Nemzeti Ujság, 1935. november (17. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-03 / 250. szám

- 2 CIS turalkodá­st /~—^ csillagzat JDarling Standard RADIO A RÁDIÓKÉSZÜLÉKET készségesen bemutatja ! Hagy. kir. ndv. hangszergyár VIL. Rákóczi út 60. ------------------------- fel lehetett volna kerülnünk, ha Zichy Nándor elvei érvényesülnek és fogják össze a szentistváni birodalom népeit! Akárhova nyúlunk: a földbirtokpoliti­kája, közjogi felfogása, alkotm­ánytisz­­telete m­a is ,program és jobban, mint valaha meggyőződése a magyarság mil­lióinak. . .» Élő szel­lem­nek és cselekvő emléknek hódolunk vasárnap Adonyban és te­szünk messze hangzó, félre nem érthető fogadalmat:­­ Hwgk mar Quwfirc! Hűek maradunk mindig és minden­­körülmények között ahhoz az eszméhez, amelynek a csilaga alatt Zichy Nán­dor elindult s amely hitünk és meggyő­ződésünk szerint az egyetlen, amely a nemzetet hivatása útján további száza­dok felé vezeti. Zichy Nándor emlékét azzal szolgáljuk és fejlesztjük tovább, hogy utolsó lehettetünkig minden csele­kedetünkkel és gondolatunkkal nagy és nemes céljainak a diadaláért küzdünk! radjon ennél a brilliáns is s ha a csek­ket beváltották, küldje el nekem a Ho­tel Ritz-be. Taubes ur és az orosz emigráns ma­gukra maradtak. Összenéztek. Ez aztán a vevő! Másnap az ékszerész bemutatta a csek­ket, szó nélkül kifizették és Taubes ur elkü­ldütte a követ a Hotel Ritz­be. Ez kedden történt. Csütörtökön az amerikai újra beállított az ékszerüzletbe és el­mondta, hogy a­ felesége belebolondult a kőbe és fülbevalót szeretne csináltatni, ha meg tudná kapni a párját. Taubes úrnak elállott a szíve­ dobogása. Kétségbeesve hebegett az amerikainak, hogy bizony, azt e pillanatban nem­ tudja szállítani és nem is hiszi, hogy e remek kőnek ezidőszerint Parisban meg lehetne találni a hasonmását. Az amerikai haragra lobbant. — Kérem, kutassa fe­l, szerezzen egy ilyen tengerszinti gyémántot alkar a föld alól is, még pedig sürgősen. Feleségem vasárnap indul vissza Amerikába. M. Taubes vérszemet kapott. Eszébe jutott, hogy az orosz emigráns olyasmit beszélt, mintha megvolna a drágakő párja, de azt a leányának akarja meg­őrizni. M. Taubes ismerte az orosz emi­gránsokat. Kapzsi, tékozló és léha emberi eleget látott közülök s úgy nézte, hogy az ő embere is ilyen. Nagyon csalódnék az emberismeretemben — gondolta magá­ban —, ha néhány nap múlva viszont nem látnám az én oroszomat. Boldog és meleg érzés futott át a szivén, felcsillant a szeme és udvariasan meghajolt. — Mennyit adhato­k a párjáért, ha ne­talán tán mégis rátalálnék? — Amennyit kérnek. Az ár mellékes. Szombat este. M. Taubes úr boltjában Csakugyan megjelent az orosz.. — Meggondoltam a dolgot, eladom a másik gyémántot is. M. Taubes közönyösem vonogatta a Vállát .— Ritkán lehet az ilyesmit eladni. — És Az amerikai? Marcaltő község határában csütörtök délelőtt súlyos lovasbaleset érte gróf Esterházy Károly Antalt, az ismert tőz­­lovast. A gróf szokása szerint ezúttal is sétált­vaglásra indult a reggeli órák­ban kedvenc lovával. Amikor már jó távol volt a községben lévő kastélyától, hirtelen nagy zajjal, és gyors iramban váratlanul egy csapat fogoly vágódott fel a ló előtt A meglepetésszerű fogoly­­húzástól megijedt a ló, fölágaskodott , kivetette a nyeregből gróf Esterházy Károlyt, aki a földre zuhant. A gróf — aki egyébként kitűnő lovas — a zuha­nás pillanatában, de még a földön is kezében szorította a gyeplőt s valószí­nűleg ez volt előidézője súlyos balese­tének. A földrezuhanástól még nem­­ tör­tént komolyabb baja, a ló azonban, hogy megrántódott a kantárszár, oldalra lé­— Tudtommal már elutazott — füllen­tett a boltos. — Kár! — sóhajtott az orosz. A cégfőnök nagylelkű arcot vágott. — Ha nem kér érte túlságosan sokat, lehet beszélni a dologról. Azért vagyok ékszerkereskedő. Mennyiért adja? — Akkor nem adom el. — volt a meg­lepő válasz. — Hogy-hogy? Az orosz felhúzta a szemöldökét és le­mondóan legyintett. — Meggyőződtem arról, hogy a kő sokkal többet ét, mint amennyiért a n­últkor elvesztegettem. Ezzel megkezdődött a harc az orosz és M. Taubes között. Órákig gyötörték egy­mást. Az orosz kétszáznyolcvanezer fran­kot kért, végül megállapodtak kétszáz­­hatvanezerben. Az ékszerész nyomban kifizette. Aztán lélekszakadva rohant a Ritzbe. Feltette magában, hogy nem en­gedi ki körmei közül az áldozatát. El­csípte az amerikait. — Mennyibe került? — kérdezte a haj­­lotthátú kecskeszakállas. — Háromszázezerbe. — Tessék. M. Taubes boldogan vágta zsebre a háromszázezer frankról szóló csekket és visszafelé menet elhatározta, hogy a negyvenezer frankot a feleségének adja ajándékba, mert ez a pénz valósággal égből hullott mamna, a szerencse aján­déka, könnyű kereset, nem is való másra, mint hogy örömet szerezzen vele egy szép és hiú asszonykának. ... Ezt a történetet a nagy szállodák trösztjének vezérigazgatója mondta el ,s hozzátette: — Mondanom sem kell talán, hogy a hajlotth­átú öreg amerikai és orosz emigráns cinkosok voltak és mind a kétszer ugyanaz a brilliáns szerepelt az ékszerész boltjában. A két szélhámos kétszázhatvanezer frankot keresett a hamis csekkel és birtokukban maradt a tengerszinti kő is, amellyel azóta bizo­nyára nem egy sikerült csalást követtek el Angliában vagy Amerikában. pett­s patkójával belevágott gróf Ester­házy arcába. A ló rugását­ól gróf Ester­házy elvesztette eszméletét s egy dara­big vérző arccal feküdt a földön. A baleset — mint később megállapítot­ták — a Marcal-patak közelében történt. A megijedt ló a szerencsétlenség után elvágtatott torony iránt. De gróf Ester­házy nem sokáig vérzett, mert egy, a patak partján közeledő asszony észre­vette a földön fekvő, vérző arcú grófot. A derék asszony azonnal segítségére sietett, feltámasztotta a fejét, majd a derekát és minden erejét összeszedve, lábra állította a még mindig erősen vérző, de már eszméleténél lévő gróf Esterházyt. Az asszony azután így, át­karolva a derekát, támogatta hazafelé a támolygó sebesültet. A mentés munkáját megnehezítette az a körülmény, hogy egy kocsi sem volt sehol a közelben , a kastélytól pedig jó messzire voltak. Ne­gyedóra sem telt bele azonban, amikor végre porfelhőkben közeledett az első kocsi. Gróf Esterházy lova ugyanis a szerencsétlenség színhelyéről hazavágta­tott egyenesen istállójába. Az istálló­­mester mindjárt gyanút fogott, hogy valami baj történhetett, amikor meglátta a gőzölgő testű, habosszájú lovat, hátán a nyereggel. Azonnal kocsiba fogtak, a gróf felkeresésére indultak, így akadtak rájuk, amint a derék asszony minden erejét összeszedve, igyekezett hazasegí­­teni a súlyosan sérült grófot. Amint a kocsi hazaért a sebesülttel, Marcaltőről azonnal telefonáltak a győri mentőkért, akik nemsokára meg is érkeztek és Restre szállították a sebesült grófot. A mentőkocsiban ott volt mindvégig az Esterházy-család háziorvosa, dr. Gelley Frigyes szanyi orvos, aki azután a Pa­jor-szanatóriumba vitette a sebesültet, ahová este tíz órakor érkeztek meg. A szanatóriumban már várták őket Hül­ti Hümér tanár és Imre József pro­fesszorok s azonnal megoperálták az arcán súlyosan megsérült gróf Esterházy Károly Antalt. A professzorok már az első vizsgálatnál konstatálták, hogy a gróf arcán súlyos zúzódások észlelhetők, homlokcsonttörést szenvedett s a felső állkapocs baloldalán is csonttörés tör­tént. De törést szenvedett az orrcsont is. A zúzódott arcból nagyon sok csontszilán­kot operáltak ki. Első pillanatban úgy látszott, hogy a súlyos sérülés a gróf szemevilágát is veszélyezteti, Imre pro­fesszor azonban pénteken este megálla­pította, hogy a krízisen már túl van s a két szemet nem fenyegeti veszély. Be­avatott helyről úgy értesültünk, hogy azok a hírek, amelyek arról tudtak, hogy a gróf szemei megsérültek, illetőleg hogy elvesztette volna szemevilágát, valótla­nok. Marcaltő községben, de az űrlovasok között is általános megdöbbenést keltett gróf Esterházy lovasbalesetének híre. Úgyszólván percenkint cseng a Pajor szanatórium telefonja: a rokonok, jó­barátok, ismerősök gróf Esterházy egész­ségi állapotáról érdeklődnek. Gróf Esterházy Károlyt veszélyes lovasbaleset érte, de szombat estére javult az állapota NEMZETI ÚJSÁG ________­__ ______________________ Vasárnap, 1935 november 8. AZ OTI TÁVIRATI FELTERJESZTÉSE a gazdaadósságék­ 20 millió pengős kötvényvállalása ellen Felmerült a terv, hogy a gazdaadósságok rendezésére kibocsátandó 80 millió pengő ér­tékű kötvényből az OTI és a MABI 20 millió pengő értékű kötvényeket vegyen át. Az OTI elnöksége ez ellen távirati felterjesztéssel for­dult a miniszterelnökhöz, a belügyminiszter­hez és a pénzügyminiszterhez. Ebből az alkalomból érdekes az, hogyan, hová helyezte el az OTI öregségi járuléktarta­lékalapjának 88,6 millió pengő vagyonát. Az OTT vezérigazgatójának az igazgatóság elé ter­jesztett jelentése szerint az intézet ezt a hatal­mas vagyont így helyezte el: 1. az Albert­falvai-Kertváros ingatlanába 8,398.451 pengőt, 2. az óhegyi telkekbe egy jelképes aranypen­gőt, 3. a Tisza Kálmán-tér 14.3 15. 16. és 16'a számú ingatlanokba 2,718.930.78 pengőt, 4. a Hungária­ körút és Mogyoródi-út sarkán fekvő ingatlanba 246.987.06 pengőt, 5. a központi szék­­ház ingatlanába, a megújítási alap levonásá­val 3,942.235137 pengőt, vagyis összesen 15,306.605.47 pengőt. Ebből levonva az ingat­lanok együttes rendkívüli értékcsökkenési tar­taléka címén nyilvántartott 3,509.786.88 pen­gőt, marad ingatlanba elhelyezve 11,796.818.59 pengő. 6. Az intézet Albertfalva—Kertváros felszerelésébe a megújítási alap levonásával 504.09 pengőt, az ingatlanok és felszerelések értéke tehát együttesen 11,797.322.68 pengő, 7. Az 5.5 százalékos Országos Lakásépítési Hitel­­szövetkezet kötvényekbe 4,205.500.45 pengő, 8. 1914. évi kibocsátású 4.5 százalékos Budapest székesfővárosi kölcsönkötvényekbe 997.463.18 pengőt, 9. az államkincstár tartozása a beteg­ségi biztosítási ág 1929. és 1930. évi kezelési hiányaiért 23.357.632,08 pengő, 10. a betegségi és balesetbiztosítási ágak együttes tartozása kerek összegben 16.2 millió pengő, 11. a fenn­maradó mintegy 32.200.000 pengő részint a P. K.-nál, részint a P. K. első kúriájába tar­tozó budapesti bankokban. HITELKÉPES ÖN? ügy vegye igénybe a HAVAS ÁRUHÁZBAN kirakati készpénzárak mellett a­ folyószámlahitelt Nagy választék női télikabátokban, bundákban és ruhákban HAVAS LÁSZLÓ ^ ______ Budapest, IV . Kálvin­ tér 1. Szombaton este a legjobb forrásból azt az információt kaptuk, hogy gróf Ester­házy Károly Antal egészségi állapota az adott körülményekhez képest kielégítő. GÁRDONYI GÉZA: ÉN MAGAM — Regény. Dante-kiadás. — Az irodalom komoly fórumán méltóságosan ülő Gárdonyi e kötetben mintha beletelepedne olvasói közé s megszólalna: — Tessék, kérdezzetek az életemről, mun­kásságomról. Ma tiétek vagyok őszinteségem­mel, titokzatosságommal, tüneményes pá­lyámmal. Elmondom nektek, hogy fejlődtem íróvá s mik azok a csendes fejcsóválást ki­váltó megállapítások, amikből életemen ke­resztül nem láttatok semmit s amiről oly jól megismerhető az író arcvonása. Irodalmi értékelése idején a közönség az írót bámulta Gárdonyiban. Itt az irói alkatra nézve hall értékes észrevételeket és lát mély­reható szemsugárak vetődéséből sokat, igen sokat. Ez a könyv nem fantáziát erőltet. A gondolatok komoly súlyával egy célnak szentelt emberélet önmeghatározása. A kíván­csiság látja a sorokban, hogy Gárdonyi irói tehetsége elzárkózottságában is mennyi mű­veltség-élményekkel terhes. A mű a legkitisztultabb életbölcselet, a lé­lekből szakadt sorok magasságba szökemlő tartalmúak. A művészetről, A magunk mes­terségéről, A nagyokról, Irodalom és Mű­vészet, író és a nemzet, írók és iskolák. Költő és a nemzet, Kritikus, Fordító, Színész Irodalomtörténet sorakoznak fel azok a címek, amelyek alatt elmondottak érdekesebbek bár­mely regénynél. Mélységes élettisztelet su­gárzik föl belőlük elolvasásuk után a tekin­tetekből Gárdonyi felé. A betűjáró megta­nulja több­rebecsül­ni a nagy mestert. Még az is, aki az eddigi negyvenhárom köteten va­­kondokszemmel átfurakodva nem pillantott fel fénylő magasságáig. Ez az új írás új szántás friss röge, mely­nek párája a magyar irodalom egészéből tör fel. Budapest, november 2. A csurgói kerületben, ahol — mint ismere­tes — báró Inkey Pál választói petícióval tá­madták meg Bárczay Ferencet és Bárczay még a petíciós eljárás befejezése előtt lemon­dott,­­ új választást írtak ki. Az eljárás so­rán szombaton déli tizenkét óráig kellett be­nyújtani Fábián, László törvényszéki bíró, választási biztosnak Csurgón az ajánlási íve­ket. A választáson újból Bárczay és Inkey állanak szemben és Bárczay Ferenc, a NÉP hivatalos jelöltje, szombaton 8450, a párton­­kívüli báró Inkey Pál pedig 4800 ajánlást nyújtott be. Borsodvármegye központi választmánya Bé­nin Aladár alispán elnöklésével megtartott ülésén november 17-ére, vasárnapra tűzte ki a Lukács Béla miskolci főispánná történt ki­nevezése folytán megüresedett ónodi kerület­ben a választást. Az ajánlásokat november 9-én déli tizenkét óráig kell benyújtani. A választáson két jelölt indul: Lichtenstein László volt miskolci főispán NEP-program­­mal és Tóth Ferenc mezőkövesdi kisgazda a független kisgazdapárt programjával. Mély fájdalomtól megtörten je­lentjük, hogy családunk feje Sivó Jusztin a Magyar Olasz Bank ny. igazgatója végig munkában töltött áldásos éle­tének 72-ik, boldog házasságának 45-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt. Földi maradványait e hó 3-án, va­sárnap délelőtt 11 órakor fogjuk a Kerepesi-út melletti temetőben a romo­kát. A­nyaszentegyhá­z szertar­tásai szerint örök nyugalomra he­lyezni. Budapest, 1935 november 1. Sivó Jusztinná Wohlgemüth Antónia felesége. Sivó Jenő, dr. Sivó Rudolf, Szebenyiné Sivó Magda gyermekei, Sivó Jenőné Bánd Stefánia, dr. Sivó Rudolfné Er­­nyey Margit, Szebenyi Arthur menyei és veje, Sivó Zsuzsa, Sivó Erzsébet és Sze­­benyi János unokái. Lakás: V., Deák Ferenc utca 10.

Next