Nemzeti Ujság, 1935. július (17. évfolyam, 147-172. szám)

1935-07-24 / 166. szám

12 Székesfehérvár a teljes vasárnapi munka­­szünetet kéri a kereskedelmi minisztertől. A székesfehérvári Kereskedelmi Társulat elnök­sége és a Fejér megyei Kiskereskedők Társu­latának vezetősége táviratilag kérte Bor­nemisza Géza kereskedelemügyi minisztert, hogy rendelje el a teljes vasárnapi munka­szünetet az élelmiszerek eladásával foglal­kozó kereskedőkre is. Ha ez valamilyen okból megvalósítható nem lenne, azt kérik, hogy átmenetileg minden élelmiszerüzlet részére egységes zárórát állapítsanak meg. Ötvenmillió zlotyval csökkent a lengyel ál­lamadósság. Varsóból jelentik: Az államadós­sági bizottság legutóbbi ülésén előterjesztett jelentés szerint Lengyelország államadóssága a január 1-i 4601 milliárd zlotyval szemben Július 1-én 4641 milliárd zloty volt, az állam­­adósság tehát 50 millió zlotyval csökkent. Amerika nem ad munkanélküli segélyt. Londonból jelentik: Roosevelt hosszasabban tanácskozott a Fehér Házban Morgenthau kincstári államtitkárral és közmunkaügyi ve­zérkarával (Ickes belügyminiszter, Perkins Franciska kisasszony munkaügyi miniszter, Hopkins segélyügyi biztos stb.) és kiadta a „hadiparancsot“, amely szerint teljes erőivel megindul a „közmunkatámadás“ a munka­­nélküliség ellen. A közmunkatervek a folyó pénzügyi évben 4880 millió dollárt, 1936—37- ÉN LESZEK is FELESÉGE! írta: ARTHUR MILLS — Fordította: SIMOR MIKLÓS Egyedül jogosított magyar kiadás. Utánnyomás tilos, így beszélgetett vele egész vacsora alatt. Éj­fekete szemei mindenfelé körüljártak, csak Miss Simsre nem nézett, úgy hogy a leány a végén már azt kezdte hinni, hogy a kapitány fél tőle. — Talán tudja, hogy én vagyok a „sajt“ — gondolta magá­ban. Bay Strattonnal úgy­szólván szót sem tudott váltani az alatt a perc alatt, ami egyedül töltöttek vacsora után a szalonban. — Nem mondott semmi érdekeset — közölte a leány. — Előszörre ne várjon túl sokat — súgta Bay. — Ne felejtse el holnapi megállapodásunkat. Előre örülök. — Ott leszek. Nyolc óra körül? — Igen. De ne öltözzék túl feltűnően. Pakisban nem öltöznek este az emberek, csak egy-két helyen. De mi máshová megyünk. — Az új étterembe? — Igen. Szereti a békacombot? — Még nem próbáltam. — Kitűnő, mint a csibe, csak ízesebb. De most mennem kell, ezeken az estélyeken én vagyok a mindenes, a clown és a medve, amelyet táncol­tatnak. Később már nem is látta, beszélni sem tudott vele. Madame Ranell mannequinjei nagyobb fény­űzést fejthettek ki, mint londoni kolléganőik. Saját szobájuk volt és nem kellett a többi alkalmazottal együtt lenniük. Az eladóasszonyok és a másodrendű próbakisasszonyok feladata volt, hogy órák hosszat beszéljék rá a vevőket, milyen remekül áll rajtuk a ruha. Juliet, Cynara, Penelope és Mimi gondja vi­szont csak az volt, hogy olyan szépek legyenek, amilyennek a természet megalkotta őket. Minden leánynak saját öltöztetőnője volt és külön szekrénye, amelyben csak az ő ruha-kollekcióját tartották. Mimi, a francia és Cynara, az aranybőrű magyar lány együtt laktak. Penelope, aki Kansasban szüle­tett és olyan volt, mint egy Botticelli angyal, pan­zióban lakott a Szajna balpartján. Juliet egyelőre Lady Heddingwaynél kapott szállást. Mimi és Cynara már a modellszobában voltak, amikor Miss Sims megérkezett. Mimi éppen új pú­deres flap-jackjét mutatta Cynarának, amit előző nap kapott Penelope kissé megkésett. Az idősebb, karvalyképű öltöztetőnő már hozta Julietnek a zöld sportruhát. — Utálom ezt a ruhát, nem vagyok kígyó — mondta Juliet és gyűlölködve nézett a ruhára. — Csak vegye fel, Mademoiselle. Ne felejtse el, hogy kizárólag magának készült — válaszolt az öltöztetőnő. Juliet ledobta pongyoláját. Olyan mozdula­tot tett mint az iskolásfiú, amikor zsákfutó versenyt nyer meg, aztán felvette a ruhát. Tizenegy előtt néhány perccel Mme Ranell sze­mélyesen is megjelent a modellszobában. — Hölgyeim, ma mindnyájuknak ki kell ten­niük magukért. Az argentínai követ felesége jelen­tette be látogatását egész sereg ismerősével. Sies­senek és jöjjenek le. Penelope, kérem, hagyja már abba a gumirágást. Hogy gondolja, hogy a hölgyek majd észreveszik a ruháját, amikor úgy mozgatja az ajkait, mint az alligátor?... Juliet, ez a maga napszáma. Utolsónak jöjjön be, ma reggel a maga ruha-kollekciója a legjobb... Mimi, kevesebb rúzst rakjon az arcára... És maga mikor feküdt le teg­­este, Cynara? Rossz bőrben van. Már mondtam, lá­nyok, hogy frissen kell bejönni a munkához. Tizenhat ruhát fognak bemutatni ma délelőtt és Juliet a sorban az utolsó, ő kapta meg a 13, 14 15 és 16-os számot. Csak akkor vette észre, hogy a 13-as számot is a kezében tartja, amikor fűrösd dél­utáni ruhájában már-már indulnia kellett a bemu­tatóterembe. Zöld és 13! — nem valami szerencsés összeállítás. Ha lehetne, legszívesebben kicserélné a számot. De ez felborította volna az egész rendet. A vevők ugyanis, akik a bemutatót végignézték, úgy jegyezték meg a nekik tetsző ruhát, hogy fel­írták a számot. És a fűzöid délutáni ruha száma 13-as volt. Ha Madame Ranellnek különösen szép ruhái készültek, akkor meghívta a párisi kozmopolita társaság minden fontos személyét. Ma reggel is, amikor Juliet belépett, észrevette, hogy minden ülőhely foglalt. Több férfi is volt a teremben, aki­ket azért hoztak el az asszonyok, hogy megnézzék Madame Ranell híres próbakisasszonyait. Nagy­számú, meghatározhatatlan korú hölgyközönség is ült a teremben. Miss Sims már megszokta, hogy sétája közben megjegyzések röpködnek feléje. „Ez Juliet! Angol lány! Ugy­e csodaszép? Szőke! És az alakja!“ Vég­eredményben azért fizették, hogy hagyja magát bámulni. Nem is vett tudomást a megjegyzésekről. Ezen a reggelen azonban, amikor már ki akart menni, feltűnt neki egy hang, amely jól érthetően ezt mondta: „Ez az a bizonyos. A 13-as“. Nem for­dult meg, de megjegyezte magának, hogy a hang a szoba bal sarkából jött s amikor másodszor jött vissza, arra felé nézett mert érdekelte, hogy kinek a figyelmét vonta magára a szerencsétlen számú fűzöld ruha. Ray Stratton a múltkor megrótta, hogy rossz az arcmemóriája. Most azonban nem tévedett. A szoba bal sarkában a vonatbeli öreg hölgy ült, fe­h­­érkamáslis, monoklis, középkorú férfivel. Miss Sims tudta, hogy soha többé nem felejti el az öreg nő arcát. És kifelé menet jól megnézte Mme Mont­­roc társát is, ötvenévesnek látszott. Monokliján és fehér kamásniján kívül szegfűt is viselt. Miss Simst bosszantotta, hogy amikor ránézett, az öregedő ga­vallér rákacsintott. Ha nem hallotta volna az előbbi megjegyzést, hogy „Ez az a bizonyos. A 13-as“, azt hitte volna, hogy Madame Montroc csak eljött a bemutatóra és magával hozta egyik ismerősét. Természetes volt, hogy gazdag hölgyek, akik a Ritzben laknak, divat­­bemutatóra járnak. Az azonban lehetetlen volt, hogy Madame Montroc meg akarja venni a fűzőid ruhát. (Folytatása következik.) — REGÉNY — 0O NEMZETI ÚJSÁG Szerda, 1935 juli­u 24. MI Az Árelemző Bizottság szeptember végéig állapította meg a tégla irányárát Múlt hét csütörtökön bízta meg a ke­reskedelmi miniszter Laky Dezsőt, az Árelemző Bizottság elnökét a tégla árá­nak vizsgálatával. A téglagyárak az építési konjunktúrát kihasználva, a múlt évben kitört árharcot megszüntették és egyszerre felemelték körülbelül 30 száza­lékkal az áraikat A főváros közbelépé­sére sem voltak hajlandók a gyárak az árakat leszállítani, sőt kilátásba helyez­ték, hogy tovább drágítanak és mint a Nemzeti Újság megírta, a tavalyi kartel­­árak nívóját akarják elérni. Tavaly a kisméretű földtégla ára 32—36 pengő között mozgott az utóbbi időben viszont ennek az ára 18 pengőről már ismét 28—30 pengőre emelkedett Az Ár­­elemző Bizottság szombaton és hétfőn tárgyalta a tégla árának a kérdését a téglagyárak és az építőipari érdekeltsé­gek bevonásával. A tárgyalás megegye­zéssel végződött, a kisméretű tömör fali­tégla irányárát augusztus 15-ig 27,50 pengőben, augusztus 16-tól szeptember 1-ig 29 pengőben, szeptember hónapra pedig 30 pengőben állapították meg. Az építőipar különösen azt kifogásolta, hogy a már folyó építkezéseket a váratlan ár­­fele­mellés megzavarta. Kimodottá­k tehát, hogy a téglagyárak a lekötött mennyi­ségeket a korábbi alacsonyabb árakon szállítják tovább is. Az Árelemző Bizottság munkájáról a következő hivatalos jelentést adták ki: Az építőipari érdekeltségek köréből érkező panaszok, valamint Budapest székesfőváros polgármesterének felter­jesztése következtében a kereskedelem­ügyi miniszter utasítására az Árelemző Bizottság foglalkozott a téglaárak kér­désével. A tárgyalások folyamán az építőipari érdekeltségek elismerték, hogy a folyó év tavaszán kialakult árszint a tégla­gyárak közötti árharc eredménye volt és ezek az árak a tégla önköltségét sem fedezték, ellenben azt kifogásolták, hogy az árharc megszűntével a téglagyárak oly mértékben emeljék a tégla árát, ami a folyamatban levő építkezések lebonyo­lítását veszélyezteti és az építkezési ked­vet lelohasztja. A téglagyárak és az építőipari érde­keltség között az Árelemző Bizottság előtt tárgyalások folytak és közöttük a téglaárakra nézve megegyezés jött létre, melynek értelmében kisméretű, tömör falitégla alapon számítva a tégla buda­pesti legmagasabb irányára 1000 drb­­ként augusztus 15-ig 27,50 P, augusztus 16 és szeptember 1-e között 29 P, szep­tember 1 és 30-a között 30 P lesz. A már lekötött téglamennyiségek az ezelőtt ki­alakult alacsonyabb árakon kerülnek le­szállításra. Az Árelemző Bizottság a megegyezé­ses árakat vizsgálata alapján az önkölt­ségi árakhoz annyira közelállóknak ta­lálta, hogy azok ellen észrevételt nem emelt, figyelembe véve azt is, hogy a múlt évben a kisméretű közönséges fali­­tégla-árak 32—36 pengő között mozogtak. Az Árelemző Bizottság véleménye alapján a kereskedelemügyi miniszter az érdekelt­ségek megegyzését tudomásul vette. Gondoskodás történt arról, hogy a megegyezéses árakon az építőipar ren­delkezésére megfelelő menyiségű tégla álljon, rendelkezésre. ben pedig 3000 millió dollárt fognak felemész­teni. A tanácskozás után Hopkins kijelen­tette, hogy november elsejéig gőzerővel fog folyni a közmunka és ezután a nap után senki sem kap egy centet sem azért, hogy semmit sem tesz, vagyis megszűnik az állami munka­­nélküli segély, amelyet jelenleg 5 millió csa­lád élvez. Ezek 20 százalékának, a munkakép­teleneknek, eltartása az egyes államok sze­gényalapjait fogja terhelni. A hozzá intézett kérdésekre Hopkins kénytelen volt bevallani, hogy a szédítő arányú közmunkák eddig mindössze 15.000 munkanélkülinek adtak ke­nyeret. Németország dohányt vásárol Jugoszláviá­ban. Belgrádból jelentik: Németországból megbízottak érkeztek Laibachba, hogy do­hányt vásároljanak Jugoszláviában. A há­ború óta első eset ez, hogy a németek jugo­szláviai dohányt vásárolnak. Orosz—román vasúti egyezmény. Bukarest­ből jelentik: Vasárnap érkezett Bukarestbe a román vasúti­ bizottság, amely Odesszában tárgyalta le a két ország közötti vasúti for­galom kérdéseit. A bizottság megfeszített erő­vel folytatta a tárgyalásokat, amelynek anyaga több mint ezer gépírt oldalt tett ki. A tárgyalások befejeztével a bizottság Mosz­kvába utazott, ahol aláírta a vasúti egyez­ményt, amelynek értelmében a vasúti forga- VSZÁLLAS A földr mivelésügyi minisztérium vízrajzi osz­tálya jelenti: A Duna Kogenchburgvár és Struden—Paks között árad, másutt apad, alacsony vízállása. Mai dunai vízállások: Schnerding 174, Passau 329, Struden 355, Stein 85, Rice 14, Pozsony 204, Komárom 283, Budapest 200, Paks 74, Baja 144, Mohács 176, Gombos 290, Újvidék 210, Zi­­mony 138. A Dráva Barcsnál 15. A Tisza végig apad, igen alacsony vízállása. Mai tiszai vízállások: Tiszanjlak mínusz 76, Vásárosnamény mínusz 145, Tokaj mínusz 46. Tiszafüred minusz 30, Szolnok mínusz 74, Cson­­grád minusz 157, Szeged minusz 75. A Szamos Csengernél mínusz 56. A Körös Békésnél minusz 82, gyoménál mí­­nusz 84. A Maros Makónál minusz 28. A Balaton Siófoknál 72. A Velencei-tó Agárdnál 6. lom a Tigris-híd elkészülte után azonnal megindul. Tekintettel a sínpárak táv­különb­ségére, a hídon két sínpár lesz lefektetve úgy, hogy a szerelvények simán át tudnak menni egyik országból a másikba. A személyi­forgalmat átszállással fogják lebonyolítani, míg a teherforgalom lebonyolítására mindkét ország változtatható keréktárú kocsikat sze­­rez be. Megakadályozzák a biborheremag árletörését Az idei termésű mag­féleségek közül a biborheremagnál feltűnő árhullámzás ta­pasztalható, amely rendkívül kedvezőtle­nül érinti a termelőket. A terménytőzs­dén a biborheremag rövid időn belül 10 pengővel olcsóbbodott mázsánként. Hogy ezt a jelentékeny áresést mi idézte elő és hogy az árlemorzsolódás megaka­dályozására milyennemű intézkedések történtek, azt az alábbiakban ismertet­jük. A német kormány ez idén a beviteli en­gedélyek elbírálására és kiadására jogo­sult szerv, az Überwachungsstelle útján arra törekedett, hogy a bevitelre kerü­­ő magféleségek árát minél alacsonyabb színvonalon állapítsa meg. A Külkeres­kedelmi Hivatal a belföldi termelői árak védelme érdekében a kormány felhatal­mazásával német viszonylatban az ösz­­szes magféleségek kiadását, illetve el­adását engedélyhez kötötte. A kiajánlási Árak megállapításánál a Külkereskedelmi Hivatal figyelembe veszi azt, hogy Né­metország más, velünk versenyző álla­moktól milyen áron tud magvakat vásá­rolni, de nem engedélyezi az olyan ára­kon történő eladásokat, amelyek valame­lyik szabad piacon kényszereladások kö­vetkeztében jöttek létre éppen azáltal, mert Németország a tényleges helyzet­nek megfelelő árakon nem engedélyezi a bevitelt. E szempontok érvényesítése cél­­jából a magyar kormánybizottság Ber­linben tárgyalásokat folytat, amelyek­nek fő célja megkísérelni a két ország illetékes szervei, tehát a Külkereske­delmi Hivatal és az Überwachungsstelle között az ármegállapítás és az engedé­lyezési eljárás tekintetében az összhang megteremtését. A Külkereskedelmi Hivatal mindaddig, amíg Németország a magyar kormány­nyal erre nézve meg nem állapodik, a kiajánlási illetve eladási árakat a ma­gyar termelők érdekeinek megfelelően és a német piac felvevőképességének figyelembevételével egyoldalúan kényte­­len megállapítani. Ezt a gyakorlatot kö­vette a Külkereskedelmi Hivatal már a bíborheremag kiviteli feltételeinek meg­állapításánál is, amikor az eladási ára­kat német határparitásban 50 márkában állapította meg és ezzel megakadályozta azt, hogy a kereskedelem árajánlatai ré­vén a pillanatnyi túlkínálat hatása alatt a termelők szempontjából katasztrófáiig­ian alacsony árak alakuljanak ki.

Next