Nemzeti Ujság, 1936. november (18. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-08 / 256. szám

6 hivatalos látogatásra Budapestre utazik, illetékes helyen kijelentették, hogy ezek a jelentések még koraiak, mert a budapesti látogatásra csak abban az eset­ben kerül sor, ha Magyarország kor­mányzója valóban hivatalos látogatásra jön Bécsbe, amire vonatkozóan még nem történt végleges döntés. Hilf­er kitüntetést küldött Mussolininak Berlin, november 7 Hiler kancellár kitüntetést küldött Mussolininak. A kancellár megbízásából a koburgi herceg szombaton délelőtt át­nyújtotta Mussolininak az egyetlen né­met kitüntetést, a Német Vöröskereszt díszjelvény­ét. Üdvözlő táviratok a Dúcéhoz Zalaegerszeg város képviselőtestülete Bencze Imre indítványára táviratban üdvözölte Mussolinit és a város központ­jában levő régi Vár­ kört' Mussolini­­körnek­ nevezte el. A Magyar Tanítótestületek Egyetemes Szövetsége nevében Berkényi Károly or­szágos elnök küldött üdvözlő táviratot­ a Dúcénak. Miről lesz szó Bécsben és Rómában? London, november 7. A Daily Telegraph római levelezője úgy értesül beavatott olasz körökben, hogy a magyar, olasz és osztrák külügy­miniszterek bécsi tanácskozásának fő­­tárgyai a következők lesznek: 1. A római jegyzőkönyvek és azok össz­­hangbahozása a július 11-iki osztrák­­német kiegyezéssel. Remélik, hogy sike­rül a római csoport és Németország közti együttműködést hatékonyabbá tenni. 2. Olaszország, Magyarország és Ausz­tria közös politikája a kisantantállamok­­kal szemben. 3. Az a forma, amelyben Ausztria és Magyarország az abessziniai olasz biro­dalmat elismeri. 4. A kommunistaellenes középeurópai propaganda terve. Hozzáteszi a levelező, hogy az olasz­­jugoszláv­i szerződés első­­ eredményeként "Olasz­ország állami egyedániságot­­alpí­t fel a jugoszláv sertések és­­szarvasmaio­rru­hák behozatalára. LIPÓT BELGA KIRÁLY B­SZÉDE az erőszak és a túlzások ellen Brüsszel, november 7. II. Lipót király a tartományi törvény kihirdetésének 100. évfordulója alkalmá­ból rendezett ünnepen nagy beszédet mondott, amelyen részletesen kifejtette a belga belpolitika irányelveit. — A belga nép legfőbb erényei közé tartozik a függetlenség és a szabadság szeretete — mondotta az uralkodó. Bel- KÍGYÓMÉREG - REGÉNY - irta: HAJNÁDY PÁL .19 A közönség, jó néhány kilométerre a starthelytől, a Jánoshegy szerpen­tinjei, az S. és különös lelkesedéssel a hajta és „halálkanyarok“ körül helyez­kedett el. Az erdő partján leterített ka­bátokon türelmetlenül várt és morajlott a tömeg. Fejek meredeztek az út vége felé, a nyakak megnyúltak, a szemek ki­dagadtak, elbűvölve nézték a betonszalag csíkját ott, ahol betorkolt az erdőbe, ahonnan majd kisüvöltenek a sebesség szörnyei. Sokan voltak nagyon, férfiak és nők, volt köztük reszkető lábú öreg­ember is. Szelíd cirógatással permetezett a tavaszi nap édes melege az égből, mint a lan­gyos, sárgás tej , és nagyon nehéz fel­mérni, hogy mit vártak itt az emberek Az egyik kilométerkő fölött, a meredek hegyoldalon több gimnazista, egy ház­felügyelő, két pirosruhás leány s egy púpos szabó ismerkedtek, valami borzon­­gós hangulatban, amely közös nevezőre hozta őket. Ők is az utat nézték megelöl, fának támaszkodva ásvány­vizes palackkal a kezében egy fekete­ruhás férfi szónokolt. Kifejtette, hogy­ kinek szabad autót vezetni. — A biztoskezű vezető — hölgyeim és uraim — teljesen tisztában van a rábí­zott autó minden kis részével. Ez a fon­tos E*1CJ»® A&fl&K * Ag*éke$«i¡í»* Erre azért van szüksége, hogy vezetés közben a reflexe beidegzett mozgásokba, veszély esetén, a kellő pillanatban, bár­mikor bekapcsolhassa tudatos akaratát. A púpos szabó alázatosan és boldogan bólintott, a leányok könnyű borzongás­sal nézték a fekete ember bajuszát, a diákok hümmögtek és azt gondolták, fene okos ember, de már csak jönne Heinz, már csak süvítene el előttük. Kis egy másik kilométerkőnél sápadt paszonyok álltak, háztartási gondokkal az arcukon, ezek csak úgy ide tévedtek, szöges cipős férjeikkel. Ők is az utat nézték, bátortalanul sikoltoztak, pedig még semmi sem történt. Az előkelő közönség a célnál, a hegy tövében az Aranyagancs című vendéglő előtt ült a tribünökön, programmal a ke­zében, látcsővel, könnyű izgalommal, flörtökkel, fölényesen beidegzett vára­kozással, hogy valami csak történni fog. — Mert valami mindig történik — mo­solyog a bronzhaj­ú szubrett, mellette bátortalanul unatkozik a férje, szólni sem mer s körülötte a szubrett tizenkét udvarlója, kettő vadul néz, egy csokolá­déval eteti Lilivirágot, a többi a Nép­szövetségről beszél, autógyárakról, csak arról nem, hogy mért van tulajdonkép­pen ez a verseny. A Népszövetségért, a közönségért, talán az autógyárakért? Vagy azért a titokzatos könnyű borzon­gásért, amely most átsuhan annak a férfinak az arcán, az első sorban? Ott ü­l a gyalulatlan deszkapadon összeráncolt homlokkal, kínosan sportszerű öltözéké­ben s látszik rajta, hogy sohasem volt autója, nem is lesz, paprikás krumplit vacsorázik és a főnöke néha azt mondja neki, a főkönyv melletti .Jiam, maga egy marhababa.“ Talán ezért jár autó­versenyre. Bánatában. Nehéz kitalálni, hogy a többi mért. Könnyű szél zizeg a hártyavékony le­velek között. — Tudod, hogy a legutóbbi Targa- Florián három kraxer is volt? Mint a palacsinták, úgy kenődtek szét a szaka­dékben az űrvezető­ mókusok. Úgy bi­zony! — Ezt egy festőnő külsejű hölgy mondja, olyan átszellemült arccal, hogy az ember arra gyanakszik, szabad ide­jében hárfázni szokott. — Nézze asszonyom, szerintem az em­berek ezért jönnek ide! No meg egy kis jó levegőt szívni. A tömeg erősebb izgal­makkal akarja lemosni hétköznapjai re­ménytelen eseménytelenségének fájdal­mát — igy szólt a szomszédja. Lilivirág-szubrett örök riválisa, Ba­­bica, az ellenszubrett, letört volt, ezt látni lehetett rajta, visítva kacagott s az államtitkár azért sem vette észre. Mindenki itt volt — font Budapest, az összes koktélfedélzetek, a Szapol-művek tisztviselői, csak Halter Dezső nem. Itt volt mindenki, a halványzöld hegy tövében, a hegynek kígyózó út mellett, az erdőben, a tavaszban, de a hegy, a má­­morító, virágillatos szellő most mind kevés volt, a tömeg unta a fák részvét­len csendjét, azt, hogy rigók fütyörész­­tek. Csak az utat akarta látni. A starter zászlója lecsapódik, a hegy­oldalban hullámzik a sokaság, bömbölve ront ki az erdőből az első gép, ezüst­szürkén sistereg, elvillan a messzeségbe, mint egy ágyúgolyó. Sóhajtva hajlik utána a tömeg. A starthely körül dübörögnek, hörög­nek a gépek. Antónia szemére húzza a nikkeleresze­ket. A táj virágzó, szent nyugalma, a dom­bok szelíden hajló dereka megzavaróan részvétlen. Az első ellenőrzőállomáson a pályafel­vigyázók az út végét figyelik s a ren­dezőbizottság tagjai az árok túlsó olda­lán állnak. Most süvít el előttük a vörös folt. A rendezők ámultan néznek egymásra. Szinte lehetetlen, hogy a Bestia II. har­mincöt másodperc alatt tette meg az út első szakaszát. Peregnek a felvágódó kavicsok. Az urak először megdöbbent képpel mere­deknek. Hihetetlen, az embernek megáll az esze, remek, óriási! A vörös Bestia tizenegy órakor startolt. Nézik az indu­lási időket, a sorrendet, a stoppereket. Tizenegy óra 35 másodpercet mutat a villamosidőmérő. — Ez a nő veszedelmes, szédületesen veszedelmes... Tempóérzéke van , hogy táncol ! Idegesítő gyorsasággal hullnak egy­másra a másodpercek. Kattognak a tele­fonok. — Halló, itt a m­ásodik ellenőrzőállo­más... Rodo báró defektet kapott, kiállt... Micsoda név! Rodo!... Halló, Zárni átjutott az első hajtón. Idő: 1.41. — Halló ... Igen... Mi az?... Ötven­­hetes?... Mi van?... ötvenhetes? Ötven­­hét... Süt a nap. A starthelyen Gigi gróf arca elsápad. Percek, másodpercek....­­(Folytatjuk.) NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1936 november 8- gium népe nem helyesli a túlzást és az erőszakot. Belgium politikai légköre nem alkalmas az erőszakos átalakulásokra, nem mintha Belgium ellensége lenne az eszmék és intézmények fejlődésének, de ezt a fejlődést csak fokozatosan akarjuk elérni. Igen jól megértem azt, hogy az ifjúság sok esetben kirobbanásszerűen ad kifejezést eszméinek, de nem feltétlenül szükséges, hogy az eszméknek ez a köz­lési módja állandó és mély visszatetszést szüljön. Legfőbb ideje annak, hogy Bel­giumban ismét a megértés és a mérséklés szelleme kerüljön uralomra. Négy évvel ezelőtt elkészült, ele azóta rozsdás lakat zárja el a közönség elől Pest egyetlen földalatti múzeumát Csak a beavatottak tudják, hogy a nagy történeti emlékeket őrző Buda vá­rosa mellett az ifjú Pest sem marad el antik értékekkel. A nagyközönség ugyan­is nem tudja, hogy a Duna balpartján épült magyar főváros földjének méhe milyen érdekes és értékes emléket őriz a római időkből és az Árpádkor dicsősé­ges századaiból. Ez a hét lakat alatt őr­zött történelmi emlékünk az Eskü-téri park alatt húzódik 6 méterre a föld szí­nétől. A csodás szépségű kis angol kert­ben, — amely alatt alig fél métere húzó­dik Pest egyetlen földalatti múzeumá­nak beton födéme, — őszirózsa, krizan­tém nyílik és nyár idején glédába állí­tott kecses tulipánok virítanak Erzsébet királyné szobra előtt. A fővárosnak ebben a szépséges kis kertjében négy évvel ez­előtt, 1932 március 9-én dobbant először a föld a keménykezű földmunkások csá­kányütése alatt, amikor a népjóléti mi­nisztérium ódon régi épületét, végre el­távolították a kék Duna partjáról. A ne­vezetes napon a főváros lakossága tör­ténelmi ízelítőt kapott a város ősi múlt­jából, különös szépségű római őrtornyot tártak fel a munkások. A váratlan lelet izgalomba hozta a fő­város régészeit s az Eskü-tér kivetett földhányásain hetekig sokasodott a sok tüdős. Mér­tére, vizsgálták­ a falakat s megcsodálták azokat az apró tárgyakat, amelyeket az őrtorony 2000 év előtti pro­vinciális légiósa napi életében használt. Három korszak találkozása Az 1932-ben fellelt őrtorony a további munkálatok közben még egyéb titkokat is elárult. A közel négy méter széles és forró meszes­ technikával épült falak mentén csontvázak kerültek elő. Sír­be­­tétjeik azonnal elárulták, hogy árpád­kori temetkezés nyomaira bukkantak. A leomlott és besüppedt római őrtorony közé a későbbi századok során temető került. Középkori csontvázak kerültek elő érmekkel, fülbevalókkal, „halanték­­gyürűkkel“ ékesítve. A tetemek fölött 200 éves bolthajtás ívelte át az őrtorony fundamentumát. Három korszak érdekes emlékei zsúfolódtak egy­mást az Eskü­téri telken, alig hat méter mélységben. A tudományos világ érdeklődésére to­vábbra is inkább az őrtorony tartott szá­mot, amely méreteivel és beosztásával egyedülálló a pannoniai leletek között. A feltárt Duna-balparti erőd ugyanis arra utal, hogy a jobb parton a Döbren­­tei-tér környékén is kellett hasonló őr­toronynak állnia. A jobbpart ezen pont­jának jelentőségét az mutatja, hogy a Gellérthegyen római kori benszülött sí­rokat­ találtak. Az Eskü-téri Castellum falai — mint a régészek megállapították — a honfoglalás koráig épen maradtak s a vár belsejéből ajtó vezetett a torony tetejébe. A torony nyugati oldalán „ki­törő kapu" volt, amelyen a védők az őrtornyot övező árkon át az ellenségre ronthattak. A várról legelőször Anony­mus emlékezett meg, amikor azt írta, hogy a pesti várat Taksony vezér áten­gedte az izmaelitáknak, a mohamedán vallású volgai bolgár települőknek. Rekonstruálják a romokat Augusztus 8-án, tehát félévi munká­val fejeződött be az Eskü-téri ásatás. A mély kutató árkok minden részletét fel­tárták az érdekes Castellumnak. A re­konstrukció a helyén hagyta az árpád­kori sírokat, a faragott oltárkövet, a „kitörő­­ kaput“ s az újabbkori bolthaj­tást, valamint a vár alsó járatában fel­fedezett állítólagos török időkből szár­mazó kutat, amely fölé a múlt század végén újabb kutat építettek, de valójá­ban a régiből merítették az üdítő ivó­vizet. A főváros áldozatkészsége ezúttal is megnyilatkozott s az illetékes ügyosz­tály gondos mérnöki tervek alapján őriztette meg az ókori emléket a nagy­­közönség számára. Húszszoros erősségű betonfödémmel takarták be a hat méter mély vár­járatokat, a falakat konzervál­ták és betonnal öntötték fel a folyosók alját. Nem nagy terjedelmű ez a földalatti múzeum, de rejtélyes átjáróival érdekes látványt nyújt és számot tarthat a leg­nagyobb érdeklődésre. A történelmi em­lékű hely fölé építette a nemzet kegye­lete Erzsébet királyné szobrát és emlék­művét, amely köré a főváros nagyhírű kertészete pompás rózsakertet varázsolt. A múzeum lejáratát, amelyet most 6 méter hosszú zöldre festett vaskorlát jelez, a tér északi oldalán építették meg. Mindez pedig négy évvel ezelőtt elké­szült s azóta sem járt benne emberfia. Annak idején azt tervezték, hogy a föld méhéből felkerült­ leleteket: kő, Citiónt, arany és ezüst tárgyakat- egy-két-ft­yen­­szekrényben kiállítva a múzeum ditesar-u­nokában helyezik el s a falakra re­konstrukciós képeket, vázlatokat tesznek, amelyekből a múzeumlátogató közönség megállapíthatja az épület 2000 év előtti alakját. A vitrin és a rajzok maradtak el csu­pán, de minden egyéb elkészült. A rossz nyelvek azt mondják, hogy emiatt a kis hiány miatt nem lehet megnyitni Pest egyetlen földalatti gyűjteményét, amely pe­dig a főváros közönségén kívül a Budapestet járó idegeneket is bizonyára érdekelné. Hegedős Gyula A MagyJ­r. $0$ Osztálysorsjáték­­ II. osztályának a húzása j­­ár­a és 23 i­ lesz A nyeremények és a nyerési esélyek osztályról osztályra emelkednek A hivatalos játékterv szerint­­ a megjavított 87. osztálysorsjátéknál ■ 11 291.000 405.500 .1. 54gj)QQ ■ *• 115.500 7'g|Q'QQQ aranypengőt sorsolnak ki és fizetnek ki a sorsjegytulajdonosok között. Saját érdeke tehát mindenkinek, hogy a megújítási összeget, illetve az esedékes betétet Nyolcad Negyed Két Egész 30/2 P 7 P 14 P 28 P * ed az előírt 30 fillér költséget a húzás előtt fizesse meg. Különben a nyereményjogosultsága elvész, és megújításhoz való igénye megszűnik. II.I RÉSZTVEVŐKNEK !*«’ az összes előző, lejátszott osztályokra eső betétet is meg kell fizetni! Ezért okos és célszerű osztály sorsjegyet most venni ........... ■--------------------------- OLVASSUK A KÉPES KRÓNIKÁT

Next