Nemzeti Ujság, 1935. február (17. évfolyam, 27-49. szám)

1935-02-01 / 27. szám

4 dások érik. Egyébként: „Sempe­r prorsum, nunquam retrorsum, sohasem hátra, mindig el­ő­r­e.“ A miniszterelnök fogadta a Reformnemzedék vezetőit Reformnemzedék címen új mozgalom indult­, amelynek célja, hogy a háború­­utáni generáció ennek keretében foglal­­kozhassék az aktuális társadalmi, poli­tikai és gazdasági kérdéseikkel. A moz­galom képviseletében csütörtökön meg­jelent a miniszterelnöknél egy küldött­ség, amelynek tagjai voltak vitéz Bán­sági­y György, Bornemissza Géza, Raj­­niss Ferenc és Szentpály László. A kül­döttség azt az óhaját fejezte ki a minisz­terelnök előtt, hogy február közepén a Vigadóban nagygyűlést tarthassanak. Gömbös Gyula miniszterelnök kijelen­tette, hogy a kérelmet hajlandó megfon­tolás tárgyává tenni. Politikai körökben ezek után számíta­nak arra, hogy a belügyminiszter enge­délyezi a Reformnemzedék gyűlését és érdeklődéssel várják, mi történik ennek a mozgalomnak a keretében. Az érdeklő­dést, illetve az izgalmat azok a hírek váltották ki, amelyek szerint a Reform­­nemzedék a független kisgazdapárt min­tájára támogatni kívánja a kormányt, de élesen szembefordul a kormány párt­­jával. Ezeket a feltevéseket megerősí­tette s az izgalmat csak fokozta a Turul Szövetségnek csütörtökön megjelent pla­kátja, amely így kezdődik: — Az 1848-ban megindult nagy nem­zeti reform-mozgalmat közel 90 eszten­dőn át elsikkasztották. Eredmény három­millió magyar koldus, széteső nemzeti társadalom, összezilált, nincstelen közép­osztály, igazságtalan jövedelem-megosz­tás, bankokrácia és a kartelek korlátlan diktatúrája, a nemzetközi kapitalizmus parasztot, munkást és kispolgárt kalmár lélekkel kihasználó uralma és a nagybir­tok egészségtelen túltengése. A reformok megvalósításának órája elérkezett! Felsorolja ezután a plakát a követelé­seket: radikális földreform, bankokrácia és a kartelek me­gr­ends­zabály­ozása, munkaalkotmány megalkotása. Végül üzenet van a plakáton azok szá­mára, akik ,az idő sürgető szavát nem értik meg“, szembe találják magukat a magyar ifjúsággal. Azoknak pedig, akik ,,továbbra is becsülettel küzdenek e vál­­sáágos idők komoly kibontakozásáért", azt üzenik, hogy maguk mögött tudhat­ják a nemzet ifjúságát. Ezzel szemben a kormánypárt esti fél­hivatalosa élesen szembefordult a Turul Szövetség központi tanácsi szerdai érte­kezletének szónokaival és a csütörtöki plakát kijelentéseivel. A nap érdekességéhez tartozik még Ulain Ferencnek, a független kisgazda­­párt egyik vezetőjének nyilatkozata az Új Nemzedékben. Ebben a legélesebb har­cot jelenti be a kormánypárt ellen. Mi történt a Turul­ Szövetség nagygyűlésén? A Turul Szövetség szerdán este a Fővánd­­séri helyiségeiben nagygyűlést tartott, ame­lyen több szónok foglalkozott politikai pro­blémákkal. A gyűlésem elhangzott beszédek meglehetős nyugtalanságot váltottak ki a társ­a­d­a­lom széles rétegeiben és politikai kö­rökben s több hírlapi támadás is érte a Turul Szövetséget. A Turul Szövetség főve­zére, dr. Végváry József csütörtökön este ezzel kapcsolatban az egyik kőnyomatos út­ján nyilatkozatot juttatott el a lapokhoz. A nyilatkozat tiltakozik az ellen, hogy a Turul Szövetségben elhangzott beszédeket félre­m­agy­arázzák s többek között a követke­zőket mondja: „A Turul Szövetség e nagygyűléssel nem akart beavatkozni a kormányzat munkájába, még kevésbé akart illegitim befolyást gyako­rolni azon problémák megoldására, amelyek­ napjainkban a közélet porondján napirenden vannak. A Turul Szövetség csak azt akarta, hogy az ifjúság egységes állásfoglalásával demonstrálja azt a nézetét, hogy Magyaror­szágot a mai nehéz belső és külső helyzeté­ben csakis egy körültekintő, éles perspek­tívája és lelkiismeretes reformpolitika segít­ségével lehet a konszolidáció szilárd talaján megtartani. Az említett nagygyűlésen nem olyan kérdéseket tárgyalt a Turul Szövetség, amelyeket a mostani politikai szituáció ve­tett felszínre, hanem olyanokat, amelyekkel Win*­' *. A legolcsóbb, legjobb folyóirat a Kiadja a Központi Sajtóvállalat. Előfizetés: egy hónapra csak 80 fillér. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1935 febrár 1 a szövetség igen hosszú idő óta behatóan és rendszeresen foglalkozik. Hogy egyes szónokok „radikális földreform­ról“ és „ötszázh­oldas“ birtoktestekről beszél­tek, az nem jelenti azt, mintha a szövetség forradalmi jellegű birtokpolitika mellett szö­gezte volna le magát Azért nem, mert elő­ször is a szónokok e kérdés felvetésénél nem a m­­aguk álláspontját adták elő, de pusztán csak idéztek modern gazdasági írók köz­keletű műveiből és másodszor, mert a Turul Szövetség e kérdésben állást egyáltalában nem foglalt, nem is kíván foglalni. Azért nem, mert felfogása szerint e kérdésnek, mint az egész reformpolitika kérdésének,­­ megoldása egyesegyedül a magyar reform­politika inaugurálójára és vezérére, Gömbös Gyula miniszterelnök úrra tartozik.“ A tejellenőr nem hivatalos közeg — állapította meg a kispesti imáshimság A pestvidéki királyi ügyészség ható­sági közeg ellen elkövetett erőszak miatt bűnvádi eljárást indított Fazekas Anna és húga, Fazekas Hana ellen. Ez a két lány 1934 márciusában, mikor a tejellen­őrök a náluk lévő csempészett tejet elko­bozták, rátámadtak Kis Péterre, az egyik tejellenőrre és többször megütöt­ték. Az ügyészség vádja alapján a kis­pestig járásbíróságra került az ügy és dr. Kovács büntető bíró tegnap tartott benne tárgyalást. A tárgyaláson csak az egyik vádlott, Fazekas Anna jelent meg, aki beismerő vallomást tett azzal, hogy a tej elkobzása nagyon felháborí­­totta és ezért támadt rá a tejellenőrre. A bíróság beismerő vallomása ellenére is felmentette a vád alól Fazekas An­nát. A nyomban jogerőre emelkedett fel­mentő ítélet figyelemreméltó indokolása a következő:­­ A bíróság megállapította, hogy a tejellenőrök a városnál csak ideiglenes alkalmazottak, hivatali esküt nem tet­tek és ilyenformán hatósági közegnek nem tekinthetők. Fel kellett menteni Fa­zekas Annát a könnyű testi sértés vét­sége alól is, mert a sértett tejellenőr az eset megtörténte után magánpanaszt nem emelt és ma már hiába kérné a vádlott megbüntetését, mert az indítvá­nyt határidő régen letelt. A Rákosi-perben befejezték a bizonyítást A vörös népbiztos olyan kihívóan viselkedett, hogy kétszer is rend­bírságot kapott A Rákosi-per csütörtöki folytatólagos tár­gyalása Vörös Béla szolnoki államrendőrségi detektív, Magyar Ernő csornai jegyző és La­katos János kalocsai földműves a szolnoki, csornai és kalocsai ellenforradalom kegyetlen vérbefojtásáról tettek vallomást. Elmondot­ták, hogy Számvén­y Tibor egy két percig hallgatta csak ki az áldozatokat, azután egy kézlegyintéssel átadta őket hóhéraiknak, akik válogatott kegyetlenséggel végeztek velük. Puskatussal agyba-főbe verték az embereket és végül, mikor már vérbe fagyva, félig ájul­­tan rogytak a földre, akkor vitték őket, ha csak lehetett, a templomtérre és ott akasztot­ták fel őket az akácfákra. Pintér Pál a hartai, Nagy István a duna­­pataji borzalmakról tett vallomást. A vallo­másokból kiderült az is, hogy ha egy-egy el­fogott ember zsírt, lisztet, vagy kékpénzt adott, akkor vagy elkerülte az akasztófát, vagy szabadonbocsátása után újból elfogták és kaján röhögés közben mégis csak kivégez­ték.Brunner Imre, a volt kőszegi állomásfőnök azt adta elő, hogy Számyét­y Tibor, a kőszegi ellenforradalom leverése után telefonon be­szélt a budapesti szovjet­ házzal, Landler Jenő népbiztossal és közölte vele, hogy két embert nyomban kivégeztetett, de még visszatért „folytatni“ a munkát. — Hallotta, Rákosit Számuelly jelentette ezeket a kivégzéseket, tehát maguk a szovjet­házban tudtak ezekről, — fordult Rákosihoz Szemük elnök. — Elfogult vallomás. Akkoriban minden ki­­végzőt Szamuellynek tartottak. Mayer Ödön, a gyűjtőfogház volt tisztvise­lője arról tett vallomást, hogy még a kom­­mün előtt Kun Bélát Láday István, a börtön­­ügyi osztály akkori főnöke meglátogatta fe­r­­eségével, Kun Béla, Kun Béláné, Vágó, a későbbi népbiztos és Ládayék együtt kedélye­sen megebédeltek a gyűjtőfogházban. Olyan volt akkoriban a fogház, mint a Teleky-tér. Mikor Kun Béla társaival együtt elhagyta a fogházat, cinikus mosollyal mondotta: Na, ebből a gyűjtőfogházból nemsokára kaszárnya lesz, a börtön intézményére a kommunizmus­nak nincs szüksége. Károlyi Mihály is majdnem népbiztos lett Fleischmann Imre gyűjtő fogházbeli díjunknak a vallomását, ismertették az­után, ebből is kiderült, hogy a komár­nita foglyoknak a legnagyobb kedvez­ményben volt részük. Rabinovics József vallomási jegyzőkönyvéből az derül ki hogy Kun Bélának már Moszkvában, az orosz fogsága idején lapja volt és ha­mis útlevéllel szökött haza, hogy itt át­vegye a kommunista párt szervezését és irányítását. Már decemberben tárgyalt Kun Béla a szociáldemokratákkal s ké­sőbb a szociáldemokraták kijelentették, hogy csak akkor vállalják a kormány­alakítást, ha a kormányban a kommu­nista párt is részt vehet. A szocialisták megígérték, hogy kieszközlik a kommu­nista foglyok szabadlábra helyezését. Ez valóban még aznap este meg is történt. Göndör Ferenc lakásán értesült arról, hogy a szociáldemokraták elfogadták a platformot. Másnap megindultak a tár­gyalások a népbiztosi állások betölté­sére. Szó volt arról is, hogy Károlyi Mihálynak is felajánlanak egy népbiz­tosi állást, a kommunista kiküldöttek azonban ezt nem tartották népszerűnek, ezért a tervet elejtették. Rabinovics, aki a kommunista párt titkára lett, jegyzőkönyvi vallomásában még az­t adta elő, hogy Pogány, mint a katonatanács elnöke, meg akarta szállni a középületeiket, ez azonban nem történt meg. Még a vörösörök parancsnoka is felhábo­rodott Szamuelly kegyetlenkedésein Szemák elnök ezután felolvasta a budapesti I. számú vörösőrparancsnokságnak 1919 júliu­sában a vörös hadtestparancsnoksághoz inté­zett iratát, amelyben protestálnak Szamuelly vérengzései, kegyetlenkedései ellen, megálla­pítják, hogy túllépte hatáskörét, hogy a gya­núsítottaknak módot sem adott a védekezésre és a terroristák egyszerű feljelentésére egész csomó embert kivégeztetett. — No Rákosi, mit szól ehhez! — kérdezte az elnök. — Még az önök saját karhatalmi szerve is megborzadt Szamuelly vérengzései­től. — Nem ismerem ezt az iratot, nem tudok hozzászólni — felelt Rákosi vállvonogatva. A vörösőrparancsnokság panasziratának to­vábbi ismertetéséből hátborzongató részletek derültek ki, mindenütt Szamuelly Tibor neve szerepel, ő volt a véres grandgignol főszerep­lője. A fölakasztott férjek lábai alól a fele­ségeikkel rúgatták ki a zsámolyt, fiatal diá­kokat vasvillával szurkáltak halálra, asszo­nyokat szurkáltak össze rohamkésekkel, a vérlázító kegyetlenkedéseknek se vége, se hossza. — Hallotta, Rákosii Mindezeket egy vörös karhatalmi alakulat parancsnoka jelentette a fölöttes hatóságának. A népbiztosok tanácsa indított valami vizsgálatot, kitaszította Sza­muellyt a népbiztosi tanácsból? — kérdezte megint az elnök. — Ugyanerről a vörös parancsnokról egyik tanú azt vallotta, hogy a fehérekhez akart csatlakozni. Különben sem mondhatom, volt-e vizsgálat. — Ezt a panasziratot átadták Haubrich népbiztosnak, aki, amikor elolvasta, felkiál­tott: „Az ország sorsa gyilkosok kezében van!" Hát indítottak vizsgálatot? — kérdezte ismét az elnök. — Én nem tudom — felelt Rákosi vállvono­gatva. Rákosi sötét zárkát kap Ezután Rákosi olyan kihívó modorban, olyan szemtelen hangon válaszolt Szemák elnök kér­déseire, "hogy az elnök, aki eddig is példátlan önuralommal kerülte a lehetőségét annak, hogy egy-egy külföldi kommunista újságíró­nak alapot adjon a tárgyalás egyoldalú kiszl­ Akinek a szívműködése rendetlen, úgy­szintén az, akinél a vérnyomás emelkedésé­nek tünetei mutatkoznak, úgy érhet el eről­ködés nélkül megfelelő könnyű székelést, ha reggel éhgyomorra egy kis pohár természetes „Ferenc József“ keserű vizet iszik. Szívszak­­orvosok már régen megállapították, hogy a Ferenc József víz szívbillentyűhibáknál és szivelzsírosodásnál is enyhén, biztosan és mindig kellemesen hat nézésére. — Rákosit háromnapi sötétzárká­val büntette. — Ha az elnök úr így bánik velem, részt sem veszek a tárgyaláson — felelt Rákosi pökhendi hangon. — Ezért nyolcnapi sötétzárkát kap — in­tette le Szemák elnök. A vád és védelem is a bizo­nyítás kiegészítését kéri Az izgalmas jelenet után Szemák el­nök felhívására, Tamássy László királyi ügyész a bizonyítás kiegészítésére tett indítványt. Több tanú kihallgatását kérte Szamuelly kegyetlenkedéseinek to­vábbi bizonyítására. P. Bonaventura Antal kihallgatását arra, hogy csupán az antant-misszió közbelépésének tud­ható be, hogy még több kivégzés nem történt. Bódis Gyula kihallgatását indít­ványozta annak a bizonyítására, hogy Rákosi Kecskeméten tartott előadásán bejelentette, hogy ha kell, térdig fognak gázolni a vérben. Kérte Böhm Vilmos és Kun Béla cikkeinek a beszerzését és a Népszava egyik tudósításának felol­vasását.­ eszerint ugyanis Szamuelly Ti­bor és Rákosi Mátyás 1919 júniusában azért kerültek szembe Kun II. Zsigmond­­dal, mert nem akarta­k engedni a terror szigorából. ■—^ Indítványozom — mondotta az ügyész —rendelje el a törvényszék a honvédség hivatalos közlönyében 1918. novemberében megjelent rendeletek fel­olvasását. Ezekkel bizonyítani kívánom, hogy a Károlyi-kormány idejében maga a kormány olyan rendeleteket adott ki, amelyek a fegyelem és a hadsereg szét­­züllésére irányultak. Rövid szünet után dr. Lengyel Zoltán védő terjesztett elő indítványt ugyancsak a bizonyítás kiegészítése­­ érdekében. Bi­zonyítani akarja, hogy Szamuelly nem kapott felhatalmazást annak elköveté­sére, amit véghezvitt. Rákosi szerinte nem is fejtett ki népbiztosi tevékenysé­get. Ellenben mint vörösparancsnok le­fegyverezte a Cserül-féle terrorosztagot. Kérte a védő Bartha Albert volt hon­védelmi minisz­ternek és Nagy Vincének kihallgatását. Garbói Sándor, a kor­mányzótanács volt elnökének jegyző­könyvbe foglalt vallomásának az ismer­tetését, Garami, Pe­idl, Weltner, Buchin­­ger, Büchler és Esztergályos szociáldemo­krata párti vezetőségi tagoknak a kihall­gatását. Gróf Bethlen Istvánnak és Mis­­kolczy Ágost táblabirón­ak, továbbá gróf Károlyi Mihálynak, Kun Bélának és Rónai Zoltánnak a kihallgatását Előterjesztése további során azt is kérte a védő, hogy ismertessék Clemenceaunak azt a jegyzékét, amelyben a népbiztosok tanácsa felhívta, hogy a vörös hadsere­get a Felvidékről vonja vissza. Kérte az 1918. évi néphatározat ismertetését mert ezzel igazolni kíván­ja, hogy a királyi hatalmat nem a tanácsköztársaság, ha­nem a Károlyi-kormány uralma alatt szüntették meg. Mikor dr. Lengyel Zoltán befejezte elő­terjesztését, Rákosi Mátyás állott fel és a következőket mondotta: — Kérem dr. Strauss Istvánnak, a leg­főbb állami számvevőszék akkori elnöké­nek a tanúkénti kihallgatását, mert csak vele tudnám igazolni, hogy én a hivata­lomban hogyan viselkedtem. Vele ugyanis többször tárgyaltam. — A törvényszék az elhangzott indítvá­nyok feletti határozatát pénteken hirdeti ki —­enunciált a tanácselnök. Ezzel a mai tárgyalás végetért. CSAK HÁROM PÁRT VESZ RÉSZT AZ ÜGYVÉDI KAMARAI VÁLASZTÁSOKON Az ügyvédi kamarai választások küzdőtere mind élénkebbé válik. A határidő a kisköz­­gyűlési jelölések benyújtására január 23-án le­járt és­ ekkor kitűnt, hogy csak­ három párt bocsátkozik a küzdelembe. Ez nagy változás, a félév előtt lezajlott változásokkal szemben, amennyiben akkor még hét ügyvédi párt állott sorompóba. Most három-három paktumot kö­tött egymással és így mindössze három listát nyújtottak be. Az első listát a Szabad Ügy­védség Pártja nyújtotta be száz jelöléssel. Ezen a listán Taubner Géza, Bittner Béla és Fejér Ákos a listavezetők. A második listát a Párt­­szövetség az Ügyvédi Autonómia Védelmére terjesztette be 230 jelöléssel. Ezt a listát Nagy Emil, Gold Simon és Vekor­dy Géza vezetik. A harmadik legsúlyosabb lista az Egyesült Ügy­védi Pártok Nemzeti Szövetségéé. Ez 230 jelölést tartalmaz. Listavezetők: Gerlóczy Endre, Krü­ger Aladár és Varannai István. A kisközgyű­­­lési választás lajstromában történik.

Next