Nemzeti Ujság, 1937. március (19. évfolyam, 49-71. szám)

1937-03-05 / 52. szám

A NEMZETI ÚJSÁG március 5. szegénysége és a Moszkva uralma alatt álló hatalmas euráziai birtoktest mér­hetetlen gazdagsága szembeötlő. Ugyan­ez az óriási, aránytalanság mutatkozik a két birodalom népsűrű­ségi adataiban: Németország népsűrűsége 143 Európai Oroszországé 29 Ázsiai Oroszországé ■ ' 2,3' Oroszország feltűnően gyér lakossága, mint hatalmas dinamiká­jú Jzerror vagy is vonza maga felé Németország népessé­gét. A német gazdasági "élet jelenlegi nehézségei nem az ország tőkeszegény­ségében keresendők, mmem elsősorban abban, hogy Németország népességét nem tudja eltartani. Németországnak túlnépesedése már a háború előtt is legsúlyosabb életproblémája volt. Éven­ként 900.000 lélekre tehető a német föld eltartó képességét meghaladó túlszapo­­rodás. A világ leggazdagabb gyarmatait és nyersanyagforrásait az angolok, franciák, hollandok, amerikaiak és por­­tugálok már jóelőre lefoglalták, Német­ország részére viszont csak morzsák maradtak s a versaillesi békeszerződés rigókat is elvette. Németország gazda­sági szorultságából tehát az egyetlen kiút csakis kelet felé, Oroszország felé irányulhat. A világháború utáni években Német­ország gazdasági bajait a nyugati álla­mok által nyújtott hatalmas kölcsönök­kel igyekezett áthidalni. Amikor azon­ban betört a gazdasági válság, a hitel­nyújtás folyamata megakadt és Német­ország kénytelen volt moratóriumot kérni tartozásaira és töröltetni vala­mennyi jóvátétel­i terhét. Az autarch­ia és elzárkózás politikája után jelentkező gazdasági bojkott mindinkább aggasz­tóvá tették a helyzetet, úgy hogy Né­metország 1936 novemberében a nürn­bergi pártgyűlésen proklamálta a négy­éves önállátási tervet, amelynek célja az, hogy a kémiai uton előállított pót­anyagok (Ersatz-Produkte) segítségével Németország a lehető legmesszebbme­nően függetlenítse magát a külföldi nyersanyagoktól, amelyeket a deviza­nehézségei miatt képtelen beszerezni. Hitler január 30-iki beszédében a leg­határozottabban­ kijelentette, hogy Né­metország a négyéves tervet minden körülmények között végrehajtja. Ennek a törekvésnek kettős háttere van. Az egyik: Németország belátja, hogy a volt német gyarmatok visszaszerzésére irá­­­nyuló törekvései belátható időn belül nem vezetnek eredményre; a másik, hogy Németország számol egy közeli­­háború eshetőségével, amelyet a világ nagy nyersanyagforrásaitól függetlenül meg kell vívnia. A volt német gyarmatok visszaszer­zésére­­irányuló német akció, a jelek szerint, leküzdhetetlen akadályokba üt­közik. Lord Crowborne angol külügyi államtitkár és Eden külügyminiszter az alsóházban a leghatározottabban ki­jelentették, hogy az angol kormány nem foglalkozh­atik a brit birodalom fennhatósága vagy mandátum igazga­tása alatt álló területek átengedésének gondolatával. Ilyen megoldás egyrészt a domíniumok magatartása miatt lehe­tetlen, másrészt az angol birodalom presztízse önkéntes területcsorbítással súlyos sebet kapna, amit a világ közvé­leménye a British Empire gyengeségé­nek fogna fel. Abban az esetben is azonban, ha Né­metország valamilyen módon mégis hozzájuthatna volt gyarmataihoz, vagy azoknak egy részéhez, a német gazda­sági élet nehézségei nem lennének ezzel megoldva, és Németország nem mond­hatna le az oroszországi kolonizáció nagy lehetőségeiről. Hivatkozunk itt Hitler Mein Kampf-jára, amelyben a né­met vezérkancellár a legélesebben állást foglalt a háború előtti szerencsétlen Kolonialpolitik folytatása ellen, amely szembeállította Németországot Angliá­val és amely ma is elvághatná a Lon­don és Berlin között szövődő politikai jóviszony szálait. Amery, a kitűnő an­gol közgazdász és volt gyarmatügyi miniszter, a londoni Itoyal Institut of Foreign Affaires-ben tartott előadásán figyelemreméló adatokkal bizonyította be, hogy Németország gazdasági nehéz­ségeit a volt német gyarmatok vissza­szerzése nem oldja meg. A bábom előtt ugyanis Németország nyersanyagszük­ségletének csupán 0,5 százalékát fedezte gyarmataiból, míg az exportnak csak 0,6 százaléka irányult oda. A világhábo­rút megelőző harminc esztendő alatt Németország mindössze 20.000 embert tudott gyarmataiban letelepíteni. 1929- ben, amikor a gazdasági forgalom még viszonylagosan kedvező volt, a volt német gyarmatok mindössze 12 millió font értékű árucikket importáltak. Ez a 12 millió font még akkor is, ha teljes egészében Németországi­ól érkező áruk ellenértéke lenne, elenyészően csekély összeget, képvisel Németországnak 600 millió fontos exportjában. A hitleri Németország gazdasági fe­szü­ltsége ma mondhatnék legnyugtala­nítóbb eleme az európai bizonytalanság­nak. Hogy ennek a feszültségnek kirob­banása, a német expanzió milyen irány­ban és milyen módon történik meg, az a világpolitika legnagyobb kérdőjele. Hal­mossy Dénes telet, hála, művelődés és egyebek­­— ahogy a gyerek egy igazgatót felköszönthet. Esténkint odavetőleg megkérdezte, meny­nyire van vele. Három nap múlva hire ment, hogy a Kulturh­ázban Hraeny igazgató tisztele­tére nagy ünnepélyt rendeznek. Az összes hivatalok meghívást kaptak. Ez m­ár eről­tetett dolog! — gondolta Barta. Az ő ide­jében ötvenéves tanárnak se csináltak ilyen cécót. Ez az igazgató pedig alig melegedett meg a városban. Aztán pár napra hire szállott, hogy küldöttség jön a morvaországi, városból, tanulók és ta­nárok küldöttsége. . Az ünnepély holnap lesz a meghívó szerint. Palkó kezével szorította égő homlokát, amikor anyja kiment a szobából. Szeme előtt összezavarodtak a sorok. Mintha az egész felköszöntőt elfelejtette volna. Bor­zasztóan fúj a feje, de már nem mer szólni. Azt hinné apja, hogy el akarja bliccelni a dolgot.­­Újra kezdte: Mélyen tisztelt igazgató Úr!... Eredetileg Sze­retve tisztelt volt a bekezdés, de apja tegnap mérgesen áthúzta és kijavította Mélyen tisztelt­re. Nem szólt semmit, de Palkó már szinte félt pár napja apjától. Anyja most újra visszajött a konyhából és nyugtalanul kérdezte:­­ — Beszélj őszintén, nem vagy te beteg! — Nem anyus, de szeretnék lefeküdni. Bartáné látta, hogy, egy kis láza van, de majd elválik reggel. Kipiheni magát. Híg tojást hozott be pirított zsemlével, az ágyba forró teát, adott és Palkó ha­mar elaludt. Amikor férje hazajött, föl­említette neki, de Barta legyintett: Ó, gyerekség az egész! Jól felöltözik, aztán vége lesz már ennek a szamárságnak. Ha most lemondanak, megkezdődik a gyerek ellen a szekatúra. Ha azonban rosszul érzi magát reggel, akkor orvost hivat­nak. Másnap a pályaudvar, a gimnázium, a kultúrpalota lobogódíszben állott. A sze­replők már a színpadi öltözőben szorong­tak. Mindnyájan jelen voltak, csak a magyar tagozat felső osztályosa, Vizy hiányzott Novotny tanár nagy rémüle­tére­­és bosszúságára. Az utolsó pillanat­ban beteget jelentett. Palkó eljött. Rég­gé­ kijelentette, hogy semmi baja és en­nek bizonyságául kávéját is megitta.­­Valami homályos érzése volt, hogy ő mos­t valaminek az áldozata, amiről se ő se apja nem tehet, így kell csinálnia, mert talán apja bajba kerül. Esténkint sokszor hallgatta már szülei beszélgetését min­denféle kellemetlenségekről. Nagykabátban állott az öltöző sarká­ban egyedül. Fázott és a másik percben veríték gyöngyözte be homlokát. Körü­lötte zsibongtak a rendezők és szereplők. Fogai összeütődtek a láztól, amikor a kulisszák mögé állították és súgva mu­tatták, hogy kell kimenni, hol kell meg­állni a négyszögű szőnyegen az igazgató úr földiszített széke előtt. A nézőtér már tele volt. A zsupán az első sorban állott, rátámaszkodva a zene­kari párkányra, szemben a közönséggel. Jókedvűen integetett jobbra-balra az érkezők felé. Palkó a kulisszába kapasz­kodva tapsra riadt fel, amikor Hraeny igazgató fellépett az emelvényre. Ének hangzott fel, utána valami beszéd, aztán ének, szavalat. Valaki idegesen levette Palkóról a télikabátot — talán Novotny tanár úr — és kitolta a kulisszák közül a nézőtérre. Ingadozó léptekkel ment és csak a sző­nyeget nézte, ahol meg kell állania. Va­lami alattomos erő mintha oldalt lök­­dösne az emelvény széle felé, hogy le­bukjon a közönség közé. De végre elérke­zett a szőnyegig. A szőnyeg szélében meg­botlott. Érezte, hogy fóliába a szőnyeg alatt maradt és mintha egy pallón inogna. Hozzákezdett a felköszöntőhöz, de a saját szavai valami érthetetlen zú­gáson érkeztek hozzá A füle zúgott és homlokán kalapáltak: — Mélyen tisztelt igazgató úr! A nyelve — ezzel van baj, a nyelvével —■ a szájpadlásához ragadt és nem akar tovább forogni. A szőnyeg alatti féllába reszket és a feje dagadni kezd. Végre nyelve újra megszabadult a szájpadlás­tól és rekedten folytatta: — A magyar tagozat. ... — Még egyszer megismételte fáradtan, az eszméletlenség határán: A magyar ... — Aztán összefolyt előtte az igazgató piros arca magasra emelt szemöldökével és előrebukott. A hátsó sorokból dühösen törte magát előre Barta postatiszt és kíméletlenül lökte jobbra-balra a zavart bolyként megriadt közönséget Mi újság a Városházán? Influet­za Csordás Elemér tiszti főorvos most kiadott jelentése beszámol arról, hogy a januári 38 szövődményes influenza meg­betegedéssel szemben februárban 147 szö­vődményes influenza megbetegedést je­lentettek be, az elmúlt, hónapban 30 ha­lottja volt az influenzának Budapesten. A tiszti főorvosi jelentés halálozási statisz­tikája megállapítja, hogy tavaly február­ban tüdő- és mellhártyatokb következté­ben láz­ak­ haltak meg Budapesten, míg az idén februárban 259-en haltak meg eb­ben a két betegségben. Ez is az influenza­járvány következménye. Megállapítják illetékes helyen, hogy a járvány ma már vége felé tart. Természetes, hogy a meg­hűléses megbetegedésekkel szemben a legnagyobb óvatosság ajánlatos. A legne­hezebb hónapon azonban túl vagyunk. JOgvédelm­i sartó A XIII. kerületi elöljárósági épület terveit teljesen átdolgozta a magasépítési bizottság. Megállapították ugyanis, hogy a Béke­ téren agresszív, szulfátot vizekkel van átitatva a talaj és emiatt vasbeton lepényre emelik az elöljárósági épületet. Magát a vasbetonlepényt teljesen szigetelni kell. Minthogy az alapozást mélyre kell süllyeszteni és az egész épületet­ alá kell pincézni, az átdolgozott tervek sze­rint az elöljárósági irattárt a pincébe helye­zik el, amely szükség esetén légvédelmi célo­kat is szolgál. Az 50­1 ezer pengős költséggel tervezett épület az átdolgozás után sem fog lényegesen többe kerülni. UaSTOHOt Uj autótHMZ Az autóbuszüzem, amely néhány évvel ezelőtt még milliós deficittel küzdött, kezd rentábilissá válni, sőt már nyereség is jelentkezik. A környékbeli járatok át­vétele tovább fokozza az autóbuszüzem jövedelmezőségét úgy, hogy már nemcsak a főváros vezetősége, hanem a­ Beszkart irányítói is komolyan foglalkoznak az autóbusz-közlekedés további kifejlesztésé­vel. Az üzemnek jelenleg ISO kifogástalan állapotban levő autóbusza van, de a ko­csipark is kevésnek bizonyult. Szendy polgármester hozzájárulását adta ahhoz, hogy a Beszkárt 25 új kocsit rendeljen, ezeket a meglévő vonalak sűrítésére hasz­nálnák fel. Megvan ehhez a fedezet is. A Beszkárt hatmilliós kölcsönéből kétmillió pengőt fordítanak új autóbuszok vásár­lására. A kocsikat tavasszal rendelik meg s jövő év elejére el is készülnek. Az autóbuszüzem egyébként a Városmajor­ban a fogaskerekű alsó végállomása mel­­­­lett építteti meg budai autóbuszgarázsát. Új bűzövezet A fővárosi Közmunkák Tanácsa határozat­ban kimondta, hogy bűzös gyárat vagy tele­pet csakis a Szabadkai-úttól kezdődő Mester­­utca, az Illatos út, a Ferencvárosi rendező­­pályaudvar észak­keleti oldala, az Ecseri-utca, a szemétszállító telep északkeleti oldala, és az énnek meghosszabbításában tervezett, utca, vé­gül a Szabadkai út által határolt területen szabad létesíteni. E határozat, folytán a X. kerületben az építésügyi szabályzatban meg­határozott területen bűzös gyár vagy telep lé­tesítésének lehetősége megszűnik. 3B palota Megemlékeztünk már arról, hogy a F­ANSZ nagyszabású társasházépítési akciót kezdeményezett. A Szent Imre­­városban 38 palotából álló hatalmas épületcsoportot akar emeltetni a FANSz vezetősége. A lakásokat örökáron városi és állami tisztviselők részére kívánják eladni. Az építási törekvést az állami ­ Gyomorsavas szellemi munkásoknál, el­­dugult neuraszténiás egyéneknél és arany­eres betegeskedő embereknél reggelenként felkeléskor egy-egy kis pohár természetes „Ferenc József“ keserűvíz igen jótékony ha­tást szokott kifejteni. Az orvosok ajánlják, tisztviselők részéről Jakabffy államtit­kár, a fővárosi tisztviselők részéről pe­dig Duday Alajos tanácsnok irányítja. Érdekes tervek készültek. A 38 palotá­ban 100 lakás lenne a legmodernebb mó­don berendezve.­­A háztömböket a Szent Imre herceg-útja, a Tass vezér­ utja, a Diószegn­y-utca és a Vincellér-utca, által határolt telektömbön akarják fölépíteni. Ez a telek, amely 7000 négyszögöl, a fő­város tulajdona.­­ A főváros 100 pengő négyszögölenkénti áron hajlandó volna a telket eladni, hogy ezzel elősegítse az ötmillió pengős építkezés megindulását. A hatalmas területen parknál ésszerű­ épületcsoport, készül s a beépítetlen te­rületet parkírozzák, sőt tennisspályát, gyermek ját­szóterületet, sportpályát és uszodát is építenek. Az épületekben lesz mozi, kaszinó, előadóterem és könyvtár, úgyhogy a parkotthon lakói minden szó­rakozáshoz hozzájuthatnának anélkül, hogy ki kellene tenniük lábukat a saját területükről. Az érdeklődés máris igen nagy, csak az a kérdés, nem jut-e a társasház-rendszer is arra a sorsra, mint annyi, egy foglalkozási kör szá­mára épült üdfim­hán, hogy mindenki ■ szívesen megy bele, csak azok nem, akik­nek a számára épült. ’fútó Vészstályázz. Az idegenforgalmi fényképpályázat sikere arra indította Szendy Károly polgármestert, hogy a művészi anyag kibővítése céljából új pályázatot hirdessen. A propaganda céljára alkalmas bármely felvétellel pályázni lehet. Különös figyelemben részesülnek azok a sport­képek, amelyek egy-egy mozgalmas és repre­zentáns sporteseményt budapesti vagy magyar környezetben mutatnak be. Pályázni csak olyan képekkel lehet, amelyek eddig fénykép­pályázaton nem szerepeltek s amelyeket még nyomtatásban, sem más után nem sokszorosí­tottak. A pályázatokat a Székesfőváros Ide­genforgalmi Hivatalába (V., Deák Ferenc­ utca 3.) kell beküldeni. A pályázat, határideje 1937 június 30. A pályadíjak a következők: I. díj 100 pengő, II. díj 250 pengő, III. díj 150 pengő. Két díj á 100 pengő, három díj á 80 pengő, hat díj á 50­­pengő, 12 dij á 30 pengő és 24 dij á 20 pengő. Összesen tehát ötven dijat oszt ki a főváros 2380 pengő értékben. A székesfővá­ros fentartja magának azt a jogot, hogy a pályadíjat nem nyert képek közül azokat, amelyeket idegenforgalmi propaganda céljára alkalmasnak talál, darabonként 1ő­pengőért megvásárolhatja. - MÁR EZT SEM SZABAD? Egyszerű, magától értetődő­en köve­tésre méltó dolog történt Kalocsán: az Actio Catholca, barátságos levelet inté­zett a szink­vad megkezdése előtt a­­szín­igazgatókhoz, amelyben arra kérte, hogy jó előadásokat produkáljon és hagyja el a malackodásokat. Máté Tóth Jenő, a kalocsai Actio Catholica agilis és köz­­tiszteletben álló világi elnöke így nyi­latkozott erről a megegyezésről: „Nagy támogatói vagyunk a színtársulatnak, de elérkezett az ideje, hogy a színpadról elhangzott dolgokat helyes mederbe te­­­reljük. Színpártolók, színházbarátok va­gyunk, húsz bérletszelvény van a zse­bemben nekem is. De Kalocsa érseki székhely és nem tűrju­k a malackodáso­kat.“. Ezt a nyilatkozatot, az ügy lebo­nyolításának módját, igazán mindenki csak helyeselheti. Mégis csodálatos, hogy a liberális sajtó egy része harci riadót fúj ezzel kapcsolatban s „megvédi“ az igazgatót, aki pedig kijelölhette, hogy „közötte és az Actio Catolica között semmiféle félreértés nincs“. A liberális sajtó mégis belepiszkál a kalocsai Actio Catholicának ebbe az úri modorral, ne­mes szándékkal elindított, a színészeket pártoló, a kultúrát védő mozgalmába. Igazán nem értjük: ilyen szelíd kívánsá­gokat sem szabad megkockáztatni? Re­méljük, hogy a­ kalocsai példának sok követője lesz, a színhá­z, a­ közönség, a kultúra közös örömére. KATOLIKUS KÖLCSÖNKÖNYVTÁR eddig Horánszky-utca 20. alatti, ezentúl Vill., Baross-u. 82. sz. alatt Pázmány papirázlattel kapcsolatban). Nyitva a hét minden napján­ egész nap. Nagy választékban magyar, német, francia, angol hitbuzgalom, tudományos, szépirodalmi és szórakoztató könyvek. Vidékre is szállit kölcsönkönyveket megfelelő óvadék me­g«»

Next