Nemzeti Ujság, 1935. november (17. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-03 / 250. szám
- 2 CIS turalkodást /~—^ csillagzat JDarling Standard RADIO A RÁDIÓKÉSZÜLÉKET készségesen bemutatja ! Hagy. kir. ndv. hangszergyár VIL. Rákóczi út 60. ------------------------- fel lehetett volna kerülnünk, ha Zichy Nándor elvei érvényesülnek és fogják össze a szentistváni birodalom népeit! Akárhova nyúlunk: a földbirtokpolitikája, közjogi felfogása, alkotmánytisztelete ma is ,program és jobban, mint valaha meggyőződése a magyarság millióinak. . .» Élő szellemnek és cselekvő emléknek hódolunk vasárnap Adonyban és teszünk messze hangzó, félre nem érthető fogadalmat: Hwgk mar Quwfirc! Hűek maradunk mindig és mindenkörülmények között ahhoz az eszméhez, amelynek a csilaga alatt Zichy Nándor elindult s amely hitünk és meggyőződésünk szerint az egyetlen, amely a nemzetet hivatása útján további századok felé vezeti. Zichy Nándor emlékét azzal szolgáljuk és fejlesztjük tovább, hogy utolsó lehettetünkig minden cselekedetünkkel és gondolatunkkal nagy és nemes céljainak a diadaláért küzdünk! radjon ennél a brilliáns is s ha a csekket beváltották, küldje el nekem a Hotel Ritz-be. Taubes ur és az orosz emigráns magukra maradtak. Összenéztek. Ez aztán a vevő! Másnap az ékszerész bemutatta a csekket, szó nélkül kifizették és Taubes ur elküldütte a követ a Hotel Ritzbe. Ez kedden történt. Csütörtökön az amerikai újra beállított az ékszerüzletbe és elmondta, hogy a felesége belebolondult a kőbe és fülbevalót szeretne csináltatni, ha meg tudná kapni a párját. Taubes úrnak elállott a szíve dobogása. Kétségbeesve hebegett az amerikainak, hogy bizony, azt e pillanatban nem tudja szállítani és nem is hiszi, hogy e remek kőnek ezidőszerint Parisban meg lehetne találni a hasonmását. Az amerikai haragra lobbant. — Kérem, kutassa fel, szerezzen egy ilyen tengerszinti gyémántot alkar a föld alól is, még pedig sürgősen. Feleségem vasárnap indul vissza Amerikába. M. Taubes vérszemet kapott. Eszébe jutott, hogy az orosz emigráns olyasmit beszélt, mintha megvolna a drágakő párja, de azt a leányának akarja megőrizni. M. Taubes ismerte az orosz emigránsokat. Kapzsi, tékozló és léha emberi eleget látott közülök s úgy nézte, hogy az ő embere is ilyen. Nagyon csalódnék az emberismeretemben — gondolta magában —, ha néhány nap múlva viszont nem látnám az én oroszomat. Boldog és meleg érzés futott át a szivén, felcsillant a szeme és udvariasan meghajolt. — Mennyit adhatok a párjáért, ha netalán tán mégis rátalálnék? — Amennyit kérnek. Az ár mellékes. Szombat este. M. Taubes úr boltjában Csakugyan megjelent az orosz.. — Meggondoltam a dolgot, eladom a másik gyémántot is. M. Taubes közönyösem vonogatta a Vállát .— Ritkán lehet az ilyesmit eladni. — És Az amerikai? Marcaltő község határában csütörtök délelőtt súlyos lovasbaleset érte gróf Esterházy Károly Antalt, az ismert tőzlovast. A gróf szokása szerint ezúttal is sétáltvaglásra indult a reggeli órákban kedvenc lovával. Amikor már jó távol volt a községben lévő kastélyától, hirtelen nagy zajjal, és gyors iramban váratlanul egy csapat fogoly vágódott fel a ló előtt A meglepetésszerű fogolyhúzástól megijedt a ló, fölágaskodott , kivetette a nyeregből gróf Esterházy Károlyt, aki a földre zuhant. A gróf — aki egyébként kitűnő lovas — a zuhanás pillanatában, de még a földön is kezében szorította a gyeplőt s valószínűleg ez volt előidézője súlyos balesetének. A földrezuhanástól még nem történt komolyabb baja, a ló azonban, hogy megrántódott a kantárszár, oldalra lé— Tudtommal már elutazott — füllentett a boltos. — Kár! — sóhajtott az orosz. A cégfőnök nagylelkű arcot vágott. — Ha nem kér érte túlságosan sokat, lehet beszélni a dologról. Azért vagyok ékszerkereskedő. Mennyiért adja? — Akkor nem adom el. — volt a meglepő válasz. — Hogy-hogy? Az orosz felhúzta a szemöldökét és lemondóan legyintett. — Meggyőződtem arról, hogy a kő sokkal többet ét, mint amennyiért a núltkor elvesztegettem. Ezzel megkezdődött a harc az orosz és M. Taubes között. Órákig gyötörték egymást. Az orosz kétszáznyolcvanezer frankot kért, végül megállapodtak kétszázhatvanezerben. Az ékszerész nyomban kifizette. Aztán lélekszakadva rohant a Ritzbe. Feltette magában, hogy nem engedi ki körmei közül az áldozatát. Elcsípte az amerikait. — Mennyibe került? — kérdezte a hajlotthátú kecskeszakállas. — Háromszázezerbe. — Tessék. M. Taubes boldogan vágta zsebre a háromszázezer frankról szóló csekket és visszafelé menet elhatározta, hogy a negyvenezer frankot a feleségének adja ajándékba, mert ez a pénz valósággal égből hullott mamna, a szerencse ajándéka, könnyű kereset, nem is való másra, mint hogy örömet szerezzen vele egy szép és hiú asszonykának. ... Ezt a történetet a nagy szállodák trösztjének vezérigazgatója mondta el ,s hozzátette: — Mondanom sem kell talán, hogy a hajlotthátú öreg amerikai és orosz emigráns cinkosok voltak és mind a kétszer ugyanaz a brilliáns szerepelt az ékszerész boltjában. A két szélhámos kétszázhatvanezer frankot keresett a hamis csekkel és birtokukban maradt a tengerszinti kő is, amellyel azóta bizonyára nem egy sikerült csalást követtek el Angliában vagy Amerikában. petts patkójával belevágott gróf Esterházy arcába. A ló rugásától gróf Esterházy elvesztette eszméletét s egy darabig vérző arccal feküdt a földön. A baleset — mint később megállapították — a Marcal-patak közelében történt. A megijedt ló a szerencsétlenség után elvágtatott torony iránt. De gróf Esterházy nem sokáig vérzett, mert egy, a patak partján közeledő asszony észrevette a földön fekvő, vérző arcú grófot. A derék asszony azonnal segítségére sietett, feltámasztotta a fejét, majd a derekát és minden erejét összeszedve, lábra állította a még mindig erősen vérző, de már eszméleténél lévő gróf Esterházyt. Az asszony azután így, átkarolva a derekát, támogatta hazafelé a támolygó sebesültet. A mentés munkáját megnehezítette az a körülmény, hogy egy kocsi sem volt sehol a közelben , a kastélytól pedig jó messzire voltak. Negyedóra sem telt bele azonban, amikor végre porfelhőkben közeledett az első kocsi. Gróf Esterházy lova ugyanis a szerencsétlenség színhelyéről hazavágtatott egyenesen istállójába. Az istállómester mindjárt gyanút fogott, hogy valami baj történhetett, amikor meglátta a gőzölgő testű, habosszájú lovat, hátán a nyereggel. Azonnal kocsiba fogtak, a gróf felkeresésére indultak, így akadtak rájuk, amint a derék asszony minden erejét összeszedve, igyekezett hazasegíteni a súlyosan sérült grófot. Amint a kocsi hazaért a sebesülttel, Marcaltőről azonnal telefonáltak a győri mentőkért, akik nemsokára meg is érkeztek és Restre szállították a sebesült grófot. A mentőkocsiban ott volt mindvégig az Esterházy-család háziorvosa, dr. Gelley Frigyes szanyi orvos, aki azután a Pajor-szanatóriumba vitette a sebesültet, ahová este tíz órakor érkeztek meg. A szanatóriumban már várták őket Hülti Hümér tanár és Imre József professzorok s azonnal megoperálták az arcán súlyosan megsérült gróf Esterházy Károly Antalt. A professzorok már az első vizsgálatnál konstatálták, hogy a gróf arcán súlyos zúzódások észlelhetők, homlokcsonttörést szenvedett s a felső állkapocs baloldalán is csonttörés történt. De törést szenvedett az orrcsont is. A zúzódott arcból nagyon sok csontszilánkot operáltak ki. Első pillanatban úgy látszott, hogy a súlyos sérülés a gróf szemevilágát is veszélyezteti, Imre professzor azonban pénteken este megállapította, hogy a krízisen már túl van s a két szemet nem fenyegeti veszély. Beavatott helyről úgy értesültünk, hogy azok a hírek, amelyek arról tudtak, hogy a gróf szemei megsérültek, illetőleg hogy elvesztette volna szemevilágát, valótlanok. Marcaltő községben, de az űrlovasok között is általános megdöbbenést keltett gróf Esterházy lovasbalesetének híre. Úgyszólván percenkint cseng a Pajor szanatórium telefonja: a rokonok, jóbarátok, ismerősök gróf Esterházy egészségi állapotáról érdeklődnek. Gróf Esterházy Károlyt veszélyes lovasbaleset érte, de szombat estére javult az állapota NEMZETI ÚJSÁG __________ ______________________ Vasárnap, 1935 november 8. AZ OTI TÁVIRATI FELTERJESZTÉSE a gazdaadósságék 20 millió pengős kötvényvállalása ellen Felmerült a terv, hogy a gazdaadósságok rendezésére kibocsátandó 80 millió pengő értékű kötvényből az OTI és a MABI 20 millió pengő értékű kötvényeket vegyen át. Az OTI elnöksége ez ellen távirati felterjesztéssel fordult a miniszterelnökhöz, a belügyminiszterhez és a pénzügyminiszterhez. Ebből az alkalomból érdekes az, hogyan, hová helyezte el az OTI öregségi járuléktartalékalapjának 88,6 millió pengő vagyonát. Az OTT vezérigazgatójának az igazgatóság elé terjesztett jelentése szerint az intézet ezt a hatalmas vagyont így helyezte el: 1. az Albertfalvai-Kertváros ingatlanába 8,398.451 pengőt, 2. az óhegyi telkekbe egy jelképes aranypengőt, 3. a Tisza Kálmán-tér 14.3 15. 16. és 16'a számú ingatlanokba 2,718.930.78 pengőt, 4. a Hungária körút és Mogyoródi-út sarkán fekvő ingatlanba 246.987.06 pengőt, 5. a központi székház ingatlanába, a megújítási alap levonásával 3,942.235137 pengőt, vagyis összesen 15,306.605.47 pengőt. Ebből levonva az ingatlanok együttes rendkívüli értékcsökkenési tartaléka címén nyilvántartott 3,509.786.88 pengőt, marad ingatlanba elhelyezve 11,796.818.59 pengő. 6. Az intézet Albertfalva—Kertváros felszerelésébe a megújítási alap levonásával 504.09 pengőt, az ingatlanok és felszerelések értéke tehát együttesen 11,797.322.68 pengő, 7. Az 5.5 százalékos Országos Lakásépítési Hitelszövetkezet kötvényekbe 4,205.500.45 pengő, 8. 1914. évi kibocsátású 4.5 százalékos Budapest székesfővárosi kölcsönkötvényekbe 997.463.18 pengőt, 9. az államkincstár tartozása a betegségi biztosítási ág 1929. és 1930. évi kezelési hiányaiért 23.357.632,08 pengő, 10. a betegségi és balesetbiztosítási ágak együttes tartozása kerek összegben 16.2 millió pengő, 11. a fennmaradó mintegy 32.200.000 pengő részint a P. K.-nál, részint a P. K. első kúriájába tartozó budapesti bankokban. HITELKÉPES ÖN? ügy vegye igénybe a HAVAS ÁRUHÁZBAN kirakati készpénzárak mellett a folyószámlahitelt Nagy választék női télikabátokban, bundákban és ruhákban HAVAS LÁSZLÓ ^ ______ Budapest, IV . Kálvin tér 1. Szombaton este a legjobb forrásból azt az információt kaptuk, hogy gróf Esterházy Károly Antal egészségi állapota az adott körülményekhez képest kielégítő. GÁRDONYI GÉZA: ÉN MAGAM — Regény. Dante-kiadás. — Az irodalom komoly fórumán méltóságosan ülő Gárdonyi e kötetben mintha beletelepedne olvasói közé s megszólalna: — Tessék, kérdezzetek az életemről, munkásságomról. Ma tiétek vagyok őszinteségemmel, titokzatosságommal, tüneményes pályámmal. Elmondom nektek, hogy fejlődtem íróvá s mik azok a csendes fejcsóválást kiváltó megállapítások, amikből életemen keresztül nem láttatok semmit s amiről oly jól megismerhető az író arcvonása. Irodalmi értékelése idején a közönség az írót bámulta Gárdonyiban. Itt az irói alkatra nézve hall értékes észrevételeket és lát mélyreható szemsugárak vetődéséből sokat, igen sokat. Ez a könyv nem fantáziát erőltet. A gondolatok komoly súlyával egy célnak szentelt emberélet önmeghatározása. A kíváncsiság látja a sorokban, hogy Gárdonyi irói tehetsége elzárkózottságában is mennyi műveltség-élményekkel terhes. A mű a legkitisztultabb életbölcselet, a lélekből szakadt sorok magasságba szökemlő tartalmúak. A művészetről, A magunk mesterségéről, A nagyokról, Irodalom és Művészet, író és a nemzet, írók és iskolák. Költő és a nemzet, Kritikus, Fordító, Színész Irodalomtörténet sorakoznak fel azok a címek, amelyek alatt elmondottak érdekesebbek bármely regénynél. Mélységes élettisztelet sugárzik föl belőlük elolvasásuk után a tekintetekből Gárdonyi felé. A betűjáró megtanulja többrebecsülni a nagy mestert. Még az is, aki az eddigi negyvenhárom köteten vakondokszemmel átfurakodva nem pillantott fel fénylő magasságáig. Ez az új írás új szántás friss röge, melynek párája a magyar irodalom egészéből tör fel. Budapest, november 2. A csurgói kerületben, ahol — mint ismeretes — báró Inkey Pál választói petícióval támadták meg Bárczay Ferencet és Bárczay még a petíciós eljárás befejezése előtt lemondott, új választást írtak ki. Az eljárás során szombaton déli tizenkét óráig kellett benyújtani Fábián, László törvényszéki bíró, választási biztosnak Csurgón az ajánlási íveket. A választáson újból Bárczay és Inkey állanak szemben és Bárczay Ferenc, a NÉP hivatalos jelöltje, szombaton 8450, a pártonkívüli báró Inkey Pál pedig 4800 ajánlást nyújtott be. Borsodvármegye központi választmánya Bénin Aladár alispán elnöklésével megtartott ülésén november 17-ére, vasárnapra tűzte ki a Lukács Béla miskolci főispánná történt kinevezése folytán megüresedett ónodi kerületben a választást. Az ajánlásokat november 9-én déli tizenkét óráig kell benyújtani. A választáson két jelölt indul: Lichtenstein László volt miskolci főispán NEP-programmal és Tóth Ferenc mezőkövesdi kisgazda a független kisgazdapárt programjával. Mély fájdalomtól megtörten jelentjük, hogy családunk feje Sivó Jusztin a Magyar Olasz Bank ny. igazgatója végig munkában töltött áldásos életének 72-ik, boldog házasságának 45-ik évében hosszú szenvedés után elhunyt. Földi maradványait e hó 3-án, vasárnap délelőtt 11 órakor fogjuk a Kerepesi-út melletti temetőben a romokát. Anyaszentegyház szertartásai szerint örök nyugalomra helyezni. Budapest, 1935 november 1. Sivó Jusztinná Wohlgemüth Antónia felesége. Sivó Jenő, dr. Sivó Rudolf, Szebenyiné Sivó Magda gyermekei, Sivó Jenőné Bánd Stefánia, dr. Sivó Rudolfné Ernyey Margit, Szebenyi Arthur menyei és veje, Sivó Zsuzsa, Sivó Erzsébet és Szebenyi János unokái. Lakás: V., Deák Ferenc utca 10.