Nemzeti Ujság, 1934. március (16. évfolyam, 48-72. szám)

1934-03-25 / 68. szám

Vasárnap, M54 már­ci­us 25. NEMZETI ÚJSÁG ANGLIA VILÁGHATALMA amelyet földrajzi adottsága révén gyarmatosító zsenijével szerzett, az Óceánok uralmán nyugszik s a Földközi-tengeren át ÉRDEKKÖZÖSSÉGBEN VAN MAGYARORSZÁGGAL Sokat hal lünk a régi Rómáról, hogy miképpen alapította meg Romulus, hogy minő küzdelmet folytattak a gőgös patrí­ciusokkal a földhöz ragadt plebejusok, hogy a két Gradius testvér milyen hősi küzdelmet vívott egy igazságosabb föld­reformért és Pompeius meg Caesar mi­ként vetélkedtek a legfőbb hatalomért. De annál kevesebb szó esik arról a cso­dával határos erőről, amely ezt a kicsi Rómát, a pásztorok és gyülevész nép egykori fészkét a világ urává tette. Rit­kán elmélkedünk arról, hogy miféle cso­dás képesség lakhatott a latin pásztorok ivadékaiban, akik a város csodás alapí­tásától számítva néhány száz esztendő leforgása alatt a soknyelvű és különböző kultúrájú Itáliát teljesen uralma alá gyűrték és latinná tették és egy két év­századdal később már az egész Földközi­tenger vidékét egy hatalmas világbiro­dalommá foglalták össze. Olyan világ­birodalmat teremtett, amilyennek mását csak most szemlélhetjük az angol világ­­birodalom képében. Az is, ez is igazi világbirodalom, mert parancsszavára több kontinens hallgat. E tényezők közül első a szokatlanul ügyes gyarmatosító készség, a másik a sokat emlegetett földrajzi adottság. A latin nép egyszerű életet élt s akkor, amikor egy új területet megszerzett, azt igazságosan kormányozta. Soha nem avatkozott vallási és kulturális ügyeikbe és sohasem korlátozta alattvalóit nyel­vük használatában. A legnagyobb válto­zás az volt, hogy a római katonával és hivatalnokkal együtt bevonult a rend és a béke is. Igaz, hogy bevonult a latin nyelv hivatalos használata is, amelynek megtanulása kényszer nélkül is könnyen ment, mert ez volt akkor a világnyelv, másrészt a gazdasági boldogulás is köny­­nyebben ment általa. Mindez, amiből nagyon sokat tanul­hatna ma is a nagyralátó államocskák egész sora, nem lett volna elegendő egy világuralom létesítéséhez. A sok más té­nyező közül csak egyet hangsúlyozunk, mint olyat, amelynek fontossága ma is teljes érvényben van. Ez­ a hatalmas út­hálózat kiépítése. A praktikus latin szel­lem Rómát a birodalom legtávolabb eső pontjáig minden irányban a legnagysze­rűbb utakkal látta el. A minden út Ró­mába vezet szálló ige máig él. Az útháló­zat kiépítése a legnagyobb gonddal tör­tént. Olyan utakat építettek, hogy ma is megvannak. Ezt az államépítő bölcsessé­get a mai államok is utánozzák. Az ame­rikai, óceántól óceánig futó, úgynevezett pacifikus vasutak és autóstradák, az oro­szok ázsiai vasútjai ugyanebből a célból épültek. Vagyis a különböző gazdasági természetű országrészeket gyors és haté­kony közlekedéssel kapcsolják össze. Arra is szolgálnak még, hogy a biroda­lom legtávolabb eső darabja is szervesen hozzáfűződjék az egészhez. Azt, hogy a latin világbirodalom egységes közigazga­tása, védelme és gazdasági berendezke­dése csakis e hatalmas úthálózat létesí­tése árán volt kivihető, egy csöppet sem vitás. Más szóval a latin világbirodalom fennállása e hatalmas úthálózaton is nyugodott. A világbirodalom alapításának másik tényezője a földrajzi adottság volt. Az Itáliai-félsziget központian nyúlik be a Földközi-tengerbe s ennek a félszigetnek vizi és szárazföldi centrumában fekszik Róma, a mocsaraktól és hegyektől védett örök város. Ebből a városból kényszerítő szükség volt terjeszkedni észak és dél felé szárazon és vizen. A földrajzi adott­ságot nem szabad olyannak képzelni, amely minden esetben hatékony. Nem. De a földrajzi helyzetben rejlő erő azon­nal hatékony, ha valami azt mozgásba hozza. Fényes példa erre az angol világbiro­dalom. Az angol szigetek — a mai angol világbirodalom anyaállama — évszázado­kon át Európa árnyékában feküdt. Ez volt az ultima Tule, a világ vége. Ámde pompás partvidéke, kitűnő kikötői, nagy­szerű fekvése azonnal hatottak, amint a hajózás a Földközi-tengerről az Atlanti­óceánra tért át. A világjárásból eredő előnyöket jól megérezte Erzsébet királynő és elindította népét a világ felé és meg­indult a világ gyarmatosítása, amit a vi­láguralma követett. A probléma megoldását nagyon egy­szerű volna elintézni úgy, hogy a latin népet minden másnál kiválóbbnak je­lentjük ki. Azt mondjuk, hogy a latin nép olyan hatalmas gondolat birtokosa volt, amely egy egész népet olyan népi erővel ruház fel, hogy a gondolatot tetté válthatta. Csak az a baj, hogy ilyen ki­váltságos nép több is volt a világon. Sőt akadtak kiválóbbak is. Bizonyos például, hogy szellemiség dolgában a görög messze túlhaladta a latint. De korábbi és későbbi birodalmakról is tudunk, amelyek szellemiség dolgában a latinnal egyenértékűek vagy értékesebbek voltak. Bizonyos, hogy a latin nem tartozott az érzelmes népek közé, éppen úgy, mint az angol se. A világbirodalom megala­kítása nem érzelmi, hanem értelmi tény volt az egyiknél is, a másiknál is. Ahhoz azonban, hogy egy nép vezető rétegében nagyvonalú elhatározások foganjanak meg és a népben legyen erő az elhatáro­zásokat tette valósítani, az egész nép romlatlan erkölcsi értékén kívül sok más tényezőre is szükség volt. Az angol világuralom, éppen úgy, mint a latin, tudatos és jól kigondolt terveken épült fel. Az angol éppen olyan zárkózott volt, mint a latin és éppen úgy értelmi cselekedetekre hajlamos. Kitűnő állam­alkotó, nagyszerűen dolgos és becsülete­sen kormányzó. Az uralma alá került népeket nem akarja átformálni, nem kí­vánja őket angollá tenni. De minden nép szívesen tanulja meg az angol nyelvet és szívesen ismeri el az angol világbiro­dalomhoz tartozás előnyeit. Amint az ókori világbirodalom egyik oszlopa a hatalmas úthálózat volt, úgy a mai angol világuralom is a nagy és fontos közlekedési útvonalak megszerzé­sén épült fel. Azzal a különbséggel, hogy a latin világbirodalom szárazföldi jel­legű volt kezdetben és maradt végig, az angol imperium ellenben minden időben tengeri. A latin világbirodalom a Föld­közi-tenger uralmát biztosíttatta magá­nak, az angol pedig az összes óceáno­kon való uralomra törekedett. Az angol világuralom — a british empire — a ten­geren nyugszik. Az angol államférfiak ránevelődtek a nagyvonalú világszemléletre, csak úgy, mint annak idején a latin ifjúság. A nagy tervek és a hosszú megvalósulások vezetik az angol közszellemet. Az óriás terjedelmű tengerek, a hosszú utak, a lassú, de folyton­ haladás elvét terem­tették meg. Az angol szigeteken alakult birodalom, ha akarja törődik Európa ügyeivel — ha éppen úgy tetszik — nem törődik vele. Az angol közvélemény azonban minden olyan eseményt számon­­tart, amely bármilyen vonatkozásban érinti az angol világuralmat. Ezt szépem mutatja az angol tengeri állomások vé­delmi vonalak és fontos átjárók meg­szerzése. A Földközi-tenge­r a legutóbbi évszá­zadot alatt egyszerű átjáróvá lett .xa­r óta a nyugati hatalmak elosztották ma­guk között a világot és Ázsiában, Afri­kában és Óceániában nagy terjedelmű gyarmatok keletkeztek, azóta a Föld­­közi-tenger jelentőségét vesztette. Csak, mint útvonal fontos, Amerika felfede­zése óta (1492) a hajózás az Atlanti­­óceánra terelődött át. Azóta tűntek el az olasz város­államok, amin­ Velence vagy Genova voltak. De az angol előre­látás biztosította magának a Földközi­­tengert. Erre szüksége volt, hogy az európai államok koncertjében megfelelő helyet szerezzen magának, másrészt, hogy a keletre vivő tengeri útnak ura maradjon. Gibraltár 30 km széles ten­gerszoros, a Földközi-tenger bejárata. Ez angollá lett 1704-ben. Értéktelen szikladarab ez a G-iibraltár. Mindössze 5 km 2, amely leválik a Pireneus-félsziget­ről, mint a hüvelykujj a tenyérről. Most a világ egyik legnagyobb erőssége. Meg­tömve angol messzehon­dó ágyukkal és kikötőjében a leghatékonyabb csatar­hajók vesztegelnek. Angol hozzájárulás nélkül nincs se ki, se be­ut a Földközi­­tengerbe. Egy századdal rá megszállja Málta-szigetét. Ez a kis sziget ideálisan védett kikötővárosával, La Valettá­val együtt a Földközi-tenger második nagy erőssége. Afrika és Sicilia között 300 km a tengeri út. Az átjárást Anglia bár­mikor ellenőrizheti, ha úgy tetszik, megszakíthatja. Az egyiptomi kormány igyekvésével és az osztrák Negreli­ mérnök terve alapján a franciák meg­építik a Szuez-csatornát (1869). Az an­golok azonnal átlátták, hogy a Szuez­­csatorna birtoka az angol világbiroda­lom életkérdése. A megnyitás ünneplése után a francia és egyiptomi érdekek el­lenére már 1875-ben a csatorna-részvé­nyek többsége angol kézen van. A Sziuezi-csat­ornát érzékenyen veszélyez­tethetné Ciprus-szigete. 1878-ban ez is angollá lesz. A berlini kongresszuson lord Beaconsfield (Disraeli) olyan szol­gálatokat tett az akkori török biroda­lomnak, hogy az hálája jeléül az ango­loknak ajándékozta a szigetet. Az ango­lok mohón kaptak utána. A Földközi­­tenger bejárata Gibraltárnál van, kijá­rata Szueznél. Mindkettő angol birtok, az egyik bevehetetlen erősség és mű­­d­­hető megtömve a legmodernebb csata­hajókkal. Ez azt jelenti, hogy Európa déli felében semmi sem történhetik Anglia ellenére. A legutolsó lépés a vi­lágháború után 1923-ban történt, amikor A gyarmatosító zseni s a földrajzi adottság a Szülőktől Jóságukért és szépségükért: a KOVACSEVICS gyermek­ruhák. A kibővített gyermekruha-osztályon hatalmas választék várja: az apróságokat, é­s parányi árak: a Szülőket. Játszóruha « Matrózruha 7A ripsz vászonból, 2 éves gyermek részére _ P B szövetből, 6 éves nagyság, leánykák részére, P ’ «3« / W Emelkedés 20 011. Emelkedés 70 Ul! Leánykaruha e Trench-coat OAA prepe de chinebél, 3 éves gyermek részére... P­­f«iw leánykák és fiuk részére, 3 éves nagyság P B­­3,élU Emelkedés 50 HU Emelkedés 70­­111. iFiu sportruha 1A «A Matrózkabát színes, 3 éves gyermek részére _. ..............P leánykák és Hók részére. S éves nagyság... P I ViVV Emelkedés 40 011 Emelkedés 70 (ill. Gyermekruhák, kabátok, fehérneműek, kötöttáruk, cipők, stb., kitűnő minőségben. Gyermekcipő-osztályomon óriási választék minden fajta gyermekcipőben. Hovácsevko thomka IV. Petőfi Látyrc-utca X tel.: 697-03, 697-61, 697-66. 9

Next