Nemzeti Ujság, 1936. november (18. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-08 / 256. szám
_____________ NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap,036 november 8. AZ ALFÖLDI EXPORTFEJEDELEM leterítette utolsó ellenfelét és kíméletlen exportversennyel lett korlátlan úr a gyümölcs- és baromfi piacon újságban hír jelent meg, hogy az angol kormány elrendelte a bevitt vágott pulykák egyik lábát le kell vágni, hogy az angol közönség felismerje a külföldi árut s ehelyett inkább belföldit vásároljon. A hirt a környékbeli vidéki lapok is átvették alaposan kiszínezve, mire a piacon általános pánik tört ki s a megrémült termelők jóformán fillérekért kótyavetyélték el árujukat. Talán felesleges is megjegyezni, hogy a féllábú pulyka — kacsa volt s az egészből egyetlen szó sem volt igaz — Benedekék azonban hatalmas összegeket kerestek a hallatlanul olcsó árak mellett. Hogy mekkora lehet a cég évi haszna, erről megközelítő kéjtet sem lehet kapni, de fogalmat alkothatunk belőle, ha tudjuk, hogy a cég közel nyolcvantagú irodai személyzetet tart fenn, a foglalkoztatott munkások és munkásnők száma az idény derekán megközelíti a másfélezret, hogy Nagykőrösön nagyarányú baromfifeldolgozójuk és ládagyáruk van, Kecskeméten pedig az ottani baromfifeldolgozójuk mellett mintegy kilencholdas területen áll az ország egyik legmodernebb hütőháza, amely mellé egy mostanában vásárolt négyholdas területen egy második hütőházat is szándékoznak létesíteni s hogy kecskeméti telepükön a múlt évben kétszázötven sertést hizlaltak fel a levágott és feltisztított baromfik vérének és belső részeinek felhasználásával. Kétségtelen, hogy ilyen nagyszabású mammutvállalattá nem tudták volna szerény keretek között indult vállalkozásukat kifejleszteni, ha nem élveznék úgy a Külkereskedelmi Hivatal, mint a kereskedelmi kormányzat támgatását, amelyhez hozzátartoznak a különböző exportprémiumok és hasonló állami támogatások is. Így például a tisztított vágottpulyka után az elmúlt évben kilónként 40 fillér kiviteli jutalmat kaptak s mivel tavaly az élőpulyka kilója 80—85 filléres átlag körül mozgott, minden költséget beleszámítva is, 60 fillérnél semmivel sem került többe nekik egy kiló pulyka. Ugyanakkor a marhahús kilója 1—1,10 pengő körül mozgott! A Külkereskedelmi Hivatallal való összeköttetésükben a még megmaradt kisebb exportőrök a sok között leginkább azt kifogásolják, hogy mire ők az esetleges kiviteli lehetőségekről értesülnek s exportengedélyért jelentkeznek, akkorra már Benedekék, vagy az érdekkörükbe tartozó kereskedők már régen le is szállították az egész keretet. Benedekék ugyanis mindig hamarább értesülnek az egyes exportlehetőségekről. Hogy ezek a kifogások indokoltak-e, nem tudjuk, mivel azonban az Élelmiszerkereskedők Országos Szövetségének Benedek Sándor kereskedelmi tanácsos az elnöke, aki viszont a Benedek-cég két tulajdonosának, Benedek Lászlónak és Benedek Györgynek, a nagykőrösi izraelita hitközség elnökének a testvére, ebből a rokoni kapcsolatból bizonyára nagy előnyök származnak a cégre. Nagykőrös, november hó. Évek óta elkeseredetten panaszkodnak az alföldi gazdák — főképen a nagykőrösiek —, rajtuk nem segít már a jó termés sem. Kénytelenek ugyanis elkótyavetyélni termékeiket olyan áron, amely alacsonyabb minden más piac árainál. Ha jó a termés, azt mondják nekik, természetes a rossz ár. Ha rossz a termés, akkor nem kapnak azonban megfelelő árat. Mi az oka ennek a szerencsétlen helyzetnek, amelyben éppen a nagykőrösi piac szenved? Válasz: a piaci diktatúra. Egy cég önkényeskedése és árdiktálása, amellyel minden versenytársat kiszorít a piacról s egyedül maradva úgy szabja meg, hogy mit kapjon a gazda, ahogyan akarja. Ez a cég a Benedek József és Fiai terményexportőr vállalata, amelynek épp most sikerült térdre kényszeríteni utolsó nagy konkurrensét is, a Rosenfeld céget. Hogyan tört előre ez a cég, amely most már egyedül dönti el, milyen eredménye lesz a gazdák verejtékes munkájának? A jó bankösszeköttetésekkel rendelkező Benedek-cég lehengerel mindenkit, aki rideg üzletpolitikájuk útjában áll. Csaknem korlátlan anyagi lehetőségek birtokában Benedekék exportvállalata évekre visszanyúló, szívós és céltudatos munkával szabadult meg minden konkurrensétől. Elsorvadt a nagykőrösi piac A cég működésének tagadhatatlanul Igen nagy része van abban, hogy a nagykőrösi piac, a háború előtti időkben, de még azután is évekig az ország legjobb, legnagyobb piaca ma a visszafejlődöttség és életképtelenség szomorú képét mutatja. Annak idején az egész idény alatt, májustól késő őszig egész sereg külföldi bevásárló tartózkodott itt, galíciai, lengyel, német és osztrák exportőrök állandó látogatói voltak a piacnak, ahol a helybéli nagykereskedők mellett 70—80 önálló magyar kiskereskedő vásárolt folyton, s szállított Bécsbe vagy Pestre és környékére, a város környékéről s a messze tanyavilágból pedig 80— 100 kilométeres körzetben megrakott lovaskocsik százai hordták össze egy helyre Kocsér, Kécske, Abony, Lajosmizse, szinte az egész Közép-Duna-Tiszaköze minden gyümölcsklcsét. Az élénk kereslet folytán a gazdák mindig jobb árakat tudtak a körösi piacon elérni, mint bárhol másutt, és szinte megszokottá vált, hogy Kecskemétről is hosszú kocsisorok hozták át a híres kecskeméti barackot s egyéb gyümölcsféléket Nagykőrösre. A viruló, pezsgős piaci élet már a múlté. A felhozatal évről-évre kisebb, voltak a nyáron piaci napok, amikor tíztizenöt gyümölcsösszekér szomorkodott csupán a Vérmező-arányú hatalmas piactéren. A környékről már egyáltalában nem hoznak be eladásra szánt árut, sőt maguk a körösiek is Kecskemétre, vagy Ceglédre járnak át, hogy terményeiket jobb áron adhassák el. A külföldi bevásárlók szinte egy szálig elmaradtak, s ha néha-néha el is vetődik egy-egy Kőrösre, az is a még megmaradt pár nagykereskedőnek, de leginkább Benedekéknek ad megbízást kisebb-nagyobb tételek megvásárlására. A kiskereskedők, ezek a szorgalmas magyar családok, akiknek működése élénken rácáfol azokra, akik azt hangoztatják, hogy a magyar nép alkalmatlan a kereskedői pályára, az évek során tönkrementek, elvéreztek a gazdasági párviadalban, s vagy abbahagyták további tevékenységüket, vagy beszegődtek a Benedek-céghez bevásárlónak, mázsakezelőnek, fizetett, vagy százalékos alkalmazottaknak. A Benedek-cég tevékenysége kétségkívül nem kifogásolható a jogszerűség szempontjából. A Benedek-cég módszerei A módszerek, amelyekkel a piacon a korlátlan árdiktálást és a versenytársak szinte maradéktalan elnémítását el lehetett érni, meglehetősen egyszerűek voltak. Ha valamelyik kereskedő magasabb árat mert kínálni, mint amennyit Benedekék az napra megállapítottak, percek alatt felverődtek az árak, s Benedekék a kiszorítandó kereskedőnél is magasabb árakat kínáltak a termelőknek. Az így sarokba szorított kereskedő nem tudott vásárolni, a vásárlást abbahagyta, mire az árak újból lezuhantak, még az előbbinél is alacsonyabbra. Kevésbé tőkeerős kereskedő néhány nap múlva feladta az egyenlőtlen és reménytelen harcot, s ha makacsabb volt, és szívósabb, jobban bírta pénzzel, és tovább is zavarni merte Benedekéit cirkulusait, akkor az alákínálás fegyverével, a dömpingárakkal kényszerítették térdre. Utánamentek azokra a külföldi piacokra, ahová szállítani szokott, mellette elárusítóhelyet béreltek a vásárcsarnokokban, és bizományosaik sokszor még beszerzési áron alul is, de mindig olcsóbban adták Benedekék áruit, mint a kiszorítandó versenytárs. Az ilyen manőverek néhány ezer vagy tízezer pengő veszteséggel jártak, de az igazán nem játszott szerepet, mert a veszteséget busásan fedezték azoknak a piaci napoknak bevételei, amelyeken már nem jelent meg a visszavonulásra kényszerített versenytárs. Kitűnő példa erre az alákínálási dömpingre annak a budapesti szövetkezetnek esete, amelyet a múlt nyáron Berlinben kontremináltak meg Benedekék a paradicsom áron aluli eladásával. Ez a szövetkezet százötven vagon paradicsom átvételére állapodott meg a múlt év tavaszán mintegy félezer körösi gazdával, de csak néhány vagonnal vehetett át, mert a paradicsomidény közepén berlini bizományosai arról értesítették őket, hogy Benedekék bizományosai napokon keresztül a beszerzési áron alul adják el a paradicsomot. A ráfizetés ugyan nyilvánvaló volt, de megérte, mert a szövetkezet beszüntette a további vásárlásokat, s Benedekék megszabadulhattak a kellemetlen konkurrenstől. Miért van más ár Kecskeméten és más ár Nagykőrösön? A különbség egyébként feltűnő a kecskeméti és a nagykőrösi piac árai között. Amíg a nagykőrösi piacon átlagban talán tízfilléres áron kelt el a barack, addig a kecskeméti átlagárak huszonöt fillér körül mozogtak. Ugyanezt a különbséget megtalálhatjuk jóformán minden gyümölcsnél és zöldségfélénél is. Statisztikai adatok, számok özönével lehetne bizonyítani, hogy sokszor huszonöt—harminc, sőt nem ritkán ötven, vagy még ennél is több százalék volt a különbség a két, egymáshoz 16 kilométer távolságban fekvő piac átlagárai között. Amikor a gazdákkal beszélgetünk, s megkérdezzük tőlük, hogy ezt a szinte érthetetlen árkülönbséget mivel magyarázzák, lényegileg mindig egy és ugyanazon körülményre utalnak: a Benedek-cég tevékenységére. Bizonyos, hogy mindazon vádak miatt, amelyekkel évek óta tele van ennek a prínmagyar városnak gazdatársadalma, s nem mindig Benedekék a felelősek, illetőleg a közvetlen összefüggés nem állapítható meg. Igen nagy részben Benedekék bevásárlóinak magatartása és működése az oka annak, hogy a Benedekcéget a vádak és panaszok özönével árasztják el s olyan gyűlölettel fakadnak ki ellenük, amely szinte szokatlan ennél a megfontolt, nyugodt és higgadt alföldi népnél. A féllábu pulyka meséje Az elkeseredést nagyban fokozza, hogy a cég bevásárlóiról a legkülönbözőbb hírek járják, hogyan csapják be a gazdákat. A becsapásnak jellegzetes esete a féllábu pulyka meséje, amelynek eredete homályba vész. Az történt ugyanis néhány évvel ezelőtt, hogy amikor a baromfiexporttal is nagyban foglalkozó Benedek-cég megkezdte Angliába irányuló pulykavásárlásait, egy élelmiszer A maimutvállalat beül utolsó nagy versenytársának üzletébe A jövő nyáron a nagykőrösi piacon már nem vásárol Benedekék utolsó nagy konkurrense, a Rosenfeld cég sem. Október utolsó napjaiban ugyanis jelentős és fontos üzleti tranzakciót bonyolítottak le Nagykőrösön. Az egyik legrégibb és legerősebb nagykőrösi cég, a Rosenfeld Testvérek súlyos anyagi nehézségek közé került és egész üzemi felszerelését, mintegy háromezer hektór tartalmú hordókat, személy- és teherautókat, villanyprésgépeket és egyebeket alig húszezer pengőért eladta az Élelmiszerkiviteli kft.nak. Ezt a céget több exportőrrel múlt nyáron Rosenfeldék alapították, de ezen a nyáron már kénytelenek voltak Benedekék anyagi támogatását igénybe venni. Most pedig Benedekék maguk léptek be az Élelmiszerkiviteli kft.-be, s ennek a számára vásárolták meg Rosenfeldék üzemi felszerelését. Az Élelmiszerkiviteli vállalattal egyébként Benedekéknek, hír szerint, olyan terveik vannak, hogy a vállalat a jövőben nem fog gyümölcsexporttal foglalkozni, hanem e helyett borkereskedést fog folytatni, s Rosenfeldékkel nagyszabású, borkereskedelmi vállalatot fogtak kiépíttetni, természetesen a Benedek-cég, s a mögötte álló bank támogatásával és javára- Ezt a tervet megerősíteni látszik, hogy a múlt hónapban HIGYJE EL NEKÜNK hogy idegeink épségben való megőrzésére legalább is annyi gondot és figyelmet kell fordítani, mint a mindennapi testápolásra, mert hiábavaló a testápolás, ha ugyanakkor nem gondoskodik idegeinek helyes táplálásáról is. Egykettőre észreveszi majd, hogy céltalan minden higiénia és kozmetika. Ön mégis rosszul néz ki, a korai öregedés jelei mutatkoznak, bágyadt és kimerültséget érez. Vegye tudomásul, hogy agya és idegei óraművet alkotnak, amely egész szervezetének működését üzemben tartja és az emberi test teljesítőképességét szabályozza. A mai modern élet robotmunkája rendkívül megerőlteti az egész emberiség idegrendszerét, ezért szedjen háromszor naponta Biocitint és akkor, mint kulturcynber, idegei karbantartása érdekében is megtett mindent, amit csak tehetett. Ezért a Proff. Habermann-féle Biocitin férfiak és nők, fiatalok és öregeknek egyaránt eszményi idegerősítője. A Biocitin használata új életerőt jelent azok számára, akiknek idegei korán tönkrementek és megmentésükben már hinni sem mernek. Kapható minden gyógyszertárban 100 és 250 gr-os csomagolásban. Rosenfeldék már nagymennyiségű mustot vásároltak össze Benedekék számára. A várós gazdaközönsége feszült figyelemmel és aggódva szemléli a Benedek cég újabb terjeszkedéseit és rettegve gondol már most is a jövő nyárra, amelyen már Rosenfeldék bevásárlásai sem fogják ugyahogy élénkíteni a letört árakat. A gazdák a teljes kiszolgáltatottság tudatában a kormányhoz szándékoznak fordulni és a diktatórikus piaci viszonyok ellen támogatást és segítséget kérnek. K. L. L. „A LEGJOBB ANTIBOLSEVISTA PROPAGANDA A SZIKNZA IS PREVENCIÓ“ A Turul miskolci táborozása Miskolc, november 7. Pénteken este a diósgyőri vasgyári kaszinóban a Turul követ-tábor dísztáborozást tartott, amelyen 72 dominust avattak, köztük vitéz Borbély-Maczky Emil főispánt. A főispán érdekes beszédet mondott, őszinte örömmel köszöntötte a Turult, mert látja, hogy az a mag, amelyet 1919-ben elvetettek, kikelt és terebélyes fává nőtt. A felavatottakhoz Végváry József országgyűlési képviselő intézett beszédet.. A követtábor a szombati napon dr. Szőllősy István és dr. Takács Gyula elnöksége mellett folytatta a tanácskozásait. Az ügyosztályok beszámolója során elsőnek dr. Bojtár Imre, az I. ügyosztály vezetője, országos vezér és fővezér-helyettes ismertette az ügyosztály múltévi működését. A Turul Szövetségnek ma több mint 100 tagegyesülete van 30.000 taggal. A II. ügyosztály vezetője dr. Dérczy Ferenc mondott ezután beszámolót a gazdasági ügyosztály működéséről. Vázolta a Turulüzemek működését. A Werbőczi-sütőüzem szépen fejlődik, a Turul vaskereskedelmi vállalat és színházjegyiroda szintén, a bajtársak jóléti ellátását pedig a Turul-vár végzi. Rámutatott arra, hogy az ügyvédi rendtartásról szóló törvénytervezet, valamint az orvoskamarai törvénynek a szakorvosi gyakorlatot meghosszabbító intézkedése az ifjúság egyetemére nézve sérelmes. Részletesen beszámolt azokról az új utakról, amelyeket a Turul Szövetség a nagy nemzeti problémák feltárása terén immár két éve eredményesen követ. Az 1933. évi egészséghete után az idei Magyar Nép Hete valóságos mérföldjelző köve volt ennek az új iránynak, amelyet tovább kell folytatni, különösen most, amikor a nacionalista és a bolsevista irányzat végső nagy összecsapásra készül E Európában. A Turul Szövetség szükségesnek tartja és vállalja az antibolsevista propagandát és annak útjait a szociális prevencióban jelöli meg. Éppen ezért folytatja mindazoknak a magyar nemzeti és gazdasági problémáknak a feltárását, amelyeknek megoldása és a szociális prevenció útján az ország mentesíthető a bolsevizmus fertőző hatásától. A szövetség ezért foglalkozik a földmivelő nép problémái után a magánalkalmazottak ügyével, ami a diplomás ifjúság elhelyezésének kérdésében is nagyjelentőségű létkérdés. Végül kitért a diákegység kérdésére is és kifejtette, hogy a Turul Szövetség a nacionalista szellem ápolása mellett nem annyira a szervezeti, hanem, az ideológiai egységben látja a megoldást. A Turulban nincsenek is felekezeti elhatárolások és a Turul-ifjúság szívesem látná, ha a felekezeti alapon álló ifjúsági alakulások hasonló szellemtől áthatva lépnének be a nacionalista ifjúsági egységbe. A beszámoló után még több ügyosztály jelentését hallgatták meg, majd este a Koronaszálló ..nagytermében műsoros táncestély volt, amelyen a város előkelőségei is részt vettek. Vasárnap kerül sor a választásokra.