Nemzeti Ujság, 1936. november (18. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-03 / 251. szám
Mussolini történelmi beszédének európai hatása Időjárás - — — - — M madridi c-~ Mérsékelt nyu — vörös védelem / gáti-északnyu- _ __________----------------------------------------------------------— A a nemzeti csalfa/ gáti szél. Több A m tok ágyui szébes helyen, kivált az lük I J|Éjg§ ULá gl Ég f§§ 1 |f Uh*/ if J került-a prágai ország északi l^mfi Hnl IW M PHWi ra ra g I B V román cseh tám felében eső, a I II 'Ifi M H 1 Hn n 1 IV I nyalások n e M hegyeken hava- 8 » .Pl. TML mff M «LjpUp' kJRf MjlJp tudták rendezni zás. n hő mér- ....... ■ “■■■■ ***** "" a szovjettel vold séklet kissé . _ . . lft0« . _ viszony kérvécsökken XVIII. évfolyam 251.szám 4 KEDD + Budapest 1936 november 3 sét Sir Henry Hallett-Dale, a londoni orvostudományi kutatóintézet igazgatója, a Nobel-díj idei egyik nyertese Giuliano Balbino, volt olasz kultuszminiszter nyitotta meg a budapesti felsőbb olasz kultúrtanfolyamot . Nagy részvét mellett temették el Fabinyi Rudolf professzort, a lipótmezei elmegyógyintézet igazgatóját Lucienne Delforge, a kiváló francia zongoraművésznő, kedden Budapesten hangversenyez Mussolini megmondta ... Aki nem látta kemény, szoborarcát, különösen villogó szemeit, nem hallotta messze hangzó, búgó hangját, nem állott a hatása alatt sajátságos gesztusainak, amelyekkel mondanivalóját a hallgatóságába valósággal belekalapálta, nem érezte ennek a szuggesztív, nagy egyéniségnek a jelenlétét, nem sodródott azzal a tömeghangulattal, amely megjelenése pillanatában híveit és ellenfeleit egyaránt elfogja, az meg sem tudja érteni, mit jelent az, ha Mussolini beszél. Nagyobb, több, más, mint általában az államférfii megnyilatkozás. Nem politikai szónoklatot mond, nem lelkesíteni, irányítani, híveket toborozni akar, nem programszám az ő beszéde és nem diplomáciai pikantéria. Új, más világ nyilatkozik meg Mussolini szavaiban, szemben azzal a világgal, amely fejlődésében, aktivitásában, a formákhoz való merev és ostoba ragaszkodásával, jogosulatlan érdekeinek kapzsi és üres védelmével, jelszavainak hamisságával, céljainak elavultságával már régen holtpontra jutott. Uj világ, amely meglátja és idejében látja meg a realitásokat s amelyet minden elhatározásában, minden cselekedetében magasabb, nemesebb, ideális célok vezetnek. Mussolini és doktrínája puszta létével szemben áll mindazzal, ami Európában az elmúlt húsz esztendő alatt történt, harcot és pedig egyre eredményesebb és diadalmasabb harcot vív a tisztább, jobb, igazabb életért egyedül azáltal, hogy van. Tagadásból született, a materialista világnézet nyílt és kemény tagadásából és ma már talán a legkomolyabb, sokszor egyetlen pozitívum a világpolitikában. Megteremtőjét és inkarnációját, a Dúcét nem lehet és nem is akarják azzal a mértékkel mérni, mint a többi államférfiakat, ő ma valóban népe és állama akaratának kifejezője, amit mond, azt több mint negyven millió olasz érzi, hiszi és vallja, amit akar, azt egy új, erős — talán legerősebb — nagyhatalom minden atomja igyekszik megvalósítani. Ezért fontos minden szó, amit Mussolini kimond s ezért kell más jelentőséget tulajdonítani az ő megnyilatkozásainak, mint bármilyen más politikai beszédnek, amely felelős helyen elhangzik. — Mindaddig — mondotta vasárnap Milánóban Mussolini, — amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit véglegesen rendezni nem lehet. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország. Négy millió magyar él a mostani határokon túl. Egyszerűbben, világosabban és határozottabban idegen álomférfi még nem jellemezte a magyar helyzetet. Nem meglepetés és nem újság ez Mussolini részéről, aki politikai zsenialitásával első volt azok között, akik észrevették, hogy Magyarország megcsonkítása állandósult háborús ok és örök akadálya a Dunamedencében annyira kívánatos és követelő rendnek. A következetesség, amellyel Mussolini ezt az álláspontot képviseli, a bátorság és határozottság, amellyel emellett most Milánóban megint kiállott, egyik legfényesebb érv a mi igazságunk mellett és legnagyobb figyelmeztetés mindenki felé, aki nem akarja tudatosan lángba lc vé.rimi rry-mal A c*Ti n OTI * T’ n r*n v\ Ó f hogy itt a baj gyökere, itt van mindég komoly ténykedés kezdete, ennek az orvoslásával mindent meg lehet csinálni, enélkül semmit. Mussolini szava nem szorul arra, hogy mi adjunk neki nyomatékot. Elég tényező önmagában is és olyan súllyal esik az európai közvélemény és diplomácia asztalára, hogy onnan semmiféle mesterkedéssel eltávolítani nem lehet. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy most már nyugodtan ölbe tehetjük a kezünket és boldogan hajthatjuk álomra a fejünket abban a tudatban, hogy az elszakított területek nagy része holnap az ölünkbe hull. Végzetes és veszedelmes álmodozás volna, amelytől minden erőnkkel vissza kell tarta- / nunk a magyar közvéleményt. Musso- * | ani újabb nyilatkozata a magyar igaz- / ság mellett azt jelenti, hogy ez az igaz- r__ ság útban van, hogy hatalmas segitőkT*^ és barátai vannak, de nem jelenti azt, hogy ezek a barátok majd mindent elintéznek és Mussolini egy szavára a szomszédos államok tálcán hozzák a négymillió magyart és a régi határokat. Ezt nekünk magunknak kell mindenekelőtt kiharcolnunk a béke fegyvereivel és nekünk kell megjárnunk Magyarország feltámadásához vezető utat, amely még hosszú és igen nehéz. Hogyan és miképpen történik a megoldás? — erre is választ találunk Mussolini beszédében. — A megoldásnak — mondja — csak egyetlen útja van: nyílt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érdekek elismerése mellett. Ezt a megoldási módot nyugodtan és bizalommal elfogadhatjuk. Ha ilyen alapon történik megegyezés, ha a kölcsönös érdekeket elismerik és méltányolják, akkor mi leszünk az elsők, akik ezt a megoldást elfogadjuk é® be- A RETTENETES VÉLETLEN Sebastopol pályaudvarán már napok óta vesztegelt az udvari vonat fekete kocsiszerelvénye. Az épület körül, amely még mindig magán viselte a húsz év előtti ostrom pusztításának szörnyű nyomát, nagy hirtelen emelt téglafalak árnyékában reggeltől estig glédában álltak a lándzsás dragonyosok. A cár egyre késett. Megejtően szép lehetett az ősz Livádiában. Azov tengeröblének tintakék hullámai soha csatlogatóbbak nem voltak, soha illatosabb a szivárványszínű virágerdő, amely lépten-nyomon fakadt Krím hatalmas félszigetének csodaligetében, úgy látszott, sehogy sem válik meg tőlük az uralkodó. Először történt, hogy III. Sándor halomra döntötte udvartartásának minden számítását. Gyanút fogott volna? ... A kormányzóságon garmadaszámra hevertek felbontatlanul a zöld és kék jelzésű titkos táviratok. Egész hadsereg vonult fel a beláthatatlan útvonalon, amely a Fekete-tenger partjáról a birodalmon át Gacsináig vezetett. Számtalan állomás főnöke várta reszketve, mikor kondul meg a jelzőharang és mikor száguld el zúgva és sisteregve a cári vonat, amely sehol nem állt meg a végtelen után, csak ott, ahol nem várta senki. És mialatt tömérdek ember egyre a pillanatot leste, mikor tűnik fel az ormótlan mozdony, amelynek kéménye mellett ott leng az András-keresztes fehér lobogó, a livádiai udvarház fogadószobájában toronymagas férfiú elé görnyedt egy kecskészakállas ember. III. Sándor hatalmas alakja csaknem betöltötte a kis fogadószobát. Döngő léptekkel járt fel-alá, útjában elseperve az aranydíszes, törékeny bútorokat. — Hallom, várnak Sebastopolban! Ezt magam is tudom. Ha egyéb jelentése nincs, — mehet. — Császári felség, — az indulásról szóló parancs ... . — Nem érdekel! IRTA DIETL FEDOR A cár nyersen förmedt megriadt rendőrfőnökére. Óriás alakján szinte pattanásig feszült a sötétzöld literka. Dísztelenül egyszerű volt ez az egyenruha. Hűséges tükörképe a kemény férfiúnak, aki annyi keserűséggel és olyan reménytelenül lépett az orosz cár baljós trónusára. És amint vállal kimagaslott alattvalói közül a moszkvai koronázáson, olyan elérhetetlenül emelkedett mindenki fölé. Megközelíthetetlen volt, akár az arkangyalos gyémántkorona, amely csak egyszerre ragyogott fel a homlokán, de láthatatlanul mindig ott szikrázott a bozontos szakállú, komoly férfiarc fölött. A komoly férfiarc most hosszan kitekintett a tenger hullámsíkjára. A cár nehéz búcsút vett Livádiától. Aztán megfordult. Vállas alakja mintha túlnőtt volna az erkélyajtó keskeny keretén. — Október 28-án indulok Sebastopolba. Két nap alatt Gacsinába érkezem. Mindenszentek ünnepén gyászszertartás a Szent Izsák székesegyházban . . . A rendőrfőnök kecskeszakálla megremegett. — A gárdaezredek — Felség — hebegte tétován. — Elbocsájtom őket! A családomat majd őrzöm én magam ... Wolonin rendőrfőnök imbolygó alakja mögött bezárult az ajtó, de odakünn két ököllel markolt üstökébe az elkeseredett ember. Magából kikelve hördült fel: — Eszeveszett könnyelműség — rikácsolta rá sem hederítve a délceg testőrökre, akik meg sem rezzenő nyugalommal figyelték tajtékzó dühkitörését. Dührohamra akkor csakugyan elég oka lehetett III. Sándor cár rendőrfőnökének. A déli végektől a Jeges-tengerig és Lengyelországtól Szibériáig az egyre nagyszerűbben kibontakozó vasúthálózat körül ott ólálkodtak a nihilisták. És Oroszországban majd száz esztendeje merénylet nélkül nem múlt el évtized. A rendőrfőnök maga sem tudta, hogyan jut el a szomszédos nyaralóig. Pálmák közé rejtett apró fehér házban lakott Lüders szárnysegéd, aki minden útjára elkísérte a cárt. A váratlan látogató most szinte rádöntötte az ajtót. Segítsen, ha tud! Az állásommal játszom! A szárnysegéd elképpedt. — De hát miért? Mi történt? — A cár önmaga ellen hívja ki a sorsot — toporzékolt Wolonin. — Védtelen pályán indul Gacsinába és engem meg sem hallgatott. — Lehetetlen ... — Sajnos, nagyon is lehetséges. És rám, úgy látszik, már lesnek az ólombányákban. Lüders megdöbbenve pillantott vendégére. — Hogyan? Merénylet készül? A rendőrfőnök sápadtan tekintett körül. Azután kifejezhetetlen riadalommal szemében fordult a szárnysegédhez. Semmiről sem tudok, de érzem, szerencsétlenség történik. — súgta rekedten. Félek a — véletlentől! * A világtörténelem feljegyzései szerint 1886 október október 28-án hagyta el III. Sándor cár különvonata a sebastopoli pályudvart.^ A vonaton az uralkodón és a cári családon kívül csupán két államférfi utazott: Giers Nikoláj külügyminiszter és Wisnegradskij pénzügyminiszter. Társaságukban volt természetesen Wolonin rendőrfőnök és Lüders szárnysegéd. Indulás előtt a cár nem fogadott senkit — Életemben egyszer, mint magánember akarok utazni a családommal, — jelentette ki a környezetének. Teljes napig háborítatlanul haladt az udvari vonat az ukrán rónák felé. A rendőrfőnök minden aggodalma fölöslegesnek bizonyult. Október 29-én borús hajnalra ébredt a cári család. Mindnyájan egybegyűltek az étkező termeskocsiban. Egymás után helyezkedtek el a közös reggeliző esztel mellett Mária Feodorovna cárné, Miklós cárevics, Cirill és Mihály nagyhercegek. Lapunk mai száma 16 fillér