cikkek keretében fejtegette a meg­oldási lehetőségeket és két feltevésről számolt be. Az egyik szerint pénzhamisí­tók lehettek a titokzatos pénzküldözge­tők, a másik kombináció pedig, amely egyre valószínűbbé vált, az volt, hogy valutasikolási ügy áll Huszti Ibolya rej­téllye mögött. A pénzhamisítókra vonatkozó kombiná­ció hamarosan megdőlt. Ezt a pénzkül­demények összege cáfolja meg. Legfő­képpen ellene szólt a dr. Baár Jenőnek küldött 1000 pengő, melyet a rejtélyes is­meretlen tíz darab 100 pengős címletben adott fel a Szinyei-Merce­ utcai posta­hivatalban. Ha hamis 100 pengősökről lett volna szó és a pénzhamisító bandának a pénzküldeményekkel az lett volna a célja, hogy így ellenőrizze a hamisítások sike­rességét, akkor elegendő lett volna, ha a hamis 100 pengős kliséről készült egyet­len 100 pengős címletű bankjegyet tesz ki a próbának. Maradt tehát a másik kombináció,­­ a vidutasibolást... A sibolásnak az a meg­honosodott formája, amelynek segítségé­vel megszállt területen lévő követelése­ket Magyarország területére utalhatnak lát. Ennek a feltevésnek a komolyságát megerősítette az a körülmény, hogy noha dr. Baár Jenő a Huszti Ibolya néven kapott 1000 pengőt beszolgáltatta a rend­őrségre, mint ismeretlen forrásból eredő pénzt, elismerte, hogy ugyanebben az idő­ben hasonló összegű pénzküldeményt várt megszállt területről, rokonaitól, akik leánya esküvőjére pénzt ígértek. Az ügy­ben szereplő határmenti horganylemez­gyár, amely 189 pengőt kapott „Huszti Ibolyától“, igen sok megszállt területi vállalattal áll üzleti összeköttetésben és itt is valószínű, hogy ezt az összeget va­lamelyik megszállt területi vállalat küldte el tartozásának kiegyenlítésére a horganylemezgyár címére. A pénzközve­­títést minden egyes alkalommal a meg­szállt területen lévő pénzügynök buda­pesti üzlettársa és exponense bonyolította le. Ez az pénzügynök azért választott ál­nevet, hogy a gyakori pénz­küldözgetések­­kel ne tegye ismertté a nevét és fedezze magát az esetleges leleplezés ellen. Holtpontra jut a rendőri nyomozás K­ér­dés­es volt ezek után, hogy a pénz­ügynök miért választotta éppen a Huszti Ibolya nevet és ha már a festőművésznő nevét tüntette fel mint feladóét, miért nem értesítette erről a címzetteket. A rendőrségnek csak egyetlen pozitív adata volt és pedig az, hogy a dr. Baár Jenőnek Szegedre küldött 1000 pengőt a Szinyei Merse­ utcai 63. postahivatalnál adták fel. A detektívek ki is mentek ebbe a postahivatalba, hogy közelebbi részle­teket tudjanak meg a rejtélyes feladóról, de a postamesternő az üzletszabályzatra való hivatkozással minden felvilágosítás elől mereven elzárkózott. A rendőri nyomozás két nap múlva holtpontra jutott és be is fejeződött. Pénteken délelőtt az aktákat lezárták és elküldték Szegedre, mivel dr. Baár Jenő ott tette a feljelentést, a vizsgálatot pró­bálja az ottani rendőrség tovább foly­tatni. Ilyen előzmények után próbáltam meg magam utánajárni, mi állhat Huszti Ibo­lya rejtélye mögött. Telefonon felhívtam a 63. postahivatalt és kértem, hogy adja­nak valami közelebbi felvilágosítást és nyomravezető adatot arra az illetőre nézve, aki az ottani postahivatalban már­cius 10-én 1000 pengőt adott fel Huszti Ibolya nevén dr. Baár Jenő, a szegedi OTI igazgatója részére. — Nagyon sajnálom, csak a postaigaz­gatóság engedelmével mondhatnék vala­mit — felelte egy női hang. Béni postafőigazgató, akihez a további kérdéssel fordultam, ezt felelte: — Lehetetlen, kérem. Az üzlet szabály­zatai alapján felvilágosítást adni egyedül c­sak a feladó részére vagyunk kötelesek. Ha az illető igazolja magát és a külde­mény körül valamit reklamál. Ebben az esetben bizonyos adatokkal a feladó ren­delkezésére tudunk állani. A postafőigazgatóval folytatott tele­fonbeszélgetés után tehát „előírás szerint“ Huszti Ibolya festőművésznővel együtt jelentkeztem a Szinyei Merse­ utcai posta­­hivatal ablakánál. A postahivatal nyomravezető adatai — Felvilágosítást szeretnénk kérni — szólítottam meg a postamesternőt a már­cius 10-én dr. Baár Jenőnek feladott 1000 pengős küldeményről. — Nem lehet! — Kérem, a feladó itt áll. — Ez a hölgy ! — Igen. — De hiszen a küldeményeket egy férfi adta fel!? — A feladó revényein az áll kérem, hogy Huszti Ibolya feladó. Huszti Ibolya itt van, kérem tessék az üzletszabályzatok értelmében neki megadni a szükséges fel­világosítást. Mit tehetett egyebet a postamesternő, beszélni kezdett. Sok mindent mondott, ami a nyomozás szempontjából érdekes és egyben útbaigazítás is volt a rejtély megoldásának kialakulásához. Kiderült, hogy március 10-én délelőtt nemcsak dr. Baár Jenő részére adtak fel ebben a postahivatalban Huszti Ibolya nevén pénzküldeményeket, hanem ugyan­akkor a rejtélyes ismeretlen még hat más címen is küldött ugyancsak ezen a néven összegeket. Különféle tételek szerepelnek: 50, 100, 120, 200, 180 és 220 pengő. — És nem méltóztatik emlékezni arra, nagyságos asszonyom, hogy ez a férfi más­kor is megfordult ebben a postahivatal­ban? Talán ismerik is? — Nem emlékszem rá és a tisztviselőnek sem, hogy máskor járt volna itt az a férfi.­­ Tekintettel arra, hogy sok pénzt fizetett be és több utalványt nyújtott át, valószínű, hogy itt a postán emlékeznek is ennek a férfinek a külsejére. Személyleirás a rejtélyes pénzküldőről — Igen, talán húsz percig tartózkodott a hivatalban. A személyleírásra is emlék­szünk: magas növésű, barna, ötven év körüli jóltáplált, kimondottan elegáns, úri benyomást keltő, borotvált arcú férfi volt, aki fekete, jólszabott télikabátot viselt. — Miként viselkedett? Normális em­ber benyomását keltette? — Hogyne — felelt a postamesternő. — Kifogástalan, kellemes modorú, jó fellé­pésű úriembernek látszott. Még egy utolsó kérdést tettem fel: — Nem mondhatná meg, nagyságos asz­­szonyom, hogy ki az a hat személy, akik­nek Baár Jenőn kívül ez az ismeretlen férfi aznap pénzt küldött még? A postamesternő elővette az ívet, meg­nézte s aztán kijelentette, hogy ezt már nem mondhatja meg, mert az üzletsza­bályzatok tiltják. Utólagos bocsánatot kérek a posta­mesternőtől, mert „véletlenül“ meglát­tam, hogy a 200 pengős küldemény Nagy­téténybe szólt. Ezt megjegyeztem s ezek után elköszöntem. Délután Huszti Ibolyával együtt Nagy­téténybe siettünk, hogy megállapítsuk, ki kapta ott a festőművésznő nevében kül­dött 200 pengőt. A postahivatalnál nem lehetett zöldágra vergődni, készséggel megmondották volna, ha erre a posta­­igazgatóság felhatalmazta volna őket. Annyit azonban valahogy mégis sike­rült megtudnom, hogy a 200 pengős kül­deményt egy özvegyasszony kapta kéz­hez, aki Nagytétény szélén lakik egy kü­lönálló villaszerű házban. Nagytétényben az emberek jól ismerik egymást... A nagyközségek kaszinója rendszerint a korcsma. Ide állítottam be, hogy a további adatokat megtudjam. Ab­ból a feltevésből kiindulva, hogy valuta­sibolási ügy állhat a rejtély mögött, fel kellett tételeznem: a nagytétényi címzett — miután eddig nem jelentkezett a 200 pengő miatt a rendőrségen — tudja, mi­lyen célból és kitől kapta az összeget és valószínű, hogy máskor is kapott hasonló eredetű összegeket. A korcsmában egy, a nagytétényieket jól ismerő férfi azonnal rájött s meg is mondta, ki ez az egyedülálló özvegyasz­­szony és hol lakik. Elvezetett a lakásáig. A szóbanforgó úriasszony E. G.-né. A nevét később megérthető okokból nem írjuk ki. Itt a rejtély megoldása! Hosszu­­kopogtatásra nyílt csak ki a villa ajtaja s a nyugalmazott főispán öz­vegye sajátmaga nyitott ajtót — Ne tessék haragudni, méltóságos asz­­szonyom, de a Huszti Ibolya rejtélye ügyében jöttem. Tekintete a névjegyemre esett és ijed­ten kiáltott fel: —Óh Istenem, kérem, ez olyan kelle­metlen nekem. Hagyják békében már az urak ezt az ügyet!... Csak ártanak vele... — Méltóságos asszonyom, kapott a na­pokban 200 pengőt Huszti Ibolya néven? — Igen, igen, kérem... Dehát miért, kell forszírozni ezt az ügyet? — Ez a hölgy mellettem ugyanis Huszti Ibolya — mutattam rá a festőművésznőre —■ és ő maga szeretné legjobban tudni, milyen rejtélyes dolgok történnek az ő neve alatt. — Ja hát az egészen más akkor!... — szólt az úriasszony és betessékelt ben­nünket az elegánsan berendezett lakásba. — Egyszóval, méltóságos asszonyom, tudja, mit jelentenek ezek a különös postaküldemények? — Persze, hogy tudom, Bácskában há­zam van és azt bérbe adtam ki. A ház­bért, a havi 100 pengőt két hónaponkint küldik el postautalványon. Semmiféle bűntényről nincs szó, pusztán csak arról, hogy a jugoszláv hatóságok megkerülé­sével történő átutalások ezek. Huszti Ibolya boldogan csapta össze a kezét. A festőművésznő, amióta a körü­lötte lévő titokzatosság kipattant, izga­tottan várta a fejleményeket, mert azt hitte, hogy valami bűnügy, vagy kom­munista ügy középpontjába keveredett a neve. — Hála Istennek! Már azt hittem, hogy valami bűntény középpontjába állítottak. — És méltóságos asszonyomnak nem tűnt fel az, hogy Huszti Ibolya néven kapta most a 200 pengőt? — Fogalmam sincs róla, de nem is ér­dekel és nem kell, hogy valakit is érde­keljen. — Nem, mert ez a budapesti pénzügy­nök érthető okoknál fogva mindig ál­néven küldi ezeket az összegeket. A fel­adó nevét mindig változtatja. Hónapok­kal ezelőtt például Elekes Pirit írt rá az utalványra, aki, nem emlékszem már jól, a­ Park Szanatóriumban vagy a Park Panzióban lakott. — És tudja méltóságos asszonyom azt, hogy ki ezt a budapesti ember, aki eze­ket a pénzeket küldözgeti? — Most még csak egy probléma meg­oldása maradt hátra: miért reklamálta dr. Baár Jenő a „titokzatos küldeményt“? — Nagyon egyszerű — oldotta meg a kérdést az úriasszony —, Baár Jenő elő­ször kapott ilyen küldeményt s nem tudta, hogy az ilyen átutalásoknak ez a technikája. Borbély Zoltán. Városi raktár, Teréz­ körút 43/a. magyarország FONTOS SZEREPET KAPOTT A TRANSZKONTINENTALS FORGALOM LEBONYOLÍtÁ­­SÁBAN Fabingi kereskedelmi miniszter érdekes bejelentései a Touring­ Club díszvacsorájon A magyar Touring Club vezetősége, ab­ból az alkalomból, hogy sikerült végleg biztosítani a transzkontinentális autó­­útnak Magyarországon keresztül történő vezetését s ugyanakkor mozgalmat indí­tott Budapest közúti forgalmának szabá­lyozására — díszvacsorát rendezett a Dunapalota-szálloda nagytermében, ame­lyen közel százan vettek részt. Az elő­kelő közönség soraiban megjelent Al­brecht főherceg, Fabinyi Tihamér keres­kedelmi miniszter, Herczeg Ferenc, Hu­szár Aladár főpolgármester, Nánássy- Megay Ernő altábornagy, városparancs­nok, Tormay Géza államtitkár, Liber Endre alpolgármester, dr. Rakovszky Iván, a klub díszelnöke. Éber Antal és még számosan közéletünk kiválóságai közül. Dr. Rakovszky Iván meleg szavakkal köszöntötte fel a megjelent előkelősége­ket, majd Vermes Gyula, a klub elnöke méltatta a Magyarországon átvezető transzkontinentális út jelentőségét, a­melynek építése teljes erővel folyamat­ban van s a kormány kilátásba helyezte az építés biztosítását és az út karban­tartását. Ezután dr. Fabinyi Tihamér kereske­delmi miniszter állott fel szólásra és általános érdeklődés mellett elmondott beszédében vázolta a vasutaknak és a gépjárműveknek egymáshoz való viszo­nyát s hangsúlyozta, hogy a közlekedés összes kérdéseit egyesítve igyekeznek úgy a vasutat, mint az automobilizmust ki­elégítő megoldást találni. Teljes jóaka­rattal viseltetik az automobilizmus iránt, ami kifejezésre jut abban az intéz­kedésében is, hogy a tömeges kiváltásra váró áprilisi autóadóbélyegeket már Nagy csütörtökön kiadatta, hogy ezzel a húsvéti autótúrákra készülődök idő előtti elindulását elősegítse. Beszélt a kormány útügyi programjáról is, amely elsősorban létező utak fenntartását és a bekötőutak felkarolását tűzte ki céljául, de nem ha­nyagolja el a nemzetközi utak kiépítését Közb­eem BÚTORAINK jók, olcsók és megbízhatóak. Nálunk mindenki vásá­­rolhat. Fizetési kedvezmény. Köztisztviselők Szövet­kezete Bútorosztálya Budapest, IX., Mester­ utca 16. sem. Felemelték az útfenntartási büdzsét és a Calais—Stambul transzkontinentális út egyik magyarországi szakaszát, a budapest—kecskeméti szakaszt már októ­ber végén átadják a forgalomnak. Nagy súlyt helyez arra, hogy a Budapestre vezető utak megfelelően kiépíttessenek és javíttassanak, mert ezen a téren tartha­tatlan a helyzet, ezen keresztül örömmel támogatja a magyar Touring Club akció­ját, amely a közúti forgalom szempont­jából kívánja Budapestet gyökeresen át­alakítani. A forgalom terén általában a javulás tünetei tapasztalhatók, amit bi­zonyít az a körülmény is, hogy a Máv­ forgalma az utolsó négy-öt hónapban javult, sőt hasonló javulás mutatkozik a külföldi országokban is. Minden becsü­letes igyekezetet — fejezte be beszédét a miniszter — örömmel üdvözöl, ami a magyar glóbuszt mozgásra bírja s mint a mozgást szimbolizáló alakulatot, üd­vözli a magyar Touring Clubot. Befejezésül még dr. Rakovszky Iván dis­dnök szólalt fel, aki beszédében ér­dekes bejelentést tett: a Münchenben ülé­sező Alliance Internationale de Turisme igazgatósága elhatározta, hogy felkéri a magyar kormányt a transzkontinentális út nemzetközi értekezletének Budapestre való összehívására. Ez a bejelentés is igazolja, hogy mi­lyen fontos összekötő tényezővé váltak a Magyarországon át vezető utak a kelet és a nyugat autóforgalmának lebonyolí­­tásában. 3

Next