Nemzeti Ujság, 1936. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1936-05-03 / 102. szám

12 ráb magasságú falak emelkedtek, amelyek inkább a védőőrségre jelentettek nagyobb veszélyt, mint az orosz hadihajókra, mert minden pillanatban beomlással fenyegettek. Az ázsiai és európai erődök főütegeit, amelyek a tulajdonképpeni Dardanella-erődöknél keresztezték, de a bejáratnál levő erődöknél alig érték el egymást, nagykaliberű ágyuk alkották. Hatásuk azonban már az első lövés után kétessé vált ... Egyetlen ágyúval az orosz flotta ellen Báró Tóth első gondja az volt, hogy a tengerszoros bejárata előtt veszteglő két hadihajót visszahozza, majd az ágyukat vizsgálta felül. Egyetlen használható „csatakígyót“ talált, amelynek a kalibere azonban hatvanfontos golyók számára szolgált. Tóth Ferenc lelki bátorsága és hidegvére mentette meg a török fővárost, amikor ezzel az egyetlen ágyúval az orosz flotta ellen felvette, a harcot és győzelmet aratott, otz Elphistone és Spiriton orosz tengernagyok és Orlov hadparancsnok alatt álló erős orosz hajóhad visszavonult s bár még három évig maradt a Levante vizein, a Dardanellákat többé megtámadni nem merte. Az orosz hajóhad elvonultával Tóth Ferenc nyomban hozzálátott a Dardanellák megerősítéséhez. A szultán szabad kezet adott neki, pénzzel, munkással belátása szerint rendelkezhetett, mert érezte, hogy a bujdosó fia máris busásam meghálálta mindazt, amit a porta II. Rákóczi Ferencért és társaiért tett. A közelben fekvő falvak lakói egyesült erővel fogtak hozzá az erődítmények felépítéséhez. Amilyen sekesen indult meg a munka, olyan hamar lanyhult a török kormány áldozatkészsége. A munkások nagyobb része sátor híján, a szabad ég alatt töltötte éjszakáit, de a legnagyobb gondot az élelmezés zavartalan ellátása okozta. Tóth Ferenc végül maga csapott fel menázsmesternek s minden hajnalon a munka megkezdése előtt görögdinnyével és aenyérrel megrakott hajóval jelent meg a munkások között. Lassan-lassan — pestisvésztől kisérve — mégis csak elkészültek az új ütegek erődítményei. A munka végeztével már alkalma volt Tóth Ferencnek a törökök hazaszeretetének megható jeleit is felfedezni. Egy előkelő kereskedő saját költségén építtette fel a Malomfok melletti üteg erődítményét. A magas porta 300 piasztert utalt ki báró Tóthnak a jó munka elismeréseképpen, de Tóth a jutalmat kereken visszautasította. Ünnepeltetés helyett az erődítmény védőseregének megszervezésébe fogott. A szultán 30.000 főnyi hadosztályt összpontosított honfitársunk javaslatára. Mivel azonban a fegyelmi viszonyok igen gyenge lábon állottak, Tóth Ferenc a 15.000 európait a tengerszoros ázsiai partjára, a 15.000 ázsiait pedig az európai parton helyezte el, hogy ilyképpen szőttesüknek útját állja. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1936 május 3." Önmagát bombáztatja Tóth Ferenc bizonyságul Bár az orosz hajóhad elvonult a magyar származású francia ezredes védőbástyái alól, a lakosság körében különös hangulat kezdett kialakulni. Féltek az oroszok esetleges újabb támadásától és nem bíztak az erődök tartósságában. Maguk a török katonák sem akarták megérteni, hogy Tóth Ferenc erődei: a huszonkét láb széles sáncok több biztonságot nyújtanak védőik számára, mint a bélés nélküli kopár falak, amelyek az első lövésre összeomolhattak. Báró Tóth elhatározta, hogy saját magán próbálja ki az ütegek tűzbiztonságát. A Malomfok mellett épített ütegnél elhelyezkedett, ugyanakkor megszállatta embereivel a szemben fekvő üteget s annak ágyúit maga felé fordittatta. Parancsot adott, hogy az ágyat nyomban süssék el, amint a hajó őt a Malomfokhoz viszi és még lőtávolon belül van. Az érdekes látvány nagy tömeget csődített össze ... Az ágyú sorra adta le a lövéseket, valamennyi kilőtt harminchatfontos golyó a sáncokban akadt meg, amelyek mögött az ezredes állott. Semmi baja nem történt. Báró Tóthnak csak ily módon sikerült a lakosságot megnyugtatni, amely ezután tűzön-vizén keresztül legőszintébb híve lett. 163 éve áll a „Madzsar Kalessi" Érdekes egyébként, hogy a báró Tóth Ferenc által épített erődök birtokáért, Konstantinápoly kulcsáért, 115 évvel később, a világháború alatt újból gyilkos harc tombolt, amikor a város védelmét ezúttal is két idegen tiszt vezette: Marschall Liman von Sanders pasa, mint a Gallipoli-félsziget török haderejének főparancsnoka és Von Usedom pasa tengernagy, a török Dardanella-védelem vezetője. Az oroszok ellen vívott szerencsétlen háború a Boszporusz megerősítését is szükségesé tette. Tóth ezredes azt a tanácsot adta a magas portának, hogy a Boszporusz torkolatánál két új erődöt építtessen. 1773 február 16-án ünnepélyes külsőségek között helyezték el az erődök alapköveit. A szultán bizalma jeléül saját mértékegységét küldötte meg az ezredesnek s a kirendelt 1500 macedón munkás felett való bíráskodás jogával is felruházta. Az új erődök lázas gyorsasággal épültek, mert a szultán legfőbb óhaja volt, hogy a Boszporusz tüzérséggel megrakva a Fekete-tenger felől is biztosítsa a fővárost. Tóth Ferenc ezzel az alkotásával betetőzte a török főváros védelmére tett intézkedéseit s a Tóth-család hagyománya szerint hála fejében csupán azt a kegyet kérte a szultántól, hogy az egyik erődöt örök időkre nevezze el Madzsar Kalessinek, a Magyar Várnak. Az erőd még ma is áll s nem vesztette el hadászati fontosságát. A világháború alatt 58 Krupp-ágyú őrizte a Boszporuszt a Madzsar Kanessiben. A szultán háláján kivül Franciaország felől is megérkezett Tóth ezredes munkásságának elismerése s XV. Lajos brigadérosi rangot adományoz neki. A szultán képviseletében a karmakan hermelin köpennyel ékesítette fel kitüntetése alkalmából a francia király legfiatalabb tábornokát. Tervek, reformok, iskolák Még az erődök építése közben fogott hozzá a brigadéros a török tüzérség reformjához. Az ozmán hadsereg ekkor még ugyanis a gyorstüzeléshez nem értett s nagyobb csaták idején előzőleg fél napig tartott az ágyuk megtöltése. Tóth Ferenc Kiathanában tüzérségi iskolát állított fel, amelyben az oroszoktól zsákmányolt két négyfontos ágyúval oktatta az iskola ötven növendékét. 1772 végén a tüzérségi iskola meg-megújuló sikerei után a hadipontonok bevezetésének kísérletébe fogott. A pontonok gyártására Konstantinápolyban állított föl műhelyeket s a hajóvázak elkészítésére személyesen ügyelt fel. A Kiathana folyón a szultán jelenlétében építette fel az első pontonokból készült hidat, amelyen nagy érdeklődés közben tartották meg a teherpróbát. Négy ágyút gyors iramban vontattak át a hídon, amely tökéletesen megfelelt rendeltetésének. Negyven napig állott báró Tóth pontonhídja a Kiathanán. Ellenségei, akik minden nyitását gúnyos kritikával és irigységgel figyelték, ezalatt a napokat számlálták, hogy mikor rothadnak el a pontonok bőr alkatrészei. A híd azonban az áskálódások ellenére is büszkén állt a helyén, Konstantinápoly népe pedig valóságos búcsújárást rendezett a folyó partjára az új hídhoz. A török tüzérség újjászervezését a konstantinápolyi ágyúöntöde követte. A brigadéros tervei szerint rendezték be a tengerparton az új öntödét, amelynek munkásai mindenhez értettek, de az ágyúkészítéshez még csak nem is konyítottak. A brigadéros, amint emlékirataiban írja, bár maga sem látott soha ágyuöntést, kénytelen volt tervét bármi áron keresztülvinni, mert az elavult régi rendszerű ágyukkal nem biztosíthatta volna a főváros védelmét. Műszaki leírások nyomán 39.000 font ércet olvasztottak meg elsőizben az uj ágyugyárban s a törökök csodálkozására húsz ágyút öntöttek, amelyeknek Átfúrását egy görög munkás végezte, akinek malorpépítés volt a szakmája. Tudományos vita az egyenlő oldalú háromszögről Az ágyuk mégis sikerültek. Az új tüzér testületet, a szürazsit, már az ágyúgyár látta el. A főkincstárnok a gyár üzemköltségeire alsóbb hivatalnokainak megrövidítésével 100.000 tallért kitevő jövedelmi forrást nyitott. Egyéb hadászati újítások mellett a brigadéros utolsó alkotása a Matematikai Iskola felállítása volt. Vele koronázta meg reformmunkásságát, amelyet a félhold jegyében kifejtett. Az iskola felállítását elrendelő szultáni parancs azonban mélyen sértette a Szolimán által alapított Mehedin-kar tekintélyét. Megindult az áskálódás, a brigadéros azonban, akit ezek a kis hiúsági sérelmek nem tántorítottak vissza terveitől, szellemi párbajra hívta ki a Mehedin-tudósokat. A szultán maga is belátta, hogy igazságot kell szolgáltatni s elrendelte, hogy Tóth Ferenc két miniszter jelenlétében vizsgáztassa le a Mehedineket. A tudósok karának hat legügyesebb tagjára várt a testület becsületének megmentése. „Izmáél bej rövid beszéde után — írja emlékiratában a brigadéros — valamenynyiünk felhajtása után felkértek, hogy kezdjek bele a vizsgáztatásba. Elhatároztam volt, hogy a legenyhébb módon fogok eljárni s azért első kérdésem az volt: milyen viszonyban vannak egymáshoz az egyenlőoldalú háromszögek szögei. Kérdésemre valamennyien meghökkentek, ismételnem kellett, végre a legbátrabb közülök azt felelte, hogy előbb meg kellene nézni a háromszöget. Ez kihozott a sodromból, megmagyaráztam nekik ezt a tantételt és a magyarázat világossága miatt valamennyien tetszésüket nyilvánították, a hat török földmérő pedig legott tanítványomul ajánlkozott.“ Egy „francia" a tarcsái temetőben III. Musztafa, a brigadéros reformterveinek legnagyobb híve 1773. december 24-én elköltözött az élőik sorából. III. Szélán szultánnak 1789-ben történt trónraléptéig, kihalt a reformok számára való igaz megértés. Báró Tóth Ferenc elhatározta, hogy eseménydús életének színhelyét, ahol tizennégy évet töltött s utolsó öt évi működésének híre bejárta egész Európát, elhagyja. 1776 tavaszán szállt hajóra, miközben az európai sajtó visszhangzott a nevétől. Jellemzésül csupán Voltaire egyik versére utalunk, amelyben gúnyosan tárgyalja báró Tóth man. Gyomor-, bél-, vese-, máj- és epehólyagbet©égek szívesen isznak reggelenként egy-egy pohár természetes „Ferenc József“ keserű vizet, mert annak hatása gyors és biztos, enyhe és kellemes.kásságát. Báró Lakos János fordításaiban igy hangzik a vers egyik fejezete: : „Menj pokolba, gaz könyváros, Vigyed Tacticádat Tott lovagnak, Ki Sabaoth‘ nevében marsoltatja a‘ [Törököket. Ő az, ki álgyukkal rakván meg a [ Dardanellt. Tanítja a‘ hitetleneket a‘ keresztények [ megölésére Báró Tóth Ferenc életének Franciaországban töltött újabb hat esztendejéről csupán egyetlen adat maradt hátra: 1781- ben XVI. Lajos maréchal de camp-á léptette elő az egykori Bercsényi-huszártisztet. Élete alkonyáél a vasmegyei híres Batthyány-rezidencián tűnt fel. Gróf Batthyány Tódor Rohoncz és Borostyánkő ura, fia a nádornak, testvéröccse az esztergomi biboros-hercegprimásnak, mesébe illő vagyon ura. A gróf tudományos kísérleteihez szívesen fogadta társul a francia marsallt, aki a németujvári gróffal csöndes visszavonultságban, különösen technikai kísérletekkel töltötte idejét. A tarcsai kastélyból csupán egyszer utazott el, amikor Szombathelyen Kultsár Ferenc tanárral ifjúkori emlékeiről és a rodostói bujdosókról beszélgetett. Egy rövid esztendőt sem tölthetett el hazájában, 1793 február 7-én ravatalra fektették. Ezen a napon, amikor báró Tóth Ferenc marsall az élők világából elköltözött, Hollandiában, Hága városában ifjabbik leánya, Mária Francoise az Úr oltára elé lépett és örök frigyet esküdött La Rochefoucauld Ferenc gróffal, aki 1827-ben estisacci herceggé lett. A tarcsai régi temetőben hantolták el kihűlt tetemét, sírja fölé díszes követ is állítottak, amely azonban az idők múltával a többi sírral egyetemben jeltelenül elenyészett a földön. Taros a fürdő temetőjében ma egy korai aku virágágy jelzi, hogy ott „egy francia nyugszik“ ... Hegedős Gyula. Alaptalan per és mégsem ügyvédi vétség Hogyan bizonyosodott be, hogy 43 jogtalan szavazat volt Keszthelyen Rendkívül érdekes ügyben ítélkezett szombaton, délben a Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsa. Az ügy során kiderült, hogy Meizler Károly Keszthely új képviselője egy fiktív perrel bizonyította be több keszthelyi szavazat törvénytelenségét és ezzel a közigazgatási bíróság tezt Pálffy Dénes mandátumát, amelyről előzőleg lemondott, Meizlernek ítélte oda. Ezenkívül a közigazgatási bíróság a választáson működő négy választási elnök aktív és passzív választójogát több évre felfüggesztette. Az ítélet indokolása megállapította, hogy Keszthelyen halottakat szavaztattak le, azonkívül olyan választók is szavaztak, akik a választások idején nem is voltak Keszthelyen. Az Ügyvédi Kamara előtt folyó fegyelmi ügy vádlottai dr. Meizler Károly ügyvéd országgyűlési képviselőn kívül dr. Pfeiffer Zoltán és dr. Sümeg Géza ügyvédek voltak. Annak idején, amikor Meizler Károly a petíciós eljárást megindította, igazolnia kellett, kik voltak azok a választók, akik nem is voltak Keszthelyen, mégis leszavaztak a NÉP képviselőjelöltjére. Mivel Meizler ennek igazolását a keszthelyi hatóságoktól nem tudta megkapni, olyan pert indított, amelyből kétségtelenné vált, hogy Keszthelyen távollevő választókat is leszavaztattak. Ezt a pert egy keszthelyi vendéglős nevében dr. Pfeiffer Zoltán ügyvéd indította meg. A vendéglős keresetében előadta, hogy neki 13 keszthelyi lakos étellel és itallal tartozik, mert a választások alatt ott 125 pengő áru ételt, italt fogyasztottak és ezt nem fizették meg. A beperelt 43 keszthelyi lakos képviseletében dr. Sümeg Géza ügyvéd annak a bírói megállapítását kérte, hogy a vendéglős követelése nem is állhat fenn, mert a választás alatt nem is voltak Keszthelyen, nem szavaztak s a vendéglőben semmit sem fogyasztottak. A bíróság kihallgatta a beperelt keszthelyieket s miután esküt tettek arra, hogy a választás idején nem voltak Keszthelyen, nem szavaztak és nem rendeltek a vendéglőben, a vendéglőst keresetével elutasították. A peg befejezése után dr. Reischel Marcell és dr. Bartha Károly keszthelyi ügyvédeik, akiket a közigazgatási bíróság, mint választási elnököket megfosztott választójoguktól, feljelentést tettek az Ügyvédi Kamaránál dr. Meizler Károly, dr. Pfeiffer Zoltán és dr. Sümeg Géza ügyvédek ellen. Feljelentésükben előadták, hogy Meizler a két ügyvéddel összebeszélve nyilvánvalóan alaptalan pert indítottak, márpedig az alaptalan pereskedés ügyvédi fegyelmi vétség. Ezt az ügyet tárgyalta szombaton az Ügyvédi Kamara fegyelmi tanácsa dr. Okler Emil elnöklésével. A tárgyaláson, amelyen Meizler nem jelent meg, a másik GUMIHARISNYA, NASFUZD, s tervkötől méret szerint, hyglenikus gumiárak, ■tletegápolási cikkek, Weszely István és Társa. IV., Apponyi-tér 1. szám .— két vádlott ügyvéd a következőkben adták elő védekezésüket: — Az igazság kiderítése és a közéleti tisztaság megóvása érdekében indítottuk meg a szóbanforgó pert. Erre kényszerítve is voltunk, mert a keszthelyi hatóságok megtagadták olyan hivatalos okirat kiadását, amely szerint a szavazókként feltüntetett keszthelyi polgárok nem is voltak Keszthelyen a választás idején. Az ügyvédek vallomása után dr. Grünhut Ármin kamarai ügyész tartotta meg vádbeszédét, amely inkább védőbeszédként hatott. Elmondotta, hogy a fiktív perből senkire kár nem származott, a per való tények kiderítésére indult meg. Fegyelmi vétséget a terhelt ügyvédek csak akkor követtek volna el, ha tett Pálffy Dénes, akinek érdekeit a per közelről érintette, arról nem tud és abba bele nem avatkozik. Ezért enyhe büntetés kiszabását kérte. A fegyelmi tanács ítéletében mindhárom ügyvédet felmentette a vád alól azzal az indokolással, hogy bár mindhárman valóban alaptalan pert indítottak, de a fegyelmi bíróság úgy találta, hogy magasabb erkölcsi cél vezette őket az alaptalan per megindításában, eljárásuk az igazság kiderítését célozta, nem pedig egyéni érdekeket, vagy haszonszerzést.