Nemzeti Ujság, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-01 / 100. szám

2 mély sebeket üt a lelkeken és elmélyíti a bizalmatlanságot, amely a legna­gyobb akadálya a békés kibontakozás­nak. A sebet és a gyanút nehéz dolog gyógyítani. Ezt akarták Páriában? Hogy a hadiszergyárak sanda ütéssel erre céloztak, azt elhisszük. Ebből él­nek. De hogy a francia nép akarna még több gyűlöletet, még több gyanút és még több biztatást a tűzzel való játékhoz, ezt sem az Echo de Paris-nak, sem a Paris Soir-nak nem hisszük el. Miért mélyítik hát azt a sebet, amely­nek égő fájdalma után sokszorosan ne­hezebb dolog békéről és biztonságról beszélni? Néhány mandátumtöbbletért? S ez volna az a demokrácia, amely éppen politikai iskolázottsága jogán követeli magának a vezetést! Olyan kérdések ezek, amelyekre nem is ne­künk kellene felelnünk, hanem azok­nak, akik kitalálják és világgá kürtö­lik a hamis híreket. De mi azt hisszük, mégis tudunk erre a kérdésre felelni, mert mi tudjuk, hogy ez a játék a tu­dat alatt megszólaló lelkiismeret mar­­dosásából fakad. Akarják a békét és nem tudják megtalálni. Akarják a biz­tonságot és nem­ tudnak ráakadni. Va­lami nincs rendjén a világ lelkiism­ere­­tében, amely érzi a megcsúfolt igazság és a hiába kiontott vértenger felelős­ségét.­­Nem tud hizni sem másban, sem önmagában. Békéről beszél és kijátssza azt, biztonságot keres és elherdálja. A bű­n tudata ott él a felszín alatt, de nem tud feltörni a mélyből, mert ráte­lepedett a lelkekre, a komoly dolgok­ból trükköt csináló lelkiismeretlenség salakja. Elképedve állunk e jelenségek előtt és megdöbbent lélekkel látjuk, hogy az igazi békétől, az igazi biztonságtól és emberséges élettől még milyen riasztó távolságban vagyunk. KÉTEZER PENGŐ JUTALOM A NYOMRAVEZETŐNEK A holtpontra jutott Váci­ utcai ékszertolvaj­­lás nyomozása bár újabb fejleményekkel bő­vült, egy lépéssel sem vitte előbbre a vizsgá­latot. A károsult ékszerész, látva, hogy pusz­tán a rendőri nyomozás eredményeitől nem remélheti a 24.000 pengős ékszer megkerülését, csütörtökön­ megjelent a 4őképletén.v­áli­n­­te az általa már kitűzött ezer pengős jutalmat két­ezer pengőre emelte fel. A jutalomra az a nyomravezető tarthat igényt, aki a tettest és az ékszert is megkerüti. zonjukban a zord heged­ű­ fejedelmet, mint egy megszelidített királytigrist. Tavasszal Alexy hosszabb időre Pestre jött. A Szigeten lakott, gyönyörűnek találta Budapestet. Ráth igazat adott neki és vele együtt rajongott a főváros földrajzi fekvéséért. Ráth már majdnem összetévesztette magát Alexyvel. A mű­vész dicsősége és tehetsége úgy besugá­rozta, hogy ő maga is tündökölt. Minden idegével élvezte a nagyszerű jelent, a ragyogó barátságot, mely majdan a ze­netörténelem egy fontos fejezete leend... Titokban naplójegyzeteket készített, fel­írt mindent, amit Alexy, de azt is, amit ő mondott. Látta a távoli utódokat, akik hálásan emlékeznek meg róla a kitűnő adatokért.• Egy tavaszi éjjel a művész, Lilike és a professzor valamelyik budai villából igyekeztek hazafelé. A körút keresztezésé­nél a forgalmi rendőr leállította az autó­­sort. A­ sarki kivilágított kávéházból stró­san, édesen áradt ki a cigányzene. Liliké felkapta a fejét, az arca kitüzesedett. — Gyönyörű ... — mondta önfeledten —, gyerünk be! — De Lili! — botránkozott meg Ráth. — Az után?! Az után a zene után­? Ijedten a művészre nézett. Alexy a budai társaságban Bachot hegedült. Most mosolygott. — Mért ne mennénk be? — szólt csen­desen. — Ha a méltóságos asszonyt szó­rakoztatja. Leugrott az autóról és lesegítette Lilit. Ráth dühösen követte őket. Fájdalmas arccal ült le egy üres asztalhoz és pezs­gőt hozatott. Lili és a művész ingak vol­tak ... Összekoccintották a poharukat. Ittak. A cigány egy vidéki társaságnak húzta. Régi, bánatos magyar nótákat... Nagy, tág mezők, sovány katágasok, rezgő, aranylevelű nyárfák, fehér tanyák ködképei úsztak át a kávéház füstös levegőjében . . . A művész előrehajolva, tágra nyitott szemmel nézte a prímást. —■ Ügyes, nagyon ügyes — mondta hal­kan. — A muzsikája úgy kúszik, mint a kígyó. Hipnotizál. Egy kicsit lehunyta a szemét, majd gyorsan visszafordult Lilihez.­­— Sok szíve van. Csodálkozva nézett az asszonyra. Lili szeméből lassan hulltak a könnyek. — Mi az? Bántja valami? . . . Lili nem felelt, az ajkába harapott. — Mit játszik a cigány? — kérdezte a művész a professzort. Ráth megvető, hideg arccal ült az édes, áradó cigányzenében. Vállat vont. —­ „Szeretlek én egyetlen egy virágo­v“ a címe. Olyan szerenádféle, mesterem. A szerelmesek szokták huzatni. A parlagi szerelmesek. Ráth hosszas értekezést kezdett a ci­gányzenéről, ami szerinte nem zene, de Alexy alig ügyelt rá. Lilit nézte. Az asszony arca csodálatosan szép volt. A rózsaszín babafej merevsége felengedett. A szemei melegek és harmatosak voltak. Az ajka felnyílt. Álmodozva, hangtala­nul mondta magának a dal szövegét. Tá­voli vadrózsás ösvények bája, nagy tág egek kéksége, zöld mezők tavaszszaga áradt belőle ... Itta szegény egyszerű kis szivének egyszerű muzsikáját. * Egy délután, amikor ismét zenetea volt Ráthéknál és a megszelídített mű­vész az első jó szóra felvette a hegedű­jét, Lily és Allexy egyedül maradtak a kis szalonban. Lili az egész házikoncert alatt kínlódott, hogy ki ne törjön belőle az ásítás. Toráig volt már a klasszikus zenével, beteg volt tőle, mint az öreg cukrászok az édességektől. A többiek át­mentek az úriszobába és Lili boldogan felsóhajtott. — Végre csend van ... De még csak egy nagyot sem lélegzett a drága csendből, mikor a művész már nyúlt a hegedűje után. Lilit elöntötte a keserűség. Ó ... most megint rajongó arcot csinálni és hallgatni óraszámra. De a művész mosolygott, S a húrokon cincogtatva, ahogy a kezdő cigánykama­­szok szokták megszólaltatni az öreg ma­gyar nótát. „Szeretlek én egyetlenegy virágom“, Lili kicsit, halkat sikoltott, mint egy boldog madár. — Ez szerenád volt — súgta Alexy. És eldobta a hegedűjét ... Alexy másnap elutazott. Prof. Ráth pedig a következő örökértékű sorokat írta naplójába. ... „Megértem Lilit. A genie bűvkörébe került, ő, aki mellettem zenei levegőben él, a férfinek ellent tudott állni, de a művész elkápráztatta. Hogy fáj ez. Egy másik művész! ... Egy pillanatra elkáp­ráztatta. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1936 mínus I. MADRIDBAN MÁR SZOCIALIZÁLNAK és­­ sorban állnak a pék­boltok előtt Madrid,­­ április 30. Spanyolországra rászakadtak a bal­oldali forradalmak mindenütt megis­métlődő jelenségei. A zavarok és a sztrájkok miatt megbénul az élet, a vá­rosok lakosai kenyér­jegyekkel sorba áll­nak a pékboltok előtt, az élelmezés nagy nehézségekbe ütközik. A kenyérellátást a katonai hatóságok vették át. Az ország különböző részeiben egyre veszedelmesebb arányokban nyilvánul meg a szocializálási törekvés. Ponte­­vedra város egyik külső kerületében a munkásság kikiáltotta a villamosvasút szocializálását. A villamoskocsiikra munkásmegbizottak szálltak fel és ezek szedték be az utasoktól a viteldíjat. Aquila városában az egyik sörgyár munkásai megszállták a gyártelepet és kimondották, hogy ezentúl saját kezelé­sükben vezetik az üzemet. A gyárépü­let­ tetejére felhúzták a vörös zászlót s héttagú munkástanácsot alakítottak, a­mely átvette a gyár igazgatását. A munkástanács tagjai között öt kommu­nista és két szocialista volt. Az aquilai eseményeik híre nagy izgalmat keltett Madridban s a munkaügyi minisztérium sürgős távirattal azonnal a fővárosba kérette a munkástanács hét tagját. Hosszadalmas tárgyalások után a késő éjszakai óráikban megállapodás jött létre, amelynek értelmében a munkásság eláll az aquilai sörgyár szocializálásá­tól, a sörgyár igazgatósága ezzel szem­ben elbocsátja az egyik jobboldali párt­­állású igazgatót és szélnek ereszti az összes jobboldali érzelmű alkalmazotta­kat is. Érdekesen világítja meg a spanyol­­országi állapotokat a szállodások mad­ridi szervezetének egy nyilatkozata, amely amiatt panaszkodik, hogy a bal­oldali szakszervezetek mindinkább jog­talan módon beavatkoznak a szállodák üzemvezetésébe. A szakszervezetek még azt is megszabják, hogy kit szabad fel­venni és kit szabad elbocsátani. Kíván­ságaik megtagadása esetére súlyos meg­torlásokat helyeznek kilátásba. Madrid belvárosában, nem messze a Puerto, del Sóitól a város egyik legnagyobb kávé­házának pincérei hatalmukba, kerítették a kávéházat, és munkástanácsot alakí­tottak annak vezetésére. A tulajdonos­­ hívására rendőrök jelentek meg a ká­vé-i háziban és eltávolították onnan a pincé­reket. A tulajdonos a kávéházat, be­zárta. Politikai Posta OLYAN SÜRGŐS? -kérdezték csodálkozva az ellenzéki képviselők a csütörtöki ülés után, amikor Sztranyavszky Sándor ház­elnök és Reibel Mihály ellenzéki szónok myoldalú­­világát besjz£ltr­k meg a be­im­l­ázó javaslat tárgyáról. Az elnök kü­lönös éberséggel vigyázott arra, hogy Reibel Mihály a tárgynál maradjon, mintha azt akarta volna, hogy megrö­vidítse a szónok beszédét és ezzel elejét vegye annak, hogy a beruházási javas­lat tárgyalása péntekre is átnyúljon. Ha ez sikerül, akkor megkezdték volna a költségvetés tárgyalását és tizenkét óráig ült volna együtt a Ház. Az ellenzék meg volt győződve arról, hogy az elnök­­­ség így akar egy napot nyerni. Nem ér­tették, minek ez a rohanás és mi az ér­telme a javaslat keresztü­lhajszolásának. Nem találtak más magyarázatot, mint a kormánynak azt az utóbbi időben kö­vetett gyakorlatát, hogy minden eszköz­zel, 8, sőt 12 órás ülésekkel keresztül erőszakolja a javaslatok letárgyalását s aztán hónapokig vár az életbeléptetéssel. Ez történt a telepítési javaslatnál is, amelynél most a gyorsforral­á­s azzal bosszulja meg magát, hogy a kormány kénytelen lesz azt a felsőházi tárgyalás után újra a képviselőház elé vinni. " PETRACSEK LAJOS, hír szerint, lemond mandátumáról. A hír m­ár régen tartja ma­gát és táplálékot kapott abban, hogy Petra­­cseket régen nem látták a képviselőházban és politikai körökben. Lemondásának oka hír szerint — egészségi állapotai Helyére a NÉP budai listáján vitéz Komárnoky Gyula ke­rülne a képviselőházba. A KERESZTÉNYPÁRT csütörtök délben értekezletet tartott, amelyen gróf Zichy János elnökölt. A párt a következő egy­hangú határozatot hozta: A keresztény­­párt ellenzéki álláspontjának megfele­lően ,sem a költségvetést, sem az appro­­priációt nem fogadja el. Tudomásul ve­szi egyes képviselőknek azt a felfogá­sát, hogy a költségvetés megszavazása nem­ bizalmi kérdés. Foglalkozott a párt­­ az egyes lapokban a múlt értekezletről megjelent közleményekkel és megállapí­totta, hogy azok nem fedik a valóságot • CSONGRÁD VÁRMEGYE törvényhatósági bizottságában Kozma György főispán jelen­tette, hogy a társadalom és a kormány olyan megértést tanúsított a csongrádi nyomorral szemben, hogy az új termésig most már na­gyobb baj nélkül megijeszik ezt a rettenetes esztendőt. Szólott a főispán arról, hogy a nap­számosok élelmezése Csongrád megyében any­nyira rossz, hogy ha, rövidesen gyökeres se­gítség nem érkezik, a­z értékes magyar nép el fog satnyulni. A szegény lakosság táplálko­zásának javítását népegészségügyi feladatnak nyilvánítja. A SZENTESI petíció csütörtöki tárgya­lásán Bothos tanácselnök kihirdette a bíróság végzését, amely kötelezi a pa­naszosokéit, hogy május 25-ig részletes kimutatást terjesszenek a bíróság elé, hogy milyen választók aláírását tartják érvényesnek Pallavicini ajánlási ívein és hogyan akarják kimutatni, hogy Pal­­lavicityinek megvolt a szükséges 1000 ajánlása. A legközelebbi tárgyalás jú­nius 16-án lesz, akkor már valószínűleg ítéletet hirdet a bíróság * Az ORSZÁGGYŰLÉS felsőháza május 6-án, szerdán délelőtt 10 órakor ülést tart. A felső­­ház az igazolóbizottság jelentése után a tele­pítésről és más földbirtokpolitikai intézkedé­sekről szóló törvényjavaslatot tárgyalja.­­ AZ ESZTERGOMI Kaszinó csütörtök este gróf Széchenyi István emléklakomát rendezett, amelyen a S­zéchen­y­i-serleggel Ermzt Sándor mondott ünnepi beszédet. Mint ismeretes, Vargha Károly nemzeti szocialista jelöltet a választási biztos 288 ajánlás pótlására utasította. Az ajánlásokat ma este 10 óráig kellett be­nyújtani. A nemzeti szocialista­ jelölt a hiányzó aláírásokat előreláthatólag nem tudja pótolni és így Ernszt Sándort egy­hangúlag mondják ki Esztergom város képviselőjévé. A választási biztos az ajánlások eredménye felől péntek dél­előtt hirdet határozatot. OLASZORSZÁG oldja meg az utolsó afrikai problémát Csütörtökön este a budapesti „Istituto Italiano di Cultura“ helyiségében Comm. Agenore Frangipani, Olaszország volt gondari, harari és addisz-abebai kon­zu­la igen érdekes előadásban ismertette az abesszin elmaradottságot és Olaszország civilizációs munkáját az etióp vadonban. Az előadáson megjelent Don Ascanio Colonna olasz követ, a külügyminiszté­rium részéről báró Villani Lajos követ­­ségi tanácsos, Pignatelli herceg felesé­gével felvonult a budapesti olasz koló­nia, ott volt Gerevich Tibor, Zambra Alajos és még számos kiválóság. Paolo Calabro professzor, az olasz kultúrinté­­zet igazgatójának üdvözlő szavai után Frangipani belekezdett előadásába. Rá­mutatott arra, hogy Olaszország 40 éven át igyekezett Abesszíniával békében­ élni. Ezt bizonyítja az is, hogy a múlt nyáron Eritreának és Szomá­linak még semmiféle katonai szervezete sem volt. Jelentéktelen vasútvonala, elhanyagolt kikötők, rossz utaik voltak a két olasz gyarmat jellemzői, így, ha az olaszok ma nagy győzelmeket jelenthetnek, ez nemcsak a­ katonák hősiességének kö­szönhető, hamm az olasz mérnökök és munkások kiválóságának, akik a két­­ kietlen sziklás gyarmatból a világtörté­nelem legnagyobb gyarmati hadseregé­nek bázisát varázsolták elő. Abesszínia az „utolsó megoldatlan afrikai pro­bléma“, amelynek megoldását Olaszor­szág vállalta magára. Az egész művelt világnak érdeke, hogy Olaszország be­tölthesse Abesszíniában civilizáló szere­pét. A mindvégig színes, lelkesen foga­dott előadást filmfelvételekkel kísérte. A NEMZETI ÚJSÁG 5 NAPOS Máriazell-­ TÁRSASUTAZÁSA Európa legszebb és legmodernebb autócarjával ÚTIRÁNY: Budapest, Győr, Sopron, Wiener­neustadt, Semmering, Mürzsteg, Máriazell, Josefs-Berg, Annaberg, Bürger-Alpe, Mayerling, Heiligen­kreutz. Baden. Wien. Budapest. INDULÁS: május 31-án reggel 7 órakor, az Apponyi-térről. Festői vidék. Pazar kényelem. Elsőrendű ellátás. Minden utas a fi. B. engedélye alapján 80 Schilling költőpénzt kaphat. Részvételi díj : 102.­

Next