Nemzeti Ujság, 1937. május (19. évfolyam, 98-120. szám)
1937-05-01 / 98. szám
Időjárás: Északi északnyugati légáramlás. Változó felhőzet: Helyenként zápor eső. Éjjel több helyen talajmenti fagy. 71 nappali hőmérséklet nyugaton kissé emelkedik Darányi Miklós elnök budapesti látogatásáról NEMZETI ÚJSÁG XIX. évfolyam 98. szám ♦ SZOMBAT + Budapest 1937 május 1 Gróf Majláth Gusztáv Károlyt negyven éve szentelték erdélyi püspökké A kashmiri maharadzsa Budapestre érkezett Lacroix bajnok vezetésével mérkőzik Budapesten a belgák Davis Cupcsapata Dr. Gimesi Nándor a József nádoregyetem nyilvános rendkívüli tanára lett Magyar milliók szivében... Budapest ünnepváró lázban ég. És az egész ország, amelynek élete most a nemzetközi vásár idején felfokozottabb ütemben lüktet itt az ország szivében, őszinte bensőséggel, igazi magyar szivességgel készül nemes vendége fogadására. A székesfőváros legszebb májusi pompájukban ékes utcái és terei már lobogódíszt öltenek. Drapériák, szőnyegek, virágok varázsolják meleg fogadóteremmé a pályaudvart, ahol majd néhány pillanatra szintén ünneplőn áll meg a száguldó forgalom szüntelen áramlása. A legimpozánsabb katonai parádé próbája hullámzik végig szívdobogtató, férfias dübörgéssel a város nyílegyenes útsugarán a tavaszi reggel ragyogásában. És senkitől nem parancsolt igazi öröm gyűl a szíveken is most, hogy Miklas osztrák államfő és hitvese látogatásának közvetlen küszöbén állunk. Ezúttal első esetben történik a világháborút követő Európarendezés óta, hogy idegen állam feje hivatalosan tesz látogatást a magyar állam fejénél. Magyarország teljes mértékben átérzi ennek a ténynek történelmi jelentőségét. Tudjuk, hogy nem puszta formaságokról, nemzetközi udvariassági tényekről van itt szó, hanem érezzük, hogy ez a látogatás, amely viszonzása Horthy Miklós kormányzó bécsi látogatásának, még melegebbé, bensőségesebbé és szorosabbá teszi azt a barátságot, amely bennünket nyugati szomszédunkhoz fűz. Nem szakadt meg ez a barátság, hanem kitartott az összeomlás és a forradalmak megpróbáltatásos napjaiban és a békekötést követő keserű letargia idején sem, amikor minden erővel nekik is, nekünk is a létfenntartás legkeményebb harcát kellett végigküzdenünk. A forradalmak üldözöttei náluk találtak menedéket. Mikor pedig északon, keleten és délen a telhetetlen kapzsiság fonta körültünk a fojtogató gyűrűt, Ausztria volt az akadály, hogy ez a gyűrű bilinccsé nem zárulhatott. Ezek a nehéz idők, ezek a szorongatásos napok érlelték és pecsételték meg azt a barátságot, amely immár érzelmi alapon is őszintévé és törhetetlenné nőtt ki egy több mint négyszázados sorsközösségből. Ennek a sorsközösségnek első láncszemét is rettenetes, nemzeti veszedelem, a mohácsi katasztrófa kovácsolta. A vad áradatként nyugatra zúduló ozmán hatalom nyomása alatt megroppant magyarság ösztönösen fordult szomszédja felé, ahhoz a néphez, amelynek uralkodója egyben a császári korona birtokosa is, az egész, kereszténység erejével adott támasztékot a végső megsemmisülés határán álló nemzeti létünknek. Viszont a hatalmas nyugati keresztény kultúra természetes szövetségesét, isten alkotta védőbástyáját találta meg bennünk és másfél századon át vérző országunkban. Azóta közös uralkodó felkent személye alatt, akit Szent Koronánk ősi ereje forrasztott be a nemzet egész testébe, együtt voltunk jóban, rosszban, fájdalmas és dicsőséges napokban. Bécs felszabadításánál Lotharingiai Károly hercegés Szobieszky János király seregeiben magyar vér is hullott. Buda visszafoglalásánál pedig ott küzdött Ausztria is az ostromló hadakban. Savoyai Jenő herceg ármádiájában is együpigirtunk a magyar föld felszabaditásszerte Mária Terézia királyné birtokainak,krtelm0* ben pedig magyar huszárok felszállt síkra páratlan vitézi tettek világra szóló bravúrjával. Együtt verekedtünk Na*poleon világuralma ellen is Európa fel* szabaditásáért s mint testvér a testvér mellett, vállunkat egymásnak vetve) álltuk négy hosszú esztendeig egy, egész ellenséges világnak reánk omló, kegyetlen erejű rohamát. Nem csoda, ha ilyen hosszú összekap* csoltságnak akadtak félreértései is. De az ellentétek soha nem a két nép szívéből fakadtak. A szabadságharc forró, lelkes és hirtelen ellobbanó napjaiban is megértette egymást Bécs és Pest. A két nemzet között támadt választóf alak, amelyeket a politika mesterkedései emeltek mindkét oldalon, maguktól leromlottak a megváltozott helyzetben. A magyarság tulajdonképpen most eszmélt rá igazán arra a sorsközösségre, amely mindig megvolt mint történelmi tény, de most teljesen öntudatunkba jutott, mint világpolitikai szükségesség, sőt kiküszöbölhetetlen létérdek. Ha volt valaha a világon két egymásra utalt nép, két minden érdekével összeforrott ország, úgy a mi népünk és a mi országunk az. Ausztria és Magyarország valóban olyan, mint két testvérszív, amelynek ugyanaz a hatalmas ütőér, a Duna óriási két aortája, szállítja az éltető, lüktető vérkeringést. Ez az ősi, nagy folyó kapcsol bennünket széttéphetetlen ikertestvérségbe itt, Keleteurópa kapujában. És a Dunamedence rendezésének mennél sür* /* sebb megoldását váró,‘európai kére’,ben. Akárhogy forduljanak itt a szeleid akármilyen, szabadabb vagy nehezebb, lesz itt a levegő, mi csak együtt, ugyanannak a szívdobbanásnak ütemére ve- AJÁNDÉKOK Az ingkészítő a csomagot a vonat indulása előtt félórával küldte csak el. Miklósnak alig volt annyi ideje, hogy gyorsan kidobálja legnagyobb kofferéből a holmikat és legalul helyezze el az utolsó pillanatban érkezett ingeket. Mert nemsokára vámhatárokon fog keresztül robogni vele az Orient-express, egyre sűrűbben következő vámhatárokon át, amíg a szétszabdalt Középeurópába érkezik. Ahogy a taxi a komor környékű Gare de l‘Est felé vitte, még nem tudta, mily hosszú időre kell búcsúznia Paristól, a könnyed, levegősebb, felelőtlenebb élettől. Elutazása is egészen hirtelen jött, mint mikor a szabad vad lába a leglendületesebb iram közepette megbotlik. Még izmaiban van a futás lendülete, de már lábán a hurok és minél jobban erőlködik, annál gyorsabban ráébred, hogy megfogták és nincs menekülés. Előbb csak a kormányválságról érkezett egy rövidke hír. Házigazdája könnyedén és minden különösebb hangsúly nélkül mondta: Votre president a échoué... A következő elsején már nem kapta meg rendesen pénzét, homályos rendelkezések körvonalai meredtek fel, amelyek valami bankzárlatról és valutarendelkezésekről szóltak s amelyek oly dühítően unalmas, hosszú körmondatokba takarták a valóságot, hogy bármily közelről érintette, egyet sem bírt végigolvasni belőlük. Haza kell menni, hát haza kell menni... Mikor az ingeket rendelte, még nem gondolta, hogy elsején már nem jön több pénz és a legdrágábbakból választott. Az autóban még elgondolkozott, hogy az után nagyon kell majd takarékoskodnia, mert utolsó pillanatban több mint ezer frankot kellett fizetnie a küldöncnek. A határokon kissé összeszorik a szíve, mikor kijelentette, hogy semmi elvámolni valója sincsen, aztán másnap álmosan és a hosszú utazástól égő, feszülő, csak kölnivízzel mosdatott arccal végre az utolsó határállomást is szerencsésen megúszta. Otthon volt... Az első estén, az alapos fürdő után, mikor még nem találta helyét otthon és furcsa vérkeringési zavarokat okozott, hogy egy megváltozott életritmusú világba cseppent vissza, kibontotta az ingcsomagot. Egy kis öncsalást is várt a párisi ingektől. Még a párisi cigarettáit szívta, azaz amerikai importárut s most, hogy néhány órát aludt is már, kissé melankolikus volt a nyárvégi langyos estében s még egyedül akart kissé kószálni a budai oldalon a ritkuló levelű gesztenyefák alatt, amelyek Párisra emlékeztették. Szórakozottan akart belebujni egy halványsárga ingbe s csak mikor már a két karját beledugta, érezte, hogy mintha gúzsba kötötték volna, mozdulni sem tud. Az ing kicsi volt. Nemcsak szűk, hanem abnormálisan kicsi. Most, hogy lecibálta magáról és maga elé tartotta, látta, hogy legalább hatnyolc számmal kisebb, mint neki kell. Miklós megtermett és széles válla volt, középeurópai tünemény. Ezt az inget pedig, ha egyáltalán férfinek és nem gyerekfiúnak készítették, valami egészen vékonycsontú, pehelysúlyú kis franciának készíthették. Sokat ismert ilyet odakint, rendesen nagyon csinos nők társaságában jártak és többnyire szép lányokat vettek feleségül, habár szinte karrikatúraszerűen finyálak voltak életük párja mellett. Nagy égő szemük azonban beszédes és intelligens volt, hajlott orruk férfias és néha egy kis szakáll vagy bajusz is hangsúlyozta férfiasságukat. Kedves kis gonosz szellemű, madárszerű franciák, igénytelenségükben is egy nagy fajta képviselői. Miklós akaratlanul is rájuk gondolt és dühében is elmosolyodott, mikor mind a hat inget szétzilálta és rájött, hogy egytől-egyig miniatűr mértékre készültek. Elutazása előtt való este megsürgette az ingeket, kijelentette, hogy nem veszi át őket, ha reggel nyolcig lakására nem küldik, hát kapott hat inget. Ezért szorongott hát a határokon? Most mikor mehet megint Párisba, hogy visszacserélje őket? Várjon emlékeznek-e majd még rá, megtalálják-e az eredeti rendelést és becserélik-e? A hat inget bedobta a szekrény fenekére a nem használt holmik közé s egy kissé mindig dühös lett becsapatása miatt, ha a pillantása megakadt rajtuk. A félbemaradt, nagyobbára, tágasabbra tervezett párisi szétsur torz emlékeztetői voltak s mindig figyelmeztették, hogy valami félbemaradt az életében. II. Nyugatra nem is került vissza egyhamar. Középeurópában krízis tombolt. Egy ideig szabadon rendelkezett ugyan az idejével, aztán hivatali szolgálatba lépett. A minisztériumban kissé idegenül mozgott eleinte, aztán lassan megszokta új környezetét. A hétköznapok és a rendszeres munka egyre kevesebb szabad időt hagytak neki, hogy messzire vágyjon. Új barátai akadtak és köztük egy, aki nem volt ugyan barátja, mert mindenkitől idegenül állt, de akivel egyes dolgokban, rövid beszélgetéseik alatt megértették egymást. Ezt a fiatalembert Ivánnak hívták, de ezt a nevet nem viselte raccsolva, monoklisan és feltűnően. Nagyon szerény ember volt, beteges, sokszor inkább árnyék, mint test. Fekete hajú, lázas szemű kis délszláv ivadék, mint az a Princip nevű szerb diák, aki a katasztrófát elindította Európa felett. Ha Iván otthon marad a hegyei közt, lehet, hogy ő is bombát dobott volna, vagy revolvert szorongatvánnyadt kabátja alatt, csenevész testéből kiszögellő bordái és rendetlenül verő szíve fölött. Iván ősei azonban talán még a törökök elől menkültek a laposabb dunai tájakra, talán a tüdejük is itt romlott meg a poros alföldi tájakon. Iván már csendes modorú, nyugati kultúrán nőtt, azaz inkább desztillált egyéniség volt. Kopott ruháiban nesztelenül suhant aktáival a folyosókon és aktái mindig mintaszerűek voltak. Kissé kivetett volt és bátortalan csenevész teste, rövidlátó szemei és gondozatlansága miatt. De Iván nélkülözhetetlen IRTA: POSSONYI LÁSZLÓ lapunk mai száma 16 fillér Bilbaoote küszöbön Nagy tellás Románia kisebbtó törvénymn áll Z Ujnit séf tervét lét miatt — Del bes Franciaország középeurópai politikájáról