Nemzeti Ujság, 1936. február (18. évfolyam, 26-50. szám)
1936-02-02 / 27. szám
NEMZETI ÚJSÁG VÍrNap, 1996 február 2. KÖZGAZDASÁGTAN NÉPMŰVELŐK SZÁMÁRA „Aki a közgazdasági műveltséget mélyíti, nemcsak kultúrát terjeszt, hanem a jobb jövő kialakulását is szolgálja“. Ezzel a mondattal zárul a Magyar Népművelés Könyvei legújabb kötete, amelyet A közgazdasági ismeretek könyvei címmel Horn József, a felsőkereskedelmi iskolai tanárképzőintézet gyakorló felsőkereskedelmi iskolájának igazgatója irt. Kijelentését teljes mértékben osztjuk, mert valóban, csak alapos közgazdasági műveltséggel bíró nemzet találhatja meg a boldogulás útját ezekben a nehéz időkben, amikor már maga a nép, a legkisebb polgár is ösztönösen érzi, hogy sorsa szorosan összefügg a gazdasági élet egészének alakulásával. A közgazdasági műveltség mélyítésének didaktikai feladatát vállalta Horn József, amikor könyvét az iskolán kívüli népművelés munkásai, de ezek mellett a tágabb értelemben vett népművelők számára is megírta. A könyv ennek a célnak maradék nélkül megfelelt A valóság szemléletes leírásában épp úgy, mint az elméletek feltárásában és bírálatában a legegyszerűbb és a legvilágosabb formákat választja. A legbonyolultabb elvont kérdések is, mint az érték problémája, a pénzelmélet, a hitelkérdés, stb. közérthető kifejezésre találnak. Ez a leegyszerűsítés azonban sehol sem történik a tudományosság rovására annál kevésbbé, mert a könyv nem egy fejezete, így az érték és az ár összefüggéséről szóló, önálló és a szaktudományt is előbbrevivő ítéleteket tartalmaz. Hangsúlyozottan ki kell tehát emelnünk, hogy bár a szerző népszerűsítésre törekedett, amit meggyőződésünk szerint el is ért, munkája közgazdasági irodalmunknak általában is komoly gazdagodását jelenti. A tulajdonképpeni közgazdasági ismereteken kívül a könyv nagy teret szentel a szociálpolitika kérdéseinek és a társadalmi rend problémáinak, majd a gazdasági és társadalmi eszmék fejlődésére is kiterjeszkedik. A különböző rendszerek sorában nemcsak a magyar szempontból legfontosabb szocializmust veszi kritika alá, hanem igen élvezetesen ismerteti a nemzeti szocializmust, a fascizmust és a keresztény szociáletikára támaszkodó hivatásrendi elgondolást is. A gazdasági és társadalmi eszmék fejlődését egészen napjainkig figyelemmel kíséri. Külön kiemeljük Spann iskolájának alapos ismertetését, amely különben a szerzőre is nyilván hatással volt. Horn József könyve szerkezetileg is a legjobbak közé tartozik, amelyeket népművelési irodalmunkban ismerünk. Stlusa ízesen magyar és tömörségében is színes. Az egész könyvet tudományos kiegyensúlyozottság és a keresztény etika itatja át, úgy hogy ebből a szempontból is kívánnunk kell a népművelő tevékenységbe való minél intenzívebb beállítását. Elismerés illeti Nevetős Gyula miniszteri tanácsost, amiért ezt a kötetet beiktatta a kultuszminiszter megbízásából szerkesztett Magyar Népművelés Könyvei sorába s elismerés illeti Győr, Moson és Pozsony egyesített vármegyék közönségét, amely a kiadás költségeit vállalta. Mihelics Vid. • Dr. Horn József: A közgazdasági ismeretek könyve. 314. Ára 3.— P. Anyagi büntetőjog az árpádházi királyok korában Hegedűs Géza könyve A tudományos irányú és célú irodalom különböző szakágazati közül. Magyaroszágon feltűnő kevesen foglalkoznak jogtörténetírással. Épp ezért őszinte és örömteljes meglepetésként hat Hegedűs Gézának, a legfiatalabb jogtörténetíró nemzedék kétségkívül legtehetségesebb és legkomolyabb tagjának, most megjelent könyve, amely az árpádházi királyok korának bűnszemléletét, továbbmenőleg az akkori büntetőjog helyzetét ismerteti. Jogtörténeti irodalmunk — Hajnik Imrének ,Magyar alkotmány és jog az Árpádok alatt“ című könyvétől, valamint néhány egészen kiváló történeti munkától eltekintve — alig foglalkozott eddig az Árpádok korának jogviszonyaival Ennek egyik oka valószínűleg a komoly és mind jogszemléleti, mind történelmi szempontból valódi értékek megírásához szükséges anyagnak vagy teljes hiánya, vagy nehéz hozzáférhetősége. A rendelkezésre álló adattár óriási akadályokat gördít a kiválasztott témakör tételes és rendszeres megismerése elé s a minden lépten-nyomon előbukkanó nehézségek sokhelyütt, csupán feltevésekre kényszerítik az írót, a legjobb esetben arra, hogy valóan őségekkel hidaja át új, bizonyosságok között tapasztalt űrt Hegedűs Géza elismerést érdemlően lelkiismeretes és komoly búvárkodással győzte le ezeket a — minden bizonnyal előre látott — akadályokat. Munkájának két alapforrása: a jog és a történelem eddigi ismeretei, munkamódszere az ismert jogszabályok rendszerbe szedése, amelynek révén visszakövetkeztet az ősi jogintézmények eredetére és fejlődésére. Hegedűs Géza jogtörténeti fejtegetései abból az alaptételből indulnak ki, hogy az Árpád-kor legátfogóbb jelenségei: a katolikus vallás és a patriimoniális állam. Ennek a kornak társadalma theocentrikus, tehát a társadalmi értékelés fokmérője — az erkölcs — lényegében valláserklöcs volt. Az államhatalom pedig, mint az erkölcsi parancs végrehajtója, csupán földi szankcióikkal látta el az isteni parancsokat. Ebből következik, hogy a középkori jogszabályok rendelkező része az Egyház által megformulázott etika, az államtól csupán az a földi büntetés származik, amely az erkölcs ellen vétőknek kijár. Modern fogalmazásban és egyszerűbben ez a tétel úgy hangzik, hogy: ,. . . Isten a törvényhozó, az állam a végrehajtó hatalom . . .“ Az Árpád-kor képzeletbeli bűnt értő törvénykönyvét, helyesebben ennek azt a részét, amely az akkori idők bűncselekményeit osztályozza, három csoportban ismerteti a szerző: közbűncselekmények, vallás elleni bűncselekmények és vagyon elleni bűncselekmények. Mely felosztásnak megfelel az állami, egyházi és a magán „büntetőigény,, hármassága. Alapos tárgyi tudással és a valóság erejével ható valószínűsítéssel dolgozza fel, hogy mely deliktumok tartoznak e különböző kategóriákba s igen érdekes megállapítások keretében mutatja kii egyrészt a környező karbéri államok jogrendszerének hatását az árpádkori jogalkotásra, másrészt magának az Árpád-kornak lassú, de határozott fejlődését a rendi állam s ennek természetes velejárója, a feudális jogszerem felé. Hegedűs Géza könyvének legnagyobb értéke, hogy nem csupán a fennmaradt jogszabályok szövegének dogmatikus vizsgálatát teszi tanulmánya tárgyául, hanem kiváló érzékkel csoportosítja mindazon tényezőket, amelyeknek eredőjeként évszázadok során át kialakult a mai modern magyar jogszellem, illetve büntetőjog. p. m. • (Az ízléses kiállítású könyv Eckhardt Ferenc jogtörténeti szemináriumának kiadásában jelent meg.) Hans Driesch harca a materializmus ellen Írta: Dr. Cavallier József „De nem ám, Lloyd George úr! Lehetséges ugyan, hogy túl sok esik a csúf felelősségből más nyomorúságunkért önre, a versaillesi békeszerződéstársszerzőjére, de azáltal bajosan mentesítheti magát alóla, ha a háború ezidőszerint való veszedelmét ama ténynek tulajdonítja, miként a minap tette, hogy a világ a materializmus mocsarába (vagy talán pocsolyájába) zuhant. Hoover ugyanezzel a mentséggel próbálkozott néhány hónappal bukása előtt.“ Ezekkel az epés mondatokkal indít útnak egy csipkelődő és gúnyos értekezést a materializmus védelmére az angol racionalisták most megjelent évkönyvében J. B S. Haldane, a tudományosvilág nemzetközileg elismert tekintélye. Két Haldane van: apa és fiú. Mindkettő az élettudomány több ágában működik.Az apa alapvető vizsgálatokat végzett a lélegzés kémiájának és mechanizmusának megállapítására, a fiú pedig különösen az élet-vegytan és az öröklődéstan kérdéseiben mutathat fel számottevő eredményeket. Amint azonban az életjelenségek végső értelmezésére kerül sor, mélységes szakadék tátong a két tudós közt: az apa spiritualista, tudományos alapon hirdeti, hogy van személyes Isten és van lélek, a fiú pedig éppen ellenkezőjét tanítja, ő szenvedelmes és lázas propagandát űző materialista. Az ő felfogásában csak anyag szerepel, semmi más, az anyag fizikai és kémiai törvényeivel kívánja a lét minden problémáját megmagyarázni. Nem merném állítani, hogy a természettudósok körében a többség az öreg Haldane véleményén van. A materializmus különböző árnyalatainak bizony még mély gyökereik vannak a tudományban és az efajta nézetekből népszerűsítés és propaganda útján sok szivárog át a nagyközönség rétegeibe. A különbség a múlthoz viszonyítva alapjában véve csak az, hogy a durva és merőben tudománytalan materializmus formája erősen megfinomodott és tudományosabb köntösbe öltözködött, a lényeg azonban megmaradt. Ugyanakkor azonban az exakt tudományok művelői közt jócskán akad filozófiailag képzett vagy legalább is bölcselkedésre hajló elme s ma már nem vét a tudományos illem szabályai ellen az a természettudós, aki meg meri vallani, hogy az exakt módszer segítségével nem lehet a tudomány első s végső kérdéseit megoldani. A közfelfogásba átszivárgott materializmus mellett újabban, főleg német hatásra, biológizmus néven frissveretű alakja bukkant fel az anyagelvű gondolkodásnak. És ez végeredményben semmiben sem különbözik elődeitől, csak tetszetősebb és a biológiai kutatás fellendülése révén népszerűbb őseinél. A biológizmus általában véve az életet vallja minden jelenség magyarázatának alapelvéül, elismeri ugyan az élő anyag sajátos és önálló törvényszerűségeit, de a szellem megnyilatkozásai és megértése iránt éppen olyan érzéketlen, mint a holt anyag materializmusa. Ilyenféle tendenciák nálunk is mutatkoznak. A materializmus ellen hosszú évek óta nagy sikerrel hadakozik Hans Driesch biológus és filozófus, az élettudomány úgynevezett neo-vitalista irányának világszerte ismert kezdeményezője. Valamikor tíz évig dolgozott a nápolyi biológiai állomáson és korszakalkotó kísérleteivel új utakat vágott az életmegnyilvánulások tanulmányozására. Majd két évig az aberdeeni egyetemen előadást tartott az élőanyag bölcseletéről és később Heidelbergben, Kölnben és Lipcsében egyetemi tanár volt. Jó néhány könyvet és egész sereg értekezést írt természetbölcseleti tanításainak hirdetésére s tanitványai külsőn iskolaként szerepelnek a tudományos világban. Néhány évvel ezelőtt Driesch Budapesten is járt, akkor, amidőn az athéni parapszichológiai kongresszusra utazott és elő is adott nálunk e keletkezőfélben levő tudományágról. A minap Driesch a zürichi Raschercég kiadásában Die Überwindung des Materialismus címmel igen lendületes és szigorúan tudományos, de amellett mégis közérthető munkát jelentetett meg, amely megérdemli, hogy felhívjuk reá a figyelmet. Hangsúlyozza, hogy nem a gazdasági vagy erkölcsi materializmus mibenlétét vizsgálgatja, hanem az elméleti vagyis bölcseleti materializmus tanítását boncolgatja. Ennek az a veleje, hogy csak anyag van, amit szellemnek szokás nevezni, az csak az anyag bizonyos sajátságos megnyilvánulása. Tehát gyakorlati következményeiben olyasmi, mint lélek, szabad akarat nem játszik szerepet, nem is szólván természetfeletti tényekről, mint például Istenről. Manapság, fejtegeti Driesch, nem akad már materialista, aki azt akarná bizonyítani, hogy az élet világában minden jelenséget mechanikai törvényekkel lehet megmagyarázni. Nagyon sok materialista azonban amellett kardoskodik, hogy végül is mindent mechanikailag kell megmagyarázni, így a materializmus dogmává válik. Driesch sorra veszi a materializmus állításait és a biológiai eredményei alapján felsorakoztatja az ellenérveket. Mindazok az argumentumok, amelyeket különböző nyelvekre is lefordított nagy munkáiban elénk tárt, most könnyebb formában vonulnak fel. Az alapkérdés az, vajjon az élő szervezetnek van-e önálló, a holt anyag világának törvényeitől különböző törvényszerűsége? Meg lehet-e magyarázni az életet és megnyilatkozásait a fizika és kémia törvényeivel maradéktalanul. Ez a vitatizmus problémája. Már a szervezet úgynevezett vegetatív funkciói, mint például az emésztés, lélegzés stb. megoldhatatlan feladat elé állítják a materializmust. Az anyagcserében jelentkező célszerűség és harmónia titokzatosságát vagy az immunitás csodálatos jelenségét egyáltalán nem tudják megmagyarázni s értelmezni, csak leírják folyamatait. Még nagyobbak a bonyodalmak a szervezet formáinak kialakulása kérdésében. Mindenki tudja, hogy a magasabbrendű élőlények egysejtű megtermékenyített petéből keletkeznek. A formakialakulás oka a petében van, a tengeri sün petéjéből tengeri sín, a tintahaléból pedig tintahal lesz. A kérdés már most az, vájjon a formát a petében levő tisztára anyagi természetű struktúra szabja-e meg? Driesch igen élvezetes embriológiai és öröklődéstani fejtegetésekkel kimutatja, hogy a mechanisták struktura-elmélete elképzelhetetlen, mert a formakialakulás végső alapja nem lehet anyagi természetű s ezt persze hoszszasan meg is okolja. S itt van még a regeneráció problémája. Ha példánakokáért levágjuk egy kukac testének elejét agyvelejével együtt, akkor ez a rész agyvelővel együtt újra kinő! Ezt a kísérletet akárhányszor meg lehet ismételni, megfordítva is és a laboratóriumokban valósággal a gyerekjátékok közé tartozik. Mi a magyarázata? A tudomány nem tud erre megfelelni. Egy másik mindennapi kísérlet. A barázdálódó petét a mechartista felfogás a sejtgépnek fogta fel és egy-egy sejtet a szervezetgép egy-egy alkotó részének tekintette. Viszont a kísérlet azt bizonyítja, hogy ha a barázdálódás bizonyos pontjáig az oszlásban levő sejteket különválasztottuk, akkor kettő, négy, hat, stb. különálló szervezet fejlődik ki. Vagyis egy tengeri sün petéjéből bizonyos körülmények között több tengeri sünt lehet „előállítani". Ezt a kísérletet először Driesch csinálta meg. A materializmus képtelen reá magyarázatot adni. A tények hosszú sora igazolja, hogy a biológia nem alkalmazott fizika és kennki. Még siralmasabb a materializmus szempontjából a lelki jelenségek elemzése. Igen tanulságos e tekintetben Driesch argumentálása a pszicho-fizikai parallelizmus ellen, amely azt tanítja, hogy összes lelki jelenségeink a holt anyag egynémely részeiből összetevődő élő anyag megnyilatkozásai. A biológiai jelenségek végső magyarázatául Driesch az Aristotelesre emlékeztető entelecheia fogalmát újította fel, amelyen anyagtanan, de céltudatos rendező erőt ért, hogy egyszerűen fejezzük ki magunkat. Az emberről beszélve ebben a munkájában már kifejezetten szubsztanciális lélek létezésének lehetőségét latolgatja, ami tulajdonképpen bizonyos fejlődést jelent felfogásában a keresztény meggyőződés felé. Már régebbi műveiben is voltak utalások ilyen irányban, de nem akkora határozottsággal. Istenről ezekben a könyvekben sokszor szó esett és amenynyire ki lehet hámozni nehéz tudományos terminológiájából, bizonyos, hogy Driesch elfogadja Isten létét. Szól végül e munkájában az akarat szabadságáról és a lélek halhatatlanságáról is. Régebben e kérdéseket fel sem lehetett a tudományban vetni. Ma ezek a kérdések megint problémák lettek, ami a vitalizmus és a parallelizmus vitalista kritikájának érdeme. Ez a vita- lizmus világnézeti jelentősége. Megnyitott egy kaput, amely hosszú ideig zárva vált." Driesch úgy látja, hogy ezek a kérdések még nincsenek megoldva. De azt hiszi, hogy a parapszichológia egyengeti a tudományos megoldás útját, ő ugyanis meggyőződéses híve a tudományos okkultizmusnak. Néhány évvel ezelőtt elgondolásra késztető cikket írt jelenlegi állásáról és módszeréről a katolikus Hochlandba. Keresztény szempontból Driesch semmi különöset nem mond számunkra. De mi szimpátiával és őszinte nagyrabecsüléssel fogadjuk világnézeti küzdelmét az anyagelvűség ellen és az a benyomásunk, hogy azon a bizonyos kapun felénktart ő maga is. Erre vall az a vívódás és vergődés, amelyet egy életen át az igazság megismeréséért önmagával is folytat és egyre világosabban fel is ismer. És ez az igazság a mi igazságunk, ehhez a világhírű tudós egyre inkább közeledik az értelem fényességében. 21 — Az angol népesség szaporodása. Anglia és Wales lakossága most megjelent kimutatás szerint a XIX. század elejétől 1914-ig évente 7,2 százalékkal szaporodott. Az 1914—1924. esztendőkben ez a szaporodás 017 százalékra esökkent, az 1924—1934. években pedig 014 százalékra esett. A lakosság száma Angliában és Walesben 1934-ben becslés szerint 40.167.000 volt és a nőik másfél millióval múlták felül a férfiak számát.