Nemzeti Ujság, 1938. január (20. évfolyam, 1-24. szám)

1938-01-01 / 1. szám

4 NEMZETI ÚJSÁG január 1. Boldog új évet kivárntak ------------------------- IGEN TISZTELT HIRDETŐFELEIKNEK A NEMZETI UJSÁG ÉS ÚJ NEMZEDÉK HIRDETÉSI OSZTÁLYÁNAK TISZTVISELŐi­ zelésére bízott tőkeállományt valóban a nemzeti termelés szolgálatába állítsa és ebbeni ténykedésében ne helyezkedjék kizárólag a rideg üzleti álláspontra. A magyar hitelszervezet nehéz időkben, válságokon keresztül, amikor a külföld nagy államaiban napirenden voltak a bukások, szilárdan megállotta a helyét és átmentette a nemzeti­ vagyon zömét a jövő számára. Ennek elismerése kap­csán joggal várható el tőle, hogy üzlet­­politikájában a nemzet nagy közösségé­nek szolgálatába állítsa a maga tőke­erejét.­­ Ugyanezt a mértéket állítja fel a kormány a nagy tőkeerővel rendelkező magyar gyáriparral szemben is. A gyáripar jelentőségét és szerepét a nem­zeti jövedelem terén a kormány nem­csak elméletileg ismeri el, hanem azzal is, hogy gazdaságpolitikájában az ipa­rosodást minden lehető módon elősegíti és támogatja. De itt is joggal várhatja el az ország dolgozó népe, hogy a gyár­ipari tőke a munkások és alkalmazot­tak szociális szükségleteit kielégítse és tekintettel legyen a fogyasztórétegek jogos érdekeire.­­­ A tőkét nemcsak jogok illetik meg, de komoly kötelességek is hárulnak reá. Ez azt jelenti, hogy a szociális és kultu­rális terhek mentős nagyobb mértékben való viselését készségesen vállalnia kell és ezzel segítségére kell lenni a kor­mánynak szociális politikája megvalósí­tásában. Azaz üzletpolitikájában a jöve­delmezőség jogos szempontja mellett le­gyen mindig tekintettel a nagy összes­ség érdekeire is. Jövedelemelosztás — Ebből a szempontból kell néznünk a jövedelemelosztás problémáját, is, amely ma világszerte előtérben áll. A széles néprétegek életszínvonalának emelése csakis azok jövedelmének fokozásával lehetséges. Ezt a problémát azonban nem szabad jelszóként bedobni a politikába, amint, sajnos, gyakran az elégületlenség szítására, a szegény néprétegek sorai­ban való izgatásra irányuló tendenciával teszik. A komoly birtokpolitika nem je­lent ingyen földosztást, hanem jelenti azt, hogy a magánjog respektálásával mentes nagyobbszámú kisgazdaságot te­remtsünk és ezzel növeljük az önnálló egzisztenciák számát. Ugyanígy a jövede­lem helyesebb megoszlására irányuló tö­rekvés sem jelenti azt, hogy egyszerűen elvegyük attól, akinek van és odaadjuk tannak, akinek nincs. Vagyis a jövedelem helyesebb eloszlása nem vagyon- és jöve­delemelkobzást jelent. Ellenben a poli­tika minden eszközével arra törekszünk, hogy munkaalkalmak teremtésével és szaporításával, a munkafeltételek javítá­sával, a termelés minőségi és mennyiségi fokozásával a termelő és dolgozó népré­tegek bevételeinek emelésével a gazda­sági munka eredményében ezek a széles néprétegek az eddiginél nagyobb mérték­ben részesüljenek. Ez természetesen ma­gában foglalja azt is, hogy a közterhek arányos és igazságos megosztásával, a munkafeltételek megjavításával is segít­sünk a nagyszámú alsó néprétegeken.­­ Ezt a célt mi szociális népi politiká­val fogjuk munkálni; termelési, értéke­sítési, családvédelmi, ifjúsági és adópoli­tikával, de olyan közoktatási politikával is, mely a széles néprétegek gazdasági szakképzettségét emelni és ezzel gazda­sági munkájukat is eredményesebbé tenni alkalmas. Ez összhangban áll a ka­­pitalisztikus gazdasági rend helyesen fel­fogott alapelvével, mely szerint a mun­kát és vállalkozást megilleti a jogos ha­szon és jövedelem. A helyesebb jövede­lemelosztás a kapitalisztikus fejlődés ki­növéseit és túlzásait van hivatva korri­gálni.­­ Az ilyen helyesebb jövedelemelosz­lást célzó gazdasági és szociálpolitika nem áll útjában a kívánatos tőkeképző­désnek. Ellenkezőleg, meg vagyok győ­ződve, hogy az igazi és egészséges tőke­­képződés éppen azzal nyer lendületet, ha benne mentői többen, a nép mentői széle­sebb rétegei vesznek részt.­­ Bizonyos azonban, hogy a szociális agrárpolitika, amellyel kormányom a mezőgazdasági népesség helyzetét meg­javítani törekszik, csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha maga a földbirtok munkatársává szegődik és a gazdatársadalom vezető rétegei még az eddiginél is fokozottabb mértékben részt­­vesznek a mezőgazdasági népesség okta­tásának, felvilágosításának és nevelésé­nek munkájában. De egyúttal vállalják és viselik a nép szociális felemelésével kétségtelenül egybekapcsolt terheket is, amelyek azonban a termelési költségeket alig emelik.­­ Ezeknek a szociális kérdéseknek fel­színen tartása nemcsak a konjunktúrá­nak a kivirágzása. Ez a keresztény nem­zeti politika és az igazi fajvédelem. Em­berséges munkabér, a jövőről való gon­doskodás, egészséges lak, megfelelő élel­mezés, tanítás, beteggondozás biztosítá­sára akkor is törekedni kell valamennyi munkásréteg, valamint a falu és tanya népe részére, amikor a gazdasági üzem talán kevésbbé jövedelmező. Ezért foly­tatja az állam a közmunkákat, a jövő megalapozására szükséges alkotások lé­tesítését, a telepítést, a fásítást, az ön­tözést, az útépítést, az ifjúság elhelyez­kedéséről való gondoskodást.­­ Nagy alkotások várnak megvalósí­tásra. E nehéz feladatok megoldása csak úgy sikerülhet, ha az egész magyar nem­zet összefog jövőjének kiharcolására az erre szükséges nagy áldozatok viselésé­ben. Gazdag és szegény, hatalmas és gyenge a nemzet nagy kérdéseiben és erőfeszítéseiben részt kell hogy vegyen, ha el akarjuk érni a nemzet felemelkedé­sét. Ebben az összefogásban látom és ke­resem én az igazi nemzeti egységet . Az új esztendőben, Szent István éve­ ható tény, hogy a gyengébbek, tehát a nagy tömegek megvédése és boldogulása az erősebbekkel szemben csakis úgy­ le­het sikeres, ha az államhatalom odaáll a gyengék mellé. — Ez az állami beavatkozás korántsem a kormányok szeszélyéből vagy — mint gyakran halljuk —, csupán a bürokrácia elterpeszkedése miatt állott elő. De elő­állott szükségképpen a nemzetek és népek önvédelmi fegyvere gyanánt. Nem mi kezdeményeztük azt a tényt, hogy a nemzetközi árucsere ma már nem bonyo­lódik le a szabad világforgalom keretei­ben, hanem az önellátási törekvések ál­tal diktált igen szűk lehetőségek korlátai között. És a mai helyzetben, amikor a legtöbb állam az önellátás alapján ren­dezkedik be, Magyarország pl. hiába is próbálná helyreállítani­­a szabad kül­kereskedelmet.­­ Ma az állam kénytelen szabályozni és sok részben előírni már magát a ter­melést is; állami befolyással kell irányí­tani az értékesítést, gyakran szabályozni az árakat. Szóval aktive közbe kell lép­nie és működnie a gazdasági tevékeny­ség sikeressége érdekében. Szélmalom­harcot folytat ilyen körülmények között az, aki a gazdasági szabadság jelszavával száll síkra az állam e szükségszerű sza­bályozó tevékenysége ellen. — Ez a kérdés nem világnézeti kérdés, hanem gazdasági probléma. De politi­kummá, világnézeti kérdéssé válik azzal, hogy átjátsszák politikai és az egyéni szabadság kérdésévé. Akként állítják be, mintha a baloldali politika perhorresz­kálná az állami beavatkozást, amely csu­pán a jobboldal egyik politikai eszköze. Pedig ez a beállítás egészen megtévesztő és helytelen. Mert hiszen a legbaloldalib­ politikai felfogás, a szociáldemokráciáé — nem is szólva a kommunizmusról — magát az államot teszi meg még a ter­melőeszközök tulajdonosává is és olyan­­fokú állami, beavatkozást és­ szabályozást imiszé, ami ő­ sem­miféle jobboldali, poli­tika­ sem akar, álmodni sem, legke­vésbé pedig a miénk. Szociális állam — A mai korra kétségtelenül rányomta bélyegét a szociális állam. A ma követel­mény­nek csak­ az a politika felel meg, amely számolva a népi erőkkel, a nemzet legszélesebb rétegeit iparkodik felemelni az erkölcsi, a kulturális és anyagi élet­színvonal magasabb fokára. A következő évek állami tevékenységének súlypontja ebben az irányban keresendő. Reánk is igen nagy feladatok várnak e téren. Még­pedig lehetőleg gyors egymásutánban. A nép széles rétegei boldogulásának elő­mozdítása és valamennyiük életszínvona­lának emelése szünet nélküli megfeszí­tett munkásságot igényel a kulturális, közegészségügyi, gazdasági, közlekedés­­ügyi politika terén, úgyszólván az állam­élet minden területén.­­ Való igaz, hogy ez a szociális poli­tika igen nagy terheket ró az egész ma­gyar társadalomra és különösen a terme­lésre. S míg ebben a vonatkozásban gyakran hangzanak el támadások a tőke ellen, másfelől olyan illetékes kijelenté­seket sürgetnek, amelyek a tőke bizton­ságának növelésére, a vállalkozási kedv fokozására alkalmasak. Bár erről már több izben kifejtettem a kormány állás­pontját, mégis felhasználom azt az alkal­mat is, hogy körvonalazzam felfogásun­kat.­­ A tőkés gazdasági rendben, a ma­gántulajdonra alapított társadalomban az egyéni munka és vállalkozás eredmé­nyét, és gyümölcseit a jogrend keretében mindenki számára feltétlenül biztosítani kell. A tőke a gazdasági, sőt a nemzeti élet igen fontos tényezője. Éppen ezért a tőkeképződést mindenképpen elő kívánj­­uk mozdítani. Hitel és gyáripar A tőkeképződés egyik legfontosabb módja a takarékbetétgyűjtés, amely a kistőkéseket a hitelszervezetek csator­náin át juttatja a nemzeti gazdálkodás érhálózatába. Betétképződés nélkül nin­csen hitel­ A jelenlegi nemzetközi viszo­nyok között pedig, amikor a külföldi hitelforrások még nem nyílnak meg, egyedül a magunk tőkeerejére vagyunk utalva. Már ez a megfontolás is kizárja azt, hogy a hitelszervezet legális műkö­désének gátakat vessünk. Joggal köve­telheti azonban a kormány és­ a nemzet, hogy a hitelszervezet a gondjaira és ke­ A terhek viselése . A szociális terhek viselésének köte­lezettsége természetszerűleg a mezőgaz­daságtól is súlyos áldozatokat követel, hi­szen az ellátatlanok száma itt aránylag nagy. A szociális igazság megköveteli, hogy a munkafeltételek megjavítását, az öregkori ellátás biztosítását ne csak­­az ipari munkásoknak, hanem a mezőgazda­­sági munkásságnak is biztosítsuk. A me­zőgazdasági népesség helyzetének általá­nos emelése igen fontos nemzetpolitikai érdek. De érdeke egyúttal magának a földbirtoknak is. Mert a népesség sokhe­lyütt kétségtelen nehéz életviszonyait gyakran lelkiismeretlenül elégedetlenség szítására iparkodnak felhasználni és ez­zel alkalmassá teszik a lelkeket szélsősé­ges tanok és jelszavak befogadására. Bi­zonyára szerepet játszik ebben az az igyekezet is,, hogy egyesek egyéb moz­galmaknak és áramlatoknak kellemetlen kihatásait a földmunkások felé próbál­ják levezetni. ^B. U. É. K. ~ BLECKNER I. központi irodája IV., Városház­ utca 10. p| Telefon: 188—914. ^B. U É. K. k BLOCKNiR J. fiókirodája VI., Andrássy-út 4. ^^M^HIR^9HHHb1|I19Hh1 ^B. U. É. K. k BLoCKNiR J. fiókirodája VI., Vilmos császár­-ut 33. Telefon: 114—819. ^B. U. É. K. : BLOCHNER I.­I fiókirodája VII. Erzsébet-feörut 14. |É| Telefon: 133—044. ben a nagy király szelleme, izzó lelke járja át a magyarságot innen és túl a határokon. BUDAPEST ÉS A KÜLFÖLDI MAGYARSÁG Írta: Dr. NÉMETHY KÁROLY székesfővárosi tanácsnok Budapest nemcsak az ország fővárosa, hanem az egész világon élő magyarságé is. Kanada őserdőitől Brazília kávéültet­vényeikig, Szibéria ólombányáitól a francia nehéz­ipari műhelyekig, a Bal­kán­­nyomortanyáin és a kisebbségi sors viszontagságai között élő magyarok úgy tekintenek a főváros felé, mint ahogy a mohamedánok fordulnak az ő Mekkájuk felé. Külföldi magyarnak lenni hivatás, áldozatos munka és keserves szenvedés. Az idegenben magyarabb magyar min­denki, a hazavágyás, a magára hagyott­ság és az idegen élet nyomasztó súlya alatt. De Budapestnek ez a helyzete köteles­ségeket ró a városra, vezetőire és min­den egyes polgárára. A fénynek, amely élteti a távolban élőket, pillanatra sem szabad kialudnia, de még csak elhomá­lyosulnia sem. Az az út, amely az 1919-es összeomlás­tól az anyagi és szellemi nyomorban sínylődő ismeretlen Budapesttől a mai, világszerte ismert és elismert, ragyogó szépségű, tiszta és az élet minden vonat­kozásában rendezett világvároshoz, a Duna királynőjéhez vezetett, hosszú volt, nehéz és fáradságos. Ennek az útnak fel­felé ívelő pályájához a legmagasabb szel­lemi vezetőtől a legkisebb verejtékező munkásig, mindenki hozzájárult, aki ebben a városban él és dolgozik. De a nagy, általános fejlődés minden­napi szolgálatán kívül élesebben körvo­nalazott és meghatározott feladatok is várnak megvalósításra Budapesten a külföldi magyarság érdekében. A székesfőváros minden illetékes té­nyezője ismeri feladatait és teljesíti kö­telességét. Ha mai pénzügyi helyzetében nem is mehet el az áldozatkészségnek olyan sokáig, mint például Stuttgart városa, amely fenntartja a kitűnően meg­szervezett és a külföldi németség szolgá­latában az egész világot behálózó Deutsches Ausland Institutot, mégis, a megadott lehetőségek határai között min­dent elkövet a külföldi magyarság érde­kében. Rendszeres könyv-küldeményekkel ál­landóan támogatja a külföldi magyar iskolákat, intézeteket és a külföldi ma­gyar egyesületek könyvtárait. Nagyobb példányszámú vásárlással elősegíti minden olyan könyv megjele­nését, amelyet magyar író itt és idegen nyelven jelenik meg, vagy külföldi íra­tal Magyarországról, vagy ha magyar ügyről szól. Élénk kapcsolatot tart fenn a külföldi nagy­városokkal, főleg kulturális téren, a legelőzékenyebben rendelkezésre állva vesz részt minden megmozdulásukban és erősíti a baráti viszonyt a nemzetközi érintkezés minden eszközével, hogy a kölcsönösség alapján rokonszenvet kelt­sen az ott élő magyarok iránt. Külföldi magyar kiállítások rendezé­sét erkölcsileg és anyagilag is támogatja és a Budapesten rendezett külföldi ki­állításokon mindig vásárol, hogy ezzel műveltségünk magas színvonalát meg­ismertesse és a külföldi művészek és a művészetet szerető körök rokonszenvét a magyarságnak biztosítsa. Magyarországon élt nagynevű külföl­dieknek és külföldön élt nagynevű ma­gyaroknak emlékművet állít a főváros itthon és külföldön (például csak az utolsó évekből: Liszt emléktábla Buda­pesten, Bécsben és Genf­ben, Kossuth­­szobor Newyorkban, Bonfini-szobor Bu­dapesten és Ascoli-Picenoban, Tüköry Lajos ezredes emléke Palermoban stb.), mert egy nemzetet nagyjai tesznek nagy­­gyá és megbecsülésük, emlékük tiszte­lete visszasugárzik a nemzet minden tagjára. A külföldi magyarok ügyeivel foglal­kozó szervnek, a Külföldi Magyarok Világkongresszusa Állandó Szervezete irodájának munkáját a székesfőváros ál­landóan támogatja, mind erkölcsileg, mind anyagilag. Nagy összegű anyagi támogatással lehetővé tette az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszussal kap­csolatban a Magyarok Világkongresszu­sának megrendezését, amely a külföldi magyarok hatalmas seregszemléje lesz. Ennek a kongresszusnak feladata, hogy tökéletes helyzetkép nyújtása mel­lett megállapítsa azokat a tennivalókat, amelyeket a külföldi magyarság minél tökéletesebb megszervezése és gondozása érdekében keresztül kell vinni. A lélek rejtett zugaiból ismét felszínre tör majd minden magyar együvé tarto­zásának magasztos érzése. Ismét Buda­pestre figyel majd a világ szerteszórt magyarsága Budapest tudja kötelességét. Most át­­érzi azt minden felelős vezető és éreznie kell minden magyarnak: kis nemzetünk­nek minden egyes elvesztett külföldi magyar pótolhatatlan vérveszteséget je­lent. Minden öntudatos külföldi magyar pedig előőrse és harcosa a magyar ügy­nek, a szebb magyar jövőnek. Képes Krónika i e­szem­enteség Meisegs V. Báthory­ utca 8,11/7 Te­lfon 1-196-80

Next