Nemzeti Ujság, 1937. január (19. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-14 / 10. szám
8 NEMZETI ÚJSÁG január 14.IA hamispénzek ellenére Ez az eset kivételképpen nem Romániában, hanem Dániában történt. Romániában nem is nagyon történhetett volna, mert ott az emberek már sokkal jobban gyanakodnak sokszori becsapatásuk után mindenkivel szemben, aki egyszerűen be akar nyúlni a pénztárcáikba, vagy az üzletek házikasszáiba. Dánia azonban a szélhámosoktól érintetlenebb terület és így megtörténhetett az, hogy a kopenhágai Deeterbrogaden levő egyik üzletben az egyik elárusitónőt alaposan megkárosította az üzletbe bevetődő szélhámos. Mikor az egyik elárlítónő egyedül volt az üzletben, energikus fellépésű ember nyitotta rá az ajtót. Egy jelvényt mutatott fel, miközben kijelentette, hogy rendőrségi tisztviselő és az a hivatása, hogy az üzlet pénztárát ellenőrizze.Az utóbbi időben ugyanis — jelentette ki határozottan az ismeretlen férfi — sok hamis pénzt szolgáltattak be a rendőrségre. A rendőrfőnökség elhatározta tehát, hogy minden egyes üzletet ellenőriztetni fog, hogy a hamis pénz terjesztőinek valahogyan a nyomára akadjon“. Az elárusítónőnek imponált az energikus fellépésű férfi biztonsága és eszébe sem jutott, hogy további igazolásra szólítsa fel. Kinyitotta tehát az üzleti kasszát amelyben aprópénzdarabok mellett nyolc 10 koronás bankjegy volt található. A „rendőrségi tisztviselő“ nem sokat hederített az aprópénzekre, a papírpénzeket azonban vizsgálhatni kezdte, végül pedig kijelentette, hogy nem tudja pontosan megállapítani, hamisak-e ezek a pénzek, vagy valódiak. Éppen azért magával kell őket vigye a rendőrségre, hogy szakértőkkel vizsgáltassa meg valódiságukat Ha a pénzek jóknak bizonyulnak, azonnal vissza fogják adni az üzlet tulajdonosának. Ezzel azután gyorsan el is tűnt a pénzvizsgáló gentleman. Mikor az üzlet tulajdonosnője ebédszünet végeztével megtudta a pénzzel történt dolgokat, rögtön gyanakodni kezdett és telefonált a rendőrségre. A rendőrségen természetesen semmit sem tudtak az esetről és megkérdezték, hogy milyen igazolást mutatott fel a rendőri tisztviselő. Az elárusítónő csak annyit tudott mondani, hogy a detektív egy olyasforma rézlapot mutatott fel, amilyeneket a kutyák nyakára szoktak függeszteni. A rendőrség azonnal nyomozni kezdett a szélhámos után, mindezideig azonban eredmény nélkül. Az esetet a kopenhágai lapokban közhírré tették, hogy a szélhámos trükkjével újabb áldozatokat ne csaphasson be. Is szórakozol! hajótörött — Itt éhen veszünk mind aketten. — Ne félj, nálam van elég pénz két tönknek is. Halles Kanadában az esküdtszék érdekes pert tárgyal, amely akörül az üzleti tény körül forog, hogy milyen szörpöt adtak legelőször az ötös ikreknek. Az Ontario állambeli cardinali Canada Starch Company 150.000 dollár kártérítésért perli ugyanis a porterediti St. Lawrence Starch Companyt. A per alapja a St. Lawrence Starch Company hirdetése, amely szerint a Dionne-házaspár ötös ikreit legelőször az ő gyártmányával, a Beehive Corn Symp-al táplálták. A Canada Starch Company ezt hamis állításnak bélyegzi és azt állítja, hogy az ő Corn Syrupjának népszerűségét ez a hamis hirdetés igen lerontotta. Most az esküdtszék fog dönteni, hogy a másik cég is elkövette-e a tisztességtelen versenyt és napigig ezért mennyi kártérítést kell fizetnie istódakonkurrens vállalatoknak. Milyen jó, s ülők a ikrek a csúnya üzletet még fel_,Most,merik! De mi lesz velük, ha élelmiét ’ mikor az üzlet mocskos ’■ elindu, az r bölcsőjüket !« majdnem ajáni fejés égette? •“**" ?. • T Newyorkban Belchlauar, a fnadéi fiai egyetem neves egyiptológusa, felfedezte a világ legrégibb adóslevelét. Az adósságlevél egy évezreddel időszámításunk kezdete előtt kelt. Kiderült belőle, hogy az uzsorakamat fogalma már a legrégibb ókorban sem volt ismeretlen. Az adósságlevelet egy rabszolga állította ki, aki 23 véka búzát vett kölcsön egy gazdag asszonytól s arra kötelezte magát, hogy egy év mulva 45 Véka gabonát fizet vissza. Ilyennek voltak már a régi jó idők is... Dél-Dakota államban, Sioux-Falls közelében, egy gangsterbanda szörnyű botozat állt a banda egyik hűtlen tagján és annak barátnőjén. A férfit egy kunyhóba zárták, amelyben nagymennyiségű robbanóanyagot halmoztak fel. A nőt a kunyhó ajtajához kötözték. Ezután a gyújtózsinórt több méter távolságban a konyhától meggyújtották és autójukon elszáguldottak. Közben észrevették, hogy a nő kiszabadította magát kötelékeiből, mire megállottak az autóval és nyolc lövést adtak le a szerencsétlen menekülőre, akit több golyó megsebzett. Néhány pillanat múlva az aláaknázott kunyhó a levegőbe repült. A robbanás döreje olyan erős volt, hogy15 kilométer körzetben hallották. A kunyhóba zárt bandita teste a szó szoros értelmében eltűnt a föld színéről, Bécs városában felhőkarcoló könyvtár építését tervezik. Az új könyvtár létesítése azért vált szükségessé, mert valamennyi bécsi könyvtár most már teljesen zsúfolt és képtelen befogadni az új könyvtermést amely megközelíti az évi 50.000 kötetet. Ezzel kapcsolatban az összes bécsi közkönyvtárak egyesítését is megvalósítják. Az új központi könyvtárban helyezik el valamennyi közkönyvtár anyagát. Sr. Thess, ismert bécsi építész már el is készítette az első tervet, amelyet általános lelkesedéssel fogadtak, azért is, mert olyan méretű és kivitelű épülettel gazdagítaná az osztrák fővárost, amely egész Európában párját ritkítaná. A hatalmas épülettömb középső része, ahol a könyveket felhalmozzák, hengeralakú lesz és 30 emelet magas. Egész Európának ez lenne egyik legmagasabb épülete. Méhléje sorakoznak az ugyancsak felhőkarcoló, méretű szárnyépületek, amelyek az igazgatás és az olvasótermek elhelyezésére szolgálnak. Az építkezés költségeit 25 millió sillingre becsülik. Valószínű, hogy az építkezést még e® év folyamán megkezdik. Órammzeum Budán A Budapesten létesítendő óramúzeum alapjait akarja megvetni Bill Imre budai órásmester, aki elhatározta, hogy több mint negyven éves fáradságos munkájának eredményét, ritka gyűjteményét a közületnek ajándékozza, hogy Budapesten felállítsák az óramúzeumot. Meg kell azonban jegyezni, hogy ő nemcsak órákat gyűjt, hanem különböző fajta óramutatókat és óraingákat is. uraelye két huszonnyolc hatalmas kartonra felszerelve osztályozott. Soká tartott, míg idáig eljutott a dolog. Rill Imre saját bevallása szerint, tizenkét éves kor óta folytatja gyűjtőtevénységét Akkor persze inkább csak játék, gyerekes szórakozás volt a számára ez a munka Az évek múltával azonban mindjobban ragaszkodott gyűjteményének furcsánál furcsább darabjaihoz, míg végül vagy másfél évtizeddel ezelőtt elvetődött a bécsi óramúzeumba. Megbámulta annak különleges értékeit s ekkor jutott eszébe az a gondolat, miért ne lehetne ilyent Budapesten is felállítani? Tagadhatatlan, nagyon érdekes dolog így egymás mellett végignézni azt a volf fura formájú óramutatót, melyek között száz éves, sőt öregebb is akad. Némelyik közülük a fémtömbfűrészetésnek és a cizellálásnak valódi remekműve. Az ember csak ámul, mennyi időjük lehetett valamikor az embereknek egy óra elkészítéséhez, ha csak a mutatóra enynyit tudtak fordítani. Szép sorjában persze ott simulnak aztán a modern gyáriparnak vigasztalanul célszerű darabjai is. Még érdekesebb azonban az ingagyűjtemény. Ebből v vagy háromszáz különféle darab van Bill Imre birtokában néhány, köztük igazán meglepő formájú. Legtöbb az úgynevezett napinga, mely a Biedermeier-kornak volt kedvenc diszítménye. Napsugaraktól körülvett, klasszikus Diana-fej rengeteg változatban. Egyik finomabb kidolgozása a másiknál. A rézlapból kifűrészelt és cizellált óraingákból is szép számmal vannak felszerelve a lapokra. Külön lapon vannak aztán az egészen eredeti formájúak: hoggló nimfák, trónuson ülő Zeus, római quadriga stb. Stb A harmadik része a gyűjteménynak: az óraveretek. Ezek között is sok nagyértékű ritkaság van. A klasszikus eszmétől hevített empire-kor rögzítette meg ezekben lelki világát és a vékony rézlapból kivert vagy préselt miniatűr frízeken a megszólalásig hűen jelenítették meg az antik görög világnak jól ismmert jeleneteit. Bámulatosan arányos, finom kis figurák érek a domborműnek. Vissza a klasszikusokhoziUa: Haltai Hüldés A klasszikusok fiatalodtak-e hozzánk vagy mi öregedtünk hozzájuk, nem tudom, Ma annyi tény, hogy a klasszikusoknak megint nagy kötete van. Egyre-másra jelennek meg az új kiadások műveikből. Nemcsak az állami színházak, hanem a magánszínházak is szívesen újítanak fel Shakespeare, Moliére és Karine darabokat és ami még fontosabb, nagy átütő sikerük is van vele. A könyvkereskedők forgalmat csinálnak a klasszikusok köteteivel és a színházakban telt padsorok tapsolnak akkor is, ha nem olyan darabot adnak, amely előre megfontolt szándékkal csak a közönség szórakoztatására készült. Akik ezeket a sorokat olvassák, bizonyára csodálkozva döbbennek fel. Hiszen mindennek nyomát sem látják nálunk. Az egész csak az író jámbor óhaja és nem az újságíró tájékozott megállapítása. Hát bizony őszintén be kell vallanom, hogy elfelejtettem megmondani, hol virradt fel újra ennyire a klasszikusoknak! Sajnos, nem nálunk. Ez a jelenség a külföldön általános most. Elsősorban Franciaországban. Szinte hihetetlenül hangzik, Jouvet, ez a kitűnő színész és rendező felújította az Athéniében Moliére vígjátékot, a „Nők iskoláját“. A fehijitás hat hónappal ezelőtt tűre lépt. Azóta napról-napra zsúfolt ház előtt játsszák ezt az új rendezéssel, kitűnő játékkal megfiatalított remekművet. Vannak Parisnak művészszínházai, amelyeknek várva-várt eseményei a klasszikus felújítások, (Charles Dullin az Atelier-be®, Jouvet az Athanée-ben, Qranton Baty pedig a Montparannsi Színházban rendez ilyen reprizeket. Sőt legutóbb Baurdal a Theatre Frapçais-ba hívta meg Batyt, aki ott Musset Chandelier-jét újította fel óriási sikerrel. Jouvet pedig Corneille költői tündérjátékának, a Shakespeare Viharjára emlékeztető Ilusion-nak előadására készül. A könyvkiadók versenyeznek egymással, hogy mennél szebb és mennél olcsóbb kiadásokban hozzák ki a régi nagy írók munkáit, nemcsak a szó szoros értelmében vett klasszikusokét, hanem a múlt század félig-meddig már klasszikusakká vált nagy íróinak mesterműveit is. Tehát Pascal, Montaigne, Cor,neilre, Racine mellett Alfred de Musset-et, Victor Hugót, Prosper Meriméet, Gustav Flaubertet és másokat. Csaknem minden jobb kiadóvállalatnak van egy klasszikus sorozata is. Most különösen népszerű a Pleyade által kezdeményezett és a Nouvelle Revue Francaisette folytatott sorozat, amely1000-1200 oldalas kötetekben, hajlékony bőrkötésekben, hártyavékonyságú papíron igen elegáns kiadásban hozza a legjobb francia standartműveket s köztük a világirodalomnak néhány remekét is. Egy ilyen 1000 vagy több oldalas fényűző kiállítású kötet ára 60—70 franc, ami csak a mi felárunkkal mondható drágának. Hasonló, de talán még gazdagabb és előkelőbb külsejű, de még olcsóbb klaszszikus sorozatot ad az olasz Mondadon vállalat. Eddig Rondella novellái és Goldoni műveinek két kötete jelent meg a sorozatban. Előkészületen van Leopardi, Manzoni és Dante. Pompás olcsó és igen szép klasszikus kiadásai vannak a német Insel-kiadásunk nemcsak néjjjet klasszikusok műveiből. Egy Dante Opera e®niat például már 6 márkáért lehet kapni- Nem is szólok a bjmulatos szépségű és még a font drága átszámítású Kiel alatt is olcsó új angol klasszikus kiadásokról. Mit tapasztalhatunk ezzel szemben Itthoni Könyvkiadásunk merőben elhanyagolja a klasszikusokat. Az idejét se tudjuk, mikor hallottuk hírét egy-egy klasszikus kiadásnak. Talán Madách az egyetlen magyar klasszikus, akinek Tragédiája most több kiadást ért, da inkább csak idegen nyelvekre lefordítva. Arany János művei egyáltalán nem kaphatók. Legfeljebb drága antikváriumokban mint könyvritkaságok. Nincs egy igazán olcsó , amellett mégis rendesebb kiadású Petőfink. Azt hiszem, sorra lehetne járni a könyvesből-a tokát, míg valahol egy teljes Vörösmartyt, Gyulai Pált vagy Kemény Zsigmondot kaphatnánk. Ugyan ki érdeklődik ma a modern magyar regényírás úttörőinek, Iványinak vagy Justh Zsigmondnak művei iránt. De talán, ha új kiadás készülne műveikből, feltámadna az érdeklődés is . Hónapok múlnak el anélkül, hogy akármelyik színpadunkon akár magyar, akár külföldi klasszikus felújítása szerepelne. Természetesen abban a szellemben, mint a francia reprizek, amelyek művészi kapacitásukban hontják a vonzóerőt. Mert az olyan klasszikus reprizekkel, mint a Művész Színház Velencei kalmárja volt, aligha lehet feléleszteni a klasszikusok szeretetét. Figyelembe kell venni azt is, hogy igen sok ember számára nem a klasszikusokhoz való visszatérésről, hanem felfedezéséről van szó. A közönség igen nagy része előtt ismereti és f új világ ez, amelynek kitáruló szépségeit ámulva szívja magába. Az iskola ifjúsága mög ne® érett anyűgnek érzett klaszszikus olvasmányok számára. A klasszikusokat akkor ismerjük meg és élvezzük igazán, mikor rejtett szépségüket magunk fedezzük fel önmagunknak. a Képes KrónikQ, ■ hölgyek lapja i figy hónapra csak 80 fillér méltó társai a velük egykorú miniatűr festményeknek. A gyűjtemény büszkesége az öt, szebbnélszebb és több mint százéves német Biedermeyer-óra, ennek a stílusnak valóban egészen ritka szép és az utolsó szögig harmonikus darabjai. Az ingától a sarokveretekig minden stilszerű rajtuk s a számlapot körülvevő miniatűr festmények bámulatra késztetők. --- im—ll—— N LEVÉL A JÖVŐ ÉVEZREDBE... Új bombaüzlete van Amerikának: „a XXX. évszázad postahivatala“, amelyet Roger Doneil nevű ötletes üzletember alapított. Doneil bombabiztos, földalatti helyiséget építtetett és közhírré tette, hogy kívánatra megőriz leveleket, amelyeket a XX. századbeli amerikai honfitársai majdani XXX. évszázadbeli utódaikhoz intéznek. A leveleket nem papirosra írják, hanem rugalmas, rozsdamentes fémszalagra préselik, amelyet azután összecsavarnak és légmentesen lezárt acéltartályban őriznek meg. Donell „az évezredes postás“, kötelezi magát arra, hogy vállalata, amelynek jövendőjét eléggé bizakodóan ítéli meg, egy évezereden át pontosan figyelemmel kiséri a levélfeladó családfájának alakulását s ennek alapján sötét korunk üzenetét kézbesíti a boldogabb jövőben élő utódnak. „Vessétek meg utódaitok boldogulásának az alapját, ezzel az üzleti jelszóval dolgozik Amerika minden nagyobb városában Dowell ügynökeinek hadserege. Az üzleti körlevelek arról igyekeznek meggyőzni a közönséget, hogy már a feladott leveleknek 1000 év múlva felbecsülhetetlen régészeti értéke lesz, még inkább a hanglemezeknek, amelyeket szintén megőriz 1000 évig. Ezzel szemben árai aránylag mérsékeltek: egy levél feladása 50 dollárba kerül, egy hanglemezé 100 dollárba. A közönség érdeklődése napról-napra nagyobb. Máris több, mint 700 postaküldeményt adtak fel a jövő évezred egy-egy polgárának nevére. Valamennyi küldemény közül a legeredetibb az a levél, amelyet John Law halálraítélt gangszer írt két órával kivégzése előtt a Sing-Ling fegyházban. Ebben a levélben law pontosan leírja a bűn mai világát és sorait ezekkel a szavakkal végzi: „Titeket remélhetőleg jobban megszerveznek a főnökök, mert abban nem kételkedem nyájas és ismeretlen utódom, hogy te is gangster leszel.“ Állványok /a selyemernyők 1-344-57 (7 A hoffer Béláné félemeki ) /