Nemzeti Ujsag, 1936. július (18. évfolyam, 148-174. szám)

1936-07-03 / 150. szám

lók Fúzió helyett érdekképviseleti központot terveznek a kereskedelmi egyesületek­ ­ Már évek óta újra és újra napi­rendre került a különböző kereskedelmi érdekképviseletek és egyesületek fúziójá­nak terve. Legutóbb Winchkler István kereskedelmi miniszter hozta szóba ezt a régóta vajúdó problémát. A kereske­delmi tárca költségvetésének tárgyalása során mondott beszédében nyomatéko­san kiemelte annak szükségességét, hogy a kereskedelem a különböző gazdasági kérdésekben egységes álláspontot foglal­jon el. Utalt arra, hogy a kereskedelem vezető érdekképviseletei egyes gazda­sági kérdésekben gyakran különböző vé­leményeket terjesztenek elő és a minisz­tériumok ezért gyakran kénytelenek a gazdasági problémák érdemleges megol­dása előtt ezeket az eltérő véleményeket és javaslatokat összeegyeztetni. Az egységes állásfoglalás természete­sen úgy volna a legkönnyebben elérhető, ha a különböző kereskedelmi érdekkép­vis­el­etek fuzionálnának, amiről már na­gyon sok tárgyalás folyt. Ezek a tárgya­lások azonban mindig eredménytelenül végződtek, mert különösen a személyi, hiúsági kérdések megakadályozták a fúzió megvalósítását. Most, hogy a ke­reskedelmi miniszternek az­­ ország színe előtt elhangzott nyilatkozata egyenesen fel­szó­lí­tás jellegű volt, a kereskedelmi érdekképviseletek vezetői újból foglal­koznak ezzel a kérdéssel. Miután az már bizonyos, hogy fúzió­ról, a különböző egyesületek teljes ösz­­szeolvadásáról szó sem lehet, az a terv merült fel, hogy érdekképviseleti köz­pont felállításával oldják meg ezt a kér­dést. Ez az érdekképviseleti központ olyan csúcsszervezet lenne, amelyben a vezető érdekképviseletek és egyesületek paritásos alapon lennének képviselve és amelynek az lenne a feladata, hogy az összes felmerülő gazdasági kérdésekben közös nevezőre hozza az esetleg ellenté­tes véleményeket. A terv kezdeményezői úgy látják, hogy ezáltal teljesülne a kereskedelmi miniszternek az a kívánsága, hogy a ke­reskedelem egységes véleményt terjesz­­szen a kormány elé, viszont az egyéni hiúságnak is megfelelne, mert megma­radna az egyesületek önállósága, tehát megmaradnának a különböző egyesületi funkcionáriusok is. A terv részletes meg­vitatására legközelebb értekezletet hív­nak össze. A keresztény puskaművesek, fegyver- és lőszerkereskedők sérelmeik orvoslását kérik A budapesti puskaművesek, fegyver- és lő­szerkereskedők a közelmúltban a Keresztény Iparosok Országos Szövetségének keretében megalakították a fegyverszakosztályt. A ne­héz helyzetben levő fővárosi fegyverművesek már hosszabb idő óta tárgyaltak arról, hogy sérelmeiket rá kívánságaikat megfelelő helyen közösen kellene előadni. A légfegyverek vá­sárlásához újabban szükséges, engedély, a kül­földi fegyver- rá l­őszerszál­lítmány­oka­t terhelő rendkívül magas vámok, a gyakori fegyver­árverések, az ipar által az egyesületeknek adott rendkívül erős versenyt támasztó ked­vezmények szerepeltek azok között a kívánsá­gok között, amelyek a tömörülést szükségessé tették. Az alakuló ülést a Keresztény Iparosok Szövetkezeteinek Központi székházában tartot­ták és a puska­műves szakma keresztény repre­zentánsai a szakosztály vezetésére Dottauer Károlyt, a jegyzői teendőik ellátására pedig ifj. Hammang Józsefet kérték fel. Az alakuló gyűlésen elhatározták a fővárosi puskaműves sek rá fegyverkereskedőik a vidéki szakma­beliekkel történt megbeszélés alapján, hogy a fővárosi alakuló üléssel egyidejűleg az orszá­gos szervezkedésit is megindítják rá a Keresz­tény Iparosok Országos Szövetségének puska­­műves és fegyverkereskedő szakosztálya ezúton is kéri a vidéki kartársakat, hogy a szakosz­tály célkitűzéseit csatlakozásukkal támo­gassák. Fabinyi pénzügyminiszter Londonban, Lon­donból jelentik. A magyar népszövetségi köl­csön 1936—37. évi szolgálatának ellátása tár­gyában tegnapelőtt kötött megegyezés létre­jötte alkalmából, amelynek részleteiről a csü­törtökön reggel Londonban és Budapesten megjelent hivatalos közlemények már beszá­moltak. Sir Austin Chamberlain, a Népszövet­ség pénzügyi bizottságának elnöke csütörtökön délben a londoni Savoy-szállodában ebédet adott dr. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter tiszteletére. Az ebéden részt vettek: Lord Bessborough volt kanadai főkormányzó, a köt­vénytulajdonosok bizottságának elnöke, Sir Otto Niemeyer, az Angol Bank igazgatója, Mr. Daniel P. Grant, a newyorki Guaranty Trust Co. alelnöke, Mr. Hoar, a Népszövetség pénzügyi bizottságának titkára, Mr. Royall Tyler, a Népszövetség magyarországi megbí­zottja, Mr. H. . Bruce a Magyar Nemzeti Bank tanácsadója, dr. Csizik Béla pénzügy­minisztériumi miniszteri tanácsos és dr. Quandt A LEÁNY, AZ AUTÓ, MEG A KUTYA­ ­­REGÉNY _ irta: OLE STEFANI fordította: MEDVECZKY BELLA­­is — De ma igazán fontos, hogy kipihenje magát — mondta Crainbourne halkan. — Tudod mit, gyermekem — fordult hozzá Violet — altatót adok neked. Wolseleytől kaptam, ő maga állította össze. Nem is kapható még gyógyszertárak­ban. Teljesen ártalmatlan, mégis mélyen és nyugodtan alszol egész éjszaka és gyönyörű álmaid lesznek. Janet összekeverte az altatót Violet utasításai sze­rint, aztán megitta és gyorsan lefeküdt. Odakint zú­gott a tenger és Tarka nyugtalanul forgolódott a sarokban. Végül is Janet ágyához somfordált és fel­rakta két első lábát kis gazdájának takarójára. Janet mérges lett. — Ha nem maradsz nyugodtan, odakötözlek a pam­­lag lábához — szólt rá álmosan. — Nagyon sajnálom, de aludni akarok. — Miért nem vagy jó kutya? A hul­lámok nem esznek meg és ide sem jöhetnek, miért vagy olyan buta? Fölkelt, eligazította a kutya pokrócát, barátságosan arcul legyintette, mire Tarka válaszképpen megnyalta gazdája kis kezét és beletörődött sorsába. Janet vissza­botorkált az ágyhoz, belebújt, de olyan álmos volt, hogy még a villanyt is lusta volt eloltani. Jól hallotta a feje fölött Praycott nyugtalan lépteit, amint a szo­bájában sétál... Aztán lecsukódtak a szemhéjai. Még hallotta a vihar mély dugását, az óriási hullámok zú­gását, amint felfutnak a homokos partra és hallotta a kis kavicsok halk csörrenését, amint a víz magával ragadja őket a mélybe... Janet aludt, mélyen, álomtalanul. Hogy meddig, azt nem tudta. Talán néhány órát is. De egyszerre úgy érezte, hogy küzd valami ellen. És nemsokára azt is tudta, hogy az álom ellen küzd, ami nem engedi ki a karjaiból... És végül arra is rájött, hogy­ miért akar olyan kétségbeesetten felébredni. Igen, Tarka ugatott! Már percek óta ugatott, haragosan, bőszülten. Janet fáradtan nyitotta föl a szemét. Csak nagyon lassan bontakozott ki előtte a szoba. Már szürke derengés húzódott be az ajtón át a szobába és amikor Janet nehézkesen felült, észrevette Tarkát, amint dühös, ma­gas hangon ugatott a verandaajtó felé. — Mi az? — bosszankodott Janet félálomban. — Megőrültél?... Csend, Tarka! Azonnal hallgass! Utá­latos kutya vagy, felébreszted az egész házat! Mi tör­tént veled? Tarka elhallgatott. Leült és idegesen csóválta a farkát. — Mi van veled, te ostoba kutya? — Janet kimá­szott az ágyból, Tarkához lépett és a verandaajtóhoz ment vele. Minden csendes volt. A verandán senki. A part üresen húzódott el a tenger sötétszürke tükréig, az égen szürkés fénycsíkok reszkettek már. A nedves köveken gyönge fény csillogott. — Látod, milyen buta kutya vagy! — korholta Janet. — Olyan jól aludtam. Felkeltettél! Most mars... azonnal menj a helyedre! A kutya olyan boldogtalanul pislogott rá, hogy végül is megsajnálta és azt sem akarta észrevenni, amikor Tarka hálásan és vidáman felugrott hozzá az agyra és kényelmesen elhelyezkedett a lábánál. Janet ismét elaludt, de most csak pillanatokig tar­tott az álma. Hirtelen újra felült és meggyújtotta a lámpát. Az órára pillantott, azután önkéntelenül is táskájára siklott az álmos tekintete. És szeme nem tudott elszabadulni a táskáról. Maga sem értette, hogy miért. De érezte, hogy valami nincs rendben. Töpren­gett, gondolkozott és már éppen újból el akarta oltani a lámpát, amikor hirtelen olyan ijedtség markolt be­léje, hogy nyomban teljesen fölébredt. Megzavarodva nézte a táskát. Most már emlékezett: amikor elaludt, a táska még úgy feküdt, hogy szemébe csillantak az ezüst monogramm­ betűk, most... most pedig fordítva feküdt a táska, a betűkkel lefelé! Heves mozdulattal ült fel az ágyban és kapott a táska után. Felnyitotta. Mindent kiszórt belőle: apró toalettholmikat, leveleket, kis noteszt, végül édesatyja levelét és a safekulcsot! Semmi sem hiányzott! Sem­mi!... Lassacskán megnyugodott. Szivének vad do­bogása elcsittult, az álmosság újból győzött. Egész po­hár vizet megivott és azt gondolta, hogy valószinüleg félálomban már egyszer vizet ivott — hiszen az altató­tól nagyon szomjas lett — és akkor, valószinüleg ön­kéntelenül, megfordította a táskát! Haragosan szidta önmagát: — Minek izgatom magamat?... Mintha nem lenne már úgyis éppen elég bajom és gondom!... Ugyanezen az éjszakán, talán ugyanebben az órá­ban ... két mérföldnyire Dieppétől... csónak távolo­dott el a parttól. Hárman ültek benne, ketten erősen eveztek. A harmadik állt a csónakban és a partról férfihang kiáltott feléje: — Siessenek! Mondja meg a kapitánynak, hogy tel­jes gőzzel induljanak. Ha öt óra előtt Newhavenben vannak, elérheti a reggeli vonatot és előkészíthet min­dent az éjszakára! Sok szerencsét! — Köszönöm — kiáltotta vissza a csónakban álló férfi. — Sok szerencsét! — kiáltotta a fiatal nő is, aki a parton álló férfi mellé lépett. — Jó utat! Csöndesen álltak és figyelték a távolodó csóna­kot. Látták, hogy végre eléri a szabad tengeren rin­gatózó kis gőzöst. Már keskeny, rózsaszín csik reszke­tett a szemhatár szélén és a vizen szivárványszínű fények kergetőztek. De a világítótorony vakító fény­csóvája még egyenlő időközökben rászökkent a haj­nalodó vidékre. — Jöjjön, Marta! — mondta a férfi és indult. Mindketten lassan mentek a St. Jean-kastély felé. A park előtti kis tisztáson elváltak az útjaik. 23. — Mindnyájan a terraszon ültek. Violet éppen ne­gyedszer mondta: — Túlságosan sokat cigarettázol, Janet! — mikor jelentették, hogy a rendőrfőnök meg­érkezett Dieppeből. Nagyon barátságos és udvarias úriember volt, nem győzött eleget sajnálkozni, hogy a kastély lakóinak ilyen kellemetlen kalandban volt ré­szük. Emberemlékezet óta ez az első rablótámadás ezen a vidéken. A parti rendőrség nagyon szigorúan és lelkiismeretesen látja el feladatát, éppen ezért ért­hetetlen... satöbbi, satöbbi... Megígérte, hogy két rendőrt állandó őrizetre a kastélyba rendel. Ebben a pillanatban Tarka, mint a tébolyodott, kiugrott az asztal alól és, ha Crainbourne az utolsó másodpercben el nem kapja, leszédül a terrasz korlát­jának oszlopai között. (Folytatása következik.) NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 1936 Július 3. Richard, a Magyar Nemzeti Bank főfelügye­lője. Dr. Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter néhány napot még Angliában tölt és pénteken délben az angol kormány vendége lesz a lon­doni Carlton-szállodában tiszteletére rende­zendő ebéden. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete közgyű­lése. A Fővárosi Kereskedők Egyesülete ma tartotta meg Dán Leó elnökletével ez idei ren­des közgyűlését. Az elnök megnyitó beszéde során hangoztatta, hogy világszerte gazda­sági fellendülésről, konjunktúráról beszélnek, de ebből a detailkereskedelem mit sem érez. Az alkalmazottak kereseti különadója többet tesz ki, mint a földbirtok földadója. Az új ipari novella kihatásaival foglalkozva, meg­említi, hogy a FŐVKE védekezni fog az ár­­rontók és az áruházak idényvégi kiárusítása a gyárak és a nagykereskedők detailárusítása ellen. Dr. Schmidt Sándor főtitkár terjesz­tette elő az évi jelentéseket, majd Lukács Miklós a BESZKÁRT tarifaemelését kárhoz­tatta, amely jelentősen lerontja a nagyközön­ség vásárlóképességét. Radó Pál pénztári je­lentése után a részleges választást ejtették meg, amelynek során társelnök lett dr. Möss­­mer Pál, alelnökök vitéz Bárczy Gábor és Kirschner János. Válaszottak ezenfelül 12 tagból álló elnöki tanácsot, 20 igazgatósági és 28 választmányi tagot. A Bauxit Trust osztaléka 3 svájci frank. A Bauxit Trust A, G­, Zürich, igazgatósága meg­állapította az 1936. január 31-vel lezárt üzlet­év mérlegét. A tiszta nyereség 801.139.32 svájci frankot (az előző üzletévben 299.617.20 svájci frank) tesz ki. Ez a nyereség lehetővé tenné, hogy a társaság részvényenként 3 svájci frank (az előző üzletévben 1.20 svájci frank) osztalé­kot fizessen. Tekintettel azonban a fennálló transzfernehézségekre, az igazgatóság a július 9-én megtartandó közgyűlésnek indítványozni fogja, hogy a társaság 702.127.66 svájci fran­kot külön tartalékalapba helyezzen. Ezen tar­talék annak idején — az osztalékadó levonása után — kizárólag a 12. sz. osztalékszelvény­nek darabonként 3 svájci frankkal való be­váltására lesz fordítható. Nyolc állam külkereskedelmi tanácskozása Bukarestben? Bukarestből jelentik. Nagysza­bású külkereskedelmi tanácskozásokról ad hírt a bukaresti sajtó. A közeli napokban Bukarestben a magyar, román, cseh, jugo­szláv, osztrák, bolgár, török és görög külke­reskedelmi intézet vezetői értekezletet tarta­nak, amelyen közös tervet dolgoznak ki a nyolc állam közötti külkereskedelmi forgalom fellendítése érdekében. Az Aluminiumérc Bánya és Ipar R.­T. igazgatósága Nemes Vilmos főmérnököt cég­jegyzésre jogosított bányafelügyelővé, Schalta Alajos és dr. Tetétleni Pál főtisztviselőket cégi vezetőkké nevezte ki. Amerika 4400 millió dollár deficittel zárta a pénzügyi évet. Newyorkból jelentik: Az Egyesült Államok — mint Morgenthau kincs­tári államtitkár rádióbeszédében előadta — a pénzügyi évet június 30-án éjfélkor 100 millió dollár hiánnyal zárták. Ez volt Amerika leg­nagyobb békedeficitje. Az államadósságok 33,750 millió dollárt értek el, az állami bevé­telek 1116 millió, a­z állami kiadások 8500 mil­lió dollárt értek el. A kincstár a múlt pénz­ügyi évben több mint 5 milliárd dollár ösz­­szegű új kölcsönt vett fel. A pénzügyi év vé­gén 2,7 milliárd dollár készpénzkészlettel ren­delkezett. A 2 milliárd dollár összegű valuta­­kiegyenlítő alapot idővel az államadósságok csökkentésére fordítják. Angol elismerés Magyarországnak. London­ból jelentik. Az angol sajtó közli a magyar népszövetségi kölcsön szolgálatra vonatkozó új megállapodást és kiemeli, hogy Magyarország pontosan teljesítette valamennyi vállalt köte­­lezettségét. A Times pénzügyi rovata a követ­kezőket írja: A kötvénybirtokosok talán saj­nálják, hogy még nem volt lehetséges ismét felvenni a teljes kamatfizetést, másrészt elis­merik azt a komoly erőfeszítést, amellyel Ma­gyarország továbbra is minden lehetőt elkö­vet külföldi hitelezőinek kielégítésére. Ma­gyarország pontossága és kifogástalan üzleti magatartása dicséretreméltó ellentétben áll bizonyos egyéb külföldi adósok késedelmes eljárásával. Gyümölcs- és főzelékkivitelünk kedvezően alakul Az idén a kedvező időjárás által elő­idézett nagy gyümölcstermést mindez­­ideig a lehető legjobb módon tudta elhe­lyezni a termelő közönség. A külkereske­delmi szerződések gondoskodtak a kül­földi piacokról, a belföldi piacok pedig olyan felvevőképességet mutattak az idén, mint amilyenre régen — az évek óta tartó gazdasági válság alatt sohasem — volt példa. A gazdasági fellendülés jelé­nek tekinthetjük talán gyümölcs- és idénycikk-exportunk szokatlan emelkedé­sét és belföldi elhelyezhetőségét. A Külkereskedelmi Hivatal most tette közzé kimutatását gyümölcs- és idény­cikk-exportunkról. Ez a kimutatás június 30-ig bezárólag mutatja ki ezirányú ki­vitelünket,­­mely eddig közel 52.000 méter­mázsát, pontosan 28.399 g gyümölcs és 23.255 g főzelék külföldi elhelyezését ered­ményezte. A magyar gyümölcs- és főze­lékfélék legjobb piacának Ausztria bizo­nyult, mely 51.645 q-nyi exportunkból ke­reken 30.000 q-t vett át. Csaknem vala­mennyi újdonság elhelyezésre talált Ausz­triában. Az angolok 782 q egrest, 583 q zöldborsót, 247 q cseresznyét vásároltak, azonkívül az angol piacon megjelent már a magyar őszibarack és ribizke is. A cseh piacokra több mint 12 vagon cseresznye, már 16 vagon sárgabarack, azonkívül sok uborka, vöröshagyma és meggy került.

Next