Nemzeti Ujság, 1936. április (18. évfolyam, 76-99. szám)

1936-04-12 / 85. szám

babaházhoz bibikért... Ismét ellátogatott hozzám a napokban Évité. Az a bizonyos kis hétesztendős barátnőm, akinek Sára nevű babája számára múltkori­ban olyan csinos weekend-házat fabrikáltunk. „Megígérted nénike, hogy kertet is kap Sára baba“ mondta, miközben várakozásteli sze­mekkel pillantgatott felém. Számítottam már erre a látogatásra s ezért mindent jóelőre elkészítettem. Hamarosan elő­szedtük a már kész szoba-konyhás, berende­zett pappendekli házacskát és odaragasztot­­t­uk az alját egy nagy négyszögletes karton­doboz födelének egyik sarkába. Erre a kar­tonlapra kerül majd reá a kert és miután minden valamirevaló kertet először meg kell tervezni, mi is haladéktalanul hozzáláttunk a tervezési munkálatokhoz. Ceruzával meghúz­tuk az utak vonalait, ragasztóval kentük be, majd sárgás homokot szórtunk reájuk. Na­gyon kedvesek lettek az utacskák, de nem volt sok időnk bennük gyönyörködni, mert most már a virágágyak voltak soron. Ezeknek a kijelölt helyére az előbbihez hasonló eljárással fekete homokot ragasztottunk. És most kez­dődött a dolog mulatságos része, hiszen be is K curCíKoáo^irdJí.ífí,öt- - kellett ültetni a virágágyakat... Fényes zöld papírból levélkéket, piros, sárga, kék papírból virágokat vágtunk ki és azokat beragasztot­tuk a fekete homok közé. A kertnek egyes helyeire pázsitos részeket is terveztünk. Ide vékony szálakra felvagdalt zöld selyempapír (mint amilyenek közé cukorkákat és egyéb finom, törékeny holmit szokás csomagolni az üzletekben) rétegeket ragasztottunk. Néhány fára is szükség volt. Sára baba hadd menekülhessen árnyékba a nyári hőség elől. Kis dobozból előszedegettük az erre a célra gyűjtögetett apró ágacskákat. Csöpp lyukakat fúrtunk a karton „talajba“ és ezekbe ragasztottuk be őket. Persze nem meredezhet­­tek száraz kóréként, miért is gyorsan nyári díszbe öltöztettük ezeket a fácskákat, úgy hogy megint csak zöld papirosból lombos ko­­ronát ragasztattunk rájuk. Azok a fák, ame­lyek ügyes elágazású ágacskákból készültek, igazán helyesek és élethűek lettek. Valami regényes jelleget is szerettünk volna adni Sára baba kertjének. Talán ha egy kis patak csörgedezne keresztül... Mi sem volt egyszerűbb. Hosszú ezüstpapir-csíkot ragasz­ belílj­a­l ! í­v­áe tettünk át a kerten, ez volt a patak, két part­jára pedig parafa-darabkákból (dugókat vag­daltunk szét) ragasztottunk kavicsokat. Erről jutott eszünkbe, hogy kutat is csiná­lunk. Miért is ne? Hiszen nem kell hozzá kut­­furó-mester, mint az igazi kutakhoz, csupán egy kerek, kis bádogdoboz. Mindjárt találtunk is egy kiszolgált, kisebbfajta cipőpasztadobozt, annak fedelét belülről jól kifényesítettük, az­után odaragasztottuk a kút számára kijelölt helyre. Úgy csillogott, mintha valódi víz lett volna a fenéken. Köröskörül parafából kivá­gott, négyszögletes „kövekkel" raktuk ki, hogy még szebb legy­en. „Jaj de jó, már készen van a kert!“ ujjongott Évike. „Nem látod, hogy két virágágy még üresen áll?“ válaszoltam. „Ültessünk hát bele virágokat, azt úgyis úgy szeretem csinálni“ kiáltotta örömmel Évi, de én nem osztottam el­határozását. „Sára baba praktikus háziasz­­szony és igy bizonyára hasznát venné egy kis főzelékfélének is a szép virágok mellett. Meg­lásd, ezeknek a fabrikálása sem unalmas meg-Kopott aranykeretben fekete papírból kivágott finomvonalu fejecske . . . Ódi­vatú szalonokban meg régiségkereske­dők kirakataiban látni még ilyesmit . . . Valamikor, dédanyáink idejében árnyké­pek kivágásával laikusok és művészek egyaránt foglalkoztak. A dolog elég egy­szerű volt: a modell profiljának árnyé­kát a lámpafény függőlegesen álló fehér lapra vetette s a művész pontosan utánarajzolta a fej körvonalait. A mo­dellnek persze nem volt szabad mozog­nia! A kész rajzot azután éles ollóval, gondosan kivágták, egy gólyacsőrnek nevezett műszer segítségével pengőnagy­ságura kicsinyítették s végül fekete pa­pirból készítették el. Némelyek az arcéi után szabadon vágták ki ollóval a fejet, de ehhez már természe­tesen nagy gyakorlat kellett. Az árnyképek divatja ázsiai eredetű. Kínában, Japánban, Jáva-szigetén és az izlám országaiban már a legrégibb idők óta foglalkoznak árnyképek kivágásá­val. Vannak úgynevezett árny színházaik is. Kínában és Törökországban festett pergamenternyő mögött színes árnyak mozognak. Az árnyképek különösen a középkori Perzsiában voltak elter­jedve. Konstantinápolyban a XVI. században a rendszeresen dolgozó árnyképkivágók már céhbe is tömörültek. Az árnyképek az európai országok kö­züli először Németországban jöttek di­vatba, a XVII. században. 1631-ből egy német emlékkönyv maradt fönn, tele fe­hér papírból kivágott és színes lapokra ragasztott árnyképekkel. A XVII. és XVIII. század apácazár­dáiban is készítettek árnyképeket, ezek azonban legtöbbnyire valami szentkép keretdíszeül szolgáltak. Egy különösen szép ex votot a linzi múzeumban őriznek és a bajor nemzeti múzeumban egy érdekes árnykép lát­ható, mely erdei szarvasvadászatot ábrá­zol. 1699-ben egy Pyburg nevű ollóművész­­nő Vilmos angol király és Mary király­né arcmásait készítette el. Szvift, a híres angol költő is írt árnyképek alá verse­ket. A XVIII. század elején Hamburgban, később Parisban működtek árnyképszín­­házak, bábukkal. A XVIII. század folyamán egyre job­ban elterjedt Európában az árnykép ki­vágás divatja. Akkor nevezték el sil­­houettenek is. Etienne de Silhouette Pompadour márkinénak, XV. Lajos francia király barátnőjének pártfogoltja volt. 1759-ben a francia pénzügyek ellenőre lett. Ma pénzügyminiszternek neveznék. Ezen ál­lás már abban az időben se lehetett va­lami kényelmes. A kincstár üres volt és Silhouette az államháztartásba a takaré­kosságot próbálta bevezetni. Eleinte igen népszerű volt, de a francia állam hitele­zői, a tőkepénzesek és a nyugdíjasok csakhamar megunták és nyolc hónapi működés után csúfosan megbukott. Egy akkori író, Mercier szerint ő volt az, ki takarékossági szempontból a festett arc­képek helyett az árnyképkivágást aján­lotta a franciáknak és saját, a Marne melletti kastélyának több szobáját is ilyenekkel díszítette. A rossznyelvű pá­­risiak, hogy nevetségessé tegyék, róla nevezték el az árnyképeket. Karolina hessen­i őrgróf­né is így ír egy levelében: .......A silhouetteket a szű­kság hozta létre, azért hívjuk igy őket...“ Az emberek tréfásan mondták egymás­nak: — Lefestetem magam Silhouette módra! E divat az 1768. évben érte el tetőpont­ját. Az árnyképeket úgy gyűjtötték és cserélték, mint ma a bélyeget. Szerelme­sek azt ajándékozták egymásnak. Sok művész abból élt, hogy ide-oda utazgatott és silhouetteket készített. Némelyik fél Európát is bejárta. Bécsben valóságos silhouette-gyár működött. A szentpétervári származású Hessel gépe segítségével már nappal is tud­tak árnyképeket készíteni. Eleinte csu­pán mellképeket, majd egész alakokat vágtak ki. Ez utóbbi természetesen sok­kal nehezebb volt. Később már a hajat, ruhát és ékszereket is odarajzolták fehér festékkel a fekete képre. Végre több alakú silhouetteket is készítettek. Ilyen két árnyképet őriznek Bécsben: az egyik Mária Terézia királyné halálát, a másik a pratei­sterni sétányt ábrázolja. Ezeken az alakok ruháit s a környezetet teljesen ki­dolgozták, míg a fejek feketén maradtak. Ezt a kivitelt főleg családi képeknél ked­velték. Divatban voltak az úgynevezett silhou­­ette-rejtvények is: az árnyképen egy másik alak körvonalait rejtették el. Pl. Párisban a rémuralom alatt egy fa, sil­­houettejének ágai között úz meggyilkolt királyi párnak és gyermekeinek arcvoná­sait, lehetett fölismerni. Később hasonló­képpen ábrázolták Napóleont. Némelyek e kivágott képet színes vagy aranyalapra ragasztották föl. Voltak fe­hér silhouettek is fekete alapon. Ilyen Byron árnyképe, melyet Pisában két év­vel a nagy költő halála előtt egy angol hölgy, mrs. Leigh Hunt készített. Az árnyképek népszerűsítéséhez nagy­ban hozzájárult Lavater, a zürichi író és filozófus, kinek elmélete szerint az embe­rek arcvonásaiból és fejformájából jelle­mükre lehet következtetni. Könyvet is írt erről, melyhez arcképeket, főleg sil­houetteket gyűjtött, mert szerinte az árnykép a leg­hűbb és legjellemzőbb arc­más. Lavater százszámra kapta a sil­houetteket. Lavater elmélete még Goethét is ma­gával ragadta, ki szintén rávetette ma­gát az árnyképek készítésére. Lavater rajzolójával, Schmollal meg is látogatta Goethét és levették az egész család sil­­houettjeit. Goethe élete nagy szerelmének, Stein­­nénak először csupán az árnyképét látta. Mégis így ír róla: „...Nagy élvezet lenne megfigyelni, hogy a lélekben miképpen tükröződik a világ. E lélek az életet úgy látja, mint aminő és mégis a szereteten keresztül. Azért az arcról az általános benyomás a szelidség...“ Goethe akkor se hagyta abba a sil­­houette-készítést, midőn már nem volt Lavater hive. 1792-iki franciaországi tá­borozásából írja: „Itt mindenki jártas az árnyképrajzo­lásban és egy idegen se távozhat innét anélkül, hogy képét este a falra ne vet­tetnénk. A gólyacsőr sohasem pihenhet". Goethe még öregkorában is foglalko­zott az árnyképekkel. Egyik szobájának egész falát növények silhouette-jei borí­tották. Egy fiatal leányt, Schopenhauer Adélt versben többizben megdicsért, hogy olyan ügyesen tud árnyképeket kivágni, egy másik hölgy ismerősének, Willemer Mariannenak pedig albumot ajándéko­zott, melyben az egész weimari udvar silhouette-jeit állította össze. Goethéről több, fejet és egész alakját ábrázoló árnykép maradt reánk. Ő maga is rengeteget vágott ki. Közismertek Anna Amália és Lujza szász-weimari hercegnőkről, Schillerről stb. készült silhouettejei. Később, a biedermeier-korban az árny­képeket már legyezőkre, medaillonokba, gyűrűkbe, üvegnemükre, burnótszelen­­cékre, könyvekre, pipafejekre, sőt búto­rokra is alkalmazták. Bécsben a görög feketeábrás edények mintájára porcellánt készítettek, a Wor­cesteri edényeket az angol uralkodók, a francia sévres-i porcellánt pedig Mira­­beau silhouetteje díszítette. II. Frigyes Vilmos porosz király kávéskészletet ren­delt, melynek minden darabján az ural­kodó család egy-egy tagjának árnyképe volt. A fényképezés feltalálása azután ha­marosan véget vetett a silhouette-divat­­nak. Kár, mert egy jól megrajzolt és jól kivágott árnykép bájos és előállításához nem kell egyéb, mint papír, ceruza, olló, no meg lámpafény — ezek pedig még a mai rossz világban is rendelkezésünkre állanak. Madarassy Erzsébet. • ÁRNYKÉPEK tercég. Előkerült a plasztelines doboz és nem­sokára roppantul csinos holmik hevertek az asztalon. Krumplik barna, paradicsomok pi­ros, uborkák zöld, retkek fehér és répák sárga plasztelinből gyúrva. Amit nem lehetett jól plasztelinből elkészíteni, mint pld. a salátát, azt zöld selyempapírból csináltuk. Mire mind­ezek a színes dolgok is bekerültek a helyükre, igazán csodaszépen tarkállott Sára baba kertje. És mégis, még mindig hiányzott valami. Va­lami igen-igen fontos: a kerítés. Ehhez egy szivarosdobozt használtunk fel, még­pedig úgy, hogy vékony léceket hasítottunk belőle s ezeket egyenként odaragasztottuk a kertet ké­pező kartondoboz tetejének széleire. Ezeket a széleket előbb kívülről zöldre festettük, hogy úgy nézzen ki, mintha lombok zöldelnének a kerítés mögül! Nagy munka volt a kerítés, mert sok lécet kellett ragasztani és még min­den két lécecske közé egy kis keresztlécet is. De amikor ez is készen állott, nyugodt lelki­ismerettel láttuk, hogy Sára baba remekül nyaralhat, mivelhogy most már nemcsak weekend-háza, hanem a hozzávaló tökéletes kertje is van. Évike boldogan számította haza a liliputi­nyaralót és még visszaszólt az­ ajtóból: „hogy örül majd neki Sára baba, ez lesz aztán a húsvéti meglepetés!“ Heti étrend Húsvét hétfő Ebéd: Karfiol-leves, vesepecsenye rizs és burgonya körettel. Roccoco szelet. — Vacsora: Gombapástétom, gyümölcs, sajt. Kedd Ebéd: Sárgaborsóleves, disznósült káposz­tával, darkeli. — Vacsora: Sült burgonya vajjal, narancs. Szerda Ebéd: Zöldségleves, borjúpörkölt tarho­­nyáva­l, dióspalacsinta. — Vacsora: Füstölt kolbász tormával, apró tészta. Csütörtök Ebéd: Paradicsomleves, burgonya főzelék felsál-szelettel, liszttelfújt. — Vacsora: Rakott karfiol, gyümölcs. Péntek Ebéd: Daraleves, töltött tojás rizzsel ördögpirula. — Vacsora: Juhturós galuska, gyümölcs. Szombat Ebéd: Húsleves, hús, burgonya, sóskar mártás, pozsonyi kifli. — Vacsora: Tejben rizs, linzer. Vasárnap Ebéd: Spárgaleves, rántott bárány, bur­gonyasaláta, diókrémto­rta. — Vacsora: Sonka, szalámi, sajt, retek, tea, torta­maradék. """" " .

Next