Nemzeti Ujság, 1934. december (16. évfolyam, 271-293. szám)

1934-12-23 / 290. szám

Kedd, 1SS4 december 85. NEMZETI UTSÄG Napirendre került a záloglevelek és kötvények konverziójának problémája Dr. Reményi-Schneller Lajos vezérigazgató nyilatkozik konverzió lehetőségeiről vezetve esemény történik. Dr. K­eményi- Schneller Lajos, a Községi Takarék­pénztár vezérigazgatója, megválik et­től az állásától és az Altruista Bank vezérigazgatója lesz. Új állását azzal a különleges megbízatással foglalja el, hogy két év alatt előkészíti és végre­hajtja a záloglevél és kötvénykölcsö­­nök konverzióját. A konverzió kilátá­sairól dr. Reményi-Schneller Lajos vezérigazgató a következőket mondotta a Nemzeti Újság munkatársának: — Különösen a mezőgazdaság szem­pontjából ma már teljesen elviselhetet­lenek azok a nagy kamatok, amelyeket a zálogleveles adósságok után kénytelenek a gazdák fizetni. Igaz ugyan, hogy ezek­nek a terheknek enyhítésére történtek bizonyos intézkedések, amikor kormány­­rendelettel az eredetileg hét, illetve hét és félszázalékos kamatot átmenetien öt százalékra mérsékelték­ és a tőketörlesz­tést felfüggesztették, valamint segített a helyzeten a fontnak és a dollárnak ár­esése is. E­zek következtében az adós gaz­dáknak ma lényegesen kevesebbet kell fizetniük, ami helyzeteiket megkönnyíti. Végleges megoldásnak azonban ezt a mostani helyzetet nem lehet tekinteni, egyrészt, mert a tőketörlesztés felfüg­gesztése következtében az adósság meg­maradt, más részt pedig az így teljesített fizetések jogilag nem véglegesek, hanem ■csak fedezetül szolgálnak a fennmaradó valutakötelezettségek számára. Ebből te­hát megállapítható, hogy a belföldön a helyzet már régen megérett a konver­zióra.­­ A külföldi záloglevél- és kötvénytu­lajdonosok szempontjából azonban a mai viszonyok között szintén csak kedvező le­het a konverzió elfogadása. Ma ugyanis az adósok által befizetett kamatokat a kibocsátó intézetek a Nemzeti Banknál vezetett külföldi hitelezők alapjának számlájára fizetik be és ha a külföldi zál­­­ogl­evél tu­la­j­do­n­os­ok az esedékes szelvé­nyeket beváltják, az ellenértéket zárolt pengő-számlán írathatják­­ javukra. Külön nagy feladat ezeknek a zárolt pengő-összegeknek transzferálása, amit a külföldi hitelezők addicionális export, vagy más eljárás segítségével igyekez­nek elérni. Ezek a módok azonban tete­m­es áldozattal járnak, amiért is a kül­földi kötvény- és záloglevéltulajdonosok hazai pénznemükben csak olyan összeg­hez jutnak, amely ténylegesen két és fél­­százalékos kamatnak felel meg. Ha ezt a külföldi hitelezőik belátják, akkor már csak egy lépés, hogy névlegesen is ala­csonyabb kamatozású címlettel elégedje­nek meg, ha az így lecsökkentett kama­tok transzferálásáról hivatalosan törté­nik gondoskodás.­­ Ez a transzferálás természetszerűen bekapcsolódik a devizaellátás kérdésébe és ennek a megoldása adja a probléma lényegét. Véleményem szerint a megoldás csak az lehet, hogy az érdekelt országok­kal olyan megegyezés jön létre, amely lehetővé teszi valóban addicionális ex­port útján a szükséges külföldi fizetési eszközök megszerzését. Az exportnak ki­fejezetten erre a célra való fokozása adja meg tehát a záloglevélkonverzió le­hetőségét. Ezt a célt csak a meggyőzés fegyvereivel lehet elérni. Ha a külföldi hitelezők belátják, hogy ezen az úton aránylag kis áldozttal biztosítani tud­ják tőkekövetelésüket, a konverzió kér­dése meg van oldva. A közeljövő egyik legfontosabb pénzügyi feladata lesz en­nek a célnak elérése és az eredményt a legjobban azzal lehet elősegíteni, ha egy­ségesen tárgyaljuk le a záloglevelek és kötvények konverziójára vonatkozó ösz­­szes kérdéseket. Német és osztrák pél­dára felmerült az a gondolat is, hogy a konverzióval kapcsolatosan a külföldi valutáról pengőre térjünk át. A font és a dollár értékcsökkenését, valamint a magyar zálogleveleik és kötvények ala­csony külföldi árfolyamát figyelembe­­véve olyan előnyöket lehetne nyúj­tani a külföldi záloglevél tulajdonosok­nak, amelyek kis áldozat ellenére a kon­verziót rájuk nézve kívánatossá tennék. Reméljü­­k, hogy ezek a próbálkozások ná­lunk is sikerre fognak vezetni. A budapesti pénzügy igazgatóságnál mű­szaki osztályt állítottak fel a tatarozási ügyek átvizsgálására. Nagy izgalmat keltett a háztulajdonosok és az építési vállalkozók körében a pénzügyminiszternek az a rende­lete, amely elrendelte az összes tatarozási ügyek felülvizsgálatát, miután a pénzügy­minisztérium statisztikája szerint körülbelül 90 millió pengő értékű tatarozási munkát mutattak be adókedvezményre a tervezett 10 millió helyett. Az elvégzett tatarozási munkálatok számadásainak felülvizsgálatára a pénzügyminiszter rendeletére a budapesti pénzügyigazgatóságnál külön műszaki osz­tályt szerveztek, amelynek az a feladata, hogy az összes tatarozási adókérvényeket ne csak az adó szempontjából, hanem mű­­szaki szempontból is átvizsgálja és megálla­pítsa megfelelnek-e a benyújtott számlák és költségvetések a tényleges kiadásoknak. Az új műszaki osztály építészmérnökökből áll és az osztály élére a győri államépítészeti hivatal nyugalmazott főnökét állították, akit erre a célra visszahelyeztek a tényleges szol­gálatba. Felmerült az a gondolat is, hogy ez az osztály ezután a tatarozási kedvezmény megadása előtt vizsgálja felül a terveket és költségvetéseket. Februárban ismét megindulnak a magyar­oses­ kereskedelmi tárgyalások. Prágából je­lentik: Dr. Friedman Gyula meghatalma­zott miniszter a cseh kereskedelmi delegáció állandó vezetője, a prágai lapok tudósítói előtt nyilatkozott a magyar- cseh kereske­delmi tárgyalások újbóli megkezdéséről. „Ma­gyar—cseh viszonylatban — mondotta a mi­niszter — február végéig meghosszabbítottuk a legutóbb kötött kompenzációs egyezmény érvényét. A szerződés lejárta előtt, tehát leg­későbben februárban meg kell kezdeni az új kereskedelmi tárgyalásokat. Az eddigi tapasz­talatok alapján megállapítható, hogy a kom­penzációs rendszer magyar- cseh viszonylat­ban nem vált be teljes mértékben. Különböző okok miatt nem lehetett a vállalt kötelezett­ségeknek kölcsönösen maradéktalanul eleget tenni. A tapasztalatok alapján remélhető hogy a nemsokára meginduló gazdasági tár­gyalások során olyan megállapodás létesül mely mindkét állam érdekeit kielégítheti. Úgy Magyarországon, mint Csehország­ban meg van az az óhaj, hogy az eddig rendszer helyébe ismét bevezessék a rendet kereskedelmi szerződés alapján lebonyolítandó kereskedelmi forgalom rendszerét Az importból több bonyolódik le vasúton, mint az exportból. Igen érdekes az államvas­utaknak áruforgalmáról készített kimutatás. December elsejéig, tehát tizennégy hónap alatt a külföldre exportált áru kereken 10 millió méter mázsa volt és ugyanakkor az árubehozatal 11 millió métermázsát tett ki. Ebből tehát látható, hogy az import nagyobb mértékben vette igénybe a vasutat, mint az export. Ennek főképpen az az oka, hogy búzaexportunknak csak a fele, kereke® két­millió métermázsa hagyta el vasúton­ az or­szágot, a többit hajón szállították. Az át­menő forgalom 3.1 millió métermázsát tett ki. A MÁV idei teheráruforgalma 131.5 millió métermázsa volt, amelyből 107.1 millió méter­mázsa jutott a belső forgalomra. Január közepéig meghosszabbították a ma­gyar—román fizetési egyezményt. Mint isme­retes, a magyar kormány azzal a kéréssel fordult a román kormányhoz, hogy az új kereskedelmi tárgyalások befejezéséig a fenti álló magyar—román fizetési egyezmény érvé­nyét hosszabbítsák meg. A román kormány válasza most érkezett meg erre a kérésre és az oly értelmű, hogy a román kormány a maga részéről is hozzájárul a fizetési egyez­m­ény érvényének január 31-ig való meghosz­­szabbításához. Bukaresti jelentés szerint a román kormány már beszüntette a petróleum- exportengedélyek kiadását, aminek következ­tében R­omániából a petróleumkivitel Magyar­­ország felé megszűnt. A fennálló fizetési egyezmény érvényének meghosszabbítása kö­vetkeztében a román kormány ismét meg­kezdte a petróleumengedélyek kiadását. Folyóirat a cserekereskedelemről. Parisban a napokban új folyóirat jelent meg, amely a legjellemzőbb dokumentuma a mai idők gazdasági felfordulásának. A nagy terje­delmű, igen gondosan szerkesztett folyóirat­nak nevezetesen Le Troc a cime, ami magya­rul cserekereskedelmet jelent. A klíringek és kompenzációk különböző rendszerét és az egyes országokban életbeléptetett eljáráso­kat ismerteti ez a furcsa folyóirat, amelynek megjelenése egyenesen megdöbbentő, mert azt mutatja,, hogy a nyugati államokban tar­tósan rendezkedik be a kereskedelem kor­látozására. Magyarország mezőgazdasági ex­portállam, amelynek jóléte függ attól, hogy mezőgazdasági terményeinek feleslegét a külföldön eladja, ebből a szempontból tehát egyáltalán nem örvendetes, hogy Pak­sban szükségét látták folyóiratot alapítani a leg­primitívebb gazdasági forgalomnak, a csere­kereskedelemnek. Szigorú intézkedések a tisztességtelen ver­seny ellen Németországban, Berlinből jelen­tik. Az átalakulás ellenőrzésére hivatott bi­rodalmi biztos most adta ki rendeletét, amely­­lyel az üzleti versenyt szabályozza. A rende­let, azt, aki a hitelének tisztességtelen kihasz­nálása, vagy az állammal, iparostársaival, vagy hitelezőivel szemben fennálló kötelezett­­s­égeinek szándékos, rosszakaratú elmulasz­tása által árukat, vagy munkateljesítményt olyan árakon kínál, amelyek a termelési költ­­­égeket sem fedezik és a rendszeres gazdál­kodás követelményeivel ellenkeznek: fogház­zal és korlátlan összegű pénzbüntetéssel, vagy e büntetések egyikével sújtja. A bün­tetőel­járás akkor indul meg, ha az adós fize­téseit beszüntette, vagy vagyonára csődöt nyitott. E rendelkezések mellett a tisztesség­telen versenyre megszabott törvényes rendel­kezések, valamint a csődrendeletnek büntető rendelkezései is hatályban maradnak. Varsóban megalakult a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok tanulmányi bizottsága. Varsóból jelentik: Gömbös Gyula miniszter­elnök varsói látogatása alkalmával hozott határozatnak megfelelően Varsóban megalakult „a magyar—lengyel gazdasági kapcsolatok tanulmányi bizottsága“. A bizottság elnöke Dolezal kereskedelmi és iparügyi államtitkár A bizottság tagjai a következők: Turski, a kiviteli intézet igazgatója, dr. Roze Ádám, a VENDÉG A PALOTÁBAN - REGÉNY -írta: ETHEL HUESTON 25 Egyedül jogosított magyar fordítás. Utánnyomás tilos. — És mégis ez — nevetett Cicely — csakhogy nem az erdőből, hanem a konzervdobozból hozták be. Ez Punch chef d’oeuvre-je. Az őz valóban pompás volt, dúsan leöntve már­tással, apró pirított hagymával, burgonyával és cukorborsóval körítve. Ez a fogás nagyobb igényű vendégek ízlésének is megfelelt volna, mint amilyen a két kereskedelmi kamara titkára volt. — Az egyik pincénk tele van őz-, fácán- és szarvaskonzervvel — magyarázta Cicely egyszerű őszinteséggel — ez a pince biztosít bennünket arról, hogy sikerülni fog szép tervünk a nyárra. Ebéd után átmentek a nappali szobába és Cicely előadta, mi mindent tervez nyárra. Beszélt a pisztrángokról, a szép lovakról és az úszómedencé­ről. Megemlítette, hogy Corky és az ikrek a vidék regényes pontjaira kalauzolni fogják az idegene­ket ... És, hogy annak, aki lovagolni akar, ponyk állnak majd rendelkezésére. Akik kocsit kívánnak, mehetnek autón! Azt is remélte, hogy mire a ven­dégek megérkeznek, megnyitják Letty Lout, a régi aranybányát és a vendégek megnézhetik majd, mi­kor ismét üzemben lesz. Beszélt a hűvös szobákról, a pompás ágyakról, a gyönyörű sétákról a nagy fenyves erdőkben... — És itt vannak a gyönyörű lányok — tette hozzá udvariasan a deadwoods. — És a kitűnő ebédek — mondta utána a rapid­­citybeli. — Most már megmondhatom — szólt a dead­woodi — hogy én már három évvel ezelőtt ajánlot­tam ezt az édesapjának de ő hallani sem akart róla. — Most se akar hallani róla — mondta Angela szomorúan. —De most nagyon beteg és magunknak kell má­junkról gondoskodni. Cicely komoly hangon magyarázta, hogy csak­­ válogatott, előkelő vendégeknek ad helyet és nem fogadhat be mindenféle szedett-vedett népet. Azt, persze, nem kívánhatja, hogy elfoglalt üzletemberek minden ellenszolgáltatás nélkül foglalkozzanak az ő dolgaival. Nem sok az, amit most fel tud ajánlani, de azt a keveset örömmel ajánlja fel. Ha valami ro­konukat ki akarják küldeni hozzá néhány napra, vagy weekendre, örömmel fogadja vendégül. Azt is felajánlotta, hogy ő maga is segíteni fog a hirdetések szétküldésében. A küldöncöknek ruhát ígért és, ha szükséges, lovat, meg kocsit. Ezért csak azt kérte, hogy előkelő kirándulókat küldjenek hozzá. A két titkár egymásra nézett. — Ha nem is ajánlotta volna fel mindezeket — mondta rapid-citybeli titkár meleg hangon —, akkor is a legjobbat mondanánk erről a telepről. Ez külön­­ben k is érdekünk, mert minden turista, aki egyszer itt járt, tizenkettőt fog maga után küldeni. —Érdekünk, hogy az ilyen kellemes helyet ajánljuk — folytatta a deadwoodi ember —, a jó fo­gadó csalja ide a jópénzű embert. Cicely bocsánatot kért, hogy azzal az óhajtással kénytelen őket terhelni: válogassák meg az embere­ket, akiket ide küldenek. — Nekünk nagyon vigyáznunk kell — magya­rázta. — Apa, szegény, nagyon beteg. Én ugyan so­kat utaztam, sokat láttam, de azért mégsem vagyok tapasztalt öreg­asszony. Punch és Corky ugyan meg­­védené a házat minden kellemetlenségtől, de mégis jobb lesz, ha erre nem kerül a sor. — Ez magától értetődik — jelentette ki a rapid­­citybeli ember előzékenyen. — Mi csak a jelentkezők színe-javát küldhetjük ide­— A krémjét... A hölgyek úgy is olyanok, mint a hamvas őszi barack... Az őszi barackhoz pedig csak — a krém való ... A deadwoodi szójátékát udvarias kacagással jutalmazták a lányok- Ebben a pillanatban nehéz léptek dobogása hallatszott a kapu felől. A három lány a nyitott ablakon keresztül szörnyű jelenséget látott közeledni. Ereikben megfagyott a vér, amint megismerték Jay Dobsont, aki a kantárszáraz övé-­­ hez erősítve, lovát maga után húzva, egyenesen a ház felé tartott. Ember és állat rettenetes állapot­ban volt. Jay Dobson arca majd kicsattant a meleg­től és az indulattól. Úgy látszik, lovával együtt le­­fekhetett valahol az útszélen, mert mind aketten tele voltak bojtorjánnal meg bogánccsal és porosak, meg sárosak voltak. — Hé... van itt valaki? — bömbölte Jay vastag hangon. — Küldjétek ki a legnagyobbik Hastings­­lányt. Végig akarom vele táncolni a táncot, amit az a fiú félbeszakított. •­ Az ikrek félájultan hanyatlottak hátra a széken, őnagysága Rapid Cityből csuklani kezdett a vissza­fojtott nevetéstől. Őnagysága Deadwoodból pedig közelebb lépett az ablakhoz, hogy jobban lássa a lovat, amely gondozatlan volt ugyan, de egyébként gyönyörű állat. Az urak összemosolyogtak. Cicely fölkelt. Nyúlánk alakja kiegyenesedett. Nyugodt, biztos léptekkel indult az ajtó felé. — Jó napot, Mr. Dobson — mondta barátságo­san. — Nem jön be egy kicsit? Éppen vendégeink vannak. Nagyon örülnénk, ha szerencsénk lenne. Olyan volt a hangja, mint a jeges limonádé. Hűvös és édes. Jay szédülni kezdett, mikor Cicelyre nézett. — Nem innánk valamit? — dadogta és nekidült a lovának, mint aki nem áll biztosan a lábán. — Fekete kávét kaphat — felelte Cicely és oda­­nyújtotta neki a kezét, melyet Jay esetlenül fogott meg. Cicely ujjai rákapcsolódtak Jay kezére és húzni kezdte a nagy embert maga után, föl a lép­csőn, végig a folyosókon. — Punch — kiáltott Cicely. A jó asszonyt a kí­váncsiság sohasem hagyta nyugodni. Most is rögtön kéznél volt. — Vegye gondjaiba Mr. Dobsont — uta­­sította Punchot. — Adjon neki ebédet. És nagyon sok feketekávét! Ha megebédelt, Mr. Dobson, jöjjön be hozzánk. Szeretném bemutatni vendégeinknek. Mire Jay magához tért, Punch már elcipelte a ház túlsó végére, leültette a konyha asztal mellé és elébe tolta a rengeteg ételt, ami az ebédtől meg­maradt. Az ikrek lassanként magukhoz tértek és föl­egyenesedtek. (Folytatása következik.) VÍZÁLLÁS A földmivelésü­gyi minilatériuim vízmszi oka­­tálya jelenti: A Duna Paksig apad, lejjebb árad. Igen ala­csony vízállású. Mai dunai vízállások: Pacsau 153, Struden 63, Stein mínusz 106, Bécs mínusz 130, Pozsony 17, Komárom 166, Budapest 100, Paks mínusz 1, Baja 84, Mohács 116. A Dráva Barcsnál 40. A Tisza végig apad, alacsony vízállása. Mai tiszai vízállások: Tiszabecs mínusz 5. Vásárd­remény mínusz 65, Tokaj 47, Tiszafü­red 76, Szolnok 80, Csongrád 15, Szeged 58. A Szamos Csengérnél mínusz 3. A Kőrös Békésnél minusz 32, Gyoménál mí­­nusz 20. A Balaton Siófoknál 72. A Velencei-ti Agárdnál plusz 6. 25

Next