Nemzeti Ujság, 1939. október (21. évfolyam, 224-248. szám)
1939-10-25 / 243. szám
Sefik Saydam török miniszterelnök aki az angol-török-francia szerződés aláírását szorgalmazta Bastianini, Olaszország londoni nagykövete bemutatta megbízólevelét, az angol királynak avenitz sorhajókapitányt, a német tengeralattjáró flotta legfőbb parancsnokát ellentengernaggyá nevezték ki Tanner Valno finn pénzügyminiszter tagja a Moszkvában tárgyaló finn delegációnak \*itt'&u jkkymv Vdr/klfóffölT —• _ 6 Sült MRMZFTI TTKäfi méemelVedfsSSé XXI. évfolyam, 243. szám II finn küldöttség hazautazott Molotov ellenjavaslataival RIBBENTROP ÉLESEN TÁMADTA ANGLIÁT DANZIGI BESZÉDÉBEN „A német nép végigküzdi a rákényszerített háborút, amíg eléri biztonságát“ — Teljes áttekintést adott Ribbentrop a német külpolitikáról és a háborús célokról Danzig, október 24. (Német Távirati Iroda.) Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter kedden este a párt régi harcosainak ünnepén tartott gyűlésen beszédet mondott. A miniszter beszéde számos leleplezést tartalmazott a háború diplomáciai előzményeiről. Kijelentette, hogy Danzigot soha többé nem lehet elválasztani a birodalomtól. .Visszautasította azt a vádat, hogy a birodalmat akarják felelőssé tenni a háborúért és hangoztatta, hogy Németországra rákényszerítették a háborút. Ribbentrop ezután áttért a danzigi kérdés történetének ismertetésére. Elmondotta, hogy 1938 október 24-én Berechtesgadenben Lipsky lengyel nagykövetnek javaslatot tett a danzigi kérdés megoldására. Ezt a javaslatot ez év január 5-én a Führer megismételte Berchtesgadenben Begk akkori lengyel külügyminiszter előtt. A lengyel államférfiak mindig belpolitikai természetű nehézségekre hivatkoztak és azt mondották, hogy az ajánlatot behatóan meg kell vitatni, mert ők is tisztázni akarják a danzigi kérdést Ugyanakkor azonban feltűnően , megváltozott a lengyelek magatartása a német kisebbséggel szemben. Március 26-án Lipsky egy feljegyzésben visszautasította a Führer ajánlatát. Lipsky kijelentette előttem — mondotta Ribbentrop —, hogy a danzigi kérdés minden erőszakolása háborút jelent Lengyelországgal. Akkor csodálkoztam ezen a válaszon, de ma már ismerjük a helyzet megoldását: Anglia akkor már tárgyalásokat folytatott a lengyeleknek adandó garanciákról. A miniszter ezután ismertette Lengyelország katonai csapatösszevonásait, a lengyelek visszautasítását minden esetben, amikor a megoldásra javaslatokattettek, majd a német kisebbségek ellen elkövetett erőszakot és a német birodalommal szemben elkövetett kihívásokat. Csak amikor a lengyel katonaság kezdett a birodalom területére betörni, akkor ütött oda a Führer és a lengyel állam három hét alatt kártyavárként összeomlott. Most már Nagynémetország és a Szovjetunió kezeskedik, minden időkre a nyugalomért, rendért és békéért S Keleteurópában. Ribbentrop ezután emlékeztetett a versailesi szerződés ellen folytatott küzdelemre. Anglia rendszeresen szembehelyezkedett a Führer fáradozásaival. 1933 nyarán már megállapodás történt Hitler és Daladier találkozásáról. A Fillérértélt öltötte a Franciaországgal való megértés gondolata. Daladier azonban az utolsó pillanatban visszamondotta a találkozót.. Amikor a múlt évben Münchenben emlékeztettem Daladier urat erre az eseményre és rámutattam arra, hogy ha ez a találkozó létrejön, milyen jó lett volna a két ország megértése szempontjából. Daladier, a helyeslés sokatmondó mozdulatával válaszolt: „Kinek mondja ezt?“ kal szemben tanúsított legújabb angol állásfoglalás is mutatja. Behatóan foglalkozott a miniszter a háborús felelősség kérdésével is. Franciaországgal kapcsolatosan kijelentette, a világ közvéleményében ma a legkisebb kétség sincs afelől, hogy a francia nép nem akarta ezt a háborút és inkább ma szeretne békét, mint holnap, és hogy ezt a háborút sokkal inkább Anglia és a Parisban és a francia kormányban lévő segédei kényszer ítélték Franciaországra. Ami Angliát illeti, a miniszter kijelentette, hogy most már megdönthetetlen bizonyítékokkal igazolhatja, hogy a mostani angol kormány már évek óta titokban tervszerűen előkészítette ezt a háborút Németország ellen. A müncheni értekezletet — mondta Ribbentrop ezt a kérdést részletezve — a világ egy része Chamberlain nagy békeműveként ünnepelte. Mi sem helytelenebb ennél, angol kormány az akkori csehszlovák kormánynak kilátásba helyezte támogatását Németországgal szentben és ezáltal ebből a kérdésből, amelyet Anglia beavatkozása nélkül egyik napról a másikra megoldhattak volna, először európai válságot teremtettek. Jia Chamberlain Münchenben a legutolsó pillanatban kezét nyújtotta a kérdés félig-meddig észszerű megoldása érdekében, akkor csak saját hibáját tette részben jóvá, amely Európát csaknem a háború szélére sodorta. Miért tette ezt?- A választ megadta Londonba való visszatérésekor mondott első beszéde, amelyben egyik kezében a béke olajágát hozta haza, másik kezével azonban nagyszabású fegyverkezési tervet terjesztett elő. Más szólal azt remélte, hogy Németországot háborús fenyegetésekkel elriaszthatja a szudétanémetek felszabadításától és a fenyegetést csak azért nem hajtotta végre, mert Anglia nem készült el fegyverkezésével. Chamberlain tehát nem azért jött Münchenbe, hogy megakadályozza a háborút, hanem csak azért, hogy az angol kormány által elhatározott háborút elhalassza. — Ismert dolog, hogy az angol közvéleményben már évek óta rendszeres izgatás folyt Németország ellen, hogy minden irányban előkészületek történtek a jövő háborúra — például már két éve blokádminisztériumot szerveztek. Az angol nép körében, amely alapjában barátságban kívánna élni a német néppel, a propaganda minden eszközével, még, pedig az angol kormány támogatása mellett a németellenes gyűlölet és pánik hangulatát keltették. Az angol kormány célja az volt ezzel, hogy politikailag és diplomáciaiig is áthidalhatatlan ellentétet teremtsen Nagybritannia és Németország között, ami azután a dolgok állása szerint lehetővé tehette, hogy a számára legalkalmasabbnak látszó időpontban indíthassa meg a háborút Németország ellen. Ennek olyan formában kellett történnie, hogy a kormány számára saját népe előtt már nem lehetett viszszatérés. Ezt az állapotot Chamberlain idézte elő kezességi politikájával. Hogy ez a kezesség csak ürügy volt, az nyilvánvalóan kiderül az angol kormánynak a brit parlamentben legutóbb tett nyilatkozatából, amely szerint a kezesség kizárólag Németország ellen irányult. Angliát nem a lengyel állam sérthetetlensége érdekelte, hanem kizárólag a Németország elleni fegyveres támogatás. Ez a politika csak úgy érthető, mint kifejezője Nagybritannia következetes „Anglia nem akart megegyezést“ A miniszter emlékeztetett ezután a Führer sok fáradozására az Angliával való megértés érdekében. Ribbentrop a Führer megbízásából mindig újabb határozott javaslatokat terjesztett elő, köztük a flottaegyezményt, indítványozta Hollandia, Belgium és Franciaország örök sérthetetlenségét, az angol világérdekek tiszteletben tartását Németország részéről és a keleteurópai német érdekek angol részről való tiszteletben tartását, véd- és dacszövetséget a két ország között. Anglia mindig elutasító volt. A Führer csak akkor hagyott fel fáradozásaival, amikor fel kellett ismernie, hogy Anglia nem akar megegyezést. Ribbentrop előadta, hogyan keresett Németország ugyanilyen módon más országokkal is közeledést és hogyan találta meg azok barátságát, így Németország és a földközitengeri olasz birodalom, valamint a távolkeleti Japán között igaz és őszinte barátság jött létre, amely a múltban elősegítette a közös érdekeit ezeknek az országoknak, amelyeknek baráti együttműködése a jövőben is értékes biztosítéka lesz a világ igazságosabb és észszerűbb rendjének. Németország e külpolitikai barátai sorába nemrég a Szovjetunió is belépett. A német-orosz támadást kizáró szerződés és a későbbi baráti szerződés megkötésével a német külpolitika tájékozódásában alapvető változás történt. Ismét helyreállott a régebbi hagyományos baráti viszony ésminden feltétele megvan annak, hogy ez a barátság tovább kimélyül- A két hatalom élettere érintkezik ugyan, de nem keresztezi egymást. Széleskörű megegyezések útján már teljes erővel folyik a nyersanyagok és iparcikkek kicserélése és ez évről évre fokozódik majd. A régebbi legnagyobb forgalmat rövid idő múlva elérjük. A miniszter ezzel kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy az új német—orosz viszony mind a két népnél kimondott népszerűségnek örvend. A fejlődés megmutatta, hogy a nemzeti szocialista Németország és Szovjetoroszország, amennyiben kölcsönösen tiszteletben tartja egymás világnézetét — és ez mindkét nép szilárd elhatározása — nagyon jó baráti szomszédságban élhet egymással. Egyenesen csodálatos, milyen rendkívüli dolgokat talál ki az angol propaganda, hogy eltitkolja az angol nép előtt a német—orosz megértés horderejét. A külügyminiszter itt beható példákkal rávilágított arra, hogy a német—orosz viszonyról szóló angol jóslások első moszkvai útja óta mindig hamisaknak bizonyultak. Anglia és a Monroe-eiv Németországnak az Egyesült Államokkal fennálló kapcsolatairól úgy nyilatkozott a külügyminiszter, hogy e téren nincs semmiféle elgondolható nézeteltérés. Németországnak az egész amerikai földrészen nincsenek érdekei, ha csak az nem, hogy lehetőleg élénk kereskedelmet folytasson e földrész valamennyi államával. Csak beteges képzelet teremthet vitás pontokat vagy oly kérdést, amely valaha ellentétre vezethetne Németország és az Egyesült Államok népei között. Amíg azonban Németország a Monroe-elvet mindig tiszteletben tartotta, addig az amerikai földrészen lévő sok angol gyarmat, birtok, szénrakodóállomás, hajóhadtámaszpont, stb. ennek az elvnek állandó megsértését jelenti és Anglia a legsúlyosabb összeütközésbe kerülhet a Monroeelvvel, amint ezt a panamai határozatok- Lapunk mai száma 10 fillér