Nemzeti Ujság, 1936. június (18. évfolyam, 126-147. szám)

1936-06-07 / 130. szám

12 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1936 június 7. A VIZSGÁLÓBÍRÓHOZ KERÜLNEK VISSZA A MARTON-ÜGY IRATAI IFr. Merschitz Kálmán törvényszéki bíró szombatom folytatta Steinoch Ferenc bűnügyé­nek főtárgyalóját a Marton-féle dáncei tejgaz­daság szállítási ügyeivel kapcsolatban. A mai tárgyaláson Marton Béla országgyűlési kép­viselőt és Ásvány József mérnököt hallgatták ki tanúként azokra a ténykörülményekre vo­natkozóan, amelyekre a törvényszék a korábbi tárgyaláson elrendelte a bizonyítást. A kihall­gatások során izgalmas összecsapások voltak a védő és a királyi ügyész között és a bíró is többször erélyesem figyelmeztette a védőt, hogy indítványaival és megjegyzéseivel maradjon a bizonyítás keretein belül. Az ügyvéd egész se­reg semmiségi panaszt jelentett be. A tanúképpen kihallgatott Marton Béla val­lomásában azt adta elő, hogy a tejgazdaság­hoz szükséges iparigazolvány az ő nevére van kiállítva, a dánosi uradalom azonban apósáé, illetve családi birtok, Steinoch Ferenc — mon­dotta — alkalmazottja volt a tejüzemnek. Ás­vány József mérnök, aki szívességből vállalta az ő helyettesítését, nem állott a vállalattal alkalmazotti viszonyban. Ásványnak külön­ben olyan generális meghatalmazása volt, amelynek alapján joggal tehetett Steinoch el­len feljelentést. — Adott ön kifejezett utasítást Ásványnak a bűnvádi eljárás megindítására?­ — kérdezte a bíró. — Teljhatalmú megbízottam volt, de tény­kedéseiért utólagosan is vállalom a felelőssé­get — felelte Marton Béla. Majd azzal foly­tatta, hogy Ásvány József sosem volt a NÉP titkára. Pfeifer Zoltán védő ezután arra vonatkozóan intézett kérdéseket Mártonhoz, hogy bejegy­zett cég volt-e és ha nem volt bejegyzett cég, milyen jogon vállalt közszállításokat, azüs,a­melyik vezetőjének volt megfelelő képesítése, az övéé-e, vagy a feleségéé a birtok stb. stb. Dr. Lindmayer Béla királyi ügyész többször tiltakozott olyan kérdések feltevése ellen, amelyek nem tartoznak a már elrendelt bizo­nyításhoz és a­­bíró is többször figyelmeztette a védőt, maradjon meg a törvényszabta ke­retek között. Több kérdésére nem is engedte meg, hogy Marton Béla válaszoljon. Mikor a védő fajt feszegette, miért használták a cég­szövegben Marton Béla nevét, illetve miért használtak olyan cégszöveget is, amelyben Marton neve nem szerepel, a képviselő azzal válaszolt, hogy képviselői megválasztása után maga intézkedett úgy, hogy a nevét a gazda­ság ügyeiben különösen hatóságok előtt ne használják, mert nem akar e réven hangula­tot kelteni a gazdaság érdekei mellett. A tárgyalás során újból vihar kerekedett mikor a védő azt firtatta, hogy Marton Béla egy másik büntetőeljárás során szerinte Stoinockot jelentette be felelős vezetőképpen, mai vallomásában viszont azt állítja, hogy Ásvány József volt a felelős vezető. A védő szerint vagy az egyik vagy a másik nyilat­kozat nem­ helytálló. A bíró a szangvinikusan érvelő védőt ezúttal is figyelmeztette, hogy ennek­ a kérdésnek a feszegetése nem ta­rtozik a szőnyegen forgó bizonyítás keretébe. A védő­ügyvéd ebben is a védelem jogainak korláto­zását látta é­s arra hivatkozia, hogy így nem tudja ellátni a védelmet. Dr. Lindmayer Béla királyi ügyész viszont azt az indítványt ter­jesztette elő, hogy a bíróság Marton Béla ki­hallgatását tekintse befejezettnek, mert a védő tendenciózus kérdései a tanú számára méltatlan helyzetet teremtenek. A vád — mondotta — szigorúan alkalmazkodott a bíró­ság által megállapított bizonyítási kerethez, ahhoz kell alkalmazkodni a védőnek is. Pa­rázs vita fejlődött ki az ügyész és a védő kö­zött és a bíró izgalmas hangulatiban fejezte be vitéz Marton Béla kihallgatását. Ásvány József gépészmérnök tett ezután tanúvallomást, hogy sem Marton Bélának, sem a tejgazdaságnak nem volt alkalmazottja, csupán szívességből. Marton Béla felkérésére ellenőrizte a gazdaság ügyeit, öccse, Ásvány László viszont alkalmazottja volt a gazdaság­nak. A feljelentés megtételére — mondotta — meghatalmazást kapott Marton Bélától. A bíró erre megjegyezte, hogy vallomása e te­kintetben ellentétben áll Marton vallomásával, mire Marton kijelentette, hogy csak látszóla­gos ellentétről lehet szó, mert ő is azt val­lotta, hogy Ásványnak általános meghatalma­zása volt,­ ennek alapján tehát Ásvány csak­ugyan úgy foghatja fel, hogy meghatalmazást kapott a feljelentés megtételére. Mikor a tör­vényszék elrendelte Marton megesketését, a védő felpattant helyéről és izgatott hangon a következő bejelentést tette: — Kénytelen vagyok okirattal igazolni hogy a két tanú, Marton Béla és Ásvány József vallomásában valótlanságot állított, indítványozom tehát, hogy a bíróság . hogy tettenkapás esete forog fenn — a men­telmi jogra való tekintet nélkül azonnal tar­tóztassa le Marton Bélát és Ásvány Józse­fet is. A bejelentés nyomán óriási izgalom támadt, amelyben alig lehetett észrevenni hogy a bíró közben határozathozatal céljából felfüggeszti a tárgyalást. Mikor szünet után a bíró újból megnyitotta a tárgyalást, Pfeiffer védő helyhatósági bizo­nyítványt mutatott fel, amely szerint a dánosi tejüzem nem Marton Béla, hanem Marton Bé­­láné tulajdona. Becsatolta a Marton Béláné­nak a cégbíróság előtt tett nyilatkozatát is, amely szerint a tejgazdaság az övé. Ezután a védő újabb bizonyításkiegészítést kért a fel­jelentés jogosságának bizonyítására. Lina­m­­ayer Béla királyi ügyész maga is kérte a bizonyítás kiegészítését s közben újból ke­vés polémia fejlődött ki a védő és az ügyész között, de Merschitz biró hamarosan bere­kesztette a vitát és kihirdette a bíróság vég­zését, amely szerint az összes iratokat vissza­küldi a vizsgálóbíróhoz, újabb vizsgálat le­folytatása céljából. A­­ tárgyalás ezzel befeje­ződött. A május 25-én tartott Országos Középisko­lai Tanulmányi Versenyek bírálóbizottsága Pintér Jenő tankerületi főigazgató elnöklete alatt szombaton délelőtt tartotta ülését, me­lyen véglegesen döntött a tanulmányi verse­nyek dolgozatairól. A dolgozatokat egymás­tól függetlenül három bíráló nézte át és mi­nősítette. A bírálóbizottság együttes ülésen mégegyszer átvizsgálta a pályamunkákat és megállapíto­tt rangsorolás után felbontotta a dolgozatok íróinak nevét rejtő jeligés leve­leket. A bizottság örömmel állapította meg, hogy az idei tanulmányi verseny dolgozatai igen magas színvonalúak. Nagyon sok közöttük a jó dolgozat, ami a tanulóifjúság tudását és törekvését mutatja. Az egyes tárgyakban a verseny eredményei a következők: A magyar irodalmi verseny győztese: Ke­­menes János, a budapesti I. ker. állami Wer­bőczy István reálgimnázium tanulója, 2. Lor­­ber István, a budapesti evangélikus gimná­zium tanulója, 3. Székely György, a buda­pesti református gimnázium tanulója. Dicsé­retet nyertek: 1. Zsigmond Gyula, a budapesti V. ker. állami Bolyai reáliskola tanulója, 2. Dobrovay Marton, a budapesti Veres Pálné leánygimnázium tanulója; 3. gróf Tisza Jó­zsef, a debreceni református gimnázium ta­nulója. A latin nyelvi verseny győztese: Sántha György, a budapesti VII., áll. Madách Imre gimnázium tanulója; 2. Dániel László, a buda­pesti izraelita hitközségi reálgimnázium ta­nulója; 3. Szilágyi János, a budapesti refor­mátus gimnázium tanulója. Dicséretet nyer­tek: 1. Fajcsek Magda, a budapesti Sacre Coeur Sophianum leánygimnázium tanulója; 2. György Ferenc, a budapesti ciszterci Szent Imre gimnázium tanulója; 3. Kertész Anikó, a budapesti VI., áll. Mária Terézia leánygimná­zium tanulója. A történelmi verseny győztese: Polgár Jó­zsef, az egri áll. Dobó István reáliskola ta­nulója; 2. Sachs János, a budapesti VI., áll. Kölcsey Ferenc reálgimnázium tanulója; 3. Bacsó Jenő, a debreceni református gimnázium tanulója. Dicséretet nyertek: 1. Szemenyei Sándor, a budapesti IX., áll. Fáy András reál­­gimnázium tanulója; 2. Palócz Margit, a bu­dapesti VI., áll. Mária Terézia leánygimnázium tanulója; 3. Erdélyi Pál, a budapesti reformá­tus gimnázium tanulója. A földrajzi verseny győztese: Tokaji Nagy Miklós, a budapesti IV., közs. Eötvös József reáliskola tanulója; 2. Váli György, a buda­pesti kegyestanítórendi gimnázium tanulója. Dicséretet nyertek: 1. Keszler István, a buda­pesti V., áll. Bolyai reáliskola tanulója; 2. Apor István, a­ budapesti V., áll. Berzsenyi Dániel reálgimnázium tanulója. A természetrajzi verseny győztese: Feig Jenő, a budapesti VI., áll. Kemény Zsigmond reáliskola tanulója. Dicséretet nyertek: ,Engel György, a budapesti VI., áll. Kölcsey Ferenc reálgimnázium tanulója. , A fizikai verseny győztese: Zöld Gábor,, a debreceni református gimnázium tanulója, 2. Gausz József, a szegedi, városi róm. kat.­ Du­gonics András gimnázium tanulója, 3. Kál­mán László, a budapesti II. áll. Mátyás­ király reálgimnázium tanulója. Dicséretet nyertek: 1. Preisich Miklós, a budapesti evangélikus gimnázium tanulója, 2. Heffmann Károly, a budapesti V. áll. Berzsenyi Dániel reálgimná­zium tanulója, 3. Singer Gábor, a budapesti izraelita hitközségi reálgimnázium tanulója. A mennyiségtani verseny győztese: Kádár György, a budapesti II. áll. Toldy Ferenc reál­iskola tanulója, 2. Szmolk Zoltán, a budapesti VII.­ áll. Madách Imre gimnázium tanulója,­3. Szele Tibor, a debreceni református gimnázium tanulója. Dicséretet, nyertek: 1. Csizmás Lajos, a budapesti III. áll. Árpád reálgimnázium, ta­nulója, 2. Bródy Éva, a budapesti izraelita hitközségi leánygimnázium tanulója, 3. Szí­rányi János, a budapesti II. áll. reálgimnázium tanulója. ■ . ■ " * . A rajzverseny győztese: Szakál Pál, a buda­pesti III., áll. Árpád-reálgimnázium tanulója; 2. Ősz Dénes, a budapesti VIII., közs. Vörös­marty Mihály­ reáliskola tanulója; 3. Petro Gyula, a budapesti V., áll. Kemény Zsigmond­­reáliskola tanulója. Dicséretet nyertek: 1. Lusteiner Gyula, a szegedi áll. Baross Gábor­­reális­kola tanulója; 2. Zoltán Antal pestszent­­erzsébeti áll. Kossuth La­jos­ reál­gimnázium tanulója; 3. Papp Iván, a budapesti VIIT., áll. Zrínyi Miklós-reálgimnázium tanulója. Az idei tanulmányi versenyben résztvett in­tézetek helyezési sorrendje a következő: első hely: a debreceni református gimnázium (15 egység). Második hely: a budapesti áll. Vl­. Madách Imre-gimnázium (16 egység). Har­madik hely: a budapesti áll. VI., Kemény Zsi­mond-reáliskola (10­ egység). Negyedik hely: a budapesti áll. III., Árpád-reál­gimná­zium, a budapesti református gimnázium (9­ 9 egység), ötödik hely: a budapesti­­ áll. VII., Kölcsey Ferenc-reálgimnázium, a buda­pesti evangélikus gimnázium (8—8 egység). A hatodik helyb­e hat intézet jutott: a buda­pesti, áll. I., Werbőczy István-reá­l­gimnázium, a budapesti izraelita hitközségi reálgimná­zium, a budapesti áll. II., Toldy Ferenc-reál­iskola, a budapesti áll. V.. Bolyai-reáliskola, a budapesti közs. TV., Eötvös Józs­ef-reáliskola, az egri áll. Dozó István-reáliskola (6—6 egy­ség), o v. , * . . . i .­­ J. Itt a tanulmányi verseny végleges és teljes eredménye! MEGINDULT A CSIGAEXPORT GYŐRBŐL Három centiméteren felüli átmérőjű­nek kell lenni az „exportképes" csiga házának Győr, június 6. Érdekes, új exportcikkel gazdagodott kivitelünk. Ugyanis a nemrég nálunk járt olaszok felfedezték, milyen kitűnő „csemege-csiga“ nő Győr vidékén, mire „csigaexport-vállalat“ alakult, amely most hatalmas tömegben vásárolja össze a csigákat egész Felsődunántúlon, ahol igen nagy mennyiségben található, mi­után ez a vidék bővelkedik vizekben, ta­vakban. Napok óta az emberek, gyerekek ezrei szedik már a vízpartokon a csigákat, amelyek nemsokára olasz és francia asz­talokon díszlenek eredeti, avagy konzer­­ves állapotban. Kosarakba szedegetik a hatalmas állatokat, miután az ínyencek csak a nagyját vásárolják. Legalább há­­rom, centiméter átmérőjűnek kell lenni a kivitelre szánt állatok „házának“. Azért kell kosarakba és nem zsákokba szedni, mert különben összetörnek és megful­ladnak. A döglött csigát pedig nem tud­ják használni. Ellátogatunk a győri Wennesz Jenő­­utca 23. szám alá, ahol az exportcég meg­vásárolja a csigákat, kilónként 10 filléres áron. A telepen ennyit adnak érte, de ha a cég vidékre utazik összeszedni a csigá­kat, akkor csak nyolc fillért fizetnek a fuvardíj miatt. .­Hatalmas faraktárban van felhalmozva a rengeteg csiga. Itt tudjuk meg, hogy három napig éheztetik az állatokat, mert azt az érzést ke­ll bennük kelteni, hogy a tél közeleg. Ekkor ugyanis a csiga „beköt“, elzárja magát a külvilágtól és így válik exportképessé. Ilyen állapotban már nem jön elő rövid időn belüli a házából. Rések­kel ellátott ládákba rakják óvatosan kéz­zel, majd a leszögezett ládácskákat­­ be­rakják a vasúti­ kocsikba és máris vihető külföldre. Olaszországban többféleképen fogyaszt­ják ezt a nálunk undorítónak tartott álla­tot. Megeszik főzve és nyersen. Főzve pörköltet és egyebeket készítenek belőle, de — legalábbis azt mondják — kitűnő konzervet is készítenek belőle! A csiga­leves sem megvetendő! — az olaszok szerint. •­­ A magyar családok mindenesetre in­kább megelégszenek azzal, hogy kenyeret ad ez a furcsa állat, amely a hátán hordja a házát. Így egyesek „a legerősebb állatnak tartják“. ... - - ...........­­ ....... Bútort legjobban közismert M 11 butoráruházban, VI.. Vilmos császár- D Vynib­at 43. vásárolhat (Báthory­ utcával szemközt.) Hálószobák, ebédlők és kombinált bútorok nagy választékban. Olcsó árak! Kívánatra fizetési kedvezmény.I — Eső lesz! — mutat a nyüzsgő-mozgó csigatömegre kísérőm. — Miből gondoljál — kérdezem tőle riadtan és a napsütéses eget kémlelem, mert ernyőt nem hoztam magammal. — Nagyon előmásznak a házaikból. Ez annak a jele! — mondja csiga-szakértőm a jóslatot, amit kétkedve fogadok.­­ — Moson megyéből több vagonnal vit­tünk már ki, de nagyon nehéz megkez­detni a gyűjtést a községekben, mert senki sem akarja elhinni, hogy megveszik a csigákat. Mindenki viccnek gondolja a dolgot és jót mulatnak rajta. Csak ami­kor már egy-két próbálkozó akad, aki pénzt­­ kap érte, akkor rohan mindenki a határba, a vizek partjára kosarakkal. Ha valaki jól eltalálja a helyet, egy nap alatt egy mázsát is szedhet, úgy hogy egész hétre kenyeret és húst ad neki a csiga! Alig fejezi be mondanivalóját kísérőm, amikor hirtelen beborul és zuhogni kezd az eső. Mérgesen nézek a csigákra, ame­lyek huppogó hangokat hallatnak, nyúj­togatják hosszú szarvaikat. Ezek még nincsenek kiéhezve, ezeket csak ma hoz­­ták­ vidékről, de amott, a három nappal ezelőtt hozottak már „begubóztak“. A hatalmas raktárnak még a menyezetén is­­ csigák mászkálnak, fényes, selymes csikókat hagyva maguk után. Művészet­­lesz onnan leszedni őket — gondolom ma­gamban, míg kísérőm gúnyosan ismétli: — Mit mondtam, hogy eső lesz! De vitára nincs idő, mert hatalmas kosarakat cipelve emberek, asszonyok, gyermekek jönnek, hozzák a csigákat. Lemérik, a legapraját kidobálják és be­­öntiik a raktárba, az „éheztetőbe“ a csi­gákat, az új magyar exportcikket, amely eddig értékesítetlenül hevert, csúszott­­mászott a vizek partján, suttogó náda­sok rejtekén, míg fel nem fedezték és sok magyar családnak kenyérkereseti forrása, sokezer embernek pedig táplá­léka­ lett. _y —s. HERCZEG FERENC előadása a győzedel­meskedő revíziós gon­dolásról A Magyar Nemzeti Diákszövetség helyiségé­ben szombaton délután 5 órakor Herczeg Fe­renc, a Magyar Revíziós Liga elnöke érdekes előadást tartott „A magyar revízió mai ál­lása“ címmel. A kiváló előadó rámutatott arra, hogy a trianoni békediktátum tarthatat­lan helyzetet teremtett akkor, amikor az ezer­éves Magyarországot, amely történelmi, gazda­sági és földrajzi egységet jelent, szétdarabolta és az államalkotó magyarságot és a németsé­get alacsonyabb kultúrájú balkáni népeknek szolgáltatta ki. A dunavölgy kérdését valóban rendezni kell, mégpedig a többség akarata érdekében! Ezt a többs­éget nem a románok, csehek és szerbek jelentik, akik együttvéve a bekebelezett kisebbségek nélkül kisebbségben vajlanak, mint a Dunamedence többi népei ma­gyarok, németek és bolgárok. Az utódállamok erőszakosan ragaszkodnak a mai rendhez, amelynek fenntartására erejüket felülhaladó fegyverkezésbe kezdtek. Rámutatott arra Her­czeg Ferenc, hogy a Revíziós Liga célja első­sorban nem az , hogy területeket szerezzen vissza, hanem az, hogy kedvező nemzetközi légkört teremtsen a magyar nemzeti törekvé­sek­ számára. Arra vonatkozóan, hogy a ked­vező nemzetközi légkör megteremtése mit je­lent, frappáns történelmi példákat is idézett. A revízió mai állására vonatkozólag kije­lentette, hogy a revíziós gondolat mindenütt emelkedőben van. Olaszország teljes egészében a revízió híve, Németország, Lengyelország, úgyszintén Angliában a közvéleménynek leg­alább négyötödrésze hangoztatja, hogy a mai állapotok tarthatatlanok. Jelenleg csupán Franciaország az, amely ragaszkodik a mai helyzet föntartásához, bár itt is akadnak kiváló szellemek, akik Európa békéje s mű­velődése érdekében hirdetik a szuronyokon megteremtett helyzet, helyett az igazságos békét. Jelenleg csupán a „vis inertiae", a nagyhatalmak a problémáktól és a cselek­véstől való húzódása tartja fönn ideig-óráig az új határokat, de Európa őszinte békevágya végül is meghozza a revíziós gondolat győ­zelmét. Annál is inkább, mert a revíziós gon­dolatot magukévá tévő államok nemzetközi súlya és ereje az utóbbi időben hatalmasan megnövekedett. Jelenleg a kisantant kezében van a kard, a miénk csak az eszme, de az utóbbi mihamarabb legyőzi a nyers erőt — fejezte be előadását Herczeg Ferenc. Utána a Magyar Nemzeti Diákszövetség nevében Kása István hangoztatta, hogy mindent meg kell tennünk, hogy a megszállott területeken a magyarság szellemi és kulturális integri­tása épen maradjon. Dr. Jents Árpád, a Ka­tolikus Diákszövetség nevében szólalt fel és rámutatott arra, hogy a magyar uralmi gon­­­dolatot kell hirdetnünk. Szükséges az elsza­kított területeken levő magyar sajtótermékek támogatása és kívánatos volna, ha a magyar irodalom, mint annak idején a lengyel is, na­gyobb gondot fordítana és művészi eszközök­kel a nemzeti gondolat és öntudat ébrentar­tására és fokozására. t

Next