Nemzeti Ujság, 1939. augusztus (21. évfolyam, 173-198. szám)

1939-08-01 / 173. szám

2 ?,!!?, KIfAG !«A cserkészmozgalom a modern korszellem életre való hajtása» Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg a gödöllői­ ­ örökletes hatóerő marad. Mindenesetre azonban nagyon éles jegy s nemcsak a mi konkrét korcsoportunkat, hanem ál­talában az életbe ma kikerülő korréteg­­egységeket is jellemzi. Ki vette számba váljon azok közül, akik az egész nem­zetért s a nemzet egyes részeiért élnek és gondolkodnak, ki vette számba azt, hogy az életbe induló értelmiségi nem­zedéksorok eleve valami keserű és rideg vigyázatossággal indulnak el útjukon, mert ezt az utat keskenynek tudják, bi­zonytalannak és mindenekfelett olyan­nak, amitől általában nem lehet várni Valami sokat? Bizonytalan célok és terü­letek, nehéz elhelyezkedés s az első út­szakasz bizony nehéz! A kezdőfizetési osztályok magánvállalkozásoknál is, köz­­szolgálatban is, legtöbbnyire gyengék. Nem nagyon sietnek fokozni az életked­vet és az életerőt - s nem nagyon igye­keznek a pálya kezdeti szakaszain bizto­sítani a kellő életkörülményeket, háza­­sodásra pedig éppen nem biztatnak a fiatal években. A rendszere, a beosztása a fizetések skálájának valahogyan rossz. S ebből a szempontból azután már ér­demes volna egészen konkrét, részletes, a problémát egészében és összefüggései­ben érintő vizsgálódásokat tenni. Itt so­kat sejtünk azokból az összefüggésekből, amelyek az értelmiségi középosztály ca­­ládjain­ak e túl fokozottan gyors kiveszé­­sét okozzák. Az a benyomása az ember­nek, hogy mire az értelmiségi középosz­tályhoz tartozó fiatal férfi a családala­pítást megengedő körülmények közé jut, már harminchat-negyven éves, minden­esetre túl a fiatalosságon s csak meg kell nézni a statisztikát, mennyire nem kíván utódot, nem meri vállalni az életben való elindulásának kockázatát, ha negyvenöt­­éves már elmúlt A magyar társadalom biológiai erőivel és emberlétszámával való gazdálkodásnak semmiesetre sin­csen meg az öntudata, valamiféle szám­bavétele, lehetőségeinek irányítása és a társadalomban az iránta való erkölcsi és nemzetpolitikai felelősségtudata. Egye­dül a szegény magyar katolicizmus küzd ma­gára hagyatva ebben a kérdésben, a lehetőségeket kormányozó hatalmi tények azonban nem az ő kezében vannak.­­ Arra menjenek ki talán ezek az elem­­zések, hogy fizetésemelést vagy helyesebb fizetésbeosztási lépcsőzetet az értelmiség számára a közszolgálatban és magán­szolgálatban egyaránt? Mindenki, aki­nek alkalma volt szembenézni ezekkel a tényekkel, mindenki ösztönösen érezni fogja, hogy ez csak részlet. Fizetésemelés és skálabeosztás? Annyira talán még­sem szegény és még­sem kicsiny ez a nemzedék s talán mégis van vagy lesz olyan nemzetpolitikai program, hogy itt is és másutt is elrendezze ezt a szaka­dékot és a többi szakadékokat. De ezzel a teljes és hatalmas programmal most már jó volna sietni. Már kora reggel nagy készülődés, sürgés­­forgás kezdődött a gödöllői leánycserkész­táborban. Vezényszavaktól volt hangos a tá­bor: mindenfelé gyakorolták a díszmenetet, rendezgettek, takarítottak, tisztították a ci­pőket, ruhákat, a ládákból előkerültek a nép­viseletek, a bemutatókhoz szükséges kellékek, mindenütt nagy igyekezettel folytak a pró­bák, hogy minél szebb legyen, minél jobban sikerüljön a tábor ünnepélyes megnyitása. A meghívott vendégek özü­lése már a kora délutáni órákban megkezdődött. „Police“ fel­­irású karszallagos cserkészlány-renddőrök áll­tak mindenfelé a kapuknál és a tábor útjain. Ők irányították a sportpálya felé az érkező vendégeket. Az ünnepélyes alkalomra zászlóerdővel dí­szítették fel a sportpályát. Mindenütt vidá­man lobogtak a ragyogó napsütésben a ma­gyar és a résztvevő nemzetek színei. A pálya mellett köröskörül a gödöllői járás gyöngyös­bokrétái helyezkedtek el, tarka, színes kere­tet adva az egész ünnepélynek. Négy óra után érkezett meg gróf Teleki Pál miniszterelnök, feleségével, Anna főher­cegasszonnyal és Sybilla svéd hercegnővel. A miniszterelnök árvalányhajas kalapban, cserkészdíszben jött el az ünnepélyes megnyi­tóra. Pontosan fél ötkor éles, messze hallható síp­jel hangzott fel, a pálya bejáratánál megje­lent a kormányzó és felesége Lindenmayer . Antónia, a Cserkészleányszövetség országos elnöke, valamint Zimmermann Rózsi országos főtitkár kíséretében és a Himnusz hangjai mellett elfoglalta helyét a díszemelvényen, ahol Anna főhercegasszony és Sybilla her­cegnő üdvözölte a kormányzót és feleségét. Indul a menet Ezután megkezdődött a cserkészlányok hó­doló felvonulása. Az első­­­égy altábor ma­gyar cserkészlányai vezették a menetet. Va­­­lamennyien katonás rendben, hajszálra egy­forma egyenruhában, díszlépésben vonultak el, vezetőikkel és zászlóikkal az élén a kor­mányzói páholy előtt. A külföldiek élén Dánia haladt. Két csapat­­ban jöttek a dán cserkészlányok. Az egyik csapat sötétkék inget és zöld szoknyát viselt, a másik egyszínű sötétkék egyenruhát. A francia csapat következett utánuk. Az elsők hármas sorokban jöttek. Kékbe öltözött zászlótartók haladtak a középen és mindegyik zászlót jobbról és balról fehéringes, barna­­szoknyás lányok kísértek. A zászlók után négyes sorokban vonult fel a csapat. A hollandok színes felvonulása követte őket. A sötétkékbe öltözött holland leányok, mikor a pályára írtak, narancssárga kendőket rán­tottak elő és azokat lobogtatva vonultak el a közönség lelkes tapsától kisérve. Utánuk jöttek az írek zöld-fehér-sárga zász­lóik alatt. Utánuk a lengyelek, részint szürke egyenruhába, részint díszes népviseletbe öl­tözve. Három dushinizésű­, szines népies ru­hába öltözött litván leány követte őket. Az angol világbirodalom leányai következ­tek utánuk. Valamennyien sötétkék ruhában, csak a nyakkendőjük színe volt különböző. Elől jöttek az anyaország leányai, utánuk a skótok lila, a walesiek sárga nyakkendővel, majd a gyarmatok és a domíniumok nagy­számú képviselői. Kakibluzos norvégek következtek utánuk. Ők is úgy vonultak fel, mint a franciák: elő­ hármas sorokban, középen a zászlóval és aztán következett négyes sorokban a norvég cserkészlányok hatalmas tömege. A finnek változatos egyenruhákban vonultak fel. Az első csapatnak sötétbarna volt a ru­hája, utánuk csokoládészinti inges és kék­szoknyás csapat következett, a harmadik cso­port sötétkék ruhában volt, élénkzöld nyak­kendővel. Világoskék inges, sötétkék szoknyás svájciak követték őket, piros nyakkendővel. A külföldiek sorát a svéd csapat zárta be. Elől negyven egyforma nagyságú, sárga­keresztes kék zászlót vittek. A svéd cserkész­­lányok nem kalapot hordanak, hanem ellenző nélküli sötétkék sapkát és ugyanilyen színű ruhát viselnek, melyről messzire virít a hó­fehér sipzsm­ór. A svédek után ismét magyar lányok jöttek, köztük a visszacsatolt Felvidék — Beregszász, Kassa, Rozsnyó -- cserkészlányai. A tizenkét éven aluli cserkészlányok, a ,­,tündérkék“ csa­pata fejezte be a menetet. Ugyanolyan ruhá­ban voltak, mint a nagyok, csak kalap helyett fehér szalagcsokor virított a hajukban. A kormányzó mosolyogva tisztelgett a kö­zönség lelkes tapsa közben felvonuló csapa­toknak, majd szemlét tartott felettük és a disz­­emelvényre visszatérve a következő szavakkal nyitotta meg a Pax. Tinget: — A nemzetközi cserkész jamboree után Magyarország örömmel látja vendégül a világ minden tájáról összesereglett cser­készlányokat. Ebből az alkalomból min­denekelőtt melegen üdvözlöm Anna ki­rályi hercegnő őfenségét, akinek lelkes fáradozása és céltudatos munkája oly nagy mértékben mozdította elő a ma­gyar cserkészleánymozgalom fejlődését. — A cser­készmozgalom a modern ó kor­szellem életrevaló hajtása. Az önállóság mellett önfegyelemre, kölcsönös segít­ségre és áldozatkészségre neveli a fiatal lelkeket, az idealizmust összeegyezteti a gyakorlati tettrekészséggel. Ez a szel­lem hatja át a leánycserkészmozgalmat is. Üdvös törekvéseik megvalósításához jó munkát kívánva, a cserkészleányok első világtáborát ezennel megnyitom. A nagy tapssal és éljenzéssel fogadott meg­nyitóbeszéd után a kormányzó angolra fordí­totta a szót, üdvözölte Sybilla hercegnőt, a svéd cserkészlányok fővédnökét, majd angolul is elismételte megnyitóbeszédét. Aura főhercegasszony fordult ezután üd­vözlőszavakkal a tábor külföldi vendégeihez. — „Isten hozott!“ kiáltjuk felétek ősi kö­szöntésünk szerint — mondotta többek között beszéde során —■ mert aki hozzánk jön, azt mi mindenkor Isten küldöttjének tekintjük. Anna főhercegasszony négy nyelven elmon­dott beszéde után gróf Teleki Pál a Magyar Cserkészszövetség nevében angolul és magya­rul üdvözölte a tábor tagjait. Bódy László h. polgá­rmester magyar- és francia nyelvű­ be­széde után Lindenmayer Antónia köszönte meg négy nyelven a kormányzó jóindulatát és köszönetet mondott az üdvözlésekért.­. Ezzel a tábormegnyitás megtörtént és sor került a bemutatókra. A gödöllői járás gyön­­gyösb­okrétásai vonultak el az egybegyűlt kö­zönség és külföldi cserkészlányok előtt. Leg­elői té­pestek a gödöllői óvoda magyarruhás csöppségei. Megálltak a díszpáholy előtt és három piros szivet nyújtottak át a kormányzó­nének, Anna főhercegasszonynak és Sybilla hercegnőnek. Utánuk a zsámbéki elemi követ­kezett. Mogyoród község fehérruhás leányai fehér kendőket lobogtatva vonultak fel. Utá­nuk jöttek a szadaiak, a vácszentlászlóiak pi­ros, a valkóiak ztfifi szoknyákban. A kistarcsai lányok fehérruhában voltak, hímzett mellény­­kékkel. A nagytarcsaiak­, csömöriek, rákos­­keresztúriak szines csoportjai következtek utánuk. Nagy tapsot kaptak az isaszegiek, akik bodros, csipkés, hófehér fejfü­szben vo­nultak fel. A boldogiak fejezték be a Gyön­gyösbokréta felvonulását. hoz! Merengve néztem őt, őt, aki elment, aki földi angyalból égi angyal lett. Hiába szólogattam, ajka szóra nem nyí­lott. Legszebb játékaimat ígértem neki és mégse mosolygott. Vasárnap délután vitték temetni őt. Az ég megint gyászolta, kék volt, kékebb mint a posztó és derűs is. A temető messze volt a várostól, késő délután ér­tünk ki. Én ném­án álltam ott, a torkom elszorult, de sírni nem tudtam. Talán estig álltam volna ott, ha kézen nem fognak. Öcsike volt életem első nagy csalódása. Máskor, ha elveszett a kardom, vagy ha elnémult a trombitám, bömböltem egy kiadósat, azután észre se vettem a hiányát, más játékot kerestem. De öcsikét, ezt az eleven játékot nem pótolta többé semmi A képes labdát sokáig őriztem. Néha órák hosszat elnéztem a sárkányt és oly­kor borsódzott a hátam, amikor eszembe jutottak a mesék, melyekkel öcsikét ijesztgettem. Egyszer aztán elveszett és én azontúl a levegőbe bámultam és mind­­ritkábban kacagtam. Az ismerősök ba­rackot nyomtak a fejemre és megdicsér­tek, hogy megkomolyodtam, de egyesek, a jó emberismerők csóválták a fejüket, hogy abból a virgonc kölyökből milyen csöndes, otthonülő fia lett. Öccsike már messze van, messze van az unalmas, poros kisváros, messze van ber­­manpém. És én is messze vagyok attól a kis mélabús fiútól, aki órák hosszat nézte a labdát, tűnt boldogsága játszi mását. Azóta ifjúvá serdültem. A kis kamasz­­fiú, aki lopva nézte serkenő bajuszát a tükörben, megérett, már a pokolba kí­vánja szőrzetét. És gyakran jár borostá­san és ismét vidám lett, arcára vissza­tért a mosoly, mint ahogy az öreg­ember szívébe visszatér a béke. Már nem me­reng a szobában, hanem kifekszik a rétre, ha néha elkomolyodik, szeme fátyolos lesz, ha gyászba öltözik az ég s tiszta kék színét komor felhőkkel vonja be. Ilyenkor öcsikére gondol... Nóta, körtánc, karének Ezután kezdődtek a cserkészlányok színes és érdekes bemutatói. Elsőnek az angolok mutat­ták be az élő angol lobogót és elénekelték az angol nemzeti himnuszt. A holland leányok nagy tapssal fogadott zenés zászlógyakorlatai után egy svéd cser­készlány lépett a mikrofon elé és magyar nyelven jelentette be a svédek bemutatóját. — Június 23-án Svédország nagy részében nem nyugszik le a nap — mondotta. — Ezt a napot az egész országban dallal, tánccal, ősi szokás szerint ünnepli a svéd nép. A nap­forduló ünnepét fogjuk most bemutatni. Máris közeledik vidám nótaszóval, harmo­nikával a svéd leányok férfi- és női népvise­letbe öltözött százfőnyi csapata. Dalolva vo­nulnak be a pálya közepére, ott májusfához hasonló, fenyőgallyakkal díszített magas póz­nát állítanak fel és megkezdődik körülötte a nóta és körtánc. A nagysikerű svéd bemutató után a magyar, finn és észt cserkészlányok együttes száma következett. Közel kétszáz főnyi, népviseletbe öltözött tömeg vonult fel, lassú, méltóságtel­jes léptekkel a pálya közepére. Voltak közöt­tük ifjakkal felszerelt párduckacagányos har­cosok is. A bemutató a testvérnépek közös eredetét jelképezte. A hangszóró ünn, észt és magyar nyelven magyarázta a fnn-ugor ősnép szétválását, honfoglalását és a végén a testvéri egymásra­­találást. A továbbiakban magyar cserkészleányok ját­szották el a Csodaszarvas mondáját, ma­jd sorra került valamennyi résztvevő nemzet játéka, tánca, éneke és a közönség mindvégig szere­tettel fogadta és melegen tapsolta a szín­­pompás, eredeti bemutatókat. Már sötétedni kezdett mikor a Himnusz hangjaival véget ért a Fox Ting megnyitó ünnepélye és a meghívott közönség egy feled­hetetlen élménnyel gazdagodva hagyta el a tábor területét. Gróf Teleki Pál meg cserkészek szentendrei táborát is Ebbe az esztendőben is megrendezte a Ma­gyar Cserkész Szövetség vízicserkésztáborát. A KI­SOK szentendrei vízi telepén 162 részt­vevője volt ennek az érdekes, sokoldalú ki­képzős­nek, amelyen azok a cserkésztisztek nyern­ek oktatást, akik visszatérve csapatuk kötelesébe, átveszik a vizicserkész-fiuk veze­tését. Sorrendben az idei volt a nyolcadik ország­os vizicserkész tisztitábor. Jún­us 19-én kezdődött, a résztvevők alsó korha ára a 17. életév volt, a felső korhatárt a Szövetség nem állapította meg. A legidő­sebb r­észtvevők 42 évesek voltak. A táborban minden foglalkozási ág képviselve volt. Ta­nár, v­áros­ tisztviselő, soffőr, géplakatos, ál­lamt­isztviselő, szemináriumi igazgató, pap, asztalos, egyetemi hallgató, orvos és bádogos stb. Mind nagyszerű egyetértésben végezték el a 19 nap kemény munkáját, mert a tábor­ban minden résztvevő egyszerű „cserkész“ volt. A tábor munkamenete felölelte a vizisport és ezze­l kapcsolatos ismeretek egész tárházát, 10 nap alatt a „fiuk“ mintegy három cser­­készév munkáját végezték el. A tábor célja a viz­icserkészet nagy munkarendszerének megismertetése és a „cserkésztiszti önképzés“ kapujának megnyitása. Mindazonáltal igen szép eredményt értek el, mert a kiképzés so­rán végigmenve az összes hajónemeken (la­dik, örsihajó, kajak, regatta hajók), a tábor hetedik napján olyan cserkésztisztek is, akik életükben nem láttak oly nagy vizet, mint a Duna, már nyolcasban eveztek s a nyolcadik napon úgynevezett őrsi hajókban Szentendré­ről Visegrádra rándultak ki; a teljesítmény értékét növeli az is, hogy rendkívül szeles időben kellett az utat megtenni. Utolsó estén a tábortűznél igen szép meg­emlékezéssel hódoltak a magyar királyi hadi­tengerészet és folyamőrség hősi halottainak. A tábortűznél szebbnél-szebb magyar katona­nóták után vitéz Faragó Ede országgyűlési képviselő tartott gyönyörű beszédet, majd a tábor tagjai felsorakoztak a Duna partján. A táborparancsnok párszavas megemlékezése után egy örsi hajóról a Duna közepén koszorút dobott a hullámokba az elesett hősök emlé­kére. Ezalatt körül a Dunán lehorgonyzott la­dikokban óriási benzinmáglyák égtek, megvilá­gítva a felejthetetlen ünnepséget. Gróf Teleki Pál miniszterelnök, ki tudva­levőleg nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy a cserkészek táborait meg ne látogassa, kiutazott Szentendrére és a tábort utolsó dél­előttjén meglátogatta. A táborparancsnok je­lentése­ után üdvözölte a tábor tagjait, majd megnézte a tábort, elbeszélgetett a „fiukkal“. Igen részletesen érdeklődött a kiképzés, elhe­lyezés és táborvezetés iránt és láthatólag meg­elégedéssel vette tudomásul az elért ered­ményt. Borisz király megnyitotta Bulgária új vasútvonalát Szófia, július 31. Borisz bulgár király vasárnap ünnepélyes külsőségek között avatta fel a délbulgáriai Csepino, Jakoruda és Belice közötti új útvona­lat. Az ünnepségen résztvettek a királyné, Cy­rill herceg, Kiosszeivanov miniszterelnök és külügyminiszter, a kormány tagjai, magas­ rangú állami tisztviselők, valamint nagy tö­meg a környező falukból. Az új vasútvonal, amely mintegy 60 kilométer hosszú és körül­belül 200 millió levába került, Bulgária leg­szebb tájait szeli át. Borisz király a vasútvonal megnyitása alkal­mából beszédet mondott, melyben hangsúlyozta, hogy a bulgár nép a békének, rendnek és ha­ladásnak szívós és szilárd tényezője és hogy minden erejét latba vetve munkálkodik a haza gazdasági és kulturális jólétén és boldogulá­sán. Az ünnepség befejeztével az egybegyűltek lelkes rokonszenvtüntetést rendeztek a királyi pár mellett.

Next