Nemzeti Ujság, 1939. október (21. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-25 / 243. szám

Sefik Saydam török m­iniszterelnök aki az angol-török-francia szerződés aláírását szorgalmazta Bastianini, Olaszország londoni nagy­követe bemutatta megbízólevelét, az angol királynak avenitz sorhajókapitányt, a német tengeralattjáró flotta legfőbb parancs­nokát ellentengernaggyá nevezték ki Tanner Valno finn pénzügyminiszter tagja a Moszkvában tárgyaló finn delegációnak \*itt'&u jkkymv Vdr/klfóffölT­ —• _ 6 Sült MRMZFTI TTKäfi méemelVedfsSSé XXI. évfolyam, 243. szám II finn küldöttség hazautazott Molotov ellenjavaslataival RIBBENTROP ÉLESEN TÁMADTA ANGLIÁT DANZIGI BESZÉDÉBEN „A német nép végigküzdi a rákényszerített háborút, amíg eléri biztonságát“ — Teljes áttekintést adott Ribbentrop a német külpolitikáról és a háborús célokról Danzig, október 24. (Német Távirati Iroda.) Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter ked­den este a párt régi harcosainak ünne­pén tartott gyűlésen beszédet mondott. A miniszter beszéde számos leleplezést tartalmazott a háború diplomáciai előz­ményeiről. Kijelentette, hogy­ Danzigot soha többé nem lehet elválasztani a biro­dalomtól. .Visszautasította azt a vádat, hogy a birodalmat akarják felelőssé tenni a háborúért és hangoztatta, hogy Németországra rákényszerítették a há­borút. Ribbentrop ezután áttért a danzigi kérdés történetének ismertetésére. El­mondotta, hogy 1938 október 24-én Berech­­tesgadenben Lipsky lengyel nagykövet­nek javaslatot tett a danzigi kérdés megoldására. Ezt a javaslatot ez év ja­nuár 5-én a Führer megismételte Berch­­tesgadenben Begk akkori lengyel kül­ügyminiszter előtt. A lengyel államfér­fiak mindig belpolitikai termész­etű ne­hézségekre hivatkoztak és azt mondot­ták, hogy az ajánlatot behatóan meg kell vitatni, mert ők is tisztázni akar­ják a danzigi kérdést Ugyanakkor azon­ban f­eltűnően , megváltozott a lengyelek magatartása a német kisebbséggel szem­ben. Március 26-án Lipsky egy feljegy­zésben visszautasította a Führer ajánla­tát. Lipsky kijelentette előttem — mon­dotta Ribbentrop —, hogy a danzigi kér­dés minden erőszakolása háborút jelent Lengyelországgal. Akkor csodálkoztam ezen a válaszon, de ma már ismerjük a helyzet megoldását: Anglia akkor már tárgyalásokat folytatott a lengyeleknek adandó garanciákról. A miniszter ez­után ismertette Lengyelország katonai csapatösszevonásait, a lengyelek vissza­utasítását minden esetben, amikor a megoldásra javaslatokat­­tettek, majd a német kisebbségek ellen elkövetett erő­szakot és a német birodalommal szem­ben elkövetett kihívásokat. Csak amikor a lengyel katonaság kezdett a birodalom területére betörni, akkor ütött oda a Führer és a lengyel állam három hét alatt kártyavárként összeomlott. Most már Nagynémetország és a Szovjetunió kezeskedik, minden időkre a nyugalo­mért, rendért és békéért S Keleteurópában. Ribbentrop ezután emlékeztetett a versailesi szerződés ellen folytatott küzdelemre. Anglia rendszeresen szembe­helyezkedett a Führer fáradozásaival. 1933 nyarán már megállapodás történt Hitler­ és Daladier találkozásáról. A F­illérért­­élt öltötte a Franciaországgal való m­egértés gondolata. Daladier azon­ban az­ utolsó pillanatban visszamon­­dotta a találkozót.. Amikor a múlt­­ év­ben Münchenben emlékeztettem Daladier urat erre az eseményre és rámutattam­ a­rra, hogy ha ez a találkozó létrejön, milyen jó lett volna a két ország meg­értése szempontjából. Daladier, a helyes­lés sokatmondó mozdulatával válaszolt: „Kinek mondja ezt?“ kal szemben tanúsított legújabb angol állásfoglalás is mutatja. Behatóan foglalkozott a miniszter a háborús felelősség kérdésével is. Francia­­országgal kapcsolatosan kijelentette, a világ közvéleményében ma a legkisebb kétség sincs afelől, hogy a francia nép nem akarta ezt a háborút és inkább ma szeretne békét, mint holnap, és hogy ezt a háborút sokkal inkább Anglia és a Parisban és a francia kormányban lévő segédei kény­szer ítélték Franciaországra. Ami Angliát illeti, a miniszter kijelen­tette, hogy most már megdönthetetlen bizonyítékokkal igazolhatja, hogy a mos­­­tani angol kormány már évek óta titok­ban tervszerűen előkészítette ezt a hábo­rút Németország ellen.­­ A müncheni értekezletet — mondta Ribbentrop ezt a kérdést részletezve — a világ egy része Chamberlain nagy bé­keműveként ünnepelte. Mi sem helytele­nebb ennél, angol kormány az akkori csehszlovák kormánynak kilátásba he­lyezte támogatását Németországgal szent­ben és ezáltal ebből a kérdésből, amelyet Anglia beavatkozása nélkül egyik nap­ról a másikra megoldhattak volna, elő­­­ször európai válságot teremtettek. Jia Chamberlain Münchenben a legutolsó pillanatban kezét nyújtotta a kérdés fé­­lig-meddig észszerű megoldása érdekében, akkor csak saját hibáját tette részben jóvá, amely Európát csaknem a háború szélére sodorta. Miért tette ezt?- A vá­laszt megadta Londonba való visszatéré­sekor mondott első beszéde, amelyben egyik kezében a béke olajágát hozta haza, másik kezével azonban nagyszabású fegy­verkezési tervet terjesztett elő. Más szó­lal azt remélte, hogy Németországot há­borús fenyegetésekkel elriaszthatja a szu­­détanémetek felszabadításától és a fe­nyegetést csak azért nem hajtotta végre, mert Anglia nem készült el fegyverke­zésével. Chamberlain tehát nem azért jött Münchenbe, hogy megakadályozza a há­borút, hanem csak azért, hogy az angol kormány által elhatározott háborút elha­lassza. —­ Ismert dolog, hogy az angol közvé­leményben már évek óta rendszeres iz­gatás folyt Németország ellen, hogy minden irányban előkészületek történ­tek a jövő háborúra — például már két éve blokádminisztériumot szerveztek. Az angol nép körében, amely alapjában ba­­­rátságban kívánna élni a német néppel, a propaganda minden eszközével, még­, pedig az angol kormány támogatása mellett a németellenes gyűlölet és pánik hangulatát keltették. Az angol kormány célja az volt ezzel, hogy politikailag és diplomáciaiig is áthidalhatatlan ellen­tétet teremtsen Nagybritannia és Német­ország között, ami azután a dolgok ál­lása szerint lehetővé tehette, hogy a szá­mára legalkalmasabbnak látszó időpont­ban indíthassa meg a háborút Német­ország ellen. Ennek olyan formában kel­lett történnie, hogy a kormány számára saját népe előtt már nem lehetett visz­­szatérés. Ezt az állapotot Chamberlain idézte elő kezességi politikájával. Hogy ez a kezesség csak ürügy volt, az nyil­vánvalóan kiderül az angol kormány­nak a brit parlamentben legutóbb tett nyilatkozatából, amely szerint a kezes­ség kizárólag Németország ellen irá­nyult. Angliát nem a lengyel állam sért­hetetlensége érdekelte, hanem kizárólag a Németország elleni fegyveres támo­gatás.­­ Ez a politika csak úgy érthető, mint kifejezője Nagybritannia következetes „Anglia nem akart megegyezést“ A miniszter emlékeztetett ezután a Führer sok fáradozására az Angliával való megértés érdekében. Ribbentrop a Führer megbízásából mindig újabb ha­tározott javaslatokat terjesztett elő, köz­tük a flottaegyezményt, indítványozta Hollandia, Belgium és Franciaország örök sérthetetlenségét, az angol világér­dekek tiszteletben tartását Németország részéről és a keleteurópai német érde­kek angol részről való tiszteletben tartá­sát, véd- és dacszövetséget a két ország között. Anglia mindig elutasító volt. A Führer csak akkor hagyott fel fáradozá­saival, amikor fel kellett ismernie, hogy Anglia nem akar megegyezést. Ribbentrop előadta, hogyan keresett Németország ugyanilyen módon más or­szágokkal is közeledést és hogyan ta­lálta meg azok barátságát,­­ így Németország és a földköziten­geri olasz birodalom, valamint a távol­keleti Japán között igaz és őszinte ba­rátság jött létre, amely a múltban elő­segítette a közös érdekeit ezeknek az országoknak, amelyeknek baráti együtt­működése a jövőben is értékes biztosí­téka lesz a világ igazságosabb és észsze­rűbb rendjének.­­ Németország e külpolitikai barátai sorába nemrég a Szovjetunió is belépett. A német-orosz támadást kizáró szerződés és a későbbi baráti szerződés megkötésé­vel a német külpolitika tájékozódásában alapvető változás történt. Ismét helyre­állott a régebbi hagyományos baráti viszony és­­minden feltétele megvan an­nak, hogy ez a barátság tovább kimé­lyül- A két hatalom élettere érintkezik ugyan, de nem keresztezi egymást. Szé­leskörű megegyezések útján már teljes erővel folyik a nyersanyagok és ipar­cikkek kicserélése és ez évről évre foko­zódik majd. A régebbi legnagyobb for­galmat rövid idő múlva elérjük. A miniszter ezzel kapcsolatban emlékez­tetett arra, hogy az új német—orosz vi­szony mind a két népnél kimondott nép­szerűségnek örvend. A fejlődés megmu­tatta, hogy a nemzeti szocialista Német­ország és Szovjetoroszország, amennyiben kölcsönösen tiszteletben tartja egymás világnézetét — és ez mindkét nép szilárd elhatározása — nagyon jó baráti szom­szédságban élhet egymással. Egyenesen csodálatos, milyen rendkívüli dolgokat ta­lál ki az angol propaganda, hogy eltit­kolja az angol nép előtt a német—orosz megértés horderejét. A külügyminiszter itt beható példákkal rávilágított arra, hogy a német—orosz viszonyról szóló angol jóslások első mosz­kvai útja óta mindig hamisaknak bizo­nyultak. Anglia és a Monroe-eiv Németországnak az Egyesült Államok­kal fennálló kapcsolatairól úgy nyilatko­zott a külügyminiszter, hogy e téren nincs semmiféle elgondolható nézeteltérés. Né­metországnak az egész amerikai földré­szen nincsenek érdekei, ha csak az nem, hogy lehetőleg élénk kereskedelmet foly­tasson e földrész valamennyi államával. Csak beteges képzelet teremthet vitás pontokat vagy oly kérdést, amely valaha ellentétre vezethetne Németország és az Egyesült Államok népei között. Amíg azonban Németország a Monroe-elvet mindig tiszteletben tartotta, addig az amerikai földrészen lévő sok angol gyar­mat, birtok, szénrakodóállomás, hajóhad­­támaszpont, stb. ennek az elvnek állandó megsértését jelenti és Anglia a legsúlyo­sabb összeütközésbe kerülhet a Monroe­­elvvel, amint ezt a panamai határozatok- Lapunk mai száma 10 fillér

Next