Nemzeti Ujság, 1939. május (21. évfolyam, 99-122. szám)
1939-05-02 / 99. szám
knsWff7IPH!.DAklV Párts engedményeket tesz Rómának Időjárás: — — — ~ ~ Gafencu Várható idő já* rom d n kihügy* rdsa kövei _ . ________ —___1 . ____ M5 — ^ miniszter* Róma• ezö haszon- liA wMMi,a5V^I WVwiWB /mdf Belgrádba egy órára: ink | NLJ EShMm «LJ 11 fS H 1 I » flf ^ utazik — Török* mUSn‘m& f% mIfi # 11 11 1J 1^/11 w va'UMiss záporeső, ziva- 1 ^ JllL*s# JL ¥ nl /Pffif..i«rlir...mgf ffll « iSL Jff JF kjRfjBPUp részére - M né* tar. 71 homén* A A JA met hadsereg séklet alig volt* „ na A vcnn A0 .j . .. _ föparancsnoka tozik XXI. évfolyam, 99. szám ♦ KEDD ♦^^^-Budapest, 1939 május 2 Olaszországban '> ̇■■' Marcsc- Vitéz Ruszkay Jenőt, a pécsi hadtest parancsnokát altábornaggyá nevezték ki Gróf Széchenyi Károly, Morbitzer Dezső és Vargha Márton, a most megnyílt gyönyörű világkiállítás főrendezői HÁROM BERLINI NAP ragyogó külsőségei és bensőséges baráti szellemek Gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter kedden indul vissza berlini látogatásáról Berlin, május 1. Az a háromnapos látogatás, amely idő alatt gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter Hitler vezérkancellárnak, illetve a német birodalmi kormánynak vendégei voltak, ragyogó külsőségeivel és bensőséges baráti szellemével, sokáig emlékezetes marad. A vasárnap este elhangzott pohárköszöntők, Ribbentrop külügyminiszter vacsoráján, fényes bizonyságai voltak a tengelyhatalmakkal való bizalomteljes együvé tartozás politikájának. A magyarnémet hivatalos tárgyalások már szombaton befejeződtek, hivatalos jelentést, a magyar államférfiak elutazása előtt, kedden adnak ki. Két baráti pohárköszöntő Berlin, május . (Magyar Távirati Iroda.) Gróf Teleki Pál miniszterelnök és gróf Csáky István külügyminiszter berlini látogatásának második napját vasárnap este az a pazar estebéd fejezte be, amelyet Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter adott tiszteletükre az Esplanade-szállóban, Berlin egyik legelőkelőbb szállodájában. A vacsorán mintegy százötvenen vettek részt s a miniszterelnökön és a külügyminiszteren kívül ott voltak kíséretük tagjai, a berlini magyar követség tagjai feleségeikkel, a birodalmi miniszterek, a birodalmi vezetők és a hadsereg vezetői csaknem teljes számban, továbbá a német birodalmi külügyminisztérium vezető tisztviselői, valamint igen sok társadalmi előkelőség. Az asztalfőn Ribbentrop külügyminiszter ült, jobbján gróf Teleki Pálnéval, balján pedig Colomna hercegnek, Róma kormányzójának feleségével, Ribbentrop külügyminiszterrel szemben ült felesége, jobbján gróf Teleki Pál miniszterelnökkel, balján pedig gróf Csáky István külügyminiszterrel. A főasztalnál foglalt helyet gróf Teleki Pálné mellett Colonna herceg, Róma kormányzója, továbbá gróf Schwerin-Krosigk, Gürtner, Frick, Darré, Frank, Lammers, Funk, Meissner miniszterek, Ley, Himmler, Bouhler, Hierl birodalmi vezetők, Lutze SS-vezérkari főnök, valamint Keitel és Milch vezérezredesek. Német szokás szerint már az első tál étel után felállott Ribbentrop külügyminiszter, hogy elmondja pohárköszöntőjét. Ribbentrop a rendíthetlen bizalmon nyugvó együttműködésről — Miniszterelnök Úr! — öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Nagyméltóságodat, nagyrabecsült hitvesét, valamint a m. kir. külügyminiszter urat a legszívélyesebben üdvözölhessem a német birodalom fővárosában. A német nép, amely régi és hűséges barátságban érzi összetartozását a lovagias magyar nemzettel, meleg rokonszenvvel fogadja Önt. — A legutóbi esztendők és a legújabb események még szilárdabban megalapozták régóta bevált barátságunkat. Különös elégtétellel gondolok azoknak a területeknek visszacsatolására, amelyeket minden jog ellenére elszakítottak volt Magyarországtól. E folyamat és Magyarországnak a Komintern elleni egyezményhez való csatlakozása révén új kötelékek szövődtek Németországgal és a baráti hatalmakkal. A kölcsönös és rendíthetetlen bizalmon nyugvó együttműködés a két nép érdekében egyre gyümölcsözőbben fog alakulni és a baráti Olaszországgal való szoros összetartozásban mindig a béke záloga lesz. — Ebben a szellemben emelem poharamat a kormányzó úz ő főméltósága egészségére, a magyar nép boldogságára és virágzására, valamint szívesen látott vendégeink egészségére! Teleki: Készséggel működünk együtt azokkal, akiket ugyanez a békés, baráti szellem tölt el Gróf Teleki Pál miniszterelnök a következő pohárköszöntővel válaszolt: Miniszter Úr! — Mindenek előtt legszivélyesebb köszönetemet fejezem ki feleségem és gróf Csáky nevében is bensőséges szavaiért és azért az oly barátságos fogadtatásért, amelyben német földön részünk volt. Különös öröm számunkra, hogy látogatást tehetünk Berlinben és ezúton is kifejezést adhatunk annak a rokonszenvnek és nagyrabecsülésnek, amellyel a ma Lapunk mai száma 10 fillér A LÁTHATATLAN ÖRÖKSÉG A felszabadult Felvidék húsz éven át állt idegen önkény alatt, egy olyatn államiság önkénye alatt, amelynek éppen az volt a büszkesége, hogy a történelmi magyar állam eszményeitől merőben különböző alapzatokra és eszményekre kívánt államot építeni. Ne tartsuk feleslegesnek újra emlegetni, hogy ennek az azóta már megszűnt államiságnak szinte kizárólagos erkölcsi alaptőkéje volt egy alig százötvenéves állampolitikai világnézet mellé való szegődés, az a hírverés, hogy országukat egy jakobinus ízlésű demokrácia államszervezési eszményei szerint kívánják kormányozni s az ő — demokratikusnak hitett — kormányzati módjuk „nyugati“, „modernebb“, mint a szentistváni örökség, amellyel szakadatlanul szembeállították a magukét S amelyről nem szűntek meg hangoztatni, hogy régen túlhaladt felette az idő , nem illetik meg többé a korszerűség jogcímei. Amikor most ezt újra emlegetjük, nem az azóta megszűnt államot akarjuk újraelparentálni, hanem csak azt akarjuk érzékeltetni, hogy ezzel az újnak, modernnek, nyugatinak, korszerűnek, diadalmasnak hirdetett államszervezési eszménnyel szemben mennyire örökebbnek, erőteljesebbnek és egyszerűbbnek bizonyult ez a másik, ez a húsz év politikai reklámhadjárata alatt annyiszor lesajnált és eltemetett magyar történelmi örökség, a szentistváni állameszmény roppant öröksége! A vallásos áhítat mellett ez volt az, amely végigkísérte az Aranyvonatot a Csallóköz zsendülő vetései közt, ez zsongott és hömpölygött a harangok énekében, ez fénylett a gyertyalángok tűzfényében, ez sikoltott ezrek és ezrek szivében, fellobogózott és felvirágzott állomásokon, ez a nagyszerű és láthatatlan örökség, amely körül államok bukkantak fel és államok szakadtak alá a mélybe, ő azonban túlélt, kiegyensúlyozott, visszalökött és összetört minden történelmi kataklizmát, amely e viharos Dunatájra és a Kárpátok medencéjére zúdult. Sőt túlélt minden „új“ állampolitikai divatot. Hogy érdemes volt-e mellette kitartanunk? A tatár- és törökvészen kívül ugyan hány mindenfelé államszervezési eszmény kísérletezett, hogy felmorzsolja és a saját szervezetébe szívja fel egyszerre vagy részenként azt a magyar államiságot, amelynek ez a végtelenül egyszerű és rugalmas gondolat, szentistváni állameszmény volt a fő tartalma. De hogyan tulgaloppozott az idő mindegyiken a tartományi feudalizmuson épp úgy, mint a felvilágosult abszolutizmuson s tulgaloppozott, főképp a francia respublika után imitált hamisított és vizenyős áldemokrácián, amely éppen ezt a területet kivánta elorolni tőlünk és azt — vakmerő szó — örökkél saját uralmi elve alá kivánta olvasztani. Mennyire csak torzítás és túlhajtás volt ezeknek az időnkint változó politikai divatoknak mélyén: volt olyan, amelyik a központi hatalmat hangsúlyozta túl, volt olyan,amely az egyén politikai jogkörét, mindezekkel szemben az az alkotmány, az az államszervezés, amelynek első paragrafusait és alaptörvényeit maga a nem porladó Jobb vettette papírra, arányosan és kiegyensúlyozottan vallotta az államszervezés örök és keresztény eszményeit, amelyek szerint megfelelő területe és megfelelő mértékig engedett teret itt a központi hatalomnak, ott az egyén szabadságának, itt a magyarság vezetői