Nemzeti Ujság, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)
1935-07-24 / 166. szám
12 Székesfehérvár a teljes vasárnapi munkaszünetet kéri a kereskedelmi minisztertől. A székesfehérvári Kereskedelmi Társulat elnöksége és a Fejér megyei Kiskereskedők Társulatának vezetősége táviratilag kérte Bornemisza Géza kereskedelemügyi minisztert, hogy rendelje el a teljes vasárnapi munkaszünetet az élelmiszerek eladásával foglalkozó kereskedőkre is. Ha ez valamilyen okból megvalósítható nem lenne, azt kérik, hogy átmenetileg minden élelmiszerüzlet részére egységes zárórát állapítsanak meg. Ötvenmillió zlotyval csökkent a lengyel államadósság. Varsóból jelentik: Az államadóssági bizottság legutóbbi ülésén előterjesztett jelentés szerint Lengyelország államadóssága a január 1-i 4601 milliárd zlotyval szemben Július 1-én 4641 milliárd zloty volt, az államadósság tehát 50 millió zlotyval csökkent. Amerika nem ad munkanélküli segélyt. Londonból jelentik: Roosevelt hosszasabban tanácskozott a Fehér Házban Morgenthau kincstári államtitkárral és közmunkaügyi vezérkarával (Ickes belügyminiszter, Perkins Franciska kisasszony munkaügyi miniszter, Hopkins segélyügyi biztos stb.) és kiadta a „hadiparancsot“, amely szerint teljes erőivel megindul a „közmunkatámadás“ a munkanélküliség ellen. A közmunkatervek a folyó pénzügyi évben 4880 millió dollárt, 1936—37- ÉN LESZEK is FELESÉGE! írta: ARTHUR MILLS — Fordította: SIMOR MIKLÓS Egyedül jogosított magyar kiadás. Utánnyomás tilos, így beszélgetett vele egész vacsora alatt. Éjfekete szemei mindenfelé körüljártak, csak Miss Simsre nem nézett, úgy hogy a leány a végén már azt kezdte hinni, hogy a kapitány fél tőle. — Talán tudja, hogy én vagyok a „sajt“ — gondolta magában. Bay Strattonnal úgyszólván szót sem tudott váltani az alatt a perc alatt, ami egyedül töltöttek vacsora után a szalonban. — Nem mondott semmi érdekeset — közölte a leány. — Előszörre ne várjon túl sokat — súgta Bay. — Ne felejtse el holnapi megállapodásunkat. Előre örülök. — Ott leszek. Nyolc óra körül? — Igen. De ne öltözzék túl feltűnően. Pakisban nem öltöznek este az emberek, csak egy-két helyen. De mi máshová megyünk. — Az új étterembe? — Igen. Szereti a békacombot? — Még nem próbáltam. — Kitűnő, mint a csibe, csak ízesebb. De most mennem kell, ezeken az estélyeken én vagyok a mindenes, a clown és a medve, amelyet táncoltatnak. Később már nem is látta, beszélni sem tudott vele. Madame Ranell mannequinjei nagyobb fényűzést fejthettek ki, mint londoni kolléganőik. Saját szobájuk volt és nem kellett a többi alkalmazottal együtt lenniük. Az eladóasszonyok és a másodrendű próbakisasszonyok feladata volt, hogy órák hosszat beszéljék rá a vevőket, milyen remekül áll rajtuk a ruha. Juliet, Cynara, Penelope és Mimi gondja viszont csak az volt, hogy olyan szépek legyenek, amilyennek a természet megalkotta őket. Minden leánynak saját öltöztetőnője volt és külön szekrénye, amelyben csak az ő ruha-kollekcióját tartották. Mimi, a francia és Cynara, az aranybőrű magyar lány együtt laktak. Penelope, aki Kansasban született és olyan volt, mint egy Botticelli angyal, panzióban lakott a Szajna balpartján. Juliet egyelőre Lady Heddingwaynél kapott szállást. Mimi és Cynara már a modellszobában voltak, amikor Miss Sims megérkezett. Mimi éppen új púderes flap-jackjét mutatta Cynarának, amit előző nap kapott Penelope kissé megkésett. Az idősebb, karvalyképű öltöztetőnő már hozta Julietnek a zöld sportruhát. — Utálom ezt a ruhát, nem vagyok kígyó — mondta Juliet és gyűlölködve nézett a ruhára. — Csak vegye fel, Mademoiselle. Ne felejtse el, hogy kizárólag magának készült — válaszolt az öltöztetőnő. Juliet ledobta pongyoláját. Olyan mozdulatot tett mint az iskolásfiú, amikor zsákfutó versenyt nyer meg, aztán felvette a ruhát. Tizenegy előtt néhány perccel Mme Ranell személyesen is megjelent a modellszobában. — Hölgyeim, ma mindnyájuknak ki kell tenniük magukért. Az argentínai követ felesége jelentette be látogatását egész sereg ismerősével. Siessenek és jöjjenek le. Penelope, kérem, hagyja már abba a gumirágást. Hogy gondolja, hogy a hölgyek majd észreveszik a ruháját, amikor úgy mozgatja az ajkait, mint az alligátor?... Juliet, ez a maga napszáma. Utolsónak jöjjön be, ma reggel a maga ruha-kollekciója a legjobb... Mimi, kevesebb rúzst rakjon az arcára... És maga mikor feküdt le tegeste, Cynara? Rossz bőrben van. Már mondtam, lányok, hogy frissen kell bejönni a munkához. Tizenhat ruhát fognak bemutatni ma délelőtt és Juliet a sorban az utolsó, ő kapta meg a 13, 14 15 és 16-os számot. Csak akkor vette észre, hogy a 13-as számot is a kezében tartja, amikor fűrösd délutáni ruhájában már-már indulnia kellett a bemutatóterembe. Zöld és 13! — nem valami szerencsés összeállítás. Ha lehetne, legszívesebben kicserélné a számot. De ez felborította volna az egész rendet. A vevők ugyanis, akik a bemutatót végignézték, úgy jegyezték meg a nekik tetsző ruhát, hogy felírták a számot. És a fűzöid délutáni ruha száma 13-as volt. Ha Madame Ranellnek különösen szép ruhái készültek, akkor meghívta a párisi kozmopolita társaság minden fontos személyét. Ma reggel is, amikor Juliet belépett, észrevette, hogy minden ülőhely foglalt. Több férfi is volt a teremben, akiket azért hoztak el az asszonyok, hogy megnézzék Madame Ranell híres próbakisasszonyait. Nagyszámú, meghatározhatatlan korú hölgyközönség is ült a teremben. Miss Sims már megszokta, hogy sétája közben megjegyzések röpködnek feléje. „Ez Juliet! Angol lány! Ugye csodaszép? Szőke! És az alakja!“ Végeredményben azért fizették, hogy hagyja magát bámulni. Nem is vett tudomást a megjegyzésekről. Ezen a reggelen azonban, amikor már ki akart menni, feltűnt neki egy hang, amely jól érthetően ezt mondta: „Ez az a bizonyos. A 13-as“. Nem fordult meg, de megjegyezte magának, hogy a hang a szoba bal sarkából jött s amikor másodszor jött vissza, arra felé nézett mert érdekelte, hogy kinek a figyelmét vonta magára a szerencsétlen számú fűzöld ruha. Ray Stratton a múltkor megrótta, hogy rossz az arcmemóriája. Most azonban nem tévedett. A szoba bal sarkában a vonatbeli öreg hölgy ült, fehérkamáslis, monoklis, középkorú férfivel. Miss Sims tudta, hogy soha többé nem felejti el az öreg nő arcát. És kifelé menet jól megnézte Mme Montroc társát is, ötvenévesnek látszott. Monokliján és fehér kamásniján kívül szegfűt is viselt. Miss Simst bosszantotta, hogy amikor ránézett, az öregedő gavallér rákacsintott. Ha nem hallotta volna az előbbi megjegyzést, hogy „Ez az a bizonyos. A 13-as“, azt hitte volna, hogy Madame Montroc csak eljött a bemutatóra és magával hozta egyik ismerősét. Természetes volt, hogy gazdag hölgyek, akik a Ritzben laknak, divatbemutatóra járnak. Az azonban lehetetlen volt, hogy Madame Montroc meg akarja venni a fűzőid ruhát. (Folytatása következik.) — REGÉNY — 0O NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1935 juliu 24. MI Az Árelemző Bizottság szeptember végéig állapította meg a tégla irányárát Múlt hét csütörtökön bízta meg a kereskedelmi miniszter Laky Dezsőt, az Árelemző Bizottság elnökét a tégla árának vizsgálatával. A téglagyárak az építési konjunktúrát kihasználva, a múlt évben kitört árharcot megszüntették és egyszerre felemelték körülbelül 30 százalékkal az áraikat A főváros közbelépésére sem voltak hajlandók a gyárak az árakat leszállítani, sőt kilátásba helyezték, hogy tovább drágítanak és mint a Nemzeti Újság megírta, a tavalyi kartelárak nívóját akarják elérni. Tavaly a kisméretű földtégla ára 32—36 pengő között mozgott az utóbbi időben viszont ennek az ára 18 pengőről már ismét 28—30 pengőre emelkedett Az Árelemző Bizottság szombaton és hétfőn tárgyalta a tégla árának a kérdését a téglagyárak és az építőipari érdekeltségek bevonásával. A tárgyalás megegyezéssel végződött, a kisméretű tömör falitégla irányárát augusztus 15-ig 27,50 pengőben, augusztus 16-tól szeptember 1-ig 29 pengőben, szeptember hónapra pedig 30 pengőben állapították meg. Az építőipar különösen azt kifogásolta, hogy a már folyó építkezéseket a váratlan árfelemellés megzavarta. Kimodották tehát, hogy a téglagyárak a lekötött mennyiségeket a korábbi alacsonyabb árakon szállítják tovább is. Az Árelemző Bizottság munkájáról a következő hivatalos jelentést adták ki: Az építőipari érdekeltségek köréből érkező panaszok, valamint Budapest székesfőváros polgármesterének felterjesztése következtében a kereskedelemügyi miniszter utasítására az Árelemző Bizottság foglalkozott a téglaárak kérdésével. A tárgyalások folyamán az építőipari érdekeltségek elismerték, hogy a folyó év tavaszán kialakult árszint a téglagyárak közötti árharc eredménye volt és ezek az árak a tégla önköltségét sem fedezték, ellenben azt kifogásolták, hogy az árharc megszűntével a téglagyárak oly mértékben emeljék a tégla árát, ami a folyamatban levő építkezések lebonyolítását veszélyezteti és az építkezési kedvet lelohasztja. A téglagyárak és az építőipari érdekeltség között az Árelemző Bizottság előtt tárgyalások folytak és közöttük a téglaárakra nézve megegyezés jött létre, melynek értelmében kisméretű, tömör falitégla alapon számítva a tégla budapesti legmagasabb irányára 1000 drbként augusztus 15-ig 27,50 P, augusztus 16 és szeptember 1-e között 29 P, szeptember 1 és 30-a között 30 P lesz. A már lekötött téglamennyiségek az ezelőtt kialakult alacsonyabb árakon kerülnek leszállításra. Az Árelemző Bizottság a megegyezéses árakat vizsgálata alapján az önköltségi árakhoz annyira közelállóknak találta, hogy azok ellen észrevételt nem emelt, figyelembe véve azt is, hogy a múlt évben a kisméretű közönséges falitégla-árak 32—36 pengő között mozogtak. Az Árelemző Bizottság véleménye alapján a kereskedelemügyi miniszter az érdekeltségek megegyzését tudomásul vette. Gondoskodás történt arról, hogy a megegyezéses árakon az építőipar rendelkezésére megfelelő menyiségű tégla álljon, rendelkezésre. ben pedig 3000 millió dollárt fognak felemészteni. A tanácskozás után Hopkins kijelentette, hogy november elsejéig gőzerővel fog folyni a közmunka és ezután a nap után senki sem kap egy centet sem azért, hogy semmit sem tesz, vagyis megszűnik az állami munkanélküli segély, amelyet jelenleg 5 millió család élvez. Ezek 20 százalékának, a munkaképteleneknek, eltartása az egyes államok szegényalapjait fogja terhelni. A hozzá intézett kérdésekre Hopkins kénytelen volt bevallani, hogy a szédítő arányú közmunkák eddig mindössze 15.000 munkanélkülinek adtak kenyeret. Németország dohányt vásárol Jugoszláviában. Belgrádból jelentik: Németországból megbízottak érkeztek Laibachba, hogy dohányt vásároljanak Jugoszláviában. A háború óta első eset ez, hogy a németek jugoszláviai dohányt vásárolnak. Orosz—román vasúti egyezmény. Bukarestből jelentik: Vasárnap érkezett Bukarestbe a román vasúti bizottság, amely Odesszában tárgyalta le a két ország közötti vasúti forgalom kérdéseit. A bizottság megfeszített erővel folytatta a tárgyalásokat, amelynek anyaga több mint ezer gépírt oldalt tett ki. A tárgyalások befejeztével a bizottság Moszkvába utazott, ahol aláírta a vasúti egyezményt, amelynek értelmében a vasúti forga- VSZÁLLAS A földr mivelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya jelenti: A Duna Kogenchburgvár és Struden—Paks között árad, másutt apad, alacsony vízállása. Mai dunai vízállások: Schnerding 174, Passau 329, Struden 355, Stein 85, Rice 14, Pozsony 204, Komárom 283, Budapest 200, Paks 74, Baja 144, Mohács 176, Gombos 290, Újvidék 210, Zimony 138. A Dráva Barcsnál 15. A Tisza végig apad, igen alacsony vízállása. Mai tiszai vízállások: Tiszanjlak mínusz 76, Vásárosnamény mínusz 145, Tokaj mínusz 46. Tiszafüred minusz 30, Szolnok mínusz 74, Csongrád minusz 157, Szeged minusz 75. A Szamos Csengernél mínusz 56. A Körös Békésnél minusz 82, gyoménál mínusz 84. A Maros Makónál minusz 28. A Balaton Siófoknál 72. A Velencei-tó Agárdnál 6. lom a Tigris-híd elkészülte után azonnal megindul. Tekintettel a sínpárak távkülönbségére, a hídon két sínpár lesz lefektetve úgy, hogy a szerelvények simán át tudnak menni egyik országból a másikba. A személyiforgalmat átszállással fogják lebonyolítani, míg a teherforgalom lebonyolítására mindkét ország változtatható keréktárú kocsikat szerez be. Megakadályozzák a biborheremag árletörését Az idei termésű magféleségek közül a biborheremagnál feltűnő árhullámzás tapasztalható, amely rendkívül kedvezőtlenül érinti a termelőket. A terménytőzsdén a biborheremag rövid időn belül 10 pengővel olcsóbbodott mázsánként. Hogy ezt a jelentékeny áresést mi idézte elő és hogy az árlemorzsolódás megakadályozására milyennemű intézkedések történtek, azt az alábbiakban ismertetjük. A német kormány ez idén a beviteli engedélyek elbírálására és kiadására jogosult szerv, az Überwachungsstelle útján arra törekedett, hogy a bevitelre kerüő magféleségek árát minél alacsonyabb színvonalon állapítsa meg. A Külkereskedelmi Hivatal a belföldi termelői árak védelme érdekében a kormány felhatalmazásával német viszonylatban az öszszes magféleségek kiadását, illetve eladását engedélyhez kötötte. A kiajánlási Árak megállapításánál a Külkereskedelmi Hivatal figyelembe veszi azt, hogy Németország más, velünk versenyző államoktól milyen áron tud magvakat vásárolni, de nem engedélyezi az olyan árakon történő eladásokat, amelyek valamelyik szabad piacon kényszereladások következtében jöttek létre éppen azáltal, mert Németország a tényleges helyzetnek megfelelő árakon nem engedélyezi a bevitelt. E szempontok érvényesítése céljából a magyar kormánybizottság Berlinben tárgyalásokat folytat, amelyeknek fő célja megkísérelni a két ország illetékes szervei, tehát a Külkereskedelmi Hivatal és az Überwachungsstelle között az ármegállapítás és az engedélyezési eljárás tekintetében az összhang megteremtését. A Külkereskedelmi Hivatal mindaddig, amíg Németország a magyar kormánynyal erre nézve meg nem állapodik, a kiajánlási illetve eladási árakat a magyar termelők érdekeinek megfelelően és a német piac felvevőképességének figyelembevételével egyoldalúan kénytelen megállapítani. Ezt a gyakorlatot követte a Külkereskedelmi Hivatal már a bíborheremag kiviteli feltételeinek megállapításánál is, amikor az eladási árakat német határparitásban 50 márkában állapította meg és ezzel megakadályozta azt, hogy a kereskedelem árajánlatai révén a pillanatnyi túlkínálat hatása alatt a termelők szempontjából katasztrófáiigian alacsony árak alakuljanak ki.