Nemzeti Ujság, 1936. szeptember (18. évfolyam, 199-223. szám)
1936-09-01 / 199. szám
A franciák német orientációtól félnek Romániában Idffjárás " i -i — ■■ Titutescu Vár*ható időid ^ meggyógyult és r*ás a követ- aBaanMB hane-ra készilt kező 24 órára: » ■ TWO » EHT ^ Tatarescu elten Élénk, időnként SRJB M U M 9 I I M IIJ ~ n hatalmak N kMLmILI UJvAIi déil ^Sükeden iS XVIII. évfolyam 199.szám ♦ KEDD + Budapest 1936 szeptember 1 magyikábanP°lÍ „ÉJ MAGYAR, ÁLL BUDA MÉG!“ Írta: SIPŐCZ JENŐ, Budapest székesfőváros főpolgármestere Most van kétszázötvenedik évfordulója annak, hogy Budavára felszabadult az ozmán uralom alól A magyar nemzet múltja tele van drámai erejű sorsfordulatokkal, de Budavárának felszabadítása messze magasan kiemelkedik azok sorából, nemcsak a nemzet sorsára gyakorolt hatása, hanem a világraszóló történelmi jelentősége miatt is. Budavár visszafoglalásától függött Magyarország léte és területi visszaállítása, de azon fordult meg az európai népek, a nyugati keresztény műveltség biztonsága is. Mikor annak idején Mohácsnál elvérzet a nemzet szinevirága és utána, egy évtizeddel később Budavára a hódító ellenség kezébe jutott, az ország létében rendült meg, a fővárossal az ország területének nagy része is elveszett. Nemzeti nagylétünk nagy temetője Mohács, mondja a költő, de Budavára elvesztésével már kérdéssé vált egyáltalában nemzeti létünk is. Ugyanakkor a magyar nép válságával kapcsolatban veszélyes helyzetbe került a nyugati műveltség is, mert Budavára elestével kidőlt a keresztény Európa keleti védőbástyája. A magyar kapu elfoglalásával megnyílt az út és lehetőség arra, hogy a hódító szultánok Európa szívébe hatoljanak. Ez volt mindenkor az ozmánok nagyravágyó álma és terjeszkedési terve, mióta megsemmisítették a bizánci császárságot és Európa földjére tették lábukat. Az ázsiai erő Európában akart Dzsingis khánra emlékeztető birodalmat szerezni. A hatalmas padisahok és a keménykezű nagyvezírek Magyarországra és azontúl a keresztény Nyugatra függesztették merész tekintetüket. Óriási hadseregeket zúdítottak a Balkán felől Európára. Előázsia minden népét mozgósították, hogy eltiporják az útjukba álló Magyarországot. Az első támadások nem sikerültek, Hunyadi János hősiessége és hadvezéri lángelméje megállította a kereszténységre zúduló veszedelmet. A nádorfehérvári diadallal pedig száz évre odázta el a végzetet. Budavár elestével azután megsemmisült a Hunyadiak világtörténelmi jelentőségű műve, hadvezéri és államférfi, munkájuknak minden eredménye és ennek folytán az ázsiai hódító Középeurópába tört utat magának. A következő időkben Budavárára támaszkodva, már több hadjáratot indított Nyugat ellen, hogy kitolja az ozmán birodalom határait. Már közvetlenül fenyegette Bécset. Az ozmán hódítás katonai célokon és területszerzéseken kívül az izlám terjesztését is szolgálta. Magyarország legázolása az európai kereszténységet sújtó csapás volt. Ezt érezte és látta azután Nyugat a veszedelem növekedéséből: az ozmán hódítás Budavára felszabadításáig állandó gond, állandó viharfelhő maradt Európa számára. Az elvérzett magyarság az országszéleken hadakozott tovább az ázsiai hódító ellen, a Budavárából kiszorított folytatta a hősi küzdelmet- Szigetvár, vitézség és önfeláldozás a végvárakban Kőszeg, Drégely, Eger azt a küldetést teljesítette, ami Budavár történelmi rendeltetése volt. Zrinyi Miklósban Hunyadi János lelke lobogott, mikor híres téli hadjáratát megindította. Az a másfélszázad, ami alatt Budavár ozmán rabságban sínylődött, a magyar történetnek vérrel és karddal írott hőskölteménye volt. A keresztény Európa egyre jobban érezte és tapasztalta, hogy milyen nagy jelentősége van Budavárának. A pápa, XI. Ince, aki korának egyik legkiválóbb embere volt, Budavár felszabadítását Európa kötelességének mondotta. A felszabadító hadjáratot állandóan sürgette és munkálta, a nagy célra hadierőt és anyagi segítséget küldött. Segítő kezének és hathatós szavának nagy része volt abban, hogy Budavár felszabadult az ozmán uralom alól százötven évi rabság után. A nagy pápa a keresztény Európa érdekében tartotta szükségesnek a magyar főváros visszavételét. Magyarország történelmi küldetése, a Hunyadiak keresztvédő dicsősége lebegett szemei előtt, de a magyar nép iránt érzett rokonszenve és atyai szeretete is irányította elhatározásában, mellyel örök hálára kötelezte a magyar nemzetet. Kétszázötven év távlatából is megérdemli, hogy nevét szívünkbe véssük és ércemléke álljon a magyar fővárosban. A felszabadított Buda a kereszténység diadalát jelentette a létét fenyegető izlám fölött. A nyugati műveltség ezzel a győzelemmel elhárította a Keletről tornyosuló veszedelmet, visszaszerezte a keresztény Európa számára a biztonságot. A székesfőváros a magyar nemzet nagy múltját ünnepli, a felszabadító hősök szellemének áldoz, de azzal a maga múltját tiszteli meg, a maga történetének korszakos eseményeit idézi az utókor e e eülékezetébe. Budavára akkor maga a nemzeti lét volt, az ország életének az alajfia, a kettő történelme és sorsa teljesen egybeesett. A régi Róma múltja amaiak történelmét jelenti, Budavár múltja pedig a magyarok történelmét beszéli el az utókornak. Az ozmán hódítóktól visszaszerzett vár anyagi értékben nem sokat jelentett, repedezett falakat, lerombolt bástyákat, füstölgő épületeket vettek birtokukba a diadalmas keresztény hadak. Mégis azt a drága várat szerezték vis-/'sza, mely többet ér minden kincsnél, és s amely örök időkig áll a Duna partján. / A hazát nemcsak az országhatárokkö / zött elterülő föld jelenti, hanem az a/L lelki, szellemi birodalom is, mely nemzetben él a földi lét és az örökké valóság közötti mesgyén. Budavára is több volt, mint a falak, bástyák és épületek halmaza. Budavára a magyar életnek vérből és könnyből, hitből és hősiességből, munkából és gondból épített fellegvára volt. Mikor a győri hajdú elsőnek tűzte fel a vár fokára a magyar zászlót, akkor a honszerző és országépítő ősök előtt tisztelgett vele. A várba benyomuló sereget az Árpádok, a Hunyadiak lelke fogadta. Ott állt a legmagasabb sziklán a nagy hím király, Attila szelleme is. Budavára évezredekbe nyúló dicsőség és nagyság lakhelyevolt, nagyok’ és hatalmasok építették a magyar halhatatlanság számára. Az ősök szelleméből kiáradt erő, a régi dicsőség és nagyság lelke indította meg ezt a történelmi folyamatot, mely A’érzivataros századok után a mai székesfőv várost, a milliós magyar világvárost hozza létre az ozmán hódítóktól visszaszerzett romok fölött Ez az országépítő és államalkotó magyar lélek legnagyobb alkotása, de ebben az alkotásban megvalósult a múltak minden nagy álma. És magyar, áll Buda még, kiált fel Mohács költője, hogy elűzze a gyászt és reménytelenséget. Nem kell addig kétségbeesni, míg áll Buda. Ez volt a magyar hit a múltban, mindenkor létünk és jövőnk biztos tudatával néztünk a budai Agárra, így nézhetünk most is! örök időkig áll a felszabadított, a nemzet létét jelentő BudaAgára: a magyar főváros azt fogja képviselni mindenkor! XI. Ince pápa, I. Lipót, Lotharingiai Károly herceg és Marco D'Aviano, a pápa követe, Budavára felszabadításának vezéralakjai Az ozmán bírottság vége Az ozmán erők Konstantinápoly 1453. évi elfoglalásától mintegy két és fél századon át tartották rettegésben Európa nyugati és keleti országait. Terjeszkedésének ideje egybeesett a nyugateurópai vallási, nemzeti és dinasztikus ellentétek korszakával és így a saját belső válságukkal elfoglalt hatalmak és nemzetek nem tudták erejüket a kereszténységet és nyugati kultúrát fenyegető áradattal szemben egyesíteni. Magyarországnak, mint a „kereszténység védőbástyájának“ szerepe már Hunyadi János hadivállalkozásai idején válik valósággá, hiszen az első nagy támadó hullámot hazánk verte vissza Belgrád 1456-iki felmentésével. De a nagy erőkkel szemben a magyarság harca önmagában csak meddő küzdelmek sorozata lehetett, különösen akkor, amikor a pártoskodás és vallási megoszlás a magyarság erőit is szétforgácsolta. Hiába számított Magyarország a külföld, elsősorban a németség segítségére. A pápaságon kívül, amely kezdettől fogva figyelmeztette a nyugati hatalmakat az izlám veszélyre és hazánkban az izlám elleni kereszteshadjárat l leghathatósabb bástyáját látva, annak erkölcsi és anyagi támogatására mindig kész volt. Magyarország Mohácsnál magára maradt és óriási árat fizetett azért, hogy a keleti áradattal szembeszállt. Európa nagy szerencséje volt, hogy az ozmán birodalom nem valósíthatta meg hódító terveit maradék nélkül. Az óriási birodalom szervezésének válsága és a keleti hatalmakkal való küzdelmek az izlám katonai erejét is sokszor megosztották és csak a XVII. század második felében érezte magát újra elég erősnek arra, hogy régi tervét, Bécs elfoglalását megvalósítsa. De ekkorra már Nyugat- Európában megérett és általánossá vált a keresztény szolidaritás gondolata, amire azelőtt csak a pápák gondoltak. Az 1663. évi hadjáratban Szentgotthárdnál Montecuccoli hadseregében már négyezer francia vett részt, akiket a keresztes hadjárat gondolata hozott a magyarországi küzdőtérre. A fényes győzelem megingatta az ellenfél legyőzhetetlenségébe vetett hitet és noha a szégyenletes vasvári béke nagy csalódást keltett, hazánk legjobbjait, köztük Zrinyi Miklóst, a költő horvát bánt is elkeserítette, támadó hadjárat gondolata most már nem látszott megvalósíthatatlannak. Az újabb háborúra ismét az izlám készülődött. 1681-ben befejezve az orosz hadjáratot, elérkezettnek látta az időt, hogy teljes erejével I. Lipót ellen forduljon. A bécsi udvvart a támadás teljesen készületlenül találta. Annak ellenére ugyanis, hogy a vasvári béke rendelkezéseit a pogány nem tartotta meg és a vele szövetséges Thökölyvel együtt a magyar királyság területére támadt, a császár és miniszterei mindent megtettek Lapunk mai száma 16 fillér