Nemzeti Ujság, 1939. április (21. évfolyam, 75-98. szám)

1939-04-01 / 75. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG 1939 április 1. Szombat Tartós ondolálás Kiváló munka. Legújabb párisi eljárás szerint. Tovább is leszállított árak. Fritsch­y,ag­oga­­ lom pedig, mely nemcsak túlzott kriti­kai él, hanem oly lelki beállitottság, mely kereskedelmi cikként kezeli azt is, amit nemzeti, vagy vallásos kegyelet érintetlen szentségnek lován tekinteni, szükségképpen kihívta vele szemben a közvéleményt különösen, hogy azt egy példátlan nemzeti katasztrófa is tetemre szólította.­­ Ne ütközzenek meg ezen­ a megálla­­pításon azok a századok óta velünk együtt élő zsidó honfitársaink, akiknek gondolkodása egészen hozzásimult a miénkhez, hanem ismerjék fel, hogy sú­lyos hibát követtek el, amikor bőrükbe nem férő fiaik radikalizmusát le nem szerelték s amikor érthetetlenül védel­mükbe vették azokat az áthasonulni kép­telen idegen elemeket, amelyek a párt­fogást meg nem érdemelték és meg sem köszönték. Így ébredt a nemzet arra a tragikus belátásra, hogy eddig ismeret­len és ellenszenves eszközökkel is véde­keznie kell attól a rétegtől, melyet többé nem tud eltartani.­­ A társadalmi vagy gazdasági egyen­súly katasztrofális megbillenése rend­kívüli intézkedéseket is magyaráz. Ezért a törvényjavaslat alapgondolatát, mely tűrhető arány elérésére törekszik, el kell fogadni. Szükség törvényt bont, már­pedig a keresztény társadalom általános helyzete sürgős orvoslást igényel. ] — Honorálni kell tehát a közszükséget. De vigyázni kell, hogy a kivételes remi­­szabályokat szenvedély, vagy igazságta­lanság ki ne sajátítsa. S ha bárkit a pápák és egyházfejedelmek szigorú zsidó­törvényeire hivatkozik, az jegyezze meg, hogy nemcsak stílusbeli, hanem a lé­nyegre kiható különbség, ha valami imádság és könnyek közt, vagy pedig cigányzene mellett káromkodva határoz el terhes jogszabályokat. — Ezzel a lélekkel, erkölcsi jogcím képviseletében, nem tudok szükség nél­kül, itélőfórum kizárásával egyeseket­­*­hivataluktól megfosztani. Ugyanezért. ../ell .tagadhatom meg g .tűzharcosoktól /vételes elbánást, akiket annak idején­­a hazafias kötelesség vállalására, múlt hősi teljesítményre buzdítottam. Azt sem értem meg, hogy ha az olympiai bajno­kokat mentesítik, a királyilag, vagyi nemzetközileg kitüntetett szellemi és valóságokat miért nem veszik észre a kulturfölénnyel dicsekvő országban, mintha csak a testi ügyesség kvalifi­kálna.­­ Az elgondolás alaphibája, hogy ami­­kor Masaryk is féltette a magyarság megnyerő szellemi fölényétől népét, tör­vénybe kívánják iktatni a magyar lélek­s-nemi 'és művett­sé­gnek egy széles ételterü­' letén hódításra teljes képtelenségét. Ne engedjenek meg további beszivárgást, sőt a Magyarország anyagi romlásáért felelős nyugati hatalmak bevonásával távolítsanak el minden besurrant káros elemet s a tipikus visszaélésekben bűnös egyéneket, de részesítsenek jogegyenlő­ségben kiválóságokat, mert a rideg me­chanizmus nem gyógyulásra, hanem rob­banásra vezet.­­ A gazdasági következmények miatt súlyos aggodalmakat táplálnak olyanok, akik sem nem zsidók, sem nem bérencek. Igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy nem kell majd jajgatni, de amikor van­nak, akik epéjükkel gondolkozva huma­nizmusról nem akarnak hallani s fékte­len találékonysággal kutatják, kire lehet még hurkot vetni, még inkább azoknak van igazuk, akik az ország érdekeit hig­gadtan mérlegelve módot keresnek, kinek a helyzetén lehet és kell józanul enyhí­teni.­­ Míg a zsidótörvény egyensúlyt bizto­sító rendelkezése elfogadható, semmikép­pen sem lehet deferálni annak a szán­déknak, amely keresztényeket kíván súj­tani s a nemzettestből kirekeszteni. Az első zsidótörvény után a mostani javas­lat is példa rá, minő következetesség van a következetlenségben, amikor zsidóvá törekszik visszaminősíteni keresztényt, aki szívvel-lélekkel az s a zsidóságról sejtelme sincs. Még a kifejezés is szem­lélteti a lehetetlenséget, amikor a szöveg úgy szól, hogy zsidónak tekintendő, aki keresztény. De nemcsak fából vaskarikát akarnak, hanem a fából való vaskarika készítésnek módszerét kívánják kon­struálni s a felsőházzal elhitetni, hogy ez a kísérlet az ország javát szolgálja. — Oly törvény, mely negligálja a keresztséget — főleg visszaható erővel —, súlyosan sérti a hívő keresztény meg­győződést. Komolytalan beszéd, hogy a javaslat nem kívánja a keresztség lelki hatásait kétségbevonni. Ilyen naiv kísér­let ugyanannyi volna, mintha bárki a holdat kívánná parcellázni, tehát kár ily szándék feltételezése ellen védekezni. De megtagadja a javaslat a keresztséget azon a téren, ahol joghatóságot gyakorol s amelyen akik a kereszténység közössé­gébe léptek, ezeréves jogfejlődésünk sze­rint törvényes egyenlőséget élveztek s most keresztény voltak kifejezett hangoz­tatása mellett attól megfosztatnak. — A visszazsidósitás szakítás a keresz­tény és szentistváni tradíciókkal. Behódo­­lás egy idegen szellemnek, amely a ke­­­reszténység kifejezett tagadásával ős­pop­ány gondolatot kíván becsempészni s a kiskorúakat vérmesével ámítja, ame­lyen a komoly tudomány mosolyog. Ugy tárgyalnak telivér keresztényekről és zsidó félvérekről, mintha lóosztályozás volna s a bábolnai állatorvosok döntenék el, jó magyarok vagyunk-e. ötven év előtt egy másik divat nyomása alatt még dühösen leszidták, aki nem akart majom lenni. Ma a változatosság kedvéért, úgy látszik, a lógeneológia misztikumával muszáj ü­dvözülni. Hát aki mindenáron befogatni láván, csak álljon a sorba, de a szellem és jövő érdekében jó lesz a füg­getlen gondolatból is megőrizni valamit. talanítóbb az a Hangos agitáció, amely­iv­el a felelős tényezők is az amúgy sem aggálytalan aggodalmat fokozzák. Lehet, hogy ezzel a közhangulatot kívánják ma­guk mellett felsorakoztatni, de akkor politikai naivitásról állítanak ki bizo­nyítványt, mert arról még nem tud a történelem, hogy felkorbácsolt szenvedé­lyeket normális mederben lehetett volna tartani. A miniszterelnök úr meg lehet győződve róla, hogy a felsőházban teljes bizalommal viseltetnek vele szemben, te­hát meggondolatlanságra egyetlen mun­katársa vagy közege részéről sincs szük­ség s arra nézve is nyugodt lehet, hogy a kártevő szenvedélyek megfékezésére irányuló minden törekvését e házban a legkészségesebben kívánják támogatni.­­ Lelkiismeretes megfontolás után csak arra az elhatározásra lehet jutni, hogy mivel a törvényjavaslat életlehető­séget kíván biztosítani az ország keresz­tény társadalmának, azt általánosság­ban meg kell szavazni, mert szükség­­ör­vényt bont. Az első paragrafust azon­ban, mely eredeti szövegezésében a ke­resztség joghatályát megtagadja a gyű­lölet által befolyásolt elfogultság su­gallata, a kormányelnök úrral szemben érzett minden bizalmam dacára sem fo­gadhatom el. Mivel pedig a zsidó rend­szabály emberi és történelmi kényszerű­ség, m­íg a keresztségért helytállani örök érvényű isteni rendelés, a logika és hit által megszabott sorrend csak az le­het, hogy ha az első paragrafus válto­zatlanul elfogadtatnék, akkor harmadik olvasásban, illetve végső szövegezésnél az egész törvényjavaslat ellen adnám le szavazatomat egyszerűen azért, mert sem egyéni rokonszenv, sem — még ke­­vésbbé — tömegterror kedvéért nem ha­gyom cserben a keresztséget és a keresz­tényeket , mert a gyűlölet útjáról, mely szégyenbe és érvénybe vezet, visszatar­tani kívánom a nemzetet. A lélek felsőbbsége — Senki sem vonja kétségbe, hogy e i vérnek és fajnak döntő jelentősége vam I minden nép életében. De hogy a lelkis felsőbbség illeti meg s a szellemnek ez I határozó súlya van a népi sajátságok kis I alakulásában, azt tagadásba vonni csak I egy önmagával meghasonlott kor meri­t­heti. E nemzet múltját ismerve, lehet-e bárki oly vakmerő, hogy a keresztényi nevelés magyarságot formáló erejét két­­­­ségbe vonja? Zárják be ősi iskoláinkon s rombolják le ezeréves kul­túr központ­jain­ hat, ha van bátorságuk törvénybe iktatna hogy e nép jellemét és hajlamait csak­­­ vér és hús determinálta s amit a kereszti­­­ségből mint kegyelmet s a keresztényt I nevelésből mint szellemet és műveltséget I nyert, feledik.­­ — Lehetetlenség, hogy a visszazsidósi­­­­tás súlyos családi és társadalmi kihatá­­­sait végiggondolták volna. Ha a statiszti­tikába egy pillantást vetettek volna, rá­ is ébrednek, hogy az a magyarságnál sokkal­­ tágabb körű­ és súlyosabb komplikációkat­­ idéz fel, mint más népeknél. Félő, hogy as meggondolatlan utánzás nevetségessé fogjs tenni azon hatalmasok előtt, az­ián ezt­ rokonszenvére a­ rendelkezés kigondolom, valószínűleg számítottak. A kétségbeeséttt jajszavát, mely felveri az országot, nek­ik lehet elcsitítani azzal, hogy a szerencsét­tl­­en paragrafushoz még nagyobb homályk­i­terjesztő pótrendelkezéseket csapnak,­ nyilván atyafiak és pajtások kedvéért!] hanem csak ha visszatérünk a keresztényi álláspontra. Elfogadható minden óvintéz-­ kedés, hogy méltatlanok a szentélybe bel­­e surranjanak, de keresztény országban! A keresztség joghatályától keresztényin embereket megfosztani nem lehet. — Nem lehetséges elfogadni az egész törvényjavaslatot, ha nem találnak mó­­dot rá, hogy az első paragrafus úgy szö­­vegeztessék, hogy bárki logaritmus tábla nélkü­l megállapíthassa,­ zsidó-e vagy­ ke­resztény. A polgárokat legelemibb élet­érdekeik terén nem tehetjük ki katasz­trofális meglepetéseknek. Amint ahhoz sem lehet hozzájárulni, hogy a megke­reszteltek és asszimiláltak sokkal hátrá­nyosabb helyzetbe kerüljenek, mint a jött-ment galíciaiak s 1900 évvel az első keresztényüldözés lezajlása után új ke­resztényüldözés dekretáltassék, mégha az illető ország keresztény névvel di­csekszik is. Bűnt követnék el hitemmel szemben, ha ezt a rendelkezést megsza­vaznám s azért, azt, mint a keresztény és magyar meggyőződést mélyen sértő lévelyt elutasítom. — A zsidók és keresztények ellen irá­nyuló rendelkezéseken túl keresne vala­mit az ember a káros szellem ellen s a keresztény lelkiség mellett. A püspöki kar legalább ezt a reményét juttatta ki­fejezésre. De szellemről a törvényjavas­latban szó sincs. Nem a kifejezés hiány­zik csak, hanem az arra való intézkedés. Mert állás, fizetés és százalék maga ke­resztény szellemet a közélet és sajtó te­rén aligha fog meghonosítani. — Ha a zsidókat a redakciókból kite­szik, de a destruktiv zsidó szellem ott marad, a baj és botrány csak bántóbb lesz. Betiltanak egy malac lapot, mert zsidó kézen van s a jó tanárok örül­nek, mert nem kell rá az iskolában haj­tóvadászatot tartani. S akkor egy hétre rá engedélyt adnak keresztény írónak más cím alatt ugyanolyan frivolság publikálására, gondot fordítva rá, hogy a lap külsején át a kamasz ifjúság rög­tön rátaláljon a betiltott disznóságra. Hát ebből a keresztény­ védelemből nem kér a nevelő és cserkész-vezető gárda s remélhetőleg a pornográfiát nem kíván­ják kontingentálni. Tisztult szellemet ké­rünk s mivel arról gondoskodni a tör­vényjavaslat meg sem kisérli, kihatásai­tól sem lehet sok jót várni. *— E némasággal szemben annál nyug­ A j­avaslat politikai fontossága Ravasz László egyetért abban, hogy a javaslat különös politikai fontosságú, mert mérhetetlen sok érzelmi feszítő erő van felhalmozva benne. Szinte lehetetlen a kérdésről nyugodtan tárgyalni, oly erőteljes ezen a téren a szélsőségek harca. Álláspontját már kifejtette az első zsidótörvény alkalmával. Zsidókér­dés van, ezt meg kell oldani, még­pedig a keresztyén magyarságnak minél kisebb sérelme nélkül, minél nagyobb javának biztosítására. Ha a javaslat abban a for­mában került volna a bizottság elé, amelyben kibocsátották, nem tudná ál­talánosságban elfogadni, a képviselőházi tárgyalás óta azonban lényeges változ­tatásokon ment át. Az ilyen kérdésekben abszolút mértékeket nem lehet felállí­tani, mindig csak relatív mértékekkel lehet mérni. S ha ez így van, úgy azt kell megkeresni, hogy milyen feltételek mel­lett a legigazságosabb és egyszersmind leghatékonyabb is ez a relatíve alkalma­zott mérték. A javaslat 1. §-a látszólag a tiszta faji elméletre, a leszármazásra helyezkedik, a kivételek statuálásával azonban bizonyos pontokon áttört. És ha csak egyetlen egy ponton töri is át, ak­kor megdöntötte már abszolút érvényét. A javaslat arra az egyetlen elfogadható igazságos álláspontra helyezkedett, hogy szellemiség ellen való küzdelemről van szó, amely az asszimilációnak nevezett hosszú és bonyolult folyamat alatt meg­szűnik, megszűnik nem gépiesen és nem matematikai pontossággal, mindenütt egyformán, hanem némelykor hamarabb, némelykor később­, tehát olyan törvényt kell alkotni, amely az asszimilációt siet­teti, teljessé teszi és megakadályozza mindazoknak a tényezőknek a jelentke­zését, amelyek az asszim­ációt hiáv­á és lehetetlenné tennék. Ha van asszimiláció egy esetben, akkor lehetséges a többiek­ben is; a relativitás álláspontján­­ va­gyunk s ennek feltételeit és érvényesü­lését kell megkeresnünk. Ebből az követ­kezik, hogy a javaslatot általánosságban el kell fogadnunk, mert el nem fogadá­sával a nemzetre, a zsidóságra, a kor­mányzatra, mindannyiunkra a mainál rosszabb helyzetet teremtünk. Az elv le­gyen, hogy küszöböljük ki a javaslat­nak azt az eredendő fogyatkozását, ho­gy sokkal kevésbbé szabadít meg a kárté­kony tömény zsidóságtól, mint ameny­­nyire bántja, asszimilációja útján visz­­szalöki azt a zsidóságot, amely lélekben és magyarságban már hozzánk alakult. Ha van asszimiláció és az lelki áthaso­­nulás, úgy legyen asszimiláció ne csak a negyedik nemzedékről az elsőre, hanem legyen meg már az első generációnál, ha valaki már az első generációban el tudta érni ezt az eredményt. Ezeket kérdéseket azonban sohasem lesz lehe­séges a törvényhozás által felhozott ki­vételes intézkedésekkel rendezni.­­ Ezért nagyon helyes és szüksége volna, ha olyan állandó országos bizott­ságot létesítenének, amely minden egyes esetben igen­nel van nem­mel, egyszeri többséggel, titkos szavalással döntene a fölvetett kérdésben, határozatát nem in­dokolná, közzétenné a hivatalos lapban s ezzel a mintegy élő jogszolgáltató­szervvel, az élet szükségleteihez ráérten oldódhatnának meg a kérdések s a leg­id­ritebb esetek nyugtalanságot ébresztő mérgét a társadalmi életből ki lehetne küszöbölni. A keresztények érdekében kell törvényt hozni Raffay Sándor a javaslatot általános­ságban elfogadja, mert meggyőződése, hogy el nem fogadása nemzeti szem­pontból rendkívül nagy kellemetlensé­gek elé állíthatna bennünket, de fel­hívja a figyelmet a javaslat néhány pontjára, amely őt komoly agodalmak­­kal tölti el. Nem helyesli az olyan tör­vényalkotást, amely kipróbált, történe­tileg is igazolt jogokat bármilyen tekin­tetben érint, hacsak a nemzet köznyu­galma vagy fennállásának érdeke vagy olyan történelmi érdek nem forog koc­kán, amit még törvényes jogok megfosz­tásával is védelmezni kell. Megadott ál­lampolgárságot szerinte csak hazaárulás esetén szabad valakitől megvonni. Az 1967:XVII. törvénycikkel teljes polgár­jogot nyert zsidó családok leszármazóit nem tudja jó lélekkel megfosztani eddig élvezett és legtöbbje által megszolgált állampolgári jogaitól. Ha vannak, akik nem érdemesek ezekre a jogokra, azokat törvénys­zerűő elbírálás alapján meg le­het ezektől a jogoktól fosztani, de egé­szében véve nem tudja a zsidóságot ez­zel sújtani. Aggodalmat okoz az is, hogy a javaslat az egyenjogúságot kor­látozza s nyugtalanság tölti el amiatt, hogy jóllehet a keresztény magyarság érdekében akar intézkedni, mégis éppen a kereszténységnek árt. A keresztyén egyházak munkája illuzórikussá válik, mert hiszen a javaslat azokat, akiket megkeresztelnek, kizárja a keresztény­ségből és azt mondja, hogy továbbra is zsidók maradnak, sőt nemcsak ők, ha­nem utódaik is. Furcsa az is, hogy a ja­vaslat asszimilációt akar és éppen az asszimiláltakat zárja ki. Visszásnak tet­szik az is, hogy az állampolgárság ten­gelyévé a javaslat nem a nemzetnek tett szolgálatot és a nemzeti értéket, hanem a kikeresztel­kedés bizonyos időpontját teszi, amit szintén nem tud logikusnak elfogadni. Aki meg van keresztelve, az keresztyén ember. A visszazsidósítást teljes egészében ki kellene zárni a javas­latból. Nem a zsidók ellen kell törvényt hozni, hanem a keresztyének érdekében. A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy ki a zsidó, hanem az, hogy mit le­het tenni a keresztyén nemzet érdeké­ben, hogy fennmaradását, nyugodt élhe­­tését és békességét is biztosítsuk. El tudná fogadni azt, ha a javaslat kimon­daná, hogy zsidó ezentúl állampolgársá­got nem kap, meg tudná érteni, ha a keresztyén és zsidó vegyesházasságot el­tiltanák. Annak kimondását is megér­tené, hogy a zsidók a gazdasági és a közélet terén országos számarányuknál nagyobb arányban semmiféle módon ne vegyenek részt. A kivételek sorozatá­ban vannak olyan hiányok, amelyek nyugtalanítják. Tud zsidó frontharcosok­ról, akik minden tekintetben érdemesek, őket, mert a nemzetnek tettek szolgála­tokat, mindenestől kivenné a törvény hatálya alól. Azokat is kivenné, akik nem mint olimpiai bajnokok, hanem a szellemi élet terén vezetők és értékek. A javaslatot általánosságban szívesen elfogadja abban a reményben, hogy a kormány a józan és megfontolásra érde­mes módosításokat honorálja. Szüllő Séress Géra léphetünk le a fog területéről Szüllő Géza veszedelmesnek tart a magyar faj szempontjából olyan kire­kesztő politikát, amely értékeket akar ki­zárni. Szent István országának az asszi­miláció volt az erőforrása s veszedel­mesnek tartja, ha a fajelméletre helyez­kedünk. A világ mindenütt lázas beteg, a bajnak tehát alapoka kell, hogy le­gyen, s ez abban keresendő, hogy a békeszerződések megalkotásánál nem az igazságot keresték, hanem a bosszú­­állást, széttéptek államokat, nemzeteket teremtettek, az erőszakot joggá avatták. *— Nem az asszimilációt, hanem a disz­­szimilációt kell megakadályoznunk s nem szabad kizárnunk a magyar közéletből olyan elemeket, amelyek magyarokká let­­tek s amelyekből nagy erkölcsi hasz-

Next