Nemzeti Ujság, 1939. április (21. évfolyam, 75-98. szám)
1939-04-01 / 75. szám
2 NEMZETI ÚJSÁG 1939 április 1. Szombat Tartós ondolálás Kiváló munka. Legújabb párisi eljárás szerint. Tovább is leszállított árak. Fritschy,agoga lom pedig, mely nemcsak túlzott kritikai él, hanem oly lelki beállitottság, mely kereskedelmi cikként kezeli azt is, amit nemzeti, vagy vallásos kegyelet érintetlen szentségnek lován tekinteni, szükségképpen kihívta vele szemben a közvéleményt különösen, hogy azt egy példátlan nemzeti katasztrófa is tetemre szólította. Ne ütközzenek meg ezen a megállapításon azok a századok óta velünk együtt élő zsidó honfitársaink, akiknek gondolkodása egészen hozzásimult a miénkhez, hanem ismerjék fel, hogy súlyos hibát követtek el, amikor bőrükbe nem férő fiaik radikalizmusát le nem szerelték s amikor érthetetlenül védelmükbe vették azokat az áthasonulni képtelen idegen elemeket, amelyek a pártfogást meg nem érdemelték és meg sem köszönték. Így ébredt a nemzet arra a tragikus belátásra, hogy eddig ismeretlen és ellenszenves eszközökkel is védekeznie kell attól a rétegtől, melyet többé nem tud eltartani. A társadalmi vagy gazdasági egyensúly katasztrofális megbillenése rendkívüli intézkedéseket is magyaráz. Ezért a törvényjavaslat alapgondolatát, mely tűrhető arány elérésére törekszik, el kell fogadni. Szükség törvényt bont, márpedig a keresztény társadalom általános helyzete sürgős orvoslást igényel. ] — Honorálni kell tehát a közszükséget. De vigyázni kell, hogy a kivételes remiszabályokat szenvedély, vagy igazságtalanság ki ne sajátítsa. S ha bárkit a pápák és egyházfejedelmek szigorú zsidótörvényeire hivatkozik, az jegyezze meg, hogy nemcsak stílusbeli, hanem a lényegre kiható különbség, ha valami imádság és könnyek közt, vagy pedig cigányzene mellett káromkodva határoz el terhes jogszabályokat. — Ezzel a lélekkel, erkölcsi jogcím képviseletében, nem tudok szükség nélkül, itélőfórum kizárásával egyeseket*hivataluktól megfosztani. Ugyanezért. ../ell .tagadhatom meg g .tűzharcosoktól /vételes elbánást, akiket annak idejéna hazafias kötelesség vállalására, múlt hősi teljesítményre buzdítottam. Azt sem értem meg, hogy ha az olympiai bajnokokat mentesítik, a királyilag, vagyi nemzetközileg kitüntetett szellemi és valóságokat miért nem veszik észre a kulturfölénnyel dicsekvő országban, mintha csak a testi ügyesség kvalifikálna. Az elgondolás alaphibája, hogy amikor Masaryk is féltette a magyarság megnyerő szellemi fölényétől népét, törvénybe kívánják iktatni a magyar léleks-nemi 'és művettségnek egy széles ételterü' letén hódításra teljes képtelenségét. Ne engedjenek meg további beszivárgást, sőt a Magyarország anyagi romlásáért felelős nyugati hatalmak bevonásával távolítsanak el minden besurrant káros elemet s a tipikus visszaélésekben bűnös egyéneket, de részesítsenek jogegyenlőségben kiválóságokat, mert a rideg mechanizmus nem gyógyulásra, hanem robbanásra vezet. A gazdasági következmények miatt súlyos aggodalmakat táplálnak olyanok, akik sem nem zsidók, sem nem bérencek. Igaza van a miniszterelnök úrnak, hogy nem kell majd jajgatni, de amikor vannak, akik epéjükkel gondolkozva humanizmusról nem akarnak hallani s féktelen találékonysággal kutatják, kire lehet még hurkot vetni, még inkább azoknak van igazuk, akik az ország érdekeit higgadtan mérlegelve módot keresnek, kinek a helyzetén lehet és kell józanul enyhíteni. Míg a zsidótörvény egyensúlyt biztosító rendelkezése elfogadható, semmiképpen sem lehet deferálni annak a szándéknak, amely keresztényeket kíván sújtani s a nemzettestből kirekeszteni. Az első zsidótörvény után a mostani javaslat is példa rá, minő következetesség van a következetlenségben, amikor zsidóvá törekszik visszaminősíteni keresztényt, aki szívvel-lélekkel az s a zsidóságról sejtelme sincs. Még a kifejezés is szemlélteti a lehetetlenséget, amikor a szöveg úgy szól, hogy zsidónak tekintendő, aki keresztény. De nemcsak fából vaskarikát akarnak, hanem a fából való vaskarika készítésnek módszerét kívánják konstruálni s a felsőházzal elhitetni, hogy ez a kísérlet az ország javát szolgálja. — Oly törvény, mely negligálja a keresztséget — főleg visszaható erővel —, súlyosan sérti a hívő keresztény meggyőződést. Komolytalan beszéd, hogy a javaslat nem kívánja a keresztség lelki hatásait kétségbevonni. Ilyen naiv kísérlet ugyanannyi volna, mintha bárki a holdat kívánná parcellázni, tehát kár ily szándék feltételezése ellen védekezni. De megtagadja a javaslat a keresztséget azon a téren, ahol joghatóságot gyakorol s amelyen akik a kereszténység közösségébe léptek, ezeréves jogfejlődésünk szerint törvényes egyenlőséget élveztek s most keresztény voltak kifejezett hangoztatása mellett attól megfosztatnak. — A visszazsidósitás szakítás a keresztény és szentistváni tradíciókkal. Behódolás egy idegen szellemnek, amely a kereszténység kifejezett tagadásával őspopány gondolatot kíván becsempészni s a kiskorúakat vérmesével ámítja, amelyen a komoly tudomány mosolyog. Ugy tárgyalnak telivér keresztényekről és zsidó félvérekről, mintha lóosztályozás volna s a bábolnai állatorvosok döntenék el, jó magyarok vagyunk-e. ötven év előtt egy másik divat nyomása alatt még dühösen leszidták, aki nem akart majom lenni. Ma a változatosság kedvéért, úgy látszik, a lógeneológia misztikumával muszáj üdvözülni. Hát aki mindenáron befogatni láván, csak álljon a sorba, de a szellem és jövő érdekében jó lesz a független gondolatból is megőrizni valamit. talanítóbb az a Hangos agitáció, amelyivel a felelős tényezők is az amúgy sem aggálytalan aggodalmat fokozzák. Lehet, hogy ezzel a közhangulatot kívánják maguk mellett felsorakoztatni, de akkor politikai naivitásról állítanak ki bizonyítványt, mert arról még nem tud a történelem, hogy felkorbácsolt szenvedélyeket normális mederben lehetett volna tartani. A miniszterelnök úr meg lehet győződve róla, hogy a felsőházban teljes bizalommal viseltetnek vele szemben, tehát meggondolatlanságra egyetlen munkatársa vagy közege részéről sincs szükség s arra nézve is nyugodt lehet, hogy a kártevő szenvedélyek megfékezésére irányuló minden törekvését e házban a legkészségesebben kívánják támogatni. Lelkiismeretes megfontolás után csak arra az elhatározásra lehet jutni, hogy mivel a törvényjavaslat életlehetőséget kíván biztosítani az ország keresztény társadalmának, azt általánosságban meg kell szavazni, mert szükségörvényt bont. Az első paragrafust azonban, mely eredeti szövegezésében a keresztség joghatályát megtagadja a gyűlölet által befolyásolt elfogultság sugallata, a kormányelnök úrral szemben érzett minden bizalmam dacára sem fogadhatom el. Mivel pedig a zsidó rendszabály emberi és történelmi kényszerűség, míg a keresztségért helytállani örök érvényű isteni rendelés, a logika és hit által megszabott sorrend csak az lehet, hogy ha az első paragrafus változatlanul elfogadtatnék, akkor harmadik olvasásban, illetve végső szövegezésnél az egész törvényjavaslat ellen adnám le szavazatomat egyszerűen azért, mert sem egyéni rokonszenv, sem — még kevésbbé — tömegterror kedvéért nem hagyom cserben a keresztséget és a keresztényeket , mert a gyűlölet útjáról, mely szégyenbe és érvénybe vezet, visszatartani kívánom a nemzetet. A lélek felsőbbsége — Senki sem vonja kétségbe, hogy e i vérnek és fajnak döntő jelentősége vam I minden nép életében. De hogy a lelkis felsőbbség illeti meg s a szellemnek ez I határozó súlya van a népi sajátságok kis I alakulásában, azt tagadásba vonni csak I egy önmagával meghasonlott kor meritheti. E nemzet múltját ismerve, lehet-e bárki oly vakmerő, hogy a keresztényi nevelés magyarságot formáló erejét kétségbe vonja? Zárják be ősi iskoláinkon s rombolják le ezeréves kultúr központjain hat, ha van bátorságuk törvénybe iktatna hogy e nép jellemét és hajlamait csak vér és hús determinálta s amit a keresztiségből mint kegyelmet s a keresztényt I nevelésből mint szellemet és műveltséget I nyert, feledik. — Lehetetlenség, hogy a visszazsidósitás súlyos családi és társadalmi kihatásait végiggondolták volna. Ha a statisztitikába egy pillantást vetettek volna, rá is ébrednek, hogy az a magyarságnál sokkal tágabb körű és súlyosabb komplikációkat idéz fel, mint más népeknél. Félő, hogy as meggondolatlan utánzás nevetségessé fogjs tenni azon hatalmasok előtt, azián ezt rokonszenvére a rendelkezés kigondolom, valószínűleg számítottak. A kétségbeeséttt jajszavát, mely felveri az országot, nekik lehet elcsitítani azzal, hogy a szerencséttlen paragrafushoz még nagyobb homálykiterjesztő pótrendelkezéseket csapnak, nyilván atyafiak és pajtások kedvéért!] hanem csak ha visszatérünk a keresztényi álláspontra. Elfogadható minden óvintéz- kedés, hogy méltatlanok a szentélybe bele surranjanak, de keresztény országban! A keresztség joghatályától keresztényin embereket megfosztani nem lehet. — Nem lehetséges elfogadni az egész törvényjavaslatot, ha nem találnak módot rá, hogy az első paragrafus úgy szövegeztessék, hogy bárki logaritmus tábla nélkül megállapíthassa, zsidó-e vagy keresztény. A polgárokat legelemibb életérdekeik terén nem tehetjük ki katasztrofális meglepetéseknek. Amint ahhoz sem lehet hozzájárulni, hogy a megkereszteltek és asszimiláltak sokkal hátrányosabb helyzetbe kerüljenek, mint a jött-ment galíciaiak s 1900 évvel az első keresztényüldözés lezajlása után új keresztényüldözés dekretáltassék, mégha az illető ország keresztény névvel dicsekszik is. Bűnt követnék el hitemmel szemben, ha ezt a rendelkezést megszavaznám s azért, azt, mint a keresztény és magyar meggyőződést mélyen sértő lévelyt elutasítom. — A zsidók és keresztények ellen irányuló rendelkezéseken túl keresne valamit az ember a káros szellem ellen s a keresztény lelkiség mellett. A püspöki kar legalább ezt a reményét juttatta kifejezésre. De szellemről a törvényjavaslatban szó sincs. Nem a kifejezés hiányzik csak, hanem az arra való intézkedés. Mert állás, fizetés és százalék maga keresztény szellemet a közélet és sajtó terén aligha fog meghonosítani. — Ha a zsidókat a redakciókból kiteszik, de a destruktiv zsidó szellem ott marad, a baj és botrány csak bántóbb lesz. Betiltanak egy malac lapot, mert zsidó kézen van s a jó tanárok örülnek, mert nem kell rá az iskolában hajtóvadászatot tartani. S akkor egy hétre rá engedélyt adnak keresztény írónak más cím alatt ugyanolyan frivolság publikálására, gondot fordítva rá, hogy a lap külsején át a kamasz ifjúság rögtön rátaláljon a betiltott disznóságra. Hát ebből a keresztény védelemből nem kér a nevelő és cserkész-vezető gárda s remélhetőleg a pornográfiát nem kívánják kontingentálni. Tisztult szellemet kérünk s mivel arról gondoskodni a törvényjavaslat meg sem kisérli, kihatásaitól sem lehet sok jót várni. *— E némasággal szemben annál nyug A javaslat politikai fontossága Ravasz László egyetért abban, hogy a javaslat különös politikai fontosságú, mert mérhetetlen sok érzelmi feszítő erő van felhalmozva benne. Szinte lehetetlen a kérdésről nyugodtan tárgyalni, oly erőteljes ezen a téren a szélsőségek harca. Álláspontját már kifejtette az első zsidótörvény alkalmával. Zsidókérdés van, ezt meg kell oldani, mégpedig a keresztyén magyarságnak minél kisebb sérelme nélkül, minél nagyobb javának biztosítására. Ha a javaslat abban a formában került volna a bizottság elé, amelyben kibocsátották, nem tudná általánosságban elfogadni, a képviselőházi tárgyalás óta azonban lényeges változtatásokon ment át. Az ilyen kérdésekben abszolút mértékeket nem lehet felállítani, mindig csak relatív mértékekkel lehet mérni. S ha ez így van, úgy azt kell megkeresni, hogy milyen feltételek mellett a legigazságosabb és egyszersmind leghatékonyabb is ez a relatíve alkalmazott mérték. A javaslat 1. §-a látszólag a tiszta faji elméletre, a leszármazásra helyezkedik, a kivételek statuálásával azonban bizonyos pontokon áttört. És ha csak egyetlen egy ponton töri is át, akkor megdöntötte már abszolút érvényét. A javaslat arra az egyetlen elfogadható igazságos álláspontra helyezkedett, hogy szellemiség ellen való küzdelemről van szó, amely az asszimilációnak nevezett hosszú és bonyolult folyamat alatt megszűnik, megszűnik nem gépiesen és nem matematikai pontossággal, mindenütt egyformán, hanem némelykor hamarabb, némelykor később, tehát olyan törvényt kell alkotni, amely az asszimilációt sietteti, teljessé teszi és megakadályozza mindazoknak a tényezőknek a jelentkezését, amelyek az asszimációt hiává és lehetetlenné tennék. Ha van asszimiláció egy esetben, akkor lehetséges a többiekben is; a relativitás álláspontján vagyunk s ennek feltételeit és érvényesülését kell megkeresnünk. Ebből az következik, hogy a javaslatot általánosságban el kell fogadnunk, mert el nem fogadásával a nemzetre, a zsidóságra, a kormányzatra, mindannyiunkra a mainál rosszabb helyzetet teremtünk. Az elv legyen, hogy küszöböljük ki a javaslatnak azt az eredendő fogyatkozását, hogy sokkal kevésbbé szabadít meg a kártékony tömény zsidóságtól, mint amenynyire bántja, asszimilációja útján viszszalöki azt a zsidóságot, amely lélekben és magyarságban már hozzánk alakult. Ha van asszimiláció és az lelki áthasonulás, úgy legyen asszimiláció ne csak a negyedik nemzedékről az elsőre, hanem legyen meg már az első generációnál, ha valaki már az első generációban el tudta érni ezt az eredményt. Ezeket kérdéseket azonban sohasem lesz leheséges a törvényhozás által felhozott kivételes intézkedésekkel rendezni. Ezért nagyon helyes és szüksége volna, ha olyan állandó országos bizottságot létesítenének, amely minden egyes esetben igennel van nemmel, egyszeri többséggel, titkos szavalással döntene a fölvetett kérdésben, határozatát nem indokolná, közzétenné a hivatalos lapban s ezzel a mintegy élő jogszolgáltatószervvel, az élet szükségleteihez ráérten oldódhatnának meg a kérdések s a legidritebb esetek nyugtalanságot ébresztő mérgét a társadalmi életből ki lehetne küszöbölni. A keresztények érdekében kell törvényt hozni Raffay Sándor a javaslatot általánosságban elfogadja, mert meggyőződése, hogy el nem fogadása nemzeti szempontból rendkívül nagy kellemetlenségek elé állíthatna bennünket, de felhívja a figyelmet a javaslat néhány pontjára, amely őt komoly agodalmakkal tölti el. Nem helyesli az olyan törvényalkotást, amely kipróbált, történetileg is igazolt jogokat bármilyen tekintetben érint, hacsak a nemzet köznyugalma vagy fennállásának érdeke vagy olyan történelmi érdek nem forog kockán, amit még törvényes jogok megfosztásával is védelmezni kell. Megadott állampolgárságot szerinte csak hazaárulás esetén szabad valakitől megvonni. Az 1967:XVII. törvénycikkel teljes polgárjogot nyert zsidó családok leszármazóit nem tudja jó lélekkel megfosztani eddig élvezett és legtöbbje által megszolgált állampolgári jogaitól. Ha vannak, akik nem érdemesek ezekre a jogokra, azokat törvényszerűő elbírálás alapján meg lehet ezektől a jogoktól fosztani, de egészében véve nem tudja a zsidóságot ezzel sújtani. Aggodalmat okoz az is, hogy a javaslat az egyenjogúságot korlátozza s nyugtalanság tölti el amiatt, hogy jóllehet a keresztény magyarság érdekében akar intézkedni, mégis éppen a kereszténységnek árt. A keresztyén egyházak munkája illuzórikussá válik, mert hiszen a javaslat azokat, akiket megkeresztelnek, kizárja a kereszténységből és azt mondja, hogy továbbra is zsidók maradnak, sőt nemcsak ők, hanem utódaik is. Furcsa az is, hogy a javaslat asszimilációt akar és éppen az asszimiláltakat zárja ki. Visszásnak tetszik az is, hogy az állampolgárság tengelyévé a javaslat nem a nemzetnek tett szolgálatot és a nemzeti értéket, hanem a kikeresztelkedés bizonyos időpontját teszi, amit szintén nem tud logikusnak elfogadni. Aki meg van keresztelve, az keresztyén ember. A visszazsidósítást teljes egészében ki kellene zárni a javaslatból. Nem a zsidók ellen kell törvényt hozni, hanem a keresztyének érdekében. A legfontosabb kérdés tehát nem az, hogy ki a zsidó, hanem az, hogy mit lehet tenni a keresztyén nemzet érdekében, hogy fennmaradását, nyugodt élhetését és békességét is biztosítsuk. El tudná fogadni azt, ha a javaslat kimondaná, hogy zsidó ezentúl állampolgárságot nem kap, meg tudná érteni, ha a keresztyén és zsidó vegyesházasságot eltiltanák. Annak kimondását is megértené, hogy a zsidók a gazdasági és a közélet terén országos számarányuknál nagyobb arányban semmiféle módon ne vegyenek részt. A kivételek sorozatában vannak olyan hiányok, amelyek nyugtalanítják. Tud zsidó frontharcosokról, akik minden tekintetben érdemesek, őket, mert a nemzetnek tettek szolgálatokat, mindenestől kivenné a törvény hatálya alól. Azokat is kivenné, akik nem mint olimpiai bajnokok, hanem a szellemi élet terén vezetők és értékek. A javaslatot általánosságban szívesen elfogadja abban a reményben, hogy a kormány a józan és megfontolásra érdemes módosításokat honorálja. Szüllő Séress Géra léphetünk le a fog területéről Szüllő Géza veszedelmesnek tart a magyar faj szempontjából olyan kirekesztő politikát, amely értékeket akar kizárni. Szent István országának az asszimiláció volt az erőforrása s veszedelmesnek tartja, ha a fajelméletre helyezkedünk. A világ mindenütt lázas beteg, a bajnak tehát alapoka kell, hogy legyen, s ez abban keresendő, hogy a békeszerződések megalkotásánál nem az igazságot keresték, hanem a bosszúállást, széttéptek államokat, nemzeteket teremtettek, az erőszakot joggá avatták. *— Nem az asszimilációt, hanem a diszszimilációt kell megakadályoznunk s nem szabad kizárnunk a magyar közéletből olyan elemeket, amelyek magyarokká lettek s amelyekből nagy erkölcsi hasz-