Nemzeti Ujság, 1934. július (16. évfolyam, 147-171. szám)
1934-07-03 / 147. szám
Hatvannál több kivégzéssel tisztogattak Németországban Időjárás ■— ■ — - ' —' — ■■ — — ■ ■■— .......Dreftrn Meteorológiai ^ ügyben elhang-Intézet jelentése* wbbbw tetőse ■opnir zott a. vádbeszéd Gyengülő északi W KI RI, W T W — Genes a szovszél, változó fel- I SmmMm EW jf|l ifi g lü Em Hl - ^ - lettel szövetkekezeti helyen- iWl JS? gjW^l H Wm fft] | Üli TET tik — Holtpontra kint, de inkább | ^§S |f§ ' m W® Jfjy ||| 1 ^ ||§ ül H 1 UV jutott az autóscsak keleten, H ti iBLiiffffl TM Hti iMLfiT a»»- Ml ^ÜLJlJpj banditák nyomorutó zápor esőí zása - Kialakult nyugaton éjjeli ^ évfolyam 147. szám + KEDD ♦ Budapest, 1934 julius ^^^^m^terve Papén alkancellár a francia sajtó szerint fogoly Lutze Viktort nevezte ki Hitler a rohamosztagosok új vezérkari főnökévé A lázadásban résztvett Karl Ernst-t, a berlini rohamosztagosok parancsnokát kivégezték Dr. Schilberszky Károly egyetemi professzor nyugalomba vonult A mi katonáink (K.L) Ebben az elven először rendeztek nagyarányú látványos ünnepséget a Hadsereg Sporthét végeztével. A honvédség vezetőségének nyilván az volt a célja, hogy azt a sok értéket, amely így, a sporthét alkalmából meg csillog, ne vonja el a nagyközönség elől, hanem megmutassa, hozzáférhetővé tegye mindazok számára, akik ezt a nemzeti hadsereget szívből szeretik és minden megmozdulását teljes együttérzéssel kísérik. Ezért rendezte a záróünnepséget az új ügetőpályán, amelynek egykilométeres kerülete tele van tribünnel. Sok tízezer ember fér el ezeken a tribünökön és hogy a Hadsereg Sporthét rendezőségének menynyire igaza volt, azt semmi sem bizonyítja jobban, mint hogy vasárnap délután megtelt minden talpalatnyi hely. Azokat, akik eljöttek, nem csupán a látványosság vonzotta, mert hiszen nem is tudhatták előre, milyen látványosságban lesz részük. Hanem eljöttek azért, hogy bizonyítékát adják a nemzeti hadsereg iránt érzett szeretetüknek, hogy tüntessenek e mellett az intézmény mellett, amely a legnehezebb időkben, úgyszólván az egész világ ellen átmentette, megőrizte és továbbfejlesztette ennek a nemzetnek egyik legnagyobb értékét, a katonai erényeket. A szeretet megnyilatkozása volt ez a vasárnapi felvonulás és a honvédség újra megmutatta, hogy mit jelent a nemzet életében! Látszólag apróság, de itt is hangsúlyoznunk kell, milyen előzékenységgel fogadták az érkező közönséget. Nem kellett jegyszedőkkel verekedni, rendezőkkel vitatkozni, a rendezők katonák voltak. Ahogyan az érdeklődőket eligazították, helyükre kísérték, abban benne volt a magyar katona szinte legendás lovagiassága. A közönség egyszeriben otthon érezte magát, tudta, hogy szívesen látott vendége annak a hadseregnek, amely belőle, a polgárságból teremtődött meg s amelyet tőle elszakítani semmiféle ékvező kísérletezéssel nem lehet soha. Egyetlen család volt résztvevő, rendező és közönség, s a magyar család tiszta érzelmei, a kölcsönös megbecsülés, szeretet s előzékenység tették ezt a délutánt feledhetetlenné. Aztán feledhetetlenné tette az is, amit láttunk. A szem káprázott s elfáradt a kaleidoszkópszerűen változó látványosság élvezetében, de boldogan dobogott ennek a harmincezres tömegnek egy ütemre lüktető szíve is. Túl a látványosságon, mindenki öntudatlanul érezte, milyen fontos és pótolhatatlan az a hivatás, amelyet a nemzet életében a hadsereg betölt. Nem háborúra gondolunk ebben a pillanatban. A béke hadseregének is van feladata, s ezt a feladatot a honvédség páratlanul végzi. Abból a kitűnő anyagból, amelyet a magyar nép örömmel bocsájt rendelkezésére, olyan fegyelmezett, összefogott egységet teremtett, amely nemcsak tömegben sokszorozza meg az erőt, hanem az egyes embert is beláthatatlanul értékesebbé teszi. A fegyelem és a jó vezetés a nép egyszerű fiaiból rendszeresen dolgozni tudó, nélkülözéseket keményen álló, talpig férfit nevel és ha részesévé teszi olyan produkcióknak, amelyeket vasárnap láttunk, akkor olyan jogos büszkeséget önt belé, amelynél nagyobb és bobdogntóbb csak a mi büszkeségünk lehet A miénk, akik örömmel láttuk a nemzeti hadsereg szellemének ezt a megnyilvánulását és büszkén követeljük, valljuk magunkénak a nemzeti hadsereg minden egyes tisztjét és közlegényét. Külön elismerés és hála azoknak, akik a produkciókat előkészítették, hóban, fagyban, rekkenő kánikulában együtt dolgoztak és lelkesedtek a legénységgel az ünnep sikeréért A katonák nem szoktak beszélni, tetteik beszélnek helyettük. Ez a vasárnapi ünnepség azt mondta a polgárságnak: mi nem ismerünk kasztot, elkülönülést Érezzük, tudjuk és gyakoroljuk a közösséget a polgári társadalommal. Szeretettel hívunk és látunk magunk között mindenkit, aki ugyanazt a nagy célt szolgálja. A mi ünnepünk a polgárság ünnepe, dicsőségünk, eredményeink, örömünk és bánatunk éppen úgy a polgárságé, mint a miénk. A hadseregnek erre az el nem mondott, de annál fényesebben bizonyított nyilatkozatára a polgárságnak is csak egy, válasza lehet: mi is érezzük ezt a közösséget és köszönjük a hadsereg vezetőségének, hogy alkalmat adott szeretetünk megnyilatkozására. Büszkék vagyunk a honvédségre és minden erőnkkel támogatunk minden olyan kísérletet, amely ennek a szeretetnek a fokozására s az egybeforradás dokumentálására irányul. Van más is, amiért a vasárnapi ünnep rendezőinek közönettel tartozunk. A közönség. Nagy sporteseményeknél, ünnepi felvonulásoknál azt szokták mondani: ott volt tout Budapest. Nos, ezt a tout Budapestet vasárnap nem láttuk. Nem voltak ott azok az unalomig megszokott KIEGYEZÉS Kimondta a nagy tételt: — Szeretnék szerelmes lenni. Éppen a rántott csirke combjával vesződött A friss, puha húst bántotta a csontról, amikor odadobta a másik két ember felé ezt a vallomásfélét Kicsit döbbentően hatott ez a pár szó, azzal is, amit jelentett azzal is, ahogy elhangzott őszintén, komolyan, felszínes társalgás sima tükrébe homályt vetően. A lány a torkát köszörülte. Bátortalanul nevetni próbált de nem tudta, tetszene-e nevetése valamelyik férfinak. — Hogy, hogy? — érdeklődött aztán az örök asszony született diplomata semmitmondásával, mert érezte, hogy valamit szólni kell. Fiatal volt még. Tizennyolc-húsz éves. Nem értett hozzá, hogy felvillanó kurta szóval lökje előbbre a férfi gondolatát Ezenkívül meghatódott és ijedt is egy kicsit A félve tisztelt két „D“ között ült ahogy a társaságban Dénest és Dezsőt, Castort és Polluxot játszó két jóbarátot hívták. A két D mozdulatlan arcán ritkán mutatkozott tetszés, vagy bosszúság. Minden társaság öregjéhez húztak s igy büffé idején vagy kettesben, vagy a komolyabb elemek társaságában vacsorázták. Márti nem merte megkérdezni, miért hívták ma őt magukkal harmadiknak a lampionok szelíd fényétől félhomályos terrasz apró asztalához. Igyekezett kitenni magáért. Nevetgélt, csacsogott. Bájos semmiségeket mondott, édes haszontalanságokat kérdezett. Érdeklődött mindegyik férfi munkája iránt. Eleinte Dezső is, Dénes is pompásan viselkedett. Nyoma sem volt náluk annak a társaságban divatos beszédmodornak, amely eredetinek indul és a végén nyeglén reccsen. Egyszerű és pallérozott mondatokkal váltották fel a szót, a jó csevegők biztonságával, mintha minden mondatukat írásba adnák. Jól is ment minden, míg Dénes oda nem vágta ezt az előzmény nélküli mondatot: — Szeretnék szerelmes lenni. IRTA: SAÁD BÉLA Vágy sóhajtott a szavában. Keserűség tett szomorkodós fogót a hangjára. Előzmény nélkül és nagyon mélyről kilobbant belőle a férfi asszonykeresése. A lány, ez a kicsi lány, aki büszke volt eddig könyviszagú élettapasztalataira, leányszobákban szedett „meséld csak gyorsan“ férfiismeretére, egyszeriben összehúzodott, eltört a hangja, nem az volt többé, akit játszott, csak akinek látszott: a szép emberflóra bimbózó hajnalkája. Mély kék szeme kinyílott, ösztönös bámulattal fordult a férfi felé. Várt. Érezte, valami új, igazi és természetes kezdődik. Kelt a nap. A két D. rá sem ügyelt. Nem tudták volna megmondani, miért is ültették maguk közé Mártit. Talán tapstalan, bólintó hallgatónak, talán parttalan bírónak. Dezső hamar rácsapott Dénes szavára. — Gondolkozol, a vágyad tehát aligha teljesülhet. Az ész pusztítja az érzést. Vissza a faluba annyi, mint vissza az érzésekhez. Az ember először érzett, szeretett, gyűlölt,, gyönyörködött és dühöngött. Csak azután cselekedett. Még később az érzése és a tettei közé beiktatta az okokat. Az érzések Velünk születnek, az okokat tanuljuk. Viszont mindig többre becsüljük, amit szerzünk, mint amit, kapunk. Minél többet tanulunk, annál több az okunk, az indokolásunk, az elméletünk. Ez a rengeteg ok, a ráció, mint a szaharai futóhomok rátelepszik ősi, tiszta érzéseinkre és eltemeti őket. Mi agyon kulturált, fáradtra tanult emberek, már csak az okot és a cselekedetet látjuk. Gondolkozunk, gondolkozunk, örökké csak gondolkozunk. Felejts el egy kicsit gondolkozni, akkor még talán lehetsz szerelmes. Márti kétségbeesett , tegnap is szerelmes volt, tegnapelőtt is. Elgondolkozott, álmodozott, esténkint sirdogált, néha nevetett. És szerelmes akart lenni újra és újra. Tudta, hogy lesz is. Ezek meg, mintha más világból, a föld alól beszélnének. A kért férfi belebódult a nagy egymásmegértésbe. — Baj, hogy analizáljuk magunkat — folytatta Dénes. — Baj, hogy beszélni tudunk. Amint érzés csira sarjad bennünk, tüstént felkoncoljuk. Minden szép részletét szavakká változtatjuk és kihajítjuk magunkból. Minél kevésbé tudja valaki szavakba önteni érzéseit, annál boldogabb lehet. — A boldogság, az érzés édes gyermeke, de az észnek mostohája — bólintott Dezső. Mártineon állta tovább. Dacosra rándította a száját. — Én pedig boldog akarok lenni. — Mi is szeretnénk, — mondta majdnem egyszerre a két férfi. Dezső már nekirugaszkodott az újabb bölcselkedésnek, bizonytalanul, a lampionok fényét elnyelő sötétségre meredt. Talán egy asszonyaink ködlött előtte. — Egyszer ... — kezdte volna, ha közéjük nem robban egy fiatal, lelkes fiú, Márti bátyja, Pista. — Segítsetek rajtam — lelkendezett lihegve. — Mondjátok meg, hogyan mondjam angolul, hogy nagyon sajnálom, nem tudok angolul, mert csak két, hónapja tanulok, de meg fogok gyorsan tanulni. A meglepő kérést sietve teljesítették. Pista ismételte buzgón a leckét. — Y dont know english ... — és már rohant, de Márti megfogta a kabátját — Minek neked ezt — Szőke, aranyos, édes, gyönyörű, angyal, de csak angolul tud. Pista elszáguldott. Dénesnek pedig keserű vonalak szántották körül a száját — Amikor húsz éves voltam, bál előtt nem ettem vacsorát Szupékor dühöngtem, hogy ellopják tőleimezt az időt. Ma pedig gyönyörűséggel . .nézek végig a büfféasztalon és a legnagyobb örömöm, ha néhány jóizű falat kfcben meghitten, csendesen beszélgethetek. . — És rántott csirkérőlEljut az eszébe a szerelem — nyiladozott csípősen a hajmalka-virág. — A szerelem mindig foglalkoztat Minden férfiember belekerül abba a korba, amikor asszony nélkül társtalan- Lapunk mai száma 16 fillér