Nemzeti Ujság, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1936-05-01 / 100. szám
2 mély sebeket üt a lelkeken és elmélyíti a bizalmatlanságot, amely a legnagyobb akadálya a békés kibontakozásnak. A sebet és a gyanút nehéz dolog gyógyítani. Ezt akarták Páriában? Hogy a hadiszergyárak sanda ütéssel erre céloztak, azt elhisszük. Ebből élnek. De hogy a francia nép akarna még több gyűlöletet, még több gyanút és még több biztatást a tűzzel való játékhoz, ezt sem az Echo de Paris-nak, sem a Paris Soir-nak nem hisszük el. Miért mélyítik hát azt a sebet, amelynek égő fájdalma után sokszorosan nehezebb dolog békéről és biztonságról beszélni? Néhány mandátumtöbbletért? S ez volna az a demokrácia, amely éppen politikai iskolázottsága jogán követeli magának a vezetést! Olyan kérdések ezek, amelyekre nem is nekünk kellene felelnünk, hanem azoknak, akik kitalálják és világgá kürtölik a hamis híreket. De mi azt hisszük, mégis tudunk erre a kérdésre felelni, mert mi tudjuk, hogy ez a játék a tudat alatt megszólaló lelkiismeret mardosásából fakad. Akarják a békét és nem tudják megtalálni. Akarják a biztonságot és nem tudnak ráakadni. Valami nincs rendjén a világ lelkiismeretében, amely érzi a megcsúfolt igazság és a hiába kiontott vértenger felelősségét.Nem tud hizni sem másban, sem önmagában. Békéről beszél és kijátssza azt, biztonságot keres és elherdálja. A bűn tudata ott él a felszín alatt, de nem tud feltörni a mélyből, mert rátelepedett a lelkekre, a komoly dolgokból trükköt csináló lelkiismeretlenség salakja. Elképedve állunk e jelenségek előtt és megdöbbent lélekkel látjuk, hogy az igazi békétől, az igazi biztonságtól és emberséges élettől még milyen riasztó távolságban vagyunk. KÉTEZER PENGŐ JUTALOM A NYOMRAVEZETŐNEK A holtpontra jutott Váci utcai ékszertolvajlás nyomozása bár újabb fejleményekkel bővült, egy lépéssel sem vitte előbbre a vizsgálatot. A károsult ékszerész, látva, hogy pusztán a rendőri nyomozás eredményeitől nem remélheti a 24.000 pengős ékszer megkerülését, csütörtökön megjelent a 4őképletén.válinte az általa már kitűzött ezer pengős jutalmat kétezer pengőre emelte fel. A jutalomra az a nyomravezető tarthat igényt, aki a tettest és az ékszert is megkerüti. zonjukban a zord hegedű fejedelmet, mint egy megszelidített királytigrist. Tavasszal Alexy hosszabb időre Pestre jött. A Szigeten lakott, gyönyörűnek találta Budapestet. Ráth igazat adott neki és vele együtt rajongott a főváros földrajzi fekvéséért. Ráth már majdnem összetévesztette magát Alexyvel. A művész dicsősége és tehetsége úgy besugározta, hogy ő maga is tündökölt. Minden idegével élvezte a nagyszerű jelent, a ragyogó barátságot, mely majdan a zenetörténelem egy fontos fejezete leend... Titokban naplójegyzeteket készített, felírt mindent, amit Alexy, de azt is, amit ő mondott. Látta a távoli utódokat, akik hálásan emlékeznek meg róla a kitűnő adatokért.• Egy tavaszi éjjel a művész, Lilike és a professzor valamelyik budai villából igyekeztek hazafelé. A körút keresztezésénél a forgalmi rendőr leállította az autósort. A sarki kivilágított kávéházból strósan, édesen áradt ki a cigányzene. Liliké felkapta a fejét, az arca kitüzesedett. — Gyönyörű ... — mondta önfeledten —, gyerünk be! — De Lili! — botránkozott meg Ráth. — Az után?! Az után a zene után? Ijedten a művészre nézett. Alexy a budai társaságban Bachot hegedült. Most mosolygott. — Mért ne mennénk be? — szólt csendesen. — Ha a méltóságos asszonyt szórakoztatja. Leugrott az autóról és lesegítette Lilit. Ráth dühösen követte őket. Fájdalmas arccal ült le egy üres asztalhoz és pezsgőt hozatott. Lili és a művész ingak voltak ... Összekoccintották a poharukat. Ittak. A cigány egy vidéki társaságnak húzta. Régi, bánatos magyar nótákat... Nagy, tág mezők, sovány katágasok, rezgő, aranylevelű nyárfák, fehér tanyák ködképei úsztak át a kávéház füstös levegőjében . . . A művész előrehajolva, tágra nyitott szemmel nézte a prímást. —■ Ügyes, nagyon ügyes — mondta halkan. — A muzsikája úgy kúszik, mint a kígyó. Hipnotizál. Egy kicsit lehunyta a szemét, majd gyorsan visszafordult Lilihez.— Sok szíve van. Csodálkozva nézett az asszonyra. Lili szeméből lassan hulltak a könnyek. — Mi az? Bántja valami? . . . Lili nem felelt, az ajkába harapott. — Mit játszik a cigány? — kérdezte a művész a professzort. Ráth megvető, hideg arccal ült az édes, áradó cigányzenében. Vállat vont. — „Szeretlek én egyetlen egy virágov“ a címe. Olyan szerenádféle, mesterem. A szerelmesek szokták huzatni. A parlagi szerelmesek. Ráth hosszas értekezést kezdett a cigányzenéről, ami szerinte nem zene, de Alexy alig ügyelt rá. Lilit nézte. Az asszony arca csodálatosan szép volt. A rózsaszín babafej merevsége felengedett. A szemei melegek és harmatosak voltak. Az ajka felnyílt. Álmodozva, hangtalanul mondta magának a dal szövegét. Távoli vadrózsás ösvények bája, nagy tág egek kéksége, zöld mezők tavaszszaga áradt belőle ... Itta szegény egyszerű kis szivének egyszerű muzsikáját. * Egy délután, amikor ismét zenetea volt Ráthéknál és a megszelídített művész az első jó szóra felvette a hegedűjét, Lily és Allexy egyedül maradtak a kis szalonban. Lili az egész házikoncert alatt kínlódott, hogy ki ne törjön belőle az ásítás. Toráig volt már a klasszikus zenével, beteg volt tőle, mint az öreg cukrászok az édességektől. A többiek átmentek az úriszobába és Lili boldogan felsóhajtott. — Végre csend van ... De még csak egy nagyot sem lélegzett a drága csendből, mikor a művész már nyúlt a hegedűje után. Lilit elöntötte a keserűség. Ó ... most megint rajongó arcot csinálni és hallgatni óraszámra. De a művész mosolygott, S a húrokon cincogtatva, ahogy a kezdő cigánykamaszok szokták megszólaltatni az öreg magyar nótát. „Szeretlek én egyetlenegy virágom“, Lili kicsit, halkat sikoltott, mint egy boldog madár. — Ez szerenád volt — súgta Alexy. És eldobta a hegedűjét ... Alexy másnap elutazott. Prof. Ráth pedig a következő örökértékű sorokat írta naplójába. ... „Megértem Lilit. A genie bűvkörébe került, ő, aki mellettem zenei levegőben él, a férfinek ellent tudott állni, de a művész elkápráztatta. Hogy fáj ez. Egy másik művész! ... Egy pillanatra elkápráztatta. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1936 mínus I. MADRIDBAN MÁR SZOCIALIZÁLNAK és sorban állnak a pékboltok előtt Madrid, április 30. Spanyolországra rászakadtak a baloldali forradalmak mindenütt megismétlődő jelenségei. A zavarok és a sztrájkok miatt megbénul az élet, a városok lakosai kenyérjegyekkel sorba állnak a pékboltok előtt, az élelmezés nagy nehézségekbe ütközik. A kenyérellátást a katonai hatóságok vették át. Az ország különböző részeiben egyre veszedelmesebb arányokban nyilvánul meg a szocializálási törekvés. Pontevedra város egyik külső kerületében a munkásság kikiáltotta a villamosvasút szocializálását. A villamoskocsiikra munkásmegbizottak szálltak fel és ezek szedték be az utasoktól a viteldíjat. Aquila városában az egyik sörgyár munkásai megszállták a gyártelepet és kimondották, hogy ezentúl saját kezelésükben vezetik az üzemet. A gyárépület tetejére felhúzták a vörös zászlót s héttagú munkástanácsot alakítottak, amely átvette a gyár igazgatását. A munkástanács tagjai között öt kommunista és két szocialista volt. Az aquilai eseményeik híre nagy izgalmat keltett Madridban s a munkaügyi minisztérium sürgős távirattal azonnal a fővárosba kérette a munkástanács hét tagját. Hosszadalmas tárgyalások után a késő éjszakai óráikban megállapodás jött létre, amelynek értelmében a munkásság eláll az aquilai sörgyár szocializálásától, a sörgyár igazgatósága ezzel szemben elbocsátja az egyik jobboldali pártállású igazgatót és szélnek ereszti az összes jobboldali érzelmű alkalmazottakat is. Érdekesen világítja meg a spanyolországi állapotokat a szállodások madridi szervezetének egy nyilatkozata, amely amiatt panaszkodik, hogy a baloldali szakszervezetek mindinkább jogtalan módon beavatkoznak a szállodák üzemvezetésébe. A szakszervezetek még azt is megszabják, hogy kit szabad felvenni és kit szabad elbocsátani. Kívánságaik megtagadása esetére súlyos megtorlásokat helyeznek kilátásba. Madrid belvárosában, nem messze a Puerto, del Sóitól a város egyik legnagyobb kávéházának pincérei hatalmukba, kerítették a kávéházat, és munkástanácsot alakítottak annak vezetésére. A tulajdonos hívására rendőrök jelentek meg a kávé-i háziban és eltávolították onnan a pincéreket. A tulajdonos a kávéházat, bezárta. Politikai Posta OLYAN SÜRGŐS? -kérdezték csodálkozva az ellenzéki képviselők a csütörtöki ülés után, amikor Sztranyavszky Sándor házelnök és Reibel Mihály ellenzéki szónok myoldalúvilágát besjz£ltrk meg a beimlázó javaslat tárgyáról. Az elnök különös éberséggel vigyázott arra, hogy Reibel Mihály a tárgynál maradjon, mintha azt akarta volna, hogy megrövidítse a szónok beszédét és ezzel elejét vegye annak, hogy a beruházási javaslat tárgyalása péntekre is átnyúljon. Ha ez sikerül, akkor megkezdték volna a költségvetés tárgyalását és tizenkét óráig ült volna együtt a Ház. Az ellenzék meg volt győződve arról, hogy az elnökség így akar egy napot nyerni. Nem értették, minek ez a rohanás és mi az értelme a javaslat keresztülhajszolásának. Nem találtak más magyarázatot, mint a kormánynak azt az utóbbi időben követett gyakorlatát, hogy minden eszközzel, 8, sőt 12 órás ülésekkel keresztül erőszakolja a javaslatok letárgyalását s aztán hónapokig vár az életbeléptetéssel. Ez történt a telepítési javaslatnál is, amelynél most a gyorsforralás azzal bosszulja meg magát, hogy a kormány kénytelen lesz azt a felsőházi tárgyalás után újra a képviselőház elé vinni. " PETRACSEK LAJOS, hír szerint, lemond mandátumáról. A hír már régen tartja magát és táplálékot kapott abban, hogy Petracseket régen nem látták a képviselőházban és politikai körökben. Lemondásának oka hír szerint — egészségi állapotai Helyére a NÉP budai listáján vitéz Komárnoky Gyula kerülne a képviselőházba. A KERESZTÉNYPÁRT csütörtök délben értekezletet tartott, amelyen gróf Zichy János elnökölt. A párt a következő egyhangú határozatot hozta: A kereszténypárt ellenzéki álláspontjának megfelelően ,sem a költségvetést, sem az appropriációt nem fogadja el. Tudomásul veszi egyes képviselőknek azt a felfogását, hogy a költségvetés megszavazása nem bizalmi kérdés. Foglalkozott a párt az egyes lapokban a múlt értekezletről megjelent közleményekkel és megállapította, hogy azok nem fedik a valóságot • CSONGRÁD VÁRMEGYE törvényhatósági bizottságában Kozma György főispán jelentette, hogy a társadalom és a kormány olyan megértést tanúsított a csongrádi nyomorral szemben, hogy az új termésig most már nagyobb baj nélkül megijeszik ezt a rettenetes esztendőt. Szólott a főispán arról, hogy a napszámosok élelmezése Csongrád megyében anynyira rossz, hogy ha, rövidesen gyökeres segítség nem érkezik, az értékes magyar nép el fog satnyulni. A szegény lakosság táplálkozásának javítását népegészségügyi feladatnak nyilvánítja. A SZENTESI petíció csütörtöki tárgyalásán Bothos tanácselnök kihirdette a bíróság végzését, amely kötelezi a panaszosokéit, hogy május 25-ig részletes kimutatást terjesszenek a bíróság elé, hogy milyen választók aláírását tartják érvényesnek Pallavicini ajánlási ívein és hogyan akarják kimutatni, hogy Pallavicityinek megvolt a szükséges 1000 ajánlása. A legközelebbi tárgyalás június 16-án lesz, akkor már valószínűleg ítéletet hirdet a bíróság * Az ORSZÁGGYŰLÉS felsőháza május 6-án, szerdán délelőtt 10 órakor ülést tart. A felsőház az igazolóbizottság jelentése után a telepítésről és más földbirtokpolitikai intézkedésekről szóló törvényjavaslatot tárgyalja. AZ ESZTERGOMI Kaszinó csütörtök este gróf Széchenyi István emléklakomát rendezett, amelyen a Széchenyi-serleggel Ermzt Sándor mondott ünnepi beszédet. Mint ismeretes, Vargha Károly nemzeti szocialista jelöltet a választási biztos 288 ajánlás pótlására utasította. Az ajánlásokat ma este 10 óráig kellett benyújtani. A nemzeti szocialista jelölt a hiányzó aláírásokat előreláthatólag nem tudja pótolni és így Ernszt Sándort egyhangúlag mondják ki Esztergom város képviselőjévé. A választási biztos az ajánlások eredménye felől péntek délelőtt hirdet határozatot. OLASZORSZÁG oldja meg az utolsó afrikai problémát Csütörtökön este a budapesti „Istituto Italiano di Cultura“ helyiségében Comm. Agenore Frangipani, Olaszország volt gondari, harari és addisz-abebai konzula igen érdekes előadásban ismertette az abesszin elmaradottságot és Olaszország civilizációs munkáját az etióp vadonban. Az előadáson megjelent Don Ascanio Colonna olasz követ, a külügyminisztérium részéről báró Villani Lajos követségi tanácsos, Pignatelli herceg feleségével felvonult a budapesti olasz kolónia, ott volt Gerevich Tibor, Zambra Alajos és még számos kiválóság. Paolo Calabro professzor, az olasz kultúrintézet igazgatójának üdvözlő szavai után Frangipani belekezdett előadásába. Rámutatott arra, hogy Olaszország 40 éven át igyekezett Abesszíniával békében élni. Ezt bizonyítja az is, hogy a múlt nyáron Eritreának és Szomálinak még semmiféle katonai szervezete sem volt. Jelentéktelen vasútvonala, elhanyagolt kikötők, rossz utaik voltak a két olasz gyarmat jellemzői, így, ha az olaszok ma nagy győzelmeket jelenthetnek, ez nemcsak a katonák hősiességének köszönhető, hamm az olasz mérnökök és munkások kiválóságának, akik a két kietlen sziklás gyarmatból a világtörténelem legnagyobb gyarmati hadseregének bázisát varázsolták elő. Abesszínia az „utolsó megoldatlan afrikai probléma“, amelynek megoldását Olaszország vállalta magára. Az egész művelt világnak érdeke, hogy Olaszország betölthesse Abesszíniában civilizáló szerepét. A mindvégig színes, lelkesen fogadott előadást filmfelvételekkel kísérte. A NEMZETI ÚJSÁG 5 NAPOS Máriazell- TÁRSASUTAZÁSA Európa legszebb és legmodernebb autócarjával ÚTIRÁNY: Budapest, Győr, Sopron, Wienerneustadt, Semmering, Mürzsteg, Máriazell, Josefs-Berg, Annaberg, Bürger-Alpe, Mayerling, Heiligenkreutz. Baden. Wien. Budapest. INDULÁS: május 31-án reggel 7 órakor, az Apponyi-térről. Festői vidék. Pazar kényelem. Elsőrendű ellátás. Minden utas a fi. B. engedélye alapján 80 Schilling költőpénzt kaphat. Részvételi díj : 102.