Nemzeti Ujság, 1935. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1935-01-01 / 1. szám

2 zátony és örvény közötti? Az új év ezeket a kérdéseket, teszi fel a magyarnak a va­­júdó világ­on olyan gondjaival, mikor meg­áll az idők titokzatos kapuja előtt. A költő szerint a nemzet jövője olyan fa, mely a múltban gyökerezik és a jelen kertjében, virul. Őseink erénye a mi ne­meslevelünk, nemzedékről nemzedékre maradt örökség az életünk és a vagyo­nunk. Mi­kor büszke önérzettel magasra emeljük a nemzeti lobogót, az ősök dia­dalmas csatáiból térünk haza. A nemzet megújulása ott kezdődik, ahol megújítja lelkében történelmi eszményeit és ősi ha­gyományait. A mait kultusza gyújtja f­el a lángot a jövő oltárán. Mussolini, a nagy római imperátor, Julius Caesar em­lékével tüzelte fel az olasz lelket, Rómát pedig az antik fórumok és diadaloszlopok kiásásával megújításával szépíti. A magyar nemzetnek is történelmi erő­forrásaihoz, az ősi szel­lemhez, évezredes eszményeihez kell visszatérnie, ha meg­újhodást akar a saját lelkében és az or­szág életében. Csodálatos jelenség a tör­tén­elem­ben, hogy a renaissance-ok a más szellemi kincseinek a feltárásából támad­nak; az ősök hitével megszentelt eszmék és gondolatok termékenyítik meg igazi virulásra a késő utókor nemzedékeit. A magyar nemzet ezeréves múltja folyamán ősi alkotmányáért, nemzeti szabadságáért ontotta a legtöbb vért, hozta a legna­gyobb áldozatokat; ezekben csúcsosodott ki nemzeti érzése és gondolkozása. A leg­magasabb eszményi javakat az alkotmá­nyos életben és az emberi szabadságban látta. A szabadságharcok végső ered­ményben az alkotmány visszaszerzéséért folyta­k, a szabadságot az alkotmány hely­reállításával akarták elérni és biztosítani. Az alkotmány a múltban a nemzeti élet feltétele, minden javának összfoglalatja volt. Az alkotmány a magyar nép életében több volt annál amit a törvények jelen­tenek; az alkotmányos gondolat úgy ma­­gaslott ki a magyar gondolkozásban, mint a nap a horizonton, az világította meg az összes kérdéseket. Az emberiség minden időik óta valamilyen világrend tudatában él az eget és a földet valami­lyen világnézet tükrében látja. Az alkot­­­ányos gondolat ilyen szerepet játszott mindenkor a nemzeti politikában; a ma­gyar föld világrendjének, a magyar köz­élet világnézetének a hordozója, a köz­ponti fogalma volt. A nemzet faji szel­leméből fakadt és emberi jelleméből kris­tályosodott ki egész rendszere, a magyar abba építette bele legnemesebb politikai eszméit és államalkotó gondolatait. Az ősi magyar alkotmány ma is élet­­feltételt jelent, ma is a nemzeti világ­rendet gondozza. A múltban úgy össze­forrott életünkkel, mint a lélek a test­tel, a jövőben sem lehet nemzeti életet az ősi alkotmányos gondolat nélkül el­képzelni. A múlt században gróf Szé­chenyi István lánglelke ihlette meg e magyar reformkorszakot; most is abban a szellemben várjuk és reméljük a jobb jövőt. A nemzeti gondolatot úgy akar­juk kiépíteni és intézményezni a ma­gyar élet egész területén, hogy az a jö­vőben is történelmi kútforrása legyen a kulturális haladásnak és az emberi sza­badságnak. Ha elindulunk a mai kor­­szellem útján, mindenekelőtt azt az ala­pot kell megkeresni, amelyre felépíthet­jük a magyar reformkorszakot. Ez az alap csak az ősi alkotmány lehet Az új idők nemzeti eszmevilága teljes összhangban van a magyar alkotmány szellemével, az is a nemzetet tekinti leg­főbb szempontnak; a nemzet áll az ál­lamrend és a jogrend központjában, az élet különböző viszonylatai tőle függnek és belőle fakadnak. A reformkorszak feladata az lehet, hogy az ősi alkot­mányba beleilleszti az idők új kérdéseit, beleépíti abba a nemzet ősi szellemével megegyező reformgondolatokat. Az esz­mék lényegében nincs ellentét a magyar gondolkozás és az új világot hirdető el­vek között, de az azokból levont politi­kai következtetések és módszerek nem egyeztethetők össze a nemzet ősi eszmé­nyeivel A magyar alkotmány a szabad­ság alapján áll és elutasítja magától azokat a törekvéseket, amelyek itt is, ott is pártdiktatúrák alakjában jelent­keznek. Magyarország a múltban a kapu, a védőbástya volt a barbár Kelet és a művelt Nyugat között: a világtör­ténet mostani eszmei forrongásában is a régi missziót akarjuk teljesíteni; az évezredek nagy vívmányát, a szabad ember eszményét védjük, mikor az ősi alkotmány szellemében igyekszünk meg­valósítani a szükséges nemzeti reformo­kat. Az új év napján a történelmi Ma­gyarországra függesztjük áhitatos tekin­tetünket, de azt csak úgy fogjuk elérni, ha a lélekben is megújul az ősi hittel és eszményekkel Szent István birodalma. ebből a keserves vízből! — gondoltam. — Csak ért volna meg Pisti olyan keserves tű­z percet mint én az imént, bezzeg nem járna most úgy a szája! — Mert olyan sápadt ez a gyerek! — kérdezte Vilma néni, amint meglátott. — Bizonyosan az örömtől! — magya­rázta Pista. — Híres ember lesz! Ugy­e, Vilma néni, róla nevezzük el a forrást! Nagyszerű! ... Tessék idenézni, ilyen vastag sugárban tört ki a viz — s a combját fogta — és olyan jó havanykás az ize, ugy­e, Gyuri! — Nem tudom, — rebegtem bizonytala­nul és arra gondoltam, mekkora pofono­kat fogunk kapni, ha Vilma nénit csak­ugyan megihat­ju­k ! Amikor a bányákhoz értünk, már a béreltgyerekek is sápadtak voltak, de azért sürgősen odébb álltak lettünkre. Pisti még egyre hadart. — Oda tessék nézni! Ugy­e, micsoda sugár! Nem mondtam? ... Tessék meg­próbálni: meleg! Olyan jó meleg, hogy csuda! Tessék hát levetni a cipőt ... Vilma néni­ümmögött: tetszett neki a forrás. És bizonyosan arra gondolt, miféle hasznot hajthatna ez neki! Mert igencsak kup­orgatós természetű volt és a pénzt mindenekfelett szerette. Sokat mustrálta a vizet, a bányákat, a feltörő forrást és azt kérdezte?­ — Elég meleg fürdéshez is? — Pe­rsze! —­s Pisti nyomban bele­ment, hogy bebizonyítsa. Erre aztán Vilma néni is levetette a cipőjét, a harisnyáját, és óvatosan emelgetve a szoknyáját, beletapiskol a sárba. Pisti meg csak darált neki, hogy ugy­e, ilyen jó, meg olyan jó, és hogy tessék csak megkóstolni ! Hát Vilma néni meg is kóstolta. Meg­­kósolta egyszer, megkóstolta kétszer. Ki­csit a levegőbe nézett mintha nem bízott volna a nyelvében, és megkóstolta har­madszor is. — Mért mondtatok, hogy savanyu? Nem savanyú ez, hanem keserű! — Keserű? — és Pisti rettentően el­csodálkozott. — Hát az hogy lehet? És od­aimászott, hogy újra megkóstolja, mintha első alkalommal tévedett volna. — Talán üvegben kellene hazavinni és úgy kipróbálni, — ajánlotta ravaszul — Hátha csak melegen keserű, hidegen meg savanyú? Hanem akkor Vilma néni már fogta a nyakát neki. Te szemtelen! Csak be akartál csapni, mi? — és félre nem érthető moz­dulattal emelte fel a kar­jól De Pist­i ügyesebb volt s mert az úszó­nadrágját, nem féltette, végigvágódott a pocsolyában és fölverte a sarat Vilma nénire. Ebből lett csak a baj. Mert Vilma néni se hagyta magát utánakapott, de olyan szerencsésen, hogy ruhástól el­fe­küdt a bányában ... Hogy miként kecanergett ki, azt már nem tudom, mert akkor már lóhalálában vágtattunk neki a csenderesnek és be Burjáknéhoz, a tanyásnéhoz. Ott rejtőz­niük három napig. Ennyi időbe került ugyante Pista keresztapjának, amíg meg­győzte Vilma nénit arról, hogy a forrás nagy kincs, és minket tulajdonképpen aranyba kellene foglalnia, nem pedig ha­lálra rémíteni a kilátásba helyezett po­fonokkal. Amikor aztán szabad volt hazatérnünk, Vilma néni kijelentette, hogy a forrást őróla fogják elnevezni, nem pedig rólam, és ez a büntetésünk, így estem el a hí­rességtől. De belenyugodtam a határo­zatba. Elvégre ők jobban illettek egy­máshoz: egyik se volt élsebb a má­siknál. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1935 január . Járhat-e gyilkosnak menedékjog? A világháború utáni társadalmi és lelki káoszban, az államrend és a tár­sadalmi béke ellen irányuló mozgalmak, felforgató törekvések, terrorakciók világ­szerte ijesztő mértékben szaporodtak. Nagy veszélyt jelent ez nemcsak állam­formákra és kormányrendszerekre, hanem általában az államiság eszméjének fenn­maradására, a jogrend és a nemzetközi béke biztonságára. Ez a veszedelem a politikai menedékjog sürgős revízióját, a korlátlan menedékjog megszorítását követeli, aminthogy ezen a gondolaton épül fel a Genfben előterjesztett Lavas­­féle tervezet is. A politikai menedék, azaz meghatáro­zott deliktumok tettesei kiadatásának megtagadása — mint büntetlenséget biz­tosító privilégium — lényegileg nem valódi jogintézmény, hanem a jogi igaz­ságeszme feláldozása morális parancsok, humánus elvek, esetleg politikai érdek­­szempontokért A politikai menedékjog főként a korai­liberális dogmatika jellegzetes program­pontja volt Ez termelte ki a privilé­giumra igényt tartó politikai bűntettes — egyenlő: politikai menekült — fogal­mát­t­­ ",s együtt hirdette az állam elleni bűncselekményben rejlő antiszo­­cialitás, tehát büntetést érdemlőség vi­szonylagosságának veszélyes tanát. A politikai bűntettesek ki-nem-szolgál­­tatása elsőnek az 1832. évi francia—svájci kiadatási egyezménybe jutott be, majd az 1833. évi belga kiadatási törvénybe, mely elvileg kimondotta, hogy a kiadott bűntettes nem büntethető a megelőzően elkövetett politikai bűncselekményért, sem az ilyennel kapcsolatos cselek­ményért. Ennek nyomán a politikai menedékjog eszméje gyorsan diadalmaskodott az európai jogrendszerekben, anélkül azon­ban, hogy értelme és az alája vont cse­lekmények köre tekintetében csak némi­leg is egységes felfogás érvényesült volna. A politikai bűncselekmény fogalmát a legtöbb büntetőtörvénykönyv, így a ma­gyar sem ismeri. A közönséges és poli­tikai bűncselekmény szembeállítása mes­terkélt, büntetőjogi szempontból indokol­hatatlan és téves; felállítása kizárólag nemzetközi jog­használatra, a politikai menedék körülírására szolgált. Létrejött a nemzetközi jogi haszná­latra szánt politikai bűncselekményfo­­galom szubjektív meghatározása, mely a büntetőjoginál jóval tágabb, felöleli nemcsak az objektíve vett, másként ab­szolút vagy tiszta politikai cselekmé­nyeket, — az állam elleni deliktumokat — hanem mindazokat a közönséges bűn­cselekményeket is, melyek valamely po­litikai motívumból, vagy indokból kö­vettettek el. A menedék privilégiumát ezenfelül élvezik mindazon közönséges bűncselekmények tettesei is, akik arra hivatkozhatnak, hogy tettük összefügg valamely abszolút politikai delektum­­mal, politikai mozgalommal. Ez aztán végül arra is vezet hogy szinte alig van bűncselekmény, amelyet ne lehetne adott esetben politikai delik­­tne­k tekinteni s tettesének bü­ntetlen­­sé­gét biztosítani. A legsúlyosabb bűn­cselekmények is kieshetnek a tettes va­lamely tényleges vagy állított politikai vonatkozásánál fogv­a a kiadatás alól. E „vonatkozás“, összefüggés vagy­ kapcso­lat olyannyira tisztázatlan, értelme olyan elasztikus, a kiadatási szerződé­sek és a felál­lított elméletek olyan vég­telen variációk lehetőségét nyújtják, hogy már-már nem a politikai jelleg megalapításától függ a kiadatás megta­gadása, hanem épen fordítva, a ki­ nem adatos lesz az egyetlen biztos ismérve valamely cselekmény politikai voltá­nak! Gyilkosok, fosztogatók és egyéb go­nosztevők így kerülhetik ki az igazság­szolgáltatás sújtó karját , nemcsak me­nedéket biztosíthatnak maguknak, hanem a megtévesztett közvélemény bőkezű részvétét is. Így vált lehetségessé, hogy még a legutóbbi években is Kun Béla és gyilkostársai, Tisza István életének ki­oltói, aljas merényletek és felháborító rémtettek elkövetői, a művelt világ er­kölcsi érzésének arculcsapásával szaba­don és büntetlenül folytathatták üzelmei­­ket. Mivel is lehet hát indokolni ez oly sok visszaélésre lehetőséget nyújtó, veszedel­mes „jogintézmény“ további fentartá­­sát? Sokan a politikai meggyőződés sza­badságának biztosítására hivatkoznak; gyilkos merényletek és terrorakciók azonban aligha tekinthetők a politikai meggyőződés kifejezésére alkalmas és jogi oltalmat, igénylő eszközöknek. Gyak­ran szerepel az a merőben általánosító szubjektív feltételezés is, hogy a politikai bűnözőket nemes haladásvágy, nemzet-, vagy világboldogító célkitűzések, önzet­len idealizmus vezeti. Hiányzik belőlük minden etikai romlottság, nem is bűnö­zők, csak legyőzött politikai ellenfelek. Ilyen ideális típusok, a tiszta hazafiéig elbukott áldozatai és a politikai szabad­ság nemes bajnokai, napjainkban igen ritkán jelentkeznek. Elfogulatlanul meg­állapítható, hogy a politikai bűnözőknél is közrejátszhat a legkülönbözőbb érzel­mek, szenvedélyek és ösztönök bűnrevivő hatása, az altruisztikus típusok mellett ott rajzanak a kalandorok és parazi­ták, akik csak hatalmi vágyuk és pénz­­éhségük kielégítésére törnek. Az ideális forradalmárok mellett ott látjuk az éle­tet megvető fanatikusok és a fizetett ágensek cinikus hadát és végül a rombo­lás és pusztítás öncélúságát hirdető, ter­rorral dolgozó politikai merénylőket és robbantókat. Mindezek pedig a társada­lom értékeit és javait nagy mértékben veszélyeztetik. Tárgytalan és túlhaladott az az argu­mentálás is, mely az államok egymás politikai berendezése és társadalmi rendje iránti közömbösségére hivatkozik Korunk politikai tömegkriminalitása és a nemzetközi terrorizmus aktivitása — egyáltalán nem lokalizálódik egyetlen államra, hanem mint nemzetközi jellegű társadalomfelforgatás egyetemes veszélyt jelent az államokra, mely ellen csak nem­zetközi összefogással lehet felvenni a harcot. Az államok rövidlátó önzésének, egymás iránti féltékenységének és bizal­matlanságának kell tulajdonítani a poli­tikai menedékjog mai gyakorlatának fenta­rt­ását. Néhány bátor és mélyenlátó író és nemzetközi egyesület — főleg az Institut de Droit International — figyelmeztető szavától eltekintve, egészen a századfor­dulóig csupán az u. n. belga merénylet­záradék elfogadása csökkentette csekély mértékben a menedékjog korlátlan alkal­mazásával járó veszélyeket A III. Napó­leon elleni merénylet hatása ala­tt létre­jött 1856. III. 22-i belga törvény kimondta, hogy nem tekintetik politikai vagy azzal kapcsolatos cselekménynek a külföldi ál­lamfő személye vagy családjának tagjai ellen elkövetett merényletet, amennyiben akár az emberölésnek, akár a gyilkos- ságnak­ vagy a mérgezésnek tényálladékát valósítja meg. A felségmerényletek tette­seinek kiszolgáltatását lehetővé tevő klauzulát ezután a legtöbb kiadatási egyezménybe felvették s hazai kiadatási jogunk is ismeri azt E klauzula első és szinte egyetlen át­törése a politikai menedékjog elvi alap­jának. Hiszen az államfő elleni merény­let tipikusan politikai deliktum, tettese par excellence politikai bűnöző, csak ök­oiéval vitatható el annak politikai jel­lege. Sa­jnos, csak szűk körre szorítkozik és feltétlenül kibővítésre szorul, kiter­jesztendő minden politikai gyilkosságra, tekintet nélkül a sértett személy köz­jogi­­helyzetére. A gyilkosságnak a politikai menedékjog alá eső cselekménykörből való kivétele azonban máig nem valósult meg. Pedig a politikai menedékjog ész­szerű korlátok közé szorításának legele­mibb módja legalább az emberölésnek és a legsúlyosabb, közveszélyes bűntetteknek (robbantás, gyújtogatás, t­errorcselekmé­­nyek) a politikai bűntettek sorából va­ló kizárása volna. Ezek közveszélyes tette­seinek, tekintettel a sértett jogtárgy szentségére és az elkövetés módjának barbárságára, a politikai célzat és indok fennforgása sem nyújthat büntetlenséget Ennek a követelésnek Bluntschli óta több író adott kifejezést, de kevés ered­ménnyel. A múlt század végén az uralko­dók ellen sorozatosan elkövetett anar­chista és nihilista merényletek számos európai és amerikai államot speciális anti-anarchista törvények hozatalára kényszerítettek. A merényletzáradék mintájára kialakult „Anarchistenklau­­sel“ pedig kimondta, hogy az anarchista bűntettek nem tekinthetők politikaiak­nak. E klauzulát, sajnos, csak kevés szányi szerződésbe vették fel — jogunk­ban­­ csak a paraguayi és a török kiada­tási szerződés ismeri. A Jugoszláviáva­­l­ar útabban kötött szerződésünk (1930: XXIII. t­c.) értelmében pedig nem te­kinthető politikai bűncselekménynek az emberi élet, a személyes szabadság vagy a tulajdon ellen irányuló kommunista mozgalmakkal kapcsolatos bűncselek­mény. Emberölési záradékkal ellátott kiada­tási törvényünk vagy egyezményünk még nincs, külföldön azonban már ta­lálkozunk ilyenekkel, így pl. az­ 1922. évi finn kiadatási törvény szerint a gyilkosság és annak kísérlete — hacsak nem nyilt harcban követtetik el — po­litikai bűntettnek semmiesetre sem te­kinthető. Hasonló tartalmú az 1929. évi német kiadatási törvény. Elérkezett a korlátlan politikai mene­dékjog történelmi szerepének alkonya. A nemzetközi élet stabilitását veszélyeztető bombavetők és merénylők kíméletre ak­kor sem tarthatnak igényt, ha tettüket politikai aspirációk demonstrálása érde­kében követték el. Politikai gyilkossá­gokkal nagy nemzeti célokat csak disz­­kreditálni és megbecsteleníteni lehet. A politikai terrorizmus leküzdése és a menedékjog reformja tárgyában a Nem­zetek Szövetsége kebelében a legutóbbi napokban megindult nemzetközi meg­mozdulás célkitűzése büntetőjogi tudo­mányos és magyar szempontból te­kintve csak helyeselhető és feltétlenül haladást jelent egy tisztultabb jogi fel­fogás felé. Írta: Dr. Rácz György A vér felfrissítése céljából — kiváltkép középkorú férfiaknak és nőknek — ajánlatos néhány napon át korán reggel egy pohár ter­mészetes „Ferenc József“ keserűvizet inni. Világszerte rendelik az orvosok a valódi Ferenc József viza használatát mert ez szabá­lyozza a bélműködést, előmozdítja a gyomor­­emésztést, fokozza az anyagcserét, javítja a vérkeringést, megnyugtatja az idegeket, egészséges álmot hoz és ezáltal új életerőt teremt .

Next