Nemzeti Ujság, 1939. november (21. évfolyam, 249-272. szám)

1939-11-04 / 250. szám

Sportrepülők vigyázat! Ifjabb légiforgalmi korlátozások! Mint a Magyar Távirati Iroda jelenti, a Légierők Parancsnoksága a következő légiforgalmi korlátozásokat léptette életbe, illetőleg közli: Abony község középpontjától számított 15 kilométer sugarú kör területe felett tilos a repülés. A légiforgalmi korlátozásokat részben megszüntetik; a 167.885/b. ,V. 1939. számú rendelet kapcsán a légügyi hivatal engedélyezte magyar sportrepülőgépeknek az ország területe feletti közlekedését a rendes viszonyok között előírt tilalmi légterek kivételével. Romániában köteles minden külföldi sportrepülő Romániába való érkezését elindulása előtt huszonnégy órával előbb bejelenteni. A Luxemburg nagyhercegség területén légijáróművek csak az ottani kereskedelmi miniszter engedélyével közlekedhetnek. Luxemburg városának átrepülésére szóló engedélyt kizáróan a kormányelnök adja. A holland Schipholi repülőtér északi tengelyében 8 méter magas kivilágítható széljelzőt állítottak fel A schipholi repülőtér PHB leszálló rádióirányító állomását elhelyezték és a PMH rövidhullámú irányító állomás antennájától délnyugatra 80 méterre telepítették. A Finnországban életbe léptetett, valamint az Iraki nemzetvédelmi minisztériumnak légiforgalmát korlátozó rendeletei és a finn és az iraki tiltott területek térképe és leírása a Honvéd Légierők Parancsnoksága V. osztályánál betekintésre rendelkezésre állnak. A legnagyobb román nőegyesület államellenes titkos szervezetekkel állott összeköttetésben Bukarest, november 3. A román minisztertanács eltávolította helyéről Románia legelőkelőbb nőegyletének, az ortodox nők egyesületének egész vezetőségét. Az egyesület, amelynek élén Cantacuzino Alexandra állott, hat leányközépiskolát, hat lyceumot, egy kereskedelmi iskolát, harminc elemi iskolát és számos kisdedóvót tartott fenn az ország különböző városaiban. A vezetőség eltávolítására a kultuszminisztérium indítványára került sor, mert a minisztériumhoz feljelentés érkezett, hogy az egyesület vezetősége a kiküldött kormánybiztos munkáját akadályozta és levéltárát eldugta. Az elrendelt házkutatás során nyolc kosárban találták meg az elrejtett levéltárt.Ezenkívül megállapították azt is, hogy Cantacuzino Alexandra államellenes titkos szervezetekkel állott összeköttetésben. (NST) A főváros megvásárolta a „Krisztus Pilátus előtt“ eredetijét A főváros városgazdasági és közművelődési ügyosztálya nagy örömmel és komoly eredményként könyveli el azt, hogy Szendy Károly polgármester megvásárolta Munkácsy Mihály Krisztus Pilátus előtt című képének eredetijét. A művészettörténetből ismeretes, hogy Munkácsy Mihálynak Krisztus Pilátus előtt című világhírű festménye Vanemaker amerikai áruháztulajdonos magánképtárába került. Vanemaker 1881-ben vásárolta meg Sedebnayertől, Munkácsy műkereskedőjétől a nagyméretű képet 500.000 arany frankért. Kevesen tudják, hogy a Krisztus Pilátus előtt című kép első vászna, amely művészi szempontból sokkal tökéletesebb, mint az Amerikába került nagy vászon, Sedlmayer birtokában maradt a műkereskedő haláláig. Ez a kép ugyanis annyira megtetszett a műértő képkereskedőnek, hogy nem volt hajlandó tőle megválni és hiába ígért neki Vanemaker újabb és újabb százezreket, ezt a képet nem adta oda. Rábírta azonban Munkácsyt, hogy fesse meg a képet mégegyszer Vanemaker számára. A világhírű nagy magyar festőművész legfőbb alkotása tehát Sedlmayer birtokában maradt s halála után egy magyar társaság vásárolta meg s a képet Magyarországra hozta. A társaság a Kereskedelmi Banktól vett kölcsönt a kép megvásárlására, az időközben felszaporodott kamatokat azonban nem tudta fizetni s a kép a Kereskedelmi Bank akkori igazgatója, Wertheimer Adolf birtokába került. Wertheimer Adolf a képet nemrégen felajánlotta a fővárosnak. A tárgyalásokat a főváros műértő tanácsnoka, a közművelődési ügyosztály vezetője, Némethy Károly folytatta. Némethy Károly megismerkedett a kép történetére vonatkozó levelezéssel is. Sedlmayer Unokája, aki Munkácsynak keresztfia volt, nagyapja könyveiből megállapította, hogy a Wertheimer Adolf birtokában lévő képet festette meg először a nagy magyar művész s csak azután Sedlmayer rábeszélésére határozta el magát arra, hogy Vanemaker számára is fest egyet. Az a kép, amit a főváros most megvásárolt 350x220 cm nagyságú és a főváros 10.000 pengőt adott érte. A képet a Fővárosi Képtárban állítják ki és valószínűleg már tavasszal megcsodálhatják a képtár látogatói. A KÉPVISELŐHÁZ földmivelésügyi, igazságügyi és pénzügyi egyesített bizottsága pénteken délelőtt 10 órakor megkezdte a földbirtokpolitikai törvényjavaslat szakaszonkénti tárgyalását. A kormány részéről vitéz gróf Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter, vitéz Lukács Béla földmivelésügyi és Antal István igazságügyi államtitkár vett részt az ülésen, amelyen Ivády Béla, majd Petró Kálmán elnökölt. Máriássy Mihály előadó beterjesztette a MÉP módosító javaslatait. A vita során felszólaltak gróf Esterházy Móric, Piukovich József, Váczy József, vitéz Ujfalussy Gábor, Nyilas Ferenc, Inántsy Pap Elemér, Révész László, Péchy László, vitéz Makray Lajos, báró Vay Miklós, Haulik György, Pintér Béla, János Áron, Triboli László, Krúdy Ferenc, Lázár Imre, Szent-Ivány József, Füssy Kálmán, Szőllősi Jenő és Baross Endre. Az egyes felszólalásokra vitéz gróf Teleki Mihály földmivelésügyi miniszter, vitéz Lukács Béla földmivelésügyi államtitkár és vitéz Vass Elek földmivelésügyi minisztériumi miniszteri osztályfőnök adott kimerítő választ. A bizottság elfogadta a MÉP módosításait , ezenkívül csak lényegtelen, azitária módosításokat eszközölt. Az egyesített bizottság délután két órakor a vitát félbeszakította, majd délután fél hat órakor folytatta. A képviselőház földmivelésügyi, igazságügyi és pénzügyi egyesített bizottsága pénteken délután folytatta a kishaszonbérletek alakításának, kisbirtokok és házhelyek szerzésének előmozdításáról és más földbirtokpolitikai rendelkezésekről szóló törvényjavaslatok vitáját. Az egyesített bizottság a Magyar Élet Pártja által javasolt módosításokkal fogadta el a törvényjavaslat szakaszait. SOROZATOS emlékünnepségeket rendeznek jövő héten a felvidéki városok és vármegyei példdai törvényhalóságot. A bécsi döntés egy évvel ezelőtt, november 2-án szabadította fel a Felvidék magyarlakta részét és a magyar honvédség csapatai november 5-ike és 11-ike közt vonultak be az anyaországhoz ujjongó örömmel visszatért területekre. Az első felszabadulási ünnepség november 5-én lesz Komáromban, ahol másnap, november 6-án leplezi le Horthy Miklós kormányzó arcképét a törvényhatóság díszközgyűlése. A komáromi emlékgyűlés ünnepi szónoka Jaross Andor felvidéki miniszter lesz. Több felszabadulási ünnepség szónokául Imrédy Béla volt miniszterelnököt kérték fel, aki november 10-én Losoncon mond beszédet. Ugyancsak november 10-én rendeznek ünnepséget Ungváron, Munkácson és Léván, november 11-én pedig Kassán. NEMZETI ÚJSÁG • 1939 november 4. Szombat BÁRÓ LÁNG BOLDIZSÁR, az Interparlamentáris Unió magyar osztályának elnöke, mint a „Nouvelle Revue de Hongrie“ főszerkesztője a belgrádi Szerb király-szállóban villásreggelit adott a jugoszláv írók és újságírók tiszteletére. Láng Boldizsár beszédére, amelyben a magyarjugoszláv kulturális kapcsolatok elmélyülését hangoztatta, Jovánovics volt miniszter válaszában kijelentette, hogy a látogatás hozzájárult a két ország kulturális közeledéséhez. A kormányzó jelenlétében az egész nemzet temeti kedden Darányi Kálmánt Darányi Kálmán temetésének szertartása 1939. évi november hó 7-én, kedden délelőtt 11 órakor a parlament kupolacsarnokában veszi kezdetét. A meghívottak legkésőbb 10 óra 30 percig foglalják el helyeiket. A temetési szertartás alatt a kupolacsarnok képviselőházi oldalán foglal helyet a kormányzó, a miniszterelnök, a felsőház elnöke és a képviselőház alelnöke, a m. kir. kormány tagjai, az államtitkárok, az országgyűlés képviselőházának tagjai és a gyászoló család. A felsőházi oldalon foglalnak helyet a főhercegek, a hercegprimás, az egyházi méltóságok, a belső titkos tanácsosok és a m. kir. titkos tanácsosok, a felsőházi tagok, Budapest székesfőváros főpolgármestere és polgármestere, valamint a tábornoki kar. A gyászszertartáson résztvevők öltözete fekete ünnepi öltözet (cilinder és fekete felsőkabát), a tisztek részére pedig renden és soronkívüli dísz. A kormányzó 11 órakor érkezik az Országház elé. Az Országház főkapujánál a felsőház és a képviselőház háznagyai fogadják. A kupolacsarnok bejárata előtt a felsőház elnöke és a képviselőház alelnökei, valamint a miniszterelnök fogadják. A kormányzó elfoglalja helyét és megkezdődik a gyászszertartás. Az Operaház énekkarának gyászéneke után dr. Ravasz László m. kir. titkos tanácsos, a dunamelléki ref. egyházkerület püspöke gyászbeszédet mond, imádkozik és áldást ad. Utána az Operaház énekkara gyászdalt énekel. Ezután gróf Teleki Pál m. kir. t. t., m. kir. miniszterelnök a m. kir. kormány nevében búcsút vesz az elhunyttól, majd gróf Széchenyi Bertalan b. t. t., a felsőház elnöke a felsőház nevében, vitéz Bobory György m. kir. titkos tanácsos, a képviselőház alelnöke pedig a képviselőház nevében búcsúzik el a megboldogulttól. A beszédek elhangzása után a m. kir. Operaház énekkara gyászdalt énekel. A kupolacsarnokban ezzel a gyászszertartás véget ér A koporsót az Országház főkapujától az Alkotmány-utcának Kossuth Lajostéri torkolatáig viszik és ott a gyászkocsira helyezik. A koporsót a Kossuth Lajos-térnek az Alkotmány-utcával szemben levő széléig elkísérik: a kormányzó a főhercegek, a magyar kir. miniszterelnök, a felsőház elnöke, a képviselőházakelnökei, miniszterek, koronaőrök, Legfőbb Állami Számvevőszék elnöke, Kúria elnöke, Közigazgatási Bíróság elnöke, m kir. honvédség főparancsnoka, m. kir. Honvédvezérkar főnöke, m. kir. Honvédfőparancsnok helyettese és a budapesti I. sz hadtest parancsnoka, titkos tanácsosok, államtitkárok, legfelsőbb bíróságok másodelnökei, Budapest székesfőváros főpolgármestere, polgármestere, tábornoki kar, főispánok, felsőházi tagok képviselők, a képviselőház és felsőház tisztviselői, minisztériumok főtisztviselői vármegyei és városi törvényhatóságok küldöttségei. A kormányzó — miután a koporsót a gyászkocsira már elhelyezték — távozik a gyászszertartás helyéről, gépkocsiba száll és a királyi várpalotába hajtat. Eltávozásáig a gyászszertartáson megjelentek helyeiken maradnak. A gyászoló család tagjai gépkocsiba szállnak. Ezután a gyászkocsi lassú menetben a gyászoló család gépkocsijaitól követve a m. kir. földmivelésügyi minisztérium előtt a Szabadság-tér irányában elvonul. Mindazok, akik a délután fél négy órakor Tasson tartandó temetésen részt vesznek, Budapestről a következő útvonalon érkezhetnek Tassra: Budapest—Soroksár —Taksony—Kiskunlacháza, innen útjavítás miatt csak Kunszentmiklós—Tass. Távolság kb. 65 kilométer. Időtartam: 1 óra 30 perc. A jelentkezők részére társasgépkocsik Budapestről Tassra délután 1 óra 30 perckor az Országház oroszlános főkapujától indulnak. (MTI.) A legszebb virágot, a legjobb kiszolgálást nyújtja a HUNGÁRIA VIRÁGHÁZ (Tulajdonos: Keresztény Gazdasági Szövetkezet) Budapest, IV., Múzeum körút 11. — Tel.: 183-130. Budapestről vidékre, nemkülönben vidéki megbízásból Budapestre, vagy vidékig mim. vidéki előre fáló átállítások legpontosabb lebonyolítása. A kormányzó felesége részvétlátogatást tett Darányi özvegyénél Vitéz nagybányai Horthy Miklósné ő főméltósága pénteken délután özvegy Darányi Kálmánnénál hosszabb részvétlátogatást tett. (MTI) FURCSA PANASZ Furcsa kis panasz jelent meg a Temps egyik legutóbbi számában. Szinte el sem hisszük, hogy a francia félhivatalos ugyancsak szűkreszabott hasábjain ilyen kevéssé jelentős ügynek is helyet adnak akkor, amikor nagy világesemények elsősorban foglalkoztatják a francia és az európai közvéleményt, amely joggal érdeklődhet a nagy francia lap állásfoglalásai iránt. A Temps budapesti tudósítójától levelet közöl és arról panaszkodik, hogy míg a német és az olasz lapok rendszeresen és késedelem nélkül érkeznek meg Budapestre, addig az angol, francia és svájci lapokat egy hétig is visszatartják a hatóságok, mielőtt azokat kiosztanák. Érthetetlennek tartjuk, hogy a lap budapesti tudósítója cikkének megírása előtt miért nem érdeklődött a késedelem oka felől a külföldi sajtó ellenőrző bizottságánál. Rögtön megtudhatta volna, hogy ebben a kérdésben semmiféle politikai tendencia vagy ármánykodás nem rejtőzik, hanem egyszerűen technikai kérdésről van szó. Arról van szó, amit a lap budapesti tudósítója is bizonyára már tapasztalt, hogy a repülőgép gyorsabb, mint a vasút. Az olasz és a német lapokat — legalább is a fontosabbakat — repülőgépen szállítják Budapestre. A Berlinben megjelenő reggeli lapok például már délben Budapesten vannak. Ezzel szemben a francia és az angol lapok mintegy egyheti késedelemmel érkeznek Magyarországra a kerülő úton történő vasúti szállítás miatt. Sőt előfordul, hogy angol lapokat Gibraltáron át irányítanak Budapestre. A magyar hatóságok igazán nem gondoskodhatnak arról, hogy a francia és angol sajtó példányait gyorsabban szállítsák Budapestre. Ha a Temps budapesti levelezője figyelemmel kísérné honi sajtóját, megállapíthatná, hogy a cenzúra ellenére is lehetővé tették a francia lapoknak a francia posta ellen intézett támadásait. A francia katonák és a hozzátartozók között folyó levelezést a francia posta gyakran csak egyheti késedelemmel bonyolította le. Ezek után legalább is különösnek kell tartanunk, ha a budapesti tudósító felületességből vagy elfogultságból a magyar hatóságokat akarja olyan színben feltüntetni, mintha azok a francia és angol lapok felülvizsgálásával irányzatosan késedelmeskednének. A budapesti francia tudósító helyesebben tette volna, ha panaszát a francia postához irányította volna és nem árult volna el az őt közelről érdeklő lapexpediálás kérdésében olyan nagyfokú tájékozatlanságot, mint amilyenről írása árulkodik.