Nemzeti Ujság, 1935. november (17. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-30 / 273. szám

14 Az áru- és értéktőzsde ellenzésére is kiépítik az önálló textiltőzsdé­t A Budapesti Áru- és Értéktőzsde veze­tősége már évek óta dolgozik nnpp,­­hogy kebelébe egyesítse mindazokat a fől­sdeszerű­ intézményeket, amelyeket egy-egy árura létesítettek az érdekeltsé­gek. Legutóbb már a tőzsde alapszabá­lyait is módosították abban az irány­ban, hogy lehetővé váljék a tőzsde ke­belén belül az egyes árukra különtőzs­d­ék felállítása. Ez az akció eddig még nem járt eredménnyel. Először a liszt­­tőzsdét akarták felállítani, a terv meg­valósítása azonban meghiúsult a mal­mok ellenállásán. Azután a tojás és a burgonya különtőzsdéjét akarták létesí­teni, de az erre vonatkozó tárgyalások még most sem fejeződtek be, bár most már az OMGE is állást foglalt a tojás­­tőz­sde és a burgonyatőzsde felállítása mellett. A tőzsde intézményén kívül a Kereskedelmi Csarnok keretében műkö­dik már három év óta a textiltőzsde, amelynek vezetősége mereven elzárkó­zik az Áru- és Értéktőzsdéhez való csat­lakozás elől. Ennek bizonyítékául most kiépítik a textiltőzsde szervezetét, amit a textil­tőzsde legutóbbi összejövetelén hivatalosan be is jelentettek. (óbudai Freudiger Dávid, a csarnok alelnöke mutatott rá arra, hogy textil szakmai összejövetelek a magyar ipar és kereskedelem együttműködésének ki­építésére igen alkalmasnak bizonyultak és teljesen igazolták a hozzájuk fűzött várakozást. Most elérkezett az ideje an­nak, hogy ezek az összejövetelek intéz­­ményesíttessenek és a Textil Tőzsde új ügyrend alapján fejtse ki munkásságát A gyáripar nevében Szurday Róbert országgyűlési képviselő rámutatott arra, hogy ez az intézmény immár nélkülöz­hetetlen a szakmabeli ipar és kereske­delem szempontjából. A Textil Tőzsde szervezetét tovább ki kell építeni és meg kell erősíteni. Ezt a célt fogja szolgálni a textilszakmai összejövetelek új veze­tősége, amely 10 gyáriparosból és 10 nagykereskedőből fog állni és ennek a szervezetnek feladata lesz, az eddigi ala­pokon elindulva, megállapítani és telje­sen kiépíteni a txtilszakmai szokványo­kat és felállítani a szakmai választott bíróságot. Dr. Buday-Goldberger Leó megállapította, hogy ez az intézmény nagy hasznára van a textilszakmának. A külföldi textiltőzsdéik példáin is lát­juk, hogy egy ilyen intézmény a textil­ipari gócpontokon nélkülözhetetlen. Kö­szünetet mond Szurday Róbertnek a Textil Tőzsde életrehívása és ki­fejlesz­tése körül kifejtett értékes tevékenysé­géért, valamint a Kereskedelmi Csar­noknak az intézmény támogatásáért. A jelen voltak élénk helyesléssel vet­ték tudomásul az elhangzottakat, amely bizonyítja, hogy a textiltőzsdét az Áru- és Értéktőzsde vezetőségének ellenzése mellett is kiépítik. Az új devizaintézkedések és a gyáripar A Magyar Gyáriparosok Országos Szövet­sége dr. Chorin Ferenc felsőházi tag elnök­­lésével igen látogatott ülést tartott, amelyen dr. Keleti Kornél napirend előtt szóvátette az osztrák relációban életbe lépett 13 száza­lékos felár kérdését, amely a két ország gaz­dasága között fennálló szoros kapcsolatnál fogva igen messzemenő kihatással lesz az ipari termelésre is. Különösen aggályosnak tartja a gyáripar szempontjából, hogy az élet­beléptetett felár visszaható erővel oly nyersanyagok és félgyártmányok importját is terheli, amelyek már feldolgozásra kerül­tek és mint kész termékek el is adattak, anélkül persze, hogy a felárral kalkulálni tudtak volna. Dr. Buday-Goldberger Leo ez­zel kapcsolatban utal a felárak kérdésének a svájci, belga és olasz forgalomban történt újabb szabályozására. Stux Sándor, Fellner Pál, Fényi Oszkár, dr. Hirsch Albert, Fleis­­sig Sándor és mások hozzászólása után dr. Chorin Ferenc elnök összefoglalva az elhang­zott észrevételeket, megállapítja, hogy első­sorban az osztrák relációban bekövetkezett nagyjelentőségű reform a két ország szoros külkereskedelmi kapcsolatainál fogva az ipari termelést és az egész magyar közgazdaságot egészen új és nehéz feladatok elé állítja. Bár a Szövetség elismeri, hogy az osztrák relá­cióban életbe léptetett intézkedések alkalma­saknak látszanak a fizetési mérleg arányá­nak helyreállítására, mégis kénytelen meg­állapítani, hogy a most életbe léptetett intéz­kedések az ipar termelési költségeinek jelen­tős emelkedését vonják maguk után. Különö­sen vonatkozik ez azokra a gyáripari szak­mákra, amelyek nyersanyagaikat kizárólag vagy túlnyomórészt Ausztriából kénytelenek beszerezni s amelyek még külön is károsod­nak annak folytán, hogy a múltra vonat­kozóan nem lesz módjukban a termelési költ­ségek emelkedését áthárítani. A drágulás, amely az osztrák klíringben fizetendő felár folytán fenyeget, csak úgy volna elkerülhető, ha a kormány továbbra is biztosítani tudná a legfontosabb nyersanyagok felármentes­­e­ HALÁL A TIGRISVÖLGYBEN — REGENT — írta: REGINALD CAMPBELL 60 Egyedül jogosított magyar fordítás (Utánnyomás tilos.) Azt hiszem, hogy gyöngeségemnek, halálos testi gyengeségemnek köszönhetem, hogy lábbadozásom hosszú ideje alatt mindenki olyan jóságos volt hoz­zám. Mary, az édesapja­, az öreg Trevor, Malone, mindegyik teálifa-gazda, aki bent járt a kerületből. Egyikük se említette szóval se a múltat... nem — ehelyett csak vidám köszöntést kaptam, meg virá­got, könyveket, jóságot és kedvességet garmadával, és éppen ez volt az, ami olyan pokolian keservessé tette nekem a dolgot, ők tudták és én tudtam, hogy ők tudják. Eljött az idő, mikor elég erős lettem arra, hogy vonaton Bangkokba utazzam. Ott gőzhajó várt rám: egyike azoknak a kicsi, félig teher-, félig utas­szál­­lító hajóknak, melyek a Sziámi-öbölben járnak. A tengeri szellő legyezte a homlokomat és min­den kis lehellet ús, lüktető életre kergette fáradt ereimben a vért. Ma pedig visszaérkeztem Csa- Kumba, testben gyógyultan, de nagy, fájdalmas ürességgel a szívemben. Még Bangkokból sürgönyöztem Graingernek, hogy lovagoljon be a városba, mert találkozni aka­rok vele, mihelyst megérkezem. Tehát ma reggel kellett indulnia a völgyből. Vágyódtam rá, hogy viszontlássam, mert ő az egyetlen, akivel őszintén beszélhetek, szégyen és bűntudat nélkül. El nem mozdult a kórház közeléből, amíg az orvos meg nem állapította, hogy túl vagyok a ve­szélyen. Ezt akkor tudtam meg, mikor már gyó­­gyulóban voltam. Aztán visszament a völgybe, arcán az elátkozott lelkek néma kínjával és befelé néző szemmel, melynek izzása különös ellentétben volt arcának hamuszü­rke sápadtságával. Akik lát­ták, bámulva nézték, hogy visszamegy és nem értet­ték. Én most már értettem. Azért ment vissza, hogy belemerüljön a munkába, hogy gyógyítsa magát a munkával. Az én elmém épségét a betegség men­tette meg, az övét a munkának kell megmentenie. Elfordultam a virágzó kerttől. Grainger bevág­tatott a kapun. Csikorogtak a patkók, ahogy a kanca megállt a verandám alatt. Grainger leszállt. Üdvözlésre emeltem kezemet, aztán bementünk a nappaliba, ahol zavartalanul beszélgethetünk. El­­csöndesült, megtört embert vártam és ehelyett előt­tem állt — Ralph Grainger, úgy, ahogy először megismertem, élénken, bátran, ruganyosam, gonosz­kodó csillogás a szemében. — John, öreg pajtás — a keze szeretettel csa­pott vállamra — hát végre magad vagy megint. Rögtön tudtam, amint megláttam derék öreg képe­det a korlát fölött. Erre iszunk egyet, még­pedig rögtön. Van idehaza viskid? És követelem, hogy olyan lassan töltsd tele a poharat, amilyen lassan csak tudod. Rendben van? Behoztam mindent, ami csak szükséges és meg­kóstoltuk az italt. — Újra megindult a munka a völgyben? — kérdeztem. — Hogy megindult-e? Várj, amíg meglátod! És voltam bátor kiszállítani a te elefántjaidat és kulc­saidat is Csa-Kumból. Gondoltam, örülsz majd neki, ha minden készen vár, mikor hazaérkezel. Ha­ragszol? Ez Grainger egyéni módján annak a bejelen­tése volt, hogy saját munkája mellett az enyémet is elvégezte lábadozásom égész ideje alatt. — Haragudni? Mosolyogtam. — Csak hálás va­gyok érte. — Hát akkor — Grainger az asztalra állította poharát — rátértünk a kettőnk Ids ügyére. Azt hi­szem úgy illenék, hogy egymás keblére boruljunk és hangosan zokogjunk, de hát semmi ehhez hason­lót nem teszünk. És úgy hiszem, azt is illenék közöl­nöm, hogy nagyon sajnálom, amiért elkezdtem az egészet, de mi az ördögnek mondanék ilyesmit? Pajtás, én... nem sajnálom. Legalább is most, hogy újra egészséges vagy — tette hozzá gyorsan. — Köszönöm a finom megkülönböztetést — mondtam én. Grainger nevetett. — Hát nem érted, hogy miért nem sajnálom? Azt kaptam, amit megérde­meltem. Nyaggattalak és ugrattalak, mert mulatta­tott az eset és egyszerre... hát nem a szemem előtt változol át, mint a mesebeli királyfi? Most aztán én rám járt a rúd, még pedig alaposan. Például, mikor olyan irtózatosan megraktál. Szörnyű voltál, félelmes. Életemben először történt, hogy isteniga­zában féltem valamitől... tőled! És az idegeim is összegubancolódtak ettől... olyan cudarul össze­gubancolódtak, hogy elvesztettem a fejemet. Ered­mény: egyikünk sem hitt a másiknak, mikor pedig mindketten a teljes igazságot mondtuk el a doktor­nak — az arca elkomolyodott — szegény kis Man­­nering halálának körülményeiről. Ezzel éppen csak egy példát említek a sok közül. — Grainger —­ vádaskodtam én — be akarsz, csapni. Csak nem sikerült. Igenis, nagyon sajnálod, de nem akarod bevallani. — Legyen, ahogy akarod — felelte vállat vonva. — Nem vitatkozom. De ne gondold, hogy megvál­toztam. Ha megint kint élünk a völgyben, látni fo­god, hogy ugyanaz vagyok, aki voltam. Erre előre figyelmeztettek. Előbb vagy utóbb valószínűleg újra elkezdelek ugratni, te pedig elnáspángolhatsz, ahogy csak tudsz. Csak te ne veszítsd el a feje­det aztán. Egyedül csak ez fontos. — Mindeddig — szóltam kis szünet után —­ csak mi kettőnkről beszéltél. Az a gyanúm, hogy még eszedbe se jutott, mit gondolhattak a többiek az egészről? — A többiek? ... Nekik igazán nem ártottunk, hallod! Épp ellenkezőleg, elláttuk őket izgalommal és szenzációval. Alapjában véve meglehetősen unal­mas itt az élet. Voltaképpen hálásnak kellene len­niük nekünk. — Azt hiszed, hogy Mary Collins hálás? —• morm­altam rá. (Folytatása következik.) Nt.MZ.Jbil UJ&M* Szombat, 1935 november 30- szerzését. De még ebben az esetben is gon­doskodni kellene arról, hogy a múltra vo­natkozólag Ugyanúgy, mint azt az osztrák kormány is tervbe vette Magyarországba ex­portáló ipara érdekében, a felár életbelépte­tése előtt importált, hónapokkal ezelőtt be­érkezett és régen feldolgozott nyersanyagok révén fennálló tartozások kiegyenlítésénél a magyar gazdasági élet indokolatlan károso­dása elkerültessék. Az igazgatóság sajnála­tának adott kifejezést, hogy az egész magyar gazdasági életet ilyen nagymértékben érintő rendelkezéseket a kormány a gazdasági ér­dekeltségek előzetes meghallgatása nélkül léptette életbe. Végül elhatározta az igaz­gatóság, hogy az elnökség útján sürgősen érintkezést keres az illetékes tényezőkkel oly kiegészítő rendelkezések kieszközlése érdeké­ben, amelyek általános szempontból alkal­masak az átmenet nehézségeinek lehető eny­hítésére, de egyúttal megfelelően figyelemmel vannak egyes gyáripari szakmák speciális szempontjaira is. Júniusban elkészül a második dunai ten­geri hajó. A kereskedelemügyi minisztérium megrendelte a Ganz gyárnál a második Duna­­tengeri áruszállító motoroshajót. A hajó szer­kesztésénél hasznosítják a „Budapest“ moto­rosnál nyert tapasztalatokat. Főként arra lesznek tekintettel, hogy az új hajó terjedel­mesebb áru befogadására és nagyobb menet­­sebesség kifejtésére legyen alkalmas. A két áruraktár hasznos űrtartalma 940 köbméter, tehát mintegy ötven százalékkal nagyobb, mint a Budapest­nél. Sebessége a Dunán és holtvízben 15 kilométer óránként, míg a ten­geren 9 tengeri mérföld. A gépi berendezés Diesel elektromos rendszerű. A hajó olyan időben készül el, hogy a jövő év júniusában már szolgálatba lesz állítható. Kedvezőtlen fordulattól tartanak az ameri­kai gazdasági életben. Newyorkból jelentik: Az Egyesült Államok gazdasági élete a leg­kiválóbb szakértők megítélése szerint forduló­ponthoz érkezett. Most tették közzé az ame­rikai gazdasági é­let őszi jelzőszámait és ezek­ből kiviláglik, hogy a termelés és a forgalom jelentékenyen, némely iparágban bámulatos arányban emelkedett ugyan, de most már újabb túltermelés jelei kezdenek mutatko­zni, úgy hogy visszaeséstől lehet tartani. Egyes igen fontos iparágakban a termelés ugrássze­rűen emelkedett, míg a forgalom ezzel nem tart lépést. Fokozza a legutóbbi idők bizako­dását felváltó aggodalmat, hogy a januárban megkezdődő kongresszusi ülésszaktól üzleti körökben kedvezőtlen törvényes intézkedése­ket várnak. Az Egyesült Államok kormánya hétfőn legalább ezermillió dollár névértékű új kölcsönt fog kibocsátani. Ezzel az állami adósságok összege meg fogja haladni a 30.000 millió dollár­os rekordmagasságot. Newyorki üzleti és politikai körökben állandóan növekvő aggodalommal figyelik az állami gazdálkodást és az eladóso­dás szédítő növekedését. Újab­ban Johnson tábornok, Roosevelt elnök volt újjáépítési diktátora, továbbá Morgan, a világhírű bankár éppúgy, mint Hoover volt elnök a legélesebben bírálják a kormány gaz­dálkodását, a legsúlyosabb következményeket jósolva, ha Roosevelt nem szakít azzal az eljárással, hogy a folyó kiadásokat kölcsö­­nökből fedezi. Állami ellenőrzés az amerikai bankok hi­telpolitikája felett? Newyorkból jelentik. Lap­jelentések szerint illetékes helyen a szövet­ségi köteléki bankok tartalékainak felhasz­nálását tanulmányozzák, minthogy a leg­utóbbi nagymérvű aranyáramlás valószínű­leg igen jelentékeny tartalékfeleslegeket ered­ményezett. Egyelőre még bizonytalan, vajjon ennek a vizsgálatnak mélyreható jelentősége van-e, a jól értesült helyen azonban hang­súlyozzák, hogy az illetékes hatóságok a közeljövőben bizonyos intézkedéseket foga­natosítanak, hogy megakadályozzák ezeknek a tartalékoknak további felduzzadását és hogy azokat megfelelő mennyiségre korlátozzák, feltéve, hogy ez a gazdasági élet bizalmá­nak megrendülése nélkül keresztülvihető. Harminc kartelt oszlatott fel a lengyel pénzügyminiszter. Varsóból jelentik: A len­gyel kartel törvény rendelkezései értelmében még tegnap feloszlatott a pénzügyminiszter harminc kartelt. Valamennyi feloszlatott kar­tel kisebb jelentőségű kereskedelmi egyesülés volt. A kormánynak a nagyobb kartelekkel folytatott tárgyalásai nagyrészt befejeződtek. Ezek a tárgyalások az árak színvonalának általános leszállítására vonatkoznak. A Ma­vadra bízták a vérfelfrissítésre alkalmas külföldi foglyok beszerzését is Az élővad iránt évről-évre fokozódó külföldi kereslet múlhatatlanul megkö­veteli é­lvad állományunknak további és rendszeres minőségi feljavítását, amit a legcélszerűbben és állandóan vér­fel­­frissítéssel lehet elérni, amelyben arra kötelezte a vadászterületek birtokosait és bérlőit, akik külföldre való exportá­lás céljából élővadat adnak át a Magyar Vadtenyésztők Kiviteli és Kereskedelmi Rt.-nak, röviden a MAVAD-nek, hogy a vadfajtánként átadott élővad mennyiség 5 százalékát évenként vérfelfrissítés cél­jaira leadni tartoznak a részükre cserébe szállítandó azonos nemű és mennyiségű élő tenyészvad fejében. A földművelési miniszter ezt a rendele­tét most módosította, illetve a beltenyész­­tésű fogolyállomány minőségi javítása érdekében kiegészítette. A rendelet a vérfelfrissítés­re alkalmas idegen ország­ból való foglyok beszerzését is a MAVAD-ra bízza, amelyet a miniszter már megbízott a kedvezményes áru

Next