Nemzeti Ujság, 1935. október (17. évfolyam, 223-249. szám)
1935-10-01 / 223. szám
— '—7 v-3VL^. iJ ^ . Tettes beszámoló a katolikus nagygyűlésről Időjárás — ■ ■ —/ ■ , - i —» . — M négus n Meteorológiai f ^ V/i elrendelte az át-DeUVJfn%nVgau Hl Vli^l WTWS85-A3& 5BS2AA« B11IC1 f I #JlL, 1 M sebb záporeső. Ä YllUA 1 ■Bil' Népszövetségnél ** nem változik * XVII. évfolyam 223. szám ♦ KEDD ♦ Budapest 1935 október 1 x terror micitt * Lapunk mai száma 16 fillér 12 KRISZTUS ÉS A GYERMEK írta és a nagygyűlésen elmondta: Dr. GUTTFELDER GYULA Csanádi megyéspüspök Szent Pál víziója: foris pugnae, vitus, timores, ,,körülöttünk háborús veszedelem, bennünk szörnyű bizonytalanság“ érzete valósággal apokaliptikus súllyal nehezedik e kor lelkére. Ebben a hangulatban, amikor veszélyben érzünk mindent, szent nekibuzdulással menteni készülünk a legdrágább kincset. Sejtelmünk sincs, a farkasszemet néző ellenséges világhatalmak és áramlatok küzdelme mikor robban ki, de érezzük, hogy kockán forog az emberiség egész öröksége s a jövőbe féltő gonddal tekintő lelkünk — ha már a jelen nyugalmáról és öröméről lemondani kénytelen — a fenyegető összeomlás borzalmai közül ujult remény hordozójául átmenteni kívánja az ifjú lelket. Ha veszendőbe megy is, mit nemzedékek veritékes munkája felépített a® élet gazdagítására s örömére, egy boldogabb és tisztultabb kor ígérete gyanánt megvédeni kívánjuk a gyermeket Ennek a drága kincsnek birtokáért küzd ma minden harcos tábori A gyermek, az ifjú lélek jövőt jelent e a féktelen uralmi vágy, mely korunk pártszenvedélyeit fűti, korlátlan hatalmat igényel nemcsak a jelen életnyilvánulásai, hanem a jövő minden lehetősége felett. Az erőszak így még nem tobzódott s az eszközök megválogatásában ily közömbös még nem volt soha! Ha gyűlölettel Isten ellen mozgósíthat — él az alkalommal s kiragadja a családi szent kötelékek közül és utcára dobja a gyermeket; ha pedig féktelen indulatok felfűtése árán irgalmatlan csatasort alakíthat — abba kényszeríti bele, csakhogy elnémuljon a zsarnok igénnyel szemben minden lelki szabadság és egyéni nemes törekvés. A kíméletlen hódító vagy és ellenmondást nem tűrő hatalmi indulat erőszakával szemben végtelenül bájos és vigasztaló szó tör elő abból a Szívből, mely a világot jobban szerette, mint bárki más, s csendül meg azon az ajkon, mely a győzelmes szeretet erejével vezérelt évezredeken át s szab irányt az emberiségnek az idők végeztéig. A gyermeklelket igábavető s csatasorba kényszerítő pártszenvedély zsarnok parancsa helyett a legbiztatóbb meghívás szólít és bátorít: „Hagyjátok a kisdedeket hozzámjönni és ne tartsátok vissza őket tőlem, mert ilyeneké a mennyek országaEz a szó, mely telve van jósággal és biztatással, nem számot és harci alakulatot, hanem lelket reklamál, mellyel egyedül lehet benépesíteni Isten országát, de boldogítani is a földi hazát. Ettől a szózattól nem riadnak meg sem az emberiség jobbjai, sem a gyermekben boldogságukat ölelő anyák milliói. Ez a szózat felhívás és biztatás az életre s nem fenyegetés a halál orgiáival. Belőle megérti az ember, hogy a legdrágább kincs, melyben Isten is örömét leli , egyszülött Fia is gyönyörködik és utána áhítozik: a gyermek, az Isten képét és dicsőségét ragyogható léleik, mely minden áldozatot megérdemel. Balga a kor, mely fél a gyermektől s minden uj lélekben kínálkozó uj életörömtől és erőtől. Halálra ítélt nemzetek, melyek az Üdvözítő szavát meg nem értik s csak külsőségekben őrzik a kereszténységet, azt hiszik, boldoggá lehet tenni az emberi életet aranyból vagy vasból öntött bálványokkal s amellett eltemetik már születése előtt a reményt, melyet az uj élet ellenségek között és önző magánosság nyomasztó gondjával szemben jelent. A gyermek a nemzeti nagyságnak hordozója. De tévedés hinni, hogy csak erő és szám adja értékét, mert emelkedés forrása csak addig, amig Isten ajándéka. Áldás kiséri mindazon kormánytényezők munkáját, akik a csendes nemzethalál ellensúlyozásán fáradoznak s népünk gyarapodásának eszközei felett féltő gonddal őrködnek. De mint hivő nép fiai és pásztorai, tudjuk és valljuk, hogy a nagy célt biztosítani csak lelki hatásokkal lehet s az istenfélelem kimeríthetetlen mélységéből kell meríteni azoknak, akik a műveit világot pusztulással fenyegető gyermektelenség ellensúlyozásán fáradoznak. Kétségkívül szorgalmazni kell a gyermek megélhetésének gazdasági lehetőségeit, s a mi szent Egyházunk, élén a Szentatyával, nem győzi hangoztatni a szociális igazságosság követelményeit a családdal és gyermekkel szemben. De hiábavaló minden törvényes intézkedés, vagy anyagi gondolkodás, ha a lelkiismeret nem hordozza a tudatot, hogy a gyermek Isten ajándéka, melyet elhárítani a Gondviselés legszentebb tervének meghamisítása. A zsoltár zengő öröme a boldog családi tűzhely láttán, ahol Isten választottja vigad gyermekei és unokái serege körében s érzi e szent közösségben az erőt és vigasztalást, s mindenek fölött Isten védelmének tudatát, az a levegő, amely a nemzeti egészség és boldogság azonától terhes, de az csak a szent magaslatokról árad alá. Azért amikor ma újból hitet teszünk az ősi erények mellett s azokat a nemzeti újraébredés szolgálatába állítjuk, szent meggyőződésünk, hogy hazánk vezető tényezői a néperő és egészséges jövő biztosítására elsősorban a lelki élet forrásait fogják fölkeresni s azokból meríteni a szebb élet feltételeit. Azok pedig, akik gyermekeikben drága ajándékot nyertek Istentől, ne feledjék soha, ki boldogította őket a legnagyobb, de egyúttal legfelelőbb kincsesei. Hallják meg lelkükben az ősi szót: sancta rés puer, szent érték a gyermek. Akik szentül fogadják és szentül őrzik, a boldogság forrásait biztosítják maguk és szeretteik számára. Gazdag örökség hiábavaló, ha az örökös nem tud vele élni. Ismeretek tömege csak szédít, ha közéjük rendet és emelkedettséget nem varázsol az örök igazság Mestere és Atyja. A civilizáció minden külső, gazdag máza unalmat keltő nyűg és zavarba ejtő sallang, ha ürességet takar s alatta nem húzódik meg a hivő lélek mélyén az Isten megszentelő jelenlétének tudata. Boldogtalan a társadalom, mert ahelyett, hogy Krisztust követné, fantomokat hajszol. Felbomlanak a családok s gyermek és szülő idegenként állanak egymással szemben, mert ami az élet igazi értelme, az örök céltudata, nem ihleti gyermeke lelke formálásánál az apák és anyák jórészét. Ahelyett, hogy nevelnének, kényeztetnek, Isten előtt térdre boruló gyermek helyett zsarnokokat tenyésztenek. S elvesztegetvén saját lelkük természetfölötti kincseit, nem tudnak utódaik szivébe sem erőt, sem vigasztalást csepegtetni. E balga szülők és tévúton járó társadalom fülébe zúgja az Úr — ma inkább, mint bármikor —a szavát: „Hagyjátok hozzám jönni a kisededeket.“ Hozzám s nem az ördög hálójába! Hozzám s nem a könnyelműség prédájául! Hozzám s nem bűnös élvezetek, szeszélyek és kötetlenségek pajzán játszóterére! Mert ha a gyermekeket nem vezetik én hozzám, az élet napszámosai és veteránjai sem fognak hozzám találni s nálam enyhülést lelni, hanem céltalanul bolyongva fognak remény nélkül a jövőbe tekinteni. Az egész világnak Krisztusra kell nézni s az ő iskolájában az életigenlés mesterségét megtanulni. De ezt nem lehet a késő évek fáradt és szkeptikus perceiben elérni, hanem csak agyermek és ifjúkor ideális lelki talajában elültetni — ha kicsinyek és nagyok, gyermekek és szülők ujból együtt fogják keresni e földön már az Ur országát s hitben és reményben összeforrva együtt fognak eltalálni az oltárhoz és boldogsághoz. „A Ur félelme a bölcsesség kezdete“. Ezt a nagy igazságot érezze át egészen az iskola. Értse meg minden pedagógus, a falusi iskolától ,az egyetemi katedráiig, hogy nem tanterv és tankönyv, mechanikus kísérleti anyagául szolgáltatnak ki nekik élő gépeket, hanem az Isten teremtő hatalmának remekét, a lelket bízzák lelkére, hogy azt elvezesse Isten útjára s ne csak elkábitsa tételek és számok rengetegében, hanem segítsen szárnyat bontani és emelkedni a Úszta és főleg szent igazságok régióiba. Ha valahonnan, az iskolából hangzik az Úr szava: „Oldd le lábadról sarudat, mert a boly, amelyen állasz, ezent föld.“ Ebből a csarnokból száműzni kell a profán szellemet s kapuit tágra nyitni a kegyelem befogadására. Minden profamizálás merénylet az emberiség szent reményeivel szemben, de az iskola kivetkőztetése vallásos jellegéből, a tanítás elidegenítése Istentől és evangéliumtól, valóságos kútmérgezés a legnagyobb tiszteletre és tisztaságra igényt tartó gyermekletekben, de egyúttal azoknak az erkölcsi alapoknak is megrendítése, melyeken inkább, mint fegyveren és jogszabályon, a népek sorsának biztonsága nyugszik. Minden forradalom az iskolán keresztül kísérli meg belopni magát a társadalomba, az erkölcsi ellenálló erők megőrlésével s a hit megtagadásával, vagy kigúnyolásával. Hát szóljon az ünnepi érám még hangosabban a Krisztus szava. Engedjétek hozzám az ifjúságot, ha a jövőt Joachim Chapapriela, azai spanyol miniszterelnök Keveházi Kováts Gyula egyetemi professzor, a kiváló egyházjogász, elhunyt Gundel Károly huszonöt éve vezeti a városligeti híres éttermét Zsiszér Ferenc, Regnum-cserkész, harmincezer gyermek nevében mondott imát a Országház-téren felállított mikrofonba