Nemzeti Ujság, 1939. november (21. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-04 / 250. szám

Sportrepülők vigyázat! Ifjabb légiforgalmi korlátozások! Mint a Magyar Távirati Iroda je­lenti, a Légierők Parancsnoksága a következő légiforgalmi korlátozásokat léptette életbe, illetőleg közli: A­b­o­n­y község középpontjától számított 15 kilométer sugarú kör területe felett tilos a repülés.­­ A légiforgalmi korlát­o­­zásokat részben megszüntetik; a 167.885/b­. ,V. 1939. számú rendelet kapcsán a légügyi hi­­vatal engedélyezte magyar sportrepülőgépek­­nek az ország területe feletti közlekedését a rendes viszonyok között előírt tilalmi légterek kivételével. Romániában köteles minden külföldi sportrepülő Romániába való érkezését elindu­lása előtt huszonnégy órával előbb bejelen­teni. A Luxemburg nagyhercegség terü­­letén légijáróművek csak az ottani kereske­delmi miniszter engedélyével közlekedhetnek. Luxemburg városának átrepülésére szóló en­gedélyt kizáróan a kormányelnök adja.­­ A holland Schipholi repülőtér északi ten­­gelyében 8 méter magas kivilágítható széljel­zőt állítottak fel­ A schipholi repülőtér PHB leszálló rádióirányító állomását elhelyezték és a PMH rövidhullámú irányító állomás anten­nájától délnyugatra 80 méterre telepítették. A Finnországban életbe léptetett, vala­mint az Iraki nemzetvédelmi minisztérium­­nak légiforgalmát korlátozó rendeletei és a finn és az iraki tiltott területek térképe és leírása a Honvéd Légierők Parancsnoksága V. osztályánál betekintésre rendelkezésre áll­nak. A legnagyobb román nőegyesület államellenes titkos szervezetekkel állott összeköttetésben Bukarest, november 3. A román minisztertanács eltávolította helyéről Románia legelőkelőbb nőegyle­tének, az ortodox nők egyesületének egész vezetőségét. Az egyesület, amely­nek élén Cantacuzino Alexandra állott, hat leányközépiskolát, hat lyceumot, egy kereskedelmi iskolát, harminc elemi isko­lát és számos kisdedóvót tartott fenn az ország különböző városaiban. A vezető­ség eltávolítására a kultuszminisztérium indítványára került sor, mert a minisz­tériumhoz feljelentés érkezett, hogy az egyesület vezetősége a kiküldött kor­mánybiztos munkáját akadályozta és le­véltárát eldugta. Az elrendelt házkutatás során nyolc kosárban találták meg az elrejtett levélt­ár­t.Ezenkívül megállapítot­ták azt is, hogy Cantacuzino Alexandra államellenes titkos szervezetekkel állott összeköttetésben. (NST) A főváros megvásárolta a „Krisztus Pilátus előtt“ eredetijét A főváros városgazdasági és közműve­lődési ügyosztálya nagy örömmel és ko­moly eredményként könyveli el azt, hogy Szendy Károly polgármester megvásá­rolta Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képének eredetijét. A művé­szettörténetből ismeretes, hogy Munkácsy Mihálynak Krisztus Pilátus előtt című világhírű festménye Vanemaker ameri­kai áruháztulajdonos magánképtárába került. Vanemaker 1881-ben vásárolta meg Sedebnayertől, Munkácsy műkeres­kedőjétől a nagyméretű képet 500.000 arany frankért. Kevesen tudják, hogy a Krisztus Pilátus előtt című kép első vászna, amely művészi szempontból sok­kal tökéletesebb, mint az Amerikába ke­rült nagy vászon, Sedlm­ayer birtokában maradt a műkereskedő haláláig. Ez a kép ugyanis annyira megtetszett a mű­értő képkereskedőnek, hogy nem volt hajlandó tőle­ megválni és hiába ígért neki Vanemaker újabb és újabb százezre­ket, ezt a képet nem adta oda. Rábírta azonban Munkácsyt, hogy fesse meg a képet mégegyszer Vanemaker számára. A világhírű nagy magyar festőművész legfőbb alkotása tehát Sedlm­ayer birto­kában maradt s halála után egy magyar társaság vásárolta meg s a képet Ma­gyarországra hozta. A társaság a Keres­kedelmi Banktól vett kölcsönt a kép meg­vásárlására, az időközben felszaporodott kamatokat azonban nem tudta fizetni s a kép a Kereskedelmi Bank akkori igaz­gatója, Wertheimer Adolf birtokába ke­rült. Wertheimer Adolf a képet nemré­gen felajánlotta a fővárosnak. A tárgya­lásokat a főváros műértő tanácsnoka, a közművelődési ügyosztály vezetője, Né­­methy Károly folytatta. Némethy Ká­roly megismerkedett a kép történetére vonatkozó levelezéssel is. Sedlm­ayer Unokája, aki Munkácsynak keresztfia volt, nagyapja könyveiből megállapí­totta, hogy a Wertheimer Adolf birtoká­ban lévő képet festette meg először a nagy magyar művész s csak azután Sedlm­ayer rábeszélésére határozta el ma­gát arra, hogy Vanemaker számára is fest egyet. Az a kép, amit a főváros most megvásárolt 350x220 cm nagyságú és a főváros 10.000 pengőt adott érte. A képet a Fővárosi Képtárban állítják ki és való­színűleg már tavasszal megcsodálhatják a képtár látogatói. A KÉPVISELŐHÁZ földmivelésügyi, igazságügyi és pénzügyi egyesített bizott­sága pénteken délelőtt 10 órakor meg­kezdte a földbirtokpolitikai törvényjavas­lat szakaszonkénti tárgyalását. A kor­mány részéről vitéz gróf Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter, vitéz Lukács Béla földmivelésügyi és Antal István igazságügyi államtitkár vett részt az ülé­sen, amelyen Ivády Béla, majd Petró Kálmán elnökölt. Máriássy Mihály elő­adó beterjesztette a MÉP módosító javas­latait. A vita során felszólaltak gróf Esterházy Móric, Piukovich József, Váczy József, vitéz Ujfalussy Gábor, Nyilas Ferenc, Inántsy Pap Elemér, Ré­vész László, Péchy László, vitéz Makray Lajos, báró Vay Miklós, Haulik György, Pintér Béla, János Áron, Triboli László, Krúdy Ferenc, Lázár Imre, Szent-Ivány József, Füssy Kálmán, Szőllősi Jenő és Baross Endre. Az egyes felszólalásokra vitéz gróf Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter, vitéz Lukács Béla földmivelés­ügyi államtitkár és vitéz Vass Elek föld­mivelésügyi minisztériumi miniszteri osztályfőnök adott kimerítő választ. A bizottság elfogadta a MÉP módosításait , ezenkívül csak lényegtelen, azitária mó­dosításokat eszközölt. Az egyesített bi­zottság délután két órakor a vitát félbe­szakította, majd délután fél hat órakor folytatta. A képviselőház földmivelésügyi, igaz­ságügyi és pénzügyi egyesített bizottsága pénteken délután folytatta a kishaszon­­bérletek alakításának, kisbirtokok és ház­helyek szerzésének előmozdításáról és más föld­birtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslatok vitáját. Az egye­sített bizottság a Magyar Élet Pártja által javasolt módosításokkal fogadta el a törvényjavaslat szakaszait. SOROZATOS emlékünnepségeket rendeznek jövő héten a felvidéki városok és vármegyei példdai törvényhalóságot. A bécsi döntés egy évvel ezelőtt, november 2-án szabadította fel a Fel­vidék magyarlakta részét és a magyar hon­­védség csapatai november 5-ike és 11-ike közt vonultak be az anyaországhoz ujjongó öröm­mel visszatért területekre. Az első felszabadu­lási ünnepség november 5-én lesz Komárom­ban, ahol másnap, november 6-án leplezi le Horthy Miklós kormányzó arcképét a törvény­­hatóság díszközgyűlése. A komáromi emlék­­gyűlés ünnepi szónoka Jaross Andor fel­vidéki miniszter lesz. Több felszabadulási ün­nepség szónokául Imrédy Béla volt miniszter­­elnököt kérték fel, aki november 10-én Loson­con mond beszédet. Ugyancsak november 10-én rendeznek ünnepséget Ungváron, Munkácson és Léván, november 11-én pedig Kassán. NEMZETI ÚJSÁG • 1939 november 4. Szombat BÁRÓ LÁNG BOLDIZSÁR, az Interpar­lamentáris Unió magyar osztályának el­nöke, mint a „Nouvelle Revue de Hon­­grie“ főszerkesztője a belgrádi Szerb ki­rály-szállóban villásreggelit adott a jugo­szláv írók és újságírók tiszteletére. Láng Boldizsár beszédére, amelyben a magyar­­jugoszláv kulturális kapcsolatok elmélyü­lését hangoztatta, Jovánovics volt mi­niszter válaszában kijelentette, hogy a látogatás hozzájárult a két ország kultu­rális közeledéséhez. A kormányzó jelenlétében az egész nemzet temeti kedden Darányi Kálmánt Darányi Kálmán temetésének szertar­tása 1939. évi november hó 7-én, kedden délelőtt 11 órakor a parlament kupola­­csarnokában veszi kezdetét. A meghívottak legkésőbb 10 óra 30 percig foglalják el helyeiket. A temetési szertartás alatt a kupolacsarnok képvi­selőházi oldalán foglal helyet a kor­mányzó, a miniszterelnök, a felsőház elnöke és a képviselőház aleln­öke, a m. kir. kormány tagjai, az államtitkárok, az országgyűlés képviselőházának tagjai és a gyászoló család. A felsőházi olda­lon foglalnak helyet a főhercegek, a hercegprimás, az egyházi méltóságok, a belső titkos tanácsosok és­ a m. kir. tit­kos tanácsosok, a felsőházi tagok, Bu­dapest székesfőváros főpolgármestere és polgármestere, valamint a tábornoki kar. A gyászszertartáson résztvevők öltö­zete fekete ünnepi öltözet (cilinder és fekete felsőkabát), a tisztek részére pe­dig renden­ és soronkívüli dísz. A kormányzó 11 órakor érkezik az Or­­szágház elé. Az Országház főkapujánál a felsőház és a képviselőház háznagyai fogadják. A kupolacsarnok bejárata előtt a felsőház elnöke és a képviselőház alelnökei, valamint a miniszterelnök fo­gadják. A kormányzó elfoglalja helyét és megkezdődik a gyászszertartás. Az Operaház énekkarának gyászéneke után dr. Ravasz László m. kir. titkos taná­csos, a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke gyászbeszédet mond, imádkozik és áldást ad. Utána az Operaház ének­kara gyászdalt énekel. Ezután gróf Teleki Pál m. kir. t. t., m. kir. miniszterelnök a m. kir. kor­mány nevében búcsút vesz az elhunyttól, majd gróf Széchenyi Bertalan b. t. t., a felsőház elnöke a felsőház nevében, vitéz Bobory György m. kir. titkos tanácsos, a kép­viselőház alelnöke pedig a kép­viselőház nevében búcsúzik el a megbol­dogulttól. A beszédek elhangzása után a m. kir. Operaház énekkara gyászdalt énekel. A kupolacsarnokban ezzel a gyászszertartás véget ér A koporsót az Országház főkapujától az Alkotmány-utcának Kossuth Lajos­­téri torkolatáig viszik és ott a gyászko­­csira helyezik. A koporsót a Kossuth La­­jos-térnek az Alkotmány-utcával szem­ben levő széléig elkísérik: a kormányzó a főhercegek, a magyar kir. minisztere­l­nök, a felsőház elnöke, a képviselőház­ak­elnökei, miniszterek, koronaőrök, Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, Kúria el­nöke, Közigazgatási Bíróság elnöke, m kir. honvédség főparancsnoka, m. kir. Honvédvezérkar főnöke, m. kir. Honvéd­­főparancsnok helyettese és a budapesti I. sz hadtest parancsnoka, titkos taná­­csosok, államtitkárok, legfelsőbb bírósá­gok másodelnökei, Budapest székesfővá­ros főpolgármestere, polgármestere, tá­bornoki kar, főispánok, felsőházi tagok képviselők, a képviselőház és felsőház tisztviselői, minisztériumok főtisztviselői vármegyei és városi törvényhatóságok küldöttségei. A kormányzó — miután a koporsót a gyászkocsira már elhelyezték — távozik a gyászszertartás helyéről, gépkocsiba száll és a királyi várpalotába hajtat. El­távozásáig a gyászszertartáson megjelen­tek helyeiken maradnak. A gyászoló csa­lád tagjai gépkocsiba szállnak. Ezután a gyászkocsi lassú menetben a gyászoló család gépkocsijaitól követve a m. kir. földmivelésügyi minisztérium előtt a Szabadság-tér irányában elvonul. Mindazok, akik a délután fél négy óra­kor Tasson tartandó temetésen részt vesz­­nek, Budapestről a következő útvonalon érkezhetnek Tassra: Budapest—Soroksár —Taksony—Kiskunlacháza, innen útjaví­tás miatt csak Kunszentmiklós—Tass. Tá­volság kb. 65 kilométer. Időtartam: 1 óra 30 perc. A jelentkezők részére társasgépkocsik Budapestről Tassra délután 1 óra 30 perc­kor az Országház oroszlános főkapujától indulnak. (MTI.) A legszebb virágot, a legjobb kiszolgálást nyújtja a HUNGÁRIA VIRÁGHÁZ (Tulajdonos: Keresztény Gazdasági Szövetkezet) Budapest, IV., Múzeum­ körút 11. — Tel.: 183-130. Budapestről vidékre, nemkülönben vidéki megbízásból Budapestre, vagy vidék­ig mim. vidéki előre fáló átállítások legpontosabb lebonyolítása. A kormányzó felesége részvétlátogatást tett Darányi özvegyénél Vitéz nagybányai Horthy Miklósné ő főméltósága pénteken délután özvegy Darányi Kálmánnénál hosszabb részvét­látogatást tett. (MTI) FURCSA PANASZ Furcsa kis panasz jelent meg a Temps egyik legutóbbi számában. Szinte el sem hisszük, hogy a francia félhivatalos ugyancsak szűkreszabott hasábjain ilyen kevéssé jelentős ügy­nek is helyet adnak akkor, amikor nagy világesemények elsősorban fog­lalkoztatják a francia és az európai közvéleményt, amely joggal érdeklőd­het a nagy francia lap állásfoglalásai iránt. A Temps budapesti tudósítójától levelet közöl és arról panaszkodik, hogy míg a német és az olasz lapok rendszeresen és késedelem nélkül ér­keznek meg Budapestre, addig az an­gol, francia és svájci lapokat egy hé­tig is visszatartják a hatóságok, mi­előtt azokat kiosztanák. Érthetetlennek tartjuk, hogy a lap budapesti tudósí­tója cikkének megírása előtt miért nem érdeklődött a késedelem oka felől a külföldi sajtó ellenőrző bizottságá­nál. Rögtön megtudhatta volna, hogy ebben a kérdésben semmiféle politikai tendencia vagy ármánykodás nem rej­tőzik, hanem egyszerűen technikai kérdésről van szó. Arról van szó, amit a lap budapesti tudó­sítója is bizonyára már tapasztalt, hogy a repülőgép gyorsabb, mint a vasút. Az olasz és a német lapokat — legalább is a fontosabbakat — repülő­gépen szállítják Budapestre. A Berlin­ben megjelenő reggeli lapok például már délben Budapesten vannak. Ezzel szemben a francia és az angol lapok mintegy egyheti késedelemmel érkez­nek Magyarországra a kerülő úton történő vasúti szállítás miatt. Sőt előfordul, hogy angol lapokat Gib­raltáron át irányítanak­­ Buda­pestre. A magyar hatóságok igazán nem gondoskodhatnak arról, hogy a francia és angol sajtó példányait gyor­sabban szállítsák Budapestre. Ha a Temps budapesti levelezője figyelem­mel kísérné honi sajtóját, megállapít­hatná, hogy a cenzúra ellenére is lehe­tővé tették a francia lapoknak a fran­cia posta ellen intézett támadásait. A francia katonák és a hozzátartozók kö­zött folyó levelezést a francia posta gyakran csak egyheti késedelemmel bo­nyolította le. Ezek után legalább is kü­lönösnek kell tartanunk, ha a buda­pesti tudósító felületességből vagy el­fogultságból a magyar hatóságokat akarja olyan színben feltüntetni, mintha azok a francia és angol lapok felülvizsgálásával irányzatosan kése­­delmeskednének. A budapesti francia tudósító helyesebben tette volna, ha panaszát a francia postához irányította volna és nem árult volna el az őt kö­zelről érdeklő lapexpediálás kérdésé­ben olyan nagyfokú tájékozatlanságot, mint amilyenről írása árulkodik.

Next