Nemzeti Ujság, 1937. április (19. évfolyam, 72-97. szám)
1937-04-23 / 91. szám
Heylen Tamás Lajos namuri püspök a Keleti-pályaudvaron a szalonkocsi ablakából búcsúzik Budapesttől Rőder Vilmos honvédelmi miniszter Blomberg német hadügyminiszter meglátogatása után Sztójay Döme berlini magyar követtel beszélget . Dr. agr. Radics Józsefet bízták meg a Mezőgazdasági Múzeum igazgatói teendőinek ellátásával A 69-es villamos csütörtökön délben a Rákóczi-út és a Nagykörút sarkán elütött egy katonai mentőautót Villanykörték ezreivel erősítik fel az olasz király látogatására a Lánchíd világítását xrr. avp. tt szám. NEMZETI ÚJSÁG 1SSZ ÁPRILIS 6. Szerkesztőség és kiadóhivatalt Budapest, V., Honvéd-utca 10. Telefon: 1—196—60, 1—196—68 és 1—196—69. Fiókkiadóhivatalok: VI. Vilmos császár út 65. Telefon: 1—130—06., a Szent Imre könyvkereskedésben, Szent Imre herceg útja 2. Telefont 2-690-33, és a Pázmány könyvkereskedésben, Baross utca 82. Telefont 1-354-79. Előfizetési ára egy hóra 4 P. *( évre 10.80 P, egyes szám ára 16 fillér, vasárnap 32 fillér. KIADÓTULAJDONOS, KÖZPONTI SAJTOVÁLLALAT RÉSZV.TARS. FŐMUNKATÁRS, TÚRI BÉLA 1 1«*—19». A KIADÁSÉRT FELELŐS BARANYAY LAJOS A KÖZPONTI SAJTÓVÁLLALAT VEZÉRIGAZGATÓJA. A SZERKESZTÉSÉI FELELŐS ■ DR. TÓTH LÁSZLÓ ÍŐSZERKESZTŐ. Napirend Péntek. Április 23. Róm. s kát.: Béla pk. — Gör. kat.: Sznet György av. — Prot.: Béla. — Gör. kel.: április 10. Fér. — Középeurópai időszámítás szerint a nap kel 4 óra 412 perckor, nyugszik 18 óra 44 perckor. A hold kel 16 óra 51 perckor, nyugszik 3 óra 422 perckor. Nyitvalevő múzeumok: Magyar Nemzeti Múzeum (Múzeum-körút 14.) ásvány-, őslénytár 0— fél 2. Növénytár (Akadémia-utca 2.) 10—1. — Szépművészeti Múzeum (Aréna-út 41.) antik és modern szoborgyűjtemény, gipsz 10—fél 2. — Iparművészeti Múzeum (Üllői-út 33.) 9—fél 2. — Mezőgazdasági Múzeum gótikus épület zárva. — Néprajzi Múzeum (Hungária-alsókörut 40.) 9—fél 2. — Országgyűlési Múzeum (Országháza, XVII. kapu) 9—2. — Postabélyeg Múzeum (Krisztina-körut 12.) 10—1. A Magyar Tudományos Akadémián (Akadémia-utca 2.): Goethe-, Vörösmarty- és Széchenyi-szoba 10—12. — Budapest Székesfőváros Képtára (Egyetem-utca 6.) fél 10—fél 2. — Erzsébet Királyné Emlékmúzeum (Királyi palota) 9—4. — Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múzeum (Andrássy-út 103.) zárva. — Ráth György Múzeum (Vilma királyné-út 12.) 9—fél 2. — Új Magyar Képtár (Andrássy-út 69.) fél 2. — Magyar Történelmi Arcképcsarnok (Akadémia-utca 2.) 10—1. — Országos Levéltár (Bécsi kapu-tér 4.) 9—fél *2. — Királyi Várpalota termei 9—1. — Országház termei 9—1. — Tudományegyetemi Növénykert (Romaneci-utca 25.) 8—12 és 2—4. — Aquincumi Múzeum (Szentendrei -út 7.) 9—is és 3—6. — Várhegybarlang jégkorszakbeli ősállatcsontok múzeuma, bejárat (Szentháromságutca 2.) az Elöljáróság udvarából, megtekinthető egész nap. ELŐJÁTÉK Szalad a vonat és kisfiú a kövér lengyel mezőkön megint hallja Theiss bácsi hangját, ahogyan a csonka mondatot befejezi: — ...Életünk olyan, mint az aszbesztlap a tűzben. Minden eléghet, csak mi nem égünk el. Van valami bennünk, ami erősebb, mint a végzet. Ez az üzlet az, itt alattatok, ez a ház az, itt fölöttetek, ez a fajtátok, tibennetek... Ezt hallja a kattogó vonatban kisfiú és elébe rajzolódik az elmúlt délután, amely a front felé száguldó vonatra tette őket. Anya felkiáltott: — Szörnyű az, Theiss bácsi, ha igazat beszél. Mindig egy idegen hatalom igájában lenni. Az üzletében, a hagyományéban. Grószmanni felpattant, s egyszerre hatalmasnak érezte önmagában a polgári fajtáját, a Kreyderek életét és önmaga tevékenységét. Idegen hatalom? Azt mondod, Irma, idegen hatalom? Miket beszélsz te! Csak lettél volna te mindig ott, csak lettél volna te az én helyemben, másnak tartanád, nem idegen hatalomnak. Kisfiú ekkor látta meg először a leküzdhetetlen kényszert addigi életében, először tartotta kötelező, szem elől nem téveszthető simok várható pályáját és először fojtotta el benne a lélekzetet az az érzés, hogy sorsa elrendelt, befejezett már így, gyerekéveivel is és ami várhat rá, nagyon külsőségéé, nagyon jellegtelen. Talán szerelem, talán más... Súlyos és nyűgös lett ez a körülötte torlaszt emelő élet, bonyolultan rétegezett, mint egy ezeréves fatörzs és mégis irtózatosan egyszerűsítő, akár egy bonyolult számtani művelet alján a megingathatatlan egyszeregy. Minden ebbe a házba vonja vissza ezentúl: kaland és megfontolás — és most érti meg igazán, mi a különbség közte és Kulp Sanyi között, az ő játéka és Kulp Sanyi játéka között. Mennyire el tud szakadni az egyik a környezettől, mennyire belülről szabad tud lenni — és milyen irtózatos körön belül jár a másik mindenben! Lehet innen szabadulni? Van más is a számára, mint a származás kényszere? Álmatlanul feküdt azon az éjszakán és kialvatlanul ébredt. A kétségbeesés könnyű réteg alatt lapult benne, hosszú időre el is múlt, s az élete folytatódott. De ugyanaz volt-e már? El tudta-e felejteni mindazt, ami ezen az estén rátört orvul és hatalommal? Most elfogadta a kötelezőt, később ellenszegült még, de egy korszak nyugalmának vége volt. És ami nemsokára még következett, arra volt csak jó, hogy tisztítsa, a fejét és elébetárja, amit várhat és eltakarja előle, ami elérhetetlen marad. A nyár elején aztán grószmanni összeroskadt az üzlet terhe alatt. Anya gyenge volt a vezető és irányító munkára: apa rettenetesen hiányzott az üzletben. Grószmami szívesen bevallotta volna már vereségét, hiszen a háború eleje óta tudta már, hogy nem vereség az, hanem győzelem. Simon Gyula a Kreyder-ház törvényei közé kényszerült és nem szabadulhat. Grószmami érezte Theiss bácsi lemondó bölcsességének igazságát és babonásan hitte a család, az osztály, a hagyomány oltalmazó erejét, amely apát úgy maga alá szorította. Egy gyerekkor regénye 38 írta: THURZÓ GÁBOR Grószmanni tudta, hogy ezért nem ír apa. Ez az ember már sérthetetlen, a család vére befutotta, mint a mondás hőst a takaró sárkányvér. Grószmami szívesen, bevallotta anyának összeroppanását és elküldte anyát és kisfiút, hozzák haza apát, itt a helye mellettük, itt a helye az ő helyén. Helycsere történt csak, s grószmami ma már beismerheti késői éveit, beismerheti a páncél alatt a gyengét, a kiszolgáltatottat, az öregasszonyt. Ez fut át kisfiún a lengyel mezőkön nyargaló vonatban, s lefüggönyözöttek a kákéban most is az ablakok és szalad a vonat, szalad, szalad északnak. A halott front következik éjszaka. Sárga tarlók mindenütt, elhagyott drótsövények, fennakadt zubbonyokkal, elhullott lovak fehér csontja fölül elröppenő varjak, s ahogy kint állnak ketten a folyosón, a teli sötét ég alatt, hegyek fordulnak szembe megint, a Kárpátok. Hűvösebb van, kisfiú csendesen, az otthoni sebbel még a borzongó, tanácstalan kíváncsisággal, fogja anya kezét és pillanatokra, nagyon erősek igy ketten... Sugaras délelőttön érkeznek a front mögé- G. város lejtőn épült.. felvérezv® és kifosztva ez is, feltépett úttesttel, összegabalyodott villanydrótokkal és hagymás kupolás, magas zárt kerítésű görög tempdomokkal a leterült, fonnyadó fák között. . Anya rögtön a városparancsnokságra siet, oda utasították még otthon. Régi templomban van a városparancsnokság, akácfák sovány lombjai csoportosulnak körülötte lazán és mint egy kikezdett, és tört erős fog ül a lesorvadt torony a tetején. Szakállas, idős alezredeshez mennek, kvietált gráci öregúrhoz. A sekrestyében ül, iratok között, mogorván, őszes szőrzettel és táskás, kicsit halott szemekkel. Hamar elintézi dolgukat ebbe a nyugalmasabb, fronttól aránylag távoleső városban, ahol a kórházak vannak, az élelmezés gócai, raktárak és gazdasági hátvédek, könnyebben jöhetnek asszonyok. A bécsi katonafeleségek hetekig kint élnek az avott, poros osztrák fürdőhelyre emlékeztető villákban, melyek az emelkedő lejtőre kapaszkodnak, a kemény vonalú, sziklás és sötét Podzsen bölény árnyékába. — Ez a fiuk? — kérdezi Riederer alezredes és a pia,Ibásszal bök kisfiú felé. Anya maga elé tartja, eligazítja gyerek vállán a gyűrött másnapos matrózgallért, a végtelen vasúti éjszaka ráncait. — Igen, ez a miénk. — No, féltél az utón? Nem gyereknek való az ilyen utazás? — Nem féltem én. — Legény vagy már akkor. Bátor legény. Majd beállsz közénk katonának. Kicsit fásultan tréfál az üregur, csupa ingár, csupa laza csont és lebegő sörtésnyakbőr. A köves, zajos után trénszekerek vonulnak libasorban. — Én nem megyek katonának. — Nem-e? Hát minek akkor? Háborús világ ez fiam- Kell a katona. Amikor én ekkora voltam, kis karddal jártam már, katonaiskolában. És eltűnődik egy pillanatra. Anyának hozzák az iratokat, az öreg Riederer veti, rá az aláírásokat, a pecséteket, apa szabadulását. Az első szabadságlevél annyi év után, az első szerelő annyi ég zártfalu elhatározásába. (Folytatjuk.)’ Nyomatott a PALLAS EBOD. 6. NYOMDAI B.-T. körforgógépein, Budapesti V, Honvéd-utca 10, sz. (Felelős: Győr)