Nemzeti Ujság, 1938. augusztus (20. évfolyam, 172-195. szám)
1938-08-02 / 172. szám
Szovjet repülőtámadás Korea é» Mandzsúria ellen I dSjárási3^BH,!1. , irt ■—i mirp Bulgária V át* ható időiá- vasárnap visszapás a követ- M ----------- _ .......... JS — - nyelte teljes kart » L ITTTC1 Sa a« SíirIfi M or II II 1^/11 T Äär porese, zivatart JE 1 * M Jr ffirldt Hl jjj, nm Jr Jr Ibi nL Mk Franco tábornok a hőmérséklet • folytatja az nyvilaton emel XX. évfolyam, 172. szám + KEDD + Budapest 1938 augusztus 2 eStofferszivdtar ,a Schamburg-Hartenstein herceg motorszerencsétlenség áldozata lett Csekey István szegedi egyetemi tanárt az észt Fehércsillag-rend csillagos másodosztályával tüntették ki Octavia Goodbar, az amerikai női sajtóosztály elnöke és Calvarth tanárnő, a De Paux-i egyetem beszédművészeti előadója, az önálló Hivatáso Nők hétfőn megnyílt kongresszusának vendégei CSEHEK ÉS NÉMETEK Prága, augusztus 1. Prágában sokan voltak, akik megkönnyebbülten lélegzettek föl tegnapelőtt a szürke és forró szombat estén, amikor bizonyossá lett, hogy Hitler az erre vonatkozó hírekkel ellentétben, mégsem jelent meg a breslaui ünnepélyen, amelyről hetek óta úgy szólt a hír, hogy azon most először mutatkozik majd együtt a szudanémetek vezérével. Henlein valóban ott volt, viszont Hitler képviseletében Goebbels jelent meg s kettőjük előtt hömpölyögtek el a birodalmon kívüli németek breslaui ünnepélyének menetoszlopai, hat kolonnád, mindegyik öt-hat újabb tagozatban, mindegyik tagozat hatos sorokban; minden tömb élén egy-egy népcsoport, lehetőleg a maga sajátos viseletében, férfiak és nők egyaránt. Elzászi, északsehleswigi (Dánia), lengyelországi, némelvidéki, észtországi, lettföldi, magyarországi, jugoszláviai és romániai népcsoportok képviselői meneteltek ott hatalmas hömpölygésben, de ott voltak a tengerentúlról, Argentína, Chile, Brazília, Délkeletafrika, Venezuela, Kanada s az USA németjei, mindenekelőtt azonban valóságos hadcsapatokban a szudétanémetek, akiket különvonatok vittek át erre a napra a határon. A fényszórók Magpallosaiközt hömpölygő fák- lyatenger a város főterének egyik erkélye elé vonult, s ez az erkély a ráirányított fényszórók kereszteződésében Hitler nélkül is. Európa egyik legjelentősebb pontja volt ezen a szombat estén, Lord Kunciman látogatásának egyik előestéjén. Az, hogy a német államfő nem jelent meg ezen az erkélyen, az pontosan annyit jelentett, hogy a maga közvetlen államfői felelősségével nem akar elébevágni az események egyelőre még előre nem látható fordulatainak; azonban ama férfi — a szudétanémetség vezére — mögött, aki ma Európa egyik legtöbbet emlegetett embere s aki egy népkisebbség és egy állam határai közül kiemelkedve, európai üggyé tudta tenni népének, a szudétanémetségnek sorsát, ott állottak a birodalom VIII. hadkerületének fő Birodalom VIII- hadkerületének főparancsnoka, a nemzeti szocializmus sziléziai vezérkara, tiszteletére pedig felvonultak az egész világ Auslanddeutsohstum organizációi. Végeredményben mégis csak jelképezve, micsoda nagy, erekre apellál az egyik fél a játékban. Ezen a hőségtől fátyolos szombat estén esti tíz órai kezdettel, a misztikus Reich első nyilvános ünnepélye játszódott le. A világ összes németjeinek népközösségét, mint elvet és jelszót, eddig is hangoztatta a nemzetiszocializmus, de igazi deklarációja és szemtől-szembe való láttatása itt történt meg először. Azt természetesen A GYŰRŰ BÁLINT JÓZSEF A családtagok már csak a nagyapa meséiből ismerték a gyűrűt. Csöndes nyárestéken az öregúr meghatott hangon beszélt róla, az óriási gyémántról benne s a gyémántba vésett Napóleonfejről; s ha később a gyűrűre gondoltak, ezeknek az estéknek az illatát érezték, a tücsökszót hallották és a kolompszót, s egy pillanatra talán a holdat is látták, amint óriássá nőve úszik a mezők fölött a tejfehér égbolton. „Mert tudjátok, abban az időben — kezdte a nagyapa, reszketős kezével elmutatva a messzeségbe, azokba az elmúlt boldogabb időkbe talán, amikor még a virtus irányította az emberek életét és a vidéki udvarházak Petőfiit várták vissza az elnyomatás fülledt légkörében. A nagyapa nem volt nagy hős, nem vitt végbe kiváló tetteket, egyetlen büszkesége a gyűrű volt. A gyűrű, amely körül lassan egész legendakor képződött, s amely úgy világított elő a múltból, mint egy soha el nem halványodó csillag. A nagyapa mint fiatal huszár, Bem apó vitéze, szerezte egy erdélyi udvarházban. Egy szász családhoz szállásolták be s a mogorva, ellenséges házigazda lánya adta neki ajándékba egy nyáréjszakán. Nagyapa aztán menekült, idegen országokban bolyongott, később hazajött bujdosó társaival, de a gyűrűt mindenhová magával vitte. Az unokák azonban már nem láthatták a csodálatos talizmánt, amely nagyapát minden veszedelemben megvédte. Az őszhajó, harcokba, gazdálkodásba belefáradt öregember egy napon vonatra ült, Pestre utazott, fölkereste a múzeum igazgatóját és nála hagyta a gyűrűt, örökös letétbe. Attól fogva az ékszer, mintha bűvös varázsvízben tisztult volna meg, a mesék fényével kezdett ragyogni a család fölött. Áhítattal emlegették, mint valami ritka tüneményt, páratlan kincset; álmaikban óriásira nőtt, gyémántja szikrázott s a Napoleon-fej benne évszakrólévszakra színét változtatta, dacos lett és szomorú, elszánt és megadó, mosolygott és elborult; a két unoka gyűrüsdit játszott az elvadult kert bozótjai közt, husángokkal támadva a csalánok rabló szándékú serege ellen; az anyák holdas estéken, ifjúságuk emlékein elábrándozva, egy-egy tündéri pillanat hangulatában elérzékenyülve mondták magukban: „Mint a gyűrü“. S a férfiak élete fölött is ott lebegett, hozzá akartak méltók lenni, hozzá mérték tetteiket, benne látták minden nagyság és méltóság jelképét, a férfieszmény szép szimbólumát. Mert a gyűrűnek megvolt az a csodálatos tulajdonsága is, hogy mindenkinek mást mutatott. Az asszonyok abban a pillanatban látták, amint a világszép szász kisasszony átnyújtja nagyapának, a férfiak pedig nagyapa törődött öreg kezében látták az ajándékozás magasztos mozdulatában, amint átadja a múzeumban, leteszi a haza oltárára, s mintegy eljegyzi általa a családot a hazával. A család tagjai a gyűrűben lettek hazafiak, a gyűrűn át érezték a történelmet, s e varázskarikán áttekintve, nagyapát misztikus ősapának látták, mitoszivá nőtt családfőnek, új Aeneasnak talán, aki egy nemzet pusztulásából kiemelkedve mutat előre a jövőbe, rájuk, a méltó utódokra. A két unoka lassan férfivá serdült, de a gyűrü varázsa nem csökkent. Mind a ketten rá gondoltak az élet ünnepélyes pillanataiban, nagy elhatározások és döntő fordulatok idején; úgy érezték, külön helyük van a világban s valami szép és rejtelmes cinkosság köti össze őket a távolságokon át is: a gyűrü és a legenda cinkossága. S egy napon, nagyapa halálának évfordulóján, anélkül, hogy megegyeztek volna, mindketten vonatra ültek, fölutaztak a fővárosba, bementek a múzeumba és kérték a gyűrűt. — Csak látni akarjuk, — mondták pirulva, szemérmesen és szégyenkezve, mintha méltatlannak tartanák, hogy közös kincsüket idegen tisztviselő fogja elébük hozni. Könyvek és kövek közt váratra még nem lehet tudni, hogy fontozza-e vagy csökkenti-e a tény jelentőségét, hogy ez a demonstráció meghatározott és megfogható politikai helyzetben és célokért történt, egy hoszú idő óta folyó és valószínűen még tovább elhúzódó politikai játék egyik ütéseiként. Azt természetesen egyáltalában nem lehet csodálni, hogy Prága afféle cikkcakkjátékba menekül ebben a kérdésben, úgyszólván valamennyi eshetőségre játszik, és ez a játék már anynyira bonyolult, hogy a kezdettől fogva igen erős (noha elfogult) külpolitikai tájékozottságban nevelt cseh közvéleményyé belezavarodott és belefáradt fordulataiba! Akár a jobboldali, akár a baloldali nacionalizmusra hangolt cseh lapokat egyre nehezebb lesz viszszafogni attól, hogy elkeseredésüknek kifejezést ne adjanak, attól pedig éppen nem lehet visszatartani őket, hogy ne sürgessék a közvélemény „helyes tájékoztatását“, az összes várható fordulatokra való előkészítését.s Ám a közvéleménynek tájékoztatásai nélkül is megvannak a maga ösztönei ! A sajtóban önkéntelenül kifejezésre is jutnak ezek az ösztönök. Majdnem az összes lapok a közvéleménynek azt az érzését juttatják kifejezésre, hogy: Anglia a maga saját világpolitikai látóhatára kedvéért cserbenhagyni készül a cseh államiságnak azokat a formáit és megvalósulását, amelyeket viszont a csehek maguk számára vitálisaknak éreznek; az angoloknak érdekeztak órákon át szótlanul, izgatottan és türelmetlenül; ők még soha nem látták a gyűrűt s most valami páratlan csodát vártak, valami megdöbbentő jelenést. Napóleon talán kilép a gyémántból és kivallja titkát, elpanaszolja élete kudarcát, vagy elárulja, hogy Szent Honon egy éjjel álmában nagyapát látta, mint mitoszi félistennek a honfoglaló nemzetségek vezérét. Dél elmúlt már, mikor a tisztviselő visszajövet, kezében a számmal, a gyűrű leltári számával. — Sajnos, kérem, a jelen pillanatban... Az unokák összenéztek. Haragot és csalódottságot éreztek. Egy múzeum, ahol nem találják a gyűrűt! — Igazán különös! — mondta az egyik és botjával indulatosan döfködte a folyosó kőpadlóját. — Kérem, tessék kijegyezni a számot, majd újra eljövünk. De akkorra meglegyen. Akkorra se volt meg. A tisztviselő most már ingerültebben védekezett. — Kérem, nekünk itt ezer és ezer gyűrünk van, dobozokban elrakva, igazán nem csoda... — De miért nincs kiállítva? — Kérem, mi nem állíthatunk ki minden tárgyat. Egy ilyen gyűrü... — Ez nemcsak egy „ilyen gyűrü“! Ez kérem családi ereklye. Ez kérem nemzeti kincs! És mire újra visszajövünk, látni akarjuk a gyűrűt. Mikor a Múzeum lépcsőin leballagtak, nem mertek egymásra nézni. Érezték, hogy most valami történik bennük, valami meginog, valami kozmikus katasztrófa történik, a gyűrü legendakörében meglazul valami, nem beszélhettek róla, nem mondhatták ki, amit egyformán gondoltak ebben a pillanatban: „Hátha nem is olyan különös. Hátha tényleg csak egy „olyan“ gyűrü. Éjszaka, a szállodai szobában, az idősebb hirtelen fölkelt. Meggyújtotta a villanyt, fölöltözött, elbúcsúzott és elment. A másik hajnalig nyitott szemmel feküdt. Mikor végre elszundított, álmában egy kócos öregasszonyt látott. Az öregasszony lehajolt, csillogó rézkarikát emelt föl a porból. A rézkarikában repedt üveg villogott, az üvegben durva, esetlen karcolás: egy Napóleon-fej. Egy esztendő múlva a testvérek újra Lapunk mai száma 16 fillér