Nemzeti Ujság, 1934. november (16. évfolyam, 247-270. szám)

1934-11-18 / 260. szám

zunkban és várunkban“. Egyáltalában mindig egyéni ízlésre kell törekedni. A dáma otthon is a dáma legyen. Leg­súlyosabb házimunkáinak közepette is. Ha váratlan, de kedves látogatója érke­zik, nem muszáj bosszankodva félreten­nie a halaszthatatlan háziteendőit. Kifo­gástalan konyhazubbonyában vígan süt­heti tovább a húst avagy fess, kockás vagy csikós t­alkar­­ tókötényében nyu­godtan teheti meg szobáin az utolsó si­mításokat, miközben vendégével társa­log. Háziasszonyi és társaságbeli dáma minőségében szerepel, két oldalról mutat­kozik be egyszerre. S ebben a kettős sze­repében nemcsak hogy igen tiszteletre­méltó egyén, de igen bájos és takaros teremtés benyomását kelti. Aminthogy a sportdressz és estélyi toalett között erős válaszfalat von a di­vat, az ügyes, modern asszony és házi­kisasszony is kihasználja a csinos házi­ruha és a szalontoalett között fennálló — gyakran nagyon hízelgő — ellentétet s a házimunka komoly „muszály“-át így édesítgeti meg egy kis ártatlan és jóleső divatkokketériával... fólavaévéseéa/ Treten. Melyik sanszot válasszuk? A felvevőnek több teljesítési lehetőség, több szín magasra játszása, esetleg impassz­­játék, vagy lopásra való játék áll rendelke­zésére. Milyen meggondolások szerint vezesse a játszmát! Voltaképpen egész könyvünk ennek a kérdésnek a megválaszolásával fog­lalkozik. Éppen erre való tekintettel e he­lyen csak néhány markáns esetet ragadunk ki a színjátékok területéről. Észak: Pikk: ÁK 8 3 Kör: 10 2 Káró: ÁK 8542 Treff: 6. Dél: Pikk: DB9 64 Kör: ÁDB 5 3 Káró: 7 Treff: A9. Felvétel 7 pikk, Nyugat káróval indul, felvevő kétszer aduzott, az ellenfeleknél nem maradt adu. Két sansza van a teljesítéshez: az egyik a kárószín 3—3 elosztása, a másik a kör­­­in passz. Először a kárót vizsgáljuk meg. Le­játsszuk a káró­­-t is, kézből egy kört dobnak, majd hazalopunk egy kárót. Ha ebbe az ütésbe mindkét el­lenféltől kaptunk kárét, akkor az asztal 3 magas kárójára még 3 vesztő kör lapunkat eldobáljuk. Ha a káró nem vált volna magassá, akkor kénytelen-kelletlen a kör impasszra fanyalodunk Először az impasszmentes sán­­szot néztük meg. Észak: Pikk: KD7 Kör: B87 Káró: K82 Treff: D 9 5 4. Dél: Pikk: 53 2 Kör: ÁKD 9 6 Káró: Az 6 Treff: 8 3. Felvétel a 4 Kör. Nyugat egy Treffel indí­totta, a licitet indító kijátszása a Treff K volt. Ebbe Kelettől a Treff 7-est kapta. Leját­szotta a Treff A-t, Kelet a 2-est dobta, ki­játszotta a Treff B-ot. Felvevő ne üsse át a D-val! A Treff licit és Kelet nmrkí­ozása (magas alacsony dobás) biztossá teszi, hogy Keletnek már Treffje nincs. Felvevő kézben üti a Treffet aduval és kellő adózás után Pikket hív ki. Ha a Pikk A Nyugatnál van, ami a licit szerint valószínű is, a teljesítés egyszerű. Ha a Treff B hívást Észak fedi a D-Val, Edöt aduval üti és a felvétel bukik, mert a vesztő kávét nem lehet elhelyezni. Darvas Róbert Bridge-játék és ellenjáték című könyvéből. HÍREK A Budapesti Budai Torna Egylet csapat­­versenyét a Bridge Club csapata (Ferenci, Decsi) nyerte meg. A döntőben, melyet va­sárnap este játszottak, nehéz küzdelem és nívós, szép játék folyt a győztes csapat és a Magyar Atlétikai Clu­b I. csapata (Lettner, Ujj, Farkas) között. Jövő év február 1-én játsszák a világ min­den táján egyidőben a World Bridge Olym­pic világversenyét, melyen 16, Amerikában előre elkészített leosztás alapján versenyez­nek egymással minden országban a bridge­­játékos párok. A verseny páros és ugyan­azon rendszer alapján történik, mint­­az 1934. évi. Díjat nyer minden ország Észak Dél és Kelet Nyugat párja, a serleg védője pedig az a pár lesz, amelyik világ viszony­latban a bajnokságot megnyeri. A FTC novem­ber 24 —25-én rendezi a Royal-szállóban az első magyar handicap csapatversenyt. Az előnyadás 5-ös beosztásban történik és maximuma 18 meccs pont forduló­ként. Egy-egy forduló 24 leosztásból áll. A sportegyesületek csapatbajnokságát de­cember 8. és 9-én rendezi a Duna Sport Club. Debrecen, mely jelenleg legfejlettebb bridge­­ku­lturájú városunk, októberben 16 kiosztásból álló előkészített lapu egyéni bridgeversenyt rendezett. A versenyen a legjobb eredményt érték el dr. Zemplini 71 és dr. Hegedűs 70 ponttal. A Nemzeti Újság kezdő bridge tanfolyamát keddi és pénteki napokon 5 órai kezdettel tartjuk a Keresztény Nemzeti Club (Semmel­­■weis­utca 9) helyiségeiben. A haladó tan­folyam d­­ember elején indul meg. .Tlent­­kezni 1­t­­ a s­zerkesztőségben. ....... Hetenkint háromszor kedélyes társaság ta­lálkozóik egy belvárosi cukrászda bridzs-ter­mében. Este kilencig tart a játék s ez alatt az idő alatt idegen ember nem ülhet le a bridzs­­asztalok mellé. A társaság, amely alapszabá­lyok nélkül „működik“, arról nevezetes, hogy minden egyes tagjával valami érdekes eset történt. Ez a felvétel alapja. Havonkint egy­szer új partikat alakítanak, de mielőtt valaki tagja lehetne egyik partinak, el kell mesélnie érdekes esetét. Azután négytagú bírálóbizott­ság dönti el, váljon az illető felvehető-e vagy sem.• Középiskolai tanárnő. Lány. Szerencséje van a kártyában, de egyébként üldözi a peeh. A hideg idő beálltával barátnője tanácsára el­ment egy ismert bundakereskedésbe. Előzőleg a kirakatban már kiválasztott magának egy bundát s mivel a 125 pengős árat is megfelelő­nek találta, bekérte a kirakatból. — Azt a perzsa utánzatot -­ mutatott az egyik kirakati bandára —­, azt a 125 pen­gőst . . . Ki is ment a segéddel, nehogy véletlenül elcserélődjék a banda. A segéd beemelte a bandát a kirakatból, de amikor kezével meg­érintette a szőrmét, valósággal megdermedt. Ledobta a bandát a pultra és berohant a fő­nökéhez. Hebegett, dadogott, még a veríték is kiverte. — Főnök úr — súgta dadogva — baj tör­tént. Tévedésből egy 1600 pengős bandára ir­tam­ ki a 125 pengős árat. Azt hittem, hogy utánzat... A főnök csendet intett és mosolygó arccal lépett a vásárló tanárnő elé. — Tessék, nagyságos asszonyom. Elsőrangú áru... — De csak 110 pengőt adok érte. — Sajnálom, asszonyom. Nálunk szabott árak vannak. A bunda ára 125 pengő. A tanárnő alkudott egy darabig, már 120 pengőt is ígért érte, de a főnök „érthetetlenül“ merev maradt. Az asszony bosszúsan eltávo­zott és megában szidta barátnőjét, aki azzal küldte oda, hogy becsületes üzlet, de alkudhat. Néhány nap múlva meglepetés érte. Levelet kapott a cégtől a következő szöveggel: „Nagy­­ságos Asszonyom! Üzletünk minden üzletszer­zőjének 17 százalékot fizet. Felkérjük Nagy­­ságos Asszonyt, hogy az 1600 pengős üzlet után járó 160 pengőt bármikor szíveskedjék felvenni pénztárunknál." A tanárnő, sehogyan sem tudta megérteni, hogy milyen üzletről lehet szó, boldogan ro­hant el a 160 pengőért. Csak akkor tudta meg a valóságot, mikor „az előzékeny" üzletben megmagyarázták neki az esetet. Pech! ! * Középkorú magántisztviselő, akinek a bridzsen kivü­l egyetlen szenvedélye a furcsa­ságok gyűjtése. Bézál­ás közben lemérte, hogy hány lépés a távolság a Lánchíd és az Erzsé­bet-híd között. Egy délután azzal szórakozott, hogy megszámolta, egy kiló lencsében hány szám van. Erős dohányos, de mert nem szeret bíbelődni az öngyújtóval, tucatszámra vásá­rolja a gyufát. Egyszer szivarozás közben megszámolta, hogy hány szál gyufa van egy skatulyában. Azóta számol. Ha gyufát vásá­rolt, szigorúan ellenőrizte, meg vannak­­ töltve a skatulyák. Tudta, hogy egy skatulyában 52 szál gyufának kell lenni. Halomszámra vásá­rolta a gyufát, minden áron meg akarta „csípni“ a gyufagyárt. Erőlködése hasztalan volt, minden skatulyában pontosan 52 szál gyufát talált. Türelemjátékát később feladta, most azonban újból felfrissítette, amelynek eredményeképpen felvették a bridzstársaságba. Nemrégiben újabb rendelet jelent meg, amely­nek értelmében a gyárak 51 szál gyufát köte­lesek egy-egy skatulyába csomagolni. A gyufa­­számlások megismétlődtek sokáig ered­ménytelenül. Egy délután, amikor már alig látszott ki a gyufa­katulyahegyekből, diadal­masan felordított: — Végy-e! íme 55 szálat találtam egy ska­tulyában. • Bohém jóbarátok ülnek az egyik zöldelő bridzsasztalnál. Művészemberek. Eddig a kár­tyaszenvedély rabjai voltak, de elhatározták, hogy szakítanak a szerencsejátékkal s áttérnek a szórakoztató bridzsre. Előbb azonban elhatá­rozták, hogy megviccelik régi vészgikicüket, aki arról híres, hogy a legkomplikáltabb játé­kot is percek alatt megtanulja és mindent „jobban“ tud. Leültek játszani, mire megjelent a vészgibic­­ök, mintha új játékot tanultak volna, ötletszerűen­ hajigálták a lapokat. Egyi­kük folyton nyert­e a kétpengőst, amit elnyert, titokban mindig visszadugta az asztal alatt barátjának, közben ilyen „bemondások“ hang­zottak el: — Bemondom a Sanghait a ribizlivel. — Kontra Sanghao, van egy huszas cilin­derem. . . A gibíc egy darabig figyelte a játékot s mert látta, hogy az egyik állandóan nyert, nekibátorodott: — Ugyan kérem, milyen játék ez! — Ez a csi- ni-til-lang. Kínában játsszák, most fog népszerűsödni. — Azzal tovább játszottak. A gibic most a nyerőhöz fordult. — Szabad tenni egy tízest az ön kezére! — Tessék — válaszolt félvállról a nyerő. A vesztes indított: — Bemondom a négyszeres bulit. — Kontra parti, van egy ribizlim, negyve­nes Sanghajjal. — Rokonira parti. A gibic „beúszott”, a tétje elveszett. A parti hirtelen végetért és az, aki eddig állandóan vesztett, besöpörte a pénzt. — Sajnálom, — fordult bűnbánó arccal a gibichez a másik — ezúttal nem sikerült. A gibic haragra nyúlt. — Érdekes, hogy amíg nem gibiceltem, ön állandóan nyert. Viszont ebben a­z utolsó par­tiban nem jól játszott. Miért vitte el az ászt az alsóval. Miért nem játszott a buli ellen! A barátok meglepetten néztek egymásra, aztán komoly arccal megkérdezték a gibicet: — Hát maga érti ezt a játékot! — Hogyne érteném, hiszen már egy félórája figyelem. Ott veszítettük el a játékot, hogy a ribizlit rosszul játszotta ki. Ezt már ők se állták, olyat nevettek, a könnyük is kicsordult a szemükből. Végül is így búcsúztak el a reájuk meredő gibictől: — Szóval maga érti! . . . Mert mi nem. Mind a két játékost felvették a „klubba“. (K. K.) nak nevezte és ebben a formában is elő­fordul a nép között, mint laprikás fa. Ennek a keresztes virágú növénynek mindössze két faja és egy alfaja van, mind a három csak Ázsia nyugati részein és Európában honos. Az egyik a Lunaria annua, vagy Lunaria biennis, amely a leggyakoribb a kertekben, ahol mér szá­zadokkal ezelőtt, mint a szabad termé­szet növényét meghonosították. Mag­táskája széles, elepszis alakú és mind a két vége kerekített. Tulajdonképpen két­nyári növény. Lilás-vöröses virága illat­­talan. Félárnyékos kertben könnyen el is vadul, ami abban nyilvánul meg, hogy magtáskái összezsugorodnak. Ennek al­faja, vagy testvérfaja az Alduna mel­lékén vadon növő, répa alakúan vasta­godó gyökerű Lunaria pachyrhiza, ame­lyet neves botanikusunk, Borbás Vince fedezett fel és irt le. Másik faja a Dél- Európa bércein honos, de már kerteink­­ben is diszlő Lunaria rediviva, vagy ahogyan Jean-Baptiste Lamarck francia természettudós, a „Dictionaire de bota­­nique“ írója elnevezte, Lunaria odorata, amelynek magtáskája széles, de hegyes. Ezért nevezte el Diószegi hegyes lapitz­­nak. Atlasz virág néven is ismerik. Többnyári növény, a virágja kellemesen illatos. Magja olyan izű, mint a lepi­­diumé, azaz a pórmustáré. Régen orvos­ságnak is használták a fekély ellen. A lunaria igénytelen növény. Magját késő ősszel, vagy kora tavasszal vetik állandó helyére, de lehet palántaágyakba is vetni, ahonnan a megerősödött palán­tákat májusban kiültetik. Rendszerint június végén, júliusban virágzik. A nö­vényt legtöbbször a meztelen csiga szokta megtámadni és elrágja a szárakat és a leveleket. A telet jól bírja az ősszel el­vetett növény, amely tápdús földben, meleg napos fekvésben egy méter ma­gasra is megnő. A magtök két külső leple, ha beérik a mag, magától is le­esik, de nem szokás addig a szabadban hagyni, amíg valamennyi toklepel lehul­lik, hanem amint az alsó magtokok be­érnek, a szárat levágják és felfüggesztve megszárítják. Ilyenkor már a többi mag­­toklepel is gyenge nyomásra lehull és megmarad a középső rész, a magtok ezüs­tös szinti, hártyaszerű rekeszfala. Minél több ilyen rekeszfal marad meg a száron, tehát minél lombosabb a lunaria, annál hatásosabb, annál díszesebb a lakás téli élettelen, de természetes virágjai és lombjai között. Natter-Nád Miksa: FELVÉTELI DV: EGY ÉRDEKES ESET !» #» <»»»4» 4» 4» 4» 4» 4» «» ♦»♦»«» «» 4» ♦» «»4» «»«»4» ♦»«»«» *»«»«»+»♦»♦♦ A BŰVÖS EREJŰ HOLDVIOLA A BABONA SZERINT A ROSSZAKARAT VIRÁGA Bájos, élénk lila virágú nyári nö­vény, amelyről most szó esik, de nem a virágjáért nevelik, hanem a termésé­ért, különös formá­jú és szinti, csak­nem átlátszó mag­­tokjaiért, amelyek tél idején csokorba kötve már nagy­anyáink levendula illatú szobáiban is az almáriumot díszí­tették, vagy a sifon tetején széles talpú, színes, csiszolt üvegpohárban, mint lát­hatatlan szálakra felfüggesztett ezüst tallérok csillogtak, amikor hosszú téli estéken a koppantó meggyújtotta a fagy­­gyúgyertya sárga lángját. Judás tallér­jának, Judás ezüstjének is nevezik a kü­lönös növényt, mert a száron maradó magtáska része olyan, mint az ezüst pénz. Régi monda szerint, amikor Judás, az iskarioti, Urunk elárulásáért megkap­ván a 30 ezüst pénzt, óriási bűnének tu­datára ébredt, földre dobta az ezüstöt. Az egyik ezüst pénz messze elgurult és ott, ahová gurult, különös növény nőtt a nyomában. Nőtt, nőtt a növény, először szivalaku leveleket hajtott, majd virág­zott s a virágok helyén péznformáju la­pocskák fejlődtek, amelyek később meg­fakultak és három részre váltak. A két külsőt magával vitte a szél, a belső, amelyről két könnycsepp esett le, ott maradt zizegve a vékony száron. Olyan, mint az ezüst, de ha hozzányúlsz, össze­­morzsollódik, elpusztul, mint mindenki, aki az igazságot elveszíti. Az érdekes növény különösen a falusi virágos kertek kedvenc virága, télen pe­dig a szalmavirágfélékkel együtt a tiszta szobák csokra. Európaszerte nevelik a virágos­kertcékben. A francia virágnyelv­ben a rosszakarat virága. Tudományos neve lunária és a latin luna-ból (hold) származik, mert magtáskájának középső része ezüstös fényű, mint derült éjjel a teli hold. Ismertebb népies neve még: holdvirág, holdruta, holdfű, vagy hold­­viola. Szép, élénk pirosas-lila virága a nyári violához hasonló, de kisebb ennél. Régóta ismert növény, amelynek már az ókorban is bűvös erőt tulajdonítottak és úgy tudták, hogy a magtáska ezüstszínű rekeszfala éjjel világít és a varázslatok nélkülözhetetlen kelléke. Valamennyi régi botanikusunk ismerte. Melius Juhász Péter „az babác babonás fue“ névvel emlegette. Lippai János a „Posoni kert“-ben Viola lunaris néven irta le. ..Ezüst levél. Ez ug­y felnő, mint az bokor kék virágocskái, némellyeknek fején, azokon széles kerekded hajacskák nőnek, abban az mag, aki megérik, mi­kor az héjjá olly nagy, mint egy fél tal­lér és megnyílik, úgy férniük, mint az ezüst.“ Az alchimistákat is behatóan foglalkoztatta az ezüst levél. Csapó Jó­zsef meg is írta 1775-ben megjelent ,,Uj füves és virágos magyar kert“ című könyvében: „az alchymicusok ollyan gon­dolatba estek, mintha ez a plantatika amaz a bölcsektől régen keresett, böl­­csesség körének megtalálására alkalmas volna, de minthogy az illyen munkára a teremtett dolgoknak véghetetlen esmé­­rete kívántatik, ez pedig a világban fel nem találtatik, ezért a kívánatos kö­­vetske elrejtve marad. Mást kell hát ke­resni, amely mindörökké eltart.“ Veszelszky Antal, akinek huszonhárom évvel később jelent meg érdekes művé­­szeti könyve, szintén utalt arra, hogy „a növény ezüst formálása fárasztotta az alchimistákat, de még eddig tett próbák­ból csakugyan semmi sem sült el.“ A már ismert nevek mellé Diószegi új ne­vet talált ki a növény részére és „lápitz“­ fi SZÉPSÉGNEK M­I fi fiaHISZ Igen, a szépségnek árt a bajusz. A nő életének két kritikus korszakában van leginkább kitéve e nőiességét veszélyeztető szépséghibának. Először akkor, midőn gyer­mekből nővé serdül, másodszor pedig, mikor az öregség küszöbét átlépi. Szerencsére az utóbbi eset a gyakoribb. Az öreg nénik már nem igen szoktak törődni azzal, hogy állukon egypár ősz hajszál len­gedez s nem bántja hiúságukat az se, ha ajkuk a bajuszhoz nagyon is hasonló szőr­­disztől árnyékolt. Egészen más a helyzet a fiatal lányoknál, kiknél pont akkor tolakod­nak elő ezek a kellemetlen hajszálak, midős hiúságuk a legnagyobb s legkényesebbek kül­sejükre. E nőiességüket veszélyeztető támadás nem csoda, hogy megzavarja őket s nem válogatnak az eszközökben, midőn védekezni próbálnak ellene. Először púderrel próbálják eltüntetni a nagyon is látható hajszálakat s majd midőn látják, hogy ez lehetetlen, depi­­látorral, kitépdeséssel vélnek segíteni a ba­jon. Az eredmény persze kétségbeejtő, mert a bajusz még szebben, dusabban díszült, mint valaha. A bajusszal, Hölgyeim, nagyon csínján, hogy úgy mondjuk szőrmentén kell bánni. Egy kis barnás pehely az ajkon, különösen barna hölgyeknél, nem feltűnő, sőt nem is árt a szépségnek. Vámnak, akik azt mondják, hogy direkt érdekes pikáns vonást kölcsönöz az arcnak. Ezért ne is bántsuk, mert ő se árt nekünk. Annál is inkább, mert ha­­»ke­zelni" kezdjük, megerősödik és feltűnőbb lesz. Sok esetben az ajakszőrzet, bár peszelyszerűi, mégis feltűnő a színénél fogva. Még ez eset­ben sem szabad irtóhadjáratot indítanunk ellene. Célszerűbb szintelenítő eljárással el­tüntetni. Ha naponként 3 százalékos hydro­­gén hyperoxyddal ecseteljük a barna vagy fekete hajszálakat, azok rövidesen színtele­nekké, tehát alig láthatókká válnak. Megtör­ténhetik, hogy az ecsetelő folyadék gyulla­dásba hozza bőrünket. Ez esetben bőrvazelin­­nel, vagy Baron-kemevesel csillapíthatjuk a bőr izgalmát. Vastag és színes hajszáinkkal szemben már valóban nem áll más segítség rendelkezé­sünkre, mint a kiirtás. Az ajak és áll szőr­zetének eltávolításánál azonban soha se hasz­náljunk depillatort s főképpen óvakodjunk a hajszálak kitépésétől. E műveletekkel nem­csak az arcbőrt tesszük tönkre, hanem a hajszálak erősebb növekedését is előmozdít­juk. Ez idő szerint az egyetlen eredményes és ár­talmatlan eljárás a diathem­ás epiláció. Ha az elektromos tűt gyakorlott kéz vezeti a haj­szál tövébe, az többé ki nem nő. A hajszálak eltávolításának ez a módja ma már nem is olyan költséges, fájdalmasnak meg éppen nem mondható. Ha valaki vég­képpen rá­unt ajkainak nőiettem diszére, csak ily módon s nem másként szabadulhat meg tőle.

Next