Nemzeti Ujság, 1935. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1935-01-01 / 1. szám
2 zátony és örvény közötti? Az új év ezeket a kérdéseket, teszi fel a magyarnak a vajúdó világon olyan gondjaival, mikor megáll az idők titokzatos kapuja előtt. A költő szerint a nemzet jövője olyan fa, mely a múltban gyökerezik és a jelen kertjében, virul. Őseink erénye a mi nemeslevelünk, nemzedékről nemzedékre maradt örökség az életünk és a vagyonunk. Mikor büszke önérzettel magasra emeljük a nemzeti lobogót, az ősök diadalmas csatáiból térünk haza. A nemzet megújulása ott kezdődik, ahol megújítja lelkében történelmi eszményeit és ősi hagyományait. A mait kultusza gyújtja fel a lángot a jövő oltárán. Mussolini, a nagy római imperátor, Julius Caesar emlékével tüzelte fel az olasz lelket, Rómát pedig az antik fórumok és diadaloszlopok kiásásával megújításával szépíti. A magyar nemzetnek is történelmi erőforrásaihoz, az ősi szellemhez, évezredes eszményeihez kell visszatérnie, ha megújhodást akar a saját lelkében és az ország életében. Csodálatos jelenség a történelemben, hogy a renaissance-ok a más szellemi kincseinek a feltárásából támadnak; az ősök hitével megszentelt eszmék és gondolatok termékenyítik meg igazi virulásra a késő utókor nemzedékeit. A magyar nemzet ezeréves múltja folyamán ősi alkotmányáért, nemzeti szabadságáért ontotta a legtöbb vért, hozta a legnagyobb áldozatokat; ezekben csúcsosodott ki nemzeti érzése és gondolkozása. A legmagasabb eszményi javakat az alkotmányos életben és az emberi szabadságban látta. A szabadságharcok végső eredményben az alkotmány visszaszerzéséért folytak, a szabadságot az alkotmány helyreállításával akarták elérni és biztosítani. Az alkotmány a múltban a nemzeti élet feltétele, minden javának összfoglalatja volt. Az alkotmány a magyar nép életében több volt annál amit a törvények jelentenek; az alkotmányos gondolat úgy magaslott ki a magyar gondolkozásban, mint a nap a horizonton, az világította meg az összes kérdéseket. Az emberiség minden időik óta valamilyen világrend tudatában él az eget és a földet valamilyen világnézet tükrében látja. Az alkotányos gondolat ilyen szerepet játszott mindenkor a nemzeti politikában; a magyar föld világrendjének, a magyar közélet világnézetének a hordozója, a központi fogalma volt. A nemzet faji szelleméből fakadt és emberi jelleméből kristályosodott ki egész rendszere, a magyar abba építette bele legnemesebb politikai eszméit és államalkotó gondolatait. Az ősi magyar alkotmány ma is életfeltételt jelent, ma is a nemzeti világrendet gondozza. A múltban úgy összeforrott életünkkel, mint a lélek a testtel, a jövőben sem lehet nemzeti életet az ősi alkotmányos gondolat nélkül elképzelni. A múlt században gróf Széchenyi István lánglelke ihlette meg e magyar reformkorszakot; most is abban a szellemben várjuk és reméljük a jobb jövőt. A nemzeti gondolatot úgy akarjuk kiépíteni és intézményezni a magyar élet egész területén, hogy az a jövőben is történelmi kútforrása legyen a kulturális haladásnak és az emberi szabadságnak. Ha elindulunk a mai korszellem útján, mindenekelőtt azt az alapot kell megkeresni, amelyre felépíthetjük a magyar reformkorszakot. Ez az alap csak az ősi alkotmány lehet Az új idők nemzeti eszmevilága teljes összhangban van a magyar alkotmány szellemével, az is a nemzetet tekinti legfőbb szempontnak; a nemzet áll az államrend és a jogrend központjában, az élet különböző viszonylatai tőle függnek és belőle fakadnak. A reformkorszak feladata az lehet, hogy az ősi alkotmányba beleilleszti az idők új kérdéseit, beleépíti abba a nemzet ősi szellemével megegyező reformgondolatokat. Az eszmék lényegében nincs ellentét a magyar gondolkozás és az új világot hirdető elvek között, de az azokból levont politikai következtetések és módszerek nem egyeztethetők össze a nemzet ősi eszményeivel A magyar alkotmány a szabadság alapján áll és elutasítja magától azokat a törekvéseket, amelyek itt is, ott is pártdiktatúrák alakjában jelentkeznek. Magyarország a múltban a kapu, a védőbástya volt a barbár Kelet és a művelt Nyugat között: a világtörténet mostani eszmei forrongásában is a régi missziót akarjuk teljesíteni; az évezredek nagy vívmányát, a szabad ember eszményét védjük, mikor az ősi alkotmány szellemében igyekszünk megvalósítani a szükséges nemzeti reformokat. Az új év napján a történelmi Magyarországra függesztjük áhitatos tekintetünket, de azt csak úgy fogjuk elérni, ha a lélekben is megújul az ősi hittel és eszményekkel Szent István birodalma. ebből a keserves vízből! — gondoltam. — Csak ért volna meg Pisti olyan keserves tűz percet mint én az imént, bezzeg nem járna most úgy a szája! — Mert olyan sápadt ez a gyerek! — kérdezte Vilma néni, amint meglátott. — Bizonyosan az örömtől! — magyarázta Pista. — Híres ember lesz! Ugye, Vilma néni, róla nevezzük el a forrást! Nagyszerű! ... Tessék idenézni, ilyen vastag sugárban tört ki a viz — s a combját fogta — és olyan jó havanykás az ize, ugye, Gyuri! — Nem tudom, — rebegtem bizonytalanul és arra gondoltam, mekkora pofonokat fogunk kapni, ha Vilma nénit csakugyan megihatjuk ! Amikor a bányákhoz értünk, már a béreltgyerekek is sápadtak voltak, de azért sürgősen odébb álltak lettünkre. Pisti még egyre hadart. — Oda tessék nézni! Ugye, micsoda sugár! Nem mondtam? ... Tessék megpróbálni: meleg! Olyan jó meleg, hogy csuda! Tessék hát levetni a cipőt ... Vilma néniümmögött: tetszett neki a forrás. És bizonyosan arra gondolt, miféle hasznot hajthatna ez neki! Mert igencsak kuporgatós természetű volt és a pénzt mindenekfelett szerette. Sokat mustrálta a vizet, a bányákat, a feltörő forrást és azt kérdezte? — Elég meleg fürdéshez is? — Persze! —s Pisti nyomban belement, hogy bebizonyítsa. Erre aztán Vilma néni is levetette a cipőjét, a harisnyáját, és óvatosan emelgetve a szoknyáját, beletapiskol a sárba. Pisti meg csak darált neki, hogy ugye, ilyen jó, meg olyan jó, és hogy tessék csak megkóstolni ! Hát Vilma néni meg is kóstolta. Megkósolta egyszer, megkóstolta kétszer. Kicsit a levegőbe nézett mintha nem bízott volna a nyelvében, és megkóstolta harmadszor is. — Mért mondtatok, hogy savanyu? Nem savanyú ez, hanem keserű! — Keserű? — és Pisti rettentően elcsodálkozott. — Hát az hogy lehet? És odaimászott, hogy újra megkóstolja, mintha első alkalommal tévedett volna. — Talán üvegben kellene hazavinni és úgy kipróbálni, — ajánlotta ravaszul — Hátha csak melegen keserű, hidegen meg savanyú? Hanem akkor Vilma néni már fogta a nyakát neki. Te szemtelen! Csak be akartál csapni, mi? — és félre nem érthető mozdulattal emelte fel a karjól De Pisti ügyesebb volt s mert az úszónadrágját, nem féltette, végigvágódott a pocsolyában és fölverte a sarat Vilma nénire. Ebből lett csak a baj. Mert Vilma néni se hagyta magát utánakapott, de olyan szerencsésen, hogy ruhástól elfeküdt a bányában ... Hogy miként kecanergett ki, azt már nem tudom, mert akkor már lóhalálában vágtattunk neki a csenderesnek és be Burjáknéhoz, a tanyásnéhoz. Ott rejtőzniük három napig. Ennyi időbe került ugyante Pista keresztapjának, amíg meggyőzte Vilma nénit arról, hogy a forrás nagy kincs, és minket tulajdonképpen aranyba kellene foglalnia, nem pedig halálra rémíteni a kilátásba helyezett pofonokkal. Amikor aztán szabad volt hazatérnünk, Vilma néni kijelentette, hogy a forrást őróla fogják elnevezni, nem pedig rólam, és ez a büntetésünk, így estem el a hírességtől. De belenyugodtam a határozatba. Elvégre ők jobban illettek egymáshoz: egyik se volt élsebb a másiknál. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1935 január . Járhat-e gyilkosnak menedékjog? A világháború utáni társadalmi és lelki káoszban, az államrend és a társadalmi béke ellen irányuló mozgalmak, felforgató törekvések, terrorakciók világszerte ijesztő mértékben szaporodtak. Nagy veszélyt jelent ez nemcsak államformákra és kormányrendszerekre, hanem általában az államiság eszméjének fennmaradására, a jogrend és a nemzetközi béke biztonságára. Ez a veszedelem a politikai menedékjog sürgős revízióját, a korlátlan menedékjog megszorítását követeli, aminthogy ezen a gondolaton épül fel a Genfben előterjesztett Lavasféle tervezet is. A politikai menedék, azaz meghatározott deliktumok tettesei kiadatásának megtagadása — mint büntetlenséget biztosító privilégium — lényegileg nem valódi jogintézmény, hanem a jogi igazságeszme feláldozása morális parancsok, humánus elvek, esetleg politikai érdekszempontokért A politikai menedékjog főként a korailiberális dogmatika jellegzetes programpontja volt Ez termelte ki a privilégiumra igényt tartó politikai bűntettes — egyenlő: politikai menekült — fogalmátt ",s együtt hirdette az állam elleni bűncselekményben rejlő antiszocialitás, tehát büntetést érdemlőség viszonylagosságának veszélyes tanát. A politikai bűntettesek ki-nem-szolgáltatása elsőnek az 1832. évi francia—svájci kiadatási egyezménybe jutott be, majd az 1833. évi belga kiadatási törvénybe, mely elvileg kimondotta, hogy a kiadott bűntettes nem büntethető a megelőzően elkövetett politikai bűncselekményért, sem az ilyennel kapcsolatos cselekményért. Ennek nyomán a politikai menedékjog eszméje gyorsan diadalmaskodott az európai jogrendszerekben, anélkül azonban, hogy értelme és az alája vont cselekmények köre tekintetében csak némileg is egységes felfogás érvényesült volna. A politikai bűncselekmény fogalmát a legtöbb büntetőtörvénykönyv, így a magyar sem ismeri. A közönséges és politikai bűncselekmény szembeállítása mesterkélt, büntetőjogi szempontból indokolhatatlan és téves; felállítása kizárólag nemzetközi joghasználatra, a politikai menedék körülírására szolgált. Létrejött a nemzetközi jogi használatra szánt politikai bűncselekményfogalom szubjektív meghatározása, mely a büntetőjoginál jóval tágabb, felöleli nemcsak az objektíve vett, másként abszolút vagy tiszta politikai cselekményeket, — az állam elleni deliktumokat — hanem mindazokat a közönséges bűncselekményeket is, melyek valamely politikai motívumból, vagy indokból követtettek el. A menedék privilégiumát ezenfelül élvezik mindazon közönséges bűncselekmények tettesei is, akik arra hivatkozhatnak, hogy tettük összefügg valamely abszolút politikai delektummal, politikai mozgalommal. Ez aztán végül arra is vezet hogy szinte alig van bűncselekmény, amelyet ne lehetne adott esetben politikai deliktnek tekinteni s tettesének büntetlenségét biztosítani. A legsúlyosabb bűncselekmények is kieshetnek a tettes valamely tényleges vagy állított politikai vonatkozásánál fogva a kiadatás alól. E „vonatkozás“, összefüggés vagy kapcsolat olyannyira tisztázatlan, értelme olyan elasztikus, a kiadatási szerződések és a felállított elméletek olyan végtelen variációk lehetőségét nyújtják, hogy már-már nem a politikai jelleg megalapításától függ a kiadatás megtagadása, hanem épen fordítva, a ki nem adatos lesz az egyetlen biztos ismérve valamely cselekmény politikai voltának! Gyilkosok, fosztogatók és egyéb gonosztevők így kerülhetik ki az igazságszolgáltatás sújtó karját , nemcsak menedéket biztosíthatnak maguknak, hanem a megtévesztett közvélemény bőkezű részvétét is. Így vált lehetségessé, hogy még a legutóbbi években is Kun Béla és gyilkostársai, Tisza István életének kioltói, aljas merényletek és felháborító rémtettek elkövetői, a művelt világ erkölcsi érzésének arculcsapásával szabadon és büntetlenül folytathatták üzelmeiket. Mivel is lehet hát indokolni ez oly sok visszaélésre lehetőséget nyújtó, veszedelmes „jogintézmény“ további fentartását? Sokan a politikai meggyőződés szabadságának biztosítására hivatkoznak; gyilkos merényletek és terrorakciók azonban aligha tekinthetők a politikai meggyőződés kifejezésére alkalmas és jogi oltalmat, igénylő eszközöknek. Gyakran szerepel az a merőben általánosító szubjektív feltételezés is, hogy a politikai bűnözőket nemes haladásvágy, nemzet-, vagy világboldogító célkitűzések, önzetlen idealizmus vezeti. Hiányzik belőlük minden etikai romlottság, nem is bűnözők, csak legyőzött politikai ellenfelek. Ilyen ideális típusok, a tiszta hazafiéig elbukott áldozatai és a politikai szabadság nemes bajnokai, napjainkban igen ritkán jelentkeznek. Elfogulatlanul megállapítható, hogy a politikai bűnözőknél is közrejátszhat a legkülönbözőbb érzelmek, szenvedélyek és ösztönök bűnrevivő hatása, az altruisztikus típusok mellett ott rajzanak a kalandorok és paraziták, akik csak hatalmi vágyuk és pénzéhségük kielégítésére törnek. Az ideális forradalmárok mellett ott látjuk az életet megvető fanatikusok és a fizetett ágensek cinikus hadát és végül a rombolás és pusztítás öncélúságát hirdető, terrorral dolgozó politikai merénylőket és robbantókat. Mindezek pedig a társadalom értékeit és javait nagy mértékben veszélyeztetik. Tárgytalan és túlhaladott az az argumentálás is, mely az államok egymás politikai berendezése és társadalmi rendje iránti közömbösségére hivatkozik Korunk politikai tömegkriminalitása és a nemzetközi terrorizmus aktivitása — egyáltalán nem lokalizálódik egyetlen államra, hanem mint nemzetközi jellegű társadalomfelforgatás egyetemes veszélyt jelent az államokra, mely ellen csak nemzetközi összefogással lehet felvenni a harcot. Az államok rövidlátó önzésének, egymás iránti féltékenységének és bizalmatlanságának kell tulajdonítani a politikai menedékjog mai gyakorlatának fentartását. Néhány bátor és mélyenlátó író és nemzetközi egyesület — főleg az Institut de Droit International — figyelmeztető szavától eltekintve, egészen a századfordulóig csupán az u. n. belga merényletzáradék elfogadása csökkentette csekély mértékben a menedékjog korlátlan alkalmazásával járó veszélyeket A III. Napóleon elleni merénylet hatása alatt létrejött 1856. III. 22-i belga törvény kimondta, hogy nem tekintetik politikai vagy azzal kapcsolatos cselekménynek a külföldi államfő személye vagy családjának tagjai ellen elkövetett merényletet, amennyiben akár az emberölésnek, akár a gyilkos- ságnak vagy a mérgezésnek tényálladékát valósítja meg. A felségmerényletek tetteseinek kiszolgáltatását lehetővé tevő klauzulát ezután a legtöbb kiadatási egyezménybe felvették s hazai kiadatási jogunk is ismeri azt E klauzula első és szinte egyetlen áttörése a politikai menedékjog elvi alapjának. Hiszen az államfő elleni merénylet tipikusan politikai deliktum, tettese par excellence politikai bűnöző, csak ökoiéval vitatható el annak politikai jellege. Sajnos, csak szűk körre szorítkozik és feltétlenül kibővítésre szorul, kiterjesztendő minden politikai gyilkosságra, tekintet nélkül a sértett személy közjogihelyzetére. A gyilkosságnak a politikai menedékjog alá eső cselekménykörből való kivétele azonban máig nem valósult meg. Pedig a politikai menedékjog észszerű korlátok közé szorításának legelemibb módja legalább az emberölésnek és a legsúlyosabb, közveszélyes bűntetteknek (robbantás, gyújtogatás, terrorcselekmények) a politikai bűntettek sorából való kizárása volna. Ezek közveszélyes tetteseinek, tekintettel a sértett jogtárgy szentségére és az elkövetés módjának barbárságára, a politikai célzat és indok fennforgása sem nyújthat büntetlenséget Ennek a követelésnek Bluntschli óta több író adott kifejezést, de kevés eredménnyel. A múlt század végén az uralkodók ellen sorozatosan elkövetett anarchista és nihilista merényletek számos európai és amerikai államot speciális anti-anarchista törvények hozatalára kényszerítettek. A merényletzáradék mintájára kialakult „Anarchistenklausel“ pedig kimondta, hogy az anarchista bűntettek nem tekinthetők politikaiaknak. E klauzulát, sajnos, csak kevés szányi szerződésbe vették fel — jogunkban csak a paraguayi és a török kiadatási szerződés ismeri. A Jugoszláviávalar útabban kötött szerződésünk (1930: XXIII. tc.) értelmében pedig nem tekinthető politikai bűncselekménynek az emberi élet, a személyes szabadság vagy a tulajdon ellen irányuló kommunista mozgalmakkal kapcsolatos bűncselekmény. Emberölési záradékkal ellátott kiadatási törvényünk vagy egyezményünk még nincs, külföldön azonban már találkozunk ilyenekkel, így pl. az 1922. évi finn kiadatási törvény szerint a gyilkosság és annak kísérlete — hacsak nem nyilt harcban követtetik el — politikai bűntettnek semmiesetre sem tekinthető. Hasonló tartalmú az 1929. évi német kiadatási törvény. Elérkezett a korlátlan politikai menedékjog történelmi szerepének alkonya. A nemzetközi élet stabilitását veszélyeztető bombavetők és merénylők kíméletre akkor sem tarthatnak igényt, ha tettüket politikai aspirációk demonstrálása érdekében követték el. Politikai gyilkosságokkal nagy nemzeti célokat csak diszkreditálni és megbecsteleníteni lehet. A politikai terrorizmus leküzdése és a menedékjog reformja tárgyában a Nemzetek Szövetsége kebelében a legutóbbi napokban megindult nemzetközi megmozdulás célkitűzése büntetőjogi tudományos és magyar szempontból tekintve csak helyeselhető és feltétlenül haladást jelent egy tisztultabb jogi felfogás felé. Írta: Dr. Rácz György A vér felfrissítése céljából — kiváltkép középkorú férfiaknak és nőknek — ajánlatos néhány napon át korán reggel egy pohár természetes „Ferenc József“ keserűvizet inni. Világszerte rendelik az orvosok a valódi Ferenc József viza használatát mert ez szabályozza a bélműködést, előmozdítja a gyomoremésztést, fokozza az anyagcserét, javítja a vérkeringést, megnyugtatja az idegeket, egészséges álmot hoz és ezáltal új életerőt teremt .