Nemzeti Ujság, 1939. július (21. évfolyam, 147-172. szám)
1939-07-01 / 147. szám
A képviselőház ülése A felvidéki és kárpátaljai főépviseleti hűségfogadalma a szentistváni birodalom mellett Lelkes ünneplés közben vonultak be a Házba a visszacsatolt területek törvényhozói Történelmi jelentőségű ünnepi ülést tartott pénteken a képviselőház. Tomboló lelkesedés és lélekemelő ünneplés között vonultak be a törvényhozás házába a felvidéki és kárpátaljai képviselők. Az ünnepélyes aktus rendkívüli jelentősége az ülés külsőségeiben is kifejezésre jutott. Jóval tizenegy óra előtt fekete ünnepi díszben gyülekeztek a képviselők a folyosókon. Jaross miniszter parlamenti dolgozószobájánál a delegációs terem előtti keresztfolyosón csoportosultak a felvidéki és kárpátaljai képviselők. Legtöbbjük csak csütörtökön érkezett Budapestre és csütörtökön este hét órakor tartották első megbeszélésüket Jaross Andornál a felvidéki minisztériumban. Most örömtől sugárzó arccal gyülekeznek a hatalmas gótikus boltívek alatt és türelmesen állják a fényképészek lencséjének pergőtüzét. Tizenegy óra előtt néhány perccel érkezett meg a képviselőházba gróf Teleki Pál miniszterelnök fekete magyar díszben. A visszacsatolt területek képviselői kettős sorokban átvonultak a képviselőház társalgó termébe. A menetet a folyosókon végig lelkesen megtapsolták és ünnepelték a kormánypárti és ellenzéki képviselők egyaránt. A társalgóban bemutatták a miniszterelnöknek azokat a felvidéki és kárpátaljai képviselőket, akiknek még nem volt alkalmuk megismerkedni a kormány elnökével. Jaross Andor mutatta be a felvidéki, Bródy András pedig a kárpátaljai képviselőket. Tizenegy óra után néhány perccel szólaltak meg az ülés megnyitását jelző csengők. A terembe lépő képviselőket színpompás kép fogadta. Az ülésterem valamennyi csillárát meggyújtották, az első emeleti karzat mentén teljes fényében ragyogott az a hármas lámpasor, amelyet csak a képviselőház legünnepélyesebb ülésein gyújtanak meg. A karzatodat megtöltötte az érdeklődő közönség s nemsokára az ülésterem padsorai is megteltek az Ünneplőbe öltözött törvényhozókkal. A képviselőhöz majdnem valamennyi tagja itt van, alig látni üres helyet, csak a felvidéki és kárpátaljai képviselők mezőnye tátong még üresen néhány percig. Darányi Kálmán elnök negyedtizenkettő tájban foglalta el helyét az emelvényen és nyitotta meg a képviselőhöz ülését. Bemutatta a felsőház elnökének átiratát, amellyel tudatja, hogy a felsőház a felvidéki és kárpátaljai területek képviselőinek behívásáról szóló miniszterelnöki indítványt elfogadta és a képviselőháznak erre hozott határozatát ezzel országos határozattá emelte. Bemutatta ezután Szemere Béla, Rajcsányi László és Váczi József megbízólevelét, akik a lemondás folytán lajstromos kerületekben kaptak mandátumot. — Bemutatom a t. Háznak Demkó Mihály, Egry Ferenc, Fenczik István ... Amikor Darányi Kálmán elnök felolvasta a felvidéki és kárpátaljai képviselők névsorát, a visszacsatolt területek képviselői Putnoky Móric háznaggyal az élükön az elnöki emelvénnyel szemben lévő bejárón keresztül léptek az ülésterembe• Tomboló lelkesedés és taps fogadta a terembe lépő képviselőket, ez az ünneplés mindaddig tartott amíg mindnyájan nem foglalták el helyüket. Bródy András, a Kárpátaljaiak vezére, a behívott képviselők mezőnyének első sorában ült le Antal István államtitkár és Csilléry András közé. A mögötte lévő padsorokban foglalt helyet Demkó Mihály, Egry Ferenc, Fenczik István, Földesi Gyula, Füssy Kálmán, Fürtler Dénes, Giller János, Haulik György, Holota János, Kadlec Antal, Király József, Korláth Endre, Ortutzzy Jenő, Pajor Miklós, Papp Mihály, Pintér Béla, Porubszky Géza, Prokopecz József, Salkovszky Jenő, Szent-Ivány József, Szilassy Béla, Tost László, Turchányi Imre, Virágh Béla, R. Vozáry Aladár, Bencze György, Boksay János, Csuha Sándor, Hajovics Péter, Hupka Péter, Irokky Károly, Romicskó Vladimir, Spák Iván és Zsegora Ödön, csak a csallóközi és a határszéli magyarság tömegeit, hanem ruszin testvéreinket is vissza tudta hozni az ősi hazába. (Élén éljenzés.) Mi ebbe a Házba a novemberi lelkesedéssel jöttünk be, amikor népünk minden világát értünk jövő testvéreink elé szórta s úgy érezzük, hogy most buzakalászt kell hintenünk minden magyar testvérünk asztalára, hogy ne legyen nélkülöző és éhező testvér ebben a hazában. (Éljenzés és taps.) Amikor itt örömmel körültekintünk, látjuk, hogy a Ház nagy többsége, néhány tagjától eltekintve, erősen jobboldali keresztény nemzeti irányzatú. (Viharos taps.) Mi magunk is akarjuk ezt a jobboldaliságot és nemzeti érzést a magunk szeretetével fokozni. (Újabb nagy taps.) Örömmel látjuk, hogy van komoly haladó kormányunk, komoly munkaprogrammal. A részletekben lehetnek talán kisebb ellentétek, de a haza megmentésében a magyaroknak egyiknek kell lenniök. Felajánlom a mi munkakészségünket a nemzeti jövőért fáradozó alkotó munkára, amely csak a nemzetért és nem személyi érdekekért fog folyni. (Taps.) — A távolból úgy láttuk, hogy a nemzet az ellenforradalom ideje óta várja a társadalmi átalakulást, amely erősebb tempójú fejlődést és összefogást igényel. Ez az átalakulás a mai történelmi időpontra tolódott ki és a megkezdett után elszántan kell továbbhaladnunk és össze kell fognunk valamennyiünknek, mert az ellenzékben is él a magyar kötelességtudás nagy eszményekért. Hálásak vagyunk a legelső magyar embernek az országgyűlést megnyitó beszédéért, amelyben kiadta azt a jelszót, amelyért mi is harcoltunk húsz esztendő óta, hogy: egység, haladás, erősség legyen a Magyarok, ruszinok, szlovákok együtt osztoztak balsorsban és szerencsében Darányi Kálmán elnök ezután a következő Szavakkal üdvözölte a visszacsatolt területek képviselőit: — Alig fél esztendeje annak, hogy Magyarország törvényhozása és az országgyűlés tagjaivá fogadta az anyaországhoz visszacsatolt felvidéki részek magyar képviselőit és a húsz évi idegen uralom alól felszabadult felvidéki testvéreink képviselőit itt üdvözölhettük. (Nagy taps és éljenzés.) Most már megnövekedett létszámmal jelentek meg közöttünk a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területről a magyarok, magyar-oroszok, valamint a szlovákok képviselői, hogy az országos kérdések megoldásában, de különösen a maguk országrészeinek problémái tekintetében tanáccsal és javaslatokkal támogassanak bennünket, és velünk vegyék ki részüket a törvényhozás alkotó munkájából. (Helyeslés.) — Azt hiszem, valamennyiünk szivéből szólok, amikor meleg testvéri szeretettel köszöntöm őket törvényhozói munkásságunkba történt bekapcsolódásuk alkalmából. (Éljenzés és taps.) — Az ezeréves történetünk folyamán sokat szenvedett, küzdött és harcolt országrészek népe a magyarok, ruszinok, szlovákok mindigegyütt osztoztak velünk balsorsban és jószerencsében egyaránt. A másfél évszázados hódoltság korában a most visszakerült városok voltak a létért küzdő magyarság végvárai kelet hatalmasságaival szemben. (Úgy van! Úgy van!) Együtt harcoltunk szabadságunkért Rákóczi fejedelem seregében. Hűségesen együtt küzdöttünk 1818-ban s a világháborúban egyaránt. E testvéri nép, a „Gens fidelissima“ a tűzpróbát számtalanszor kiállotta velünk. (Taps.) — Amikor húsz esztendei keserves elnyomatásból felszabadulva, ennek a hűséges népnek választottjai most e Házban elsőizben megjelentek, mindannyiunk nevében hálás szívvel mondok köszönetet képviselőtársaimnak és rajtuk keresztül Kárpátalja egész népének (Éljenzés és taps), hogy a húsz esztendei megpróbáltatás idején is mindig megőrizték a magyar haza iránt való szeretetüket és hozzánk való hűséges ragaszkodásukat. Amikor kezet szorítunk s egymással szembe nézünk, ünnepszentelésünk áldást hozó lesz. Fenyőillat, szabadság levegője, régi harcok emléke a Sursum corda magasztos érzése hatja át lelkünket. Ebben az ünnepélyes pillanatban arra kérem képviselőtársaimat, hogy a húsz esztendei szenvedés alatt megedzett és kipróbált hazaszeretetükkel dolgozzanak velünk vállvetve egy szebb és boldogabb magyar jövő érdekében, ahogy együtt harcoltak velünk Rákóczi seregében és együtt védtük a múltban a Kárpátok bércein a közös magyar haza határait. (Éljenzés és taps.) Bejelentette ezután az elnök, hogy Király József, Kadlec Antal és Bródy András napirend előtti felszólalásra kértek és kaptak engedélyt. Bennünket maga a nemzet hivott Király József viharos taps közepette szólalt fel. — Köszönetet mondunk imádságos lélekkel a magyarok Istenének, akiben bíztunk, reménykedtünk akkor is, amikor testvéreink mármár csüggedtek és reményeink már-már füstbe mentek. Köszönetet mondunk a legelső magyar férfiúnak, vitéz nagybányai Horthyy Miklós kormányzó urnak, (A Ház tagjai helyüről felugorva hosszasan éljeneznek és tapsolnak), akit titokban a hosszú esztendők során szivünkben-lelkünkben hordoztunk és akire Isten áldását kértük és kérjük ma is. Köszönet a Ház minden tagjának a törvényjavaslat megszavazásáért, a megértésért, amelyben az egységes összetartás csillant meg. (Nagy taps.) A javaslat tárgyalásánál hangzott el az a biztató és felemelő megállapítás, hogy bennünket, a felszabadult területek képviselőit, nem párt, vagy a kormány, hanem maga a nemzet hivott (Úgy van!) azért, hogy a sok könnyet hullajtott és vért áldozott magyar testvéreink lelkesedését, szeretetét hozzuk s hogy összefogásban tudjunk a szebb magyar jövendőért dolgozni. Húsz esztendő tűzpróbáját kiálltuk és harcát megvívtuk odaát (Nagy éljenzés), a prágai parlamentben, a pozsonyi országgyűlésen, kisebb gyűléseken, járások élén sokszor majdnem csendőrszáronnyal szemben hangoztattuk, hogy a magyar él és élnie kell. (Hosszantartó taps.) Nem tudtuk, hogy ezzel a küzdelemmel ebbe a díszes terembe vezető út köveit raktuk le. Amikor most az Isten kegyelme átsegített bennünket, hogy idehozzuk a mi népünknek szeretetét és bizalmát, emlékeznem kell az álmainkban annyiszor megálmodott vitás honvédseregről (nagy taps), se adj M. Állványok Selyemem 304-57 Kroxhoffer Béláné NEMZETI ÚJSÁG 1939 julius 1. Szombat nyaralásra, kirándulásra strandra, kertbe, otthonra ponteia a magyar urihölgyek virágmintás nyári ruhája Ara: 6 P-től 14 P-ig. Egyedüli árusitója , s mi belső munkánk, függetlenség és megerősödés kifelé, Isten áldása legyen a mi magyar munkánkon. (Hosszantartó taps és éljenzés.) 3 A szlovákok boldogulásának alapja: a szlovák-magyar testvériség Darányi Kálmán elnök jelentette ezután, hogy napirend előtti felszólalásra még Kadlecz Antal képviselő kért és kapott engedélyt. Kadlecz Antal mély megilletődéssel állott szólásra az új felvidéki és kárpátaljai képviselőcsoport közepén. A hangja remegett, amikor szólni kezdett, de később ércessé vált. Az ő szavait is szinte mondatként szakította meg a viharos taps és éljenzés. — Az országgyűlés határozatából, — kezdte — a magyar törvényhozásba behívott szlovákajkú képviselők nevében kötelességemnek tartom, hogy köszönetet mondjak az országgyűlés két házának, bizalmáért, hogy bennünket a sok százéves múltra visszatekintő dicsőséges magyar országgyűlésbe behívott. Amikor ma először jelenünk meg ebben a fényes palotában, fogadjuk, hogy abban a szellemben fogjuk képviselői kötelességeinket teljesíteni, amelyet a „hungarizmus“ szellemének szokás nevezni és amely szellem ősi idők óta összeolvasztotta, testvérekké tette a magyar és szlovák népet. (Éljenzés.) A történelemből számtalan példát idézhetnék annak bizonyságául, hogy a magyar és a szlovák nép évszázadokon át szoros sorsközösségben élt egymással a közös hazaszeretetben. (Sgy van, úgy van.) Emlékeztetett a török hódoltság alatti szlovák dalokra, amelyek a magyar királysághoz való hűséget és ragaszkodást fejezték ki, s arra a szlovák püspökre, aki megáldotta Rákóczi zászlóját, — azokra a szlovák hősökre, akik a nagy fejedelem seregében harcoltak, — a vörössipkás szlovák honvédekre és a szlovák katonák százezreire, akik a világháború alatt hűségesen véreztek és kitartottak a magyar haza szolgálatában (Úgy van, úgy van, nagy éljenzés és taps.) és nem követték a csehek példáját, akik magukat az ellenségnek megadták. (Úgy van, úgy van, nagy taps.) A példák egybehangzóan bizonyítják, hogy az az ellenségeink által terjesztett állítás, hogy a szlovák nép a történelem folyamán szemben állott a magyar nemzettel, nem felel meg a valóságnak. Bizonyára voltak szlovákok, akik a tizenkilencedik században nem a magyar haza keretében keresték népünk boldogulását, ezek azonban a szlovák népnek csak egy kis töredékét alkották, míg a szlovák nép túlnyomó része a magyar hazában, a szlovák-magyar testvériségben, a magyar állam gazdasági egységében kereste és találta meg népünk boldogulásának feltételeit. (Úgy van, úgy van, nagy taps és éljenzés.) Ha pedig 1918-ban akadtak elvakult szlovákok, akik a csehszlovák állam létesítésében közreműködtek, akkor az azóta lefolyt események őket is meggyőzték arról, hogy téves úton jártak. (Általános helyeslés.) A csehszlovák állam összeomlott, mert hazugságra volt építve.) (Úgy van, úgy van, éljenzés és helyeslés az egész Házban). Ezek között a hazugságok között a legnagyobb az volt, hogy a szlovákokat a cseh nemzet egy ágának, a szlovák nyelvet pedig a cseh nyelv egy nyelvjárásának mondották. Mi, ennek a Háznak új szlovák képviselői, az első pillanattól kezdve küzdöttünk e hazugság ellen és az első pillanattól kezdve hirdettük, hogy a szlovák nemzet boldogulásának legbiztosabb alapja a szlovák-magyar testvériség. (úgy van, úgy van, éljenzés, helyeslés és taps a Ház minden oldalán.) Meghurcoltak, börtönbe zártak ennek az igazságnak a hirdetéséért, de a közelmúlt nagy történelmi eseményei a mi álláspontunkat igazolták. Ez örömmel és elégtétellel tölt el bennünket. — Az 1938 november 2-án kelt bécsi döntőbirósági ítélet egymillió magyarral együtt szlovákokat is visszavezetett az ősi hazába. Mi ezért hálát adunk a mindenható Istennek. De hálával tartozunk érte Magyarország főméltóságú kormányzójának ... (Az egész Ház feláll, perceken át viharosan tapsolva és élre, nézve ünnepli a kormányzót...) Egyben köszönetet mondunk a magyar kormánynak is megértéséért, amelyet a visszacsatolt szlovákság iránt tanúsított és köszönetet mondunk az országyűlésnek bizalmáért, amellyel bennünket megajándékozott. Fogadjuk, hogy nem leszünk méltatlanok erre a bizalomra. Isten minket úgy segéljen! A magyar-orosz nemzet a saját akaratából tért vissza Hosszan tartó éljenzés és taps követte szlovákajkú testvéreink képviselőinek szavait. Majd Darányi Kálmán elnök enunciálta, hogy harmadiknak napirend előtti felszólalásra kapott engedélyt Bródy András képviselő. Általános figyelem melett állott szólásra az első padban, Antal István államtitkár mellett a kárpátaljai magyar-orosz nép vezére, akinek alakján zsakett feszült. Nagy éljenzés tört ki a Ház minden oldalán, amikor az egész termet betöltő hangon megkezdte beszédét. « Ebben az ünnepélyes nekem új az égen — órában, amikor a magyar-orosz nemzet képviselete átlépte a magyar törvényhozás megszentelt csarnokának küszöbét és elfoglalta a magyar parlamentben helyét, méltóztassék megengedni, hogy én, mint a magyarorosz nemzet parlamenti képviseletének vezére mélységes megilletődésben és határtalan örömünkben fohászomat küldjem a mindenható Úristenhez, azért, hogy népemet, a szentistváni birodalom leghűségesebb népét, a gens fide,lissimát... (Óriási taps és éljenzés az egész Házban.) visszahozta ősi, ezeréves hazájába. (Éljenzés.) A magyar-orosz nemzetet húsz évvel ezelőtt megkérdezése nélkül értikárét* *L