Nemzeti Ujság, 1939. október (21. évfolyam, 224-248. szám)

1939-10-29 / 247. szám

2 NEMZETI ÚJSÁG | 1939 október 29. Vasárnap­­ Rómához, s most nem bocsátkozunk a dolog meritumába, hány százalékban felel meg a valóságnak a római tradí­ció Bukarestben. A lényeg az, hogy ro­mán körök ezt Rómával szemben han­goztatják és Rómában a közös anyához való közeledést nem veszik rossznéven. A délkeleteurópai államok egymás­­közötti viszonyáról nem szólottunk. Pedig ha Olaszországhoz való viszo­nyuk egyenként és külön-külön meg­változhat, ez csak abból származhatik, hogy egymás között vannak elintézet­len problémáik. Rómához való jelenlegi állásfoglalásuk egyöntetűen őszinte és az érdekközösség felismerésén alapszik, egymás között azonban még vannak vi­tás pontok . Róma éppen azon dolgo­zik, hogy ezeket a vitákat megoldja, vagy ahol lehet, elhalássza, hiszen kö­zös nagy érdekek forognak kockán. Ott azonban, ahol lehet, az olasz akció együtt jár a délkeleteurópai államok egymás közötti problémáinak megoldá­sára irányuló erőfeszítésekkel is. Egy mindenesetre biztos: a kisantant meg­­tűnése egyik előfeltétele volt egy ilyen olasz—délkeleteurópai viszonynak. Egy Prágából irányított ál-nagyhatalom csak zavarta a helyzetet. A Balkán­szövetség viszont igen sokat (majdnem mindent!) veszített a kisantanthoz ha­sonló éléből. De Olaszország gazdasági „előnyomu­lása“ is érdekes. A magyar-olasz gazda­sági kapcsolatokon felül az egyéb dél­keleteurópai államok gazdasági érdek­lődése Olaszország irányában megnőtt. Az év első hónapjában Olaszország Bulgáriába 45 millió lira értékben szál­lított árukat az elmúlt év hasonló idő­szakának 35 milliójával szemben. Gö­rögországba 62 millió lira értékben, szemben az előző évi 57 millióval, Jugoszláviába 137 millió értékben, szemben 111 millióval, Romániába 144 millió líra értékben, szemben az elmúlt év hat hónapjának 60 milliójával. Mindez arra mutat, hogy valamennyi délkeleteurópai állam felismerte nem­csak a háború okozta helyzet paran­csát, hanem azt is, hogy amit háború nélkül is tudniok kellett volna, hogy mediterrán kultúrájuk hová vonzza őket! (A.) Poltskai GRÓF TELEKI PÁL miniszterelnököt díszelnökévé választotta a Szatmárme­­gyei Egyesület. A Szatm­ármegyei Egye­sület találkozót rendezett, amelyen igen nagy számmal jelentek meg a vármegye elszármazottai és menekültjei. A közgyű­lést Korodi­­Katona János volt ország­gyűlési képviselő, elnök nyitotta meg, a szülőföld szeretetére buzdítva földijeit. Veress Gábor, az IBUSz vezérigazgatója beszédében a magyarság önmagában való bizalmának szükségességét hangoztatta. Léber János dr. kifejtette, hogy a kis­számú magyar nemzetet erkölcsi ereje fogja megvédeni a mostani viharban. Ez­után a közgyűlés egyhangú lelkesedéssel díszelnökévé választotta gróf Telem­ Pál miniszterelnököt. KUNDER ANTAL, a lemondott kereskede­lem- és közlekedésügyi miniszter szombaton délelőtt búcsúzott el a minisztérium tisztvise­lői karától. Törley Bálint államtitkár kijelen­tette, örül annak, hogy Künder Antal érde­meinek méltatása megtörtént legfelsőbb he­lyen, amikor a kormányzó Úr a titkos taná­csosi méltósággal tüntette őt ki. Künder An­tal meleg szavakkal köszönte m­eg az üdvöz­lést. A kereskedelem és közlekedésügyi mi­nisztérium tevékenysége — mondotta — nemes hagyományokat termelt ki: a keresztény és a szociális gondolat szolgálatát. Arra kérte a tisztviselői kart, hogy ezt a nemes hagyo­mányt őrizze és ápolja, mert ez szabja meg a minisztérium tevékenységének irányát. E hagyomány ápolásával és a bizalom megtar­tásával tüntessék ki utódját is. Távozásakor igaz megnyugvással tölti el az, hogy a keres­kedelem és közlekedésügyi miniszteri széket olyan ember foglalja el, akinek vezetése alatt a tárca ügymenetében nem történik változás. A MAGYAR TÁVIRATI IRODA pénteken egyik kiadásában ismertette a belügymi­niszter által október 27-én benyújtott tör­vényjavaslatokat. Az ismertetésnek abba a részébe, amely a visszacsatolt felvidéki és kárpátaljai területen tartandó ország­gyűlési képviselőválasztásokra vonatko­zik, sajnálatos hiba csúszott be. A Ma­gyar Távirati Iroda jelentése szerint a visszatért kárpátaljai területek a tör­vényjavaslat értelmében 21 képviselőt választanának. Ezzel szemben a helyes tényállás az, hogy a törvényjavaslat sze­rint a kárpátaljai terület csak tizenegy képviselőt fog választani. VARGA JÓZSEF, az új kereskedelmi és közlekedésügyi miniszter Szegeden a Szittyák Társaságának vacsoráján beszé­det mondott, amelyben megállapította, hogy a mai viszonyok között iparunk nyersanyagának megszerzése nemcsak pénzkérdés, mert ha van is nemes valuta, ezenfelül még nagy tudás és a nemzet becsülete kell ahhoz, hogy a szükséges nyersanyagokat a világ különböző részei­ről beszerezhessük. A miniszterelnök úr kívánságára — mondotta Varga József — vállaltam a kereskedelem- és közlekedés­­ügyi tárca vezetését is és ez a kívánság számomra, a katonás fegyelmezettségű­ ember számára parancs volt. Fontos té­nyező, hogy a magyar becsületet az egész világ előtt megőrizzük, barátainkhoz hűen meg fogunk tenni mindent, ami tőlünk telhető. Sorsunk a mai világ­égésben a nemzetet tekintve talán lehet jobb, — akarjuk, hogy jobb legyen — az egyénre azonban súlyos korlátozásokat fog hozni. Áltatás volna, ha azt monda­nám, hogy a mai, szinte paradicsomi álla­potok fennmaradnának hosszú időn ke­resztül, ha tovább tart a háború. Ez ki­zárt dolog, el kell készülnünk arra, hogy életnívónkat leszállítsuk. * hogy hét napon belül hozzunk rendbe mindent. A munka elkezdéséhez ő maga is el akar jönni. Ott lesz Ibrahim pasa is, meg a mufti és mindenki, aki csak valakinek számít a magas portánál. Siet­nünk kell, mert tengernyi munka vár ránk. Induljunk is talán, efendim, Ibrá­­him csirág ott rostokol a Kilidzs Ali pasa dzsámi udvarán reggel óta, hogy a hetük anyamintái a tulipánhagymákkal együtt megérkeztek Harlemből... Felemelkedtek a padokról és ekkor Ib­rahim efendi pillantása a szomszéd asz­talra esett. A kerek márványasztalka mellett rég nem látott ismerősöket fede­zett fel: Zay urat, mellette a zágoni Mi­kes Kelement és illő távolságban, va­lamivel hátrább az­ öreg Horvátot, a nagyságos fejedelem szolgáját- Csendesen üldögéltek ott és szopogatták a jeges limonádét. Kerek két esztendeje nem látta őket, mióta egy ilyen verőfé­nyes nyári napon otthagyta Rodostót. Mosolygó arccal, nagy, széles örömmel csaknem rájuk borult. — Adjon Isten, nagy uraimék! — rob­bant ki belőle. A szavak kirepültek ajkai közül, de már vissza is szerette volna szívni őket. És arcán a mosoly megfagyott Mert a három bujdosó kuruc csak ült ott, moz­dulatlanul és eszébe sem jutott, hogy a köszönést viszonozza. Zay úr átható pillantást vetett feléje és szúrós tekin­tettel nézte egy darabig. Majd örökké sápadt, halvány arca hirtelen pirossá vált, tetőtől talpig végigmérte és fogai között csak ennyit sziszegett: — Renegát! És átnézett rajta, mint ahogy a leve­gőn keresztülnéz az ember. Ibrahim efendi körül forogni kezdett a világ. A kerek márványasztalkák, a ma­gas támlájú padok, a skarlátszínű falak és az iromba, hosszú faasztal, amely mögött a szerbetdz­si álmos egykedvű­séggel méregette a hűsítő italokat Azt sem tudta, hogyan került ki a boltból. Megálloit az utcán, szédülten hunyor­gott a napfényben és agyában vadul kergették egymást a gondolatok. Hirte­len végigpergett előtte eddigi élete. Fel­­rémlott a kolozsvári könyvnyomó mű­hely, az öreg Szenczi Kertész Ábrahám hajlott alakja s halála után, hogy meg­szűnt a műhely, a kenyértelenség sok keserves állomása, m­íg csak el nem érte a fejedelem seregét. Akkor a sok dicső harc emléke, egészen a szomorú majté­­nyi síkságig. Azután a franciák és len­gyelek országa, majd itt Gallipoli, a büjükderei szellős faházak, meg a még szellősebb sátrak a bejkoszi platánok alatt. És végül a gyászos passzarovici béke után egy tél Jenikejben, utána pe­dig öt esztendő abban a börtönné vált kis faluban, Rodostóban. A sok remény, színes álom, csalfa ábránd és mesevár, míg össze nem omlott, szét nem fosz­lott valamennyi és akkor abban a nagy reménytelenségben egy gondolat, amely behozta ide a városba, egyenesen a nagyvezír, Ibrahim pasa színe elé. Hát tehet-e arról, hogy nem tudott már tovább tétlenül élni? Hogy dolgozni, al­kotni akart? S hogy ennek meg­volt az ára? Hogy hitet s nevet kellett változ­tatnia és most városszerte Bászmádzsi (nyomdász) Ibráhim néven emlegetik? Állott az utcán , szivébe belenyilalt a fájdalom. Hirtelen vágy fogta el, vad, leküzdhetetlen vágy: visszarohanni a boltba, egyenesen Zay­urékhoz, lebo­rulni eléjük és kérve-kérni őket, fogad­ják vissza s vigyék haza magukkal a nagyságos fejedelem elárvult táborába- Ujjongó, könnyű szívvel indult meg, a küszöbön csaknem nekirohant a hodzsá­­nak. Száit efendi kifizette a limonádék árát és éppen lépett ki a boltból. Szemé­ben még ott ült az a fénylő lobogó láng. És Ibráhim efendi megtorpant. Térde remegni kezdett, válla lekonyult. A verő­­fényes napsütésben a hodzsa balján esett fejjel megindult Kilidzs Ali pasa vasrá­­csos kőkerítéssel körülvett mecsetje felé ... Mindenki ismeri — mindenki ajánlja! S | ZEPHIR fflf REKORD ® ... II Ml I i aknás. i aknás I folytonégő kályhe | L. IRM szénre, kokszra fatü­zelésre Ifi"""““ "ö| . _ _« Ars: 60 P-«L « . 1 A" 45-65 P'“' «3 A k­iadási mintaraktár biw irat ■■ Hajós­ utca sarkán. * Vilmos császár-ut 39. II IS B9 RS­K Jel. 124-610 és 124-711 A TENGERI HADERŐKRŐL Címre Ügyelni!­árlap Ingyen kályha- és tűzhelygyár. B^tulajdonosok sajállitója .. ■■«■ii—mnni ........................................................ni----------------— A német angol háború, mert végered­ményben arról van szó, a tengeren fog eldőlni. Azért, mert Anglia a tengeri zár­lat segítségével reméli Németország ki­­éheztetését s igy háborús akaratának megtörését. Németország pedig az ellene irányuló háborúnak igazi mozgatóját, Angliát szigetországában csak tengeri haderejének elpusztítása után támad­hatja meg és csak így remélheti Angliát békére kényszeríthetni. Érdekes lesz tehát a tengeri háború főbb harceszközének, a tengeri haderő­nek ismertetése. A tengeri haderő álta­lában három részre tagozódik: hadihajók különböző csoportjaira, kezelő legénysé­gükkel, tengeri légierőkre és partraszál­lásra rendelt tengerész csapatokra. A hadihajók úszó tüzérütegállások. Sokszor 30 cm-es páncélzattal védett lö­­vegeikkel, torpedóvetőikkel és vértezett gépházaikkal meg lőszerraktáraikkal maguk is nehezen sebezhetően, rendelte­tésük ellenséges hasonló hadihajók, kikö­tők és parti ütegek megtámadása. Fel­adatuknak megfelelően, nagyság, fegy­verzet és gyorsaság szerint különféle fajta hadihajókat különböztetünk meg. a) A csatahajók 22 ezertől 45 ezer tonna vízkiszorítással, lövegeik 40 cm. ű­rmé­­retig. Ezek hordtávolsága 30 km-ig ér, gyorsaságuk 45 km. körül. Építésük átlag két évig tart és 150—200 millió pengőbe kerül. A csatahajók száma jellemzi a tengeri haderő nagyságát. Az angol had­erő 15 csatahajóval kezdte a háborút. Ezek közül a németek állítása szerint egyet elsüllyesztettek (Royal Oak, 29 ezer tonna) és hármat harcképtelenné tettek (Hood 42 ezer tonna, Repulse 32 ezer tonna és egy ismeretlen). Az angol a világon a legerősebb, a csatahajók szá­mát tekintve. Franciaországnak 11 van. A csatahajók feladata a tengeri csatá­ban az ellenséges csatahajókat tüzérsé­gükkel­­elsüllyeszteni, tehát támadni. b) A cirkálók vízkiszorítása 6 ezer ton­nától 10 ezer tonnáig. Gyorsabbak, mert könnyebb a fegyverzetük és páncélzatuk. Ezért küzdőerejük is csekélyebb. Nem is a csatahajók megtámadása a főfelada­tuk, hanem az ellenséges szállítmányok, kereskedelmi hajók elfogása, vagy el­sül­lyesztése. c) A torpedórombolók 3 ezer tonnán alul és még nagyobb gyorsasággal ellen­séges torpedóhajókra és tengeralattjá­rókra 'vadásznak. d) torpedóhajók még kisebbek, gyor­saságuk 60 km. körül. Fegyverzetük már főleg torpedólövőcső. Veszélyes ellenfeleik a csatahajóknak, mert azo­kat gyorsan megközelítve, néhány tor­pedót kilőhetnek rájuk, mielőtt harckép­telenné tennék őket. e) a búvárhajók 250—500 tonnányi víz alatt járó torpedóhajó. Főbb harceszkö­zük a torpedó, melyet félig merülve, a periszkópon át célozva lőnek ki 300­—500 méter távolságból. f) újabban még külön légelhárító tü­zérséggel felszerelt légvédelmi hajókat állítottak be egyes tengerészeteknél. Az úgynevezett zsebcirkálók elnevezés, melyről gyakran hallunk, 10 ezer ton­nás gyorsjáratú és mégis igen nagy öblű tüzérséggel felszerelt cirkálókra vo­natkozik. A tengeri légierőket ugyanúgy oszt­ják fel, felderítő, bombázó és vadászala­kulatokra, mint a szárazföldi erőket. A gyarmatokkal rendelkező államok, me­lyek tehát tengeren túlra is küldik hajó­hadaikat, repülőgépanyahajókat is építe­nek, hogy a honi támpontoktól több ezer km. távolságra menő hajóhadnak ne kell­jen nélkülöznie a repülőgépek felderítő és harci erejét. Egy-egy repülőgépanya­­hajó 22—24 ezer tonnás és 50—100-ig re­pülőgépet tud szállítani. Az angoloknak hét volt. Egyet, a Louisgeoust a németek elsüllyesztettek és egy másikat, az Arc Royalt állítólag megrongálták. A fran­ciáknak három van. A németek és ola­szok nem építettek ilyet. A legnagyobb tengeri hatalom évszáza­dok óta Anglia. Csatahajókban, amint láttuk, most is vezet. Már pedig a csata­hajók száma a hajóhad erejének a kife­jezője A többi hadihajók arányszáma a csatahajókhoz igazodik és kb. azonos minden államban. Példaképen álljon itt Franciaország tengeri hadereje, mellyel a mostani háborút megkezdte. Franciaor­szágnak 11 csatahajója, 14 cirkálója, 3 repü­lőgép anyahajója, 110 tengeralattjá­rója, stb. van. (Repülőgépeinek száma 2600. Csak az első osztályú harcra hasz­nálható) értendő.) A tengeri harc a felületen, a víz alatt és víz fölött folyik. A felületen a csata­hajó a döntő harceszköz. A csatahajó képességei, nagyjában egyformák lévén a csatahajók száma, azaz harcbavethető tüzérségekre (hatása és hordtávolsága) dönti el a tengeri csatát. A tengeren sokkal inkább érvényesül­ ez a tényező, mint a szárazföldi harcban, mert itt védővonalak nincsenek és térhiány, vagy terepnehézség nem képeznek aka­dályt. A csatahajó, mint a tengeri csata ki­rálynője, meghatározott számú cirkáló, torpedóromboló egységek övezetében lép harcba. Cirkálókkal támadni túlerőben levő csatahajók ellen, szinte öngyilkos­ság. Ha tehát a vezetés nem hibázik és erőit szétforgácsolva nem teszi ki vere­ségnek, akkor a csatahajókban szegé­nyebb félnek, mint pl. a németeknek harca a vízfelületen úgyszólván kilá­tástalan. Marad az a lehetőség, hogy tenger­alattjárók és légierők feláldozásával megkísérlik az ellenség csatahajóit pusz­títani, így az egyensúly helyreáll. Az egyensúlyhoz a mostani háborúban ter­mészetesen a francia erőknek a számí­tásba vétele is szükséges. Az erősebb fél, azaz jelenleg az angol, mást nem tehet, minthogy honi kikötőiben, vagy támaszpontjaiban lesben áll és várja, hogy mikor üthet rajta a gyengébb el­lenséges hadihajókon, ha azok kime­részkednek az általuk elzárt Keleti-ten­gerből. Közben minden erőfeszítésük odairányul, hogy a német egyensúly helyreállítására való törekvést meggá­tolják. Ez a kétoldali akció folyik most szemeink előtt gigászi méretekben. A német tengeri haderő az aknákkal jól elzárt Sgagerak- és Skategat-csator­­nák által védve, a Keleti-tengeren szaba­don mozoghat, az Északi-tengeren azon­­ban csak a víz alatti vagy légi támadó fegyvereivel, a búvárhajóival és légi­erőivel. Hogy a légierőknek sikerül-e 250, sőt 500 kilogramos bombáival csatahajó­kat elsüllyeszteni, azt eddig elméletileg tagadták a szakértők. Azért használják a matematikailag kiszámított 30 cm-es pán­célt, mely akármilyen magasságból ráeső ilyen súlyú bombák ellen véd. Gyakor­latban eddig tényleg még nem süllyesz­tettek el repülők csatahajót, legfeljebb megrongálták. A búvárhajók ellenben vitathatatlanul igen veszélyesek a csata­hajók elpusztítására. Vitéz Vajna Viktor RÓF KÁROLYI LÁSZLÓ URADALOM házhelyparcellázásai ÚJPESTEN: Villatelkek a Horthy Miklós-út környékén. Családi házak építésére alkalmas telkek Megyeri­ úton az O. F. B. házhelyek mellett. SZÁKOSPALOTÁN: Szilaspatak mel­letti terület családi házaknak. A telekárakat lényegesen csökkentettük és a törlesztési feltételeket könnyítettük. Telkek 100 négyzetöb­ől felfelé, igen előnyös részletfizetések. Telkek telekkönyviig azonnal átírhatók. Minden irányú felvilágosítás GRÓF KÁROLYI LÁSZLÓ telekeladási hivatala: Újpest, József­ u. 38. d. e. 8—12, d. u. 3—1-ig. Telefon: 295—559.­

Next