Nemzeti Ujság, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)
1934-03-24 / 67. szám
Szombat, 1934 március 24. NEMZETI ÚJSÁG MEGOLDÓDOTT HUSZTI IBOLYA REJTÉLYE! Külföldről történő átutalások állanak a titokzatos pénzküldemények mögött A rejtélyes budapesti pénzközvetítő hónapokkal ezelőtt Elekes Piri néven küldözgette a pénz összegeket Huszti Ibolya rejtélye három napig élénken foglalkoztatta a rendőrséget. Az egész város lakossága nagy érdeklődéssel kísérte a nyomozás minden egyes fázisát és várta a megoldást, mi lehet a rejtélyes pénzküldemények hátterében. Testvér lapunk, az Új Nemzedék, részlletes cikkek keretében fejtegette a megoldási lehetőségeket és két feltevésről számolt be. Az egyik szerint pénzhamisítók lehettek a titokzatos pénzküldözgetők, a másik kombináció pedig, amely egyre valószínűbbé vált, az volt, hogy valutasikolási ügy áll Huszti Ibolya rejtéllye mögött. A pénzhamisítókra vonatkozó kombináció hamarosan megdőlt. Ezt a pénzküldemények összege cáfolja meg. Legfőképpen ellene szólt a dr. Baár Jenőnek küldött 1000 pengő, melyet a rejtélyes ismeretlen tíz darab 100 pengős címletben adott fel a Szinyei-Merce utcai postahivatalban. Ha hamis 100 pengősökről lett volna szó és a pénzhamisító bandának a pénzküldeményekkel az lett volna a célja, hogy így ellenőrizze a hamisítások sikerességét, akkor elegendő lett volna, ha a hamis 100 pengős kliséről készült egyetlen 100 pengős címletű bankjegyet tesz ki a próbának. Maradt tehát a másik kombináció, a vidutasibolást... A sibolásnak az a meghonosodott formája, amelynek segítségével megszállt területen lévő követeléseket Magyarország területére utalhatnak lát. Ennek a feltevésnek a komolyságát megerősítette az a körülmény, hogy noha dr. Baár Jenő a Huszti Ibolya néven kapott 1000 pengőt beszolgáltatta a rendőrségre, mint ismeretlen forrásból eredő pénzt, elismerte, hogy ugyanebben az időben hasonló összegű pénzküldeményt várt megszállt területről, rokonaitól, akik leánya esküvőjére pénzt ígértek. Az ügyben szereplő határmenti horganylemezgyár, amely 189 pengőt kapott „Huszti Ibolyától“, igen sok megszállt területi vállalattal áll üzleti összeköttetésben és itt is valószínű, hogy ezt az összeget valamelyik megszállt területi vállalat küldte el tartozásának kiegyenlítésére a horganylemezgyár címére. A pénzközvetítést minden egyes alkalommal a megszállt területen lévő pénzügynök budapesti üzlettársa és exponense bonyolította le. Ez az pénzügynök azért választott álnevet, hogy a gyakori pénzküldözgetésekkel ne tegye ismertté a nevét és fedezze magát az esetleges leleplezés ellen. Holtpontra jut a rendőri nyomozás Kérdéses volt ezek után, hogy a pénzügynök miért választotta éppen a Huszti Ibolya nevet és ha már a festőművésznő nevét tüntette fel mint feladóét, miért nem értesítette erről a címzetteket. A rendőrségnek csak egyetlen pozitív adata volt és pedig az, hogy a dr. Baár Jenőnek Szegedre küldött 1000 pengőt a Szinyei Merse utcai 63. postahivatalnál adták fel. A detektívek ki is mentek ebbe a postahivatalba, hogy közelebbi részleteket tudjanak meg a rejtélyes feladóról, de a postamesternő az üzletszabályzatra való hivatkozással minden felvilágosítás elől mereven elzárkózott. A rendőri nyomozás két nap múlva holtpontra jutott és be is fejeződött. Pénteken délelőtt az aktákat lezárták és elküldték Szegedre, mivel dr. Baár Jenő ott tette a feljelentést, a vizsgálatot próbálja az ottani rendőrség tovább folytatni. Ilyen előzmények után próbáltam meg magam utánajárni, mi állhat Huszti Ibolya rejtélye mögött. Telefonon felhívtam a 63. postahivatalt és kértem, hogy adjanak valami közelebbi felvilágosítást és nyomravezető adatot arra az illetőre nézve, aki az ottani postahivatalban március 10-én 1000 pengőt adott fel Huszti Ibolya nevén dr. Baár Jenő, a szegedi OTI igazgatója részére. — Nagyon sajnálom, csak a postaigazgatóság engedelmével mondhatnék valamit — felelte egy női hang. Béni postafőigazgató, akihez a további kérdéssel fordultam, ezt felelte: — Lehetetlen, kérem. Az üzlet szabályzatai alapján felvilágosítást adni egyedül csak a feladó részére vagyunk kötelesek. Ha az illető igazolja magát és a küldemény körül valamit reklamál. Ebben az esetben bizonyos adatokkal a feladó rendelkezésére tudunk állani. A postafőigazgatóval folytatott telefonbeszélgetés után tehát „előírás szerint“ Huszti Ibolya festőművésznővel együtt jelentkeztem a Szinyei Merse utcai postahivatal ablakánál. A postahivatal nyomravezető adatai — Felvilágosítást szeretnénk kérni — szólítottam meg a postamesternőt a március 10-én dr. Baár Jenőnek feladott 1000 pengős küldeményről. — Nem lehet! — Kérem, a feladó itt áll. — Ez a hölgy ! — Igen. — De hiszen a küldeményeket egy férfi adta fel!? — A feladó revényein az áll kérem, hogy Huszti Ibolya feladó. Huszti Ibolya itt van, kérem tessék az üzletszabályzatok értelmében neki megadni a szükséges felvilágosítást. Mit tehetett egyebet a postamesternő, beszélni kezdett. Sok mindent mondott, ami a nyomozás szempontjából érdekes és egyben útbaigazítás is volt a rejtély megoldásának kialakulásához. Kiderült, hogy március 10-én délelőtt nemcsak dr. Baár Jenő részére adtak fel ebben a postahivatalban Huszti Ibolya nevén pénzküldeményeket, hanem ugyanakkor a rejtélyes ismeretlen még hat más címen is küldött ugyancsak ezen a néven összegeket. Különféle tételek szerepelnek: 50, 100, 120, 200, 180 és 220 pengő. — És nem méltóztatik emlékezni arra, nagyságos asszonyom, hogy ez a férfi máskor is megfordult ebben a postahivatalban? Talán ismerik is? — Nem emlékszem rá és a tisztviselőnek sem, hogy máskor járt volna itt az a férfi. Tekintettel arra, hogy sok pénzt fizetett be és több utalványt nyújtott át, valószínű, hogy itt a postán emlékeznek is ennek a férfinek a külsejére. Személyleirás a rejtélyes pénzküldőről — Igen, talán húsz percig tartózkodott a hivatalban. A személyleírásra is emlékszünk: magas növésű, barna, ötven év körüli jóltáplált, kimondottan elegáns, úri benyomást keltő, borotvált arcú férfi volt, aki fekete, jólszabott télikabátot viselt. — Miként viselkedett? Normális ember benyomását keltette? — Hogyne — felelt a postamesternő. — Kifogástalan, kellemes modorú, jó fellépésű úriembernek látszott. Még egy utolsó kérdést tettem fel: — Nem mondhatná meg, nagyságos aszszonyom, hogy ki az a hat személy, akiknek Baár Jenőn kívül ez az ismeretlen férfi aznap pénzt küldött még? A postamesternő elővette az ívet, megnézte s aztán kijelentette, hogy ezt már nem mondhatja meg, mert az üzletszabályzatok tiltják. Utólagos bocsánatot kérek a postamesternőtől, mert „véletlenül“ megláttam, hogy a 200 pengős küldemény Nagytéténybe szólt. Ezt megjegyeztem s ezek után elköszöntem. Délután Huszti Ibolyával együtt Nagytéténybe siettünk, hogy megállapítsuk, ki kapta ott a festőművésznő nevében küldött 200 pengőt. A postahivatalnál nem lehetett zöldágra vergődni, készséggel megmondották volna, ha erre a postaigazgatóság felhatalmazta volna őket. Annyit azonban valahogy mégis sikerült megtudnom, hogy a 200 pengős küldeményt egy özvegyasszony kapta kézhez, aki Nagytétény szélén lakik egy különálló villaszerű házban. Nagytétényben az emberek jól ismerik egymást... A nagyközségek kaszinója rendszerint a korcsma. Ide állítottam be, hogy a további adatokat megtudjam. Abból a feltevésből kiindulva, hogy valutasibolási ügy állhat a rejtély mögött, fel kellett tételeznem: a nagytétényi címzett — miután eddig nem jelentkezett a 200 pengő miatt a rendőrségen — tudja, milyen célból és kitől kapta az összeget és valószínű, hogy máskor is kapott hasonló eredetű összegeket. A korcsmában egy, a nagytétényieket jól ismerő férfi azonnal rájött s meg is mondta, ki ez az egyedülálló özvegyaszszony és hol lakik. Elvezetett a lakásáig. A szóbanforgó úriasszony E. G.-né. A nevét később megérthető okokból nem írjuk ki. Itt a rejtély megoldása! Hosszukopogtatásra nyílt csak ki a villa ajtaja s a nyugalmazott főispán özvegye sajátmaga nyitott ajtót — Ne tessék haragudni, méltóságos aszszonyom, de a Huszti Ibolya rejtélye ügyében jöttem. Tekintete a névjegyemre esett és ijedten kiáltott fel: —Óh Istenem, kérem, ez olyan kellemetlen nekem. Hagyják békében már az urak ezt az ügyet!... Csak ártanak vele... — Méltóságos asszonyom, kapott a napokban 200 pengőt Huszti Ibolya néven? — Igen, igen, kérem... Dehát miért, kell forszírozni ezt az ügyet? — Ez a hölgy mellettem ugyanis Huszti Ibolya — mutattam rá a festőművésznőre —■ és ő maga szeretné legjobban tudni, milyen rejtélyes dolgok történnek az ő neve alatt. — Ja hát az egészen más akkor!... — szólt az úriasszony és betessékelt bennünket az elegánsan berendezett lakásba. — Egyszóval, méltóságos asszonyom, tudja, mit jelentenek ezek a különös postaküldemények? — Persze, hogy tudom, Bácskában házam van és azt bérbe adtam ki. A házbért, a havi 100 pengőt két hónaponkint küldik el postautalványon. Semmiféle bűntényről nincs szó, pusztán csak arról, hogy a jugoszláv hatóságok megkerülésével történő átutalások ezek. Huszti Ibolya boldogan csapta össze a kezét. A festőművésznő, amióta a körülötte lévő titokzatosság kipattant, izgatottan várta a fejleményeket, mert azt hitte, hogy valami bűnügy, vagy kommunista ügy középpontjába keveredett a neve. — Hála Istennek! Már azt hittem, hogy valami bűntény középpontjába állítottak. — És méltóságos asszonyomnak nem tűnt fel az, hogy Huszti Ibolya néven kapta most a 200 pengőt? — Fogalmam sincs róla, de nem is érdekel és nem kell, hogy valakit is érdekeljen. — Nem, mert ez a budapesti pénzügynök érthető okoknál fogva mindig álnéven küldi ezeket az összegeket. A feladó nevét mindig változtatja. Hónapokkal ezelőtt például Elekes Pirit írt rá az utalványra, aki, nem emlékszem már jól, a Park Szanatóriumban vagy a Park Panzióban lakott. — És tudja méltóságos asszonyom azt, hogy ki ezt a budapesti ember, aki ezeket a pénzeket küldözgeti? — Most még csak egy probléma megoldása maradt hátra: miért reklamálta dr. Baár Jenő a „titokzatos küldeményt“? — Nagyon egyszerű — oldotta meg a kérdést az úriasszony —, Baár Jenő először kapott ilyen küldeményt s nem tudta, hogy az ilyen átutalásoknak ez a technikája. Borbély Zoltán. Városi raktár, Teréz körút 43/a. magyarország FONTOS SZEREPET KAPOTT A TRANSZKONTINENTALS FORGALOM LEBONYOLÍtÁSÁBAN Fabingi kereskedelmi miniszter érdekes bejelentései a Touring Club díszvacsorájon A magyar Touring Club vezetősége, abból az alkalomból, hogy sikerült végleg biztosítani a transzkontinentális autóútnak Magyarországon keresztül történő vezetését s ugyanakkor mozgalmat indított Budapest közúti forgalmának szabályozására — díszvacsorát rendezett a Dunapalota-szálloda nagytermében, amelyen közel százan vettek részt. Az előkelő közönség soraiban megjelent Albrecht főherceg, Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter, Herczeg Ferenc, Huszár Aladár főpolgármester, Nánássy- Megay Ernő altábornagy, városparancsnok, Tormay Géza államtitkár, Liber Endre alpolgármester, dr. Rakovszky Iván, a klub díszelnöke. Éber Antal és még számosan közéletünk kiválóságai közül. Dr. Rakovszky Iván meleg szavakkal köszöntötte fel a megjelent előkelőségeket, majd Vermes Gyula, a klub elnöke méltatta a Magyarországon átvezető transzkontinentális út jelentőségét, amelynek építése teljes erővel folyamatban van s a kormány kilátásba helyezte az építés biztosítását és az út karbantartását. Ezután dr. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter állott fel szólásra és általános érdeklődés mellett elmondott beszédében vázolta a vasutaknak és a gépjárműveknek egymáshoz való viszonyát s hangsúlyozta, hogy a közlekedés összes kérdéseit egyesítve igyekeznek úgy a vasutat, mint az automobilizmust kielégítő megoldást találni. Teljes jóakarattal viseltetik az automobilizmus iránt, ami kifejezésre jut abban az intézkedésében is, hogy a tömeges kiváltásra váró áprilisi autóadóbélyegeket már Nagy csütörtökön kiadatta, hogy ezzel a húsvéti autótúrákra készülődök idő előtti elindulását elősegítse. Beszélt a kormány útügyi programjáról is, amely elsősorban létező utak fenntartását és a bekötőutak felkarolását tűzte ki céljául, de nem hanyagolja el a nemzetközi utak kiépítését Közbeem BÚTORAINK jók, olcsók és megbízhatóak. Nálunk mindenki vásárolhat. Fizetési kedvezmény. Köztisztviselők Szövetkezete Bútorosztálya Budapest, IX., Mester utca 16. sem. Felemelték az útfenntartási büdzsét és a Calais—Stambul transzkontinentális út egyik magyarországi szakaszát, a budapest—kecskeméti szakaszt már október végén átadják a forgalomnak. Nagy súlyt helyez arra, hogy a Budapestre vezető utak megfelelően kiépíttessenek és javíttassanak, mert ezen a téren tarthatatlan a helyzet, ezen keresztül örömmel támogatja a magyar Touring Club akcióját, amely a közúti forgalom szempontjából kívánja Budapestet gyökeresen átalakítani. A forgalom terén általában a javulás tünetei tapasztalhatók, amit bizonyít az a körülmény is, hogy a Máv forgalma az utolsó négy-öt hónapban javult, sőt hasonló javulás mutatkozik a külföldi országokban is. Minden becsületes igyekezetet — fejezte be beszédét a miniszter — örömmel üdvözöl, ami a magyar glóbuszt mozgásra bírja s mint a mozgást szimbolizáló alakulatot, üdvözli a magyar Touring Clubot. Befejezésül még dr. Rakovszky Iván disdnök szólalt fel, aki beszédében érdekes bejelentést tett: a Münchenben ülésező Alliance Internationale de Turisme igazgatósága elhatározta, hogy felkéri a magyar kormányt a transzkontinentális út nemzetközi értekezletének Budapestre való összehívására. Ez a bejelentés is igazolja, hogy milyen fontos összekötő tényezővé váltak a Magyarországon át vezető utak a kelet és a nyugat autóforgalmának lebonyolításában. 3