Nemzeti Ujság, 1937. február (19. évfolyam, 26-48. szám)

1937-02-02 / 26. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG , február 2. INFLUENZA. NÁTHA elkerüli, ha’rendszereden szopogat ANACOT I. Bacillusok a torokban.-t II. Anacottal fertőtlenítve baeillusmentee. Anacot fertőtleníti a szájüreget, ize kellemes, helyettesíti a toroköblitést. Ara: P 1.40 • Kis phioia 80 fillér lxil indult kel, mikor a földrajzi, gazdasági és forgalmi téren egymást leginkább kiegészítő magyar és osztrák piac egybekapcsolásával, illetve közelebb hozásával próbált kiinduló pontot találni. Ezzel szemben a kisantant államok — Ausztria és Magyarország kikapcsolásával — „periférikus“ meg* ", oldást kerestek és találtak, tehát a kiívánt célt el nem érhették, Miért a gazdasági érdek — a politikai meggondolásoktól függetlenül — mégis csak azt kívánná, hogy az egykor Monarchiába tartozó nemzetek az új helyzetben is elsősorban önmaguk termelői és fogyasztói lehessenek, tehát egyrészt nyugati tájékozódás helyett visszataláljanak régi piacaikhoz, részint periférikus tömörüléseket kerülve igyekezzenek egybekapcsolni az itt élő államok összességét. A magyar és osztrák piac kikapcsolásával egyensúlyba sohasem hozható dimavölgyi gazdasági élet hiába keres saját törvényei és körén kívül eső megoldásokat, maradandó eredményeket nem tud elérni, mert a tények minden esetben erősebbeknek bizonyulnak, mint a jelszavak. A szoros politikai együttműködés és gazdasági konferenciák dacára sem tud a kisantant államok közötti forgalomban a kiviteli és beviteli kvóták aránya emelkedni, de másrészt az olasz és német piacok fokozottabb felvevőképessége sem teszi — éppen magyar vonatkozásban — lehetővé annak az árumennyiségnek exportálását, amennyit például az 1929—30. gazdasági évben az utódállamok terüetére kivinni tudtunk. A római hármas egyezmény gazdasági előnye relatíve, vagyis a pillanatnyi helyzetet tekintve ugyanis kétségtelenül értéket jelentenek, mert többek között például lehetővé teszik bizonyos mennyiségű magyar gabona előnyösebb áron való eladását, de másrészt — a múlthoz viszonyítva — magyar-osztrák vonatkozásban visszaesést is jelentenek, mert kivitelünk Ausztria irányában jelentősen csökkent ugyanakkor, mikor az osztrák behozatal figyelemreméltóan megnövekedett. A Németországba irányuló export ugyan az elmúlt hat esztendő alatt megduplázódott, de mai arányában még korántsem képes pótolni régebbi kiviteli lehetőségeinket, míg másrészt — mint egy kiváló közgazda találóan megjegyzi — azt sem szabad elfelejteni, hogy a német kivitel fokozatos emelkedésével egyoldalúan függő helyzetbe kerülhetünk a német piaccal szemben, aminek viszont az lehet a következménye, hogy a dunavölgyi gazdasági befolyásunk még jobban csökkenni fog, holott Magyarországnak éppen az a legfőbb érdeke, hogy „itt, a Dunamedence közepén, minél nagyobb politikai és gazdasági súlyra tegyen szert és minél nagyobb mértékűre felfokozott termeléssel és dunai áruforgalommal olyan központi hatalommá emelkedjék, melynek vonzó köréből egyetlen utódállam sem vonhatja ki magát“. A magyar Középeurópai Intézet decemberben tartott árucsereforgalmi ankétjén tehát joggal merülhetett fel a kérdés, hogy magyar és dunavölgyi szempontból vájjon mi kívánatosabb: próbát tenni a lehetetlennel és a politikai ellentétek dacára is megkísérelni a dunavölgyi gazdasági együttműködés reorganizálását, vagy végleg elfordulni a mostohává vált testvérektől és Nyugaton vagy a tengerentúli államokban keresni kárpótlást az elveszett értékekért? Váljon mi szükségesebb, kívánatosabb és gyümölcsözőbb: a szoros értelemben vett dunavölgyi államok gazdasági együttműködése, s ezeknek kollektív kapcsolódása valamilyen nagyobb vagy esetleg szintén regionális színezettséggel bíró gazdasági tömbhöz, vagy egymás kölcsönös érdekeinek figyelembe vétele nélkül egyenkénti megállapodás a dunavölgyi körön kívül élő államokkal? A kérdést eldöntötte a háború utáni történelem. A Dunavölgy szerves egészet képez, tehát sem politikai, sem gazdasági téren részletmegoldásokkal célt érni nem lehet. Ahol a vizek, vaspályák, utak és egymást gazdasági tekintetben kiegészítő területek gazdasági vastörvénye uralkodik, ott a szavak gyengének és rövid életűeknek bizonyulnak arra, hogy új világot teremtsenek. Középeurópai vagy dunavölgyi együttműködés? Már a kérdés is rosszul van feltéve! Hiszen Középeurópa békéjének és konszolidációjának első feltétele a Shunavölgy békéje. Amíg itt ellentétek vannak, amíg itt egyesek győztesnek vagy legyőzöttnek érezhetik magukat, addig úgy gazdasági, mint politikai téren tulajdonképpen csak kölcsönösen kijátszott és félrevezetett nemzetekről beszélhetünk. Győzni és eredményt elérni is csak olyan Dunavölgyben lehet, amely elég erős ahoz, hogy egymagában is megálljon a lábán. Minden más kísérlet a két szék esetét példázza... Kelet és Nyugat nyújthat átmeneti segítséget, de maradandó és végleges megoldást soha. Ezt kizárólag csak az öncélú dunavölgyi gondolat és a dunavölgyi autarkia talajná állva lehet megtalálni. hamarabb kitudódik, milyen mélyen kell menni a tisztítással. Fölkiált: — Hé, sógor! Tartsa fenn egy darabig a vedret, mert beleakadok a kötélbe minduntalan... Lenéz a borbélsi. Látja ám, nagy munka kezdődik. Éppen jókor. Addigra átugorhat a kocsmába három decire. A háromból hat lesz, aztán kilenc. Meg kétszer féldeci törköly. Bátran ihat, hiszen délben már fizet is. Sok pénze lesz. Telik még egy féldecire. Közben be nem állna a szája. Hőstettekről beszél, aztán „politikába“ csavarja a szót. — Az is hazudik, aki aszongya, hogy munkanélküliség. Van elég munka, csak meg kell találni... Ha nem akad a föld felett, le kell menni érte a főd alá... Kigyullad a szeme. A nyelve már akadozik. Senki sem hallgatja. Mégis hadakozik a maga igazáért. Veri ököllel az asztalt. — Ki mer itt beszéln?... Itt... én... parancsolok ... Fődbe gyökerezne a... szakállatok ... ha én le nem vágnám ... Sok gézengúz... Pálinkát!... Megszokta már mindenki a borbélysógor hangos botrányait. Ráhagyják. Reszkető kézzel nyúl a pohárért. Fele a nyakába ömlik. De már a csontjai is melegedni kezdenek. Vince bácsi pedig szorgalmasan lapátol. Egyszer csak szivárogni kezd a víz, egyre erősebben, majd hirtelen felbuzog. Kikotorta a tömést! Ez az első gondolata. Na hiszen, ezt a szégyent. Mit szól majd a borbélysógor? Iszapolni próbál, de nem sikerül. Annál jobban tör fel a víz. Már bokáig áll benne. Percek alatt kárba vész a munkájuk, ha nem szól. Hirtelen :— Hé, sógor, — kiált fel — az árgyélusát kendnek!?... így tömte el?... De megcsapom, ha felmegyek... Engedje le azt a vedret... De gyorsan... Csönd. Nem érkezik válasz. Tölcsért formál tenyeréből és mégegyszer fölkált: — Halló! Sógor!... Elnyel a víz... Hiába minden erőlködés. Agyába rohan a vére. Fátyolos szemmel mered az ellenségre, amely centiméterenkint tör az életére. Már a csizma szárát is elérte. Egyre jobban a sarokba szorul. Ráugrik a kupacra. Négykézláb. Mint a kutya elől menekülő macska. Besüpped az iszapba. Kapaszkodna fel a kút falán, de lemállik a keze alatt. Átkot foganna az ajka, ha ereje lenne. A sógor ... itt hagyta... Meg fog fulladni . . . Mindkét kezével belemarkol az alsó ajkába. Letépné, a ruháját is. Fönnakad a szeme a kötélen. A veder jó messzire ki van húzva. Odaát a kocsmában 1s csönd. Könyökével dagasztja az asztalt a borbély. Nem ura már az eszének. Abban a világban él, ahova naponkint fillérekért menekülhet Ahol nincs Vince sógor, de még kutatás sem. Csak valami boldog melegség, marasztaló akaratosság, álomvilág, amely leszorítja a székre. Pesten, ragyogó üzletben, kisasszonyokat ondolál... Milyen szép ruhájuk van. Illatos a hajuk . . . Csigákba omlik a vas alatt . . . S a borravaló már nem fér a zsebébe . .. A kútból halk nyöszörgés tör fel: — Em.. be... rek... Se... git...ség... A víznek a széle már tisztulni kezd. Visszatükrözi Vince bácsi utolsó erőfeszítését. Görcsösen kapaszkodik a semmibe két karja. Aztán összeomlik az öreg ember teste, mint egy kártyavár. A víz a mellének tör most . . . Eléri az utolsó inggombot ... Még néhány zavaros gondolat: tátongó szájú kutak... három üveg sör ... a mestergerenda... egészen fehér az Írástól... Aztán: semmi... semmi... semmi... Csak a víz ér tovább . . . Nő, mint a melegházi növény. Kúszik a magasba, mint a szőlő indája . . . Körüljárja Vince bácsi vállait ... Odareerészkedik a szája széléig ... és nincs, aki ráparancsoljon . . . • • Tompa, zuhanás. A borbély a földön hever. Tapogatja szemeit. Mintha iszap folyt volna az agyába. Eltömte a világosságot. Fölrántják a földről. Valaki a fejébe nyomja a sapkáját. Kiviszik a levegőre. Valami motoszkálni kezd a fejében. Lassan szivárog, mint a feltörő forrás. Vince sógor... Persze... Vince sógor... De mikor is... és hol!... Nagynehezen kínlódik előre. Egyszer csak betoppan agyába a valóság. Vince sógor lenn van a kútban... Valami feszíti a mellét. Majd szétpattan. Talán a lelkiismeret. Mindinkább az egyenesbe hajtja a lábait. Betántorog az orvosok kapuján. Rázuhan a kút eerventgyűrűjére. Belehajol. Nehezen szokja meg a szeme a sötétséget. — Meggyüjtem, sógor!... Adom a vedret... Tompán elnyeli hangját a kút mélye. A víz tükre nyugodt, sima. Vince bácsit csak nem látja. Valaki mást. Amint a víztükréről föltekint. Feléje. Megdörgöli a szemeit a borbély. Jól lát?... Hiszen ő fenn van a kútnál. És mégis. Lent is egy borbélyt lát. Éppen olyan, mintha ő lenne. Mégsem hisz. — Ne figurázzon, sógor!... Szóljak már egy szót... Én vagyok ... a borbélysógor... No, beszéljen má... Becsuklanak a térdei. Lassan lecsúszik a földre, a kút mellé. Gondolkodni próbál. Mi is történhetett. Mikor is hagyta itt?... Azóta biztosan egymaga takarította ki... Hogy övé legyen egyedül a pénz... De már abból nem eszik. Arra nem is gondol, hogy baj történhetett. Azt látja, hogy a veder a helyén lóg. Még csak nem is sáros. Az ital most kezd igazában dühöngeni benne. Lilára dermedt bárgyúság az arcán. Le akar szakadni a két karja. De nem... addig nem engedi, amíg a pénzét meg nem kapja. Benyit a verandaajtón. Sehol senki. Tovább botorkál, az előszobába. Hangokat hall. Aztán csak kinyílik előtte egy ajtó. Csupa fehér bútor... Az orvos... az orvosnő... a cseléd... meg a kertészlegény... és... Vince bácsi. A várólócán. Takarókba csavarva. Párna a feje alatt. Az orvos fogja a kezét. Fojtó orvosságszag. Csavarja, az orrát. Az agyát. Lángol benne a szesz. A kertészlegény megragadja a részeg embert s rázza, hogy majd kiszáll a lelke. „Vén csirkefogó... Ha nem mentem volna véletlenül vízért, hát...“ Halvány derengés borul az agyára. Valami nincs rendjén. Valami baj történhetett. Kivergődik a kertész kezeiből. Odatántorog a lócához. Vince bácsit nézi. A részegség kicsordul a szemén. Végig az arcán. Vince bácsi keze fején koppan. Odafúrja bozontos fejét a párnáig. — Sógor? ... Él még? ... Vince bácsi felnyitja a szemét. Mozog a szája. A borbélynak ennyi is elég. S, hogy maga mellett érzi az élet melegét, végignyúl a padlón. Előkészületek a pápa rádióbeszédére Vatikánváros, február 1. XI. Pius pápa állapotában nem történt változás. Vatikáni körökben cáfolják azt a hírt, hogy egy ismert angol orvost hívtak sürgősen a pápa betegágyához. A Szentatya ismét megkezdte szokásos időszakos kihallgatásait. Vasárnap délelőtt Pacelli bíboros államtitkár és több más személyiség közöttük a vatikáni rádióállomás igazgatója jelent meg a pápánál. Az igazgató tájékoztatta a Szentatyát azokról az előkészületekről, amelyeket a manilai eucharisztikus kongresszust bezáró pápai rádiószózattal 'he emésszék, sötétet/tiínk ***** ***** kapcsolatban tesznek. A rádiókísérletek állandóan folynak, hogy a szózatnak Manilába való közvetítését lehetővé tegyék. A pápa érdeklődését különben is leginkább a manilai eucharisztikus kongreszszus köti le. Nagyon sokat vár ettől a nagy katolikus manifesztációtól. A kongresszus alkalmából a manilai székesegyháznak rendkívül értékes latin felirattal ellátott arany szentségmutatót, küldött Dougherty bíboros, pápai legátus révén a Szentatya. ÖTSZÁZ CSERKÉSZ képviseli Magyarországot az V. világjamboree n Hollandiában A Magyar Cserkészszövetség Országos Intézb Bizottsága legutóbbi ülésén elhatározta, hogy 500 főből álló csapattal képviselteti a magyar cserkészetet az V. holland világjamboreen. A magyar csapat parancsnokságával Kolosváry Béla cserkész-csapattisztet, az országos vizicserkészet vezetőjét bízták meg. Az előkészítő bizottság már megkezdte működését. A különböző rajokon kívül részt vesznek a jamborcen a cserkészzenekar, az énekkar, a viziraj és a táncosraj. Ez az utóbbi alakulat a magyar népi táncokat mutatja be a világ cserkészeinek. A megbeszélésen megállapították az egyes munkakörök feladatait. A magyar csapat tagjai a jamborokba való elindulásuk előtt 10 napos próbatáborban vesznek részt. A csapat július 28-án indul el Budapestről. A holland jamboree ünnepélyes megnyitása július 31-én lesz s augusztus 9-ig él majd együtt a világ minden részéből összegyűlt cserkészsereg. Augusztus 10-ike és 13-ika között a hollandiai jamboree-parancsnokság kirándulások keretében ismerteti meg a magyar cserkészekkel Hollandiát. Augusztus 13-án indul haza a magyar csapat, augusztus 14-én útbaejti és megtekinti Nürnberg városát, augusztus 15-én pedig hazaérkezik Budapestre. Magyarországot és Hollandiát sok baráti szál fűzi össze, a magyarok nem felejtették el azt a szerető gondoskodást, amellyel fiaikat Hollandia a legsúlyosabb időkben vendégül látta a gyermeknyaraltatási akciók kapcsán. A jamboreera kiutazó magyar cserkészcsapatnak számos tagja, mint kisgyermek résztvett ezeken a hollandiai nyaraltatásokon és sokan azóta is élénk levelezésben állnak holland nevelőszüleikkel. A Magyar Cserkészszövetség ezévi munkaterve egyébként igen gazdag. Február 7-én lesz a 11. országos cserkész-siverseny, amely — mint mindig — ezúttal is a legnépesebbnek ígérkezik a magyar síversenyek sorában. Március 15-én Horthy Miklós kormányzó tiszteletére a Cserkészszövetség az Operaházban készít elő díszelőadást. Húsvét hetében lesz a hárshegyi cserkészparkban a 16. országos örsvezetőképző tábor, mintegyVK válogatott örsvezetőjelölt részvételével. Május 9-én rendezik meg a cserkészek az országos cserkészcéllövőversenyt. Pünkösdkor oktató jellegű cserkészjátékok lesznek a Pilis-hegységben, 35 főnyi raj részvételével. » 4» 4» 4» «» 4» »► 4» 4» 0» 4» ♦» «»#»«»« ÚJ HATÁROZAT a kitiltott kártyások és a kaszinók rendje ügyében Kozma Miklós belügyminiszter hétfőn délelőtt közölte a főkapitánysággal, hogy a kitiltott kártyások ügyében új határozatot hozott. Az egyesületekből, kaszinókból és klubokból kitiltott játékosokra vonatkozó rendeletét hatályon kívül helyezi és a tagfelvételt a jövőben az arra illetékes szerv elbírálása alá be..... • • ... . ■. tu-; •. • ♦ csatja. A jövőben is az egyesületek végzik a tagfelvétel elbírálását, de minden körülmények között ragaszkodnak kell Ma alapszabályokhoz. Kötelező szempont, hogy az egyesületek vezetősége ne sértse meg az alapszabályokban meghatározott hatáskört és ne sértse meg azokat az elvi szempontokat, amelyeket a kaszinók és klubok működésével kapcsolatban a kártyajátékokra nézve a minisztérium megállapított. Mindazok ellen, akik a minisztérium és az egyesületek irányelveit megsértik, a legszigorúbban járnak el. Ha az egyesület vezetősége sem tartja be az előírt rendelkezéseket, a minisztérium azonnal intézkedik az egyesület feloszlatásáról.