Nemzeti Ujság, 1939. augusztus (21. évfolyam, 173-198. szám)
1939-08-01 / 173. szám
2 ?,!!?, KIfAG !«A cserkészmozgalom a modern korszellem életre való hajtása» Horthy Miklós kormányzó nyitotta meg a gödöllői örökletes hatóerő marad. Mindenesetre azonban nagyon éles jegy s nemcsak a mi konkrét korcsoportunkat, hanem általában az életbe ma kikerülő korrétegegységeket is jellemzi. Ki vette számba váljon azok közül, akik az egész nemzetért s a nemzet egyes részeiért élnek és gondolkodnak, ki vette számba azt, hogy az életbe induló értelmiségi nemzedéksorok eleve valami keserű és rideg vigyázatossággal indulnak el útjukon, mert ezt az utat keskenynek tudják, bizonytalannak és mindenekfelett olyannak, amitől általában nem lehet várni Valami sokat? Bizonytalan célok és területek, nehéz elhelyezkedés s az első útszakasz bizony nehéz! A kezdőfizetési osztályok magánvállalkozásoknál is, közszolgálatban is, legtöbbnyire gyengék. Nem nagyon sietnek fokozni az életkedvet és az életerőt - s nem nagyon igyekeznek a pálya kezdeti szakaszain biztosítani a kellő életkörülményeket, házasodásra pedig éppen nem biztatnak a fiatal években. A rendszere, a beosztása a fizetések skálájának valahogyan rossz. S ebből a szempontból azután már érdemes volna egészen konkrét, részletes, a problémát egészében és összefüggéseiben érintő vizsgálódásokat tenni. Itt sokat sejtünk azokból az összefüggésekből, amelyek az értelmiségi középosztály caládjainak e túl fokozottan gyors kiveszését okozzák. Az a benyomása az embernek, hogy mire az értelmiségi középosztályhoz tartozó fiatal férfi a családalapítást megengedő körülmények közé jut, már harminchat-negyven éves, mindenesetre túl a fiatalosságon s csak meg kell nézni a statisztikát, mennyire nem kíván utódot, nem meri vállalni az életben való elindulásának kockázatát, ha negyvenötéves már elmúlt A magyar társadalom biológiai erőivel és emberlétszámával való gazdálkodásnak semmiesetre sincsen meg az öntudata, valamiféle számbavétele, lehetőségeinek irányítása és a társadalomban az iránta való erkölcsi és nemzetpolitikai felelősségtudata. Egyedül a szegény magyar katolicizmus küzd magára hagyatva ebben a kérdésben, a lehetőségeket kormányozó hatalmi tények azonban nem az ő kezében vannak. Arra menjenek ki talán ezek az elemzések, hogy fizetésemelést vagy helyesebb fizetésbeosztási lépcsőzetet az értelmiség számára a közszolgálatban és magánszolgálatban egyaránt? Mindenki, akinek alkalma volt szembenézni ezekkel a tényekkel, mindenki ösztönösen érezni fogja, hogy ez csak részlet. Fizetésemelés és skálabeosztás? Annyira talán mégsem szegény és mégsem kicsiny ez a nemzedék s talán mégis van vagy lesz olyan nemzetpolitikai program, hogy itt is és másutt is elrendezze ezt a szakadékot és a többi szakadékokat. De ezzel a teljes és hatalmas programmal most már jó volna sietni. Már kora reggel nagy készülődés, sürgésforgás kezdődött a gödöllői leánycserkésztáborban. Vezényszavaktól volt hangos a tábor: mindenfelé gyakorolták a díszmenetet, rendezgettek, takarítottak, tisztították a cipőket, ruhákat, a ládákból előkerültek a népviseletek, a bemutatókhoz szükséges kellékek, mindenütt nagy igyekezettel folytak a próbák, hogy minél szebb legyen, minél jobban sikerüljön a tábor ünnepélyes megnyitása. A meghívott vendégek özülése már a kora délutáni órákban megkezdődött. „Police“ felirású karszallagos cserkészlány-renddőrök álltak mindenfelé a kapuknál és a tábor útjain. Ők irányították a sportpálya felé az érkező vendégeket. Az ünnepélyes alkalomra zászlóerdővel díszítették fel a sportpályát. Mindenütt vidáman lobogtak a ragyogó napsütésben a magyar és a résztvevő nemzetek színei. A pálya mellett köröskörül a gödöllői járás gyöngyösbokrétái helyezkedtek el, tarka, színes keretet adva az egész ünnepélynek. Négy óra után érkezett meg gróf Teleki Pál miniszterelnök, feleségével, Anna főhercegasszonnyal és Sybilla svéd hercegnővel. A miniszterelnök árvalányhajas kalapban, cserkészdíszben jött el az ünnepélyes megnyitóra. Pontosan fél ötkor éles, messze hallható sípjel hangzott fel, a pálya bejáratánál megjelent a kormányzó és felesége Lindenmayer . Antónia, a Cserkészleányszövetség országos elnöke, valamint Zimmermann Rózsi országos főtitkár kíséretében és a Himnusz hangjai mellett elfoglalta helyét a díszemelvényen, ahol Anna főhercegasszony és Sybilla hercegnő üdvözölte a kormányzót és feleségét. Indul a menet Ezután megkezdődött a cserkészlányok hódoló felvonulása. Az elsőégy altábor magyar cserkészlányai vezették a menetet. Valamennyien katonás rendben, hajszálra egyforma egyenruhában, díszlépésben vonultak el, vezetőikkel és zászlóikkal az élén a kormányzói páholy előtt. A külföldiek élén Dánia haladt. Két csapatban jöttek a dán cserkészlányok. Az egyik csapat sötétkék inget és zöld szoknyát viselt, a másik egyszínű sötétkék egyenruhát. A francia csapat következett utánuk. Az elsők hármas sorokban jöttek. Kékbe öltözött zászlótartók haladtak a középen és mindegyik zászlót jobbról és balról fehéringes, barnaszoknyás lányok kísértek. A zászlók után négyes sorokban vonult fel a csapat. A hollandok színes felvonulása követte őket. A sötétkékbe öltözött holland leányok, mikor a pályára írtak, narancssárga kendőket rántottak elő és azokat lobogtatva vonultak el a közönség lelkes tapsától kisérve. Utánuk jöttek az írek zöld-fehér-sárga zászlóik alatt. Utánuk a lengyelek, részint szürke egyenruhába, részint díszes népviseletbe öltözve. Három dushinizésű, szines népies ruhába öltözött litván leány követte őket. Az angol világbirodalom leányai következtek utánuk. Valamennyien sötétkék ruhában, csak a nyakkendőjük színe volt különböző. Elől jöttek az anyaország leányai, utánuk a skótok lila, a walesiek sárga nyakkendővel, majd a gyarmatok és a domíniumok nagyszámú képviselői. Kakibluzos norvégek következtek utánuk. Ők is úgy vonultak fel, mint a franciák: elő hármas sorokban, középen a zászlóval és aztán következett négyes sorokban a norvég cserkészlányok hatalmas tömege. A finnek változatos egyenruhákban vonultak fel. Az első csapatnak sötétbarna volt a ruhája, utánuk csokoládészinti inges és kékszoknyás csapat következett, a harmadik csoport sötétkék ruhában volt, élénkzöld nyakkendővel. Világoskék inges, sötétkék szoknyás svájciak követték őket, piros nyakkendővel. A külföldiek sorát a svéd csapat zárta be. Elől negyven egyforma nagyságú, sárgakeresztes kék zászlót vittek. A svéd cserkészlányok nem kalapot hordanak, hanem ellenző nélküli sötétkék sapkát és ugyanilyen színű ruhát viselnek, melyről messzire virít a hófehér sipzsmór. A svédek után ismét magyar lányok jöttek, köztük a visszacsatolt Felvidék — Beregszász, Kassa, Rozsnyó -- cserkészlányai. A tizenkét éven aluli cserkészlányok, a ,,tündérkék“ csapata fejezte be a menetet. Ugyanolyan ruhában voltak, mint a nagyok, csak kalap helyett fehér szalagcsokor virított a hajukban. A kormányzó mosolyogva tisztelgett a közönség lelkes tapsa közben felvonuló csapatoknak, majd szemlét tartott felettük és a diszemelvényre visszatérve a következő szavakkal nyitotta meg a Pax. Tinget: — A nemzetközi cserkész jamboree után Magyarország örömmel látja vendégül a világ minden tájáról összesereglett cserkészlányokat. Ebből az alkalomból mindenekelőtt melegen üdvözlöm Anna királyi hercegnő őfenségét, akinek lelkes fáradozása és céltudatos munkája oly nagy mértékben mozdította elő a magyar cserkészleánymozgalom fejlődését. — A cserkészmozgalom a modern ó korszellem életrevaló hajtása. Az önállóság mellett önfegyelemre, kölcsönös segítségre és áldozatkészségre neveli a fiatal lelkeket, az idealizmust összeegyezteti a gyakorlati tettrekészséggel. Ez a szellem hatja át a leánycserkészmozgalmat is. Üdvös törekvéseik megvalósításához jó munkát kívánva, a cserkészleányok első világtáborát ezennel megnyitom. A nagy tapssal és éljenzéssel fogadott megnyitóbeszéd után a kormányzó angolra fordította a szót, üdvözölte Sybilla hercegnőt, a svéd cserkészlányok fővédnökét, majd angolul is elismételte megnyitóbeszédét. Aura főhercegasszony fordult ezután üdvözlőszavakkal a tábor külföldi vendégeihez. — „Isten hozott!“ kiáltjuk felétek ősi köszöntésünk szerint — mondotta többek között beszéde során —■ mert aki hozzánk jön, azt mi mindenkor Isten küldöttjének tekintjük. Anna főhercegasszony négy nyelven elmondott beszéde után gróf Teleki Pál a Magyar Cserkészszövetség nevében angolul és magyarul üdvözölte a tábor tagjait. Bódy László h. polgármester magyar- és francia nyelvű beszéde után Lindenmayer Antónia köszönte meg négy nyelven a kormányzó jóindulatát és köszönetet mondott az üdvözlésekért.. Ezzel a tábormegnyitás megtörtént és sor került a bemutatókra. A gödöllői járás gyöngyösbokrétásai vonultak el az egybegyűlt közönség és külföldi cserkészlányok előtt. Legelői tépestek a gödöllői óvoda magyarruhás csöppségei. Megálltak a díszpáholy előtt és három piros szivet nyújtottak át a kormányzónének, Anna főhercegasszonynak és Sybilla hercegnőnek. Utánuk a zsámbéki elemi következett. Mogyoród község fehérruhás leányai fehér kendőket lobogtatva vonultak fel. Utánuk jöttek a szadaiak, a vácszentlászlóiak piros, a valkóiak ztfifi szoknyákban. A kistarcsai lányok fehérruhában voltak, hímzett mellénykékkel. A nagytarcsaiak, csömöriek, rákoskeresztúriak szines csoportjai következtek utánuk. Nagy tapsot kaptak az isaszegiek, akik bodros, csipkés, hófehér fejfüszben vonultak fel. A boldogiak fejezték be a Gyöngyösbokréta felvonulását. hoz! Merengve néztem őt, őt, aki elment, aki földi angyalból égi angyal lett. Hiába szólogattam, ajka szóra nem nyílott. Legszebb játékaimat ígértem neki és mégse mosolygott. Vasárnap délután vitték temetni őt. Az ég megint gyászolta, kék volt, kékebb mint a posztó és derűs is. A temető messze volt a várostól, késő délután értünk ki. Én némán álltam ott, a torkom elszorult, de sírni nem tudtam. Talán estig álltam volna ott, ha kézen nem fognak. Öcsike volt életem első nagy csalódása. Máskor, ha elveszett a kardom, vagy ha elnémult a trombitám, bömböltem egy kiadósat, azután észre se vettem a hiányát, más játékot kerestem. De öcsikét, ezt az eleven játékot nem pótolta többé semmi A képes labdát sokáig őriztem. Néha órák hosszat elnéztem a sárkányt és olykor borsódzott a hátam, amikor eszembe jutottak a mesék, melyekkel öcsikét ijesztgettem. Egyszer aztán elveszett és én azontúl a levegőbe bámultam és mindritkábban kacagtam. Az ismerősök barackot nyomtak a fejemre és megdicsértek, hogy megkomolyodtam, de egyesek, a jó emberismerők csóválták a fejüket, hogy abból a virgonc kölyökből milyen csöndes, otthonülő fia lett. Öccsike már messze van, messze van az unalmas, poros kisváros, messze van bermanpém. És én is messze vagyok attól a kis mélabús fiútól, aki órák hosszat nézte a labdát, tűnt boldogsága játszi mását. Azóta ifjúvá serdültem. A kis kamaszfiú, aki lopva nézte serkenő bajuszát a tükörben, megérett, már a pokolba kívánja szőrzetét. És gyakran jár borostásan és ismét vidám lett, arcára visszatért a mosoly, mint ahogy az öregember szívébe visszatér a béke. Már nem mereng a szobában, hanem kifekszik a rétre, ha néha elkomolyodik, szeme fátyolos lesz, ha gyászba öltözik az ég s tiszta kék színét komor felhőkkel vonja be. Ilyenkor öcsikére gondol... Nóta, körtánc, karének Ezután kezdődtek a cserkészlányok színes és érdekes bemutatói. Elsőnek az angolok mutatták be az élő angol lobogót és elénekelték az angol nemzeti himnuszt. A holland leányok nagy tapssal fogadott zenés zászlógyakorlatai után egy svéd cserkészlány lépett a mikrofon elé és magyar nyelven jelentette be a svédek bemutatóját. — Június 23-án Svédország nagy részében nem nyugszik le a nap — mondotta. — Ezt a napot az egész országban dallal, tánccal, ősi szokás szerint ünnepli a svéd nép. A napforduló ünnepét fogjuk most bemutatni. Máris közeledik vidám nótaszóval, harmonikával a svéd leányok férfi- és női népviseletbe öltözött százfőnyi csapata. Dalolva vonulnak be a pálya közepére, ott májusfához hasonló, fenyőgallyakkal díszített magas póznát állítanak fel és megkezdődik körülötte a nóta és körtánc. A nagysikerű svéd bemutató után a magyar, finn és észt cserkészlányok együttes száma következett. Közel kétszáz főnyi, népviseletbe öltözött tömeg vonult fel, lassú, méltóságteljes léptekkel a pálya közepére. Voltak közöttük ifjakkal felszerelt párduckacagányos harcosok is. A bemutató a testvérnépek közös eredetét jelképezte. A hangszóró ünn, észt és magyar nyelven magyarázta a fnn-ugor ősnép szétválását, honfoglalását és a végén a testvéri egymásratalálást. A továbbiakban magyar cserkészleányok játszották el a Csodaszarvas mondáját, majd sorra került valamennyi résztvevő nemzet játéka, tánca, éneke és a közönség mindvégig szeretettel fogadta és melegen tapsolta a színpompás, eredeti bemutatókat. Már sötétedni kezdett mikor a Himnusz hangjaival véget ért a Fox Ting megnyitó ünnepélye és a meghívott közönség egy feledhetetlen élménnyel gazdagodva hagyta el a tábor területét. Gróf Teleki Pál meg cserkészek szentendrei táborát is Ebbe az esztendőben is megrendezte a Magyar Cserkész Szövetség vízicserkésztáborát. A KISOK szentendrei vízi telepén 162 résztvevője volt ennek az érdekes, sokoldalú kiképzősnek, amelyen azok a cserkésztisztek nyernek oktatást, akik visszatérve csapatuk kötelesébe, átveszik a vizicserkész-fiuk vezetését. Sorrendben az idei volt a nyolcadik országos vizicserkész tisztitábor. Júnus 19-én kezdődött, a résztvevők alsó korha ára a 17. életév volt, a felső korhatárt a Szövetség nem állapította meg. A legidősebb résztvevők 42 évesek voltak. A táborban minden foglalkozási ág képviselve volt. Tanár, város tisztviselő, soffőr, géplakatos, államtisztviselő, szemináriumi igazgató, pap, asztalos, egyetemi hallgató, orvos és bádogos stb. Mind nagyszerű egyetértésben végezték el a 19 nap kemény munkáját, mert a táborban minden résztvevő egyszerű „cserkész“ volt. A tábor munkamenete felölelte a vizisport és ezzel kapcsolatos ismeretek egész tárházát, 10 nap alatt a „fiuk“ mintegy három cserkészév munkáját végezték el. A tábor célja a vizicserkészet nagy munkarendszerének megismertetése és a „cserkésztiszti önképzés“ kapujának megnyitása. Mindazonáltal igen szép eredményt értek el, mert a kiképzés során végigmenve az összes hajónemeken (ladik, örsihajó, kajak, regatta hajók), a tábor hetedik napján olyan cserkésztisztek is, akik életükben nem láttak oly nagy vizet, mint a Duna, már nyolcasban eveztek s a nyolcadik napon úgynevezett őrsi hajókban Szentendréről Visegrádra rándultak ki; a teljesítmény értékét növeli az is, hogy rendkívül szeles időben kellett az utat megtenni. Utolsó estén a tábortűznél igen szép megemlékezéssel hódoltak a magyar királyi haditengerészet és folyamőrség hősi halottainak. A tábortűznél szebbnél-szebb magyar katonanóták után vitéz Faragó Ede országgyűlési képviselő tartott gyönyörű beszédet, majd a tábor tagjai felsorakoztak a Duna partján. A táborparancsnok párszavas megemlékezése után egy örsi hajóról a Duna közepén koszorút dobott a hullámokba az elesett hősök emlékére. Ezalatt körül a Dunán lehorgonyzott ladikokban óriási benzinmáglyák égtek, megvilágítva a felejthetetlen ünnepséget. Gróf Teleki Pál miniszterelnök, ki tudvalevőleg nem mulaszt el egy alkalmat sem, hogy a cserkészek táborait meg ne látogassa, kiutazott Szentendrére és a tábort utolsó délelőttjén meglátogatta. A táborparancsnok jelentése után üdvözölte a tábor tagjait, majd megnézte a tábort, elbeszélgetett a „fiukkal“. Igen részletesen érdeklődött a kiképzés, elhelyezés és táborvezetés iránt és láthatólag megelégedéssel vette tudomásul az elért eredményt. Borisz király megnyitotta Bulgária új vasútvonalát Szófia, július 31. Borisz bulgár király vasárnap ünnepélyes külsőségek között avatta fel a délbulgáriai Csepino, Jakoruda és Belice közötti új útvonalat. Az ünnepségen résztvettek a királyné, Cyrill herceg, Kiosszeivanov miniszterelnök és külügyminiszter, a kormány tagjai, magas rangú állami tisztviselők, valamint nagy tömeg a környező falukból. Az új vasútvonal, amely mintegy 60 kilométer hosszú és körülbelül 200 millió levába került, Bulgária legszebb tájait szeli át. Borisz király a vasútvonal megnyitása alkalmából beszédet mondott, melyben hangsúlyozta, hogy a bulgár nép a békének, rendnek és haladásnak szívós és szilárd tényezője és hogy minden erejét latba vetve munkálkodik a haza gazdasági és kulturális jólétén és boldogulásán. Az ünnepség befejeztével az egybegyűltek lelkes rokonszenvtüntetést rendeztek a királyi pár mellett.